Jópofa

MAGYAR KONYHA - Az öhöm (betyáros, öreglebbencs, tésztakása) és a slambuc

          Az alábbi ételek kimondottan magyar ételek. Nagyszerű társasági-közösségi programnak is számítanak. Az eredeti recepteket ajánlom kipróbálásra. A képen Kertész Karcsival és kiváló háziasszony feleségével, Icával készítettem 2011-ben a Balatonalmádi és Veszprém között fekvő Szentkirályszabadján.

          Az alföldi nyájat őrző pásztorok meleg ételhez úgy jutottak, ha megfőzték. Ez még a 20. sz. elején is bográcsban történt. A bogrács alá keményfából raktak tüzet, és csak a parazsán főztek.

          Az öhöm egyszerűen, gyorsan elkészíthető, e mellett jóízű, laktató és tápláló. A kockára vágott füstölt szalonna kiolvadt zsírjában megpirítják a vöröshagymát és a sajátos lebbencs- vagy öhömtésztát. A jó tészta pirítás közben felhólyagosodik, majd pirosbarnára sül. Amikor a tészta megpirult, megsózzák, bleteszik a vöröshagymát, amit üvegesedésig sütnek, közben a tészta tovább pirul, de nem ég meg. A bográcsot levéve a tűzről állni hagyják, majd a tésztát kevés vízzel puhára főzik.

          A slambuc az öhömnek egy sajátos, egyedülálló magyar változata. Készítésekor az alap az öhöm, de a megpirított szalonna, hagyma és tészta után a bográcsot leveszik a tűzről, belevágnak zöldpaprikát, majd ezzel együtt tovább sütik, hiszen a sült paprika illóolaja igen kellemes ízt ad  ételnek. A nagymás-paprikás lebbencs pirítása után leveszik a tűzről, beleteszik a pirospaprikát, és várnak, hoga pirospaprika íz- és zamatanyagai beleolvadjanak a zsírba. Utána beleteszik a kockára vágott burgonyát és rázással beleorgatják a szalonnás-hagymás-pirospaprikás zsírba. A bográcsot visszateszik a tűzre, majd ismét leévefelöntik vízzel, hogy ellepje a bogrács tartalmát. Várnal egy kicsit, hogy a tészta vizet szívjon magába, majd újra megkeverik. Ezután kézzel szétpaszírozott paradicsomot, kevés zellerzöldjét, újra zöldpaprikát, fokhagymát, borsot, (akár erőspaprikát), füstölt szárazkolbászt (vagy mást) tesznek a slambucalapba. A szárazkolbász zsírja kellemesen beleolvad a bogrács tartalmába. Addig főzik a keveréket, amíg a leve elfő, és ekkor megfordítják.

Aktuális problémák

NOSZTALGIA - Demjén Rózsi koncertje Alsóörsön - 2012. július 22.

Demjén zenéje, habitusa, beceneve, kinézete nagyon messze állt tőlem egész életemben. Soha nem mentem el koncertjére, nem hallgattam zenéjét, amikor lehetőségem volt rá, nem hívtam fellépni. Én a Beatles, a Rolling Stones, az Illés, az Omega, az LGT, az Edda zenéjén nőttem fel. De miután július 21-ét az alsóörsi kulturális és szórakoztató nap megtekintésének szenteltem, nem hagyhattam ki ezt sem.

Várakozásomat növelte, hogy nemrégiben megkapta a Kossuth-díjat, így az is furdalta az oldalamat, hogy manapság mennyit ér ez a díj? Nagyot csalódtam – de pozitívan. Már az is meglepett, hogy a rossz idő ellenére mennyi ember (köztük sok fiatal) vette a fáradtságot, és elballagott a hirtelen megváltozott helyszínre, a sportcsarnokba. „Rózsi” szerényen sétált be a színpadra, pontosan kezdett, és csak annyit gesztikulált, amennyit a műsor igényelt, és ügyesen felvezette a számait, jól kommunikált a közönségével.

Egy, két, há, beszállás – kezdődött a koncert. Majd elénekelte, hogy Hiányzik neki valaki, és esküdözött, hogy az mosolyogjon rá. Az Üres kocsmák című száma előtt elmondta, ezt nem a Balaton környéke ihlette. A Féktelen éj és a Hogyan tudnék élni nélküled? c. számok felkonferálásakor elpanaszolta, hogy a rádiók az ő zenéjét mostanában nem játsszák. És akkor rájöttem, hogy teljesen igaza van, mert a hallottak egészen jó dalok, különösen a lassú számokban remekelt. A hatodiknak előadott Győz a szerelem már előkészítette a nagy áttörést, a Szerelemvonatot. A 40 perc áhítatos hallgatása, és nagy tapsok után erre a közönség felpattant, és az alpolgármester vezetésével beindult a tömeg – vonatozott! Rózsinak már csak a győzelmet kellett bezsebelnie. Meg is jött a Sajtból van a hold, amit a közönség vele együtt énekelt! És ugyebár egy lassú számmal kell a csúcs után zárni egy koncertet a klasszikus dramaturgia szerint, meg is kezdődött a közös repülés a Honfoglalásból a Szállj, szállj, sólyom szárnyán c. számmal.
Órámra pillantva, megvakartam a fejem, van még 10 perce, és szerintem ezzel a három számmal és ilyen sorrendben kellett volna befejeznie a koncertet. Mivel tudja ezt még überelni, mit tud még előhúzni a kalapból, ha a számnak vége lesz? – tettem fel magamban a kérdést. De a mesterien felépített  műsor és Demjén profizmusa egyértelműen kiderült, ugyanis még mielőtt teljesen  elszállt volna a sólyom, kezdett búcsúzkodni az addigra tökéletesen átszellemülten táncoló és hallgató közönségétől. Persze a jelen lévők rögtön feleszméltek, hogy a „Rózsi” incselkedik velük, és rájátszást követeltek. Nem is hiányzott a két újabb levezető szám, az Így fogadj el igazán! És a Szabadság vándorai. A hatalmas taps és örömkiabálás közben határozott léptekkel elbúcsúzott a színpadtól, hogy kifelé menet autogramokat osztogasson.

A kiválóan tálat, tökéletesen előadott műsor után mindenki megelégedetten távozott. Bevallom, erre nem számítottam, és most utólag bánom, hogy amikor módomban állt, nem rendeztem vele koncertet. De azt azért örömmel nyugtáztam, hogy a Kossuth-díjat nem érdemtelenül kapta!

Jópofi a Mórickából

Ezzel a pacalcsorbával kívánok jó étvágyat!

Aktualitások

Magyarország felszabadult a török hódoltság alól - 1718. július 21.

A passzarovici (pozsarevaci) béke

1718. július 21-én kötötte meg az Oszmán Birodalom a Habsburgokkal és a Velencei Köztársasággal a passzarovici (pozsareváci) békét, mely egyezmény a Serenissimával négyéves, Béccsel pedig kétesztendős háborút zárt le. A szerződés értelmében a Magyar Királyság egésze felszabadult a 164 éves török uralom alól.

Az 1699-es karlócai békét megelőző háborúban a Szent Liga döntő győzelmet aratott az oszmánok felett. Ennek köszönhetően a Habsburgok uralmuk alá vonták Magyarország és Erdély területét, a Velencei Köztársaság pedig a Peloponnészoszi-félszigetet hódította meg. Az Oszmán Birodalom azonban nem mondott le az elvesztett területek visszaszerzéséről, és miután 1710–11-ben kedvező eredménnyel háborúzott Nagy Péter cár (1682–1725) ellen, III. Ahmed szultán (ur. 1703-1730) utasítást adott egy Velence elleni háborúra. Az időpont alkalmas volt, Ausztria, az egykori Szent Liga egyik legerősebb tagja ugyanis kellőképpen kimerült az 1701 óta zajló spanyol örökösödési háborúban. A Damat Ali nagyvezír által vezetett 70 000 főnyi oszmán sereg 1714 decemberében elözönlötte a félszigetet, és alig száz nap alatt bevette a velenceiek összes erődjét. Mivel a Serenissima sem szárazföldön, sem tengeren nem tudott hatásosan védekezni, a törökök előbb a Johann Matthias van der Schulenburg által védett Korfu, majd Dalmácia partjai ellen indultak, de a szigetnél és Senj váránál egyaránt vereséget szenvedtek. Az oszmán kudarcok ellenére a Habsburg Birodalom szomszédságában zajló hadműveletek nyugtalanították Bécset, ezért III. Károly (1711–1740) 1716 áprilisában – Velence oldalán, XI. Kelemen pápa támogatásával – belépett a háborúba.

A fővezéri posztot a korábbi török és spanyol örökösödési háborúban kiemelkedő teljesítményt nyújtó hadvezér, Savoyai Jenő herceg kapta meg, aki már a hadműveletek elején szembekerült Damat Ali pasa mintegy 120 000 fős hadseregével. A császári fővezér gyakorlatilag az első összecsapás során megvívta a háború döntő ütközetét, ugyanis 1716. augusztus 5-én, Pétervárad mellett megsemmisítő vereséget mért a nagyvezírre. Miután Damat Ali elesett a csatamezőn, Savoyai Jenő a kaotikus állapotba került hódoltsági területek ellen vonult. Októberben elfoglalta a Bánság központját, Temesvárt, majd 1717 első hónapjaiban bevette Nándorfehérvárt (ma: Belgrád, Szerbia) is. A császári erők mélyen benyomultak Szerbiába, és az Olt-folyóig megszállták Havasalföldet is. A központi területeken erősödő török ellenállás, és az európai egyensúlyt féltő nyugati szirénhangok azonban megállásra késztették az uralkodót.

A három háborúzó hatalom követei – Nagy-Britannia, Hollandia és Svédország közvetítésével – 1718. július 5-én megkezdték, majd július 21-én, az Észak-Szerbiában fekvő Passzarovic (szerbül: Pozsarevác, németül Passarowitz) városában megkötötték a 25 évre szóló békét, mely nagyrészt a harctéren elért eredményeket tükrözte.

Ezen a magyar törvények értelmében Magyarország képviselőjének is ott kellett volna lenni. Báró Szlavnicai Sándor Gáspárt (†1723 u.) megbízták, hogy ott magyar követként megjelenjen, de mivel a karlócai békekötésnél is megszegték e törvényt, ezt ürügyként használva, Savoyai Jenő ellenzése miatt, Magyarországot ezúttal sem képviselhette senki.

Velence katonai vereségei folytán elveszítette az 1699 után megszállt Moreát, egyedül azokat az erődöket tarthatta meg, melyeket Damat Ali csapatai annak idején nem foglaltak el. Ezzel szemben a Habsburg Birodalom abszolút győztesként köthetett békét E szerint a Habsburg–Török Birodalom határa az Olt, a Duna, a Timok, a Kis-Morava, a Drina, a Száva és az Una. A Habsburgok megszerezték a Bánságot, Szerbia északi részét, valamint a középkori Szörényi Bánság (a későbbi Észak-Bosznia) területét. E mellett a foglyokat kicserélték, a keresztények szabadon gyakorolhatták vallásukat a Török Birodalomban (mint azt a karlócai béke is biztosította). A kereskedelem biztosítására konzulságokat és ügynökségeket létesítettek.

A császári tárgyaló felek eleinte II. Rákóczi Ferencnek és bujdosó társainak (főleg Bercsényi Miklósnak, Esterházy Antalnak, Forgách Simonnak, Csáky Mihálynak és Vay Ádámnak) a kiadatását is követelték, de III. Ahmed szultán (1703–30) kijelentette: inkább elveszti fővárosát, semhogy magát a vendégszeretet megsértése által ennyire lealázza. Az ellenséges spanyol hajóhad itáliai sikereinek hírére a császári biztosok csak azt érték el, hogy a kurucoknak a Porta a határoktól távolabbi helyen, Rodostóban (a Márvány-tenger európai partján, Konstantinápolytól – ma: Isztambul – kb. 110 km-re nyugatra) jelölt ki menedékhelyet.

A pozsareváci békét követően úgy tűnt, a Török Birodalom hamarosan végleg kiszorul majd a Duna-medencéből, „Európa beteg embere” azonban még korántsem volt olyan állapotban, hogy a nagyhatalmak könnyűszerrel elbánjanak vele. Ilyen szempontból maga III. Károly is alábecsülte az oszmánokat, amikor 1737-ben Oroszország oldalán újabb háborút indított a Porta ellen. A király személyes vezetésével vívott kétéves háborúban végül a Pozsarevácnál megszerzett területek többsége elveszett; kivételt egyedül a Temesi Bánság jelentett. Magyarország számára ugyanakkor sem a pozsareváci, sem az 1739-es belgrádi béke nem hozott pozitívumot, a Bánát ugyanis nem került magyar közigazgatás alá, hanem – állandó német betelepítések mellett – nagyrészt katonai határőrvidékként szolgálta a Birodalom biztonságát. 

(Forrás: Rubiconline, Szerző: Tarján Tamás, valamint: Horváth M. VII:83. - Bánlaky XVIII. - MTK II:557.)