A Magyar Revíziós Liga az irredenta tevékenység
szervezésére, összehangolására szerveződött. Társadalmi
szervezetként arra törekedett, hogy a világ fontosabb országaiban
felhívja a figyelmet a trianoni béke igazságtalanságaira, s ezzel
elősegítse a revízió sikerét. A nagyon óvatos hivatalos
külpolitikai területi revíziós politika 1927-ben erőteljesebb
hangra váltott, mivel
Magyarország olasz nagyhatalmi támogatást szerzett a területi
revízió megvalósításához, ugyanekkor jelentős nyilvánosságot
is kapott a világsajtóban Lord Rothermere jóvoltából.
Ezek
hatására megélénkültek a Trianon-ellenes szervezetek is,
mivel nagyobb lehetőséget éreztek a magyar revíziós
propagandában. Egy új, tagegyesületeket tömörítő
ernyőszervezetre (liga) lett szükség, mely majd
a „félhivatalos” külpolitikai propagandát szervezi. Július
második felében Herczeg Ferenc író, valamint a nagy gazdasági
érdekvédelmi szervezetek: a Gyáriparosok Országos Szövetsége, a
Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete, az
Országos Magyar Gazdasági Egyesület és az Országos Mezőgazdasági
Kamara képviselői elhatározták a Magyar Revíziós Liga
megalakítását. Herczeg Ferenc a Liga 1927. július 27-én
lezajlott alakuló ülésen leszögezte, hogy „az úgynevezett
Rothermere-vonal nem magyar javaslat”, mivel „a magyar nemzet nem
adja föl jogát a maga ezredéves […] államterületéhez”.
Augusztus
11-én,
a liga végleges alakuló ülésén 35 nagy taglétszámú társadalmi
szervezet lépett be alapítóként. (A tagegyesületek száma
1929-ben már meghaladta az ötszázat.)
Herczeg
Ferencet választották elnökké. Herczeg a Szerbiához
csatolt bánsági Versecen született 1863. szeptember 22-én.
(Trianon előtt Temes vármegye Verseczi járásának székhelye,
1910-ben 27 370 lakossal, amiből csak 8602 volt szerb nemzetiségű.).
Az „írófejedelem” több menekültsegélyező egyesület elnöke,
revíziós témájú cikkek és publicisztikák tucatjait írta,
országgyűlési képviselő, a felsőház újonnan kinevezett tagja.
Ügyvezető igazgató Fall Endre lett. (Fall a kereskedelmi iskola
tanára volt Temesvárott, majd 1919-ben Magyarországra menekült,
ahol sorstársai ügyeivel foglalkozott a Herczeg vezetése alatt
álló szervezetekben.) 1928-ban Eckhardt Tibor (élt:
1888–1972)
kisgazdapárti politikus, országgyűlési képviselő
került az ügyvezető alelnöki posztra, és ezzel kialakult
az a vezetőség, amely lényegében a liga egész fennállása alatt
irányította annak tevékenységét.
1927.
október 1-jén a liga bemutatkozó előadás-sorozatot indított
a régi Országház nagytermében, majd a hónap közepén az
Auguszta-telepen a liga vezetőinek részvételével felavatták a
Menekültek Lord Rothermere díszkertjét. Novemberben a liga
küldöttsége Londonban átadta Rothermere-nek azt a huszonhat
díszes bőrkötésű albumot, amelyben több mint egymillió
„mindenféle vallású, életsorsú és világfelfogású” magyar
fejezte ki a „nemzet háláját és hódolatát”, s köszönte
meg aláírásával, hogy Rothermere „a brit nemzet dicsőséges
hagyományaihoz híven nemes bátorsággal síkraszállott idegen
uralom alá kényszerített és jogaitól megfosztott testvéreink
millióiért”.
A
Magyar Revíziós Liga a világközvélemény – elsősorban a
vezető nagyhatalomként tisztelt Nagy-Britannia – felvilágosítását
tartotta fő feladatának. Mivel itthon az a nézet terjedt el, hogy
a Történeti-Magyarország felosztása a szomszéd államok
félrevezető propagandájának a bűne, kialakult az a kissé naiv
elgondolás, hogy a Magyarország történelméről és jelen
helyzetéről szóló hiteles információk terjesztése a
nagyhatalmakat rábírja majd arra, hogy tévedésüket helyrehozzák.
A liga tehát a békeszerződés remélt felülvizsgálatát
szándékozott előkészíteni propagandájával. Gyűjtötte a
magyar kisebbségek sérelmeiről szóló jelentéseket, valamint a
revíziós témájú hazai és külföldi publikációkat, s maga is
rendszeresen közölt revíziópárti cikkeket a hazai sajtóban és
Rothermere lapjaiban. Az őszi hónapokban napvilágot láttak A
Magyar Revíziós Liga Kiadványai címet viselő, angol, francia,
olasz, német és magyar nyelven megjelenő sorozat első
propagandafüzetei. A nagyhatalmak politikai és sajtókörei számára
megküldött gyengécske, ügyetlenül fordított röpiratok azonban
hatástalanok maradtak.
A
Revíziós Liga 1928 tavaszától egyre sűrűbben közölhette
írásait a Magyar Külpolitika című folyóiratban, amely 1929-től
a liga hivatalos lapja lett. A címlapon ettől kezdve ott állt a
liga jelvénye is: zöld mezőben kalász és három kezdőbetű –
MRL. Megkezdődött az országos szervezeti hálózat kiépítése
is. E mozgalom keretében vármegyék, városok és községek,
valamint a legkülönbözőbb apró társadalmi egyesületek –
kaszinók, önképzőkörök, baráti társaságok – csatlakoztak a
ligához. Ezenkívül magánszemélyek egyénileg is beléphettek. A
taglétszám 1930-ra elérte a kétmilliót.
A
liga eközben külföldön is terjeszkedett. A nagyhatalmak
fővárosaiban irodákat állított fel, melyek a követségeket
tehermentesítve propagandát folytattak, bizalmas összeköttetéseket
szerveztek, s cikkeket helyeztek el a sajtóban, ellátták a
magyarbarát társaságok tagjait anyagokkal. A Revíziós Liga
külföldi titkárságai kétségkívül nagy munkát végeztek, még
ha ez nem eredményezte is a fogadó ország közvéleményének
megnyerését. Olaszországban megalakult az Amici dell’Ungheria
(Magyarország Barátai) nevű egyesület, illetve annak ifjúsági
szervezete, melyek rendszeresen szerveztek barátsági
rendezvényeket, revíziós témájú előadásokat és
csereutazásokat. Franciaországban több politikus és újságíró
is felszólalt a magyar revízió érdekében. A harmincas években
olasz, angol, francia és német képviselőcsoportok tettek
látogatást Magyarországon – rendszerint a liga szervezésében.
A liga londoni titkársága segédkezett Bethlen István 1933. végi
angliai előadásainak előkészítésében is. (A volt
miniszterelnök 1932 májusában a liga díszelnöke lett.)
A
Magyar Revíziós Liga 1940 szeptemberéig összesen 270 könyvet
jelentetett meg. Ezekben, lényegében válogatás nélkül, minden
történeti, néprajzi, biztonságpolitikai, gazdasági, jogi,
földrajzi, katonapolitikai érvet hadrendbe állított, amelyet
alkalmasnak talált a magyarság iránti rokonszenv fokozására vagy
a trianoni békeszerződés bírálatára.
A
revíziós propaganda három közismert szimbólumot is segítségül
hívott: a krisztusi passió jeleneteit (hamis bírák,
kálváriajárás, keresztre feszíttetés, feltámadás), az
1848–49-es szabadságharc eszmei hagyományát (jogos önvédelmi
harc az idegen agresszió ellen, egységes nemzeti mozgalom, kiváló
külföldiek a haladó magyar ügy pártján, hősies bukás után
méltányos kiegyezés) és a honfoglaló-honvédő történeti
tradíciót (a haza földjét meghódító hős, a haza és a nyugati
kereszténység védelme rablóhordákkal és pogányokkal szemben).
A
Magyar Revíziós Liga propagandájának aktivitása, valamint a
revízió iránt tanúsított nemzetközi érdeklődés aggodalmat
keltett a kisantant államaiban. Csehszlovákiában, Romániában és
Jugoszláviában 1931-ben létrejöttek az első antirevizionista
szervezetek, sőt egy francia publicista kezdeményezésére
központot állítottak fel Párizsban. 1934 elején megalakult a
Román Revízióellenes Liga, amely körlevélben szólította fel a
közalkalmazottakat és az állami vállalatok dolgozóit a
csatlakozásra. A magyar nemzetiségűek számára ugyan nem volt
kötelező a belépés, de a tagdíjat az ő fizetésükből is
levonták.
A
Magyar Revíziós Liga feladatköre 1941 után megváltozott,
Magyarország diplomáciai kapcsolatai az angolszász hatalmakkal
megszakadtak, a hivatalos viszony helyreállítására nem volt
remény. A magyar kormány azonban megkísérelte újrakötni az
elszakadt szálakat, de ez semmilyen eredményt
sem hozott.
1944
elején a németek tudomást szereztek a fegyverszüneti és
kiugrási tárgyalásokról, amelyet a Liga tagjai végeztek, s a
katonai megszállás veszélye fenyegetett. Az irattárból el
kellett tüntetni a béketapogatózásokra vonatkozó bizalmas
dokumentumokat. A semleges országokban tartózkodó képviselők
biztonságban voltak, a budapesti központban dolgozókra viszont
komoly veszély leselkedett. A liga Zrínyi utcai irodájában
többször tartottak házkutatást, alkalmazottai ellen körözést
adtak ki, s bár annak nincs nyoma, hogy bárkit is letartóztattak
volna, a Magyar Revíziós Liga hamarosan széthullott.
(Részlet a Trianon-trilógiám második kötetéből - A trianoni diktáétum korrigálása.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése