Zene világnapja elé

A zene görbe tükörben   

     

Krumpli egytál

Burgonyakrokett

Kelet-Kárpátalja nevezetességeiből - Bilin

Bilin, ukránul: Білин (Bilin), falu Ukrajnában, Kárpátalja Rahói járásában.

Fekvése

Rahótól 7 km-re északkeletre, a Fekete-Tisza völgyében fekszik.

Nevének eredete

A Bilin helységnév névátvitellel keletkezett annak a havasnak a nevéből, amelynek a lábánál települt (1726: Bilin). A hegynév a ruszin-ukrán бeлый ~ білий ’fehér’ melléknév -in képzős származéka.

Történetéből

• 895-1920. június 4. (trianoni békediktátum) – Magyarország része
• 1920-1938/1939 – Csehszlovákia része
• 1938/1939-1944 – Magyarország része
• 1944-1945 – szovjet megszállás
• 1945-1991 – Szovjetunió része (Ukrán SZSZK)
• 1991-től – Ukrajna része

Nevét 1796-1799 között Bilen néven említették. Későbbi névváltozatai: 1804-ben Bjlen, 1828-ban Bilin, Bilen, 1838-ban Bilíny, 1851-ben Bilen, 1863-ban Бiлинъ, 1877-ben, 1892-ben és 1913-ban Bilin, 1925-ben Bilin nad Tisou, Bilina, 1930-ban Bělin, 1944-ben Bilin, Билинъ, 1983-ban Білин, Бeлин.

Bilin lakóinak száma a 2003 évi adatok szerint 1830 fő.

Az Erdészet 1929 óta működik, a település határában 6 ásványvíz-forrás található, valamint korábban volt egy piaztrángtenyésztő-telep is.

Nevezetességei

Görög katolikus templom

Pravoszláv templom

Rahó és Bilin közt a főút mellett látható kis vízesés

Poeltenberg Ernőné Paulina Kakowska

Az osztrák származású Poeltenberg Ernő Galíciában ismerkedett meg – ahol a 4. huszárezred tisztjeként állomásozott – Paulina Kakowskával, egy tehetős, bécsi bankár leszármazottjával, és ott is házasodtak össze 1840 decemberében. Három gyermekük született: Lipót, Ilona, Guidó. Paulina a férjét 1848-ban látta utoljára, mert gyermekeivel a szabadságharc alatt és a leverése után is Bécsben élt a férje családja közelében, és mindent megtett annak érdekében, hogy kegyelmet eszközöljön ki Poeltenberg Ernő számára.              Október elején szándékozott Aradra menni, meglátogatni a férjét, de elkésett… Poeltenberg Ernő búcsúlevelében arra biztatta imádott feleségét, hogy menjen férjhez, és legyen nagyon boldog, mert megérdemli. Paulina azonban soha sem ment férjhez. Egész életében gyászolta a férjét. Családjával áttelepült Magyarországra, visszavonultan élt, és nagy fáradsággal nevelte gyermekeit. A kiegyezés után megpróbálta felkutatni férje földi maradványait, de az ásatások nem jártak eredménnyel. Poeltenbergné haláláig gyászruhát viselt. Egy 1870-es évek elején keletkezett tudósítás szerint: ,,A derék özvegy mind a mai napig gyászruhát visel, ami a nemes arcvonásokkal bíró szép matróna fehér hajával sajátos ellentétben vagy inkább jól illő összhangban áll.” Paulina egyszer hallatott csak magáról, amikor a bécsi kiállításra hosszú évek munkájával egy gyönyörű gyöngyből fűzött asztalterítőt készített férje emlékére, amit mindenki megcsodált. 

     1874-ben hunyt el. Temetésén Kriváncsy József volt ezredes felhívására a családján kívül, volt honvédtisztek kísérték koporsóját utolsó útjára. Szigeti Márta

A lengyel csapatok elfoglalták a Csehszlovákiához tartozott Teschent (Český Těšínt) ­– 1938. október 2.

A történelem iránt érdeklődő olvasóimnak egy újabb csemegével szolgálok. És még magyar vonatkozása is van!
Ami erről eddig a köztudatban szerepelt: 1938. szeptember 30-án sikerült diplomáciai eszközökkel, négyhatalmi megállapodással (közülük három győztes az I. világháborúban!!!!), Hitler, Mussolini (Olaszország miniszterelnöke), Daladier (Franciaország miniszterelnöke) és Chamberlain (Nagy-Britannia miniszterelnöke) által aláírt Müncheni egyezménnyel elérni a Szudétavidék Németországhoz való csatolását. A német csapatok másnap, október 1-én bevonultak az engedélyezett területre. 

És ami a történelemkönyvekből kimarad: A müncheni egyezmény nem teljesítette Magyarország és Lengyelország Csehszlovákiával kapcsolatos kérelmét, bár ezt Mussolini nagyon támogatta. Amíg Németország esetében a terület azonnali átadása mellett döntöttek, a magyar és a lengyel kormányt arra szólították fel, hogy kezdjék meg a közvetlen tárgyalásokat Csehszlovákiával a vitás kérdések rendezése céljából. A lengyel kormány mélyen meg volt sértve, hogy őket, mint nagyhatalmat meg sem hívták a müncheni konferenciára, s nélküle döntöttek. A négyhatalmi határozatot nem vette figyelembe, hanem már szeptember 30-án ultimátumszerűen követelte Prágától az I. világháború utáni vitás területek azonnali átadását. A csehszlovák kormány engedett az erőszaknak, és október 1-én válaszjegyzékben tudatta "kész azonnal megkezdeni a terület átadásának lebonyolítására vonatkozó megbeszéléseket". A lengyelek azonban tárgyalásokba nem voltak hajlandóak belemenni, a lengyel katonák másnap (október 2-án) átlépték Csehszlovákia–Lengyelország - a valamikori antant - által kijelölt határát, és elfoglalták Český Těšínt (német neve: Teschen) és környékét, valamint a Tátra néhány részét. Ez jogos területszerzés volt? Akkor a II. világháború utáni határrendezéskor miért lett újra Csehszlovákia része? Vagy nem ugyanott lett kijelölve a határ? (Érdekes kérdés még az is, hogy ez a rész kb. egy év múlva - Lengyelországnak a németek, szlovákok, a szovjetek és a litvánok által történt felosztása után - hová került, a Cseh-Morva Protektorátushoz, vagy maradt az elfoglalt Lengyelország része – eddig nem sikerült kiderítenem. Ha valaki tud segíteni, megköszönném.) Az Imrédy-kormány a lengyelek tanácsa, biztatása és sikere ellenére sem merte ugyanezt a lépést megtenni. A magyar kormány tisztában volt azzal, hogy Magyarország földrajzi, politikai és katonai helyzete, valamint a követelt terület nagysága nem hasonlítható a lengyelekéhez.

Teschen ma kettéosztott határváros (Český Těšín ill. Cieszyn), melyet az Olše (Olza)-folyó választ ketté. Az évszázadok folyamán híres volt nemzeti és kulturális sokféleségéről, főképpen német, lengyel, és zsidó közösségek éltek itt (és nem cseh!!), de az Osztrák–Magyar Monarchia idején kisebb magyar közösség is lakott a városban. 1920-ban 35.790 lakosa volt.

         És bármilyen hihetetlennek tűnik, de volt időszak, amikor a Magyar Korona része volt. Például, ha Mátyás országának térképén keressük, akkor az északi tartományban Boroszlót (ma: Wroclaw - Lengyelország), Ratobort (Raciborz - Lengyelország) megtaláljuk. És ettől délre feküdt a Tescheni hercegség. Az I. világháború után mind a csehek, mind a lengyelek igényt tartottak az előtte az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó területre, a lengyelek el is foglalták.

          A frissen összetákolt Cseh-Szlovákia (akkori helyesírással) - kihasználva Lengyelország nehéz helyzetét, mivel az a Vörös Hadsereggel háborúzott, hogy független lehessen Szovjet-Oroszországtól - elfoglalta a Cieszyni Szilézia nyugati részét (Zaolzie), ahol többségében lengyelek éltek. A keleten kritikus helyzetben lévő lengyel kormány az antant segítségét kérte. A Spába utazó Wladyslaw Grabski lengyel miniszterelnököt azonban az antant vezetői nem szövetségesnek kijáró fogadtatásban részesítették, hanem kikötötték, hogy csak akkor segítenek nekik fegyverszünetet kötni, ha elfogadják a határok kérdésében a világháborúban győztes országok küldötteiből álló Legfelsőbb Tanács döntését. A lengyel miniszterelnök kényszerből belement az alkuba. Így az antant jelölte ki a lengyel-csehszlovák határt a vitás területeken: Osztrák-Sziléziában és a Magyar Királyság északi területén Szepesben és Árvában anélkül, hogy népszavazást szervezett volna, amint azt a lengyelek kérték.

        Az "egyezség" eredménye a lengyeleknek határozottan nem kedvezett: Lengyelország 1009 km2-t kapott 145.241 lakossal, a franciák kedvence, Csehszlovákia pedig 1269 km2 területet 286.000 lakossal, az értékes iparvidékkel és a karwini szénbányákkal. A környék "fővárosából" Lengyelország kapta a nagyobbik részt, a csehek pedig megkapták a vasútállomást és a külvárost. A lengyelek - tekintettel a kritikus lengyel–szovjet front hadászati helyzetére - kényszerűen beleegyeztek ebbe az elosztásba. Az osztozkodás lezárulásával Lengyelország területe 388 634 km², (ezzel az akkori Európa 6. legnagyobb országa), lakossága pedig az 1922-es népszámlálás szerint 27,2 millió fő, 1939-ben, a második világháború kitörése előtt már 35,1 millió fő lett. 

Előzmények 

Szudétavidék (csehül: Sudety; csehül pohraniční území; németül: Sudetenland, lengyelül: Kraj Sudetów) néven nevezték Csehország azon határvidékeit, ahol a német lakosság volt többségben.

A történelem színpadán a 20. században nőtt meg a jelentősége, mivel az első világháború után nagyszámú német kisebbség (majdnem 3,5 millió) került Csehszlovákia határain belülre. A németek által lakott határvidéken a lakosság elsősorban passzív ellenállással vette tudomásul a cseh-szlovák csapatok megszállását. Annak ellenére, hogy Csehszlovákia viszonylag demokratikus berendezkedésű ország volt, Németország fokozatos katonai és gazdasági erősödésével a csehszlovákiai németség kisebbségi jogainak érvényesítése mellett, a külső, németországi propaganda hatására is önrendelkezési jogokat kívánt, ill. az anyaországhoz való csatlakozásra törekedett.

A Német Birodalom céljai közé tartozott Csehszlovákia szétverése, lehetőleg békés eszközökkel, mivel a háborúra még nem volt ereje. Ennek vált kiszolgálójává az 1935-ben a német pártok egyesítésével létrejött Szudétanémet Párt Konrad Henlein vezetésével. 
A német követelések növekedése és a helyzet csehszlovák kormány általi rossz kezelése azt eredményezte, hogy több helyütt atrocitások történtek. A németek, magyarok, lengyelek védelmére hivatkozva egy négyhatalmi találkozót szerveztek Münchenben, hogy a Csehszlovákiának ítélt területen a kisebbségek mostoha helyzetét rendezzék.

És miután 1938. szeptember 30-án sikerült megegyezni a német lakosságú Szudétavidék Németországhoz való csatolásáról, másnap a német csapatok – a helyi lakosság éljenzése közepette – bevonultak az engedélyezett területre.

Hitler tehát mást nem tett, mint érvényesítette a nemzeti önrendelkezés Wilson amerikai elnök által meghirdetett elveket, amit az akkori három vezető nagyhatalom is támogatott. De ezzel nem elégedett meg, hanem a Szudétavidék elfoglalása után 1938 novemberében még néhány kompenzáció nélküli annexiót is végrehajtott (Krems, Domazlice külvárosai, Gewitsch ipari központja, gablonzi sáv Reichenbergtől délkeletre). Miután Hitler látta, hogy a nyugati hatalmak szabad kezet adnak neki, 1939 márciusában magához hívatta a szlovákok vezetőit. Velük megegyezett, hogy a Honfoglalástól a trianoni diktátumig terjedő ezer éven át Felvidéknek nevezett (a diktátum után, az akkor még csak 19 éve Szlovákiára átkeresztelt) terület függetlenségét kikiáltsák (március 14.). Egy nappal később Cseh- és Morvaország maradékát Németország annektálta. (1937 őszén Hitler Darányi miniszterelnöknek Berlinben még a teljes Szlovákiát és Kárpátalját ígérte Magyarországnak, ha együttműködik vele Csehszlovákia ellen!)

Az idősek világnapjára - október 1.

Az ENSZ közgyűlése 1991-ben október 1-jét Az idősek világnapjává nyilvánította. Napjainkban kb. 600 millió hatvan év feletti személy él a világon, számuk 2025-re akár meg is kétszereződhet. Éppen ezért a gyorsan öregedő világban az idősek sokat segíthetnek –önkéntes munkával, tapasztalataik átadásával.

            Vavyan Fable szavaival vigasztalok minden kedves időskorú olvasómat:

"Néha azért jusson eszedbe: az évek múlásával te is visszaadogatod a díszeidet. Ám ha közben lélekben gyarapodsz, nem érhet veszteség, mert e csinosságok vonzatai – szeretet... – megmaradnak, felkavarhatatlanná mélyülnek, más értelmet nyernek, és kiderül, sosem a külsőnek, hanem a teljes lényednek szóltak."

Mivel az önirónia nagyon fontos, néhány viccel kedveskedem blogom látogatóinak:

Idős házaspár üldögél házuk verandáján. Megszólal az öregúr: -Most előveszek egy nagy adag fagylaltot a hűtőből. Kérsz te is?
-Én csak egy kis adagot - válaszolja a felesége -, de önts rá csokoládészirupot! Nem akarod felírni? Tudod milyen feledékeny vagy.
-Dehogyis! Észben tartom. Kis adag csokoládésziruppal.
-Igen, és dióreszelékkel. Nem felejted el?
-Persze, hogy nem!
-És tegyél egy szem cseresznyét a tetejére! Biztos vagy benne, hogy nem felejted el?
-Dehogyis, Márta!
Az elkövetkező tíz percben kihallatszik a verandára, hogy a férj ügyködik a konyhában. Végül megjelenik két tányér sonkás tojással.
-Ugye megmondtam, hogy írd fel! –sóhajt az asszony -Hát nem elfelejtetted a pirítóst?

Egy nyugdíjas megkapja élete legelső golfszerelését.

- A labdát úgy kell ütni, hogy afelé a zászló felé menjen - mondja az edző.

A nyugdíjas nagyot üt a labdába. Az végigrepül a pálya felett, és a lyuk előtt két centivel ér földet.

- És most mit csináljak? - kérdi a nyugdíjas az elképedt edzőtől.

- Most bele kell találnia a lyukba.

Mire a nyugdíjas dünnyögve: - Ezt előbb is mondhatta volna...

Egy utazási iroda előtt álldogál egy idős férfi és egy idős asszony, a kirakatot nézegetik.

Az iroda vezetője felnéz a papírjaiból, meglátja az idős párt. Megesik rajtuk a szíve, és beinvitálja őket az irodába.

- Feltételezem, hogy az önök kis nyugdíjából nemigen engedhetnek meg maguknak egy külföldi utat, ezért úgy gondoltam, hogy cégünk most egy rendkívüli akció keretében megajándékozza önöket egy tengerparti nyaralással, és nem fogadunk el semmilyen elutasítást.

Az öregek természetesen örömmel elfogadták az ajánlatot. A főnök az egyik alkalmazotthoz fordult, és azonnal foglaltatott nekik egy ötcsillagos hotelben szállást és repülőjegyet.

Egy hónap elteltével megjelenik az idős hölgy az utazási irodában. Kedvesen fogadják.

- Milyen volt az utazás?

- Köszönöm, minden nagyon tetszett. Csak azt szeretném megkérdezni, hogy ki volt az az öregúr, akivel meg kellett osztanom a szobámat?

Két nyugdíjas találkozik tavasz táján egymással. Azt mondja az egyik: –Szervusz komám Ugye Te is alig várod már a nyarat? Akkor legalább az életszínvonalunk 50 %-al jobb lesz!

–Hogyhogy!?!?

–Úgy, hogy télen fáztunk is és éheztünk is, de nyáron csak éhezünk!!

Két nyugdíjas férfi beszélget:

- Emlékszel, mikor sorkatonák voltunk, brómot raktak a teánkba, hogy ne legyünk kanosak.

- Igen - de semmi hatása nem volt!

- Akkor még nem. Most kezd hatni...

Két nyugdíjas férfi beszélget:

- Te mit választanál: a szexet vagy a karácsonyt?

- A karácsonyt.

- És miért? A szex már nem tetszik?

- Tetszeni tetszik. De karácsony sűrűbben van.

Ketten beszélgetnek:

- Te mit csinálsz, ha nyugdíjba mész?

- Az első héten még csak üldögélek a hinta székben.

- És aztán?

- Szép lassan elkezdek hintázni.

A nyugdíjas arra ébred, hogy betörő járkál a lakásában.

- Segítség! – kiabál.
- Ne csapjon zajt – csitítja a betörő. - Nekem csak pénz kell.
Mire a nyugdíjas: - Ja, az más. Akkor keressünk együtt, mert az nekem is kellene...

- Jegyeket, bérleteket kérem!

- Én már elmúltam hetven éves.

- Tudja ezt valamivel igazolni?

- Persze. Ha fiatalabb lennék, fellökném magát és elszaladnék.

Állatok világnapjára - október első vasárnapja

Jegesmedvék