Tolerancia görbe tükörben

Megrajzolták a legősibb ősünket

            Egy nemzetközi kutatócsoport a világ legnagyobb adatbázisának a felhasználásával rekonstruálta a méhlepényesek közös ősét. Munkájuk során mind genetikai, mind fizikai tulajdonságokat figyelembe vettek. A feladat nem volt egyszerű, hiszen rendkívül változatos csoportról van szó, melyben a rágcsálóktól a bálnákon keresztül egészen az emberig terjed a spektrum.

            Több mint 5100 ma is élő méhlepényes emlőst ismerünk, amelyek elképesztő változatosságot mutatnak, jelentősen változó testméretekkel, mozgási képességgel vagy akár agymérettel. Ezt látva különösen érdekes megtudni, hogy mikor és hogyan kezdődött kifejlődni ez az evolúciós ág, és aztán hogyan vált ennyire változatossá.

            A kutatók kifejtik, hogy az eddig általánosan elfogadott elképzelésekkel szemben a méhlepényes emlősök mégsem fejlődtek ki a földtörténeti középidőben, és még nem alakultak ki a máig futó evolúciós vonalaik. Ez csak 65 millió évvel ezelőtt következett be, miután a kréta-végi tömeges kihalás eltüntette a színről a dinoszauruszokat és az összes létező fajnak körülbelül a 70 százalékát. Az első rágcsáló- és főemlősfajok tehát nem éltek együtt a dinoszauruszokkal, hanem egy kisméretű, szökellve ugráló rovarevő közös ősből alakultak ki, nem sokkal a dinoszauruszok kipusztulása után.

            A kutatók felhasználták a MorphoBank nevű adatbázist is, amely 86 méhlepényes emlős adatait tartalmazza (köztük 40 fosszilis fajét is). A MorphoBankban létrehozott adathalmaz több mint 4500 jellemvonást tartalmaz, olyan tulajdonságok részletezésével, mint például a szárny, fogak, bizonyos csontok megléte vagy hiánya, a szőrtakaró típusa és az agyban található struktúrák. Emellett felhasználtak több mint 12 000 képet, amelyek mindegyike nyilvánosan elérhető online formában. Ez az adathalmaz egy nagyságrenddel több adatot tartalmazott, mint azok, amelyeket korábban használtak az emlősök rokonsági viszonyainak a tisztázására.

            A méhlepényesek feltételezhető közös ősének az anatómiájához feltérképezték annak a három fajnak a tulajdonságait, amelyet a morfológiai/genetikai kombinált módszer a törzsfa bázisához helyezett, és ezeket a tulajdonságokat összehasonlították a méhlepényesek legközelebbi rokonainál megfigyelhető jellegekkel. Ez a módszer lehetővé tette annak meghatározását, hogy melyek azok a tulajdonságok, amelyek először csak a közös ősnél jelentek meg, és melyek azok, amelyek változatlanok maradtak hosszabb távon, már a távolabbi ősök óta.

            Egyéb érdekes eredmények is születtek a projekt során. Kiderült például, hogy az Afrotheriának nevezett méhlepényes ág (amelynek tagjai Afrikában élnek jelenleg, mint például az elefántok, vagy a földimalacok), nem is Afrikában alakultak ki, hanem az amerikai kontinenseken. Ebből aztán értelemszerűen adódik az egyik következő kutatási projekt témája: hogyan jutottak el végül az Afrotheriák mégis Afrikába? (Forrás: (origo) tudomány, 2013.)

Érdemes elgondolkodni rajtuk

Áprily Lajos születésének évfordulójára - 1887. november 14.

Áprily Lajos, született Jékely Lajos (Brassó, Trianon után: Braşov, 1887. november 14. – Budapest, 1967. augusztus 6.), József Attila-díjas (1954) költő, műfordító.

Gazdag formakultúrája, verseinek fogalmon túli sejtelmekkel játszó zeneisége, impresszionista-szimbolista vonásai a költőt az első Nyugat-nemzedék hagyományához kapcsolják. Nem egy kritikusa a legnagyobb erdélyi magyar költőnek tartja, nemcsak életművének egésze, hanem Erdélyben született versei alapján is. Németh László 1927-ben úgy ír róla mint "sziget"-ről "a magyar líra pillanatnyi bomlásában"; formaművészete elismeréseként Benedek Marcell Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel, Tóth Árpáddal, Juhász Gyulával állítja egy sorba; Rónay György magyarság és európaiság szintézisét fedezi fel lírájában. Költészetének ihletője legtöbbször az emlékezés, a magány, egy inkább csak vágyott – vagy vágyaiban átélt – világ: a "morajos szikla-ország", mellyel "egy test"-nek érzi magát. A "parttalan" időből, elmúlt századokból hallja vissza a szív zenéjét.  (Forrás: Wikipedia)

(További idézeteket talál az augusztus 6-ai bejegyzésemben.)

Idézetek verseiből:

"Angyal zenéje, gyertyafény -
kincses kezem hogy lett szegény?

Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó meleg simogatást."

(Karácsony-est – Budapest, 1960. december)

"Testvér, Te itt már harminc éve alszol,
dédelget itt egy névtelen verem,
és harminc éve híred sincs a harcról,
amit mi vívunk szörnyű éberen."

(Falusi elégia)

"Talán a sok feláldozott reményből
tebenned szomjúság és vágy fakad
és évek múlva majd valóra váltod,
amit a sors ma tőlem megtagad."

(Hómezőkön is túl – 1912. október)

"S a szél reáhord szemfedőül
sötét földet, sötét mohát -
s a szépség ismeretlen arca
vég nélkül álmodik tovább."

(A márványunk meséje)

"Lombját a gally, nézd, mily kímélve ejti,
holnap szél indul, döntő támadás,
holnaputánra minden elfelejti,
milyen volt itt a végső lázadás."

(Októberi séta)

"vádol a múlt és rémít a jelen,"

(Opitz Mártonhoz)

A cukorbetegek világnapjára - november 14.

Csodaétkekkel a cukor ellen

            A cukorbetegség korunk egyik legalattomosabb betegsége, végeláthatatlan szövődményekkel megspékelve, minden tizedik embert érint, évente 1000 ember veszíti el a látását miatta. A cukorbetegség olyan mumus, amelyről a legszívesebben tudomást sem szeretnénk venni.

            A vércukorszint ingadozás az egész szervezetet megterheli, hangulatváltozást okoz, károsítja a keringési rendszert, a szívet, az emésztőrendszert, a májat, és elhízáshoz is vezethet. Éppen ezért az első és legfontosabb a rendszeres, három óránkénti étkezés bevezetése, hogy a szervezetünket ne egy nagy "bekajálással" dolgoztassuk meg, hanem egyenletesen elosztva biztosítsuk a napi energia- és szénhidrátszükségletünket.

            Igyekezzünk alacsony glikémiás indexű élelmiszereket fogyasztani, a cukrot természetes alternatíváinak egyikével lecserélni (sztívia, nyírfacukor, rizsszirup), olaj és zsír helyett többszörösen telítetlen zsírokat használni, naponta ötször zöldséget és gyümölcsöt fogyasztani, naponta 2,5–3 liter vizet meginni, és rendszeresen mozogni.

            A cukorbetegségbe ne zárkózzunk be, hanem a gyógyító ételeinkből (vércukorszint csökkentése) hozzuk ki a maximumot.

Fahéj
Az első számú fűszer, amit minden cukorbeteg, vagy arra hajlamos egyén étrendjébe be kell építeni. A fahéj kétszeresére növeli az inzulin hatását, ezáltal csökkenti a vércukorszintet. Napi 1-6 g között lehet fogyasztani. Kapszula formájában és őrölt fűszerként is hatásos.

Köles
Amellett, hogy a legjobb lúgosító gabonaforrás, a vércukorszintet és a zsíranyagcserét is szabályozza. A benne található D-vitamin ugyancsak csökkenti a cukorbetegség kialakulásának esélyét. A csecsemőkorban megfelelő adagban bevitt D-vitaminnal pedig megelőzhetjük a gyermekkori cukorbetegséget.

Csicsóka
A csicsóka a múlt században még a disznók eledele volt. Mára a cukorbeteg-diéta egyik fontos és kedvelt tápláléka. Íze jóval édesebb a burgonyáénál, magas rosttartalmának köszönhetően hamar telítettségérzést okoz, és az eméstés barátja is. Fő hatóanyaga az inulin, mely prebiotikus tulajdonságokkal is rendelkezik, így a bél baktériumflórájára is jótékonyan hat. Kedvezően befolyásolja a vércukorszintet, és féken tartja az édesség utáni vágyat.

Zöldtea tea
Amellett, hogy energizál, még a zsírt is égeti. A keringési megbetegedések ellen felveszi a küzdelmet, koleszterinszint-csökkentő hatása jelentős, és antioxidáns-tartalmánál fogva a rákmegelőzésben is fontos szerepet játszik. Pozitívan hat a hasnyálmirigyre, védi az inzulintermelő szöveteket, ezáltal kedvezően befolyásolja a vércukrot. Ha tejeskávé helyett ezt fogyasztjuk, már sokat tettünk az egészségünkért

NOSZTALGIA - Nagyon jól sikerült az előadásom 2015-ben a svéd napon

Wekerlei Kultúrház és könyvtár

2015. 11. 14., szombat 14:00 - 19:30

SVÉD NAP

A rendezvény díszvendége Őexc. Niclas Trouvé Svédország magyarországi nagykövete. Köszöntőt mond Gajda Péter Kispest polgármestere. 

14.00 Köszöntők, és a rendezvény ünnepélyes megnyitója
14.15 Díjátadó és kiállítás megnyitó a gyerekeknek meghirdetett "Színes ceruzával a Föld körül – Svéd mesék nyomában" című rajzpályázat alkotásaiból

Ismeretterjesztő előadások:
    14.30-15.15 Az ezeréves magyar-svéd kapcsolatokról (történelem, kultúra, sport) - előadó: Batár Zsolt Botond történész, idegenforgalmi szakíró
    15.30-16.15 A svéd hétköznapokról - előadó: Annus Ildikó (ELTE Skandináv Nyelvek és Irodalmak Tanszéke)
    16.30-17.15 A svéd filmművészetről - előadó: Varga Balázs (ELTE Filmtudomány Tanszék)
    17.30-18.15 A svéd irodalomról - előadó: Varga Veronika (Skandináv Ház Alapítvány)
14.30-19.00 Bemutatkozik a Skandináv Ház Alapítvány
14.30-18.30 Kézműves foglalkozások: rénszarvas, Dala ló kulcstartó és hűtőmágnes készítése, koboldműhely, árnyjáték készítés Pettsonnal és Findusszal
14.30-19.30 Fotófal Harisnyás Pippivel
16.15-17.00 Játék és mese Pettsonnal
17.00-18.30 Információs pont a svéd továbbtanulás lehetőségeiről
18.30-19.15 Fellép az ABBA Sisters 
14.00-19.30 Svédasztal – svéd ízek büféje
A program ideje alatt a Skandináv Ház standjánál könyvvásár és játékos kvízkérdések várják az érdeklődőket. A helyes megfejtők közt ajándékokat sorsolunk ki. 

A részvétel ingyenes!

Utakról, utazási biztonságról

            A történelemben mindig óriási szerepe volt az utaknak. Az utak jelentették a közlekedés alapját. Márpedig jönni-menni, utazni mindig szükséges volt a világon. S ha elgondoljuk, hogy azokban az időkben, mikor még nem ismerték eleink a rádiót, de még a telefonpóznákon futó pillanat alatt érkező hírközlést, sőt még a rendes postát sem – akkor a hírek és gondolatok terjedésének és célbajutásának is alapvető feltétele volt az úthálózat.

            Az ókori nagy birodalmakban mindenütt rendkívüli gondot fordítottak az utakra, a közlekedésre. Mégpedig nemcsak azért a mindig elsőrendű szükségletért, hogy a hadseregek gyorsan eljussanak a csataterekre, hanem már az utazás kényelmének kedvéért is. Érdekes adatok maradtak fenn; Rómában például már ismerték a hálókocsit. Lovak vontatta hatalmas fedett szekér volt, melyben fekhelyek voltak – az utazó gazdagok számára. Egy-egy császárnak olyan kocsija volt, melyben fürdődézsa is állt, meg kockajáték számára külön asztalka, és írópolc. A római futárszolgálat váltott lovakkal négy nap alatt 1500 kilométernyi utat tudott megtenni.

          Aztán voltak időszakok, amikor csak akkor keltek útra az emberek, ha valamilyen sürgető szükség parancsolta, különben nem volt tanácsos kimozdulni még a szomszéd városig sem. Milyen világ volt a középkori utak világa? Minden lakott emberi település, város vagy falu megerősített hely volt, a gazdagabb városok valóságos erőddé képezték ki falaikat. Mert hadak és fegyveres rablók ellen egyaránt védekezni kellett. A város falán, a falu sáncain túl aztán mintha meg is szűnt volna az emberi világ, oda már nem ért el a törvény keze, de a technikáé sem. A középkorban szép, maradandó, ma is álló híres épületeket, templomokat, házsorokat, tornyokat, hidakat építettek, emeltek, de utakat alig. Az utas gyalog, lovon vagy szekéren, kocsin indult el, nyakig érő sárban vagy rettenetes porban járta be utazása mérföldjeit. Parasztok, kereskedők, urak, szerzetesek, vándorkomédiások, koldusok, vándorló mesterlegények népesítették be a két megerősített emberi település között kanyargó-kígyózó utat, ami nem volt más, mint ezer láb, ezer patkó, ezer kerék koptatta csapás. Itt is, ott is őrség állta el az utat, és vámot szedett ennek vagy annak a hatóságnak, méltóságnak, úrnak a nevében. Arrább az erdőből marcona, állig felfegyverzett rablók rohantak elő, és ők is elszedték a maguk vámját, még jó, ha csak kirabolták s nem gyilkolták meg áldozatukat. Mégis sokat jöttek-mentek ügyes-bajos dolgaik intézése végett és egyszerű kalandvágyból vagy a megismerés vágyától hajtva. Ilyen utazások eredményeképpen lassan-lassan beutazta és megismerte az ember a világot – világát.

          Érdekességet említhetjük meg, hogy hozzávetőleg ötszáz éve állnak nyomtatott útikalauzok az utasok rendelkezésére. Az első a már akkor műemlékeiről messze földön híres Róma városáról készült.

(Forrás: Lászlóffy Aladár: Régi rejtély – Új talány)

Magyar László születésnapjára - - - 1818. november 13.

Magyar László bronz emlékművének részlete (Dunaföldvár)

          MAGYAR LÁSZLÓ (Szombathely, 1818. november 13. – Ponto de Cujo – Angola, 1864. november 9.), neves Afrika-kutató.

            Magyar Imre öttömösi földbirtokos törvénytelen fia. Az elemi iskolát Dunaföldváron végezte, majd 1838-ban Pestre került. Egyetemet nem végzett, mert 1842-ban Fiuméba (ma: Rijeka – Horvátország) ment, ahol az egy éves tengerészeti iskolát elvégezve tengerészkadét lett. Egy Triesztből (ma: Trieste – Olaszország) Brazíliába tartó osztrák postahajóra szegődött el. Különböző hajókon – két évig – szolgálva bejárta a Karib-tengert. Főleg rabszolgákat szállító hajókon dolgozott Madagaszkártól a Kelet-indiai szigeteken keresztül Havannáig. 1845-ben Argentínában a La Plata állam flottahadnagya lett az Uruguay elleni háborúban.

            Hadifogságba esett, majd szabadon bocsátották – ekkor érlelődött meg benne egy dél-amerikai kutatóút terve. A háromévesre tervezett expedíciót hazafias cselekedetnek szánta; a Magyar Tudományos Akadémiától kért anyagi segítséget. A támogatást nem kapta meg, annak ellenére, hogy a tervet Széchenyi István támogatta, és részletesen ismertette az Akadémia gyűlésén.

            Az útiterv meghiúsulása miatt Magyar tengerésztiszti állást keresett, és a kalabári néger király flottájának parancsnoka lett két évre. Ez alatt két hónapos kutatóutat tett a Zaire folyamon, útjáról naplót készített. Mivel szervezetét megviselte az éghajlat, a kedvezőbb klímájú Bihé tartományba utazott. Itt meglepő fordulatot vett az élete: az uralkodó feleségül ajánlotta neki 14 éves leányát. A házasság előnyös helyzetet teremtett a további kutatóutakhoz, mivel ezután fegyveres kíséret és nagyszámú személyzet állt rendelkezésére.

Bihé tartomány Angolában

            Magyar László 16 éven keresztül élt Afrikában. Ez idő alatt négy jelentős kutatóutat tett. Az első a Kongó-folyó torkolatától induló hajózás volt 1848-ban. Ezt a folyószakaszt elsőként írta le tudományos részletességgel. 1850-ben a Kuanza-folyó forrásának felkutatására indult; 1852-ben David Livingstone-nal akart találkozni. Ez azonban néhány napos késése miatt nem valósult meg. Végül 1855-ben Lobálországot kereste fel; innen küldött beszámolóját a Magyar Tudományos Akadémián székfoglaló előadásként olvasták fel, és távollétében levelező taggá választották. Erről az útról könyvet is írt, amelyet az Akadémia adott ki 1859-ben. Úti beszámolóit, naplórészleteit a korabeli lapok rendszeresen közölték.

1857-ben sorsa kedvezőtlen fordulatot vetett. Fejedelmi apósát egy fegyveres puccs során meggyilkolták, ő fiával a portugál fennhatóság alatt álló Benguelába menekült. Munkáját testi-lelki gondjai ellenére is folytatta. Összegezte kutatásainak eredményét, összeállította dél-afrikai utazásairól szóló munkájának 2. és 3. kötetét. Sajnos egy tűzvész során iratai megsemmisültek. Halálának pontos körülményeit nem ismerjük.

            Életművének fennmaradt része is olyan jelentős, hogy méltán tartják az Afrika-kutatás egyik úttörőjének.

(Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig; Évfordulóink a műszaki és természettudományokban, 1993, Google)

Magyar László rajza

A szociális akció nemzetközi napjára - november 12.

Minőségügyi humor