A hasznos fejes káposzta

            Olcsó, egész évben kapható, gazdag tápértékű és változatos formában elkészíthető - ennyi jó tulajdonsága ellenére méltánytalanul hanyagoljuk egyik legértékesebb zöldségfélénket, a fejes káposztát.

            Ez az egyik legrégebben ismert és termesztett zöldségféle, kutatások szerint már az i. e. II. évezredben ismerték és termesztették a Földközi-tenger partvidékén. Ma legelterjedtebb zöldségfélék közé tartozik, fejenként húsz kiló körüli az éves fogyasztásunk belőle. A fejes káposzta a keresztes virágúak családjába tartozik, rokona a kelkáposzta, a kelbimbó, a karfiol, a brokkoli, a karalábé, sőt a retek és a torma is.

            Nemcsak Kis-Ázsiában, hanem Távol-Keleten is fogyasztották a káposztát. A savanyú káposzta például kínai találmány: a korabeli számadások tanúsága szerint a Nagy Fal építésekor a munkások rendszeresen kaptak savanyú káposztát. A görögöknél a káposzta nemcsak kedvelt, hanem szent növény is volt: úgy gondolták, hogy a gyermekágyban fekvő anyákat megvédelmezi a gonosz szellemektől. Európa egyes részein más összefüggésbe hozták a káposztát a gyermekáldással: kisgyermekek számára a gólyamese francia változata például úgy hangzik, hogy az anyukák a babájukat káposztafejekben találják.

            A káposzta (összes "rokonával" együtt!) nagyon gazdag vitaminokban, különösen C-vitaminban (100 g káposztában 40 mg C-vitamin van), de K- és B1-, valamint E-vitaminban is. A zöld levelekben sok béta-karotin van, amely antioxidáns, a légúti daganatos megbetegedések ellen védő hatása van és segíti a látást is. Gazdag élelmi rostokban, az ásványi anyagok közül pedig a kalcium mennyisége kiemelkedő és a vasé is jelentős. A káposztában lévő, csípős ízű mustárolaj antibakteriális hatású, tulajdonképpen természetes antibiotikumnak tekinthető. Tiocianátot is tartalmaz, amely gyomorfekély esetében jótékony hatású. A káposzta sokoldalúságát bizonyítja, hogy hatásos a gyomor, a bélrendszer, a tüdő, a mell és a petefészek rosszindulatú daganatos betegségeinek megelőzésében, sőt egyes vélemények szerint bizonyos esetekben a már kialakult rákot is képes gyógyítani. A kalóriaszegény étrendre szorulóknak jó hír, hogy értékes összetevői mellett száz grammjában csupán 31, a savanyú káposztában pedig még ennél is kevesebb, mindössze 20 kalória van, miközben az ajánlott napi rostbevitel egytizedét fedezi ez a mennyiség.

            A káposzta igen változatos módon felhasználható, hiszen nemcsak friss saláta, hanem dinsztelve (párolva) köret, kolbásszal, apróhússal leves, rizzsel kombinálva egytálétel formájában is fogyasztható, de változatos főzelék, tésztaétel, sütemény, savanyúság is készíthető belőle. Táplálkozáskutatók akkor is ajánlják a káposzta étrendbe való beiktatását, amikor nem abból készül a főétel. A káposztafélék fogyasztásakor felszabaduló glukózinolát ugyanis képes semlegesíteni a húsok sütésekor keletkező káros, rákkeltő vegyületeket, így akár egy egyszerű káposztasaláta is egészségvédő hatású lehet. A savanyú káposzta különleges előnye, hogy az erjedés során olyan savtermelő, jótékony baktériumok szaporodnak el, amelyek kedvező hatással vannak a bélflórára, megakadályozva más, káros mikrobák megtelepedését. Ráadásul a savanyítás megőrzi a káposzta C-vitamin tartalmát is, így a hordós káposzta télen is olcsó vitaminforrás. Az pedig még értékesebbé teszi, hogy az igazi savanyú káposzta ízesítéséhez hagyományosan felhasznált fűszerek (mustármag, kapor, babérlevél, bors, köménymag, torma, stb.) maguk is egyben gyógynövények is, és légúti és emésztőszervi jótékony hatásuk hozzáadódik a káposzta értékeihez.

            A népi gyógyászat a káposztát nemcsak belsőleg ajánlja, hanem például a leveleit reumatikus fájdalmak ellen, borogatásra is. Sodrófával, vagy egy üvegpalackkal kicsit megtörve használták, hogy a gyógyító nedve jobban hathasson. (Forrás: HáziPatika)

Érdekességek a diktatúra jellemrajzához - Az ismeretlen Lenin - Halálának évfordulójára (január 21.)

            Vlagyimir Iljics Uljanov Lenin furcsa kettősségét kívánom bemutatni. Sok dokumentumot csak az utóbbi időben hoztak nyilvánosságra. A szocializmus időszakában az volt a propaganda, hogy a kommunizmus Lenin által alapított idealisztikus irányzat, amelyet azonban Sztálin eltorzított. Lenin valódi arcának bemutatása azonban az elrejtett iratok egyre nagyobb számú előkerülésével egyre nyilvánvalóbb lett. A történelmi tények egyre jobban azt mutatják, hogy Sztálin minden lényeges vonatkozásban Lenin művét folytatta, és joggal tekintette magát Lenin legkiválóbb tanítványának. A Szovjetunióban a hét évtizedik fennálló rezsim minden lehetséges technikai, pénzügyi és kényszerítő eszközzel támogatta, hogy Leninből afféle istenséget faragjanak. És ezt kényszerítették rá a szocialista országokra is, így Magyarországra is.

Távirat Zinovjevhez

1919. január 7.

Petrográd, Szmolnij. Zinovjevnek.

Lunacsarszkij elmondása szerint Afanaszjev, Kormilicin és a Gyetszkoje Szelo-i Cseka más tagjai részegeskedtek, nőket erőszakoltak meg és hasonló gaztetteket követtek el. Követelem, hogy a vétkeseket mind tartóztassák le, hogy egyet se engedjenek szabadon, s hogy az összes speciális nyomozó nevét küldjék el nekem, ha ugyanis egy ilyen ügyben a bűnösöket nem leplezik le, és nem lövik főbe, akkor hallatlan szégyenfolt esik a Pétervári Népbiztosok Tanácsa becsületén. Afanaszjevet letartóztatni.

A Szovnarkom elnöke, Lenin

            Richard Pipes alapján: Grigorij Jevszejevics Zinovjev (1883–1936): Már 1917 előtt belépett a bolsevik pártba. Lenin közeli munkatársa az emigrációban és a szovjet megteremtése után. Petrográd kommunista főnöke és a Kommunista Internacionálé első vezetője. Az 1920-as években tagja annak a „trojkának” (triumvirátusnak), amely Lenin betegsége idején és halála után irányította az országot. Később a „tisztogatások” áldozata lett, 1935-ben és 1936-ban is bíróság elé állították. Igazságtalanul megvádolták a Kirov-gyilkosságban való részvétellel, és főbe lőtték.

            Anatolij Vasziljev Lunacsarszkij (1875–1933): Az I. világháború előtt a szocializmus és a vallás kombinálásának lehetőségeivel kísérletezgetett. 1917-ben a leninista bolsevikokhoz csatlakozott, s 1929-ig művelődésügyi miniszterként tevékenykedett.

         Cseka: A titkosrendőrség neve 1917–22 között. (Csrezvicsajnaja Komisszija – Rendkívüli Bizottság).

         Szovnarkom: Népbiztosok tanácsa (Szovjet Narodnih Komisszarov); magyar megfelelője: minisztertanács

--------------

            1922 márciusában az ú.n. templomi edények, valamint az ortodox egyházak és kolostorok egyéb értéktárgyainak elkobzására hatalmas kampányt indítottak. A kampánynak két célja volt: egyrészt vagyontárgyakat kellett szerezni, amelyekre a kormánynak égető szüksége volt, mivel a hadikommunizmus alatt összeomlott az ország gazdasága; másrészt meg akarták törni az ortodox egyház hatalmát és a paraszti népességre gyakorolt befolyását.

            A sujai események jól példázza a többi hasonlót: a Moszkvától kb. háromszáz kilométerre északkeletre fekvő textilipari központ súlyos incidensek helyszíne volt március közepén. A jámbor hívők megpróbálták megvédeni a templomukat a kifosztásra odaküldött katonáktól. A katonák belelőttek a tömegbe, és a jelentések szerint sok embert megöltek. A Politbüro március 16-án, Lenin távollétében a további elkobzások elhalasztását szavazta meg, március 19-én Molotov ilyen értelmű utasítást küldött ki az összes tartományi párt bizottságnak. Ahogy Lenin értesült a történtekről, a döntést felülbíráló levelet írt, mivel nem tudott ott lenni a Politbüro március 20-i ülésén.. Ebből az is kiderül, hogy Lenin Oroszországában a politikai vádlottak sorsáról nem az igazságszolgáltatás megfelelő szervei döntöttek, hanem a kommunista párt. Vlagyimir Jeremenko orosz történész becslése szerint a Sujával kapcsolatos Lenin-levél után több mint nyolcezer embert „likvidáltak”.

A levélből részletek:

1922. március 19.

Szigorúan titkos!

Nem készülhet másolat semmiféle okból, hanem a Politbüro minden tagja (és Kalinin elvtárs is) erre a dokumentumra írják észrevételeiket.

…

Éppen most és csakis most, amikor az éhező régiókban az emberek emberhúst esznek, és az utak mentén százával, ha ugyan nem ezrével hevernek a hullák, most tudjuk végrehajtani (s ezért végre is kell hajtanunk!) az egyházi értéktárgyak elkobzását a legkíméletlenebb és könyörtelenebb lendülettel, nem riadva vissza semmilyen ellenállás letörésétől. Éppen most és csakis most áll úgy a helyzet, hogy a paraszti tömegek óriási többsége mellettünk lesz. Vagy mindenesetre nem lesz abban a helyzetben, hogy bármiféle döntő módon támogassa azt a maroknyi feketeszázas papságot és reakciós városi kispolgárt, aki képes és akar is próbálkozni a szovjet rendelettel való erőszakos szembeszegülés politikájával.

…

Egy bölcs szakíró a kormányzás művészetével kapcsolatban helyesen állapította meg, hogy ha valamilyen politikai cél elérése érdekében némi brutalitáshoz kell folyamodni, akkor azt a legerélyesebben és a lehető legrövidebb idő alatt kell végrehajtani, mert a tömegek nem tűrik el a brutalitás elhúzódó alkalmazását. ... Most teljesen biztosak vagyunk a reakciós papság feletti győzelemben. … Ilyenképpen arra a megmásíthatatlan következtetésre jutottam, hogy éppen ebben a pillanatban kell megütköznünk a klérussal a leghatározottabb és legkönyörtelenebb módon. És olyan brutalitással törnünk meg az ellenállását, hogy azt évtizedekig ne tudja elfelejteni.

…

A központi bizottság egy tagját ki kell küldeni Sujába, hogy tartóztassa le a helyi papság, a kispolgárság és a burzsoázia annyi képviselőt, amennyit csak lehet, de legalább több tucatot, annak gyanújával, hogy közvetlen vagy közvetett módon szerepet játszott a Központi Végrehajtó Bizottságnak az egyházi értéktárgyak elkobzását elrendelő határozatával való erőszakos szembeszegülésben. … A Politbüro adjon olyan értelmű, részletes és szintén szóbeli utasítást az igazságügyi szervek számára, hogy az éhezőknek nyújtott segítséget megakadályozó sujai lázadók elítélése a lehető leggyorsabban menjen végbe. S mindenképpen azzal végződjön, hogy kivégzőosztag elé állítsák, méghozzá nagy számban a legbefolyásosabb és legveszedelmesebb feketeszázasokat Sujában. És amennyiben lehetséges, nemcsak abban a városban, hanem Moszkvában és több más klerikális központban is.

… Jelöljék ki a legjobb – különösen megbízható – pártmunkásokat ezekhez az intézkedésekhez a leggazdagabb apátságokban, kolostorokban és templomokban.

Lenin

            Ezt egészíti ki a Politbüróhoz írt feljegyzése 1922. május 4-én: „A papoknál a legsúlyosabb büntetést kell alkalmazni”, vagyis, a kivégzést.

--------------

            Lenin terror-gyakorlatának egyik megdöbbentő adaléka még például az az 1919. december 25-én, A. V. Ejduk üzemanyag-ellátási tisztviselőnek írott feljegyzése, amelyben Lenin megparancsolja, hogy mindazokat a személyeket, akik a hagyományos orosz ünnepnapon, „mikuláskor” (Nyikolin gyeny, Szent Miklós ünnepnapja, december 6/19.) nem jelennek meg a munkahelyükön, adják át a Cseka osztagainak és végezzék ki őket. 

Forrás: Richard Pipes: Az ismeretlen Lenin (XX. Század Intézet, 2002.)

Fotó: Kun Miklós: Az ismeretlen Sztálin (Budapest, 2002.)

A humor szemszögéből:
Szovjet katonai kérdőív 1930-ból:
1.) Ki a példaképed? ..................... 2.) És miért pont Lenin?

            Valahol a nagy Szovjetunióban a huszas években: A tanító az állatok szemléltetéséhez az órán mutat a kisiskolásoknak egy plüss amúri tigrist.

– Na, Ivánka, mi ez itt az asztalon? –Kenguru.
–Nem, menj a helyedre! Mondd meg te, Grisenka! –Oroszlán.
–Nem, te is menj a helyedre! Mondd meg te Sztyopka! –Zebra.
–Nem, nem! Menj te is a helyedre! Ejnye gyerekek, pedig a legtöbbet róla hallottunk egész évben! Mond meg te, Szásenyka! –Csak nem személyesen Vlagyimir Iljics Lenin?

Joe, az amerikai turista újdonsült orosz ismerősével, Ivánnal beáll a Lenin Mauzóleum előtt kanyargó hosszú-hosszú sor végére. Nem sokkal később Iván észreveszi, hogy Joe már visszafelé jön.

- Te nem akarod megnézni Lenint?

- Én már láttam!!!

- Hogyhogy?

- Adtam 20 dollárt az őröknek, és soron kívül kihozták.

Zaragozai Szent Vince napjára - - - január 22.,

Ismeretlen festőtől; 16. század

Neve latin eredetű (Vincentinus), jelentése győzedelmes.

    Szent Vince élete: Szent Vince hispániai (spanyol) vértanú, Szent Valér zaragoza püspökének diákja. A Római Birodalom Hispánia részén 304-ben Valenciában börtönbe vetették. A keresztény hite miatt megkínozták a zarragozai diakonátust, de ő nem tagadta meg a hitét, és a kínzások következtében meghalt. A halottat kitették a város melletti rétre, és a monda szerint az égből leszállt egy madár, és a hullát marcangoló vadakat elriasztotta. Ezután zsákba varrták és bedobták a tengerbe, de a hullámok mindig kivetették a partra. A kínzók vezetője – miután nem tudott megszabadulni a hullától és érezte, hogy az áldozat milyen állhatatos –, felkiáltott: Vicentus! (Azaz győzedelmes.) Nem tudta hitében megváltoztatni, de halála után sem tudott megszabadulni tőle. Csontjait Valenciában őrzik.

            A keresztényüldözés után Vincét szentté avatták, és a halászok, valamint a szőlőtermesztők, borászok védőszentje lett, bár egyetlen leírásban, kódexben sincs arra utalás, hogy a szőlőhöz, borhoz bármi köze lett volna.

            Szent Ágoston több prédikációt mondott a szent tiszteletére.

            Szent Vince tisztelete főleg Franciaországban terjedt el. Hogy a szent a bor patrónusa lett, annak oka nagy valószínűséggel nevének népies etimológiája: Vin-Cent (százszoros bor). Franciaországon kívül a keresztény bortermelők Elzászban, Dél-Németországban és Ausztriában részesítik tiszteletben. Párizsi borkereskedő-társulások még a barokk időkben is verettek olyan pénzt, amelyen egyéb szentekkel együtt Vince is látható. Szent Ágoston több prédikációt mondott a szent tiszteletére. Portugália, Lisszabon patrónusának tekinti. Sok templom viseli a nevét, Rámában például nem kevesebb, mint három! A koronázási paláston is megjelent alakja. Kopasz nádor a nagyváradi székesegyházban (ma: Oradea; Románia) oltárt emelt tiszteletére.

            A csongrádi Szent Vince borrend nem véletlenül vette fel éppen ezt a nevet. Szerintük a homokos talajon való munka épp oly gyötredelmes, és kitartást igénylő, mint amilyen Szent Vince élete volt. A borrend Vince napi köszöntője: „Ha megcsordul a Vince, megtelik a pince. Régi igazság ez. Igaz-e jó Vince? Most, hogy ünnepeljük névnapodon Vincét, Telj meg áldással Te, s csorduljon meg pincéd!”.

            Tiszteletére kápolnát, templomot nyilván azért nem szenteltek Magyarországon a szőlőhegyeken, mert búcsúnapját télidőben nem tudták volna méltóképpen megünnepelni. Ez alól kivétel azonban a Sárospatak közelében lévő Szentvincehegy, a helybeli nép ajkán Szemince, amelyen a középkorban (1238) a szőlők között dominikánus klastrom állott.

            Népi hagyományok, szokások: A magyar nyelvterületen Vince napjának időjárásból a vincellérek, borászok az őszi szőlőtermésre következtettek. Ezen a napon kimentek a szőlőbe, a fagyott szőlőből egy darabot levágtak, ezt nevezik Vince-vesszőnek. Ezt otthon vízbe tették, és hajtásaiból jósoltak az az évi szőlőtermésre. Nagyon nagy hidegben a rügyek elfagynak, és így ki sem hajtanak. A népi időjóslás alapján „ha Ágnes hideg, engesztel Vince, hogy teljék a pince”, azaz ha Vince napján esik az eső, akkor sok borra számíthat a gazda. Általában január közepén a nagy hidegek megszűnnek, és elkezdődik a felmelegedés, ezért mondja egy másik mondóka: „ha megcsordul a Vince, tele lesz a pince”!       A moldvai csángó magyaroknál a következő változatot jegyezték fel:
„Fényes Vince, tele pince. Ködös Vince, üres pince!”.

            A Vince-napi időjárási regula a vajdasági magyarok körében így szól:
„Ha fénylik Vince, megtelik a pince. Ha csepeg, csurog, kevés lesz a borod!”.

            Az 1799-es Kalendáriom szerint: „Ha szent Vintze napja fénylik, azt mondják a boros gazdák, hogy meg-telik a pintze, és sok jó bort várhatni.”

            A szőlősgazdák Vincét ősidőktől kezdve úgy tisztelték, mint aki legyőzi a tél sötét hatalmát, és előkészíti a lassan közeledő tavasz útját.
            Elterjedt szokás volt az is, hogy a szőlőterület széleit szentelt borral vagy szentelt vízzel locsolják meg.

            Még nem is olyan régen, a pécsi szőlősgazdák Vince napján egyik pincéből a másikba járva szoktak együttesen áldomásozni; ezt nevezik Vince napi pincejárásnak.
            A kopácsi gazdák zseniális hagyománya szerint sok bort kell inni ezen a napon, hogy bő legyen a termés. Érdekes, de a Bács megyei Topolyán (ma Horvátországban található) a várható kukoricatermésre jósolnak a Vince-napi időjárásból: amilyen hosszú jégcsapok lógnak az ereszen, olyan hosszúak lesznek a kukoricacsövek – tartják.

            A csongrádi Szt. Vince borrend Vince napi köszöntője: „Ha megcsordul a Vince, megtelik a pince. Régi igazság ez. Igaz-e jó Vince? Most, hogy ünnepeljük névnapodon Vincét, Telj meg áldással Te, s csorduljon meg pincéd!”.
            Ópusztaszeren Szekszárd, Siklós, Balatonfüred városok minden évben méltó ünnepséggel emlékeznek meg a Szentről.

            Mikszáth Kálmán mondta: „Nem vagyok barátja a bornak. Elhibázta az öreg Noé, mert mielőtt az első szőlőtőkét elültette volna, megáztatá egy oroszlán, egy majom, egy disznó és egy bárány vérében. Azért aztán vagy oroszlánná vagy majommá vagy éppen báránykává, esetleg disznóvá válhat tőle az ember”.

Csetneki-Juhász Balázs: Sajóládi emlék

        A kocsma sem a régi már,

Nem lehet a falakon érezni

A nikotin szagát,

A füstöt sem lehet vágni rég,

A budoárból a szellő nem hozza már

A sörnek húggyal kevert illatát.

Már a kocsma sem az, amit volt.

Én maradtam olyannak, ahogy jöttem,

Az emberek közül csak  azokhoz kötődtem,

Kik hozzám jók maradtak,

De  magamból a többieknek

Mégis többet adtam.

Hát értük vagyok én a gyütt-ment                                 

A régi, mégis idevalósi.

NEMZETEK KONYHÁJA - Az eredeti franciasaláta receptje

Franciasalátának gyakorlatilag csak mi hívjuk; a világ nagyobbik részén Olivier-salátaként, vagy orosz salátaként ismerik, de ezek mind kissé eltérnek a hazánkban ismeretes verziótól, ami eredetileg levesből szedett zöldségekből készül, némi almával és uborkával megbolondítva.

A titok nyitja abban rejlik, hogy minden összetevőt pont ugyanakkorára kell vágni, a mennyiségeket természetesen ízlés szerint lehet változtathatni.

Hozzávalók: 20 dkg zöldborsó, 20 dkg sárgarépa, 10 dkg krumpli, 10 dkg karalábé, 10 dkg alma, 10 dkg csemegeuborka, 3 tojás, 2 evőkanál mustár, 4 dl olaj, 1 fél citrom, só, bors.

Elkészítés ideje: 1 óra.

Elkészítés menete: Semmi bonyolult nincs ebben az ételben, inkább kissé macerás. A zöldségeket meg kell főzni egyenként, az alma és a csemegeuborka kivételével, arra kell figyelni, hogy ne legyenek túl puhák, inkább maradjanak ropogósak. Amíg főnek, el lehet készíteni a majonézt: a tojások sárgáját el kell keverni a mustárral, majd fel kell önteni olajjal, sózni és borsozni kell mindenki kedve szerint, valamint bele kell facsarni a fél citrom levét.

Ha minden kész van, nincs más dolog vele, mint összekeverni a zöldségeket a majonézzel és már fogyasztható is, de nem árt neki, ha áll egy napot előtte a hűtőben.

Köretnek és magában is kiváló étel.

Konkoly-Thege Miklós születésnapjára - január 20.

           Konkoly-Thege Miklós (1842-1916) a jeles csillagász, asztrofizikus és műszerkészítő  Pesten és Berlinben járt egyetemre. 1871-ben, amikor ógyallai kastélyának tetején saját kedvtelésére  elkezdte vizsgálódásait, még egyetlen működő csillagvizsgáló sem volt Magyarországon. 1890-ben nevezték ki az Országos Meteorológiai Intézet igazgatójává. Ő szervezte meg az előrejelző szolgálatot és az ő idejében adták ki az első térképes időjárás-jelentéseket. Rendkívül sokoldalú ember volt. A csillagvizsgáló műszerek tervezése és építése mellett tudományos munkákat írt gőzhajókról, mozdonyokról, kiváló fényképész hírében állt, és zenét is komponált. Egyik alapítója volt a Magyar Filharmóniai Társaságnak. Emlékét az MTA csillagvizsgálójának neve őrzi.

            A tudományos igényű csillagászati kutatások újraindítása is személyéhez fűződik, aki ógyallai (ma: Hurbanovo, Szlovákia) birtokán 1871-ben egy 4″-es távcsővel és egy meridánkörrel kezdte el a rendszeres megfigyeléseket. A napfoltmegfigyelések 1872-től az időjárás szabta keretek között rendszeresen folytak. A „magánészlelde” új épületében 1874-től egy 10,5″-es tükrös Browning-teleszkóppal, 1881-től egy 10″-es Merz-refraktorral végezték a különböző égitestek megfigyelését. Ezek az eredmények rávilágítottak az üstökösök és a meteorok közötti rokonságra. A színképi megfigyelések értelmezésére laboratóriumi munkákat is folytattak, amelynek első eredményeiről 1884-ben számoltak be az MTA-nak.

A skót viccek lehetséges eredetéről

A brit szigetország történetét áthatja a skót-angol ellentét. Viszálykodásuk, vetélkedésük, szabadságharcaik alapjaiban határozták meg nemcsak a mai Nagy-Britannia képét, szokásait, tradícióit, hanem a róluk kialakult képet is.

A skót viccek kiötlőinek és az egész világon való elterjesztéséért felelősöknek természetesen az angolokat tartják. Hogy igazából honnan ered, illetve mi a háttere ennek a téveszmének, mármint hogy skótok a skótok, vagyis zsugorik, nem lehet tudni. Vannak azonban tények, melyek megfelelő módon tálalva alkalmasak lehettek arra, hogy okokként említsük.

Idézzük magunk elé a két tán leghíresebb skót történelemmel foglalkozó filmet. Az egyik a Rettenthetetlen, másik pedig a Rob Roy. Mindkét filmből láthatjuk, hogy a skót felföld nem volt egy termékeny mezőgazdasági terület. A föld nem volt bőkezű lakosaival. Mindennek tetejében megjöttek az angolok, akik még azt is elvették, ami már megvolt. A skót szemlélet vitathatatlan sajátja, hogy „vigyáz arra, ami már legalább megvan”. Tehát kétségtelen, hogy nem herdálnak. Ezt a szemléletet szimbolizálja a Skócia egyik jelképének is nevezett bogáncsvirág. Ez az a növény, amely mások számára értéktelen, a skót felföldön viszont még ez is érték.

A másik érdekesség, mely táplálhatta a mítoszt, egyfajta irigységen alapszik. A XVIII. században a gazdaság fellendítése érdekében a két legnagyobb skót bank megreformálta a hitelrendszerét, széles körben elérhetővé tette. Azt kell mondanunk, hogy Edinburgh lett a sziget pénzügyi központja. Ennek mi sem ékesebb bizonyítéka, minthogy mai napig létezik és forgalomban van a skót font, melynek értéke az angol fonttal azonos. A különbség csak annyi, hogy csak Skóciában használják, ők viszont teljesen természetesen és örömmel teszik.

Sokszor gondolkoztam már azon, hogy vajon a skótok miért nem hadakoznak kézzel-lábbal a fukar minősítés ellen, illetve mit tanulhatunk tőlük? A skótok – ugyanis – látszólag nem foglalkoznak a róluk világszerte elterjedt pletykával, sőt a legtöbb angol úriember őrült kutatásokat folytat skót felmenők után, hogy ezzel is bizonyítsa előkelőségét.

Azt gondolom, hogy amit tanulhatunk tőlük az az, hogy minden megpróbáltatás és nehézség ellenére ragaszkodtak tradícióikhoz, értékeikhez. Nem a sérelmekre fókuszáltak, hanem arra, hogy meglévő értékeikből tradíciót, sőt mára több fronton jövedelmező bizniszt építsenek.

Végül álljon itt az egyik kedvenc skót viccem:

A skót gyerek kér az apjától 4 fontot. Az apa válasza:

- Sok lesz az a 4, minek Neked 3, elég Neked 2, nesze itt van 1.

(Forrás: Café Archibald)

Ráadás:

A madarak repülésének kialakulásáról

A madarak repülésének kialakulására többféle elmélet létezik. A falakó elmélet szerint a madarak ősei a fákon éltek, ágról ágra ugrálva. Ehhez az életmódhoz előnyt jelentett a meghosszabbodott lábközépcsont és a hátrafelé irányuló hallux (nagylábujj) kifejlődése, ami a fákon való kapaszkodást segítette. A mellső és a hátsó végtagok más célra alkalmazkodtak; a mellsők mászásra, a hátsók pedig ugrásra. Ennek következtében a mellső lábak hosszúak maradtak, ahogyan a futó fejlődés eredményeként is. A „szárnyak” felülete növekedett a jobb siklóképesség elérése érdekében, az egyik fáról a másikra történt siklórepülés kialakulása után pedig a szárnyaik csapkodásával az állatok tovább növelték röpképességüket.

A hosszú lábú talajlakó theropodákhoz képest kevés bizonyíték létezik a famászó dinoszauruszokról. Tény azonban, hogy az erdei üledékek csak ritkán őrződnek meg, ami magyarázatot adhat a leletek hiányára. Egyes újabb kutatások aláaknázzák a „fáról le” elméletet azt állítva, hogy a legkorábbi madarak és közvetlen őseik nem tudtak fára mászni. A mai falakó madarak sokkal görbébb lábujj karmokkal rendelkeznek, mint a talajon élők; a mezozoikumi madarak és a közeli rokonságukba tartozó röpképtelen dinoszauruszok lábujj karmai pedig inkább a mai talajlakó madarakéra hasonlítanak. (Richpoi Hírek)

A hóemberek világnapja előtt a hóról - január 18.

Gréczi Margit: Téli patak (70x53 cm)

            A tél legnépszerűbb ismertetőjele az összefüggő hótakaró. Vajon barátunk-e, vagy ellenségünk a sokszor fél méternyire, vagy ennél is vastagabbra hízó fehér lepel?

            A hótakaróval bezárt levegő hőszigetelő hatása biztosítja vetéseink áttelelését, mivel az őszi gabona a mérsékelt fagyot még károsodás nélkül elviseli. Hosszantartó, zord teleink általában hóban is bővelkednek és a tartós fagyok idején a vetéseket már hóbunda oltalmazza. Ennek ellenére – a mi éghajlatunkon – nem számíthatunk teljes biztonsággal a hó védelmére: előfordul, hogy előbb beállnak a fagyok, mint ahogy a hó leesik.

            A hó súlya okozta káros jelenség az úgynevezett hótörés. Ez abból áll, hogy a nagy tömegben hulló, tapadós, nedves hó rárakódik a fák ágaira, és letördeli őket. A nedves hóból már az egy centiméteres réteg is négyzetméterenként átlagosan két kilogramm tömeget jelent, így egy-egy kiadós havazás négyzetméterenként akár egy mázsányi terhelést is okozhat. A nedves hó főként a fenyveseket károsítja, mivel ott a sűrű lombozat miatt egy-egy fán nagyobb felületre rakódik rá a hó.

Az első ausztrálok - 1788. január 18.

saját fotó

(Forrás: BBC History, 2012/1.)

Érdekes szobrok