Híres emberek okos mondásaiból

Hozzájárulásom az adóbevallások elkészítéséhez a humor segítségével

        Az apa bemegy egy étterembe a kisfiával, hogy a gyerek valamivel elfoglalja magát, és nyugton legyen, ad neki három százforintost játszani. Egyszer csak azt látja, hogy a gyerek fuldoklik, kékül az arca, rájön, hogy valószínűleg lenyelte a pénzt, ezért elkezdi ütögetni a hátát. A gyerek ki is köhög két darab százast, de tovább fuldoklik. Az apja kezd bepánikolni, és segítségért kiabál. Egy kosztümös, jól öltözött, mutatós, komoly kinézetű nő ül a kávés pult mellett újságot olvasva, és a kávéját szürcsölgetve. Hallva a ribilliót, felnéz, leteszi a kávéját meg az összehajtogatott újságot a pultra, és minden sietség nélkül odamegy a fiúhoz.

Kigombolja és lehúzza a nadrágját, és kézbe véve a fütyülőjét. Először finoman, majd egyre erőteljesebben kezdi szorongatni, csavargatni. Néhány másodperc után a fiú görcsösen összerándulva kiköhögi az utolsó százast, amit a nő ügyesen elkap a szabad kezével. Elengedve a fiú fütyijét, a százast odaadja az apának, és szó nélkül visszaül a helyére.

          Az apa mikor látja, hogy minden rendben van a gyerekkel, odamegy a nőhöz megköszönni a segítséget: –Igazán csodálatos volt, még sose láttam senkit, aki ilyet csinált! Maga orvos?

–Nem, én az adóhivatalban dolgozom.

Konyhai turpisságok a hússal

Ha a csirkemájat sütés előtt villával megszurkáljuk, nem "köpköd" sütés közben.

Fasírozott készítésekor a masszához tegyünk egy evőkanál étolajat, így nem ragad az edény aljához, és az olaj is kevésbé habosodik.

A sovány húsokat panírozás előtt kenjük meg olajjal, akkor sütés közben nem száradnak ki.

Fűszereket nem csak a húsokra tehetünk grillezéskor. Ha faszénparázsra babérlevelet, rozmaringot vagy más illatos fűszereket szórunk, a húsok átveszik az aromás illatokat.

A füstölt kolbászról úgy tudod a legkönnyebben eltávolítani a héját, ha előtte hideg vizet engedsz rá. Ezután pikk-pakk lejön a bőre!

A mikróban újramelegíteni kívánt rántott húst húzzuk el folyó csap víz alatt: nem lesz cipőtalp ha megmelegítjük.

Ugyanez igaz bármilyen ételre, amit mikróban melegítünk, víz vagy tej rácsöpögtetésével nem szárad ki.

A rántott hús sokkal finomabb, ha a panírozásnál a tojásba egy kis sört is öntünk.

Barlangok

Kodály Zoltán emlékezete halála napján - 1967. március 6.

A 20. századi magyar zene meghatározó egyénisége. Életcélja volt, hogy hazájában mindenkihez eljusson a letisztult ősi népművészet, és hogy Európa is megismerhesse nemzeti kultúránk valódi értékeit. Az általa meghirdetett jelszó, "A zene mindenkié" valóságos nemzeti programmá vált, és meghatározóan formálta a népművelés és az iskolarendszer felépítését. Élete első időszakából néhány fontosabb dátum:

1882. december 16-án született Kecskeméten. Szülei maguk is műkedvelő muzsikusok voltak, az édesapa hegedült, az édesanya zongorázott, énekelt. Ez a családi környezet keltette fel már kisgyermek korában zene iránti vonzódását.

            1884-ben az édesapját mint vasúti tisztviselőt Kecskemétről Galántára,

            1892-ben pedig Nagyszombatra helyezték. Így gyermekéveit Galántán töltötte, középiskolai tanulmányait pedig nagyszombaton végezte. Önerőből tanult zongorázni, hegedülni, brácsázni, gordonkázni. Játszott a gimnáziumi zenekarban, és énekelt a templomi kórusban is.

            1900-ban, 18 éves korában Budapestre került, s pályát választott. Szülei jogásznak szánták, végül mégis a Tudományegyetem bölcsészkara mellett döntött, de még ugyanabban az évben beiratkozott a Zeneakadémia zeneszerzési szakára is.

1905-ben megkapta magyar-német szakos tanári diplomáját, s

1906-ban Bölcsészdoktori címet szerzett "A magyar népdal strófaszerkezete" című munkájával.

            25 évesen elfoglalta tanári állását a Zeneakadémián, s így már ekkor hatalmas tudásanyaggal és tapasztalattal rendelkezett, melynek birtokában Bartókkal közösen kidolgozták zenepolitikai és nemzetnevelő programjukat.

            1910-ben feleségül vette Sándor Emmát, aki hűséges, méltó társa volt, s akivel boldog házasságban élt 49 évig, felesége haláláig.

            1920-as években már számos művét játszották itthon és külföldön, a hazai kritika azonban nem hozsannázott.

            1923-ban, első hatalmas sikerét Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 50. évfordulójára írt művével, a Psalmus Hungaricummal aratta.

            1926-ban a „Háry János” című műve újabb világsikert aratott, s e műve által a magyar népdal már nemcsak az iskolákban, hanem a színházakban és a hangversenytermekben is helyet kapott.

            1926 után évről évre egyre elismertebb zeneszerzővé vált. Nemzetnevelő munkájára is kezdett már fölfigyelni az ország. Zeneszerzői munkássága nyomán, amelynek alapjává a népdalt tette, újjászületett a magyar zene.

            1930-ban, New York-ban bemutatják a "Marosszéki táncok" című zenekari művet Toscanini vezényletével.

            1933-ban komponálta egyik legnépszerűbb zenekari kompozícióját, a "Galántai táncok"-at a Budapesti Filharmóniai Társaság alakulásának 80. évfordulójára.

            1931-ben – szerzői estjén – bemutatták a "Mátrai képek”, a Márta-vidéki népdalokból formált nagyszabású vegyes kari kompozíciót, melyben a népi életből vett jelenetek elevenednek meg.

Kodály Zoltán 1967. március 6-án halt meg. Halálával mind a magyar mind az egyetemes zenekultúrát pótolhatatlan veszteség érte. Hozzátartozók, jó barátok és tisztelők sokasága kísérte el utolsó útjára a Farkasréti temetőbe.

Okos gondolatok

Az 1848-49. évi magyar szabadságharc zászlóinak visszaadása - 1941. március

Az 1848–49. évi magyar szabadságharc zászlóinak visszaadása
A MOSZKVAI MAGYAR KÖVETSÉG JELENTÉSEI 1935–1941. Századvég Kiadó, Atlanti Kiadó, Budapest, 1992. 296.o A KÖVET JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTERNEK 33/pol-1941. Moszkva, 1941. március 26.

     Az 1848-49. évi magyar szabadságharc 56 zászlóját a szovjet kormány március hó 20-án délután ünnepélyes keretek között adta át. 

     A Vörös Hadsereg székházának dísztermében lefolyt ünnepélyen a szovjet kormányt Tyulenyev J. B. hadseregtábornok képviselte. Szovjet részről jelen voltak továbbá a következő személyiségek: Szoboljev, A. A., a Külügyi Népbiztosság vezértitkára, Trubeckoj N. J. tábornok a vörös vezérkar képviseletében, Barkov V. D. a Külügyi Népbiztosság protokollfőnöke, Revjekin V. A. tábornok, Moszkva katonai parancsnoka, és helyettese, Gusztesov B. I. tábornok, Geraszimov A. V. ezredes, a hadügyi népbiztosság külügyi osztályának vezetője, és helyettese Dragun V. M. ezredes, végül Piterszkij A. D., a forradalmi múzeum igazgatója. Magyar részről az ünnepélyre meghívást nyertek: vitéz Faragho tábornok, katonai attasé és a követség diplomáciai jellegű tisztviselői. A nagyszabású díszteremben díszszázad állt fel zenével, amellyel szemben egy katonai osztag volt felállítva az átadandó magyar zászlókkal. Miután a zenekar eljátszotta a magyar himnuszt és az Internacionálét, Tyulenyev hadseregtábornokkal aláírtuk az átadási jegyzőkönyv magyar és orosz szövegű példányát. Ezután a szovjet kormány képviseletében megjelent tábornok rövid beszédet tartott, amelyre annak magyar nyelven történt tolmácsolása után válaszoltam; beszédem orosz nyelven szintén tolmácsolva lett. A két beszéd szövegét mellékelten tisztelettel előterjesztem. Ezzel az ünnepély hivatalos része befejezést nyert, és ezután Tyulenyev tábornok bennünket az orosz szokásnak megfelelően megvendégelt. 

Hasonló ünnepélyes keretek között történt a zászlóknak ugyanaznap este a kijevi pályaudvarról a magyar határra menő első vonattal való elindítása. Ez alkalommal is megjelentek a fent említettek, kivonult egy díszszázad zenekarral, amely a vonat indulása pillanatában a magyar himnuszt játszotta és utána az Internacionálé következett. A zászlók külön kocsiban voltak elhelyezve, amelyben helyet foglalt még az orosz tiszti küldöttség, a díszőrség és a magyar katonai attasé, aki a zászlókat a határig elkísérte. Az átadási jegyzőkönyv magyar szövegű példányát és mellékletét, amely a zászlók leírását tartalmazza, kísérő jelentésemmel vitéz Faraghó tábornok útján terjesztettem elő, aki azt a határon a magyar tiszti küldöttség vezetőjének adta át Nagyméltóságodhoz való eljuttatás céljából. 

Nagyméltóságodnak Molotov kormányelnökhöz intézett levelét e hó 24-én adtam át Visinszkij A. első helyettes külügyi népbiztosnak. Az utóbbi viszont –amint azt táviratilag jelentettem- e hó 26-án magához kéretett,és átadta Molotov elnöknek Nagyméltóságodhoz intézett válaszlevelét. A levelet, magyar fordítás kíséretében, bátor vagyok mellékelten előterjeszteni. E hó 28-ánTyulenyev hadseregtábornokot kíséretével és a Külügyi Népbiztosság egynéhány főtisztviselőjével együtt vendégül látom. Végül az jegyezendő meg, hogy a vörös sajtó a moszkvai ünnepélyről, a zászlóknak a határon való átadásáról és a budapesti fogadtatásról részletesen megemlékezett, de az eseményt kommentárral nem kísérte, ami megfelel az általában követett szovjet szokásoknak. 

 Kristóffy m. kir. követ Melléklet a 33/pol.-1941. számú jelentéshez Molotov szovjet kormányelnök levele a Magyar Királyi Külügyminiszter Úrhoz Moszkva, 1941. március 26. Nagyméltóságú Miniszter Úr! Köszönetemet fejezem ki Önnek leveléért, melyet abból az alkalomból intézett hozzám, hogy a Szovjetunió kormánya visszajuttatta Magyarországnak az 1848–49-es honvédzászlókat. Megelégedéssel állapítom meg, hogy Ön ebben a tényben országunk közti jószomszédi viszony további fejlődésének kedvező előjelét látja. A szovjet kormányt Magyarországgal való kapcsolatában változatlanul az a törekvés vezérelte és a jövőben is az a törekvés fogja vezérelni, hogy a jószomszédi viszonyt erősítse és fejlessze, ami országunk kölcsönös hasznára és népeink javára fog szolgálni. Kegyeskedjék, Miniszter úr, az Ön iránt való mély tiszteletemet elfogadni:      Molotov V. M. Melléklet a 33/pol.-1941. számú jelentéshez Ivan Vlagyimirovics Tyulenyev hadseregtábornok, a moszkvai katonai körzet parancsnokának beszéde: Abban a megtiszteltetésben van részem, hogy a szovjet kormány megbízásából átnyújtsam Önnek, Követ úr, a magyar hadseregnek az 1848–1849. évi szabadságharc idejéből származó zászlait. Boldog vagyok, hogy nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy a szovjet kormány eme elhatározását megvalósíthatom. Remélem, hogy a szovjet kormány eme cselekedete a Szocialista Szovjet Köztársaságok Uniója és Magyarország között fennálló jószomszédi kapcsolatokat mélyíteni fogja. 

 A magyar követ válaszbeszéde Hálásan köszönöm, hogy Ön, Tábornok úr, a Szovjetunió kormányának nevében egy ily felemelő ünnepély keretében adta vissza a magyar nemzetnek azokat a zászlókat, amelyek alatt a magyar hadsereg az 1848–49. évi szabadságharc idejében küzdött, és amelyek 1849. évtől kezdve történelmünk egy tragikus fordulata következtében itt őriztettek. A magyar királyi kormány nevében van szerencsém Önnek, Tábornok úr, mint a Szovjetunió kormánya megbízottjának, legmelegebb köszönetemet kifejezni. A Szovjetunió kormányának elhatározása, amely történelmi emléket juttat vissza a magyar földre, kétségtelenül nagy visszhangra fog találni a magyar nemzetnél. Meg vagyok győződve, hogy a Szovjetunió kormányának ez a nagylelkű ajándéka szilárd alapja lesz a Magyar Királyság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Uniója közötti jószomszédi viszony fejlődésének. Moszkva, 1941. március hó 20.

Lavocsne határállomáson a zászlókat hozó vonat.

A humoros WC