Töltött szalagos fánk

Tévhitek a cirill írásról

A kutatás mai állása szerint a világ összes írásrendszere három írásrendszerből alakult ki: ezek a kínai írás, az indián írás, s a sínai írás. Az Európában leginkább ismert írásrendszerek – latin, cirill, görög, arab, héber, asszír, egyiptomi, kopt, etióp, sumér, grúz, örmény, türk rovásírás (a magyar rovásírás őse), stb. – mind a sínaiból erednek.

Több tévhit terjed a cirill ábécéről. Érdemes ezeket körbejárni.

1. tévhit – a cirill az első szláv ábécé

Valójában ez az első, tömegesen elterjedt ábécé, de semmiképpen sem időbelileg az első. A szlávoknak eredetileg volt egy ma már feledésbe merült, rovásírás-szerű írásuk már az ősidőkben is. A Csernorizec Hrabar álnevet viselő 9–10. századi bolgár író – egyes elméletek szerint ez I. Szimeon bolgár cár álneve – szerint a szlávok régebben “vonásokkal és rovásokkal” írtak. Ami az első, rovásírásos szláv írást illeti, vitatott, hogy létezett-e, viszont a következő szláv ábécé, a glagolita ábécé nem képezi vita tárgyát. Valójában a cirill ábécé tehát csak a harmadik szláv ábécé.

2. tévhit – a cirill ábécét Szt. Cirill és Szt. Metód szerzetes-testvérpárt alkotta meg

Cirill és Metód a korábbi szláv ábécét, a glagolita ábécét alkotta meg. A cirill ábécéhez semmi közük. A cirill ábécé megalkotója ohridi Szt. Kelemen, Cirill tanítványa. Tanára tiszteletére nevezte így el az új ábécét.

A cirill ábécé valójában azért kerekedett a glagolita fölé, mert egyszerűbb volt, és jobban hasonlított a görög ábécéhez. A balkáni szlávok között már elterjedt volt a görög ábécé használata a szláv nyelv lejegyzéséhez. Kliment ezt a hagyományt folytatta. Megtartotta a 24 betűből álló görög ábécét, viszont kiegészítette azt új betűkkel, olyan hangokra, melyek a görögből hiányoztak, viszont a szlávban szerepeltek. Az új betűket elsősorban a glagloita ábécéből vette át, mely pedig leginkább görög, grúz, örmény és héber forrásból dolgozott.

3. tévhit – a cirill ábécét Lenin találta fel és a kommunizmus terjesztette el

A cirill ábécé a 9. sz. végén keletkezett a mai Bulgária/Görögország/Macedónia területén, s először Bulgáriában lett hivatalosan bevezetve. Majd onnan terjedt el más szláv népek felé. Tehát kb. ezer évvel Marx, Lenin előtt.

A kommunizmussal való kapcsolatból annyi igaz, hogy a Szovjetunióban – elsősorban a 20. század 30-as éveiben – sok nem-szláv nép nyelvének írásrendszere cirill alapúvá lett átváltoztatva. Ezek egy része régebben nem rendelkezett semmilyen írásrendszerrel, más részük esetében volt saját, nem-cirill alapú írásrendszerük, amit ezekben az években cirill alapúra cseréltek. Érdekes, hogy Sztálin saját anyanyelvéhez, a grúzhoz nem nyúlt, az megmaradt hagyományos ábécéjénél.

Az akkoriban cirill-betűs ábécét kapott nyelvek közül mind a mai napig a cirill ábécét használja – csak a nagyobb nyelveket említve – az abház, a baskír, a csuvas, a kazah, a kirgíz, s az oszét. Meglepő, hogy a mongol nyelv szintén mind a mai napig a cirill ábécét használja, az eredeti mongol írás ma csak ünnepélyes írásként használatos.

Több ex-szovjet „nyelv” időközben lemondott a cirill ábécéről, jellemzően nem az eredeti írásra visszatérve, hanem a latin ábécét bevezetve. Kicsit abszurd, hogy ezen népeknél amíg a legidősebbek még az eredeti ábécét tanulták, majd a következő két nemzedék a cirillt, a legfiatalabb nemzedék viszont a latint, tehát alig négy nemzedék alatt 3 ábécé volt hivatalos.

Az azeri nyelv eredetileg az arab ábécét használta. 1918-ban áttért a latinra, majd 1939-ben a cirillre, majd 1991-ben visszatért a latinra.

A tatár nyelv 2000-ben vezette be a latin ábécét, azonban a cirillről sem mondott le. Mindkét ábécé hivatalos, bár természetesen a cirill jóval gyakoribb a hétköznapi életben.

Az eredetileg szintén arab betűs üzbég a 90-es években kezdett áttérni a latin ábécére, jelenleg mind a cirill, mind a latin ábécé használatos, azonban a távlati cél, hogy teljesen átálljanak a latin ábécére.

A tadzsik nyelv az egyetlen, ahol a Szovjetunió széthullása után kísérlet történt az eredeti arab ábécéhez való visszatérésre. (A volt 5 közép-ázsiai szovjet köztársaság közül az egyetlen nem-türk ország Tadzsikisztán, a tadzsik nyelv gyakorlatilag a perzsa (iráni) nyelv változata.) Azonban a gyakorlatban mind a mai napig a 30-as években bevezetett tadzsik cirill ábécé van használatban.

A türkmén nyelv 1929-ig az arab ábécét használta, majd rövid latinbetűs időszak után a cirillt. 1991-ben tért át a latin ábécére.

Különös még a román/moldáv cirill ábécé esete. A román nyelv 1860-ig a cirill ábécét használta, akkor bevezetésre került a latin ábécé. A Szovjetunióhoz tartozó Moldáviában azonban a 30-as években ismét bevezetésre került a cirill ábécé, s egészen 1989-ig ez volt hivatalosan használatban, amikor áttértek a latinbetűs román ábécére. A független Moldáv Köztársaságtól elszakadó, nemzetközileg nem elismert, orosz lakosságú Transznisztria azonban továbbra is a cirill alapú moldáv ábécét használja mind a mai napig.

4. tévhit – a cirill ábécét I. Péter orosz cár találta ki

A tévhit abból a tényből alakult ki, hogy valóban I. Péter volt az, aki a cirill betűk eredeti, díszes alakját egyszerűsítette, közelítette a latin betűkhöz. A cél az volt, hogy a nyomdák egyszerűbben tudjanak orosz nyelvű szövegeket kinyomtatni. Az eredeti díszesebb betűrajzok azonban mind a mai napig használatban vannak az egyházi szláv nyelvet használó egyházakban. Tehát I. Péter csupán egyszerűsítette a betűk rajzolatát, és semmilyen önálló ábécét nem talált ki.

5. tévhit – a szláv cirill ábécé egységes

Nem az, mint ahogyan a latin ábécé sem az. A cirill ábécének változatai vannak: orosz, ukrán, belarusz, ruszin, bolgár, szerb, macedón, montenegrói, sőt külön egyházi szláv is (ezek csak a szláv cirill ábécék). Bár igaz, hogy a cirill ábécé egyes változatai között kisebb a különbség, mint a latin ábécé egyes változatai között.

6. tévhit – a magyar hibák

Hosszú éveken keresztül Magyarországon az a tévhit élt és még most is él, hogy a cirill ábécé egyetlen változata az orosz. Így bevett szokás volt az összes cirill betűs nevet az orosz alapján átírni. Így lett például a magyar sajtóban a volt ukrán miniszterelnökből “Tyimosenko”, pedig neve helyesen Timosenko (Тимошенко). Így lett Koprivstica (Копривщица) bolgár üdülőhelyből “Koprivscsica”, vagy a bolgár fillérből sztotinka (стотинка) helyett tévesen “sztotyinka”. A bolgár kommunista politikust, Georgi Dimitrovot (Димитров) csak az mentette meg a “Gyimitrovvá” válástól, hogy volt Budapesten egy jelentős tér róla elnevezve. A Schmitt-ügy kapcsán ismertté vált bolgár olimpiai sporttörténész neve is Nikolaj Georgiev, s nem “Nyikolaj Georgijev”.

          Ma már a helyzet annyiban változott, hogy egyre kevesebben ismerik a cirill betűket Magyarországon, így már nincsenek oroszos hibák sem olyan gyakran. A mai szabvány szokás, hogy a lapok meg sem próbálják alkalmazni az átírást, hanem egyszerűen az angol forrás angol átírását használják, ami ellenkezik a magyar hagyománnyal. Például néhány nevezetes szerb nevének magyar változata: Az aradi tizenhárom vértanú közül a szerb születésű Damjanich János ugyanazt a betűt „cs”-vel használta, az énekes-dalszerző Zorán Sztevanovity pedig „ty”-vel.

          Magyarországnak volt szerb származású miniszterelnöke is, Versecen született. Ő a névproblémát úgy oldotta meg, hogy “magyarosította” a nevét mielőtt belépett volna a nagypolitikába, így lett eredetileg Sztojakovich Dimitrije (Димитрије Стојаковић) helyett Sztójay Döme. (A Népbíróság 1946-ban golyó általi halálra ítélte, amit augusztus 22-én végre is hajtottak.) (Felhasználtam Max Birca írását)

Szórt túrós receptje

     Tíz perc alatt lehet elkészíteni, és a tepsin kívül csak egy edényt kell elmosni.

Hozzávalók:

35 dkg liszt

30 dkg cukor

fél csomag sütőpor

50 dkg túró

3 dl tej

5 tojás

15 dkg mazsola

egy citrom

3 csomag vaníliás cukor

Elkészítése:

            A lisztet és 25 dkg cukrot összekeverjük a sütőporral. Kivajazott tepsibe a felét egyenletesen beleszórjuk.

            A túrót, a vaníliás cukrot, az 5 dkg cukrot, a mazsolát, 1 tojást, a citrom levét és reszelt héját összekeverjük, majd a  tepsibe szórt lisztre egyenletesen ráöntjük. A maradék liszttel beborítjuk.

            3 dl tejben elkeverünk 3 felvert tojást és ráöntjük a liszt tetejére, majd egy felvert tojást egyenletesen elosztunk rajta.

            Előmelegített sütőben szép pirosra sütjük. Ha megsült, kockákra vágjuk, majd meghintjük porcukorral.

(Forrás: receptneked.hu - Niethné Meggyesi Ildikó)

A maja indiánok harca létükért

Guatemalában nem sikerült kiharcolni a teljes állampolgári egyenlőséget. Bár az országban a maja lakosság az ENSZ adatai szerint 51 százalék, vagyis ők teszik ki a lakosság többségét, még mindig számos körülmény korlátozza a politikai jogaikat, és kénytelenek a nagybirtokosok földjein alulfizetett idénymunkából élni.

Mexikó déli csücskében, a Guatemalával szomszédos Chiapas államban közben 1994 óta folyik a maja gerillák forradalma, a zapatista felkelés. Az erőteljesen balos ideológiájú, vörös csillagos lobogó alatt futó mozgalom maszkos lázadói háborúznak a mexikói állam ellen, bár amennyire lehet, kerülik az erőszakot, fegyvereiket állítólag csupán önvédelemre használják, és igyekeznek maja önrendelkezést meghonosítani az államban. Vezetőjük és szóvivőjük, a mindig csak fekete símaszkban mutatkozó Subcomandante Marcos mitikus alakká nőtte ki magát.

A 21. század majáinak ezekben a viharos konfliktusokban igazi kihívás megőrizni identitásukat. Ez részben azért sikerülhetett, mert a belső területeken, felföldeken élő közösségek nagyon összetartóak és zártak, kulturális ellenállást tanúsítanak, de közben képesek jól asszimilálni az őket érő hatásokat is. Segítette a maja ügyet az is, hogy Rigoberta Menchu guatemalai emberi jogi aktivista munkásságát Nobel-díjjal ismerték el, és az is, hogy Guatemalában 2008 óta már maja nyelvű televízió is működik – igaz, csak napi háromszor 30 perces műsoridővel. (A részlet alapja: origo, 2014)

Magyar neve mellett magyarbarát is Ungureanu, az új román miniszterelnök

TITENNÉGY ÉVE ILYEN IS VOLT

            Mihai Răzvan Ungureanu történész, politikus, diplomata 1968. szeptember 22-én, a Moldva országrész központjában, Iasi-ban (magyar neve: Jászvásár) született.

            1998–2001. között a külügyminisztérium államtitkára. 2004-ben lépett be a Nemzeti Liberális Pártba (PNL). 2004. december 29-én nevezték ki a Tăriceanu-kormány külügyminiszterének. A tisztségből 2007. elején mondott le. 2007. decemberében Traian Băsescu kinevezte a Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE) vezetőjévé. Emil Boc lemondása után nevezte ki miniszterelnökké Traian Băsescu elnök; esküjét 2012. február 9-én tette le.

            A kabinetben megmarad a négy RMDSZ-es tag: Markó Béla mint miniszterelnök-helyettes, továbbá Ritli László egészségügyi, Borbély László környezetvédelmi és Kelemen Hunor művelődési miniszter.

            Mihai Răzvan Ungureanu nem csupán neve révén kötődik a magyarokhoz (nevének jelentése: magyar, magyarországi), önéletrajza szerint az angol, német, és francia nyelv kiváló ismerete mellett kielégítő módon magyarul is olvas – sőt valamelyest beszéli is nyelvünket. Történészként több publikációjában is írt a csángókról. Nacionalista román újságok már megbízása másnapján támadták azzal, dicsekszik, hogy tud magyarul.

            A kormányfő – aki Oxfordban szerzett mesteri diplomát hebraisztikából, majd a jászvásári egyetem történelem tanszékén doktorált – O hartă a comunităţilor catolice din Moldova. (A moldvai katolikus közösségek térképe), valamint Câteva aspecte ale regimului asimilării confesionale în Moldova. Genealogii de „botezaţi”. (A moldvai konfesszionális asszimilációs rendszer néhány jellemzője. „Megkereszteltek” genealógiái) címmel publikálta tanulmányait. A Bukaresti Tudományegyetem történelem tanszékének professzora.

            A magyar–román kapcsolatokat mindig fontosnak tekintette: külügyminiszteri kinevezését követően, 2005-ben meggyőzte Călin Popescu Tăriceanu kormányfőt, hogy első külföldi útjuk Budapestre vezessen. Egy, akkor a Heti Válasz című hetilapnak adott interjúban az etnikai alapú területi autonómia helyett a decentralizációt szorgalmazta, a csángók kapcsán pedig kifejtette: ragaszkodik ahhoz, hogy a román elem „fantasztikusan erős” a csángókban, azonban még csupán részeredmények állnak rendelkezésre a témáról, a kutatás vége még messze van.

            Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) megbízott elnöke az MTI-nek nyilatkozva fontosnak tartotta, hogy olyan politikus alakíthat kormányt Romániában, aki részese volt az ún. bálványosi folyamatnak. Toró visszaemlékezése szerint Ungureanu külügyi államtitkárként 2000-ben jelen volt a Bálványosi Nyári Szabadegyetem rendezvényein, ahol Németh Zsolt magyar külügyi államtitkárral vett részt nyilvános beszélgetésen. ”Mihai Răzvan Ungureanut a román-magyar kapcsolatok normalizálása híveként ismertük meg” – jelentette ki Toró.

            A Romániai Magyar Demokrata Szövetségben (RMDSZ) is pozitív kép alakult ki Ungureanuról. Külügyminisztersége idején szereztek először pozíciókat a román diplomáciában magyar politikusok. Ekkor lett a román külügyminisztérium államtitkára az RMDSZ által jelölt, Niculescu Tóni, és ekkor nevezték ki Románia vilniusi nagykövetének Tokay Györgyöt. Tokay után nem kapott magyar nemzetiségű személy nagyköveti megbízást a román diplomáciai testületben. Ungureanunak fontos szerepe volt a román-magyar közös kormányülések szervezésében is. „Büszke vagyok arra, hogy az ő mandátuma alatt kezdhettem el a munkát a román Külügyminisztériumban” – nyilatkozta az MTI-nek Niculescu Tóni, aki jelenleg is a külügyi államtitkári tisztséget tölti be. Hozzátette, mindig kiváló volt az együttműködése Mihai Răzvan Ungureanuval, aki minisztersége idején, Románia EU-csatlakozása időszakában gyakran bízta meg azzal hogy Brüsszelben, az EU intézményeiben helyettesítse őt. Ezt Niculescu azért tartotta gesztusértékűnek, mert az EU-s ügyek nem tartoztak az ő hatáskörébe, a külügyminisztériumnak EU-s ügyekkel megbízott államtitkára is volt abban az időben.

Jászvásár néhány magyar vonatkozása

            A Jászvásáron székelő moldvai vajdák testőrsége magyarokból állt.

            Egy 1566-os forrás szerint a Jászvásáron tevékenykedő mesterek nagyobb része német és magyar luteránus volt.

            1641. október 3-án Petrus Deoodatus szófiai püspök látogatása alkalmával írta: „A bor egy kicsit savanykás, a kenyér nem rossz, különösen az nem, amelyiket a magyarok sütik”.

            1648. március 2-án Marcus Bandinus marcianapolisi érsek írta: „A katolikus nép ebben a városban magyar, akik ezelőtt fejenként többen voltak ezernél. Katolikus templom egy van fából kőfundamentumon”.

Hófehérke

Barabás Miklósra emlékezzünk halála évfordulóján - február 12.

          Barabás Miklós (Márkusfalva/Márkosfalva (később Kézdimárkosfalva, Trianon óta román neve is van: Mărcusa) 1810. február 10. – Budapest, Ferencváros, 1898. február 12., a magyar biedermeier festészet legkiválóbb mestere, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Az Önarcképét  1839-ben festette

Jelentősége

            A 19. századi Magyarország tehetséges, tanult és keresett portréfestője, nemzetünk számos jeles egyéniségét megfestette. A fényképezés megjelenése még nem jelentett konkurenciát számára, Magyarországon még a 20. század első harmadában is divat volt magas társadalmi pozíciót betöltő személyiségek megfestése. Egyes életképeivel a kor hangulatát tükrözte (pl. Galambposta), mely csak tovább növelte népszerűségét. Az ö biedermeier stílusa, kivált a 19. század második felében, nem mérhető a haladottabb nyugati stílusokhoz, de ő itthon, az övéi közt megfestette azt, amit szívesen fogadtak tőle, s szívesen fogadnak tőle az utódok is, hiszen saját nemzeti múltjuk jobb megismerését szolgálja. (Wikipedia)

Barabás Miklós: Galambposta

Készült: 1843-ban. Olaj, vászon, 106 x 84 cm.
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

            E festmény bevezet az egykori jó házból való leányzó otthonának légkörébe. Az arcból, tartásból áradó báj és "kellem" jellegzetesen múlt századi eszménykép: az ártatlanság és védettség női szimbóluma. A galamb, a szelídség képzetét erősíti bennünk, és tudatja, hogy a titkos érzelmek a szobácska kalitkájából is szárnyra kelnek hamarosan, mert a galamb egyik, legyezőszerűen kibontott szárnya repülésre kész.

            Nemcsak mint látvány elragadó a kép, de virtuóz megfestésének módja is. A fehérek vetélkednek egymással az élethű érzékeltetésben: a merev selyemruha fémesen fénylik, a galambszárny fehéret a toll puha-szürkéje lágyítja, de kiemeli a karok meg állak színe. Keményen világít az ablakfa fehére, s rá válaszol meleg barnájával a napsütött asztalka, a rózsa üde pirosa. Arcmás ez a festmény, de tökéletes életkép, korkép is.