2021. április 11., vasárnap

A Délvidék visszatért - 1941. április 11.

          1941. április 11-én kapcsolódott be Magyarország a Jugoszlávia elleni német támadásba, a honvédség négy nap alatt megszállta a trianoni békediktátum nyomán elvesztett Bácskát, a baranyai háromszöget, a Muraközt.

          A magyar külpolitikát a két világháború között az 1920. június 4-én aláírt, a történelmi Magyarország területének kétharmadát és a magyar népesség egyharmadát az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamainak juttató trianoni békediktátum revíziója határozta meg. Az ország vezetése ehhez a fasiszta Olaszországnál és a nemzetiszocialista Németországnál keresett támogatást. Az 1938. november 2-ai első bécsi döntés visszajuttatta a Felvidék csaknem kizárólag magyarok lakta déli részét, majd 1939 márciusában, Csehszlovákia megszűnése után a honvédség bevonult Kárpátaljára, az 1940. augusztus 30-án kihirdetett második bécsi döntés pedig Magyarországnak ítélte Észak-Erdélyt és a Székelyföldet.

          Mindennek azonban komoly ára volt: a Teleki Pál vezette, 1939 februárjában hivatalba lépett kormány a második világháború kitörése után hiába igyekezett a „fegyveres semlegesség" politikáját követni, külpolitikai szempontból egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe került, egyre szorosabban köteleződött el Németország mellett, újabb és újabb engedményekre kényszerült. Növelni kellett a Németországba irányuló szállításokat, elfogadták a második zsidótörvényt, amely már faji alapon határozta meg a zsidóságot és szűkítette életlehetőségeit, az ország csatlakozott a tengelyhatalmi szerződésekhez.

          Az egyensúlyt kereső Teleki Pál, feltehetően a német nyomás ellensúlyozására, rendezni akarta a viszonyt Jugoszláviával. Paradox módon ebben Adolf Hitler hallgatólagosan támogatta, mert úgy vélte, így biztosíthatja a Balkán stabilitását, ha háborút kezd Keleten. A mindössze három pontból álló jugoszláv-magyar örök barátsági szerződést 1940. december 12-én Belgrádban írták alá. A délszláv állam 1941. március 24-én csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez, három nappal később azonban katonai puccs buktatta meg a németbarát kormányt. Mindez veszélyeztette Hitler terveit, aki a katonai beavatkozás mellett döntött.

          A Führer Horthy Miklós kormányzótól nemcsak átvonulási engedélyt kért a Wehrmacht számára – amit március 28-án meg is kapott -, hanem a hadműveletekben való magyar részvételt is, kilátásba helyezve a Délvidék visszacsatolását. Teleki feloldhatatlan dilemma elé került, hiszen a visszautasítással a revíziós eredményeket tette volna kockára, a hadba lépéssel viszont a semlegességet, mert Nagy-Britannia közölte: ezt háborús oknak tekintené. Horthy és Teleki az időhúzást választva a katonai részvétel kérdését minisztertanácsi döntéshez kötötte. A március 28-ai ülésen a feltételeket így határozták meg: ha Horvátország kikiáltja függetlenségét, ezzel Jugoszlávia mint államalakulat felbomlik; ha a Délvidéken az atrocitások miatt a magyarság helyzete tarthatatlanná válik; ha politikai vákuum keletkezik a térségben. A végső döntést április elsején a Legfelső Honvédelmi Tanács ülésén a kormányzó hozta meg, aki a hadba lépés mellett foglalt állást. Teleki a felelősség súlya elől április 3-án az öngyilkosságba menekült, Horthynak címzett búcsúlevelében azt írta: „Szószegők lettünk – gyávaságból... Hullarablók leszünk! a legpocsékabb nemzet. Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok."
          Teleki helyére Horthy Miklós a németbarát Bárdossy Lászlót nevezte ki a kormány élére, aki elrendelte a részleges mozgósítást. A németek április 6-án indították meg támadásukat Jugoszlávia ellen, másnap Nagy-Britannia megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Budapesttel, de a vezetés legnagyobb megkönnyebbülésére nem üzent hadat. Április 10-én Horvátország kikiáltotta függetlenségét (Független Horvát Királyság lett), a magyar csapatok csak ezt követően kapcsolódtak be a harcokba arra hivatkozva, hogy Jugoszlávia már felbomlott, így az örök barátsági szerződést nem sértették meg. A vezetés attól is tartott hogy – mivel a németek már Belgrád környékén jártak – a háború a magyar beavatkozás előtt véget ér, és meghiúsulnak a revíziós remények.

          A magyar királyi 3. honvéd hadsereg a trianoni határt átlépve, többszörös túlerőben indult meg a felbomlóban és visszavonulóban lévő jugoszláv haderő ellen, ellenállást lényegében csak a partizánok, a csetnik milícia és polgárőrség tanúsított. A magyar alakulatok négy nap alatt érték el a Duna vonalát, a sereg- és csapattestműveletek április 23-ra fejeződtek be, a honvédség embervesztesége 467 fő volt halottakban és sebesültekben.

          Ezzel a revíziós célkitűzések közül az utolsó is teljesült, a visszakerült 11 417 négyzetkilométernyi délvidéki terület 1 025 508 lakosának 36,6 százaléka volt magyar, a többi horvát, szerb, német, szlovák. Magyarország Trianonban megállapított területe 1941-re csaknem kétszeresére nőtt, a lakosság több mint négymillióval gyarapodott és a Kárpát-medencében élő magyarság túlnyomó része a határok közé került.

          A második világháborús vereség után az 1947. február 10-ei párizsi béke visszaállította Magyarország 1938 előtti határait, semmisnek mondta ki az első és a második bécsi döntést, sőt Csehszlovákia megkapott három Pozsony környéki falut is a Duna jobb partján.
MTI
JUGOSZLÁVIA FELOSZTÁSA:

LEVÉLZÁRÓK:

Magyar költők mondásaiból










HUMOR

A Titanic útja a jéghegyig - - 1912. április 10-14.

            1912. április 14-én a Titanicra már napközben is több figyelmeztető rádióüzenet érkezett, amelyek jelezték, hogy a hajó útvonalához közeli vizeken kisebb-nagyobb jéghegyeket láttak. Ezek a rádiogramok eljutottak ugyan a Titanic kapitányához is, de úgy tűnik ő is, s beosztottjai is abban a hitben voltak, hogy a jéghegyet időben észlelni lehet, ezért jóformán figyelmen kívül hagyták ezeket az üzeneteket. Smith kapitány teljes gőzzel folytatta az utat. Phillips rádiós amúgy is el volt foglalva az utasok üzeneteinek elküldésével, melyeket egytől-egyig továbbítania kellett a part irányába az újfundlandi Cape Race rádióállomásra.
            Este 8 óra 55 perckor a kapitány még egy utolsó ellenőrzést tartott a parancsnoki hídon, hogy minden a legnagyobb rendben zajlik-e, majd elment aludni a kabinjába. A hajón ezután a rangidős első tiszt, a tapasztalt William Murdoch felelt azért, hogy a hajón minden rendben menjen.
            10 óra 55 perckor John Phillips rádiós üzenetet kapott a Titanic közvetlen közelében hajózó SS Californian-ról, miszerint jégveszély miatt megálltak, s jobban teszik, ha ők is ugyanazt teszik, vagy legalább vegyenek vissza a sebességből. 1912-ben a szikratávíró még bizonytalan műszaki újdonságot jelentett; a rádió hatóköre kicsi, a rádiós tisztek gyakorlatlanok, a jelzéseket nehezen tudták venni. Már este volt, és még mindig zsúfoltan állt a kimenő rádiógrammokat tartalmazó kosár, sok a bosszantó áthallás is. Aztán, éppen amikor végre sikerült összeköttetést teremtenie a Cape Race-i szikratávíró-állomással, a Californian közbeszólt valamit a jéghegyekről. Annyira közelről hallatszott az adás, hogy Phillips szinte megsüketült. Nem csoda, hogy barátságtalanul visszakopogta az alábbi üzenetet: „Hallgasson, lépjen ki, foglalt vagyok! Cape Race-szel vagyok összeköttetésben!”
            A Titanicon hat figyelő őrszem volt, több mint bármely más tengerjárón. Nem sokkal este 11 óra 30 perc után egy homályos ködfátyolra figyelt fel Fleet őrszem az árbockosárból.. Tíz perccel később, 11 óra 40 perckor Fleet még egyszer kinézett a sötétségbe, és megpillantott egy akár egy rémálomba beleillő fenyegető sötét árnyat. Anélkül, hogy társához egy szót is szólt volna, riadtan háromszor megrázta az árbockosár bronzharangját, és letelefonált a parancsnoki hídra. James Moody hatodik tiszt válaszolt. Fleet üzenete hátborzongatóan rövid volt: „Jéghegy, egyenesen előttünk!” (Forrás: Wikipedia, Legendavadász)(Folytatom)

Fehérvasárnap ünnepére

         Fehérvasárnap (latinul Dominica in albis) a húsvét nyolcadát záró vasárnap (tehát a szent szombatot követő nyolcadik nap, ill. a húsvétot követő vasárnap), amelyet a II. Vatikáni Zsinat óta húsvét második vasárnapjaként ismer a katolikus naptár. A nap neve a görög katolikusoknál tamásvasárnap. II. János Pál pápa az Isteni irgalmasság vasárnapjának nevezte el. A nevét onnan kapta, hogy a nagyszombaton keresztelt katekumenek ezen a napon vehették le a fehér ruhát, amelyet egy héten át viseltek. Szakrális tartalma a katolikus egyházban a halottakról való megemlékezés, a "halottak húsvétja".
            A fehérvasárnaphoz kötődő ajándékozó népszokás, a mátkálás, vagy komatál küldés feltehetően ókeresztény gyökerű. A fehérvasárnap népies neve a szokás miatt mátkálóvasárnap, vagy komálóvasárnap. Hahóton a neve mátkavasárnap, az Ormánságban mátkázóvasárnap. Általában lányok, de fiúk is – többnyire a húsvétról maradt tojásokkal, gyümölccsel, süteménnyel – szépen földíszített tálat vittek egymáshoz, mellyel örök barátságot (komaságot, mátkaságot) fogadtak. Ennek szimbolikus eseménye, hogy a megajándékozott fél egy darabot kivett, s helyette kettőt rakott a tálba. E hagyomány emlékét gazdag népdalkincs is őrzi. Többfelé e vasárnapon tartották a játszót. Ekkor a lányok és a legények külön-külön csoportokban kivonultak a falu szélére, s ott különféle játékokkal szórakoztak egész nap.
            Egyházi eseményhez kötődött a lilázás, a lányok a litánia után az utcán összekapaszkodva táncoltak, énekeltek, körjátékokat játszottak. A legkedveltebbek a „Bújj, bújj, zöldág” és a „Fehér liliomszál” kezdetű játékok voltak.       
            Némely vidéken szokás volt, hogy a farsang óta férjhez ment lányok fehérvasárnapon menyasszonyi ruhájukban mentek a szentmisére, de koszorú és fátyol nélkül.

2021. április 10., szombat

Nők és lányok görbe tükörben













Felirat hozzáadása

Kelkáposzta-főzelék

hozzávalók / 6 adag

elkészítése

  1. A húst megmossuk és felkockázzuk. A hagymákat tisztítjuk, apróra vágjuk.
  2. Pörköltöt készítünk: a felmelegített olajba beletesszük a felkockázott vöröshagymát, sózzuk, és megfonnyasztjuk kicsit (a só azért fontos, mert hatására a hagyma így vizet enged, ezért nem fog megpirulni, hanem teljességgel szétfő az ételben, ezáltal is sűrítve azt). Pár perc kevergetés után hozzáadjuk a felaprózott fokhagymát, és azzal is átforgatjuk. Amikor megérezzük a fokhagyma illatát, beletesszük a fűszerpaprikát, és az egészet jól átforgatjuk. Most lehet beletenni a kockára vágott húst, amit sóval, borssal, őrölt köménnyel ízesítünk. Ráöntünk egy pohár vizet, felforraljuk, majd a lángot kis-közepesre mérsékelve majdnem puhára főzzük.
  3. Amíg a pörkölt készül, eltávolítjuk a káposzta sérült leveleit, és vékony csíkokra vágjuk. A burgonyát is megtisztítjuk, és kockára vágjuk.
  4. Amikor a hús már majdnem puha, hozzáadjuk a káposztát és a burgonyát, amit megsózunk még egy kicsit. Kevesebb vizet öntünk rá, mint amennyi zöldség van a lábasban. Felforraljuk, majd a lángot mérsékelve mindent puhára főzünk.
  5. Míg a zöldségek puhulnak, elkészítjük a habarást: a rizslisztet simára keverjük a kefirrel és a natúr joghurttal.
  6. Amikor minden puha a lábasban, a habarást az ételhez adjuk, és besűrítjük vele.

Horvátország kikiáltja függetlenségét - 1941. április 10.

            Egy igazi csemegével szolgálok most a történelmet kedvelő olvasóimnak. Az alábbiakról sem szoktak beszélni, írni. Mindig csak azt halljuk, hogy Magyarország azért lépett be a II. világháborúba, hogy területe megnagyobbodjon. Pedig mi csak a jogos ezer éves területünket kívántuk visszakapni. Ezzel szemben más népek szemrebbenés nélkül magukhoz csatoltak „soha nem volt övéké” területeket. Íme most egy példa.

Horvátország 1944-ben 115 133 km², lakóinak száma: 6 966 729 fő.
Horvátország 2012-ben 56 542 km², lakóinak száma: 4 290 000 fő.

            1941 március 25-én Magyarország, Szlovákia és Románia  után  Jugoszlávia  is csatlakozott a három hatalmi egyezményhez. 1941. március 27-én Belgrádban katonai puccsal megdöntötték Dragiša Cvetković kormányát. Ez után tíz nappal a német csapatok megkezdték a bevonulást Jugoszláviába, és újabb tíz nap elteltével a jugoszláv kormány kénytelen volt aláírni a feltétel nélküli kapitulációt. A király és a kormány Londonba menekült.
            Április 10-én Zágrábban az usztasa Slavko Kvaternik kikiáltotta a Független Horvát Államot, ám ez csak nevében lehetett független, hiszen területének északi részén német, déli részén olasz csapatok tartózkodtak, mivel jelentősebb belső erő nem állt az új horvát állam rendelkezésére.
            Április–május folyamán pedig a Németországgal szövetséges szomszédos államok (Olaszország, Magyarország, Bulgária) megszállták a szétmállott Jugoszlávia egyes részeit, hogy jogos (pl. Magyarország) vagy jogtalan igényeiket érvényesítsék. Horvátország pedig bekebelezte egész Bosznia–Hercegovinát, valamint némi szerb területet. Így a lakosságnak mintegy fele lett horvát nemzetiségű. Megközelítőleg 2 millió szerb, 800 ezer bosnyák, 150 ezer német és 40 ezer zsidó élt az usztasa államban.
            Az usztasák ideológiája zavaros volt, mozgalmuk célját a nagyhorvát állam megalakításában, és ezen a területen a származás és vér szerinti horvátok uralmának biztosításában jelölték meg. Felfogásuk szerint a horvátok nem szláv, hanem gót eredetűek, legfőbb ellenségeik pedig a jugoszlávizmus képviselői: a kommunisták, a szabadkőművesek és a zsidók.
            Az usztasa államot totalitárius államként lehet jellemezni, amelyben hiányzott a hatalmi ágak szétválasztása. Ante Pavelić (szül: 1889.) usztasa vezető teljhatalmat kapott, ő volt a hadsereg legfőbb parancsnoka, a miniszterek, a főispánok csak neki voltak felelősek, ő viszont, a vezérelvnek megfelelően, senkinek sem volt felelős. (A háború után Argentínába szökött. 1959 decemberében a jugoszláv titkosszolgálat merényletét követően halt meg.)
            Az állami-politikai szervek kialakítására a német minta alapján került sor. 1941 májusában a Gestapo mintájára megszervezték az állambiztonsági hivatalt, majd néhány hónappal később az SS-nek megfelelő szervezetet. 1941. április 17-én nép- és államvédelmi törvényt hoztak, melynek alapján halálra kell ítélni mindazokat, akik vétenek a horvát nép érdekeivel szemben. Tilos volt az államellenes propaganda. 1941 novemberében „az állam szempontjából veszélyes elemek számára” létrehozták az első koncentrációs- és munkatáborokat. 1941. április 30-án faji törvényeket hoztak, melyek alapján megkülönböztették az állampolgárok és az államhoz tartozók körét. Júliusban rendeletet adtak ki, hogy a zsidókat, szerbeket és a kommunista gyanús személyeket gyűjtőtáborokba kell küldeni, s hamarosan megkezdődött a megsemmisítésük is.
          A cigány lakosság egésze, a zsidók 90 százaléka a megsemmisítő-táborok áldozatává vált.
            Az usztasák etnikailag tiszta horvát államot akartak létrehozni. Felfogásuk szerint a bosnyákok a „horvát nemzet legtisztább” részei, de vissza kell vezetni őket a katolikus egyházba. A bosnyák vezetőknek magas hivatalokat ajánlottak, de nagy részük ezt elutasította. Pavelić a horvátországi szerbeket olyan horvátoknak tekintette, akik a görög-ortodox egyházhoz csatlakoztak az évszázadok során, s akiket ismét meg kell nyerni a horvát nemzeteszme számára. A horvát népi jelleg visszaállítása érdekében megalakították a horvát ortodox egyházat. Egyúttal betiltották a cirill betűs írás használatát, feloszlatták a szerb kulturális szervezeteket, megkezdték a horvát nyelv megtisztítását a szerb elemektől, számos ortodox templomot leromboltak.
            1941–45 között legalább 330 000 szerbet, 30 000 zsidót és a cigány lakosság egészét, 30 000 romát öltek meg.
            A horvát hadsereg a német-parancsnokságú XV. Kozák hadtest és egyéb Wehrmacht alakulatok segítségével tartotta a vonalait a Szerémségben, Szlavóniában és Boszniában a szovjet, bolgár és partizán támadásokkal szemben, 1944 végétől egészen 1945 májusáig.
          Bár a front érintetlen maradt 1945 márciusának a végére is, a lőszerhiány miatt azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a Horvát Hadsereg végül vesztesként kerül ki a háborúból. Ezért úgy döntöttek, hogy visszavonulnak Ausztriába, annak érdekében, hogy ott az Észak-Olaszországból előrenyomuló brit erőknek megadhassák magukat. A horvát hadsereg, az 1945. május 8-ai németországi kapituláció után még egy hétig harcolt. (Érdekes, nem mi voltunk az utolsó csatlós??) Közben tárgyalásokat folytattak a brit erőkkel a megadásról, és az áthaladás biztosításáról az osztrák-szlovén határ osztrák oldalára. A brit hadsereg azonban a lefegyverezett katonákat és civileket átadta a partizánoknak, akik a maribori út mentén a nőket és a gyereklányokat a hozzátartozók szeme láttára megerőszakolták, majd mintegy 35 ezer horvátot megkínoztak és megöltek. (Ezt a „lovagias” angolok előre tudták!!!)
            Több érdekességet találtam erről a horvát államról. Ebből egy–két példa: legkedveltebb sportág a labdarúgás volt, mint napjainkban is. Nemzeti bajnokság is zajlott ezekben az években (háború volt!), Horvátországot felvették a FIFÁ-ba is 1941. július 17-én. A labdarúgó válogatott 15 hivatalos mérkőzést játszott ebben a „vérzivataros” időszakban. Több későbbi horvát sikersportág ekkor kezdett el kibontakozni, pl. a kézilabda, az asztalitenisz, az ökölvívás.