Horvátország magyar emlékeiből - Eszék, Vörösmart

 

        A Szentháromság tér Eszék történelmi főtere. Itt található az impozáns homlokzatú, monumentális barokk bejáratú egykori Katonai Főhadiszállás, ma az Egyetem Rektori Hivatala.

Vörösmart híres pincesora

(Saját képeim)

Szerbek népírtása a Délvidéken

Eljött az idő! címmel megjelent az 1944-es etnikai tisztogatások egyik tettesének, Ćorić Đura szenttamási kocsmárosnak a vallomása. A ragadványnéven Ćopónak (bicegő) nevezett szerb férfi halála előtt tett vallomásából részleteket emelek ki Milan Stijačić által szerkesztett slobodnisrbobran.com oldaláról (fordította: Kiss Csaba):

                „1944 őszén dermesztő hideg volt. A mai piactér helyén 180 ember lett kivégezve. … Őket csak hozták. Sorra töltötték meg velük a helyiségeket. Meztelenre vetkőztették őket. Az emberek egymás hegyén-hátán guggoltak a padlón, összeszorulva a kis helyen. Tömve voltak a középületek pincéi a mai Szent Száva utcában, tömve a községháza, a malom… Engem kiválasztottak, félrehívtak, és megparancsolták: „Fogd az lapátot, és ásd a gödröket, azután temesd őket, és persze hallgass!”

           Az emberek könyörögtek, hogy ne kínozzák őket, egyesek kérték, hogy csak öljék meg. És akkor az éjszaka folyamán megkezdődtek a gyilkolások. Hármas-négyes csoportokban vezették ki őket hátrakötött kézzel. Úgy cafatokra verve a gödör széléhez állították a szerencsétleneket, és egyenként hátulról tarkón lőtték őket. Lábbal a gödörbe lökték a tetemüket, és folytatták a következőkkel. …

          Öltek azért is, mert valakinek a fejesek közül megtetszett valaki felesége, szép magyar nő; azért is, mert valakinek kellett a háza. Öltek a háború előtti adósságért, amelyet nem kellett így megadni; és persze a magyarok iránti gyűlöletből. …”

          Az 1944–45-ös délvidéki népirtásnak az a különlegessége, hogy a falvakban a szomszédok sokszor nemcsak hóhérkézre adták a másikat – többnyire szerbek főként magyarokat és németeket –, hanem a falubeliek maguk is számosan vettek részt a településenként akár ezres nagyságrendű öldöklésben. És történt mindez azután, hogy a háború ott már véget ért. Majd évtizedekig továbbra is egymás mellett laktak /laknak gyilkosok és túlélők, és ma is így élnek a leszármazottak, sokan tudva egymásról, ki mit tett. A máig zömében jelöletlen tömegsírokba lökött áldozatok fölött szeméttelep és dögtemetők vannak, máshol piacteret, buszállomást, gabonasilót vagy sportpályát betonoztak rájuk.

(Forrás: Magyar Nemzet, 2019. február 23. Lugas 12. o.)

Csetneki Juhász Balázs: Álmot kerget a tavaszi szél

Álmot kerget a tavaszi szél

Álmot kerget a tavaszi szél,
Nem maradt már belőlem
Semmi jó, semmi szép,
Semmi említésre való,
Elfogyok, mint az olvadó hó.

Álmot kerget a tavaszi szél,
Szép nyár jön, szép napok,
Maradék  hóként olvadok.
Nem leszek már ott,
Nem leszek már ott.

Jönnek a simogató, langyos szelek,
Magához szorít,  megölel a kikelet,
Talán újrakél bennem az ébredés,
Emlékek, álmok, remények, álmodom
Talán még egyszer veled leszek.

A régi árnyas sétányon, mint hajdanán,
A régi fák alatt, kézen fogva szerelmesen,
Mit se számít, hogy múlik az élet,
Hogy időnk csak pereg, csak pereg,
Hogy  egyszer végleg lepereg.