2026. augusztus 19., szerda
A Rudolf és a Stefánia tavak felfedezése
A Teleki Sámuel által finanszírozott és vezetett expedíció már egy éve vándorolt a jórészt ismeretlen Afrikában, a mai Kenya területén. Az utazás célja a bennszülöttek által Fekete-tónak nevezett – európaiak számára csak hírből ismert – tó elérése, felfedezése. Egy Nyire hegyi bennszülött útközben figyelmeztette őket: „Mit fogtok a marháitokkal csinálni, hiszen a tó partján nincs egy szál fű sem” Elnézően mosolyogtak, hiszen ahol víz van, ott legelő is akad. A karaván tagjai 1888. március 6-án, kedden, örömujjongással üdvözölték a 300 kilométer hosszú és 50 km széles tavat, amit Teleki Rudolf-tónak nevezett el jó barátjáról, a magyar trónörökösről. Ám keserűen tapasztalták, hogy az útközben kapott híradás igaznak bizonyult. „A tó közvetlen környezetében nincs semmi vegetáció, úgyhogy sokáig nem is maradhattunk ott” – írta Teleki.
A víz ihatatlanul sós volt, a környezete kő. Néhány napi pihenő után „…tovább folytattuk utunkat, és csak április 7-én érkeztünk északi végére”. Az ott élők elárulták, hogy kelet felé még egy másik tó is van. Ötnapi meneteléssel ezt is elérték. A jóval kisebb, két Balaton nagyságú tavat Teleki a trónörökös feleségéről Stefánia-tónak keresztelte el. Közben egy homokvihar is akadályozta őket. A szél ellen védekezésül sebtében felrakott kőfalak mögé bújtak. Éjszaka a hőmérő higanyszála +30 Celsius fokot jelzett, ami enyhülésnek számított a nappali, árnyékban mért 40 fok után. Vizük, élelmük elfogyott.
Különös kettősség jellemezte ezekben a napokban Telekit, a sikerélmény keveredett az elkeseredéssel. Még a vereség közeli lehetősége is felrémlett benne, de – szerencsére – az a tudat, hogy kitűzött céljának legnehezebb részét teljesítette, átsegítette őt a mélyponton.
Jávorka Ádámra, az igaz hazafira emlékezem halála napján - 1747. augusztus 19.
Jávorka Ádám (Nagykosztolány, 1683 v. 1684 – Jaroszló, Galícia, 1747. augusztus 19.) kuruc hadnagy, francia alezredes, lengyel ezredes.
A Nagyszombati Egyetem hallgatójaként csatlakozott Rákóczihoz 1704-ben. 1708-ban hadnagynak nevezik ki, Ocskay László, majd Géczy Gábor lovasezredében szolgál. Nevéhez fűződik 1710-ben az árulóvá lett Ocskay László elfogása. 1711 őszén, a szatmári béke után Lengyelországból titokban hazajött, hogy újabb felkelést szervezzen. Elfogták, de 1712-ben ben megszökött a börtönből, és visszatért Lengyelországba.
1713-ban orosz katonai szolgálatba állt, majd 1716-ban Rodostóba ment. 1721-ben mint őrnagy lépett be Bercsényi László francia huszárezredébe, és hamarosan alezredessé léptették elő. 1724-ben visszatért Rodostóba, és Rákóczi főlovászmestere lett. 1724–25-ben diplomáciai küldetésben Sobieski herceghez és I. Péter cárhoz küldte a fejedelem. 1735-től Lesczynski Szaniszló lengyel trónkövetelő hadseregében ezredes, majd Czartoryski Ádám herceg jószágkormányzója Galíciában.
Ilyvóban megtalálta a gróf Forgách Simon és Zsigmond halála óta eltűnt Rákóczi-levéltárat. Ezt 1747. február 1-jén Skolie határszéli (galíciai) városban a gróf Forgách-család küldötteinek átadtak, és így az utókor számára megmentette.(Forrás: Wikipedia)
Kevés emlékéről tudok, mindössze egy utcáról Budapest 14. kerületében. Pedig ez a nagy hazafi sokkal többet érdemelne!
NOSZTALGIA - Utcabál a Frisson zenekarral - Alsóörs, 2013. augusztus 17.
A Frisson zenekar 2010 tavaszától van jelen az igényesen kidolgozott zenét szolgáltatók táborában. A zenekar két alapító tagja, Prikkel Balázs (percussion) és Horváth Attila (dobok) a szervezők és a közönség igényeit figyelembe véve, 2013 januárjában úgy döntött, több formációban működik tovább. Profi zenészek csatlakozásával három csapatot hoztak létre, mely különböző repertoárválasztással egyedi a kínálati piacon.
A Frisson Zenekar műsora az igényes és közkedvelt, de nem a sablonos, mindenki által agyonjátszott, főleg hazai előadóktól válogatott, táncolható zene kívánalmainak megfelelően került kialakításra. Utcabálokra, fesztiválokra, céges rendezvényekre állították össze, felidézve a táncdalfesztiváloktól kezdődően a 70-es, 80-as évek bulis hangulatát.
Nem tetszett kezdetnek a "Nekem így is jó", de utána a Száguldás, Porshe szerelem, Kovács Kati nosztalgia házibulija, a Hungária: Meghalok, ha rám nézel, majd a Pancsoló kislány bájos előadása tényleg bebizonyította, hogy nem a szokványos dalokból hallunk ma este. Felszólítást kaptunk: Mondd meg ha kellek, majd hallottunk az öreg úrról, aki zsirádlit hordott, utána egy aktuális dal következett a Szombat esti tánc, és a Mister Alkohol.
Ömlött a zene, az öt tagú zenekar tökéletesen "dolgozott", így még az sem volt zavaró, hogy az énekesnő itt-ott csúszott, néha hamiskásan énekelt. Ez egy utcabálon elmegy.
2026. augusztus 18., kedd
A Kolozsváron megtartott országgyűlés deklarálja Erdély újra egyesülését Magyarországgal - 1865
Éljenek a székelyek! - a humor tükrében
Két székely vágja a fát télen farkasordító hidegben.
–Te koma, hol van a füles sapkád?
–Amióta balesetem volt, nem hordom!
–Milyen baleseted volt?
–Megkínáltak pálinkával, és nem hallottam
Székely parasztbácsi telefonál a rádió kívánságműsorába: –Találtam egy
pénztárcát, benne van 30.000 Forint, 500 Dollár és 30.000 Euró – mondja a
bácsika.
–Ez igen gratulálok, más nincs benne?
–De egy névjegykártya, valami Kovács. Na, ennek a Kovácsnak szeretnék
küldeni egy vidám számot.
A székely kaszál a mezőn. Látja
ám, hogy futva érkezik a falu felől a fia.
A gyerek messziről kiabálja: –Édesapám,
jöjjék rögvest haza, mert nagy baj van!
–Osztán mi a baj, fiam?
–A szomszédból átjött a Mihály
bá, osztán addig-addig, hogy befeküdtek idesanyámmal a dunyha alá.
A székely kezében megáll a kasza,
megvakarja a fejét, és elgondolkodva mormogja: - De nagy marha ez a Mihály
szomszéd! Pedig neki nem is lenne muszáj...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)