Nagy sikere volt Rátki Zoltán nyelvépítész előadásának Nagykőrösön - 2026. július 26-án

Az estet bevezette Batárné Szigeti Márta, a Nagykőrösi Arany János Társaság tiszteletbeli elnöke.

Különleges előadás volt egy különleges embertől.

Képek: Vinczéné Fricska Erika

Rátki Zoltán küldte emlékeztetőnek:

Kedves NAGY-KÖR/KŐR-ÖS/ŐS-i(j)ek!

Sok dologról esett szó ott a NAGY KŐR-ÉK ŐS (DEO-DIO)-FA/VA alatt akkor vasárnap este!

Megkísérlem összefoglalni a LÉNYEG-et, hogy mások SE maradjanak ki a JÓ-ból!

A kör magyar szó a szabályzat szerint, rövid ö

A kőrisfa ő-je, hosszú ő

A Föld látszatra KŐR alakú

A NAP IS látszatra KŐR alakú

A HOSSZÚ és NAGY Ő magánhangzónak 3 FŐ értelme IS van!

Nem én intéztem el - nem te intézted el, felfelé mutató ujjad szerint IS, hanem "Ő"

Ki tudja, ki mire gondol? Lehet a NAP és az ISTEN IS!

Továbbá a NAGY és HOSSZÚ Ő egyben a hosszú forró SZERELEM magyar szava IS!

Általános nyelvi és nagykőrösi magyarázat a város nevére, hogy a név a kőrisfából ÁRAD-ERED-születik származik!

(Mintha Nagykőrösön lenne (vagy/csak) a legtöbb-legnagyobb-legszebb-legnagyobb-(kör?-kőr?) alakú lombkoronájú KŐRISFA!)

Miért ne?

Persze azért ha valaki azt hiszi - nem hiszi, járjon előtte, utána!

No remélem ez a kis agyalás, amelyben a NAGY-KŐR-ÖS KÖR/KŐR szavában lévő HOSSZÚ és NAGY Ő hangot-betűt A NAP-pal - ISTEN-nel és a NAGY SZERELEMMEL hoztam kapcsolatba-összefüggésbe nem sérti SEm a helyieket, SEm semelyik más település lakóit akik települése nevében a KÖR-KŐR MAGYAR SZÓ ÍGY-ÚGY szerepel!

Különben a KŐRISFA kapcsolatra IS van jó-okos-szép magyar magyarázat, amennyiben az a KŐRISFA nem más mint az a bizonyos ÉGIG-ÉRŐ FA Pontosabban a NAP ÉGŐ-ig vagy ha a akarom-szeretem akkor az ÉGŐ NAP-ig ÉRŐ FA!

Hossza 150 millió km. Azért az SEm semmi! Sőt!

Ha meg még azt IS hozzáteszem-veszem, hogy ez a kis bolondság a

K(Ö?Ő?)R-tvélyesi Atilla polgármester urammal történt jóízű beszélgetés következménye, az már csak a hab az NAGY-ŐS-KŐR-ÉK alakú tortán!

No és arról SEm kék megfeledkezni, hogy ami máshol "e" az bíz Nagykőrös tájt IS, igen csak "ö / ő"- " Ö / Ő"

Sok szeretettel ajánlom azon magyaroknak kik többnyire jól-okosan-szépen magyarul nyelvel-nek!

Nyelvészeknek meg kiváltképp!

Akár meg IS beszélhetjük, ha találkozunk!?

Rátki Zoltán nyelvépítész és a nyelvelős udvari bolond .... IS-SE

Dunakeszi - Alag 2026.07.31.

Megalakult a Magyar Revíziós Liga - 1927. július 27.

A Revíziós Liga egyik gyűlése 1938-ban

Elnököl: Herceg Ferenc

A kép forrása: Museumap.hu

          A Magyar Revíziós Liga az irredenta tevékenység szervezésére, összehangolására szerveződött. Társadalmi szervezetként arra törekedett, hogy a világ fontosabb országaiban felhívja a figyelmet a trianoni béke igazságtalanságaira, s ezzel elősegítse a revízió sikerét. A nagyon óvatos hivatalos külpolitikai területi revíziós politika 1927-ben erőteljesebb hangra váltott, mivel Magyarország olasz nagyhatalmi támogatást szerzett a területi revízió megvalósításához, ugyanekkor jelentős nyilvánosságot is kapott a világsajtóban Lord Rothermere jóvoltából.

       Ezek hatására megélénkültek a Trianon-ellenes szervezetek is, mivel nagyobb lehetőséget éreztek a magyar revíziós propagandában. Egy új, tagegyesületeket tömörítő ernyőszervezetre (liga) lett szükség, mely majd a „félhivatalos” külpolitikai propagandát szervezi. Július második felében Herczeg Ferenc író, valamint a nagy gazdasági érdekvédelmi szervezetek: a Gyáriparosok Országos Szövetsége, a Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület és az Országos Mezőgazdasági Kamara képviselői elhatározták a Magyar Revíziós Liga megalakítását. Herczeg Ferenc a Liga 1927. július 27-én lezajlott alakuló ülésen leszögezte, hogy „az úgynevezett Rothermere-vonal nem magyar javaslat”, mivel „a magyar nemzet nem adja föl jogát a maga ezredéves […] államterületéhez”.

          Augusztus 11-én, a liga végleges alakuló ülésén 35 nagy taglétszámú társadalmi szervezet lépett be alapítóként. (A tagegyesületek száma 1929-ben már meghaladta az ötszázat.) Herczeg Ferencet választották elnökké. Herczeg a Szerbiához csatolt bánsági Versecen született 1863. szeptember 22-én. (Trianon előtt Temes vármegye Verseczi járásának székhelye, 1910-ben 27 370 lakossal, amiből csak 8602 volt szerb nemzetiségű.). Az „írófejedelem” több menekültsegélyező egyesület elnöke, revíziós témájú cikkek és publicisztikák tucatjait írta, országgyűlési képviselő, a felsőház újonnan kinevezett tagja.

          Ügyvezető igazgató Fall Endre lett. (Fall a kereskedelmi iskola tanára volt Temesvárott, majd 1919-ben Magyarországra menekült, ahol sorstársai ügyeivel foglalkozott a Herczeg vezetése alatt álló szervezetekben.) 1928-ban Eckhardt Tibor (élt: 1888–1972) kisgazdapárti politikus, országgyűlési képviselő került az ügyvezető alelnöki posztra, és ezzel kialakult az a vezetőség, amely lényegében a liga egész fennállása alatt irányította annak tevékenységét.

          1927. október 1-jén a Liga bemutatkozó előadás-sorozatot indított a régi Országház nagytermében, majd a hónap közepén az Auguszta-telepen a liga vezetőinek részvételével felavatták a Menekültek Lord Rothermere díszkertjét. Novemberben a liga küldöttsége Londonban átadta Rothermere-nek azt a huszonhat díszes bőrkötésű albumot, amelyben több mint egymillió „mindenféle vallású, életsorsú és világfelfogású” magyar fejezte ki a „nemzet háláját és hódolatát”, s köszönte meg aláírásával, hogy Rothermere „a brit nemzet dicsőséges hagyományaihoz híven nemes bátorsággal síkraszállott idegen uralom alá kényszerített és jogaitól megfosztott testvéreink millióiért”.

          A Magyar Revíziós Liga a világközvélemény – elsősorban a vezető nagyhatalomként tisztelt Nagy-Britannia – felvilágosítását tartotta fő feladatának. Mivel itthon az a nézet terjedt el, hogy a Történeti-Magyarország felosztása a szomszéd államok félrevezető propagandájának a bűne, kialakult az a kissé naiv elgondolás, hogy a Magyarország történelméről és jelen helyzetéről szóló hiteles információk terjesztése a nagyhatalmakat rábírja majd arra, hogy tévedésüket helyrehozzák. A liga tehát a békeszerződés remélt felülvizsgálatát szándékozott előkészíteni propagandájával. Gyűjtötte a magyar kisebbségek sérelmeiről szóló jelentéseket, valamint a revíziós témájú hazai és külföldi publikációkat, s maga is rendszeresen közölt revíziópárti cikkeket a hazai sajtóban és Rothermere lapjaiban. Az őszi hónapokban napvilágot láttak A Magyar Revíziós Liga Kiadványai címet viselő, angol, francia, olasz, német és magyar nyelven megjelenő sorozat első propagandafüzetei. A nagyhatalmak politikai és sajtókörei számára megküldött gyengécske, ügyetlenül fordított röpiratok azonban hatástalanok maradtak.

              A Revíziós Liga 1928 tavaszától egyre sűrűbben közölhette írásait a Magyar Külpolitika című folyóiratban, amely 1929-től a liga hivatalos lapja lett. A címlapon ettől kezdve ott állt a liga jelvénye is: zöld mezőben kalász és három kezdőbetű – MRL. Megkezdődött az országos szervezeti hálózat kiépítése is. E mozgalom keretében vármegyék, városok és községek, valamint a legkülönbözőbb apró társadalmi egyesületek – kaszinók, önképzőkörök, baráti társaságok – csatlakoztak a ligához. Ezenkívül magánszemélyek egyénileg is beléphettek. A taglétszám 1930-ra elérte a kétmilliót.

               A Liga eközben külföldön is terjeszkedett. A nagyhatalmak fővárosaiban irodákat állított fel, melyek a követségeket tehermentesítve propagandát folytattak, bizalmas összeköttetéseket szerveztek, s cikkeket helyeztek el a sajtóban, ellátták a magyarbarát társaságok tagjait anyagokkal. A Revíziós Liga külföldi titkárságai kétségkívül nagy munkát végeztek, még ha ez nem eredményezte is a fogadó ország közvéleményének megnyerését. Olaszországban megalakult az Amici dell’Ungheria (Magyarország Barátai) nevű egyesület, illetve annak ifjúsági szervezete, melyek rendszeresen szerveztek barátsági rendezvényeket, revíziós témájú előadásokat és csereutazásokat. Franciaországban több politikus és újságíró is felszólalt a magyar revízió érdekében. A harmincas években olasz, angol, francia és német képviselőcsoportok tettek látogatást Magyarországon – rendszerint a liga szervezésében. A liga londoni titkársága segédkezett Bethlen István 1933. végi angliai előadásainak előkészítésében is. (A volt miniszterelnök 1932 májusában a liga díszelnöke lett.)

          A Magyar Revíziós Liga 1940 szeptemberéig összesen 270 könyvet jelentetett meg. Ezekben, lényegében válogatás nélkül, minden történeti, néprajzi, biztonságpolitikai, gazdasági, jogi, földrajzi, katonapolitikai érvet hadrendbe állított, amelyet alkalmasnak talált a magyarság iránti rokonszenv fokozására vagy a trianoni békeszerződés bírálatára.

A revíziós propaganda három közismert szimbólumot is segítségül hívott: a krisztusi passió jeleneteit (hamis bírák, kálváriajárás, keresztre feszíttetés, feltámadás), az 1848–49-es szabadságharc eszmei hagyományát (jogos önvédelmi harc az idegen agresszió ellen, egységes nemzeti mozgalom, kiváló külföldiek a haladó magyar ügy pártján, hősies bukás után méltányos kiegyezés) és a honfoglaló-honvédő történeti tradíciót (a haza földjét meghódító hős, a haza és a nyugati kereszténység védelme rablóhordákkal és pogányokkal szemben).

          A Magyar Revíziós Liga propagandájának aktivitása, valamint a revízió iránt tanúsított nemzetközi érdeklődés aggodalmat keltett a kisantant államaiban. Csehszlovákiában, Romániában és Jugoszláviában 1931-ben létrejöttek az első antirevizionista szervezetek, sőt egy francia publicista kezdeményezésére központot állítottak fel Párizsban. 1934 elején megalakult a Román Revízióellenes Liga, amely körlevélben szólította fel a közalkalmazottakat és az állami vállalatok dolgozóit a csatlakozásra. A magyar nemzetiségűek számára ugyan nem volt kötelező a belépés, de a tagdíjat az ő fizetésükből is levonták.

A Magyar Revíziós Liga feladatköre 1941 után megváltozott, Magyarország diplomáciai kapcsolatai az angolszász hatalmakkal megszakadtak, a hivatalos viszony helyreállítására nem volt remény. A magyar kormány azonban megkísérelte újrakötni az elszakadt szálakat, de ez semmilyen eredményt sem hozott.

         1944 elején a németek tudomást szereztek a fegyverszüneti és kiugrási tárgyalásokról, amelyet a Liga tagjai végeztek, s a katonai megszállás veszélye fenyegetett. Az irattárból el kellett tüntetni a béketapogatózásokra vonatkozó bizalmas dokumentumokat. A semleges országokban tartózkodó képviselők biztonságban voltak, a budapesti központban dolgozókra viszont komoly veszély leselkedett. A liga Zrínyi utcai irodájában többször tartottak házkutatást, alkalmazottai ellen körözést adtak ki, s bár annak nincs nyoma, hogy bárkit is letartóztattak volna, a Magyar Revíziós Liga hamarosan széthullott.

(Részlet a Trianon-trilógiám második kötetéből - A trianoni diktátum korrigálása. Kiadta: Teleki Sámuel Kulturális Egyesület.)

Dr. Tóth Ágnes előadása és a Hernádi Band estje maradandó élményt adott Nagykőrösön

    Szülőváros

Szép az, amit szépnek látok, 

mosolygok, ha rátalálok.

Megváltozott annyi minden,

az utca zöldebb, a ház már nincs meg,

de őrzi még egy régi lábnyom, 

azt a lépést, azt az álmot… 

Felnőtt bennem, mégis látom

a gyermeket, ki fűben játszott,

azt, hogy jó volt, nem hibázott,

napfényben is néha fázott.

Madár rebben öreg fákon,

felnézek, már alig lát(sz)om…

Azt hiszem, itt éjszakázom.

Tóth Ágnes

Képes beszámoló

Batár Zsolt Botond, a Teleki Sámuel Kulturális Egyesület ügyvezető elnöke a rendezők nevében köszöntötte a jelen lévőket:

Dr. Tóth Ágnessel Batárné Szigeti Márta, a Nagykőrösi Arany János Társaság tiszteletbeli elnöke beszélgetett:

A zenekar élvezetes zenét nyújtott:

A diófától balra ülők:

A hátul ülők is élvezettel hallgatták a műsort:

Voltak akiknek a díszpáholyban jutott hely:

Batár Zsolt Botond megköszöni a pazar estet melyre Ceglédről, Kecskemétről, Szolnokról és Budapestről is érkeztek vendégek.

Képek: Vinczéné Fricska Erika

Visszatért a Délvidék - Magyarkanizsa (OHT 66 útvonalon)

     Délen - a Bácska, Dél-Baranya/Drávaszög, Muraköz, Mura-vidék területének - 1941-es visszarendeződése után Magyarország határa teljesen a vizek mentén alakult ki: Dráva, Duna, Tisza. 

       Most egy délvidéki települést ismerhettek meg.

Magyarkanizsa (korábban Kanizsa, szerbül Кањижа / Kanjiža) kisváros és járás Szerbiában, a Vajdaság északkeleti részén, az Észak-bánsági körzetben.

Fekvése

A szerb-magyar határtól délre, a Tisza jobb partján terül el a Bácskában.

Nevének eredete

Írásos emlékek először 1093-ban említik Cnesa (ejtsd: knesa) néven. Még a következő formákban fordult elő: Kenesna, Neu Canisa, villa Canysa, Földvár, Ókanizsa, Magyarkanizsa, Stara Kanjiža. Kanizsa neve valószínűleg szláveredetű. A knez, knezsev szavakból vezethető le. Arról nincs adat, hogy elsődlegesen mire vonatkozhatott: vízfolyást, például patakot, birtokot, esetleg a knez, kenéz, vagyis az ispán székhelyét-e.

Története

Kedvező fekvésének köszönhetően, a vidéket már az őskorban is lakták. A mai városmag helyén korábban földvár állt. A népvándorlás korában, a Marostól délre, Kanizsánál volt az első rév a Tiszán. A régészeti leletek arról tanúskodnak, hogy a Tiszaparton, a mai Halász-tér környékén már a bronzkorban létezett település. Az emberi lakhely kialakulását a Tisza közelsége és az átkelőhely illetve az utak kereszteződése tette indokolttá.

A rómaiak idejében, a népvándorlás korában egy őrhely állt ezen a magaslaton, azaz erődítmény (földvár), amely a Kanizsa-patak torkolatát őrizte. Anonymus, III. Béla névtelen jegyzője, azt írta krónikájában, hogy 896-ban Zuárd, Kadocsa és Bajta vezérek Kanizsánál keltek át a Tiszán, a folyón túli területek meghódítására. A középkori okiratos források szerint Kanizsa királyi birtok volt, 1093-ban pedig a Pannonhalmi Benedek-rendi Apátsághoz került a Miroth nevű halastóval egyetemben. Ekkor a mai Budzsák városrész helyén egy másik település is létezett Szatmár néven, amely a Száva-Szentdemeteri Apátság (a mai Szávaszentdemeter, Sremska Mitrovica) birtoka volt. A tatárjárás előtt az 1240. évi összeírás a településnek 27 háznépe, vagyis kb. 135 lakosa volt. Foglalkozásukra nézve lovas jobbágyok, halászok, szekeresek. A tatárjárás, majd a törökdúlás idején A település teljesen elpusztult, helyette a korabeli források is csak Feuldvárat, azaz Földvárat említik. Azentai csata idején Marsigli osztrák térképész tábornok is bejárta a környéket, és elkészítette Földvár térképét, amelynek másolata a Halász-téri emléktáblán is látható.

1686-ban a keresztény hadak (köztük magyarok és szerbek) ezen a napon egyesült erővel kiűzték a törökök megszállókat Szeged és Zenta térségéből. A török uralom felszámolásával Kanizsa is a határőrvidék része lett. Ennek feloszlatása után 1751-ben pedig a Tiszai Korona (Kamara)-kerülethez csatolták. Ebben az időben hagyta el nagyszámú szerb lakosság, és települt át Bánátba, és Oroszországba. Helyükbe a Kamara 1753-tól magyar lakosságot telepít át az északi megyékből. Jogállását az1773. évi rendeletek a szerbek jogaival teszik egyenlővé. A település ezután Bács-Bodrog vármegye szerves részévé válik.Mezővárosi és révjogot is nyert.

Az elkövetkező másfél évszázad meghatározó volt a város fejlődésében. Hatékonnyá vált a mezőgazdaság, benépesültek a kanizsai közigazgatás alá tartozó puszták: Adorján, a mai Oromhegyes, Völgyes, Orom és Tóthfalu környéke, először szórványtanyák, majd tanyacsoportok formájában. Ekkor már vásártartás és a heti piac is megillette Mária Terézia kiváltságlevele alapján. Erőteljes fejlődésnek indult az ipar, szakmák és céhek honosodtak meg. Ezt a fejlődést a magyar forradalom és szabadságharc évei akadályozták meg. A város 1849. folyamán kétszer is leégett, elpusztult, csak 110 ház maradt. A 20. század második felében aztán minden újjáépült. Kialakultak a kerületek a Körös utca tájéka, a Központ, a Tópart, a Tiszapart, az Újváros végül a Falu, a mai I. kerület a Körösön túl.

A város 19. századi történetében a nagygazdák, gazdag vállalkozók, kereskedők, iparosok játszották a vezető szerepet. Megalakult a Gazdakör, az Úrikaszinó, az Ipartestület. Beindultak az olvasókörök, szakszervezeti körök. Megépült a Vigadó, kialakult az Erzsébet liget, más néven Népkert. Gőzmalmok létesültek az "Első gőz- tégla- és cserépgyár" (Grünfeld Herman alapította 1903-ban) a fűrésztelep, és ily módon álláshoz jutott a mezőgazdasági munkaerőfelesleg. Már ekkor hírnevet szerzett a kanizsai építőipar. A kőművesek, az ácsok, a kubikosok Közép-Európában dolgoztak. A 20. század első évtizedeiben még nagyobb fejlődést hoztak. 1908-ban rendezett tanácsú várossá lesz. 1912-ben megépült az új városháza,

 a gyógyfürdő. Az új Szent Pál-templom a 17. században épült, a nagytemplom is ekkor bővült. Az 1700-as években emelt ortodox templom is akkor kapta mai formáját.

Az első világháború utáni trianoni békediktátummal (1920. június 4.) került a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz. A néhai városi közlegelő területére a kormány délszláv lakosságot telepített, így alakult ki Velebit és a későbbi Vojvoda Zimonjić, de más településkezdemények is kialakulóban voltak. Nagy, dinamikus változásokat hozott a második világháború, hiszen a település visszatért Magyarországhoz, de a város gazdasági, népességi szerkezete lényegében változatlan maradt egészen az 1960-as évekig.

Etnikai összetétel

Nemzetiség	Szám	%
Magyarok	8825	86,51
Szerbek	865	8,48
Jugoszlávok	99	0,97
Cigányok	86	0,84
Montenegróiak	41	0,40
Horvátok	32	0,31
Bunyevácok	12	0,11
Albánok	7	0,06
Oroszok	4	0,03
Ruszinok	3	0,02
Románok	3	0,02
Macedónok	3	0,02
Ukránok	2	0,01
Szlovákok	2	0,01
Németek	2	0,01
Muzulmánok	2	0,01
Bosnyákok	1	0,00

Nevezetes emberek

Itt születtek

·                    1787. február 13-án Beszédes József (1787-1852) vízépítő mérnök, az MTA levelező tagja

·                    1898. június 27-én Harsányi Tibor zeneszerző, a Párizsi iskola (École de Paris) tagja

·                    1934. Dan Reisinger Izraelben élő grafikus, képzőművész, tervező.

·                    1940. július 5-én Tolnai Ottó Kossuth-díjas író, költő

·                    1958. május 21-én Bicskei Zoltán filmrendező, grafikus.

Elszármazott személyiségek

·                    Árok Ferenc sportújságíró, az ausztrál labdarúgó-válogatott volt edzője

·                    Miloš Dimitrijević (1824-1896), a Matica Srpska egykori elnöke

·                    Dobó Tihamér neves festő volt

·                    Kanizsai (Csuka) Ferenc író

·                    Koncz István költő

·                    Koncz István színművész, rendező

·                    Csikós Tibor festő- és grafikusművész, rajztanár.

·                    Nagy József mozgásművész, Orléansban a Jel Színházat vezette (visszatelepült Magyarkanizsára)

·                    Szeles Mónika teniszcsillag anyai ágon származik innen

·                    Lékó Péter sakkvilágbajnok-jelölt, apja tóthfalusi születésű

·                    Tobijaš Ninčić írói nevén Ozoray Árpád

·                    Baráth Ferenc grafikus

Testvérvárosai

^·                      Budaörs, Magyarország

^·                      Ferencváros (Budapest IX. kerülete), Magyarország

^·                      Kiskunhalas, Magyarország

^·                      Nagykanizsa, Magyarország

^·                      Királyhelmec, Felvidék, Szlovákia

^·                      Röszke, Magyarország

(Elsődleges forrás: Wikipedia)