Okos mondások

Zách Felícián sikertelen merénylete Károly Róbert ellen - 1330. április 15.

Illusztráció a Képes krónikából

            A királyi család – a visegrádi Duna-parton levő palotában – a szokásos ebédeléshez készült, amikor Zách Felicián kardjával rárontott a királyi családra. Károly Róbertet a jobb karján sebesítette meg könnyebben, míg Erzsébet jobb kezének négy ujját lecsapta, miközben ő a fiait, Lajost – a későbbi Nagy Lajos királyt – és Endrét védte. A fiúknak nem esett baja, nevelőiknek – Kenesics Gyula fia Miklós és Drugeth Miklós – súlyos fejsérülés árán sikerült felfogniuk az ütéseket. Ezalatt Sándor fia Pataki János, a királyné al-étekfogója leszúrta, majd az odaérkező testőrség szétvagdalta Zách-ot. Testrészeit ezután elrettentésül szétküldték az országban. Fia szolgájával együtt futásnak eredt, de nem tudott elmenekülni. Őket egy ló farkához kötözték, majd miután meghaltak, részeiket a piacon a kutyák és disznók elé vetették. Sebe nevű lányát Becsei Imre lévai várnagy lefejeztette, férje, Kopai Imre börtönben halt meg. Gyermekeiket pedig a keresztesekkel vitették el, akik végül Rodoszra száműzték őket. A vétlen Klárának levágták az orrát, az ajkait, hogy a fogai látszottak és nyolc ujját, majd a szerencsétlen lányt lovon körbehordták néhány városban, miközben azt kellett kiáltoznia, hogy „így jár, aki hűtlen lesz királyához”. Felicián nemzetségének tagjait harmadíziglen megölték, a távolabbiakat jószágvesztésre ítélték. Károly Róbert nem sokkal később váratlanul zarándokútra indult Jeruzsálembe, azonban Felicián még élő rokonaitól tartva némi hajózás után végül visszafordult. A későbbi magyar krónika szövege mintegy „isteni büntetést” lát abban, hogy a Zách-féle merénylet kegyetlen megtorlása óta Károly fegyvereit nem kísérte többé siker.

            A merénylet okairól megoszlanak a források. Vannak, akik a megtorlás súlyosságából arra következtettek, hogy a merénylet a tartományurak által szőtt összeesküvés része volt. Az utókor azonban inkább egy az emlékeit másfél évtizeddel papírra vető olasz krónikás leírását fogadja el. Eszerint Erzsébet öccse, Kázmér lengyel herceg – a magyar király sógora, a későbbi III. (Nagy) Kázmér lengyel király (1333–1370) – állítólag elcsábította Záh Klárát, s apja ezt akarta megtorolni. Ez a történet nagyon hasonlít Bánk bán feleségének történetére, amit röviden a Képes krónika mond el. Nem lehet tudni, hogy melyik történet hatott a másikra.

            Újabbkori történészeink pedig sokat vitatkoznak azon a kérdésen: –lehet-e kerítés gyanújával illetni az istenfélő Erzsébet királynét, Nagy Lajos anyját. Pór Antal felfogása (az Athenaeum Millenniumi Történetében) az, hogy Zách Klára egész története mendemonda. E felfogást erősíti az egykorú történetírás némasága, valamint az is, hogy hallgat a történetről még a jól értesült Neuenburgi Mátyás is, holott Róbert Károly iránt ellenséges indulatú.

         Arany János gyönyörű balladát költött Zách Klára címmel (1855).  A ballada híven tükrözi Arany bűnkoncepcióját. Az erkölcsi törvény legkisebb megsértése is lavinaszerűen görgeti majd maga előtt a továbbiakat, szinte lehetetlen kilépni ezután a bűn ördögi köréből.

A balladák sokszínűségét, formagazdagságát példázza az imitált, archaikus hang.

A vers végét, a királyné kívánságát mutatom be:

   "Véres az ujjad,
   Nem vérzik hiába:
Mit kivánsz most, királyi nőm,
   Fájdalom díjába?"

   "Mutató ujjamért
   Szép hajadon lányát;
Nagy ujjamért legény fia
   Borzasztó halálát;

   A másik kettőért
   Veje, lánya végét;
Piros vérem hullásaért
   Minden nemzetségét!"

   Rossz időket érünk,
   Rossz csillagok járnak.
Isten ója nagy csapástól
   Mi magyar hazánkat! -

Feleség és férj a humor tükrében

Egy elfeledett fővezér - Ludwig von Welden császári főparancsnok 1849. április 15.-május 30. között

           Báró Ludwig von Welden teljes nevén Franz Ludwig Freiherr von Welden (Laupheim, Württemberg, 1780. június 16. – Graz, 1853. augusztus 7.) császári és királyi táborszernagy, utásztiszt, szállásmester, szabadidejében botanikával is foglalkozott.

            A Katonai Országleíró Iroda igazgatója, 1848 és 1851 között Bécs polgári és katonai kormányzója, a 20. gyalogezred tulajdonosa. 1849. április 12. és május 30. között az Itálián kívüli császári seregek főparancsnoka. Utána jelentős szerepet játszott az orosz intervenciós seregek Magyarországra történő behívásában. A hadsereghez kapcsolódó újításokat is végzett, főleg az utász és szállásmesteri területet érintően. Számos kitüntetést kapott, a Katonai Mária Terézia-rend tagja, a Lipót-rend lovagja, a Katonai Konstantin és a Szent Móric, valamint a Lázár-rend tiszti keresztjének birtokosa.

            Művelt, több nyelvet beszélő osztrák császári tisztként a hadsereg meghatározó személyisége volt 1801-től 1851-ig. Kiválóan beszélt németül, angolul, olaszul és latinul, de kisebb segítséggel értette a magyart is. Mint szenvedélyes botanikus, az első években – amikor Zárában tartózkodott – tanulmányozta majdnem egész Dalmácia és Montenegró növényrendszertanát. Felfedezett néhány új növényfajt, és sokat írt német folyóiratoknak a botanikai kutatásokról, valamint a parkokról, az angol tájképi kertekről. Nevéhez köthető a grazi Schlossberg parkjának létrehozása.

            Magyarországi szereplése április 15-én, hajnali 2 órakor kezdődött. Ekkor érkezett a futár Pozsonyba Weldenhez egy Bécsből hozott levéllel. Schwarzenberg miniszterelnök – aki Ferenc József engedélyével – leváltotta Windisch-Grätzet, Weldent nevezte ki az Itálián kívüli császári hadsereg főparancsnokává. Welden először nem akarta elvállalni a tisztséget, de amikor megtudta, hogy Bécs veszélyben forog, elvállalta. Azonnal Bicskére utazott Windisch-Grätz főparancsnoki irodájába. Mire odaért, az előző parancsnoknak hűlt helyét találta, de nem bánta, hiszen azonnal beköltözhetett.

            Nagy dicsőség nem várt rá a fővezérsége rövid ideje alatt, mert ekkoriban egymás után érték a vereségek a Habsburg csapatokat.

(Szöveg a Wikipedia segítségével; A litográfia Eduard Kaiser munkája)

Kiválóan sikerült Petőfi Sándor és Arany János levelezése c. előadás 2024. április 15-én Nagykőrösön

Batárné Szigeti Márta elnök

Homoki Gábor kiváló előadást tartott

Dr. Körtvélyesi Attila és Nagy Balázs alpolgármesterek

A tagság sok érdekességet hallott

Képek: Önkormányzati Hírek és BZsB

Lincoln meglövésének napjára - 1865. április 14. A merénylet története

Lincoln meggyilkolásának korabeli ábrázolása

            Lincoln, Abraham (Hodgenville mellett, Kentucky, 1809. február 12. – Washington, 1865. április 15.) 1861-től 1865-ig az Amerikai Egyesült Államok 16. elnöke, az első republikánus elnök

            A halál a második terminusa alatt érte: a Washingtoni Ford színház előadását néző elnököt hátulról fejbe lőtte John Wilkes Booth, a Konföderációval szimpatizáló színész.

          Miután Lincolnt lelőtte, kiugrott az elnöki páholyból, a színpadra zuhant és megsérült. Majd ezt mondta "Sic Semper Tyrannis" („Mindig így járjanak a zsarnokok”). Mindenki láthatta, ki a merénylő. Az elnök felesége eleinte föl sem fogta, mi történt, azt hitte, Abe szunyókál. Miután kiderült, mi történt, az egész Ford színház (a merénylet helyszíne) kétségbeesett, és egy bizonyos Dr. Charles Leale néhány társával együtt, azon nyomban megvizsgálta az elnököt. Megállapították, hogy a golyó a bal füle és a koponyája között hatolt be, és a seb halálos. Négy katona átszállította az elnököt a színházzal szemben lévő épületbe, Petersonhoz, aki mellesleg katona volt, csak akkor nem teljesített szolgálatot. Fél 11-kor megkezdődött a virrasztás a haldokló felett, aki 1865. április 15-én belehalt sérülésébe.

            Az akkor huszonhét éves merénylő, a volt konföderációs hatóságok tudta nélkül hajtotta végre a merényletet, amely azonban nem egyéni akció volt: cinkosai ugyanabban az időpontban sebesítették meg életveszélyesen William Henry Sewardot, valamint próbálták megölni az alelnököt, Andrew Johnsont is. Both a merénylet közben megsérült (eltört a lába). Három nappal később végezte be egy virginiai ültetvényen, ahol egy – dohány tárolására használt – csűrbe behúzódva halálos sebet kapott a katonákkal szemben kialakult tűzharc folyamán. Cinkosait kötél általi halálra ítélték, majd felakasztották.

            Lincoln szerénysége, becsületessége, humora, embersége miatt, az Unió megvédelmezése, a rabszolgák felszabadítása, a demokratikus kormányzáshoz való ragaszkodása következtében, valamint drámai halálára való tekintettel az amerikai politikai kultúra egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő, legendás személyiségévé vált. (Forrás: Wikipedia)

Érdekes gondolatok