A marathóni futás eredete - i. e. 490.

A marathóni csata (ógörögül: Μάχη τοῦ Μαραθῶνος) a görög–perzsa háborúk egyik legjelentősebb ütközete, amely Athén és a perzsák között zajlott i. e. 490. szeptember 13-án. I. Dareiosz hadai ütköztek meg a Miltiadész vezette görög sereggel. A csata, mely görög győzelemmel végződött, nagyrészt Hérodotosz leírásából ismert.

A legenda szerint a hírnök, aki Athénba elvitte a győzelem hírét, úgy kimerült a futástól, hogy odaérve csak annyit bírt mondani, hogy „Győztünk!”, és holtan esett össze. Futása inspirálta a maratoni futást, melyet először az 1896. évi nyári olimpiai játékok során rendeztek meg, hossza ma 42,195 km.

Hagyományosan óriási perzsa túlerőről szokás beszélni a marathóni csata kapcsán, ez azonban vélhetően nem felel meg a valóságnak. Az ókori források több százezres seregről is beszélnek. Egy modern becslés szerint, mely a tengeri szállítás lehetőségein alapul, valószínűleg 25 000 fő körül lehetett a perzsa sereg, amely útközben még apadt is, mert a szigetvilág sok megszállt területén kellett helyőrséget hagyniuk. Ezt figyelembe véve reális becslésnek tűnik, hogy Marathón mezejére már csak húszezer perzsa (illetve a perzsák szolgálatára kényszerített más nemzetiségű) katona érkezett.

Az athéniak tízezer harcost állítottak ki, akikhez csatlakozott az ezer plataiai katona. Mivel a csatában végül nem vett részt a perzsa lovasság, még az is elképzelhető, hogy az ütközet kiegyenlített erőviszonyok vagy akár görög létszámfölény mellett zajlott. Pontos források nem állnak rendelkezésre, csak becslések, az azonban nagyon valószínűtlen, hogy többszörös túlerőben lettek volna a perzsák.

Jótékonyság világnapja - magyar kezdeményezésre állapították meg - szeptember 5.

Az ENSZ Közgyűlése magyar kezdeményezésre, konszenzussal 2012-ben nyilvánította szeptember 5-ét, Kalkuttai Teréz anya 1997-ben bekövetkezett halálának napját a jótékonyság világnapjává.

A közgyűlés felkérte az ENSZ-tagállamokat, a regionális szervezeteket és a civil társadalmat, hogy az évfordulóról megfelelő módon emlékezzenek meg, oktatási és egyéb programok szervezésével. A világnapot az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil és vallásügyi bizottsága kezdeményezte tavaly, majd a parlament határozatának megfelelően a kormány felkérte a tárcát a szükséges diplomáciai lépésekre.

A munka oroszlánrészét Magyarország New York-i főkonzulátusa végezte, mintegy 50 ország képviselőivel egyeztettek, hogy minél többen támogassák a világnap gondolatát. Hozzátette: az ENSZ Közgyűlése a "béke kultúrája" napirendi pont keretében szavazta meg egyhangúlag, hogy szeptember 5-e legyen a jótékonyság világnapja, hitet téve a szociális érzékenység és a kultúrák párbeszéde mellett. A New York-i döntésről beszámoló külügyi közlemény arra is felhívja a figyelmet, hogy a Teréz anya életműve által közvetített értékek összhangban állnak az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglaltakkal, és hozzájárulnak a kultúrák és civilizációk közötti párbeszéd előmozdításához.

A parlament emberi jogi bizottsága még 2011-ben országgyűlési határozati javaslatot nyújtott be a Ház elé, annak érdekében, hogy az ENSZ-közgyűlés nyilvánítsa a jótékonyság világnapjává szeptember 5-ét, Calcuttai Teréz anya halálának évfordulóját. Az akkori indítvány indoklása alapján az emberi jogi bizottság állampolgári kezdeményezéseknek tesz eleget előterjesztésével. A világszerte Calcuttai Teréz anyaként ismert Béke Nobel-díjas szerzetesnő a "kultúrák közti párbeszéd, a cselekvő szeretet és az önzetlen jótékonyság példájával" olyan örökséget hagyott hátra, amelynek ápolása "előre viszi a valódi béke ügyét" - fejti ki a javaslat indoklásában testület kereszténydemokrata elnöke, Lukács Tamás. A bizottság vezetője akkor hangsúlyozta: a világnap létrehozása illeszkedik az ENSZ alapvető célkitűzéseihez és a magyar demokrácia értékrendjéhez.

Boldog Kalkuttai Teréz anya Nobel-békedíjas apáca, a Szeretet misszionáriusai rend alapítója Agnes Gonxha Bojaxhiu néven született 1910-ben, az akkor még a Török Birodalomhoz tartozó Szkopjéban, albán családban. 18 évesen lépett be a Loreto nővérek rendjébe, és felvette a Teréz nővér nevet. Az elesettek felkarolója Kalkuttában (India) hunyt el 87 éves korában. (Teréz anya-idézetek gyűjteménye található az augusztus 26-i bejegyzésemben.)

Teréz anya nemzetközi elismerései

1962-ben megkapja a Padma Shri (Pompás lótusz) díjat India elnökétől, és a Nemzetközi megértés díját a Fülöp-szigetek kormányától. Az 1970-es évek elejére Teréz anya és rendje már nagy nemzetközi ismertségnek örvendett. A nagy elismerések sorát az 1971-ben VI. Pál pápa által adományozott XIII. János pápa békedíj nyitotta meg. Még ebben az évben Kennedy-díjat, 1972-ben Nehru-díjat, 1975-ben Albert Schweitzer-díjat, 1985-ben Szabadság Érdemérmet, 1995-ben Kongresszusi aranyérmet vehetett át Teréz anya. 1996-ban megkapta az Egyesült Államok tiszteletbeli állampolgárságát. 1979-ben Teréz anyának ítélték oda a Nobel-békedíjat. Amikor átvette a díjat, megkérdezte: „Hogyan segíthetjük elő a világbékét?” Nagyon egyszerűen válaszolt: „Menjünk haza és szeressük a családunkat.” Az ünnepi banketten való részvételt lemondta, és a kapott 6000 dollárt Kalkutta szegényeinek juttatta el. A Szeretet Misszionáriusainak kalkuttai házát 1986. február 3-án II. János Pál pápa is meglátogatta, a napot Teréz anya élete legboldogabb napjának nevezte.

Időskora és halála

1983-ban Teréz anya II. János Pál pápánál tett látogatása során szívrohamot kapott. 1989-ben a második szívroham után már pacemakerrel élt. 1991-ben Mexikóban tüdőgyulladást kapott, és súlyosbodtak a szívproblémái. 1991-ben hosszú idő után először tért vissza hazájába, Albániába, és megnyitotta a rend ottani házát. Felajánlotta lemondását a rend vezetéséről, de apácái ösztönzésére mégis maradt a rend élén. 1997-ben előbb csonttörést szenvedett, majd maláriát kapott, melynek következtében súlyos szívkárosodást szenvedett. Szívműtétnek vetette magát alá, de egészsége végképp megrendült. 1997. március 31-én leköszönt a rend vezetéséről és kilenc nappal 87. születésnapja után, 1997. szeptember 5-én elhunyt. Halálakor a rend a világ 123 országában 610 missziót működtetett, ahol több mint 4000 apáca és több mint 100 000 önkéntes ápoló dolgozott. Bár India nem keresztény ország, a kormány mégis három napos nemzeti gyászt rendelt el, és állami temetést rendezett. Halálát az egész világ az emberiség nagy veszteségeként értékelte.

Boldoggá avatása

A Szentszék Teréz anya halálát követően elindította a boldoggá avatási eljárást, amely az első lépés a szentté avatás felé. Az avatás feltétele, hogy olyan csodákat ismerjen el, melyek bizonyítottan Teréz anya közbenjárására történtek. Ilyen volt az indiai Monica Besra esete, akinek hasi daganata volt, és csodás gyógyulását Teréz anyának szóló imáinak köszönte. Ez idő tájt szerte Indiában még több hasonló eset is történt. Teréz anyát II. János Pál pápa a missziós világnapon, 2003. október 19-én Rómában csaknem negyedmillió zarándok jelenlétében boldoggá avatta. Az eseményen 27 ország képviseltette magát kormányszinten, de megjelentek a nagy világvallások, a misszionáriusok és a szegények képviselői is, akikért Teréz anya életében annyit tett. (Forrás: Richpoi Hírek)

A magyarok megalapozták a Habsburgok későbbi nagyhatalmát - 1278. augusztus 26.

A dürnkruti (vagy második morvamezei) csata Habsburg Rudolf és a cseh II. Ottokár király közötti háború döntő csatája volt. 1278. augusztus 26-án a morvamezei Dürnkrut és Jedenspeigen között I. Rudolf és IV. (Kun) László magyar király csapatai döntő vereséget mértek Ottokár hadaira.

Előzmények

Az első morvamezei csatában (1260. július 12.) győztes cseh király, II. Ottokár megszerezte az Osztrák Hercegséghez tartozó területeket (Ausztria, Stájerország, Karintia és Krajna). Ezzel a Német-római Birodalom legnagyobb területi befolyással rendelkező uralkodójává vált, és esélyes lett a német királyi, illetve a német-római császári cím megszerzésére is. A választófejedelmek azonban 1273. október 1-jén Frankfurtban nem őt, hanem egy jelentéktelen grófot, Habsburg Rudolfot választották királlyá. A nagyvonalú és uralkodásra termett cseh király azonban nem fogadta el a választást. Az 1274. november 19-én tartott nürnbergi birodalmi gyűlés azonban felhatalmazta Rudolfot, hogy Ottokárt megfossza Cseh- és Morvaországon kívüli tartományaitól. Az erőviszonyok kezdetben Ottokárnak kedveztek, de a német királynak sikerült megszerezni IV. László magyar király szövetségét, így az ígért magyar támogatással már a siker reményében szállhatott szembe Ottokárral. 1276. november 21-én a feleknek még sikerült békét kötniük, de 1278 nyarára az ellentétek ismét kiéleződtek.

A csata lefolyása

IV. László nem fogadta el Ottokár békeajánlatát, és a magyar haderő élén elindult szövetségese felé, augusztus 6-án Pozsony közelében kelt át a Dunán, és augusztus 23-án találkozott Rudolffal. Eközben a portyázó magyar–kun és osztrák felderítősereg Baksa György és Berthold von Emersberg vezetésével érzékeny veszteséget okozott az ekkor Laa várát ostromló Ottokárnak. A cseh király amint értesült ellenfelei közeledéséről, abbahagyta Laa ostromát, és augusztus 20-án Jedenspeigentől keletre tábort verve készült a csatára. A hadseregek létszáma bizonytalan, Ottokár és Rudolf seregében túlsúlyban volt a nehézlovasság, a magyar seregben jelentős számú kun lovasíjász volt. A magyar és osztrák–német csapatok szövetségesek voltak, de nem álltak közös parancsnokság alatt. IV. László a magyar csapatok mögül egy dombról követte a csatát, seregének tényleges vezetői: Csák Máté (a későbbi kiskirály nagybátyja) és Gutkeled István országbíró (idősebb Gutkeled István egykori szlavón bán és stájer helytartó fia) voltak. Ottokár a cseh sereg bal szárnyán tartózkodott, hogy összecsaphasson a szintén saját csapataival harcoló Rudolffal. A későbbiekben lényeges mozzanatnak bizonyult, hogy Rudolf Kapell Ulrik lovag vezetésével mintegy ötven–hatvan nehézlovast helyezett tartalékba.

A dürnkruti csata vázlata

A csatát a magyar csapatok kezdték, kiválóan alkalmazva a könnyű- és nehézlovasság kombinációját. A gyors mozgású kunok szabadon nyargalásztak a mintegy tíz négyzetkilométeres területen. Először hosszas nyilazással pusztították az ellenfelet, majd a nehézlovasság akkor támadott, amikor az ellenség sorai eléggé meggyengültek. A magyar nehézlovasság is remek teljesítményt nyújtott, a cseh sereg jobb szárnyát szétverve több kilométert nyomult előre, és elérte Ottokár táborát, megfutamította lengyel tartalékát.

Eközben Ottokár serege mélyen dél felé szorította Rudolf arcvonalának jobb szárnyát. Maga az osztrák főherceg is leesett lováról, és pajzsát maga fölé tartva élte túl az ellenséges lovasság rohamát. Rudolf azonban újra lóra ülve megállította a támadást, és tartalékával oldalba támadta a cseh haderőt. A források nem számolnak be róla, de a csata további lefolyásából arra lehet következtetni, hogy az Ottokár táborából visszaforduló magyarok hátba támadhatták a cseh sereg bal szárnyát. Ottokár a veszni látszó ütközetet személyes példamutatásával akarta megfordítani, s a cseh király az osztrák seregnek rontott, de lebuktatták lováról és – bár megadta magát – lemészárolták. A csatában Ottokár seregének nagy része megsemmisült.

Következmények

Győzelmével Rudolf megerősítette német királyságát, visszaszerezte az osztrák hercegség feletti uralmat, és ezek birtokában megalapozta – magyar fegyverek segítségével – a Habsburg-dinasztia későbbi hatalmát.

IV. László nem lehetett tudatában a csata hosszú távú történelmi következményeinek. A belviszályokkal terhelt Magyar Királyságnak annyi előnye származott a győzelemből, hogy megszűntek a cseh–magyar ellenségeskedések. A győzelem emellett hozzájárult IV. László konszolidációs kísérletének átmeneti sikeréhez.

Margit sírjára mécsest vittem 

Ottokár még a Margit-szigeti klastromba is elment IV. Béla kíséretében, hogy megkérje Margit kezét. De ő inkább a rékényszerített fogadalmát tartotta meg. Nekem mindig eszembe jut, mi lett volna a Habsburgokkal, ha IV. Béla unszolására végül is Margit a koszos üstök mosása helyett a prágai Hradzsinban Európa egyik legelőkelőbb udvartartásának úrnője lett volna ebben az időben? Vajon melyik oldalon állt volna a magyar hadsereg, és melyik német birodalmi (nem tévedés, nem osztrák!!!) település alatti mezőn? És akkor legalább nem vethetnénk a Habsburgok szemére, hogy mindent nekünk köszönhettek, a hála meg elmaradt. De ezt szegény Margitka nem tudhatta előre! (Wikipedia alapján)

A Totalitárius Diktatúrák Áldozatainak Európai Emléknapja - augusztus 23.

Sztálin személyisége

Kluszisz plakátja: Marx, Engels, Lenin, Sztálin

         Magyar-lengyel-litván kezdeményezésre, az EU-országok igazságügyi miniszterei 2011. júniusi, luxemburgi tanácskozásukon elfogadták a totalitárius rendszerek által elkövetett bűncselekmények áldozataira emlékező határozatot, amely augusztus 23-át Emléknappá nyilvánította. 1939. augusztus 23-án a Német és a Szovjet Birodalom külügyminisztere (Moszkvában, Sztálin jelenlétében) szerződést írt alá (Molotov-Ribbentrop-paktum néven ismert), melynek titkos záradékában Európa keleti térségeinek érdekszférákra történő felosztásáról rendelkeztek.  

Sztálin személyisége kettős volt. Környezete egyszerre félte és csodálta. Erre néhány példa:

1935. II. 19-i leveléből első feleségének nővéréhez: „Szásának átadtam ötezer rubelt. Egyelőre elég lesz mindkettőtöknek. Több pénzem nincs, különben küldenék. Ez a cikkeimért meg a beszédeimért kapott honorárium. Szóval nem tudtam többet összeszedni. De mindez maradjon köztünk. Senki más ne szerezzen róla tudomást! Máskülönben a többi ismerős és rokon is üldözni kezd, és nem hagy majd békén. … Élj és boldogulj ezer évig! Add át üdvözletemet a barátoknak! A te Szoszód.”

Ahogy öregedett, egyre gyakrabban jutottak eszébe grúziai emlékei. Néhány hónappal a II. világháború kitörése után például repülőgépen a szovjet fővárosba hozatta suszter édesapja, Beszo egykori egyetlen segédje, a nyolcvanhoz közeli Data Gasztisvilit. Igazi grúz lakomát rendezett neki 1940. május 6-án, s elárulta, miért kérette magához: „Mondd, Data, a Goriból Atenibe vezető úton vajon még mindig ott fekszik a kanyarban, Hidisztavinál az a hatalmas kő?” –„Kutya legyen az istened! Micsoda emlékezőtehetséged van!” – válaszolta a vendég. Erre a Kreml ura felnevetett, és megsimogatta a bajszát: „És helyi grúz akcentussal helyretette Datát: „A te Krisztusod a kutya! Miért szidalmazod az én istenemet”? Ám a szemtanúk szerint az öreg Data sem hagyta magát: Azt hiszed, te nekem is Sztálin vagy?! Ugyanaz a kis kölyök maradtál nekem, akit a karomban hordtam. Az lesz a vége, hogy letépem a nadrágod. És úgy elverem a seggedet, hogy vörösebb lesz a zászlódnál!” Sztálin azonban mindezen csak nevetett.

            „Sztálin egyre fontosabbnak érezte az étkezést” – emlékezett vissza Mikojan. A generalisszimusz „egy nála sokkal nagyobb embernek is elegendő étel magához vételével pótolta” egyre fogyóban levő energiáit. „Legalább kétszer annyit evett, mint én – írta Mikojan. –Vett egy mélytányért, összekevert benne két levest, majd vidéki szokás szerint – amit én a saját falvamból ismertem – kenyérdarabokat szórt bele. Lefedte egy tányérral, végül az egészet megette. Ezután jött csak az előétel, majd a főfogás és a rengeteg hús”. Szerette a halat, különösen a heringet, „de kedvelte a vadhúst, a gyöngytyúkot, a kacsát és a csirkét is”, és a főtt fürjet sem vetette meg. Egy új ételt is kitalált, amelyet aragvinak nevezett el, és amelyet gyakran rendelt magának. Ez padlizsános birkahús volt paradicsommal, burgonyával és borssal. Gyanakvó természete miatt általában Hruscsovval – a legfalánkabb hatalmassággal – kóstoltatta meg a bárányhúst vagy a heringet, mielőtt fogyasztott volna belőle.

            Nyaranta a verandán tántorogtak a vendégei a részegségtől.

            Hajnali öt órakor Sztálin elengedte kimerült elvtársait, akik ekkorra már olyan részegek volta, hogy mozdulni sem bírtak.  Az őrök a bejárathoz rendelték az autókat, a sofőrök pedig „bevonszolták” a hatalmasságokat a kocsikba. Hazafelé Hruscsov és Bulganyin fellélegezve dőlt hátra: túlélték az estét. – Soha nem tudhatjuk – suttogta Bulganyin –, hogy haza vagy a börtönbe visznek.

Az őrök bezárták a dácsa ajtóit, és visszatértek őrházukba. Sztálin elfeküdt az egyik díványán, és olvasni kezdett. Végül az italtól és kimerültségtől álomba szenderült. Az őrök látták, ahogy kialszanak a fények, „sehol semmi mozgás”.

Élete végén a diktátor csak évente kétszer – május 1-jén és november 7-én – jelent meg a „pórnép” előtt a Vörös téri Lenin-mauzóleum mellvédjén.

Öregkorában Sztálin a dácsája kanapéján „vadászkutyaként” aludt egy-két órát, és Mozart 23. zongoraversenyének állandó újrahallgatásával nyugtatta magát.

Források:

Kun Miklós: Az ismeretlen Sztálin

Kun Miklós: Oroszország válaszúton

Simon Montefiore: Sztálin. A Vörös Cár udvara

Feloldásként magyar humor:

Hogy végződött a sztálini időkben az orosz népmese?
–Aki nem hiszi, annak utánajárunk!

      Az ötvenes években, mielőtt Józsi bácsit felvették volna a pártba, feladatot kapott, amiről a felvételi beszélgetésen be kellett számolnia. Józsi bácsi egy évig tanulmányozta a szovjet–magyar árukereskedelmet, mire eljött a felvétel ideje.

–Na, Józsi bátyám, hát mit vittek ki a Szovjetunióba?

–Több szerelvény búzát és rengeteg élőállatot!

–Helyes! És mit hoztak be?

Józsi bácsi kicsit gondolkodik: –Hát, a negyven tagú Grúz Állami Népi Együttest...

            A Szovjetunióban is bevezették a 2. műsort a televízióban. Iván Ivanovics bekapcsolja a tévét. Az 1. műsoron közvetítést adnak a párt Központi Bizottságának üléséről. Gyorsan átkapcsolja a kettesre. Ott egy rendőr lengeti a gumibotját és ezt ismételgeti: –Mi van elvtárs! Nem nézzük Sztálin elvtárs beszédét?!

Augusztus 20-a ünnepére

Magyarország nemzeti és állami ünnepe – I. István király temetésének és szentté avatásának évfordulója, Szent Ístván király ünnepe, az Új Kenyér ünnepe. 1949 és 1989 között aMagyar Népköztársaság Alkotmányának hivatalos állami ünnepe. Az Országgyűlés döntése értelmében 1991-től a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepe is.

       István királyunk sírját 1038. augusztus 20-án – szentté avatásakor – nyitották fel a székesfehérvári bazilikában, s az egyház azóta is ezt a dátumot tartja ünnepként. Attól fogva, hogy 1818-ban Ferenc osztrák császár, magyar király megengedte Szent István Budán őrzött kézereklyéjének a budai Várhegyen történő ünnepélyes körülhordozását, messze földön híressé váltak a budai István-napok. Ez az esemény terebélyesedett a 18. század végén országos méretűvé. Ezeken az ünnepnapokon az ünnepi asztal ékessége volt az új lisztből készült kenyér, s az aratók mulatságát még inkább színesítette a nyáron névnapjukat tartó Istvánok ünnepe is!

I. (Szent) István törvényeivel a keresztény tanításokat az állam minden alattvalójára kötelezővé tette. Nevéhez tíz egyházmegye megszervezése kötődik, ezek élén érsek, illetve püspök állt. A keresztény tanítás a királyság legszilárdabb bázisává, a megtelepült társadalom mindennapi életének megtartó erejévé vált. A kitűnő hadviselő és belső ellenfelein győzedelmeskedő, erőskezű uralkodó 1038-ban ­a történészek becslése szerint ­63 éves korában hunyt el.

        45 esztendővel később VII. Gergely pápa Istvánt és fiát: Imre herceget, a szentek sorába iktatta. A magyar nép erre az időpontra ­1083. augusztus 20-ára ­évszázadok óta kegyelettel emlékezik.

Nagyboldogasszony napja - aug. 15.

Nagyboldogasszony napja az egyik legfontosabb katolikus Szűz Mária-ünnep, amelyet Magyarországon augusztus 15-én tartanak. Neve az ősmagyar hitvilág istennőjének nevéből ered, akinek az alakja a magyar kultúrában egybemosódott Jézus édesanyjáéval. Ezen a napon a katolikus hívők Szűz Mária mennybemenetelét ünneplik. Számos országban munkaszüneti nap, 1945 előtt Magyarországon is az volt.

Nagyboldogasszony napját Szent István rendelkezésétől kezdve ünnepként tartják számon Magyarországon. Ez az ünnep egybeesik a Regnum Merianummal, vagyis azzal a nappal, amikor Szent István Magyarországot felajánlotta a „Szent Szűznek”. Ezen az ünnepen tarthatjuk tehát Magyarország Patrónájának a napját is, a Mária-kegyhelyekre való zarándoklattal, körmenetekkel és az országszerte rendezett búcsúkkal. Különösen a Nagyboldogasszonynak szentelt templomok plébániái készülnek erre a napra nagyobb ünnepléssel. 

(A képen a kispesti Nagyboldogasszony-templom látható)

Nagyboldogasszony napja sokfelé búcsúnap: a moldvai csángó magyarok ezen a napon virágot, gyógynövényt szentelnek, hogy ennek füstjével kezeljék a betegeket. A Muravidéken „dologtiltó nap”, nem szabad sütni, mert a tűz kitör a kemencéből. A Drávaszögben azt tartották, hogy ezen a napon keresztet kell vágni a gyümölcsfába, hogy egészséges legyen, és sokat teremjen. A nap időjárása termésjósló is: ha a „Nagyasszony” szépen fénylik, jó bortermés van kilátásban. A két Boldogasszony köze, vagyis augusztus 15. és szeptember 8. varázserejű időszaknak számít, ekkor kell szedni a gyógyfüveket, ki kell szellőztetni a hombárt s a téli holmit, a ruhafélét, hogy a moly bele ne essen. A búzát is ekkor kell megszellőztetni, hogy ne legyen dohos, és ne essen bele a zsizsik. A hiedelem szerint az ebben az időszakban ültetett tyúk az összes tojását ki fogja költeni.

Az ünnephez kapcsolódó úgynevezett "Mária-virrasztás" szokása azt a hitet tette hagyománnyá, amely szerint a napfelkeltében meg lehet látni ezen a napon a „Napba öltözött Boldogasszonyt”. A huszadik század elején az egész magyar nyelvterületen élt a „nagyboldogasszonyi virágszentelés”, virágáldás szokása, amikor a népszokás szerint virágszentelést tartanak, és virágokból koporsót készítenek.

Elefántok Nemzetközi Napjára - augusztus 12.

Az elefántok "megértik" az emberi gesztusokat

Egy új kutatás szerint az elefántok tanulás nélkül "megértik" a mutogatás emberi gesztusát.

            A képesség még lenyűgözőbb, ha figyelembe vesszük, hogy az ormányosok nem kaptak kiképzést a gesztusok megismerésére és soha nem voltak háziasítva. Richard Byrne, a St. Andrews Egyetem kutatója és a vizsgálat társszerzője elmondta, annak demonstrálásával, hogy az afrikai elefántok spontán módon – mindenféle trenírozás nélkül – megértik az emberi mutogatást, azt sikerült kimutatni, hogy a gesztusok megértése nem egyedülállóan emberi tulajdonság, hanem a főemlősöktől nagyon távol eső állatfoknál is kifejlődött. 

            Az új eredményekkel az elefántok bekerültek ama elit klubba, mely a kutyákat, macskákat és palackorrú delfineket öleli fel. Az emberekkel élő csimpánzokat be lehet tanítani a gesztusok megértésére, ám a vadon élő csimpánzok általában sokkal rosszabbul teljesítenek az ilyen teszteken a kutyáknál.

            Byrne és kollégája, Anna Smet tizenegy, a Zambia és Zimbabwe határán lévő Viktória-vízeséshez turistákat szállító afrikai elefántot tanulmányozott. Az állatokat úgy képezték ki, hogy a szóbeli utasításokat kövessék, ám gesztusokat sosem tanítottak nekik.

            A csapat számos vödörbe ízletes táplálékdarabokat rejtett el, majd a megfelelő tárolóra mutatott, hogy az állatokat a táplálékhoz irányítsa. Az elefántok kétharmados gyakorisággal a megfelelő edényt választották, ami jóval az átlag feletti teljesítmény. Összességében a 11 ormányosból öt következetesen a táplálékot rejtő vödörhöz ment. Még lenyűgözőbb adat, hogy az elefántok nagy része már első próbálkozásra a helyes tárolóedényt választotta.

            „Igencsak meglepett bennünket, hogy nem volt szükségük tanulásra. Megértésük elsőre ugyanolyan jó volt, mint később, és nem tapasztaltunk tanulásra utaló jeleket a kísérletek során” – mondja Byrne. A fogságban született vagy több emberi kontaktusra kiképzett ormányosok nem teljesítettek jobban a teszteken, mint vadon született társaik. Bár az elefántok is képesek gesztikulációra ormányukkal, senki sem tudja, hogy e gesztusok a mutogatás megfelelői-e az elefánttársadalomban.

            Az eredmények azt sugallják, hogy az elefántok egy pontot követő képessége szociális természetükből fakadhat. Nagy létszámú csoportokban élnek, és számos érzelmi töltésű magatartásformát követnek: többek között megjelölik az elvesztett csordatagok sírját, és gyászolják halottaikat. Emellett felismerik magukat a tükörben, ami a szociális és empatikus állatok jellemzője.

            „Az elefántok abban hasonlítanak az emberhez, hogy bonyolult és kifinomult kapcsolatrendszerben élnek, melyben a támasz, az empátia és a másik megsegítése a túlélés záloga. Talán csak egy ilyen társadalomban alakulhat ki, hogy a gesztusok követésének adaptív értéke van, vagyis általánosságban véve az elefánttársadalom talán úgy fejlődött ki, hogy egyedei megértsék, amikor más kommunikálni próbál velük. Ennélfogva, amikor szembesülnek vele, fel tudják fogni, mit jelenthet a mutogatás” – mondja Byrne. 

          Az eredmények azt is segíthetnek megmagyarázni, hogyan tudnak az emberek több ezer éve támaszkodni az elefántok segítségére többek között a fakitermelésben, szállításban vagy háborúkban. Az elefántoknak veleszületett tehetségük van az emberekkel való együttműködésre annak ellenére, hogy – a lovakkal, kutyákkal és tevékkel ellentétben – sosem háziasították vagy szaporították őket kifejezetten ebből a célból. Úgy tűnik, oly módon értenek meg minket, ahogyan a többi állat nem – írják a kutató

(A vizsgálatot a Current Biology folyóirat közölte. Forrás: Richpoi Hírek, 2013.)

Havas Boldogasszony ünnepe - augusztus 5.

Augusztus 5-e a római katolikus naptárban Havas Boldogasszony ünnepe, egy római legendára alapozzák eredetét. Közép-Európában először Szegeden ünnepelték ezt a ferencesek – a XVII. században.

          Havas Boldogasszony ünnepe tulajdonképpen a római Santa Maria Maggiore felszentelésének emléknapja: 1568-ban V. Piusz pápa vette fel a Római Kalendáriumba ünnepként. Az ünnephez kapcsolódó legenda: a IV. században, Liberius pápaságának az idején egy gazdag patrícius, akit Jánosnak hívtak és a felesége felajánlotta a család vagyonát Szűz Máriának – Mária pedig megjelent az álmukban, és felszólította őket, hogy azon a helyen, ahol másnap, az év egyik legforróbb napjának reggelén, augusztus 5-én hó lesz, a tiszteletére építtessenek templomot. Az álmot állítólag Liberius pápa is látta.
            A bazilikában a főoltár alatt, kristályurnában őrzik a jászolereklyét, az újszülött Jézus betlehemi jászolának egyes részeit. A jászolereklye okán a bazilikát az ad Praesepe, vagyis a Jászolhoz melléknévvel is szokták illetni, ismert még a Római Betlehem elnevezés is. A bazilikában a XIII. század óta egy régi Mária-kép látható, amely a karjában a gyermek Jézust tartó Szűzanyát bizánci köpenyben ábrázolja. A hagyomány szerint ezt maga Lukács evangélista festette és az egyik Jeruzsálembe zarándokoló bizánci császárnő, Szent Ilona küldte a rokonának Bizáncba, ahol több másolatot is készítettek a képről.

        A kultusz legkorábbi, közép-európai hagyománya egyes feltevések szerint a szegedi alsóvárosi templomban gyökeredzik. Minden évben megrendezik Szegeden, az Alsóvárosban a Havas Boldogasszony nagybúcsút, amely a XVII. században, a török hódoltság időszakában alakult ki.

            A gótikus templom elődje a Szent Péter Árpád-kori ispotálytemplom. A Havas Boldogasszony templomot a 15. század második felében kezdték el építeni. A templom több periódusban épült fel. Az építést 1503-ban fejezték be, amelyet a hajó főpárkánya alatt mindkét oldalon egy-egy kőtáblás felirat jelzi. 1509. augusztus 5-én szentelték fel a – római Santa Maria Maggiore nyomán – Havas Boldogasszony tiszteletére. Ekkor van a templom búcsúnapja.

A balatonfüredi Anna-bál tiszteletére

A romantikus Anna-bálok

Az első balatonfüredi Anna-bált 1825. július 26-án rendezte Szentgyörgyi-Horváth József, lánya, Anna Krisztina kisasszony tiszteletére. A 74 szobás fogadót kicsinosították, és meghívták rá a Füreden üdülő előkelőségeket.

A Hortváth-ház ekkor már 29 éve állt, Szentgyörgyi-Horváth Zsigmond császári kamarás, belső titkos tanácsos, Békés megye főispánja és a Szent István-rend nagykeresztjének tulajdonosa építtette szálloda céljára. Akkor még nem gondolhatta, hogy negyedszülött fia teszi ismertté az épületet, és hogy a család neve nem a „kiváló férfiak” tetteiért, hanem egy alig felserdült leányunoka révén kerül be a történelembe.

Az első bál várakozáson felül sikerült, mert amellett, hogy a vendégek jól érezték magukat – Anna is elkelt. Mint ahogy a mesében szokott lenni, első látásra egymásba szeretett egy huszártiszttel, melyet hamarosan esküvő követett. A család keresve sem találhatott volna különb férjet leányuknak, mint amit az Anna-báli véletlen hozott, hiszen eleméri és ittebei Kiss Ernő egy egyenes ívű nagy karrier előtt álló, csinos, jóképű, dúsgazdag családból származó főhadnagy volt. A szabadságharc kitörésekor már huszárezredes és ezredparancsnok, több magas kitüntetés birtokosa, tábornoki kinevezés előtt állt a császári hadseregben. Hazaszeretetét bizonyítja, hogy 1848-ban nagy tömegű ezüstöt ajánlott fel a hazának, melyből egy huszárezredet lehetett felállítani. A forradalmi hadseregben altábornagy és országos főparancsnok volt, a perlaszi győzelemért érdemrendet kapott. Az aradi tizenhárom tagjaként a sors fintora lett, hogy katonatársa és kártyabarátja, Haynau táborszernagy hagyta jóvá golyó általi halálra szóló ítéletét.

Az első bált követte a többi, s rövid időn belül rangos társasági eseménynek számított. 1836-bana a Rajzolatokban ezt olvashatjuk: „Az Anna-bál fényes volt, jeles vendégkoszorú gyűlt össze annak szebbítésére a szomszéd megyékből is, köztük nem egy érdekes személy lelki és testi szépség tekintetéből.”

Egy esztendővel később egy angol utazó Londonban kiadott könyvében elsőként ír magáról a bál lefolyásáról. Meglepte, hogy nálunk a bálban részt vevő hölgyeket bármely jelen lévő férfi elviheti táncolni, nem csak az ismerősei. A nem táncoló dámák a teremben körben ülnek, míg az urak a terem közepén állnak.

Évről évre nőtt a bál népszerűsége. 1846-ban a Jókai és Petőfi szerkesztette Életképek azon méltatlankodott, hogy „…aki egy népes Anna-bál előestéjén érezik Füredre, nem kap lakást”. A szabadságharcot a túlerő leverte, a nemzet némaságba burkolódzott. A fagyos csendet 1850-ben a jótékonysági céllal, egyszerű táncos összejövetelnek hirdetett füredi Anna-bál törte meg. Ezen az estén csak palotást, csárdást és verbunkost táncoltak. A tombolán sok nyeremény volt, de egyforma. Emléktárgynak szánták: egyszerű, piros üvegből fújt pohár, alig láthatóan bekarcolva a magyar címer és a felirat: Éljen a magyar hon! Ez volt az ún. honvédpohár, melynek ára hadiözvegyek és –árvák életét segítette.

A Bach-korszakban az Anna-bálokon az ifjúság magyar ruhában reggelig ropta a csárdást, mellyel magyarsága mellett tüntetett. Ezekben az években nem választottak bálkirálynőt sem, a király szó mindenféle összefüggésben rosszul csengett.

A bált társadalmi események színhelyéül is választották, például 1865-ben itt jegyezte el Vörösmarty Ilonát, a költő leányát Széll Kálmán szolgabíró, a későbbi magyar miniszterelnök. Rendszeresen megjelentek neves személyek is, emelve a bál fényét, például Blaha Lujza, Jókai Mór, Deák Ferenc, Klapka György. 1945 és 1954 között ideiglenesen szünetelt a Anna-bálok rendezése, de azóta újra hazánk első báljainak egyikeként emlegetik. Az idén lesz bálkirálynő-választás is, és remélhetőleg most is szövődnek romantikus szerelmek.
(Forrás – Batár Zsolt Botond cikke a Veszprémi 7 Napban, 1998. július 16.)

Balatoni halak napja - július utolsó szombatja

Szokatlan dolog, hogy egy folyó- vagy állóvíz halainak ünnepnapja legyen. Magyarországon július végén ünneplik a balatoni halak napját. Az ünnepnap létesítésének célja hazánk legnagyobb tavának népszerűsítése.

Hazánk – és Közép-Európa – legnagyobb tavára, a Balatonra, valamint a benne élő halakra kívánja felhívni a figyelmet a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium kezdeményezése: 2004 óta minden év július 31-e (más adatok szerit július utolsó szombatja, az idén július 28-a) a Balatoni Halak Napja.

Az igazi balatoni hungarikum a keszeg (dévér és vörös szárnyú), a fogas (süllő), a csuka, harcsa és a balin. A legkedveltebb balatoni halunk a ponty, dacára annak, hogy a Balaton eredetileg nem is pontyos víz.

Az ízletes balatoni halak helyett az emberek inkább a hekk halat fogyasztják a tó partján, mivel az abban van a legkevesebb szálka. A helyzet odáig fajult, hogy az Argentínában honos halat sokan már balatoninak hiszik. A Balatoni Halak Napja többek között erre az anomáliára is rá kívánja irányítani a figyelmet

A hal nemcsak fehérjékben és vitaminokban (D, B2, B12) gazdag, jelentős ásványianyag- és nyomelemforrás (jód, szelén, fluor) is egyben. A benne rejlő omega-3 zsírsavnak köszönhetően a gyakori halfogyasztás jótékony hatással van az egész testre. Csökkenti az időskori szem-megbetegedéseket, a mellrák-, az infarktus-, az érelmeszesedés- és az agyvérzés kockázatát és hatékony segítséget nyújt a depresszió ellen is.

Várpalota mellett található egy kedves település, Csór. Van ennek egy híres-neves fogadója: Csóri Csuka Csárda. Sokan nem tudják, honnan ere a neve. Íme a monda nagyon röviden:

Mátyás király egy ízben a csóri fogadóban szállt meg. Mivel böjti idő volt, halat rendelt. Jókora csukát kapott, de hiányolta a máját. A fogadós azt mondta: nincsen neki. A felséges úr méregbe gurult, és megparancsolta szolgáinak, vesszőzzék meg a kapzsi fogadós kezét... A király a "piros kesztyűhöz" ezt a kommentárt fűzte: ha a csóri csukának nincsen mája, a palotai pálcának meg nincsen száma!

Coltnak, a forgópisztoly feltalálójának születésnapjára - 1814. július 19.

          Samuel Colt (1814. július 19– 1862. január 10) amerikai feltaláló és iparos volt az alapítója a Colt Patent manufakturának, és ő szervezte meg a revolver tömegtermelését, és nagybani kereskedelmét.

Colt első két üzleti vállalkozása csalódással ért véget. Az első gyártási kísérlettel a gazdasági válság idején próbálkozott; a gyenge eladás, és Colt rossz vezetése, a meggondolatlan kiadások miatt ez nem sikerült. A következő kísérlet a fegyverek előállítására az állami megrendelés hiányában nem sikerült. De miután a Texas Ranger 1000 revolvert rendelt a mexikói-amerikai háborúban 1847-ben, a vállalkozás fellendült és gyorsan bővült. Amikor Colt oldalfegyvereit rendszeresítették mind az északiak, mind a déliek az amerikai polgárháborúban – új gyárat is épített. Lassan világszerte használták az új találmányt, a forgópisztolyt. Az orosz török háborúban is mindkét fél rendelt belőle.

Amikor Colt 1862-ben meghalt, Amerika egyik leggazdagabb polgára volt. Az általa alapított cég még most, 2014-ben is jelen van az üzleti életben. Utódai jótékony célú alapítványokra is áldoztak. 2006-ban Colt bekerült a Nemzeti Feltalálók Emlékcsarnokában.

Colt a többlövetű pisztoly feltalálása mellett a gyártási módszerekben hozott igazán újat: ő volt az első, aki sikeresen alkalmazta a futószalagot és a csereszabatos alkatrészeket.

         A török szultánnak adott ajándék:

A csók világnapjára - július 6.

A csók fajtái (A szemérmes puszitól a francia csókig)

Kutatások alapján a férfiak és nők 60%-a állítja, hogy az első csóknak döntő hatása van a megfelelő partner kiválasztásában. Különösen igaz ez a nőkre, akiknél fontos szerepe van a “Nagy Ő” megtalálásában. Az első csók sokszor meghatározza egy kapcsolat kezdetét vagy korai végét.

            A hamisítatlan érzéki gyönyört keltő csókhoz két ember egymás iránti odaadása, tudása és kölcsönös szimpátiája kell. Csókot adni és kapni egyforma hevességgel érdemes. A legtöbb csók két alapvető mesterfogás keverékéből: a zárt és a nyitott szájjal történő csókolózás elemeiből áll.
            A csók kezdetben általában lágy és szelíd. Zárt vagy alig nyitott ajakkal kezdjük. Ideális esetben az arcizmaink tökéletesen lazák. Ettől hamarabb érezzük úgy, hogy a szánkkal csókolózunk, nem csupán az ajkainkkal. A szorosra zárt ajak és a csücsörítés a tartózkodás jele, és lehetetlenné teszi, hogy valóban megcsókoljanak. Ugyan miért akarnál szigorú apácanövendéknek tűnni? Lazítsd el az ajkadat, hagyd, hogy gyengéden puhatolózva találjon rá kedvesed szájára.
            Könnyedén húzd végig a felső ajkad vagy mindkettőt a társad száján. Finoman lehelj csókot az állára, az orrára, a szemöldökére, a szemhéjára, a halántékára, a fülére, a nyakára és a tarkójára, igyekezz kifigyelni, melyiknek örvendezik legjobban. Ha valami igazán a kedvére volt, azt valószínűleg változatlan formában és helyen viszonozza.
            Játszadozz, csókolgasd az ajkait, az arcát és a nyakát tovább. Immár kissé erősebben tapaszd az ajakad az övére, egy-egy csókod tartson hosszabb ideig, mint az első körben. Nagyon finoman megharapdálhatod párod ajkának széleit is.

            Számtalan pár beéri ennyivel. Mások számára ez a száraz csók jelenti a romantikát, és sokkalta vonzóbbnak érzik a nyelves pusziknál. Egyesek visszataszítónak tartják a nyelves (vagy francia) csókot, a romantikusabbak és a kalandosabb természetűek azonban szeretik.
            De térjünk vissza az ajkaidhoz, amelyek immár kissé kinyíltak. Dugd ki rajta egy picit a nyelved, és a hegyével nyalintsd meg társad ajkát. Mivel egy férfi ajka sem fagylalt vagy jégkrém, kerüld az összeszorított ajkakkal való szopogatását, és még véletlenül se úgy nyalogasd, mint egy olvadófélben lévő fagyit! Egyszerűen érintsd meg nyelved hegyével az ajkak közepét, majd két oldalát, végül húzd végig nyelved párod felső ajkán. Lassan haladj, figyeld, melyik rész érintése tetszik neki a legjobban, és miként válaszol. Ha még újdonság számára ez a játék, segíts neki ellazulni. Türelmed jutalma a szemérmetes csók boldogsága.

            Ajkad alsó ívét érintsd kedvesed ajkához, nyisd ki kissé a szád, dugd ki a nyelved hegyét, és lassan, nagyon gyengéden fedezd fel vele párod ajkainak külső, majd a belső felületét. Valószínűleg követi a példád és viszonozza mozdulataidat a felsőajkával és nyelve hegyével. Ezután tedd meg ugyanezt, a felső ajkaddal érintve száját, és közben kínáld fel számára az alsó ajkad.

            Miután kellőképp elidőztetek egymás ajkán csüggve, merészkedj kissé beljebb. Mozgasd gyorsabban ide-oda, fel-alá a nyelved, játszadozzatok, mintha a két nyelv kergetőzne. Azután finoman vonulj vissza, csukd be a szád, hogy ismét teljesen ellazulhassanak az arcizmaid és a nyelved.
            Soha ne merészkedj túl mélyre a párod szájában, ne próbáld a torkán ledugni a nyelved, és a társadnak se engedd meg ezt. Némely férfi ugyanis hajlamos ugyanúgy használni a nyelvét, mintha a hímvesszője lenne, és mindenáron a szájüreg mélyére törekszik. Amikor ez előfordulj, húzódj vissza, csukd be a szád, majd kezdd elölről a csókolózást az apró, finom érintésekkel. Kedvesed bizonyára hamar megérti a jelzést.

            Tartózkodjatok egymás nyelvének túl erős szopogatásától és beszívásától, mert sem ez, sem a dárdaszerűen előreszegezett nyelv bökdösése nem kellemes. Tétlen se maradj, ha nyelvedet lustán megtartod magadnak, nem lesz túl vidám élmény a csókolózás.

Egy átlagos 70 éves élet időtartama alatt az ember 110. 000 percet tölt csókolózással.
          A csókolózás egy bonyolult fizikai folyamat, mely jelentős izomkoordinációt igényel. Egy csók összesen 34 arcizmot és 112 tartóizmot vesz igénybe.
            A férfiak 63, a nők 97 százaléka csukott szemmel csókolózik.
            A leghosszabb csók rekordját folyamatosan próbálják megdönteni. Az aktuális rekorder egy bangkoki pár, akik 46 óra 22 perc 9 másodpercen keresztül csókolóztak Thaiföldön a szerelmesek napja alkalmából rendezett csókmaratonon.
            A Nature magazin egyik cikkében 2003-ban arról számolt be, hogy kétszer annyian fordítják jobbra a fejüket, mint balra.
            A csókokkal foglalkozó tudomány a filematológia. A csókolózás feltehetően tanult viselkedés, nem minden kultúrában van szokásban. Az eszkimók és az új-zélandi őslakók, a maorik kultúrájában például az orrokat dörzsölik össze helyette. (Ez sem rossz, ki kell próbálni!) (A képeken Picasso és Henrik Sorensen képzelte csókok.)

A csók világnapjára - július 6.

Gustav Klimt világhírű képe

Az egész világon július 6-án ünnepeljük a Csók Világnapját. Máig tisztázatlan, hogy ki kezdeményezte e jeles nap megünneplését, ahogy az is, miért szeretünk csókolózni. Annyi azonban bizonyos, hogy az emberek szeretik, ha hosszan összeforr az ajkuk. Az ajkakban számtalan idegvégződés található, ezáltal nagyon érzékenyek az érintésre, valamint a hőmérsékletet érzékelő receptorok miatt a hidegre és a melegre is. Ezek a receptorok felelnek azért a varázslatos érzésért, ami csók közben eluralkodik rajtunk.

Csókolózás közben ingerületátvivő anyagok és boldogságért felelős hormonok termelődnek, mint például endorfin, szerotonin és adrenalin, ezáltal kerülünk mámoros állapotba.  Ezek a pozitív stressz hatások megemelik a pulzust, és javul a szív teljesítménye is. Csókolózás közben az átlagos 20-ról 60-ra emelkedik a lélegzetvételek száma egy perc alatt. Ráadásul egy intenzív csókolózás közben 34 különböző arcizmot használunk, ez felér egy kimerítő edzéssel, amely megakadályozza a bőr öregedését. A csókolózás jótékony mellékhatása, hogy két perc alatt 15 kalóriát égethetünk el.

A csókolózásnak a védőoltáshoz hasonló hatásai lehetnek. Közel 4 000 db baktérium cserél gazdát egy–egy alkalommal, ez aktivizálja a szervezet védekező rendszerét és erősíti az immunrendszert. Azoknak, akik sokat csókolóznak, a fogaik is egészségesebbek maradhatnak, mert több nyál termelődik, amely a zománcot erősítő kalciumot tartalmazza.

            Mi lehet érzékibb egy buja csóknál? Talán egy másik csók. Szerencsére sokféle létezik, ráadásul mindegyiknek más a jelentősége.

            Az alapos, mélyreható csók az érzéki vágy mélységét jelzi. Bár az ajkat alig érintő, puha csók is utalhat a szenvedélyre. A csókolózásnak nincsenek szabályai, nincs jó, nincs rossz technika, hiszen mindenki másként szereti.
            Embere válogatja, milyen csókot tart igézőnek és mely fajtától undorodik. Ami bevált a régi udvarlóddal, egyáltalán nem biztos, hogy kedvére lesz a következő kedvesednek. Akár hiszed, akár nem, a csókolózás tanulható! Ha megismerkedsz minden fogásával, csókkirálynője lehetsz a társadnak, bármilyen gyakorlott.  
            Rengeteg nő azt hiszi, hogy egyetlen merész csókból következtethet leendő kedvese vérmérsékletére és szerelmi jártasságára. Ugyanebből az okból sokan elhiszik, hogy az ajkait ügyetlenül használó férfi közösüléskor szintén ügyetlenkedni fog, mert ha nem ura a szájának, hogyan lehetne ura egyéb testrészeinek.
            Mielőtt te is e hölgyek pártjára állnál, és meggondolatlanul ejtenéd kedves, szeretnivaló társad egy félresikerült csók miatt, gondolj arra, hogy a csókolózás csínját-bínját is meg lehet tanulni, mint bármit az életben!
            A nők általában szeretnek csókolózni. Rendszerint a puszi és a csók az első tényleges fizikai kapcsolatunk a szerelmünkkel. Intim kapcsolatainkban a csók vezető szerepe egész életünkön át kitart, néhány asszony számára erotikusabb és izgatóbb élmény a szeretkezésnél. Miért? Mert a csók meghitt, ígéretes, és olyan elkötelezettség árad belőle, amit a legtökéletesebb közösülés sem képes sugallni.
            Mások számára a szeretkezéshez vezető út egyik lépése. Szó, ami szó, képes felkelteni a vágyat, mert érzelmi hatása endorfinokat szabadít fel a szervezetben, amitől javul a közérzetünk. S minthogy testi és érzelmi értelemben egyformán ösztönző hatású - egyszerre érinti az összes érzékszervünket -, valószínűleg a létező leghatásosabb afrodiziákum, ráadásul egyszerre hat mindkét félre.
            Olykor meglepően hatásosan feltüzeli a nemi vágyat, hiszen egyes nők képesek az orgazmusig eljutni pusztán a csókolózás révén, egyetlen panaszuk, hogy olykor nem csókolózhatnak eleget. Sokszor éppen a csókolózás hiánya miatt szakadnak félbe a kapcsolatok, máskor a tüzes csókok készítik elő az utat a legelső szerelmeskedéshez. Egy kiadós csókolózás a megfáradt kapcsolat tüzét is képes felszítani.

            Sokféle csók létezik, az ártatlantól az ingerkedőig, a semlegestől a szerelmi játékok előhírnökéig. De erről majd holnap írok.

Államférfiak, történészek a trianoni békediktátumról

Dempsey, angol történész a wilsoni 14 pont magyarországi fogadtatásáról:

„Amikor Magyarország magához tért a vereség döbbenetéből, amely vereség akkor következett be, amikor seregei még kielégítő sikerrel harcoltak a harctereken és határai érintetlenek voltak – bizonyos fokú optimizmussal várta a béke korszakát. Hitét elsősorban Wilson elnök Tizennégy Pontjára alapította, továbbá az angol nép igazságérzetére … Wilson elnök neve, valamint az ő Tizennégy pontja a népek önrendelkezési jogával és az annexiók elvetésével hangzott minden ajkon. … Megrendítő hittel kapaszkodtak e szalmaszálba.”

Aldo Dami, francia történész a nemzetiségek beolvasztásáról:

„Ha Magyarország erőszakos beolvasztó politikát akart volna folytatni kisebbségeivel szemben – ez volt mellesleg a francia királyok politikája – erre évszázadokon keresztül bőségesen lett volna ideje. … Franciaország különösképpen ezeréves egyesítési politikájának köszönheti, hogy politikai bukásai után 1815-ben és 1871-ben fennmaradhatott. Magyarországot ezzel szemben 1920-ban megbüntették azért, mert elhanyagolta az egyesítést és hagyta nemzetiségeit saját területén szabadon fejlődni. … Ha valóban elnyomta volna őket, ma nem lennének trianoni határok.”

Temperley, angol történész a magyarországi kommünről:

„Mi sem befolyásolta döntő módon Magyarország határait, mint az 1919 márciusában kitört bolsevik forradalom, amely diktátorként trónra ültette Kun Bélát …”

Eduard Benes, cseh politikus emlékirataiból:

„Mivel láttam a veszélyeket, Párizsban egyedül láttam hozzá a jövő békéjének megalkotásához. Majdnem mindent improvizálva, források és bibliográfia nélkül készítettem.”

Henri Pozzi, francia szakértő, aki jelen volt a tárgyalásokon:

„Az Európa sorsát eldöntő politikusok annyit tudtak Magyarország földrajzáról és történelméről, mint az a tízéves kisdiák, akinek bizonyítványába a magyarországi tanítónő nem írja bele ezt a mondatot: a felsőbb osztályba léphet. Köztük is a legnagyobb tekintély az önmaga által meghirdetett elvekkel is gyakran ellentmondásba keveredő Wilson amerikai elnök volt, aki rendszeresen összetévesztette a szlovákokat a szlovénekkel, s akin az egyre súlyosabb jelekben megnyilvánuló elmebaj ekkorra már annyira elhatalmasodott, hogy ezt diplomatái alig bírták mások előtt titkolni, majd fél év múlva meg is halt. … Pasics, Masarik és Bratinau, de különösen Wilson és Clémenceau olyan játékot játszottak, amely egykor a világtörténelem szégyene lesz. … Annyit tudtak Magyarország földrajzáról és történelméről, mint egy 10 éves kisdiák. Benes a legszörnyűbb földrajzi, néprajzi ostobaságokat is könnyed mosollyal adta elő. Senki nem kérdezett, mert mindenki félt, hogy valós vagy színlelt tájékozatlansága kiderül, így esetleg nem tud eleget tenni megbízóik által koreografált véres színjátéknak.”

André Tardieu háromszoros francia miniszterelnök a La paix című könyvében:

„Azért nem lehetett a magyaroktól elszakított Felvidéken népszavazást tartani, mert akkor nem jött volna létre Csehszlovákia a lakosság ellenszavazata következtében.”

Tomás Garrigue Masaryk Csehszlovákia első elnöke:

„Választanunk kellett Csehszlovákia megteremtése vagy a népszavazás között.”

Veterlé abbé 1921. június 17-én a francia képviselőházban kijelentette:

„Bizonyos vagyok benne, hogy népszavazás esetén sem a csehek, sem a románok, sem a szerbek nem kapták volna meg a szükséges szavazatok egyharmadát sem.”

Lord Mattisone miniszter mondta később az angol felsőházban mentegetőzésként:

„Uraim! Én vagyok az egyetlen miniszter, aki részt vettem a békeszerződések tárgyalásánál és aláírásánál. Foch francia tábornagy győzött meg mindannyiunkat, hogy Csehszlovákia határait így kell meghúzni, mert ez erős németellenes bástyát jelent Európa szívében. Ezért a nagy érdekért, nagy igazságért kellett tisztán magyar területeket adni Csehországnak, és ezért kellett megbocsátani Románia árulását. Trianon diktátuma, tehát nem a »magyar bűnök« miatti büntetés volt.”

David Lloyd George brit miniszterelnök a béketárgyalások végső stádiumában meglehetősen kemény szavakkal fejezte ki kétségeit a leendő határokkal kapcsolatban:

„Nem lesz béke Közép-Európában, ha utólag kiderül, hogy Magyarország igényei jogosak, és, hogy egész magyar közösségeket úgy adtak át Csehszlovákiának és Erdélynek, mint egy marhacsordát csak azért, mert a konferencia elutasította a magyar ügy megvitatását”.

Londonban, 1928. október hó 4-én előadott beszédében kijelentette: „A teljes okmány- és adattár, amit egyes szövetségeseink a béketárgyalások során nekünk szolgáltattak, hazug és hamisított volt. Nem vettük észre a szövetségeseink által elénk terjesztett statisztikák valótlanságát, amelyek végül is a diplomácia történetének legigazságtalanabb békéjét hozták létre, és amelyek következménye a nemzetközi törvények és a nemzetközi jogok legdurvább megsértése volt.”

Vladimir Iljics Lenin, a Szovjetunió vezetője:
„Rájuk erőszakolták a békét, de ez a béke uzsorás béke, gyilkosok és mészárosok békéje… hallatlan béke, rabló béke…ez nem béke, ezek olyan feltételek, amelyeket útonállók késsel a kezükben diktálnak a védtelen áldozatoknak.”

Cherfis, tábornok, író, Franciaország:

„A trianoni béke, amely tudatlan, sőt talán rosszindulatú politikusok csináltak, valóságos szégyen ránk nézve. Igazságtalan és képtelen intézkedéseket tartalmaz. Magyarország története századokon át tele van dicsőséggel s tudjuk, hogy védőbástyája volt a kereszténységnek a törökök ellen és ezért megérdemelte volna, hogy ne csonkítsák meg. Ezt a békeszerződést meg kell és meg fogják változtatni.”

Herbert Henry Asguit – aki 8 évig volt angol miniszterelnök – 1925-ben mondta:

„Ez a béke nem államférfiak munkája, hanem súlyos és végzetes tévedések eredménye.”

Stanley Baldwin (1867–1947) brit miniszterelnök:

„Európa békéje a trianoni békeszerződés napján szűnt meg.”

Roderick Mac Eachon, a washingtoni Katolikus Egyetem professzora:

„Minden rablásvágy és igazságtalanság közül … Magyarország kapta a legkönyörtelenebb részt. Ezt az országot, mely ezer éven át volt a bástyája a kultúrának és a civilizációnak, a szó szoros értelmében szétszakították, kegyetlenül feldarabolták, s végül területének kétharmad részét odaadták a szomszédos ellenséges nemzeteknek.”

Philipp Marshal Brown, a Princeton Egyetem (USA) professzora:

„Veszélyes dolog a történelmet úgy kiigazítani, hogy népeket és területeket cserélgetünk elvont elméletek alapján. … Magyarországot oly mértékben darabolták fel és csonkították meg, hogy önálló nemzeti életet élnie igen nehéz, hacsak nem lehetetlen.”

Artur Neville Chamberlain angol miniszterelnök:

„A trianoni szerződés eredménye Európában nem béke, hanem az új háborútól való félelem.”

Théophile Delcassé, egykori francia külügyminiszter:

„Egy nemzet nincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy ha aláírt, késsel a torkán, egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás.”

Lord Newton, a brit Lordok Házának tagja, 1921-ben, a trianoni diktátum angol parlamenti vitájában:

„A magyar nagyon önérzetes nép, erős nemzeti és hazafias érzésük van, és nem hiszem, hogy bármibe is könnyen belenyugodnék, amit igazságtalannak tart.”

Asquit brit miniszterelnök a lordok házában 1925. július elején azt mondta:

„Célszerű lenne a békeszerződéseket felülvizsgálni. Az Osztrák–Magyar–Monarchia romjain új államok létrehozásával súlyos és végzetes tévedés történt, revízió szükséges”.

Andrej Hlinka páter, a legnagyobb szlovák párt, a Szlovák Néppárt vezetője 1925. június 4-én a következőket mondta:

„Mindannyiunk lelkében lobogjon a magyar haza emléke, mert ezer esztendős magyar uralom alatt nem szenvedtünk annyit, mint a cseh uralom hat éve alatt.”

Maniu román miniszterelnök, az erdélyi románok vezére az 1920-as évek végén kijelentette:

„…az úgynevezett magyar elnyomás alatt nekünk, erdélyi románoknak jobb dolgunk volt, mint most”.

Stipics, a magyarországi szerbek vezére 1925-ben röpiratban tette közhírré:

„Az elmúlt hatesztendős jugoszláv uralom a mi szerbjeinkben kiváltotta a régi magyar uralom utáni vágyakozást.”

Stjepan Radić (Radics István) a Horvát Demokratikus Parasztpárt (HRSS – Hrvatska republikanska seljačka stranka) vezetője 1928-ban mondta a belgrádi Parlamentben: "Valóságos pokolban élünk! A magyarok mindig gavallérosan bántak velünk, most ennek az ellenkezője történik. A csendőrség terrorja elbírhatatlan, holott ez a régi Monarchiában kiválóan működött. (…) a régi kitűnő közigazgatás ma balkanizálva, macedonizálva van".

Lord Viscount Rothermere a Daily Mail kiadója és főszerkesztője, 1927. június 21-i számában megjelent (Magyarország helye a nap alatt – Hungary s Place in the Sun) című cikkében a következőket írta:

„Két fiam esett el a háborúban. Nemes eszmékért áldozták az életüket és nem azért, hogy e dicső nemzettel ilyen igazságtalanul elbánjanak. Addig nem lesz nyugalom Európában, amíg revízió alá nem veszik a galád és ostoba trianoni szerződést.”

Für Lajos történész, volt magyar honvédelmi miniszter:

„A Trianon után elűzött, beolvasztott, elpusztított emberek és a természetes népszaporulat hiánya, azaz a valóságos és virtuális veszteség arányaiban nagyobb, mint volt a százötven éves török hódoltság alatt. … A határok módosítása nélkül lehetetlen egyesíteni azt, amit határok szabdalnak szét… Ne higgye senki, hogy az Európai Unió mindent megold, … az EU-ban tovább folytatódik szétmorzsolódásunk folyamata. … El kellene indítani valamilyen revíziós mozgalmat. Hiszen ki tudná megmondani, mikor roppan nagyot a ma oly megrendíthetetlennek látszó világhatalmi konstrukció. Készen kellene állni az új helyzetre, nem szabadna beletörődni a pillanatnyilag megváltoztathatatlannak tűnő rendbe.”

Egy nem államférfi és nem történész is közte: Gyurcsány Ferenc, aki 5 évig volt Magyarország miniszterelnöke; 2013. január 21-én (hétfő) a Demokratikus Koalíció (DK) nevű párt komáromi elnökének meghívására a lakossági fórumon mondta: „Trianon jogos volt, a határon túli magyaroknak semmi közük a magyarsághoz, különben se akarjanak beleszólni az ország belügyeibe.”

Felhívom Gyurcsány Ferenc figyelmét az alábbiakra: A magyar nemzetiség az erőszakos reszlovatizáció, elrománosítás, elüldözés, megsemmisítés, áttelepítés, idegen elemeknek a módszeres betelepítése, a statisztikai adatok meghamisítása ellenére is tartja magát. Kilencven év után a mai államhatár mindkét oldalán magyarok élmek:

Magyarország–Ukrajna 94,9%-ban

Magyarország–Szlovákia 86,0%-ban

Magyarország–Szlovénia 49,0%-ban

Magyarország–Románia 46,1%-ban

Magyarország–Szerbia 35,4%-ban

Ez csak egy a sok ékes bizonyíték közül a trianoni békediktátum máig ható igazságtalanságának. (2010-es adat; Kocsis K. számításai szerint).

Francesco Nitti olasz miniszterelnök 1924 szeptemberében:

„Trianonban egy országot sem tettek tönkre gonoszabbul, mint Magyarországot. De ezt az országot lélekben erős emberek lakják, akik nem nyugszanak bele hazájuk rombolásába. Magyarország megcsonkítása annyira becstelen, hogy senki nem vállalja érte a felelősséget. Mindenki úgy tesz, mintha nem tudna róla, mindenki szemérmesen hallgat. A népek önrendelkezési jogára való hivatkozás csak hazug formula… a leggonoszabb módon visszaéltek a győzelemmel… Nincsen olyan francia, angol vagy olasz, aki elfogadná hazája számára azokat a feltételeket, amelyeket Magyarországra kényszerítettek.”

Francesco Saverio Nitti, az Olasz Királyság miniszterelnöke a trianoni békediktátum aláírásakor (miniszterelnökként regnált: 1919. június 23.–1920. június 15.) "Nincs béke Európában" című művében (megjelent: 1921-ben) Magyarországról a többi között ezt írta:  „Magyarország szenvedte a legsúlyosabb területi és gazdasági megcsonkítást. Ez a szegény ország, amely egykor a civilizációt és a kereszténységet is megmentette, olyan kegyetlen bánásmódban részesült, amelyre nem találni magyarázatot, hacsak nem a szomszédos népek prédára való vágyában és abban a tényben, hogy ezek az alantasabb népek, látván az erősebb legyőzését, teljes tehetetlenségre kívánták kárhoztatni. Tényleg semmivel sem lehet igazolni azokat az erőszakos rendszabályokat és azt a kizsákmányolást, amely magyarföldön történt. Ami Magyarországon a román megszállás során lefolyt, a rendszeres rablást és rombolást sokáig igyekeztek titkolni. A háború után Magyarországtól mindenki áldozatot kívánt és nem akadt senki, aki érdekében egy békülékeny, jó szót szólt volna... Valamennyi hadviselő állam közül talán Magyarország az az ország, amely lakosságának számához viszonyítva a legtöbb halottat vesztette: a Habsburg-monarchia tudta, hogy számíthat a magyarok hősiességére s a legvéresebb vállalkozások tömeggyilkosságára jelölte ki őket. így ez a kicsiny nép ötszázezernél több halottat és tömérdek hadirokkantat áldozott fel. Egy nép, amely olyan szellemi fokon van, mint a magyar, elfogadhatja jelenlegi status quoját ideiglenes szükségül, de remélhetjük-e mi, hogy nem jog igyekezni mindent visszaszerezni, amit igazságtalanul elveszett és nem lesz-e néhány éven belül újabb és rettenetesebb háború.” 

Ugyancsak Nitti írta "Európa hanyatlása és az újjáépítés útjai" című művében (megjelent: 1926-ban): „Az összes legyőzött országok között Magyarországon él leghatalmasabban a nemzeti érzés. Bizonyos, hogy a büszke és kitartó magyar nemzet még talpra fog állani és senki sem hiszi, hogy Magyarország sokáig tűri a trianoni szerződés kemény rendelkezéseit. A magyar bíboros hercegprímástól kezdve az utolsó parasztig senki sem nyugodott bele mai sorsába. Magyarország ezer éven át nagyon sokszor megmentette Európát és a kereszténységet az ázsiai betörésektől és ma is Európa legfontosabb bástyája a bolsevizmus ellen.”

„A háború után három évvel Budapesten még mindig ott voltak a szövetségközi katonai ellenőrző bizottságok. 1922. április 15-ig ott volt az angol katonai bizottság 19 tisztje és 18 altisztje. A franciának 22, illetve 48, az olasznak 33 és 62, a japánnak 6 tisztje volt ott. Április 15-e után csökkentették a missziók létszámát. A missziók tagjai nemcsak, hogy általában elsőrangú szállodákban éltek a magyar állam költségén, hanem fizetésüket is saját országuk pénznemében kapták. A természetben kapott szolgáltatáson és e fizetésen kívül a katonai misszió tagjai még más járandóságot is kaptak.

A jóvátételi bizottság, valamint a határmegállapító bizottság és a katonai bizottságok kiadása akkora, hogy amikor olvassuk, megalázást és borzalmat érzünk.”

Nitti nyilatkozatai közül legérdekesebb talán "A béke" című könyvének magyar fordításához fűzött előszava, melyben a többi között ezt mondta: „A Versailles-i szerződés és a saint-germaini, trianoni, neullyi szerződések a legbecstelenebbek, amelyeket csak ismer a modern történet. Ezek Wilson valamennyi elvének megtagadását jelentik és megszegését mindannak, amit az antant a háború alatt hirdetett.

Egyetlen néppel sem bántak el azonban gonoszabbul, mint a magyar néppel: egyetlen országot sem kínoztak meg, marcangoltak szét s raboltak ki jobban. Magyar­ország lakosságának szétosztása a modern civilizáció egyik legszégyenteljesebb lapja.

A magyaroknak nincs többé fegyverük s nincs pénzügyi eszközük sem, a lelkük azonban szilárdabb, mint valaha volt. Nem lennének annak a nemes és lovagias nemzetnek sarjadékai, amely megmentette Európát a barbárok beözönlésétől, ha megtörtek volna a fájdalom eme korszakában.

Az angol, francia és amerikai írók közül többen elismerték Magyarország megcsonkításának igazságtalanságát. Egyikük sem akart azonban rámutatni arra, hogy ki volt a felelős ezért a bűnért. Amikor én, mint Olaszország miniszterelnöke részt vettem a nemzetközi konferenciákon, már túlkéső volt a szerencsétlenség elhárítása: sokat szenvedtem azonban ezért a bűnért, amelyet ilyen könnyelműen követtek el s ma is kérdem, miért követelték Clemenceau és munkatársai, - őket az a gondolat vezette, hogy szolgálatot tesznek ezzel azoknak az államoknak, amelyeknek elő kell segíteniük a francia hegemóniát, – hogy ilyen lehetetlen módon osszák fel az ősi magyarföldet.

A magyar nemzet rá fog találni a maga útjára. 

Előre látom, hogy Magyarország új háború és új rombolás nélkül vissza tudja venni elvesztett területeit. Ennek a kilátásnak biztosítása végett meg kell azonban őriznie jelenlegi józanságát és össze kell szednie magát. A nagy fájdalmak lesújtanak, de gyakran a feltámadás okai. Ami a holnapot illeti, minél erősebb lesz Magyarország, s minél nagyobb lesz ellenálló képessége, annál inkább fognak neki igazságot szolgáltatni.”

1925-ben (könyvében): „Eddig egyetlen vegyes nemzetiségű állam volt a Kárpát-medencében, most lett belőle négy-öt. Az igazságot helyre kell állítani…, nincs béke, amíg a hazugságok érvényben vannak, a revízió előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik.”

A képek korabeli képeslapok