A Balatoni Panteont a szanatórium színházterme alatti fedett sétányon alakították ki. Azoknak a kiváló íróknak, költőknek, tudósoknak, kutatóknak állít emléket, akik Füredről írtak, vagy fontosat tettek a városért. Nagyon sokan vannak; közülük mutatom be John Paget Jánost.
John Paget (Loughborugh, 1808. ápr. 18.-Aranyosgyéres, 1892.) változatos életéből néhány mozzanatot kiragadok. Magyarországon letelepedett, megtanult magyarul, 1847-ben az országgyűléstől honosítást is nyert. 1836 augusztusában kezdett másfél éves útjáról 900 oldalon, két kötetben írta meg tapasztalatait. A rajzokkal illusztrált könyv magyarul és angolul is több kiadást ért meg.
"Paget másfél éven át járta keresztül-kasul a Magyar Szent Korona Országát és Erdélyt. Angliai és gazdag európai tapasztalat volt mögötte, széles körű műveltség, sokoldalú tudás, gyakorlatiassággal és előrelátással párosulva. Nagyokat döccenve a rossz utakon kedvére olvasgatta és megértette az ismeretlen tájat, az egymást cserélő képek megannyi verssorként vallottak a földről és lakóiról. A szépülő Budapestről egyetlen idegen se írt olyan szeretettel, mint ő. Figyelte az ezerarcú népet ünnepi ruhájában és hétköznapjaiban, ismerkedett történelmével, hagyományaival, irodalmával, zenéjével, még kottákat is közölt, a Rákóczi-nótáét és nem egy népdalét. Ő örökítette meg először a balatonfüredi Anna-bált, a magyar tánc szépségét és összehasonlította az Aranybullát az angol Magna Chartával. A bányákat szakértőként mérte fel, a termékeny föld meglepte, az ugar vagy a lápvilág bosszantotta. Polixéna után az országba, főleg Erdélybe valósággal beleszeretett, s könyvében néhány honfitársát megpirongatta, ha felszínes vagy hibás útleírásaikban tetten érte őket." (Ferenc Lenke, Tasnádi Zsolt)
Részlet "Magyarország és Erdély" című könyvéből:
"Estére járt az idő, mikor megpillantottuk a Balatont: a látvány, ha nem is éppen nagyszerű, de innen nézve igen bájos ez a tóvidék, dombjaival és erdőivel. Füred csak az elmúlt néhány évben jött divatba, s a hatalmas Horváth-ház és néhány kevésbé hivalkodó épülettől eltekintve ma is olyan természetes, hogy a legromantikusabb kedély sem kívánhat magának különbet. A Horváth-ház jókora szálloda vagy inkább panzió, Horváth úr, a tulajdonos építtette, s néhány szobától eltekintve, melyekben ő lakik a családjával, az egész épület a vendégek rendelkezésére áll, méghozzá igen olcsón."
Az Anna-bálról hosszan írt. Egy részletet az alábbiakban bemutatok blogom kedves olvasóinak: "A hölgyek némelyike úgy táncolta a valcert, hogy az a mi máshoz szokott szemünkben igencsak meglepőnek tűnt. Strauss a maga keringőivel olyan gyorsaságot vitt bele ebbe a táncba, amely eredetileg teljesen idegen tőle, s ezzel nemcsak az eleganciájától fosztotta meg, hanem jórészt az illedelmességétől is, mivel a táncosoknak olyan szorosan összetapadva kell most járniuk, hogy az, legalábbis látszatra, sehogy se fér össze az illő tartózkodással. S mintha mindez nem lenne elég, némelyik hölgy minden teketória nélkül a gavallérja vállára hajtja a fejét, s ahogy átadja magát a tánc szédítő varázsának, olyan magafeledtséggel simul a karjába, hogy az, bevallom, jócskán felborzolja az én prüdériámat! Nem lenne azonban méltányos, ha nem tenném hozzá, az idősebb hölgyek többsége is elítéli az effajta viselkedést, azok közül az ifjú hölgyek közül pedig, akikkel korábban megismerkedtünk, egyik sem bizonyult vétkesnek benne. Egy fürdőhelyen többnyire elég vegyes a társaság, itt meg éppenséggel olyan változatos volt, hogy azzal bárki, még az efféle dolgokban legszabadelvűbb személy is meg lehetett elégedve."
Erdélyben, Aranyosgyéresen vett földbirtokot, és ott telepedett le. A szabadságharc alatt a birtokot tönkretették. Wesselényi Ferenc még 1850. január 17-én írta Wesselényi Miklósnak, hogy Paget "birtokát az oláhok kiprédálták. Lovait és minden vagyonát ellopták". A kastélyt kifosztották, a könyveket a tó vizébe dobálták. A hazatérő hátaspárt a mintabirtok a fent leírt állapotban várta, de rövid idő alatt a házat és a gazdaságot helyreállították.
Aranyosgyéresen manapság büszkék nagynevű lakosukra. Létrehozták a Paget János Kulturális Alapítványt, amely az ő szellemében munkálkodik, és minden tevékenységében példaként említi nagyszerű személyiségét. Céljuk az, hogy pályázati támogatásokat is fölhasználva olyan kulturális tevékenységeket, vetélkedőket szervezzenek az Aranyos vidéki ifjúság érdekében, amelyek fönntartják emlékét. Munkásságának szerteágazó, sokszínű, több tudományterületet átfogó mintáját szeretnék követni az egyesület tevékenységeiben is. A kultúra egységének elve – Paget János életpályájának mintáját követve – az alapítvány útját is meghatározza. Emléktáblát is avattak a helyi magyar és román közösség segítségével 2009. május 15-én az egykori lakóházán, melyet a budapesti Magyar Emlékekért a Világban Egysület szorgalmazott.
Az angliai Thorpe-Satchville templomban is emléktábla hirdeti, hogy ebben a városban élt John Paget.
