Aquinoi Szent Tamás emléknapjára - január 28.

          Aquinói Szent Tamás (Roccasecca, 1225 körül – Fossanuova, 1274. március 7.) olasz teológus, skolasztikus filozófus, Domonkos-rendi szerzetes, a keresztény misztika egyik képviselője.  (Aquinói Szent Tamás itt látható képe egy Mátyás király számára készült kódexben található.)

            Az aquinoi grófi család sarjaként született, s 5 éves korától a Monte Cassino-i bencéseknél nevelkedett, majd a nápolyi egyetemen folytatta tanulmányait, s itt ismerkedett meg az arisztotelészi tanokkal is, valamint 1244-ben itt lépett be szülei tiltakozása ellenére a domonkos rendbe. Testvérei – abban a hiszemben, hogy jobb belátásra bírják – elrabolták, s egy éven keresztül fogva is tartották, de mégsem tudták rávenni a rendbõl való távozásra. Ezután Párizsban tanult, innen Kölnbe ment, hogy Albertus Magnus (“Doctor Universalis”) tanítványa lehessen.

            Késõbb Párizsban főiskolai tanárként előadásokat tartott, majd fölvették a magiszterek sorába, önálló nyilvános tanító tevékenységet folytathatott, mint professzor. Akadémiai előadásaiban elsősorban eredetiségét, nyitottságát és önállóságát dicsérték. Utána rábízták Rómában a rendi főiskola vezetését, s a pápai udvarban is tartózkodott. Közben fáradhatatlanul végezte tudományos munkáját. 1269-ben Tamást rendi elöljárói ismét a párizsi egyetemre szólították teológiai professzornak. Később rendje visszahívta és megbízta, hogy Nápolyban központi teológiai főiskolát, ún. studium generalét szervezzen. Két évvel később X. Gergely pápa a lyoni uniós zsinatra küldte (1274). Súlyos betegen kelt útra, de nem jutott messzire, meghalt egy ciszterci kolostorban. Élete során szembefordult azzal az egészségtelen, természetellenes aszkézissel, amely túlzó test-ellenességével a lelki és vallásos élet elkorcsosulásához és elnyomorodásához vezet. XXII. János pápa 1323-ban szentté avatta, s még ebben az évben fölvették ünnepét a római naptárba, halála napjára. Mivel ez a nap legtöbbször nagyböjtbe esik, 1969-től január 28-án ünnepeljük, amely napon 1369-ben átvitték az ereklyéit Toulouse-ba. XIII. Leó 1880-ban minden katolikus tanító tevékenység védőszentjévé tette.

Aquinói Szent Tamás a budapesti belvárosi Szent Mihály-templomban (Fotó: Legeza Dénes István – Jeles Napok)

Magyar vonatkozásai:

1262-ben Boldog Özséb, a pálos rend alapítójának orvietói látogatása után (ekkor ott volt a pápai udvar), Tamás maga is támogatja a magyar szerzetesrend jóváhagyását. A pálosok rendjük alapításakor tett szolgálataiért minden kolostorban képet vagy szobrot állítottak tiszteletére, iskoláikban pedig Arisztotelész mellett Szent Tamás szellemében tanítottak. Nevét viseli a Magyarországi Aquinói Szent Tamás Társaság is. Szobra áll a piliscsabai Nevét viseli a Magyarországi Aquinói Szent Tamás Társaság is. Szobra áll a liliscsabai egyetem Stephaneum épülete előtt, a rólaelnevezett téren.

Aquinói Szent Tamás: Imádság keresztény erényekért (részlet)

Tégy engem, Uram, engedelmessé minden ellenmondás nélkül;
tedd, hogy szegény legyek minden levertség nélkül;
tiszta legyek sérelem nélkül,
türelmes zúgolódás nélkül;
alázatos színlelés nélkül,
vidám pajkosság nélkül,
megfontolt nehézség nélkül;
igazmondó legyek kétszínűség nélkül;
jót cselekvő elbizakodás nélkül;
felebarátomat megintsem büszkeség nélkül;
épülésére szolgáljak szóval és példával, képmutatás nélkül.

(Forrás: Érettségi.com, Wikipedia, Jeles napok)

Szent Száva ünnepe - január 27.

      Szent Száva a szerb államiság megteremtőjeként tisztelt, dinasztiaalapító I. István szerb fejedelem legkisebb fia. A bizánci műveltség szellemében nevelkedett, erősen vonzódott a szerzetesi életmódhoz. 1192-ben vette fel a Száva szerzetesi nevet, és vezető szerepet vállalt a szerbiai egyház életében. Kialakította a szerb egyház szervezetét, nyolc püspökséget alapított, rendezte a kolostorok működését, iskolákat és kórházakat hozott létre, összeállította az első szerb jogszabály-gyűjteményt. 1220-ban a pápától engedélyt kapott arra, hogy a mindenkori szerb ortodox érsek áldja meg a szerb király koronáját. A Szentföldről való visszatértében, az akkori bolgár fővárosban – Tirnovoban – halt meg 1235-ben. Két évvel később I. István Ulászló szerb király a dél-nyugat szerbiai Mileševa kolostorba vitette át Szent Száva ereklyéit, amit 1594-ben Szinán török pasa a bánáti szerbek lázadásának megtorlásaként a Nándorfehérvár (ma: Belgrád) melletti Vracsar mezején nyilvánosan elégettetett.

            Tevékenységének eredményeként Szerbia civilizációs forradalmon ment át, melynek köszönhetően a magába forduló szerb kultúra az európai kultúrák családjának egyik tagjává vált, s a kor legfejlettebb bizánci (balkáni) műveltségét közvetítő keleti kereszténységgel kapcsolódott össze. A szerbség legkedveltebb középkori személyisége ma is a legnagyobb tiszteletnek örvend: Szent Száva a szerb oktatás és a kultúra védőszentje. Ünnepe – január 27-e – munkaszüneti nap a szerbiai iskolákban.

            Magyarországon a szerbek (régebbi nevükön: rácok) az egyik hivatalosan elismert nemzeti kisebbség, lélekszámuk a 2001-es népszámlálási adatok alapján 3816. A magyarországi szerbek nyelvének és kultúrájának megőrzésében fontos szerepe van a szerb ortodox egyháznak. A Trianoni Magyarországon 43 templomuk van (pl: Ráckevén, Esztergomban, Szentendrén, Egerben, Székesfehérváron), az egyházi szervezet élén a szentendrei püspökség áll. A magyarországi szerbek egyik legragosabb intézménye a Budai Szerb Ortodox Püspökség páratlan egyházművészeti gyűjteménye és könyvtára Szentendrén, amely egyben a szerb ortodox egyház tudományos központja is.

Árpád-házi Szent Margit halála napjára - január 18.

Sík Sándor: Himnusz Szent Margitról

Mosogat a konyhán a királylány, Szívében az égi bárány.

Halat is tisztít, követ is súrol. Példát vesz a szelíd Úrtól.

Margit! Sápadtnak látszol, Sápadtan virágzol, Ugye, valaki vezet,

Valaki fogja a kezed, Szíved lánggal ég,

Jézus, Jézus a tiéd!

Kihalt a város, sötét a föld és messze még az ég.

De nem magányos, akinek Jézus fogja a kezét.

Oltár előtt térdel a királylány, Nézi őt az égi bárány.

Hazája bűnét egymaga bánja, Hajnalig tart az imája.

Szegény királylány, magyar hazádért égő áldozat.

A bárány lakomáján a mérhetetlen boldogság fogad!

             Nemzeti dinasztiánk egyik szentje, 1270. január 18-án halt meg. A katolikus egyház e napot tette ünnepnapjává.

            A tatárok elől a dalmát tengerpartra menekülő szülők – IV. Béla és felesége, Laszkárisz Mária bizánci királylány – fogadalmat tettek, hogy saját maguk és országuk szabadulása esetén születendő gyermeküket, ha az leány lesz, Istennek ajánlják fel. Margit Klisszában (ma: Klis; Horvátország) látta meg a napvilágot 1242. január 27-én. Amikor három és fél éves lett, a veszprémi domokos apácák zárdájába került. A rend ekkor még csak néhány évtizede létezik, női kolostoraik a belső, misztikus jámborság őrhelyei voltak. A veszprémi kolostor – Bertalan püspök alapítóleveléből kiolvasható – 1240-ben már készen állott, és lakott volt. A tényt az is bizonyítja, hogy a tatároktól elszenvedett muhi vereség után a királyi családdal Dalmáciába menekülők között öt veszprémi apáca is található. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy a kislány Veszprémbe, a Séd völgyi zárdába került.

            Margit társnőitől semmiben sem akart különbözni. Ha jobb minőségű ruhát volt kénytelen magára venni, a konyhába sietett, hogy ott a kormos fazekak mosogatása és a felszálló por ruháját befeketítse. A hét veszprémi év alatt kezdte a cilíciumviselést (vezeklőöv) is.

            Tízéves korában átköltöztetik a főváros, Buda melletti Nyulak szigetére (ma: Margit sziget), hogy a családhoz közelebb legyen. Itt fokozottabban sanyargatta testét, lelkét. Példának idézek a 13. században íródott Legendáriumából: "Megfürödni pedig vagy az ő lábait megmosni bokáinak fölötte az ő szemérmességének, tiszta szüzességének miatta, ez őneki mindenestől idegen vala". A betegek ápolásában is kitűnt.

            Magyarország – a tatárdúlás ellenére is – nagyhatalomnak számított, így keresték barátságát. A szövetség megpecsételésének leggyakoribb módjának az uralkodóházak közötti házasságkötést tartották. Anjou Károly, IX. (Szent) Lajos francia király öccse, majd a lengyel király is jelentkezett Margit kezéért. Az ország és a család számára is legelőnyösebb kérőt, Ottokár cseh királyt – Európa akkori egyik hatalmának uralkodóját – Béla el is kísérte a zárdába. A tizennyolc éves hercegnő ekkor még nem tette le a végső, ünnepélyes fogadalmat, így a pápával kiváló kapcsolatokat ápoló uralkodónak könnyű lett volna megszereznie a Szentszék felmentését. A találkozón Ottokár kedveskedni akart Margitnak, így szépségét kezdte dicsérni. Erre ő azt válaszolta, hogy inkább levágatja az orrát, mintsem ilyen szemtelenségnek még egyszer kitegye magát. Néhány év múlva IV. (Kun) László a magyar hadsereggel Habsburg Rudolf mindössze ötszáz lovast számláló csapatának megsegítésére sietett. A morvamezei csatában maga Ottokár is elesett, a Habsburgok felemelkedése pedig elkezdődött. Örök talánya marad a történelemnek az a kérdés, mi lett volna a Habsburg-család, valamint Magyarország későbbi sorsa, ha Margit ebben az időben Prágában a Hradzsin úrnője?

           Margit elgyötört teste azonban huszonhét éves korában súlyos lázba esett, s tizenkét napi szenvedés után – 1270. január 18-án – elhunyt. Sírjánál a temetés után számos csoda történt, ezért bátyja, V. István király (uralkodott: 1270–72) felterjesztette szentté avatását. Ismeretlen okból azonban a kérés nem teljesült sem akkor, sem később, amikor Károly Róbert (uralkodott: 1310–42), Hunyadi (I.) Mátyás (uralkodott: 1458–90), III. Ferdinánd (uralkodott: 1637–57) is ugyanezzel a kívánsággal fordult Rómához. Végül 1789-ben hivatalosan is engedélyezték tiszteletét, majd 1943-ban XII. Pius pápa szentté avatta.

            Sírját mintegy 250 évig a zarándokok rendszeresen látogatták. A török 1541-ben elfoglalta Budát. Előtte az apácák elhagyták a kolostorukat, Margit földi maradványait előbb Nagyváradra, majd Nagyszombatba, végül Pozsonyba menekítették. 1615-től a pozsonyi klarisszák (női ferencesek) apácák őrizték Margit csontjait.  1782-től II. József német-római császár, magyar király csak a tanító és a betegápoló szerzetesrendeket engedélyezte. Ekkor a klarissza apácákat is elbocsátották. Ezután Margit évszázadokon keresztül gondosan őrzött földi maradványainak nyoma veszett. A Margit-szigeten lévő jelképes sír arra emlékeztet, hogy egykor itt helyezték „örök nyugalomra” a sokat szenvedett királylányt.

Ady Endre: Szent Margit legendája (részlet)

Vallott nekem a Nyulak-szigete

Regék halk éjén. Ime a titok:

Királyi atyja klastromba veté

Legendák szűzét, fehér Margitot.

Álom-leány volt: egy fojtott sikoly.

Ájulva hullt egy durva szó miatt.

S robogtak a királyi udvaron

Hajrázó, vad, bozontos férfiak.

……….

És Jézusnak áldozzák Margitot,

Ki ott halt meg a Nyulak-szigetén.

Képek:

–Városkapu dombormű, Abony (2000)

–Szent Margit szűz (Illusztráció a Pannonhalmán őrzött Legenda Aurea Sanctorum című ősnyomtatvány 1482-es augsburgi kiadásból.)

–Margit-szigeti sírjára gyertyát teszek 2017 halottak napja előtt

–Molnár József: Árpád-házi Szent Margit halála (1857)

(Forrás: Részleteket felhasználtam a Veszprémi 7 Nap 1997. január 15-i számában megjelent cikkemből.)

Remete Szent Antal napjára - - - - január 17.

            Remete Szent Antal (i. sz. 250.) szerzetest a háziállatok védszentjeként tisztelték. A középkorban előfordultak járványszerű mérgezések, melynek tünetei hasonlítottak az orbáncéhoz. Szent Antal tüzének nevezik az orbáncot és az ehhez hasonló mérgezést. A betegeket imádságokkal, ráolvasással próbálták gyógyítani. Az ehhez kapcsolódó hiedelmek a hitújítás korában elhalványultak, de később újra éledtek Páduai Szent Antalként.

Szilveszter pápákról

 A két évezred folyamán három pápa viselte a Szilveszter nevet. Közülük az első kettő nevezetes, és manapság is gyakran emlegetjük őket.

 I. Szilveszter pápa átveszi Konstantin császár adományozó levelét (Quatro Coronati-templom fereskója, Róma)

          I. (Szent) Szilveszterről (314. január 21. – 335. december 31.). keveset tudunk. Különösen nagy szolgálatot teljesített a szomorú emlékű keresztényüldözések idején, amikor vigasztalta, bátorította és állhatatosságra buzdította a keresztényeket. Közben maga is több ízben került életveszedelembe, de – a legenda szerint – Isten megóvta minden nagyobb bajtól. Áldozatkészsége következményeként, amikor 314-ben megüresedett a pápai trón, őt választották az egyház legmagasabb méltóságára. A császárral is igyekezett a lehető legjobb kapcsolatot kialakítani. 315-ben Rómában keresztény püspökökkel és zsidó papokkal zsinatot tartott. Az ő idejében vált az üldözött egyházdiadalmas egyházzá, a vasárnap ünnepnappá, valamint a hagyomány szerint Konstantin császár neki ajándékozta a Pápai Állam területét (patrimonium Petri). A katolikus egyház halála időpontját, december 31-ét választotta ünnepnapjává.

           Aba Novák Vilmos festményvázlata: II. Szilveszter pápa Asztrik apát kezébe adja az Istvánnak szánt koronát

          II. Szilveszter az első francia főpap, akit pápává választottak. Gerbert d Aurillac 940 körül született. Auvergneben és az Aurillac-kolostorban nevelkedett. III. Ottó császár nevelője lett. 992-től reimsi majd 998-től ravennai érsek; 999. április 2. – 1003. május 12. között római pápa. Nagy matematikus és bölcsész hírében állott. Természettudományi, de különösen kémiai ismeretei révén különféle felfedezéseket is tett. Volt aki ezért varázslónak, bűvésznek, sőt az ördög cimborájának tartotta. Az arab számjegy és az ingaóra átvételét is neki tulajdonítják. Úttörője volt az orgona használatának. A magyar történelemben kiemelt szerepet játszott, mivel tőle kapta I. (Szent) István királyunk a koronát. A koronaküldés szimbolikus volt, az ország függetlenségét jelentette, egyúttal elismerve, hogy Magyarország a keresztény európai országok sorába tartozik, ahol az Árpád-házban öröklődik a hatalom.

            III. Szilveszter pápa (élt: 1000 k. – 1063 októbere; uralkodott: 1045. január 20. – 1046. december 20.) eredetileg Giovanni da Sabina néven született. Az egyházi pályát választva idővel szülőföldjének püspökévé szentelték fel. Amikor IX. Benedek pápa foglalta el a szent hivatalt Rómában, a korábban uralkodó Crescentiek lázadást robbantottak ki az egyházfő ellen, mert az alig 20 éves Benedek állítólag szégyent hozott a pápai méltóságra, és ami megbocsáthatatlan volt, szövetséget kötött a városi nemesek jogait tipró II. Konrád német-római  császárral. 1044 szeptemberében Benedeket elűzték trónjáról, és helyére sok harc árán 1045 januárjában János, Sabina püspöke lépett. Mivel a hivatalosan felszentelt IX. Benedek még élt, és nem mondott le trónjáról, sokan ellenpápaként tartják számon a III. Szilveszter nevet felvevő pápát. A pápaválasztó zsinat ugyan az egyházi törvények szerint megválasztotta, és fel is szentelte, Szilveszter hatalma mégsem lehetett tartós. Benedek Németországba menekült III. Henrik, az új uralkodó udvarába, hogy tőle segítséget kérjen. Itt egy zsinaton Benedek kiátkozta az egyházból Szilvesztert, majd erős sereg élén hamarosan Rómába ért. 1045 áprilisában elfoglalta a várost, és elűzte a trónról Szilvesztert. A bukott egyházfő ugyan nem fogadta el pápának Benedeket, de támogatók híján visszavonult Sabinába, ahol ismét elfoglalta helyét a püspöki székben. Véglegesen1046-ban a Sutriban tartott birodalmi gyűlésen fosztották meg hivatalától, és ugyanekkor egy kolostor falai közé utasították Szilvesztert. De ez a császári döntés később érvényét vesztette, és egészen haláláig a sabinai egyházmegye élén maradhatott.

Aprószentek napjára – december 28.

Az aprószentek története  Máté evangéliumának második fejezetében (Mt. 2) olvasható. Eszerint Heródes a Napkeleti bölcsektől megtudta, hogy azok a „zsidók újszülött királyát” keresik, aki – mint írástudói segítségével kiderítette – Betlehemben fog megszületni. Heródes megbízta a Napkeleti bölcseket, hogy miután megtalálták a kisdedet, menjenek vissza hozzá, és jelentsék neki. Ám a bölcsek álmukban egy „jelenést” láttak, amelyben arra figyelmeztették őket, hogy ne térjenek vissza a királyhoz, és ők ezt teljesítették. Eltávozásuk után Józsefnek, Jézus apjának is megjelent álmában egy angyal azzal az üzenettel, hogy családjával meneküljön Egyiptomba. Miután a Napkeleti bölcsek nem mentek vissza Heródeshez, az haragra gerjedt, és minden két éven aluli fiúgyermeket megöletett Betlehemben és környékén, hogy a „zsidók újszülött királya” biztosan ne maradjon életben. E gyermekmészárlás áldozatait nevezi a magyar nép aprószenteknek (latin „innocentes martyres” = „ártatlan vértanúk”), és december 28-át aprószentek napjának tekinti.

Molnár C. Pál (1894–1981): Menekülés Egyiptomba (1929)

Aprószentek-napi népszokások

Az aprószentek-napi korbácsolást Európa-szerte, így a Történelmi-Magyarország egész területén is ismerték. A 15.–16. században még az egyházi szentelmények közé is tartozott. Temesvári Pelbárt – a 15. század híres prédikátor-írója, aki prédikációiban sokféle magyar népszokásról számolt be – aprószentek-napi prédikációjában megfeddte azokat, akik az egyházi emlékszokást pajzán tréfára fordították: „Miért van az, kedveseim, hogy köztetek ma sokan hiú tréfálkozásokkal szórakoztok, és egymást kölcsönösen korbácsoljátok, mondván, Heródes sok fiút megölt Betlehemben, Dávid stb. Az ilyen emberek sok rosszat, bűnös dolgot, sőt tisztességtelen simogatást és más egyéb kimondhatatlant kevernek ehhez a szokáshoz”. Magyar érdekesség, hogy a 16. században a lengyelországi Krakkóban tanuló magyar diákokat többször büntették is e szokásért.

„Az aprószentek, Dávid, Dávid!” mondóka ma is együtt jár a korbácsolással. A Jászságban és másutt is megkérdezik ilyenkor: „Hányan vannak az aprószentek?” A korbácsoláshoz (suprikálás, csapulás, mustározás stb.) mondókát mondanak, hogy elűzzék a keléseket, betegségeket.

A Dunántúlon az aprószentek-napi korbácsolás a téli időszak egyik jelentős szokása volt; néhány somogyi faluban Miklós-naptól egészen újévig tartott. A korbácsolás Győr–Sopron megyében a legényavatással kapcsolódott össze. Természetesen december 28. nem volt a legényavatás egyetlen időpontja, mert az összekapcsolódhatott más olyan szokásokkal is, melyekben legények játsszák a főszerepet, pl. a regöléssel.

Dunaremetén az avatást megelőzi a korbácsolás. A legények végiglátogatják a lányos házakat, és szép, régies dallamú ének kíséretében korbácsolják a háznépet. A lányok szalagot kötnek a korbácsra, az édesanyák pedig előre becsomagolt húsdarabot adnak át a csoportnak. A legények azután visszatérnek a kocsmába, s a szabadban felállított tűzhelyen megfőzik az összegyűjtött húst. Ezt fogyasztják el a közös lakomán, ahol a legények avatása történik. Ezen az ünnepségen csak férfiak vehetnek részt. Az avatás maga hosszú beszéd kíséretében történik, mely összekapcsolja a betlehemi gyermekgyilkosság történetét a legényavatás tényével. A beszéd végén a keresztapák leöntik a legényt egy pohár borral, utána kiadós ivás következik, majd az újdonsült legényeket elviszik látogatóba egy-egy lányos házhoz. A kislányok és az édesanyák elnéző mosollyal segítik át a kótyagos legényeket a nehéz viziten, s ezzel be is zárul életüknek ez az ünnepélyes fordulója.

A legényavatás ilyen formában ma már csak a Kisalföldön található meg. De Erdélyben (Brassó környékén és a Székelyföld sok pontján) is fontos legényünnep volt aprószentek napja. Mérán például az ünnep előtt a legények nem hagyhatták el a fonóházat, hanem ott  együtt aludtak, ott mulatoztak; vigyáztak arra, hogy idegen a fonóház udvarára be ne tegye a lábát, ne lopják el a cigány hegedűjét. Másnap reggel felkeresték a lányokat, pálcával megcsapdosták őket, miközben ezt mondták: „Aprószentek, Dávid, Dávid!” A lány, ha rokonszenvezett a legénnyel, étellel kínálta; ezután a legény elvitte a lányt a fonóházhoz, ahol már hajnalban megkezdődött a bál.

Karácsonyi népszokások Európából

Lengyelországban is érdekes hagyományok vannak. A krakkóiak például a helyi építészeti elemek felhasználásával  hatalmas fa és kartonpapír betlehemeket építenek.

Csehország morva területén a karácsonyi kalácsot és az ünnepi süteményeket gyakran Ádám és Éva alakjában készítik, tekintve, hogy Ádám és Éva névnapja is. Így jelzik a karácsonyfa és a tudás fája közötti kapcsolatot.

Németországban a karácsonyi piramis régi hagyomány folytatója. Ez a karácsonyfa egy változata, amit formája és díszítése is mutat. Ha a gyertyák égnek, a hő hatására a csúcson lévő kerék forogni kezd, és megszólalnak a csengők.

Az északi államokban – Svédországban, Norvégiában, Dániában – szép és különleges karácsonyi szokás él. Az ablakokat virágzó jácinttal, tulipánnal, fából faragott, festett karácsonyi dísszel, fagyöngy-csokorral, virágkoszorúkkal, szalmából font függelékkel díszítik. Este, amikor a fényeket eloltják, a család minden tagja kezében egy égő gyertyával az ablakba áll, így kívánnak kellemes, boldog ünnepeket ismerőseiknek, szomszédaiknak.

Svédországban december 13-án, Luca napján veszi kezdetét a karácsonyi ünnep. Ezen a napon a lányok fehér ruhát vesznek fel, és reggel az ágyba viszik a szüleiknek a kávét és a süteményeket. Az iskolában ünnepséget tartanak: a gyerekek beöltöznek Lucának, csillagfiúnak vagy Télapó inasainak, karácsonyi dalokat énekelnek, azután pedig tanárok, szülök, gyerekek közösen kávéznak az osztályteremben. A karácsonyfát már napokkal korábban felállítják, mézeskaláccsal, szalmából készített díszekkel aggatják tele. A karácsonyi vacsora előtt szaunába mennek, másnap pedig templomba. Az ajándékokat a karácsonyi manó hozza a jó gyerekeknek, melyet a vacsora után bonthatnak ki a fa alatt. Az ünneplés január 13-án véget, mikor körbetáncolják, majd lebontják a fát. Néhány fogás nélkül nem karácsony a karácsony Svédországban: citrusgyümölcsökkel érlelt vöröslazac, marhahúsgombócok cukrozott ribizlivel, mézzel glaszírozott (fényezett) oldalborda, fahéjas vöröskáposzta, majonézes céklasaláta, hagymában es pálinkában érlelt hering, füstölt lazac. A legjellegzetesebb desszertek a csokoládégolyók, mézeskalácsok, és minden, amihez felhasználható a mandula és a mogyoró.

Stockholm főutcáján állítják fel a világ talán legszebb karácsonyfáját. A svédek “The Stenbeck Tree”-nek nevezik Jan Stenbeck után. A fát mindegy 500 égő díszíti. Elképesztő látványt nyújt a kikötőben állva!

(A svédek karácsonyáról a Magyar ONLINE-n olvastam.)

Életfa, karácsonyfa 2. rész

                   A mai karácsonyfa elterjedését az nehezítette, hogy e nap környékén szerte Európában, így hazánkban is állítottak életfát, illetve termőágat. Ez a megújuló természet ősi, mágikus jelképe, mely a keresztény hagyományban bibliai elemekkel is gazdagon ötvöződött. Lehetséges, hogy a karácsonyi termőágat a középkori magyarság kincs néven emlegette – állítják egyes néprajzkutatók. A horvátok ugyanis kincsnek nevezik a hasonló rendeltetésű ágakat, és magyar eredetűnek tartják. Aranyozott mogyoróval díszítették, amelyet a szoba mennyezetére függesztettek, mintha az égből nőtt volna ki. Más értelmezésben a földre szálló, emberek közt szállást kereső kis Jézust jelképezte. A karácsonyfa elterjedése előtt a Dunántúlon is zöld ágakat, borókát, fagyöngyöt függesztettek a gerendára, legtöbbször koronájánál fogva.

            A Balaton környékén a lakodalmas asztalnak még a múlt században is állandó dísze volt az életfa. A bojtorján kóróját vagy a bürök ágát finoman betekerték tésztával és megsütötték. Ezután teleaggatták gyümölccsel, pereccel és minden finomsággal. Az asztalfőre állították, ahol a násznagy mellett egy megbízott legény is vigyázta.

            A fenyőfa ősi elemek összekapcsolása. A zöld ág az életet szimbolizálja, a régi hiedelem szerint véd az ártó szellemektől. A tudás fáját is jelenti, s így az Ádám–Éva-epizód kellékeként szerepel. Sok helyen ezért van rajta alma. A manapság ráaggatott papírlánc, angyalhaj halványan idézi a kígyót. A fény, a gyertyagyújtás a termékenységet jelképezi. Gyertyadíszről azonban először csak 1757-ben történik említés. A karácsonyi adakozás a karácsonyfa állításánál is újabb. Adományt régen a kántálók, betlehemezők, köszöntők kaptak, azok is ételfélét, legfeljebb egy kis pénzt. Eleinte általában a karácsonyfa és a rajta lévő nyalánkságok jelentették az ajándékot is, a ruhafélék, a játékok nagyon új keletűek.

(A Veszprém megyei Maratonban, 1998. dec. 17-én megjelent írásom.)

Életfa, karácsonyfa 1. rész

            A karácsony ünnepe elválaszthatatlan a karácsonyfától. Állítása, feldíszítése annyira elterjedt a keresztény világban, hogy ősi eredetűnek hisszük. Ezt támasztja alá egy Moson megyei népmonda is: „Amikor Krisztus Urunk a Földön járt, a gonosz emberek elől bu1dosnia kellett. Üldözői elől menekülve egy sűrű lombú fa alatt húzta volna meg magát, ez azonban odaszólt neki: állj odább, mert ha nálam találnak, engem is elpusztítanak. Ezzel utasították el féltükben a többi fa is. Az Úrnak ellenségei már nyomában voltak, amikor egy fenyőfához ért. Alig volt lombja, ezért ága rejtették el Jézust, aki így meg is menekült. Az Úr most megáldotta a fenyőfát: soha ne hullasd el a leveledet. Akkor is virulj és zöldülj, amikor a többiek levéltelenül sorvadoznak. Te légy a legdélcegebb és legszívósabb 0inden társad közül, élj meg mindenütt! Légy az emberek öröme, és emlékezetemre rajtad gyújtsanak karácsonyi gyertyát!”

            Magyarországon az első karácsonyfát Brunswick Teréz állította 1824-ben. Lassan terjed el ez a szokás, hiszen még évekig csak néhány arisztokrata család ünnepelt így, például József nádorék, illetve a Podmaniczky család 1826 táján, Bezerédiék 1834-ben. Az első közösség részére állított fáról 1855-ből tudunk. Ekkor Jáki Ferenc osli plébános, a gróf Hunyady család egykori házipapja a falu iskolás gyermekei számára rendez karácsonyfa-ünnepélyt.

            Bár nem ősi hagyomány, de magyarországi megjelenése előtt több mint kétszáz éve létezett. Gondolata valahol Strassburg környékén születhetett meg, mert egy 1605-ből maradt feljegyzés szerint papírrózsával, almával, aranyfüsttel és cukorral volt díszítve. Kétségtelen tény, hogy evangélikus területen alakult ki először. Luther Márton még nem volt a Jézus születését, halálát és feltámadását bemutató misztérium-játékok ellensége, puritán utódainak azonban nem tetszett a naiv hang, a tréfás megjelenítés. Ezért minden eszközzel akadályozták, így ki is halt. A hagyományőrző nép azonban legalább a paradicsomi életfát átmentette lakásába.

(A Veszprém megyei Maratonban, 1998. dec. 17-én megjelent írásom.)

Helységnevekben szentek nevei Csonka-Magyarországon

A kereszténység elterjedése és a keresztény egyház kialakulása

A kereszténység Pál apostol révén „megbékült” a hatalommal és a társadalmi különbségekkel, illetve nyitottá vált a nem zsidók számára is. A 2. század folyamán a Római Birodalom valamennyi területén és társadalmi rétegében szerveződtek keresztény közösségek. E közösségek irányítását és vagyonának kezelését az episzkoposzok („felügyelők”, a későbbi püspökök) látták el. Munkájukat a presbiterek („idősebbek”, a későbbi papság) segítették. A provinciák egyházi vezetői a metropoliták, a nagyobb városok (metropoliszok) püspökei voltak. A tartományok metropolitái és episzkoposzai időnként összegyűltek, úgynevezett zsinatot tartottak, ahol a hit fontosabb kérdéseit és a szent iratok értelmezését vitatták meg.  A vallási feladatok ellátása egyre inkább elkülönült a világiaktól, és kiépült az őskeresztény egyházszervezet, melynek alapelve a hierarchia („szent uralom”), vagyis a magasabb tisztségűek feltétlen tisztelete volt. Fokozatosan állandósultak a keresztény szertartások – elsőként a keresztelés, az úrvacsora és az áldozás; és kialakultak az ünnepek – elsőként a vasárnap.

Képek:
-Ferenczy Károly: Hegyi beszéd (1896)
-Albrecht Dürer: A négy apostol (a részlet Márkot és Pált ábrázolja)

Karácsony ünnepére - dec. 25-26. - - - A kereszténység kialakulása

A kereszténység kialakulása

Jézus hívei őt tekintették a megváltónak, és hittek a kivégzése utáni feltámadásában. Ezzel értelmet adtak tanításai követéséhez. Jeruzsálemben kis közösség alakult ki Péter apostol vezetésével, akik Jézus tanait tovább hirdették. Keresztényeknek – „Krisztushívőknek” nevezték őket. (A zsidóság nem ismerte el Jézust megváltónak, hiszen nem hozta el a szabadulást a római megszállás alól.) 

Jézus tanai gyorsan terjedtek a hellenisztikus világban, elsősorban a diaszpóra zsidó közösségeiben. Univerzálissá azonban Pál apostol tevékenysége tette Jézus tanításait. Pál (eredeti nevén Saul) a zsidó diaszpóra tagjaként farizeus-nevelésben részesült, és eleinte üldözte a keresztényeket. Egy csodás látomás után azonban megtért, és a keresztény vallás leghatásosabb terjesztője lett. Ezt a csodás eseményt nevezték később „páli fordulatnak”. Pál apostol azt hirdette, hogy a megváltás Jézus halálával megtörtént, és aki hisz benne, üdvözül. Isten azonban próbára teszi az emberek hitét, így – Istentől valóként – el kell fogadni a világ rendjét, és a hatalmat is. Ennek megfelelően a gazdagok is üdvözülhetnek, ha pénzüket a szegények gyámolítására fordítják. Pál apostol tanításai szerint a népek „testvérek” a megváltásban, így abból nem csak a zsidók részesülhetnek.

Képek:

-Csontváry: Mária kútja Názáretben (1908. Olaj, vászon, 362x516 cm. Csontváry Múzeum, Pécs)

-Szent Pál apostol, Bp, Belvárosi Szent Mihály-templom (Fotó: Lezega Dénes István)

Karácsony ünnepére - dec. 25-26. - - Mi a kereszténység?

Munkácsy Mihály: Golgota (1884. olaj, vászon, 460x712 cm)

A görög „Krisztus” szó a Messiás szó fordítása. Jelentése: Fölkent. A Messiásból született a görög chrisztianosz, illetve a latin Christianus kifejezés, amelyek jelentése „Krisztus-követő”, „krisztusi”. A szó középkori magyar formája kirisztián, kirisztyán, majd keresztyén volt. A 17. századtól azonban – a könnyebb ejthetősége miatt – a katolikus egyházban elterjedt a „keresztény” alakváltozat.

Dr. Csohány János, a debreceni Hittudományi Egyetem professzora szerint a Harangszó 2009. január 17-i bejegyzésében így nyilatkozott:

–A keresztyén és keresztény szó között a világon egyedül a magyar nyelvben van különbség. Kuriózumról van szó. Az első forma egy idő óta protestáns szóhasználat, a második a római és a görög katolikus. Így a szó a felekezeti hovatartozás kifejezője. A Magyar Tudományos Akadémia Helyesírási szabálya a római katolikus lakosság statisztikai többségére való tekintettel tette hivatalossá a keresztény alakot, de megengedi a protestáns keresztyén alak használatát is. Jelenleg nem látszik lehetőség arra, hogy a két szó közül az egyik szabad közmegegyezéssel kizárólagosságra emelkedjék.

A kereszténység a négy nagy világvallás egyike; egyistenhívő vallás, amelynek hívei Mózes és a próféták kinyilatkoztatásán kívül az Újszövetségben is hisznek, melyben Jézus Krisztus élete és tanításai vannak összegyűjtve. Hiszik Jézus Krisztusnak, mint Isten fiának isteni természetét, a bűnök bocsánatát, a halottak feltámadását. Jézust Isten fiának vallják, és az ő tanításait követik, melyek az Újszövetségben szerepelnek.

A keresztények három nagy csoportra oszthatók: római katolikusokra, ortodox keresztényekre és protestánsokra. Mintegy 2 milliárd követőjével a legelterjedtebb világvallás. Kialakulása és elterjedése a Kr. u. 1–3. századra, államvallássá válása pedig a Kr. u. 4. század végére tehető.

A zsidó és iszlám vallással együtt a bibliai Ábrahámhoz vezethető vallásokhoz tartozik. A kereszténység gyökerei palesztinai zsidók egy csoportjának hitéig nyúlnak vissza, akik Jézust megváltónak, „felkentnek” – görögül khrisztosznak – tekintették, aki megszabadítja majd a zsidókat a római elnyomás alól. Keresztelő Szent János még csak jövendölte a Megváltót, a názáreti Jézus már a megváltást hirdette.

Csontváry: Fohászkodó (Csontváry Múzeum, Pécs)

Szent Luca emléknapjára - dec. 13. Luca napi népszokások

         Mi magyarok azt tarjuk, hogy Luca napjától karácsonyig estéig (azaz tizenhárom napon keresztül) mindennap faragni kell a Luca-székén valamit. Ennek öt egyenlő szárú háromszögből formált csillag volt az eredeti alakja. A hagyomány szerint többnyire kilencféle fából állították össze: akác-, boróka-, cser-, jávor-, jegenyefenyő-, kökény-, körte-, rózsa- és somfából. A készítőjének az a jutalma, hogy az éjféli mise alatt ráülve vagy ráállva meglátja az összes boszorkányt. A boszorkányoknak szarvuk van – tartják róla –, de azt csak a Luca-székről lehet látni.

A hiedelem szerint a leleplezés után azonban a kíváncsiskodó jól tette, ha gyorsan szaladt haza – ahogy csak a lába bírta – különben széttépték a boszorkányok. Ez azonban csak akkor sikerülhetett neki, ha az úton hazafelé szüntelenül maga után szórta a mákot, mert azt a boszorkányok kötelesek voltak felszedni, s így nem érhették utol. Miután hazaért, a Luca-széket el kellett égetni. Ma is használják a mondást, ha valami munka vontatottan halad: „Na ez is olyan nehezen készül, mint a Luca széke!”.
     A Dunántúl egyes falvaiban a közelmúltig szokás volt a Luca-napi kotyolás. Fiúgyerekek – többnyire hajnalban – jártak házról házra és termékenységvarázsló mágikus szöveget énekeltek. A térdük alá szalmát tettek, amit azután a ház asszonya a tyúkok alá vitt. Ha nem kaptak tojást vagy egy-egy marék aszalt gyümölcsöt, diót almát jutalmul, fenyegetőztek: „Egy csibéjük legyen, az is vak legyen!”. A lucázó fiúknak azért is örültek, mert a hiedelem szerint, ha férfi vagy fiú érkezett elsőnek a házhoz, akkor szerencse lesz a tyúkok körül.
     Luca napját gonoszjáró napnak tartották az egész magyar nyelvterületen, ezért különösen a boszorkányok rontása ellen kellett védekezni. Erre legtöbb helyen a fokhagymát használták, például keresztet rajzoltak vele az ólajtókra, hogy az állatokat védjék, vagy lefekvés előtt mindenkinek ennie kellett egy-két gerezdet.
     Luca-napkor kezdték sarjasztani az úgynevezett Luca-búzát, melyet egyes helyeken szentelt vízzel öntöztek. Akkor a karácsonyfa alá tették, mint az élet jelképét. Ha karácsonyig minden elvetett szem kikelt, akkor a következő évben bőséges termésre lehetett számítani.
     Elterjedt szokás volt, hogy Luca napjától tizenkét napig megfigyelték az időjárást – ez volt a Luca-kalendárium. Tizenkét hagymarészbe egy-egy csipet sót tettek, és abból, hogy nedves vagy száraz lett a só, az elsőből a következő év januárjára következtettek, a másodikból a februárra, és így tovább.

     A jövendőbeli foglalkozásának megjósolására is volt erre a napra való jóslat. Olvasztott ólmot kellett kanálból hideg vízbe csorgatni, s némi fantáziával kitalálni, mit formáz az. A víz állítólag a leendő szerelmes képét is megmutatja ezen a napon. A szegedi tájon ezért volt szokása a lányoknak december 13-án halat enni, nem inni rá, hanem a kútba nézni, ahol a víztükörben az eljövendő társ képét látták.

FÉLREÉRTÉS

Szent Luca emléknapjára - dec. 13.

Szent Luca legendája

Lucia – magyarosan Luca – hazánkban nem tartozott a tiszteltebb női szentek közé, bár neve a misenaptárban megtalálható. Ma már az egyház sem tartja történelmi személynek, alakja inkább csak a legendákba él.

Csonka-Magyarország területén nem választották védőszentnek sem a templomok, sem a városok, sem a közösségek, mindössze néhány helyen volt a temetők, a temetőkápolnák patrónusa. Például a több megyét is magába foglaló hatalmas veszprémi egyházmegye területén semmilyen nyoma sincs ábrázolásának. A Történelmi-Magyarországot figyelembe véve is csak egyetlen helyen van faszobra, szárnyas oltáron is csak hét helyen tűnik fel. Magyar nyelvterületen keresztnévként is ritka.

A leány képzeletbeli élete azonban nem indokolja ezt az idegenkedést. A sziciliai Syracusea-ban született előkelő családban, valamikor a 3. század végén-. Fiatalon felvette a keresztény vallást. Beteg édesanyjával elzarándokolt Szent Ágota sírjához gyógyulásért könyörögni.  Éjjel álmában megjelent Szent Ágota, aki ajánlotta, legyen Jézus jegyese. Felébredve kérte meggyógyult édesanyját, hogy ne adja férjhez, mert neki van már vőlegénye, Jézus. A mennyasszonyi ruha árát, továbbá örökségét szétosztotta a szegények között. Pogány jegyese azonban tovább udvarolt neki. Lucia még a saját szemét is kivájta – melyet a fiatalember oly szépnek talált –, és elküldte a tolakodó kérőnek az újabb elutasító válasszal. (A legenda szerint azért nem maradt szem nélkül, mert a Madonna még a szebb szemet ajándékozott neki.) A volt jegyes ekkor feljelentette a kormányzónál keresztény hite miatt, aki a bálványok előtti áldozattal akarta kényszeríteni. A Cornides-kódex szerint Luca e szavakkal tagadta meg a bálványimádást: „Istennek kellemes áldozat az szegényeket látgatni és segéleni. De miért immáran nincsen mit továbbá őnekik adnék, ennem magamat Krisztus Jézusnak adom és áldozom.”

A fejedelem ezután szűzi állhatatosságában akarta megszégyeníteni, és „kezdé bordélyba vonyatni, kit Szentlélek oly igen megnehezejte, hogy semmiképpen az helyről el nem indojhaték. Azt látván, mind kezeit, mind lábait megkötözék, és ezer embert készerejtének vonni, de még azok sem indojthatják el az helyről. Azokhoz ragasztanak ötven iga barmot, de azok sem tehetének indojtást az szent szűzen,” A fejedelem ekkor fenyőszurokkal és olvasztott olajjal leöntette, hogy felgyújtsák. Erre ő Jézushoz imádkozott, hogy a tűz neki ne ártson, mire a poroszlók tőrt döftek a torkába. De amíg imádkozott, addig nem halt meg.

            Állhatatossága mellett egyéb jó tulajdonságait is említik, például nagyon szerette a házi állatokat,

            Szelídségéért a szentek sorába emelték. Lucia kultusza az 5. században terjedt el Dél-Itáliában. A középkorban a szemfájósok, a vakok, a bűnbánó utcanők és a varrónők választották védőszentjüknek. Dante, aki sokszor fájlalta a szemét, különösen tisztelte.

            Külföldön azonban kedvelt szent. A franciák még szigetet is elneveztek róla. Saint Lucia a Kis-Antillák szigetcsoportjának ívében fekvő szigetállam. 1979. február 22-én kiáltották ki a függetlenségét. Területe 620 km2, lakosainak száma mintegy 160 000. Mivel két Nobel-díjast adott, így lakosság arányában ők adták a legtöbb Nobelt-díjast a világnak (és nem mi!!!).

            Ünnepe nem véletlenül került december 13-ra. A név a latin lux, a fény, a fényesség származéka. December tizenharmadik napja a mai naptár bevezetése (1582) előtt az esztendő legrövidebb, de egyúttal a téli napforduló kezdő napja volt. Az esztendő leghosszabb éjszakája kedvez a rossznak, a gonoszoknak – tartották. A halottak idejének is gondolták, akik ilyenkor hazatérnek a családba. Az illendő fogdásukért sok helyen csináltak Luca-pogácsát. Ennek készítése közben jósoltak is: akinek sütés közben a pogácsáján a toll megperzselődött, a körül betegséget vagy közeli halált sejtettek. Belesütöttek ezekbe a pogácsákba férfineveket is, mely a jövendőbelit mondta meg.

Mikulás napjára - december 6. - - - Szent Miklós magyar vonatkozásai

Nagy Lajos királyunk is elzarándokolt Bari városába (Olaszország) Szent Miklós sírjához. Hazánkban egy időben kötelező ünnep is volt december 6-a, mert a nagyhatalmú Oláh Miklós püspök 1560-ban ezt így rendelte. (Ma azt mondanánk, hogy személyi kultuszt valósított meg!)

A Miklós-legendának van magyar hajtása is. Kálmán királyunk Dalmáciát elfoglalva bevonult Zára városába is, melynek Szent Miklós volt a patrónusa. A király gyanakodott, hogy Velencével paktáltak a városlakók, ezért fel akarta gyújtatni. Álmában azonban megjelent Szent Miklós, majd Taxonyi János szerint: „Előbb kemény tekintettel nézi és megrettenti, azután hajánál fogva idestova vagdossa és hurcolja. Tovább egy arany vesszővel úgy megpaskolja, hogy az egész háta megkékül a veréstől. Utoljára halállal fenyegeti, ha a záraiak ellen valamit kezdend.” A történelemből tudjuk, a király nem volt ijedős természetű, de – a legenda szerint – miután megvizsgálta testét, ahol megtalálta a kék foltokat, jobbnak látta, ha a büntetéstől eltekint. Azt is tudjuk a történelemből, a záraiak meghálálták a tettet, és rövidesen kiérdemelték, hogy a Tengermellék központja városuk legyen. Később, az évszázadok folyamán is Zára volt a mindenkori magyar király leglojálisabb városa. (Mai neve: Zadar - Horvátországban.)

Több község és város viseli a nevét (például: Törökszentmiklós, Lébényszentmiklós), a tihanyi apátságnak – 1270-es adatok szerint – ő volt a védőszentje. Veszprémnek egyik különálló Árpád-kori települése volt – a vártól mintegy fél kilométerre fekvő Komakút körüli – Szentmiklósszeg városrész. Névadója és központja a kálváriadombi plébániaház, mely a török időkig állott. Az itt lakóknak a 16. század elejétől fennmaradt írás szerint a karácsonykor és a húsvétkor szokásos ajándékokon kívül kötelességük volt karácsonykor telenként egy szekér fát vinni a várba, valamit jól karban tartani a várban lévő középhíd alatt futó árkot és kalodát. Ma is védőszentje Kecskemét városának.

           A középkorban a Dunántúlon elterjedt a Mikulás-járás. A játék lényege, hogy Miklós püspök kíséretével együtt olyan házakba tér be, ahol gyerekek is laktak. Ott vizsgáztatta, majd tudásuk szerint megjutalmazta vagy a kíséretében lévő ördög virgáccsal megfenyegette őket.

          A Millenniumi emlékművön található szobrok közül Könyves Kálmánt Füredi Richárd alkotta 1912-ben, I.  (Nagy) Lajost Zala György 1927-ben.

A Magyar Posta  többször megjelentette Lajos királyunkat: