Konyhai praktikák

Befőttes üveget úgy is kifertőtleníthetünk, hogy félig megtöltjük vízzel, és a fedele nélkül néhány percre a mikróba, a legmagasabb fokozatra betesszük.

Vásárolt lisztféléket, gabona pelyheket, rizst, egy-két napra a mélyhűtőbe kell tenni, csak ezután kerüljenek a tároló helyükre. Ha ekképpen járunk el, nagy valószínűséggel nem fog megbogarasodni.

Csempe- járó lap fuga közök tisztításához egy új tipp: Sütőport vízzel elkeverni és fogkefével a fugára kenni, kicsit hagyni, amíg hat a szer és utána felmosni. Nagyon szépen fehérít.

A sütőport elsősorban a függöny mosáshoz kiváló, de minden fehér mosáshoz jó. A mosópor mellé 2 zacskó sütőport kell belekeverni. Ettől minden gyönyörű hófehér lesz. Ha a frottír törölköző már 1-2 mosás után is keménnyé válik és dörzsöli a bőrödet, akkor mosás után be kell locsolni és átvasalni mind a két oldalát és utána jobb lesz, mint új korában! Nincs olyan öblítő, amitől olyan puha lenne!!

Megégetett kezet azonnal be kell kenni tejföllel vagy rá kell szórni lisztet! Nem fog fájni, és nem lesz hólyagos sem!

A kávé zacc a hűtőben is jó szolgálatot tesz: eltünteti a kellemetlen szagokat.

Ha áttetsző jégkockát akar, akkor előzőleg forralja fel a vizet!

Okos mondások

Molière halálára - február 17. - - Különös életéről és haláláról

          Jean-Baptiste Poquelin, írói és színpadi nevén Molière (1622. január 15.–1673. február 17.) francia drámaíró, rendező és színész, a modern komédia megteremtője.

            Az egyik legnagyobb kritikusa volt korának, a társadalmi rangsorban felette állóknak. Kíméletlenül leleplezte a nagyurak életének visszásságait, nevetségessé tette őket. Ennek az lehetett egyik oka, hogy gyermekkorában sokan lenézték, hiszen „csak egy kárpitos fia” volt. Apja persze tudta, hogy van esze a fiának, jogásznak szánta, de Jean-Baptiste hiába végezte el az egyetemet, nem akart együtt dolgozni a gazdagokkal. A színpadra vágyott, és fel is vette a tehetséges komédiást Béjart mester az egyik párizsi színházba. Apja kitagadta, mikor megtudta, hogy színész lett.

            Poquelin saját (vándor)társulatot szervezett, zenés vígjátékokat írt, nagy sikerük volt. Nem csoda, hogy XIV. Lajos is látni akarta őket. Moliére A Kényeskedők című darabot írta meg a királyi előadásra, amely elképesztő sikert aratott, így a király alkalmazta. Az udvar és a párizsi színház direktora lett, állandó társa a Lully nevű zeneszerző volt.

            Harminchat vígjátékot ír, a többi közt a Fösvényt, a Tartuffe-ot, a Férjek iskoláját, A nők iskoláját, a Mizantrópot. Magánéletét is beleszőtte tragikus műveibe, ugyanis beleszeretett Madeleine Béjart felnevelt lányába, akit feleségül is vett (az anya kolostorba vonult) – de a házasság nem volt boldog.

A közönség imádta, a gazdagok kevésbé.

            Egészen sorsszerű a nagy drámaíró halálának körülménye. 1673. február 17-én a Képzelt beteg című darabot játszotta társaival. Nagy fájdalmai voltak (vért is hányt) az egész előadás alatt, de végigcsinálta, hogy meglegyen a bevétele a társaságnak. A függöny legördült, ő összeesett, és rövid szenvedés után már nem tért magához. Két pap is visszautasította az utolsó kenet feladását, a harmadik már későn érkezett – ekkorra már hazaszállították a vérző színészt. A babona, amely szerint a színészek számára szerencsétlenséget hoz a zöld szín, az ő halálának apropóján született: ilyen ruhában volt ekkor

            Színészeket nem temethettek megszentelt földbe, ezért csak Armande Béjart (az özvegye) közbenjárására, XIV. Lajos külön engedélyével búcsúztatták el – éjszaka. 1817-ben vitték át maradványait egy pantheonból a Pére Lachaise temetőbe.

            A Moliére nevet egyébként Madeleine Béjart aggasztotta rá. Moliére egy kis dél-franciaországi falu neve. A Comédie-Francaise deszkáin 1680 és 1920 közt 21 647-szer játszottak Moliére-darabot.

(Felhasználva: Időgép)

          Hazánkban már a 18. század végétől fordítani kezdték Molière darabjait, és azóta nálunk is fényes karriert futottak be művei.

Orvosi viccek

A professzor egy röntgenfelvételt mutat a medikusoknak:

- Nézzék! A beteg nagyon sántít, mert a bal lába kétszáz milliméterrel rövidebb, mint a másik.  –Nos, kolléga - fordul az egyik hallgatóhoz -, ön mit tenne ilyen esetben?

- Hát, én is sántítanék...  

- Jaj, doktor úr, én érzem, mennyire árt, de sehogy sem tudok leszokni a dohányzásról.

- Rágógumival próbálkozott már?

- Igen, de nagyon büdösen ég.

- Lajos bácsi, most megmérem a vérnyomását.

- Dehát a múlt héten mérte, doktor úr!

- És akkor mennyi volt?

- Ezer forint, de most nincs pénzem!

Az orvos alaposan megvizsgálja a beteget, ellenőrzi a leleteit, de meg sem

szólal, csak hümmög a papírok felett. A beteg türelmetlenül kérdezi: - Doktor úr, hát mi bajom van?

- Azt majd a boncolás mutatja meg.  

Fiatal, csinos nő a nőgyógyásznál:

- Kérem, vetkőzzön le! A nő zavarban van, erre a doki leoltja a villanyt, hogy sötétben vetkőzhessen. A nő megkérdi: - Doktor úr, hová tegyem a ruháimat?

- Nyugodtan tegye csak ide, az enyémre...

Az orvos az egyik betegét teszteli a pszichiátriai osztályon.

- Mi lenne, ha levágnám a bal fülét? - kérdezi fürkészően az orvos a pácienstől.

- Nem hallanék jól. És nem is látnék jól.

- Hogyhogy nem látna jól?

- Mert leesne a szemüvegem...

Egy szerelő épp egy Harley motorjának a hengerfejét szerelte le, amikor meglátta, hogy egy híres szívsebész lép be a szervizbe. A szívsebész a szervizvezetőre várt, hogy nézze meg a motorját.
A szerelő átkiabált a termen: –Hé, doki, kérdezhetek valamit?
A sebész kicsit csodálkozva odasétált a szerelőhöz, aki épp a motort szerelte.
A szerelő kiegyenesedett, letörölte a kezét, és ezt kérdezte: –Szóval, doki, nézze meg ezt a motort. Én is kinyitom a "szívet", kiveszem a billentyűket, megjavítom, beteszem az új alkatrészeket, és amikor kész, úgy működik, mintha új lenne. Hogy lehet az, hogy ezért
alig kapok egy kis lóvét, míg maga nagy pénzeket akaszt az alapjában véve ugyanilyen munkáért?
A sebész elgondolkodott, elmosolyodott, és odasúgta a szerelőnek: –Próbálja meg mindezt járó motorral!

Júlia napjára - február 16.

     1940-ben ezen a napon mérték Magyarországon a valaha mért legalacsonyabb hőmérsékletet (–35 °C-ot).

     A népi megfigyelések szerint február 16-án gyakran havazik, erre utalnak az alábbiak is:

„Julianna megrázta a dunnáját.”

„Julianna kitette a dunnáját, és az kiszakadt.”

Általában február 16-ától várják az idő melegebbre fordulását az emberek.

            Julianna ókeresztény vértanú neve egyike a legkedveltebbeknek a magyar női nevek között. Ő a névadója a Júlia szép leány székelyföldi balladai alakjának. Ennek ellenére a liturgikus és népi hagyományban szinte nem is találkozunk vele. Ikonográfiai nyomára sem akadtunk. Templom-dedikációja is igen ritka, és ott is nyilván a kegyúr családjának valamelyik nőtagja volt a névadó.

            Szent Julianna jámbor kalandregénnyé vált legendája az Érdy-kódexből: Juliannát pogány fejedelemnek adják feleségül. Mivel addig nem akar házaséletet élni, amíg vőlegénye meg nem tér, ez börtönbe veti. Megkínoztatja: fél napon hajánál fogva felfüggeszteté és olvasztott ónat entete ő fejére. Nem árt neki. Erre férje sötét börtönbe veti, és vasláncra vereti. Most a pokolbeli ördög angyal képében azt tanácsolja neki, hogy okosságból mégis áldozzon az pogány isteneknek. Juliannát égi szózat világosítja föl, hogy ne higgyen neki. Erre az ördögöt színvallásra kényszeríti, majd megkötözi, és vaslánccal megostorozza. Az ördög rimánkodik, de Julianna a piacon végigvonyá és annak utána egy nagy mély sárba veté.

Ezután a fejedelem kerékbe töreti, Isten azonban angyalát küldi hozzá. Ezután olvasztott ónnal telt fazékba veti, Julianna azonban miként egy nemes kies feredőben feredik vala. Végül nyakát véteti. Utolsó útján az ördög fekete gyermek képében megjelenik és a poroszlókat biztatja. Julianna ráveti a szemét, mire az ördög észvesztve menekül. A fejedelem közben hajóra száll, a kivégzés pillanatában azonban nagy szélvész támad. A gálya elmerül, a király meg kísérete pedig belepusztul a tengerbe. Amikor tetemüket a víz kiveti, vadak, madarak szaggatják szét.

          Mindezekből érthető, hogy Juliannát megláncolt ördöggel szokták ábrázolni. (Forrás: Jeles Napok)

Sztálin miből élt?

    Sztálin 1917 őszéig, amikor kinevezték a Lenin vezette első bolsevik kormány nemzetiségi népbiztosának, összesen 3 hónapig dolgozott fizetésért. 29 éven keresztül mindig más tartotta el! E három hónapi „dolgos időszak” története Kun Miklós leírásában: „1899 decemberében Sztálin mégis rákényszerült, hogy beálljon a tifliszi Fizikai Intézet mellett működő obszervatóriumba, ahol szerény fizetés mellett kvártély is járt a segédszemélyzetnek. Fennmaradt az obszervatórium dolgozóinak a munkaköri leírása. Eszerint Szoszónak főleg az időjárásra vonatkozó méréseket kellett elvégeznie. Ám elegendő személyzet híján olykor az udvar takarítása is feladatai közé tartozott, így télen a hólapátolás, nyáron a fojtogató por összeseprése. … 1900. március 28-án, be sem adva felmondását, kereket oldott. A tifliszi csendőrség emberei ugyanis megneszelték, hogy részt vesz illegális kiadványok terjesztésében, és távollétében házkutatást tartottak az obszervatóriumban.”

             „Időközben kiválóan megtanulta, hogyan lehet munka nélkül pénzt szerezni. Megható levelekkel bombázta ismerőseit, hogy küldjenek neki élelmiszercsomagot, használt ruhát.” A sok fennmaradt példa közül egy érdekes történet. 1904-ben egy grúz nemesi családból származó jómódú ügyvéd állítólag ötven rubelt, egy meleg bundát meg egy „nagyszerű, piros díszes, fehér nemez csizmát” juttatott be a börtönbe ülő földijének. Az adományt kísérő levélben felajánlotta, hogy máskor is szívesen kisegíti. Mire a fiatal Sztálin egy cédulát küldött neki: „Hálásan köszönöm! Nincs szükségem másra. Ajánlata nagyon meghatott”. Az 1930-es évek végén az akkor már nagyon idős és beteg jogász a gulág egyik koncentrációs táborában raboskodott. Halálos elkeseredésében kicsempészett egy levelet a beszélőn, kérve, juttassák el Sztálinnak. És mintha csak a régi Szoszelóhoz szólna, felszólította a címzettet, adja vissza a meleg holmit meg a pénzt. A Kreml ura – aki addigra már mozgalmi pályafutásának számos kellemetlen szemtanúját eltüntette az élők sorából – meglepő módon intézkedett: engedjék ki az öreget.

          Montefiore könyvében 552. o. „1947. december 9-én a Politbüro tízezer rubelben állapította meg a miniszter- és az államelnök évi fizetését, a helyettes kormányfők és a Kommunista Párt  Központi Bizottság titkárai pedig nyolcezer rubelt kaptak. Sztálin fizetéseként kapott pénzkötegei érintetlenül hevertek kuncevói íróasztala fiókjában.”

Források:

Kun Miklós: Oroszország válaszúton

Kun Miklós: Az ismeretlen Sztálin

Simon Montefiore: Sztálin. A Vörös Cár udvara.

Humor

Megveri a magyar fociválogatott a szovjet válogatottat.

A szovjet vezetés táviratban gratulál hozzá: –Gratulálunk a győzelemhez, STOP! Igazán kimagasló teljesítmény, STOP! Kőolaj STOP, földgáz STOP!

Sztálin szobra Budapesten

Falusi idill