Jópofa

Tarpon Springs-i görög faluban (2/1) Florida - USA

2010-es népszámlálási adatok szerint a település létszáma: 23 484. Az USÁ-ban e városban a legnagyobb a görög származású lakosok aránya. 1943-ban szentelték fel a valamikori Konstantinápolyban (ma: Isztambul) 2000 évvel ezelőtt felépült Haggia Sophia-székesegyház (török neve: Aja Sophia) mintájára emelt Szt. Miklós görög ortodox székesegyházat.

 

Ötven fölött - napi egy alma kötelező

Ha minden 50 éven felüli elfogyasztana naponta egy almát, minden évben 8 500 szívroham és stroke miatti halálesetet lehetne megelőzni az Egyesült Királyságban – derül ki az Oxfordi Egyetem szakértőinek friss kutatásából, amely a BMJ szakfolyóiratban jelent meg.

            Az adatok alapját modellezés képezi, nem pedig elméleti tanulmány. Bár minden gyümölcs hasznos lehet e célra, de az előnyök tudatosítása a lakosságban így is kihívást jelent. A korábbi adatok szerint a szigetországban a felnőttek több mint kétharmada nem eszi meg a napi ajánlott öt adag zöldséget vagy gyümölcsöt, és Európa többi országában sem sokkal kedvezőbb a tendencia. És bár tízből kilencen legalább napi egy adagot elfogyasztanak, Dr. Adam Briggs és kollégái úgy vélik, hogy mindenki számára hasznos lenne ennél több is. Számításaik alapján ha minden felnőtt megenne naponta plusz egy adag gyümölcsöt, évente 11 000 érrendszeri okok miatt bekövetkező halálesetet lehetne megelőzni.

A viktoriánus mondás, miszerint „napi egy alma az orvost távol tartja”, különösen fontos az 50 éven felüliek esetében, akiknél nagyobb az érrendszeri betegségek kockázata – állítják a kutatók, akik a leggyakoribb érrendszeri halálokok, tehát a szívroham és a stroke megelőzését vizsgálta sztatin tartalmú gyógyszereket szedő és napi egy almát evő 50 éven felülieknél. Feltételezve, hogy tízből legalább heten követték az utasításokat, a sztatinok 9 400 életet menthetnének meg évente, míg az alma 8 500-at. Az adatok nagy mennyiségű, több százezres mintán alapul, amelyet más orvosi kutatásokhoz és megfigyelésekhez gyűjtöttek össze. „Kimutattuk, hogy milyen hatékonyak lehetnek akár a legapróbb életmódbeli változtatások is. A gyógyszerek és az egészséges étrend tényleg segíthetnek megelőzni a szívbetegséget és a stroke-ot is. Bár az orvosok által írt koleszterincsökkentő receptjét nem szabad almára cserélni, mindenkinek hasznos lenne több gyümölcsöt enni” – összegezte Dr. Briggs. (Forrás: Vital.hu)

Alma-humor

Cicás humor

A meteorológiai világnapra - márc. 23.

Gombás rakott hús

Hozzávalók:
6 db vékony szelet sertéskaraj
bacon szeletek
1 kis üveg szeletelt gomba
2 + 2 db tojás
liszt
reszelt sajt
só
bors

Elkészítése:

            Egy őzgerincsütőt keresztben kibélelünk baconszeletekkel úgy, hogy kétoldalt kilógjon a szalonna. Három szelet karajt kiveregetünk, sózzuk, majd lisztbe, két felvert tojásba és reszelt sajtba forgatjuk. Egymás mellé, a szalonnára tesszük őket. A gombát egy kis olajon megpároljuk, majd a gázt lezárjuk és ebbe két nyers tojást belekeverünk, sózzuk, borsozzuk.
            A tojásos-gombás masszát a sajtos húsokra öntjük, majd egyenletesen eligazítjuk. Ismét 3 szelet karajt sózunk, liszt-tojás-reszelt sajtba forgatjuk, és a gombás-tojásos masszára helyezzük egymás mellé. A kihajló szalonnaszeletekkel betakarjuk.

            Alufóliával lefedve jó fél óráig, majd a fóliát levéve még további fél órát sütjük, pirítjuk a rakott húst. 15–20 percig állni hagyjuk az őzgerincben, aztán egy tálra fordítjuk.
            Ha kicsit hűl még, szeletelhető. Mutatós és finom fogás. Hidegen is jó.

            Mindenképp várjunk a kiborítással amíg hűl, és szeletelni se próbáljuk melegen, mert szétdől!

A magyar-lengyel barátság napjára - március 23.

          A magyar és a lengyel Országgyűlés 2007-ben elfogadta a világon is egyedülállóként, hogy az év egy napja legyen a Magyar-Lengyel Barátság Napja. Erre a barátságban eltöltött közös 1100 éves múltunk adta az alkalmat. Nekem ez akkor nagyon megható volt, és örömmel töltött el, azóta is megünneplem a magam módján. Most visszaemlékezem az életemben előfordult kacsolatokkal.

          Lengyelországban nyolcszor voltam életemben. Bejártam keresztül-kasul az egész országot, némely részét többször is.

          Először 20 éves koromban egy barátommal vágtunk neki a Pannoniámmal. Abban az időben motoron és viszonylag fiatalon nagy élmény volt Dél-Lengyelország megismerése, Prága felé jöttünk vissza. Nemigen akadt rajtam kívül ilyesmire vállalkozó. (A magyar gyártmányú Pannoniák kiváló gépnek bizonyultak!) 23 éves koromban voltam a Miskolcon általam vezetett Hélios Ifjúsági Klubbal csereüdülésen a Gdansk (Danzig)-Gdynia-Sopot Balti-tenger környéki részen. Amikor lengyel barátaink visszajöttek, akkor hallottam először a sztálini diktatúra egyik kiemelkedő rémtettéről, a katyni tragédiáról, ahol 40 ezer lengyel értelmiségit, katonatisztet likvidáltatott a “Gazda”. (Azóta megtudtam, hogy valami furcsa módon magyarok is voltak közöttük!) A feleségemmel autóval bejártuk Varsót, a Mazuri-tavak vidéket, a két fiammal és a feleségemmel Dél-Lengyelországot. Különösen tetszett a kwidzini és a malborki keresztesvár, valamint Hitler keleti főhadiszállása, a rasstenburgi bunkerrendszer. A Debreceni Egyetem tánccsoportjával 1970-ben felléptünk Poznan és Ljublin egyetemi szinpdain. Akkor jóleső érzéssel töltött el, hogy pl. a jóhirű, több ezer hallgatót befogadó poznani egyetem nagyméretű klubjának falait magyar plakátok borították a barátság jeleként. Barátainkkal, a Kertész családdal háromszor voltunk télen Zakopane környékén, hogy hatalmas havat lássunk, és jól érezzük magunkat. Ma is emlékezetesek a csirkebár grillcsirkéi, a lengyel wodka íze, egymás autóinak tolása a havas-jeges utcákon. Megérkezésünkkor már sötét volt, a lengyelek útol-útfélen vártak bennünket, szállást kínáltak nagyon tisztességes áron. Teljesen ismeretlen emberekkel, sötétben pénzeket cseréltünk (valutaváltás a magyar-lengyel barátság jegyében), és soha nem csaptuk be egymást! E téli utakon ismertük meg az ezeréves határt, a Dunajec-folyót, és túloldalán, a magyar végvárat, Nedec várát, csúszkáltunk a Nowi Targ-i bolha-piacon, ahol amikor elestem, az eladók és vevők hatalmasat derültek, mert földrengés tört ki! És amikor keresetlen szavakkal önkéntelenül hangosan emlegettem a sors kegyetlenségét, kiderült, hogy magyar vagyok. Együttérzésük jeleként egyből megindult a szocialista országok lakóitól oly távol álló ölelkezés, kézrázás, közös múlt emlegetése az együtt harcolással és ivással.

Az emberfia Lengyelországban mindig azt érezte, hogy otthon van, csak valami egészen véletlen folytán és fatális tévedésből egyesek máshogy beszélnek!

De bárhol a világban lengyelekkel futottunk össze, rögtön egymásra találtunk. Például amikor a Krímben vagy Raguzában (új neve: Dubrovnik - Horvátország) üdültem az Expressz Utazási Iroda szervezésében. Ez akkor is egyedülálló volt, a többi ország fiataljainak legnagyobb csodálkozására.

A proletárdiktatúra kellemes helyszínei voltak a nyugdíjas klubok, ahol rendszeresen rendeztek ismeretterjesztő előadásokat. Az egészségügyi, közlekedési, életmód stb. mellett nagyon sikereseknek bizonyultak az útibeszámolók diavetítéssel illusztrálva. Engem nagyon sokszor hívtak Lengyelország bemutatására is.

            Nekem személy szerint nagy öröm, hogy ez az önkéntes, nem felülről vezényelt barátság a megváltozott körülmények között sem felejtődött el, sőt államközi szinten is deklarálódott.
          (2014. március 23-én hallottam az M1 híradójában nyilatkozni a magyarországi lengyelek szövetségének elnöknőjét az itteni lengyelek életéről, amit azzal fejezett be: "Lengyelnek lenni Magyarországon nagyon jó dolog!".)