A nemek egyenjogúságáról a humor tükrében

A féltékeny feleség egy cetlit talál a férje zsebében, rajta egy telefonszámmal. Felveszi a telefont, beüti a számot, majd amikor felveszik, köszönés és bemutatkozás nélkül belevisít:

–Mindent tudok, te cafka!

Mire a válasz a kagylóból:

–Rendben van, de akkor miért tetszett a tudakozót hívni?

Egy fiatal lány szemrehányóan mondja a szép szavakat suttogó lovagjának: –Azt hiszed, nem tudom, hogy egyszerre több nőt is bolondítasz?

–Esküszöm, drágám, csak téged!

–Halló, rendőrség? Tegnap este bejelentettem, hogy eltűnt az anyósom.

–Igen, uram.

–Nos arról volna szó, hogy ha tettek már valamit, álljanak le. Ne keressék!

–Talán megkerült a hölgy?

–Nem, aludtam egyet a dologra!

Az utolsó veszekedésünk oka én voltam. A feleségem megkérdezte: Mit nézel a tévén?

–A port.

A székely sapka nélkül áll a nagy hidegben az utcán. Arra jön a komája:

   - Hallja, kend, mit áll itt hajadonfővel ebben a hidegben?

   - A házban ráncba szedtem az asszonyt, de most kéne egy bátor ember, aki ki merné hozni a sapkámat.

Éjszaka a férj felkelti a feleségét: –Ébredj, egy férfi járkál a lakásunkban!
Az asszony felsóhajt: –Na végre!

Egyik várakozó férfi megszólítja a másikat a vasútállomáson:
       –A feleségét várja?
       –Nem várom. Jön!

Miből láthatjuk hogy egy férfi a jövőjét tervezi?
       Vesz két rekesz sört.

Hogy hívják azt a férfit, aki elveszítette ítélőképessége 90 %-át?
       Özvegy.

Sárgabarack lekvár

hozzávalók / 12 adag

7 kg sárgabarack

1800 g cukor (kristály)

elkészítése

A sárgabarackokat megmossuk, majd kisebb adagokban forró, lobogó vízbe dobjuk egy-két percre, szűrőkanállal kivesszük, lehúzzuk a héjukat, kivesszük a magjukat és negyedekbe vágva az üstbe (fazékba) tesszük.

Amikor már az összes barack az üstben van, ráöntjük a cukrot. Lefedjük, egy éjszakán át állni hagyjuk.

Másnap reggel két- két és fél órán át főzzük közepes lángon, a végén botmixerrel kicsit pépesítjük a nagyobb gyümölcsdarabokat. Merőkanállal steril üvegekbe töltjük, befőző fóliát teszünk a teteje alá, rátekerjük a tetőket, végül befőttes gumival még jobban rászorítjuk a fóliát az üvegre.

Mielőtt száraz dunsztba tennénk, az összes üveget fejtetőre állítjuk egy pillanatra. (A száraz dunszt nálam egy kartondobozból áll, amibe az üvegeket teszem, egy törölközőből és két plédből, amikbe jól bebugyolálom a dobozt.) Addig kell a dunsztban hagyni a lekváros üvegeket, amíg teljesen kihűlnek. (Én egy-két napig szoktam benne hagyni.) (14 db 375 ml-es üveg lett tele ezzel a mennyiséggel.) (Forrás: Petra receptje)

Az egészség nagy kincs!

Az Osztrák-Magyar Monarchia területe

          A Habsburgok ún. dunai birodalma 1526. december 16-án a pozsonyi ferences kolostorban kezdődött, ahol Habsburg Ferdinándot magyar királlyá koronázták. És utána egyre csak nőtt a Birodalom 1918. november 3-áig. Lucian Boia román történész szerint: Vesztesek és győztesek (Az első világháború újraértelmezése), 33.o: „Ausztria történelmi alapon szerveződő, külön-külön igazgatott tartományok konglomerátuma volt, az etnikai arányok, a nemzeti küzdelem intenzitása pedig tartományról tartományra nagyon eltérő volt”. Ezt a közel négy évszázad Közép-Európáját a Habsburgok uralták egy birodalomban. Az utána következő évek Kelet-Európájában azonban gyors és nagy államhatár változások követték egymást négy nagy váltásban.

            Mária Terézia 1749-ben kiadott államigazgatási szabályzata a birodalmát két államban fogta össze: az örökös tartományokat és a cseh korona tartományait, valamint a Szent István-i Magyarországot egy-egy külön, de azon belül egységes államnak tekintette. 1754-ben még vámvonalat is létesítettek a két rész között.

            A Bécsi Kongresszus idején, 1815-ben Köztes-Európában a Porosz Királyságon, a Habsburg Birodalmon, az Orosz Cárságon és az Oszmán-Török Birodalmon kívül egyetlen egy független állam sem létezett.

            1848–49-ben Magyarország ki akart szakadni a birodalomból, de külső nemzetközi erők ezt megakadályozták.

            Az 1867-es Habsburg–osztrák–magyar kiegyezés a birodalmat dualista állammá alakította át: Osztrák Császárságra és Magyar Királyságra.

            Európa térképe azonban folyamatosan változott.1914-ben a birodalmak mellett már 6 független kisállam is létezett.

            Az Osztrák–Magyar Monarchia lakossága az I. világháború küszöbén 52,1 millió fő volt, a világ negyedik legnépesebb állama (Oroszország, USA, Németország után). Ez Európa népességének egynyolcadát tette ki 11 különböző nyelvet beszélő nemzettel és kisebbséggel.

            Az első világháború során – a bukaresti béke (1918. május 7.) értelmében – történelme folyamán még utoljára 5113 km²-el növekedett is.   Az Osztrák–Magyar Monarchia föderatív átszervezésére, megcsonkítására, feldarabolására a legkülönbözőbb elképzelések születtek. Ezeket nagyon sok cikk, könyv ismerteti részletesen. Fontos megjegyezni, hogy az első világháború fegyverszünetének aláírásakor (1918. november 3.) a Monarchia összes katonája a határokon kívül harcolt! Ezeket a határokat azonban a saint germaini (1919. szeptember 10.) osztrák és a trianoni (1920. június 4.) magyar békediktátumok alaposan megváltoztatták.

            Magyarország és benne a magyarság szupremációjának egyetlen biztosítéka, záloga a Monarchia volt. És ameddig az Osztrák–Magyar Monarchia fennállt (1918. október 16.), addig Magyarország pozíciója fennmaradt. Ekkor Károly osztrák császár manifesztumot adott ki az Osztrák Császárság föderális (államszövetségi) átszervezéséről – bízva abba, hogy a Monarchia népei így együtt maradnak. De pont az ellenkezője történt, megkezdődött a „nemzeti államok” megalakulása, és ezzel a Monarchia szétbomlása. Senki sem gondolta, hogy az I. világháború békekötésekor a Habsburg, az Orosz és a Török Birodalmak helyén 13 ún. nemzetállam kerül a térképre.

            A Monarchia utódállam nélkül szűnt meg. Az I. világháborút lezáró versailles-i békerendszerben Ausztria–Magyarország szétesése és Oroszország, Törökország területi veszteségei több „nemzetállam” születését segítették. A hatalmas területű Osztrák–Magyar Monarchia „örököse” lett önálló államokként a két kicsivé zsugorodott uralkodó nemzet országa: Kis-Ausztria és Csonka-Magyarország, a történelem folyamán eddig soha nem létező Csehszlovákia és a Fiumei Szabadállam. A Monarchia más tartományai pedig kiegészítették a Habsburgok birodalmán kívül eső területeken szerveződő nemzetállami kísérleteket, így jött létre a soha még csak el sem képzelt nagyságú Nagy-Románia a Partium, Erdély, Kelet-Temesköz, Bukovina, Bazarábföld (Besszarábia) az 1913-ban Bulgáriától elvett Dél-Dobrudzsa mellé, Nagy-Szerbia (álnevén: Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, későbbi álneve: Jugoszlávia) a Vajdaság, Dél-Baranya, a Muraköz, Horvátország, Szlovénia, Bosznia, Hercegovina stb. Szerbiához csatolásával. Lengyelország visszakerült a térképre a régi, 1772 előtti Lengyelország darabjai mellé kibővülve hatalmas idegen területekkel (Oroszországtól, a Monarchia osztrák tartományaiból, a Magyar Királyságtól és Németországtól). De ami feltűnő, a Történeti-Magyarország ezeréves területéből mindegyik új állam részesült!

            A Monarchia ausztriai része (az Osztrák Császárság) a történelem előre-haladtával egyre nagyobb területekre tett szert, így hatalmas tartományokat uralt, de a békediktátumkor a törzsországából keveset veszített kevés leendő osztrák kisebbséggel, sőt Nyugat-Magyarországból még területet is nyert, ezértAusztriában hamarabb napirendre tértek a békediktátum fölött. Egyedül Dél-Tirol területén éltek többségében osztrákok, de ott az antant Olaszország javára a győztes jussa mellett a földrajzi adottságokat vette figyelemebe.

            Az Osztrák–Magyar Monarchia 675 900 km² területéből Csehszlovákiához 140,0 ezer km² (20,7%); Lengyelországhoz 80,2 ezer km²  (11,9%); Romániához 113,6 ezer km² (16,8%); a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz 142,5 ezer km² (21,1%); Olaszországhoz 23,4 ezer km² (3,5%); Fiume Államhoz 27 km² került. Az Osztrák Köztársaság (mely nem tekintette jogelődjének az Osztrák Császárságot) a Nyugat-Magyarországról leszakított területekkel (későbbi német csinált neve: Burgenland) 83,8 ezer km²-re (12,4%); a Magyar Köztársaság, mely jogelődjének tekintette a Magyar Királyságot 93,0 ezer km²-re (13,8%) zsugorodott.

            A két világháború befejezése között a volt Osztrák–Magyar Monarchia területén a következő államok, államalakulatok osztozkodtak: Ausztria, Csehszlovákia, Csehország, Cseh–Morva Protektorátus, Horvátország, Jugoszlávia, Lengyelország, Lengyel Főkormányzóság, Magyarország, Harmadik Német Birodalom, Olaszország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szovjetunió, Ukrajna Reichkomissariant.

            A második világháború után a volt Osztrák–Magyar Monarchia területén a következő államokat találjuk: Ausztria, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, Magyarország, Olaszország, Románia, Szovjetunió.

         Ma ezt látjuk a volt Osztrák–Magyar Monarchia területén: Ausztria, Beloruszia, Bosznia–Hercegovina, Csehország, Horvátország, Lengyelország, Magyarország, Olaszország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna.

NEMZETEK KONYHÁJA - Töltött káposzta (székely specialitás)

Garai Gábor: Június

Tudom, meghalnék idegenben;
ott még a fák sem ilyenek;
nem virít bodza a berekben,
akácok könnye sem pereg;
nem részegít a széna-illat,
nem villámfénnyel jön a nyár,
nem így táncol felhőn a csillag,
nem szédül az égtől a táj...

Meghalok itt is -: a gyönyörtől,
hogy a repceföld színarany,
hogy a lomb oly zöld szinte tombol,
s a kőnek is illata van;

hogy áll a búza nyers kalásza,
mintha világot nemzene,

s e tájon az lel csak magára,
ki végleg egyesült vele.

Antonescu román diktátor halálára - 1946. június 1.

Antonescu Hitler oldalán üdvözli a tömeget (1941. München)

1939. szeptember 1-én kitört a II. világháború. Armand Călinescu román miniszterelnök szeptember 6-án deklarálta a semlegességet, mire a vasgárdisták megölték szeptember 21-én. A király továbbra is fenn próbálta tartani a semleges állapotot, de végül rákényszerült az Adolf Hitlerrel való kiegyezésre. 1940 folyamán a Szovjetunió visszafoglalta Romániától Besszarábiát,  valamint elfoglalta Észak-Bukovinát és a moldvai Herta kerületet (összesen 49,7 négyzetkilométer terület). Magyarország visszakapta Erdély északi, többségében magyarlakta részét a szövetségesek második bécsi döntése értelmében 1940. augusztus 30-án (43 105 négyzetkilométer, 52,2% magyar, 41,5% román lakossal), illetve Dél-Dobrudzsát önként átadta Bulgáriának (7565 nényzetkilométer, 81% török, tatár, bolgár lakos). Az ország területének (főleg nem románok által lakott) harmada ezzel elveszett, és megrendült a király népszerűsége. II. Károly egy Vasgárda vezette felkelés elkerülése érdekében ismét felfüggesztette az alkotmányt, és 1940. szeptember 4-én Ion Antonescu hadügyminisztert nevezte ki miniszterelnöknek. Ő azonban hamarosan – maga mögött tudva a Vasgárda, néhány tiszt és Németország támogatását – követelte a király távozását, és lemondását a trónörökös, Mihály javára.

Horia Simával, a Vasgárda vezetőjével együtt megalakította a „Nemzeti Légionárius Kormányt”, aminek Antonescu Conducător (vezér) a feje, Sima pedig a miniszterelnök-helyettese volt. A vezér a Führert is meglátogatta, és október 7-én német csapatok érkeztek Romániába, hogy biztosítsák az olajmezőket. November 23-án a románok a tengelyhatalmak oldalán csatlakoztak a háborúhoz. Szigorú zsidó-, görög- és örményellenes intézkedéseket vezettek be. Antonescu Romániája Hitler egyik legfontosabb szövetségese volt: rengeteg katonával, élelemmel és üzemanyaggal látta el a németeket a háború alatt, amint ebben a sorozatos találkozókon megegyeztek.

Antonescu diktatúrája

Romániában a Conducător beleegyezésével a Vasgárda iszonyú terrorba fogott: a lemondatott Károllyal kapcsolatba hozható személyek mellett rengeteg zsidót öltek meg mindaddig, amíg tevékenységük túlzottan zavaróvá nem vált, és a román, illetve német hadsereg el nem kezdte lefegyverezni őket. A Vasgárda ezért 1941. január 27-én fellázadt, és egy háromnapos öldöklés keretében 127 zsidót végzett ki, míg a román és német haderő néhány héten belül le nem verte, és feloszlásra nem kényszerítette őket. Antonescu ekkor diktátorrá (államfővé, a minisztertanács elnökévé és októberben marsallá) nyilvánította magát. További antiszemita intézkedéseket is hoztak: A Nemzeti Romanizáló Központ feladata a zsidók eltüntetése volt a román életből.

Népirtások

A Conducător 1941. június 22-étől kezdve körülbelül egymillió katonával támogatta a németek Szovjetunió elleni támadását, és egyúttal megnövelte a szövetségeseinek juttatott kőolaj- és élelmiszerszállítmányok mennyiségét. Az elismerés sem maradt el. Románia elfoglalta a Szovjetúniótól Észak-Bukovinát, Besszarábiát, sőt a Dnyesztertől keletre eső területek nagy részét egészen Ogyesszáig!! A Krim-félszigetet is Romániához akarta csatolni, de abból Hitler egy hatalmas üdülőtelepet akart kialakítani az összes szövetséges állam polgára részére. (A románok azonban ebbe nem nyugodtak bele, állandó téma volt a nemetekkel az oroszok és az őslakos tatárok által lakott Krím-félsziget hovatartozásának kérdése!) Az elfoglalt területeken élő zsidókat potenciális szovjet kémnek tekintették. Június 19-én Antonescu 40 000 romániai zsidó deportálását rendelte el városi gettókba és elkülönítő táborokba. Június 27-június 29. között a jászvásári (románul: Jassi) pogrom során legalább 13 000 zsidót megöltek a román hatalmi szervek.

Antonescu a hadsereget könyörtelenségre szólította fel annak érdekében, hogy megszabaduljon az újonnan megszállt bukovinai és besszarábiai zsidóktól. Ennek következtében több mint 310 000 zsidót űztek el az említett területekről román és német katonai egységek román, illetve ukrán civilek segítségével. Szeptember 15-én a Conducător elrendelte 150 000 túlélő koncentrációs táborokba és gettókba zárását a németek által megszállt Ukrajna transznisztriai részén – itt a háború során 80 000 európai zsidót végeztek ki a nácik és csatlósaik. A 150 000 főből mindössze ötvenezren élték túl a deportálást (ők 1943 decemberétől a szovjetek közeledtére hazatelepülhettek). 1941. október 22-én az ogyesszai parancsnokságnál történt robbantás hatására Antonescu 200 fő kivégzését rendelte el minden egyes román és német tisztért. Másnap a városban 25 000 helyi zsidót végeztek ki a partizánok akcióját megbosszulandó.

Bár Antonescu személyes felelősségéről voltak viták, 280 000–380 000 zsidó halálért tartják felelősnek. Közvetlen felelősségét egy bizottság állapította meg, amelyet a Nobel-békedíjas Elie Wiesel vezetett, és amelynek jelentését 2004-ben a román kormány hivatalosan is elfogadott.

Nem is olyan régen a bukaresti legfelső bíróság felmentette Antonescut a béke elleni bűnök alól (a fő vádpont ellene). Ez meglepő módon a román sajtóban, politikában, és civil társadalomban nem kapott visszhangot, csupán a Moldovai Köztársaság Kommunistáinak Pártja és az Európai Baloldal tiltakozott. Később számos zsidó szervezet és az orosz kormány is tiltakozott. Ez az első eset Romániában, hogy egy százezrek haláláért felelős embert felmentenek egy ilyen fontos vádpont alól.

A Conducător bukása

1943-ban a németek és szövetségeseik ellen fordult a hadiszerencse: a sztálingrádi vereség után szovjet ellentámadás indult nyugat felé. Rengeteg román esett el a harcokban, a hadsereg maradéka pedig erősen demoralizálódott, mire megérkeztek a Vörös Hadsereg alakulatai Romániába 1944. augusztus 20-án. Három nap múltán Mihály király – akit néhány tiszt, fegyveres kommunisták és a Nemzeti Demokratikus Blokk támogatott – elrendelte Antonescu letartóztatását, átvette a kormány irányítását, hadat üzent Németországnak és visszaállította az 1923-as alkotmányt. A szovjetek augusztus 31-én értek Bukarestbe, fegyverszünetet pedig szeptember 12-én kötöttek a sikeresen kiugró románokkal, akik ezután a szövetségesek oldalán részt vettek a magyarországi és a szlovákiai harcokban. A háború lezárulása idejére a román emberveszteség majdnem egymillió főre rúgott. Antonescut a Szovjetunióban hallgatták ki, aztán kiadták hazájának, hogy háborús bűnösként ítélkezhessenek felette. A "nemzeti árulás peré"-nek nevezett háborús perben halálra ítélték 10 társával együtt május 17-én. Június elsején lőtték agyon Bukarest külvárosában, a Jilava erőd börtönénél. (Forrás nagy része: Wikipedia)