Bukta

            Ha nincs otthon friss, instant élesztőt is használhatunk hozzá és bármilyen töltelékkel, túróval, almával is elkészíthető!

Hozzávalók / 6 adag

A tésztához

§                                 3 dl tej (langyos)

§                                 1.5 dl napraforgó olaj

§                                 1 db tajás

§                                 0.5 citromból nyert citromhéj (reszelt)

§                                 60 dkg finomliszt

§                                 3 ek cukor (3 sarkokba)

§                                 1 csomag vaníliás cukor (4 sarokba)

§                                 1 tasak instant élesztő (középre)

A töltelékhez és a tetejére

§                                 10 dkg sárgabaracklekvár

§                                 2 dl tej (meleg)

§                                 1 dl napraforgó olaj

elkészítése

1.                              A kenyérsütőbe a fenti sorrendbe beletesszük a tészta hozzávalóit, és dagasztó (kelesztő)programra állítjuk. Aki kézzel dagasztja, rugalmas tésztát kell készítenie.

2.                              Ha megkelt, lisztezett nyújtódeszkára borítjuk, leheletnyi liszttel átgyúrjuk. Kb 1 cm vékonyra, téglalap formájúra kinyújtjuk, egyforma -hosszúkás- nagyságúakra vágjuk (14-15 db lesz).

3.                              Kézzel egyenként még lapítunk rajtuk (kb. fél cm lesz), és a felénk eső részére ráteszünk 1-1,5 tk lekvárt, a két szélét ráhajtjuk, majd felgöngyöljük.

4.                              Olajjal leheletnyi vékonyan kikent tepsibe rakosgatjuk (a tekerés alja alulra essen), de ne szorosan, mert még kelni fog.

5.                              A tetejére: megmelegítjuk a tejet, beleöntjük az olajat, összekeverjük, és ráöntjük a buktákra. Állni fog benne, de nem baj, mert sülés közben felszívja! 

6.                              Előmelegített sütőben, normál hőfokon 40-50 perc alatt megsül.

7.                              Porcukorral megszórva tálaljuk.

§                                 sütési hőfok: 180°C

§                                 tepsi mérete: 36x27 cm

§                                 költség: 500 Ft

(Forrás: Gabys konyhája)

Sztálin másik arca

Maria Jugyina Venjaminovna (szül: 1899.) zongoraművész a sztálini Szovjetunió egyik legkülönösebb polgára volt, talán egyedül ő tarthatta meg az egyéniségét, a különcségét, extravagáns természetét, mert a többieket egyformára gyúrta a rendszer. Én gyűjtöm a magyar vonatkozásokat, Jugyina azért is kedves nekem, mert ő játszott először Bartókot a Szovjetunióban.

A művésznő és a generalisszimusz  kapcsolatának bemutatását Végh Alpár Sándor – Köznapló c. írásának részletével mutatom be:

„Sztálin legkedvesebb dalát, a Szulikót is szeretem, ám aki iránt már-már szerelmet éreztem, a furcsa életű orosz pianista: Marija Jugyina.

            Furcsa történet keringett róla a negyvenes években. A zeneértő Sztálin egy este Mozart A-dúr (K 488)-as zongoraversenyét hallgatta a rádióban. Olyan hatással volt rá, hogy sírva fakadt. Telefonált a rádióba.

–Ki játszotta az előbb Mozartot – kérdezte.

–Marija Jugyina.

–Nagyon tetszett. Megvan ez a darab lemezen?

–Igen, Sztálin elvtárs!

–Akkor küldjék át holnap reggel a Kremlbe!

            A rendező nem mert szólni, hogy élő koncert volt. Jugyina és a zenekar már indult volna haza, de így mi lesz. Lemez sehol.

            Mindenki reszketett a rémülettől, kivéve Jugyinát. De ő egyedi eset volt, számára az óceán csak térdig ért. A kritikus Szolomon Volkov szerint a zenészek elővették hangszerüket, újrajátszották a zongoraversenyt. A technikusok felvették, a lemezgyárban kipréselték egyetlen példányban, és reggel ott volt Sztálin asztalán.

            Jugyina hamarosan kapott egy nagy borítékot húszezer rubellel. Irtózatosan nagy pénz volt ez akkoriban. Sztálin küldte.

            Jugyina választ írt: Köszönöm a segítségét, Joszif Visszarionovics. Imádkozni fogok Önért éjjel-nappal, és kérem az Urat, bocsássa meg a nép és az ország ellen elkövetett nagy vétkeit. Az Úr irgalmas, s megbocsát majd. A pénzt annak az egyháznak adtam, amelyhez tartozom.

            Fölbélyegezte, és postára adta.

            Sztálin elolvasta a szokatlan levelet, de nem reagált. Szemvillanása elég lett volna, hogy Jugyinát letartóztassák, állítólag már megvolt a parancs is, ám Sztálin hallgatott. Jugyinának nem esett bántódása. Az ő felvétele volt a lemezjátszón, mikor dácsájában Sztálint holtan találták. Utoljára őt hallgatta.

            Legendás történet. Jugyinát mégsem ezért szeretem.

            A magyarok közt gyakran elhangzik: „nem ismer se Istent, se embert”. Jugyina mindkettőt ismerte. Nyakában keresztet hordott, s koncertjein az első hang leütése előtt mindig keresztet vetett. Felért azzal, mintha orron pöckölte volna a politikai rendőrség tejhatalmú, vérszomjas főnökét, Beriját.

            Pályája végén a darabok előtt Paszternák-verseket olvasott fel. … Megígértették vele, hogy többé nem olvas fel Paszetrnákot, de legközelebb is az ő verseivel indított.

            Minden pénzét a szegényekre költötte. Befogadta, ruházta őket, míg ő hajléktalanok módjára élt. Egy idő után csak feketében lépett fel – és tornacipőben. Táskájában revorvert hordott. Meg van töltve, mondta, és igazat mondott. …

            Bátor volt. Óriási hatása volt a közönségre. Nagy élete 1970-ben ért véget.”

(Találtam: Magyar Nemzet, 2013. június 29.)

Árpád-házi Szent Kinga halála évfordulójára - 1292. július 24.

IV. Béla és Laszkarisz Mária legidősebb gyermekeként született 1224-ben. Tizenöt évesen feleségül ment V. Boleszláv lengyel fejedelemhez, akivel szüzességi fogadalmat tettek. Teljes hozományával hozzájárult a tatárok elleni védelemhez, a tatárjárás után pedig adományokkal segítette az ország újjáépítését. Férje halála után az általa építtetett ószandeci ferences kolostorba vonult vissza és apáca lett. Vagyonát szétosztotta a szegények közt. 1690-ben boldoggá, 1999-ben pedig szentté avatták. Ünnepe július 24., Lengyelország és Litvánia védőszentje.

(Forrás: Napi magyar történelem)

A Szent Korona újra Mátyás királyé - 1463. július 24.

1463. július 24-én vásárolta vissza a Szent Koronát Hunyadi Mátyás III. Frigyes német-római császártól

          Albert király halála után 1440-ben a Szent Koronát az özvegy királyné ellopta és Komáromba vitte. Ezzel lehetővé tette V. László megkoronázását, a korona Frigyes császár kezére jutását és meghiúsította I. Ulászló megkoronázását. Emiatt 1440. július 17-én I. Ulászló királyt egy alkalmi koronával koronázták meg, amelyet I. István székesfehérvári ereklyetartójáról szereltek le. A két király miatt az országban polgárháború tört ki, amelyből I. Ulászló került ki győztesen, de ő 1444-ben életét vesztette a Várna melletti ütközetben. Halála után a nemesek a Rákosmezőn tartott országgyűlésen V. Lászlót fogadták el uralkodónak, azonban III. Frigyes nem volt hajlandó kiadni sem a Szent Koronát, sem V. Lászlót. A rigómezei csata elvesztése után 1452-ben Hunyadi János feladta kormányzói tisztségét, de sem a Szent Koronát, sem V. László ügyét nem feledte. Nemeseket gyűjtött maga mellé és végül erős katonai nyomásra III. Frigyest arra 

kényszerítette, hogy hazaengedje V. Lászlót, de a Szent Koronát magánál tartotta. 1458-ban Hunyadi Mátyást választották az ország uralkodójává, aki 1463. július 24-én 80 ezer aranyért visszavásárolta a Koronát. A tárgyalást Vitéz János váradi püspök vezette. Az ünnepélyes hazaszállítást követően Sopronban közszemlére tetté, ahova az ország népe elzarándokolva lerótta tiszteletét. (Forrás: Napi magyar történelem)

Túró Rudi elkészítése házilag

Hozzávalók

50 dkg édes tehéntúró, 2 csomag vanilia cukor, 2 kanál cukor, 2 dl tejföl, 1 csomag főzési zselatin, egy kevés reszelt narancshéj, keserű étcsokoládé

Elkészítése

Jól elkeverjük a túrót, a tejfölt, a cukrot, a vaníliás cukrot és a narancshéjat.

A zselatint a csomagoláson lévő utasítások szerint felforraljuk, majd hozzákeverjük a túró keverékhez és jól eldolgozzuk benne.

Az így kapott masszát vastag, körülbelül 1 cm átmérőjű és 8-10 cm hosszú hengerekre formázzuk és 3 órára a hűtőbe tesszük.

Vigyázat, a kiformázott hengerek nem kell megfagyjanak, csak hideg helyen kell tartani őket, amíg meg nem keményednek.

Kivesszük a hűtőből és olvasztott csokoládéval borítjuk be, majd megvárjuk amíg kihűl a máz.

Tetszőlegesen, a hengereket úgy is megformázhatjuk, hogy a felső részük „kivágott" legyen és sűrű gyümölcslekvárt (kajszibarackot vagy eper dzsemet, ami nagyon finom) helyezhetünk rájuk.

Majd ezeket is ugyanúgy csokoládéval vonjuk be és kihűlt állapotban tálaljuk.

(Forrás: otletkonyha.hu)

Okos gondolatok

MAGYAR KONYHA - Az öhöm (betyáros, öreglebbencs, tésztakása) és a slambuc

          Az alábbi ételek kimondottan magyar ételek. Nagyszerű társasági-közösségi programnak is számítanak. Az eredeti recepteket ajánlom kipróbálásra. A képen Kertész Karcsival és kiváló háziasszony feleségével, Icával készítettem 2011-ben a Balatonalmádi és Veszprém között fekvő Szentkirályszabadján.

          Az alföldi nyájat őrző pásztorok meleg ételhez úgy jutottak, ha megfőzték. Ez még a 20. sz. elején is bográcsban történt. A bogrács alá keményfából raktak tüzet, és csak a parazsán főztek.

          Az öhöm egyszerűen, gyorsan elkészíthető, e mellett jóízű, laktató és tápláló. A kockára vágott füstölt szalonna kiolvadt zsírjában megpirítják a vöröshagymát és a sajátos lebbencs- vagy öhömtésztát. A jó tészta pirítás közben felhólyagosodik, majd pirosbarnára sül. Amikor a tészta megpirult, megsózzák, bleteszik a vöröshagymát, amit üvegesedésig sütnek, közben a tészta tovább pirul, de nem ég meg. A bográcsot levéve a tűzről állni hagyják, majd a tésztát kevés vízzel puhára főzik.

          A slambuc az öhömnek egy sajátos, egyedülálló magyar változata. Készítésekor az alap az öhöm, de a megpirított szalonna, hagyma és tészta után a bográcsot leveszik a tűzről, belevágnak zöldpaprikát, majd ezzel együtt tovább sütik, hiszen a sült paprika illóolaja igen kellemes ízt ad  ételnek. A nagymás-paprikás lebbencs pirítása után leveszik a tűzről, beleteszik a pirospaprikát, és várnak, hoga pirospaprika íz- és zamatanyagai beleolvadjanak a zsírba. Utána beleteszik a kockára vágott burgonyát és rázással beleorgatják a szalonnás-hagymás-pirospaprikás zsírba. A bográcsot visszateszik a tűzre, majd ismét leévefelöntik vízzel, hogy ellepje a bogrács tartalmát. Várnal egy kicsit, hogy a tészta vizet szívjon magába, majd újra megkeverik. Ezután kézzel szétpaszírozott paradicsomot, kevés zellerzöldjét, újra zöldpaprikát, fokhagymát, borsot, (akár erőspaprikát), füstölt szárazkolbászt (vagy mást) tesznek a slambucalapba. A szárazkolbász zsírja kellemesen beleolvad a bogrács tartalmába. Addig főzik a keveréket, amíg a leve elfő, és ekkor megfordítják.

Juhtúrós puliszka elkészítése

Hozzávalók

60 dkg kukoricaliszt, 25 dkg juhtúró, 3 dl tejföl, 8 dkg zsír, só, szalonna

Elkészítés

Egy kis sóval forraljunk fel 1,5 liter
vizet. Folyamatos keverés mellett (erre legjobb a habverő) beleszórjuk a kukoricalisztet. Lassan kevergetve főzzük, amíg nem válik tejbegríz-sűrűségűvé, majd félretesszük.

Egy magasabb sütőedényt zsírozzunk ki, s az aljára terítsünk néhány kanálnyi puliszkát, megszórva juhtúróval, meglocsoljuk tejföllel, zsírt csepegtetünk rá, majd rásimítunk egy újabb réteg puliszkát.

Legfelülre túró kerüljön. Forró sütőben közepes lángon pirosra sütjük. A tetejét megszórhatjuk pirított szalonnával és kaporral. (Forrás: otletkonyha.hu)

Juhtúrós puliszkát eszem 2021. áprilisában

Vizsonyi Biblia kinyomtatása - - - 1590. július 20.

1590. július 20-án fejeződött be az első teljes magyar nyelvű Szentírás, a Vizsolyi Biblia kinyomtatása

A fordítást irányító gönci református lelkipásztor, Károli Gáspár után Károli-Bibliának is neveznek. Károli hat lelkésztársával 1586-ban kezdte meg az Ó- és Újszövetség magyarra fordítását Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem támogatásával. A nyomtatást 1589. február 18-án kezdték el és mintegy másfél évvel később, 1590. július 20-án fejezték be, így a fordítás megkezdése után négy évvel megjelent az első teljes magyar nyelvű biblia. A máig fennmaradt példányok számát 52-54-re becsülik, ebből 24 országhatárainkon kívül található. Egy eredeti példány látható a vizsolyi református templomban is. 2015. januárjában a hungarikumok sorába került.  (Forrás: Napi magyar történelem)

Hillarynak - a Mount Everest első meghódítójának - születésnapjára - 1919. július 20.

Sir Edmund Percival Hillary (Auckland, 1919. július 20. –  Auckland, 2008. január 11.)  új-zélandi hegymászó. Világhírűvé az tette, hogy 1953. május 29-én Tendzing Norgaj helyi vezetővel együtt elsőként mászták meg a Föld legmagasabb hegycsúcsát, a Mount Everestet.

Fiatalsága

Apja, Percival szigorú ember volt, első világháborús veterán, Gallipolinál sebesült meg. Újságíróként dolgozott a Tuakau District News-nál, de kilépett, miután összeveszett az igazgatósággal. Ezután hobbijából, a méhészetből tartotta el családját.

Edmund Új-Zéland legnagyobb városában, Aucklandben született, de egyéves korában az Aucklandtől délre fekvő Tuakauba költöztek, ahol háborús veterán apja földet kapott. Gyerekként alacsonyabb és visszahúzódóbb is volt osztálytársainál, a könyvekben és a kalandokkal teli életről való álmodozásban talált menedéket. Középiskolába Aucklandben járt, a napi négyórás utazást is olvasással töltötte. 16 évesen – egy osztálykirándulás után – kezdett a hegymászás iránt érdeklődni. Kiderült, hogy hirtelen megnyúlt végtagjai és koordinálatlan mozgása ellenére erősebb és kitartóbb volt, mint társai.

Az iskola elvégzése után – apja nyomdokaiba lépve – ő is méhészkedéssel foglalkozott. A második világháborúban az Új-Zélandi Királyi Légierőnél navigátorként szolgált, de egy baleset miatt idő előtt leszerelték.

Az expedíciók

A hegymászás továbbra is komolyan érdekelte, már a háború előtt elhatározta, hogy megmássza a Mount Everestet. Leszerelése után belépett a New Zealand Alpine Clubba, és edzeni kezdett. A Déli-szigeten lévő Déli-Alpokat télen és nyáron is megmászta, hogy a sziklamászást és a jeges körülményeket is megismerje.

1951-ben utazott először a Himalájába, és részt vett az Eric Shipton vezette sikertelen brit Everest-expedícióban. 1953-ban csatlakozott John Hunt 400 fős csapatához. Az első sikertelen csúcstámadás után ő és Tendzing Norgaj kapott lehetőséget. A csúcsot 1953. május 29-én délelőtt 11:30-kor érték el. Visszatérésük után Indiában és Nepálban is nagy ünnepségekkel fogadták őket, Tendzinget egyesek szó szerint istenként kezdték tisztelni, azt gondolva hogy Buddha vagy Siva reinkarnációja, Hillary-t pedig II. Erzsébet brit királynő lovaggá ütötte.

1956–1965 között még tíz másik csúcsot megmászott a Himalájában. 1958. január 4-én a Commonwealth Trans-Antarctic Expedition tagjaként, az új-zélandi részleg vezetőjeként eljutott a Déli-sarkra. 1985-ben Neil Armstrong társaságában egy kétmotoros repülővel leszálltak az Északi-sarkon is. Ezzel ő lett az első ember aki járt a Föld mindkét pólusán, és a Mount Everesten – amit a harmadik pólusnak is szoktak hívni.

Az Everest után 

1975-ben indult az új-zélandi parlamenti választáson Bill Rowling kampánycsapatának tagjaként, de nem jutott mandátumhoz. 1977-ben jelölték kormányzónak is, de Keith Holyoake-t választották meg helyette. 1985-ben Új-Zéland indiai, nepáli és bangladesi nagykövetének nevezték ki; ezt a tisztséget négy és fél évig töltötte be.

Életének nagy részét szentelte a nepáli serpák megsegítésének is. 1953-ban létrehozta a Himalája Alapot, ezen keresztül több iskolát és kórházat építettek a vidék elszigeteltebb településein. Tiszteletbeli elnöke az Amerikai Himalája Alapítványnak is.

2008. január 11-én Aucklandben, szívrohamban hunyt el.

–Ő volt az egyetlen új-zélandi, akinek a portréja már életében papírpénzen (az öt dollároson) szerepelt.

–1953. július 16-án az angol királynő lovaggá ütötte (Knight Commander of the Order of the British Empire).

–1987. február 6-án elsőként neki adományozták az Új-Zélandi Érdemrendet (Order of New Zealand).

–1995. április 16-án megkapta a Térdszalaglovagrend lovagi fokozatát (Knight of the Order of the Garter).

–2003-ban, a Mount Everest megmászásának 50-ik évfordulóján, a nepáli kormány egy ünnepség keretében tiszteletbeli nepáli állampolgárságot adott Hillarynek.

–Több utcát, iskolát és szervezetet is elneveztek róla.

(Forrás: Wikipedia)