2024. december 28., szombat

Pikáns palacsintatekercsek

 

KFC saláta - házilag

Hozzávalók 6-8 személyes nagy adaghoz: 1 kisebb fej káposzta, 2 kisebb répa, 1 fej vöröshagyma vagy egy póréhagyma, ami kevésbé csípős, 1 citrom leve, 2 dl majonéz, 1 dl tejföl, 2 evőkanál almaecet, 1 evőkanál cukor, 1 kiskanál só, kevés őrölt bors.
Elkészítése: A káposztát legyaluljuk, a répát durvára reszeljük. A hagymát nagyon vékony félkörökre vágjuk. Besózzuk és ráfacsarjuk a citrom levét, így a hagyma elveszti csípőssége jó részét. Az öntet hozzávalóit kikeverjük: a majonézt, a tejfölt, az ecetet cukorral, sóval és borssal fűszerezzük. Összeforgatjuk a zöldségeket és az öntetet.
Akkor a legfinomabb, ha 1-2 órán keresztül állni hagyjuk. Ha szükséges, adjunk hozzá több fűszert. Aki pedig édesebben szereti, 1-2 almát is reszelhet bele, amit feltétlenül locsoljon meg citromlével, hogy az ne barnuljon meg.
Sült, rántott húsokhoz kiváló kísérő ez az eredetihez nagyon hasonlító saláta. Ha pedig a majonézt lecseréljük joghurtra, egy kifejezetten egészséges, magas vitamintartalmú téli salátát kapunk. (Richpoi Hírek)

Lehet irigykedni - kinek mi van
















Aprószentek napjára – december 28.

Az aprószentek története  Máté evangéliumának második fejezetében (Mt. 2) olvasható. Eszerint Heródes a Napkeleti bölcsektől megtudta, hogy azok a „zsidók újszülött királyát” keresik, aki – mint írástudói segítségével kiderítette – Betlehemben fog megszületni. Heródes megbízta a Napkeleti bölcseket, hogy miután megtalálták a kisdedet, menjenek vissza hozzá, és jelentsék neki. Ám a bölcsek álmukban egy „jelenést” láttak, amelyben arra figyelmeztették őket, hogy ne térjenek vissza a királyhoz, és ők ezt teljesítették. Eltávozásuk után Józsefnek, Jézus apjának is megjelent álmában egy angyal azzal az üzenettel, hogy családjával meneküljön Egyiptomba. Miután a Napkeleti bölcsek nem mentek vissza Heródeshez, az haragra gerjedt, és minden két éven aluli fiúgyermeket megöletett Betlehemben és környékén, hogy a „zsidók újszülött királya” biztosan ne maradjon életben. E gyermekmészárlás áldozatait nevezi a magyar nép aprószenteknek (latin „innocentes martyres” = „ártatlan vértanúk”), és december 28-át aprószentek napjának tekinti.
Molnár C. Pál (1894–1981): Menekülés Egyiptomba (1929)

Aprószentek-napi népszokások

Az aprószentek-napi korbácsolást Európa-szerte, így a Történelmi-Magyarország egész területén is ismerték. A 15.–16. században még az egyházi szentelmények közé is tartozott. Temesvári Pelbárt – a 15. század híres prédikátor-írója, aki prédikációiban sokféle magyar népszokásról számolt be – aprószentek-napi prédikációjában megfeddte azokat, akik az egyházi emlékszokást pajzán tréfára fordították: „Miért van az, kedveseim, hogy köztetek ma sokan hiú tréfálkozásokkal szórakoztok, és egymást kölcsönösen korbácsoljátok, mondván, Heródes sok fiút megölt Betlehemben, Dávid stb. Az ilyen emberek sok rosszat, bűnös dolgot, sőt tisztességtelen simogatást és más egyéb kimondhatatlant kevernek ehhez a szokáshoz”. Magyar érdekesség, hogy a 16. században a lengyelországi Krakkóban tanuló magyar diákokat többször büntették is e szokásért.
„Az aprószentek, Dávid, Dávid!” mondóka ma is együtt jár a korbácsolással. A Jászságban és másutt is megkérdezik ilyenkor: „Hányan vannak az aprószentek?” A korbácsoláshoz (suprikálás, csapulás, mustározás stb.) mondókát mondanak, hogy elűzzék a keléseket, betegségeket.
A Dunántúlon az aprószentek-napi korbácsolás a téli időszak egyik jelentős szokása volt; néhány somogyi faluban Miklós-naptól egészen újévig tartott. A korbácsolás Győr–Sopron megyében a legényavatással kapcsolódott össze. Természetesen december 28. nem volt a legényavatás egyetlen időpontja, mert az összekapcsolódhatott más olyan szokásokkal is, melyekben legények játsszák a főszerepet, pl. a regöléssel.
Dunaremetén az avatást megelőzi a korbácsolás. A legények végiglátogatják a lányos házakat, és szép, régies dallamú ének kíséretében korbácsolják a háznépet. A lányok szalagot kötnek a korbácsra, az édesanyák pedig előre becsomagolt húsdarabot adnak át a csoportnak. A legények azután visszatérnek a kocsmába, s a szabadban felállított tűzhelyen megfőzik az összegyűjtött húst. Ezt fogyasztják el a közös lakomán, ahol a legények avatása történik. Ezen az ünnepségen csak férfiak vehetnek részt. Az avatás maga hosszú beszéd kíséretében történik, mely összekapcsolja a betlehemi gyermekgyilkosság történetét a legényavatás tényével. A beszéd végén a keresztapák leöntik a legényt egy pohár borral, utána kiadós ivás következik, majd az újdonsült legényeket elviszik látogatóba egy-egy lányos házhoz. A kislányok és az édesanyák elnéző mosollyal segítik át a kótyagos legényeket a nehéz viziten, s ezzel be is zárul életüknek ez az ünnepélyes fordulója.
A legényavatás ilyen formában ma már csak a Kisalföldön található meg. De Erdélyben (Brassó környékén és a Székelyföld sok pontján) is fontos legényünnep volt aprószentek napja. Mérán például az ünnep előtt a legények nem hagyhatták el a fonóházat, hanem ott  együtt aludtak, ott mulatoztak; vigyáztak arra, hogy idegen a fonóház udvarára be ne tegye a lábát, ne lopják el a cigány hegedűjét. Másnap reggel felkeresték a lányokat, pálcával megcsapdosták őket, miközben ezt mondták: „Aprószentek, Dávid, Dávid!” A lány, ha rokonszenvezett a legénnyel, étellel kínálta; ezután a legény elvitte a lányt a fonóházhoz, ahol már hajnalban megkezdődött a bál.

2024. december 26., csütörtök

A regölés fő időpontja - december 26.

A regölés

            regölés télközépi, karácsonyi, újévi köszöntés Európában általánosan ismert szokásának magyar változata. Ilyenkor gyermekek, legények vagy felnőtt férfiak is házról házra járva bőséget, boldogságot kívánnak a következő évre. A népi szokás igen általános, de a neve már sajátosan magyar. Nyelvészeink szerint a regölés név éppúgy, mint a regösének, „hej, regö rejtem…” refrénje, finnugor eredetű, s etimológiailag összefügghet a régi magyarok sámánjainak révülésével, eksztázisba esésével is. Középkori okleveleink már név szerint emlegetnek „regösöket”, akik – mint kitűnik – mulattatók, királyi együttivók, latin szóval combibatorok voltak. A 16–18. században a kalendáriumok a vízkereszt utáni első hétfőt regelő hétfőnek nevezték. Heltai Gáspár a 16. században a regelő hetet emlegeti, mikor az emberek isznak, tobzódnak, s ez szerinte az ördög nagy ünnepe. A történeti adatok tehát szólnak regösökről és regölésről, de regösénekszöveget nem sikerült a régebbi korokból találni.
            Az utolsó két évszázadban a Dunántúlon és Erdélyben, Udvarhely megyében volt szokásos a regölés. A Dunántúlon legények jártak láncos bottal és köcsögdudával felszerelve olyan házakhoz, ahol eladó leány volt, és elénekelték varázséneküket.
A regölés a következő jellegzetes részekből áll:
engedélykérés
beköszöntő
csodafiúszarvasról szóló ének
jókívánságok
párok összeregölése
adománykérés
záradék
            Egyik állandó motívuma a termékenységvarázslás: a gazdának és háza népének jó egészséget, vagyont kívántak. A második részben egy leányt varázsoltak, azaz regöltek össze egy legénnyel. E két állandó részt megelőzi a beköszöntő, melyben a regösök elmondják, hogy hosszú, fáradságos útról érkeztek; néha megemlítik, hogy nem rablók, hanem István király szolgái. A regölés fő időpontja ugyanis december 26., István vértanú napja volt, akinek alakja a népi emlékezetben egybeolvadt a magyarok első királya, István alakjával.
            A bevezetőhöz tartozik a csodaszarvasról szóló részlet is. Az ének szerint tiszta folyóvíz keletkezik, melyet pázsit fog körül, ezen csodafiúszarvas legelészik. Szarvának ezer ága-bogán a gyertyák gyújtatlan gyulladnak, oltatlan alusznak. Más énekben a holdat, a napot és a csillagokat viseli testén a szarvas.
            A csodaszarvas titkát sok tudós igyekezett megfejteni. Annyi bizonyos, hogy a szarvas sok európai, ázsiai, sőt észak-amerikai indián népnél is a csillagos ég, főként a téli égbolt jelképe. Ez az ének mitikus képben a téli napfordulóra s az évszakok megújulására utal.
            A regösének állandó szövegrésze a refrén: pl.„Rót ökör, régi törvény, haj regö rejtem, azt is megengedte az a nagy
Úristen!, Haj regö, rejtem azt is megengedte az a nagy Úristen!”
(A felső kép az alsóháti regösöket ábrázol a 20. század elejéről – A naptári év szokásai c. honlapról. Az alsó kép a szkíta Csodaszarvas.)

Boldogságot Istvánok, Pisták, Istik!