NEMZETEK KONYHÁJA - Az eredeti franciasaláta receptje

Franciasalátának gyakorlatilag csak mi hívjuk; a világ nagyobbik részén Olivier-salátaként, vagy orosz salátaként ismerik, de ezek mind kissé eltérnek a hazánkban ismeretes verziótól, ami eredetileg levesből szedett zöldségekből készül, némi almával és uborkával megbolondítva.

A titok nyitja abban rejlik, hogy minden összetevőt pont ugyanakkorára kell vágni, a mennyiségeket természetesen ízlés szerint lehet változtathatni.

Hozzávalók: 20 dkg zöldborsó, 20 dkg sárgarépa, 10 dkg krumpli, 10 dkg karalábé, 10 dkg alma, 10 dkg csemegeuborka, 3 tojás, 2 evőkanál mustár, 4 dl olaj, 1 fél citrom, só, bors.

Elkészítés ideje: 1 óra.

Elkészítés menete: Semmi bonyolult nincs ebben az ételben, inkább kissé macerás. A zöldségeket meg kell főzni egyenként, az alma és a csemegeuborka kivételével, arra kell figyelni, hogy ne legyenek túl puhák, inkább maradjanak ropogósak. Amíg főnek, el lehet készíteni a majonézt: a tojások sárgáját el kell keverni a mustárral, majd fel kell önteni olajjal, sózni és borsozni kell mindenki kedve szerint, valamint bele kell facsarni a fél citrom levét.

Ha minden kész van, nincs más dolog vele, mint összekeverni a zöldségeket a majonézzel és már fogyasztható is, de nem árt neki, ha áll egy napot előtte a hűtőben.

Köretnek és magában is kiváló étel.

A rózsa - a virágok királynője

Nincs a Földön olyan emberlakta hely, ahol ne találnánk meg a házak körüli kertekben, parkokban a virágok királynőjét, a rózsát. Gyönyörű szirmaival, színével, illatával elbűvöli, el bódítja az embert, és szeretettel, melegséggel tölti meg a szívét. Ezer meg ezer mese, legenda szövődik köréje. Akár egyetlen szála is üzenetet visz, vallomást ad át. Lovagrendeket alapítottak a nevével, véres csatákat vívtak a jelképe alatt. Kitüntetéseket neveztek el róla: aranyrózsa-rend, ezüstrózsa-rend… – bizonyítva ezzel is, mennyire megbecsült virág. A rómaiak gyógyító hatással ruházták fel. Valóban az is: a beteg szívek gyógyítója. De különösen nagy tiszteletben állt és áll a rózsa a törököknél, amint azt Gülbaba legendája is bizonyítja.

A törökök egyébként azt tartják, hogy a rózsának lelke van: az illata. Nem is hagyták elillanni. Kis-Ázsia népei, aztán a görögök, bolgárok nagy kitartással igyekeztek üvegbe zárni ezt a lelket. Ma különösen a bolgárok művelik a rózsaillat begyűjtését. Ott a rózsákat úgy termesztik, mint nálunk a szőlőt. Virágzás idején felejthetetlen élményt nyújtanak ezek a rózsaszőlősök. Rózsaolaj csak a szirmokban van, ezeket szüretelik le. Bizony rengeteg rózsa kell, akár egyetlen cseppért is. Egyetlen kiló rózsaolaj előállításához harminc mázsa rózsaszirmot használnak fel. Így nem is csoda, hogy a rózsaolaj az aranynál is drágább. Európai hódító útjára a rózsát tulajdonképpen Napóleon császár első felesége, Joséphine indította el. Ő tette divatossá új fajtákkal, új színekkel. Ma már sok-sok ezer fajta pompázik világszerte, s egyre újabb és újabb fajták is születnek.

El se hinné az ember, hogy ennek a pompás virágnak az őse az egyszerű, szerény vadrózsa, amelyet ott találunk az erdő szélén, sziklás, köves helyeken, bozótként. Ebből alakították évszázadokon keresztül határtalan kitartással, szeretettel, sok-sok munkával. Hogy mikor kezdődött a rózsák nemesítése, ki tudná megmondani! Valószínű egyidős az ember földművessé válásával.

Felénk sokáig a damaszkuszi rózsák voltak a legelterjedtebbek, de évente csak egyszer virágzanak. A sárga rózsát a törökök hozták. A kúszó vagy futórózsák (Crimsonok) Kínából, Koreából származnak. A rómaiak állították elő a többször virágzó Remontana rózsákat. De ma a legszebbek, királynők a rózsák között, a tearózsák és ezek keresztezései, hibridjei. Bimbóik karcsúak, szirmaik leheletfinoman visszatűrődnek, illatuk pompás. Olyan finomak, olyan szépek, hogy az ember minden pillanatban várja, hogy megszólalnak halk muzsikáló hangon. Ezeket a légfinom virágokat a kínai kertészek állították elő, onnan terjedtek el az egész világon. (Forrás: Lászlóffy Aladár: Régi rejtély – Új talány. A képeket én készítettem a balatonfüredi Jókai Villa kertjében 2012. augusztusában.)

Filozófiai gondolatok humorral vegyítve

Muskátli fiatalítása

   A muskátli töveket ajánlatos folyamatosan fiatalítani. A 2–3 éves tövek virágoznak a legszebben, az öregedő növények gyengébb virágzásúak lehetnek.

            A muskátli nagy előnye, hogy megfelelő helyen és rendszeres öntözéssel szinte állandóan virágzik. Szépségét csak fokozza, ha olykor levéltrágyás oldattal megöntözzük, megpermetezzük, és az elszáradt virágzatoktól megszabadítjuk.

            A muskátli tövek átteleltetése vissza-visszatérő problémája a kertbarátoknak. Az átteleltetés gondját csökkenthetjük azzal, ha júliusban a legszebb tövekről erőteljes dugványokat szedünk, és azokat meggyökereztetjük.

            Mindig az erős szárak hajtásait szedjük meg dugványozáshoz. A dugvány 15–20 cm hosszúságú legyen, és úgy kell megvágni, hogy az alsó szárcsomó alatt kb. fél cm hosszúságú szárcsonk maradjon. A virágkezdeményeket és a nagyobb leveleket levágjuk a dugványról és félárnyékos helyre, mintegy 3-4 cm mélyen a földbe ültetjük.

            Gyakori öntözéssel a dugványok őszig erőteljes gyökérzetet fejlesztenek. Így a fagyok beállta előtt fölszedhetjük őket, cserépbe ültetjük, és fagymentes helyen, például előszobában, folyosón, lépcsőházban átteleltethetők. Az ilyen muskátli tövek tavasszal gyors növekedésnek indulnak, és bővebben virágzanak, mint az átmentett öreg tövek.

Kapros lucskos káposzta - NEMZETEK KONYHÁJA (székely étel)

 

Kárpátalja nevezetességeiből

Beregszász - A reformátos templom mai formájában a késő barokk építészeti stílushoz tartozik. A templom falán az 1944-ben ártatlanul, csak magyarságuk miatt a Vörös Hadsereg által elhurcolt beregszászi reformátusok emléktáblája

A templom falán a beregszászi mártírok nevei is olvashatók.

Beregszász - II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola épülete. Az ukrán nacionalisták ebben az épületben is be akarják szüntetni a magyar nyelvű oktatást.

Sófalu melletti patak és harckocsiakasztó betongúlák maradványai. A Vörös Hadsereg tankjai és gyalogos katonái ugyanis az országutak, rétek, mezők mellett a patakok medrében is előszeretettel özönlöttek. Különösen a Kárpátokban, ahol csak a hágók adtak átkelési lehetőséget nagyobb harci járműveknek.

Munkács várát még a szovjet időkben rendbeszedték. Nagyszerű élmény volt a történelmi falak között sétálni. A néprajzi és a történelmi gyűjtemény is figyelemre méltó.

A történelem hamísítása azonban itt is megtalálható. A ferdítésre, a csúsztatásra kiváló példata a - helyesírási hibáktól hemzsegő - háromnyelvű tábla szövege. Nagyon sok ember tekinti meg, olvassa a világ minden tájáról a magyar történelem meghamisítását, ami nekem nagyon fáj. Néhány gondolat ennek alátámasztására. Nem osztrák elnyomás, hanem Habsburg elnyomás alatt nyögtünk, amit a Habsbugok osztrák, cseh, német, sőt magyar stb. nemzetiségűekkel hajtottak végre. Más. "A II. világháború alatt a vár a magyar katonaság kezébe került." Az 1938. szeptember 29-30-án tartott müncheni konferencián (német, angol, francia, olasz miniszterelnökök személyes jelenlétével) született egyezmény 2. számú függeléke kimondta: "A négy hatalom kormányfői kijelentik, hogy a csehszlovákiai lengyel és magyar kisebbségek kérdése, amennyiben azt a következő három hónapon belül az érdekelt kormányok közötti megegyezés útján nem rendezik, a négy hatalom itt jelenlévő kormányfői újabb összejövetelének tárgya lesz". Lengyelország nem tárgyalgatott, hanem bejelentette az igényét az általa megkívánt területekre, és két nap múlva el is foglalta. Magyarország ekkor is betartotta a szabályokat, de a megegyezés nem jött létre, mert a csehek csak valamiféle autonómiát akartak adni. (Erre húsz évük volt, akkor eszükbe sem jutott!) Az első bécsi döntés 1938. november 2-án a Felvidék déli, és Kárpátalja délnyugati - magyarok lakta sávját - Magyarországhoz visszacsatolta. Ekkor szabadult fel Munkács is a cseh uralom alól. És nem a magyar katonaság "vette be" a második világháború alatt, mint a táblán olvasható. Békés úton tért vissza ez a terület. Még messze volt a világháború kitörése! Más. 1944-ben ebből a magyar uralomból "szabadult fel" a tábla szerint az ott élő magyar lakosság, és "csatlakozott" a Szovjetunió Ukrajna nevű köztársaságához. Teljesen ökörnek tünteti fel az ottani lakosokat, akik egy hatalmas, ellenséges birodalom csücskében apró porszemévé akartak válni megtagadva nemzetiségüket, szokásaikat, kulturájukat stb. Jó lenne tudatosítani, hogy miután a Vörös Hadsereg megszállta Kárpátalját (Munkácsot 1944. október 27-én, egész Kárpátalját október 29-én), 1944. november 23-án a munkácsi moziban a Kárpátontúli Ukrajna népbiztosainak 1. kongresszusa deklarálta a kilépést Csehszlovákiából, és Kárpátalja "újraegyesülését" Szovjet-Ukrajnával. A határozatban még szerepelt a magyarok kollektív bűnössége is, ami minden nemzetközi jogot felrúgott. A problémám az átcsatolással: 1. Minden megszállt területen találni néhány embert, akik bármilyen határozat elfogadására hajlandóak. 2. Ezek a küldöttek magukat Kárpátontúli Ukrajna népbiztosainak nevezték. Tehát még arra a formaságra sem adtak, hogy majd csak a határozat után csatolják Ukrajnához Kárpátalját, és majd csak akkor nevezik ezt a területet - Kijevből nézve - Kárpátontúli területnek. Nekünk, magyaroknak ez a rész a Kárpátokon innen van! 3. Csehszlovákia évekkel előtte megszünk, ebből nem lehetett kilépni, a terület a Magyar Királysághoz tartozott. 4. Bármilyen hihetetlennek tűnik, de az újraegyesülést arra értették, hogy ez a rész a 10-11. században a Kijevi Russzhoz tartozott. Csakhogy közben eltünt a térképről a Kijevi Russz, és helyette a Moszkva székhelyű orosz cári birodalom keletkezett, melynek soha sem volt része a Kárpátokon túl egy négyzetméter sem! De jó megjegyezni nekünk is, hogy a türelem területet terem, mert akár 900 év múlva is lehet hivatkozni valamikori országrész feletti uralomra! Csak az akkori győztesek közt kell lenni! (Az ukránok által írt szövegen a magyar fordító nem változtathatott, de a felszabadulást ügyesen hosszú "ú"-val írta. Az ellenállás egyik formája!)

Medve rahabilizációs központ is található a Kárpátokban.

Felsősebes - Háborús és felszabadulási emlékmű sokhelyen található, még a szovjet időkből örökölték. A szocreál stílus nálunk is meghonosodott a szovjet példa nyomán.

Ezeket a felszabadulási emlékműveket azonban nem ápolják, nem tartják karban.

Égermező - Nekem nagy élmény volt abból a forrásból inni, amiből II. Rákóczi Ferenc is ivott 1711. február 18-án. Rákóczi volt egész életemben a példaképem, könyvet is írtam a vezérlő fejedelemről.

(A képeket 2017. szeptember 3-8 között készítettük.)

Egészséges életmód - Semmelweis Ignác születésnapja alkalmából (1815)