A Tisza forrásvidéke

         

Fehér-Tisza

Gondolatban járjuk végig a 40 km-es utat, amit a forrásból előbukkanó cseppek a Fekete-Tiszával való egyesülésig megtesznek. Az erdőszint felső határáról lefelé ereszkedve utunk hegyi pásztorok kunyhói ( esztenák ) mellett vezet. Az Asztag oldalában lévő tisztásokról szép kilátás tárul elénk. Zöld fenyvesek, havasi legelők, rétek egyhangúságát megbontó esztenák és a távolban fenségesen kiemelkedő ezeréves határhegy a Csornahora. Ez az egész térség legmagasabb hegysége, amit délről az Iván pap-havas zár. Egy erődszerű, monumentális építményt a csillagvizsgáló és meteorológiai állomást láthatjuk, amit 1936-38 között a Lengyel Tudományos Akadémia építetett francia segítséggel. A második világháború kitörése után a berendezéseket leszerelték, ezt követően először Budapestre majd Bécsbe szállították, és csak a háború után kapta vissza a lengyel állam. Lengyelország felosztása után az épület szovjet kézre került. Magyarország hadba lépését követően, 1941-től a magyar honvédség légvédelmi és tüzérségi figyelőpontjául szolgált. Ma a romos állapotban lévő épület csupán a turisták számára nyújt menedéket. Az Asztag oldalában lefelé ereszkedve követjük a tisztavizű forráspatak irányát. Jobbról egy bővizű patak a Roscsolij duzzasztja fel a bátortalanul csörgedező Fehér-Tiszát, később balról a Kanuszjanka, majd a Holló-csúcs ( 1696 m ) felöl a hegy nevét viselő patak csatlakozik a Fehér-ághoz. Lejjebb a rohanó vízhez balról a Cserepik, jobb felöl Fluerás társul. A kidőlt fákkal, zuhogókkal tarkított patak völgyébe balról a Kis - és Nagy - Pereszlip, majd jobbról a Krivjanka növeli a Fehér - Tiszát.

Az elszállításra váró szálfák, és a hegyoldal fakitermelésre szolgáló csúszdái már az emberek jelenlétére utalnak. A magasból induló köveken és zuhogókon átbukó víz jobboldali mellékágánál, az Uhoroszkij-pataknál az egykori Hűvös (Sztohovec)-gát a faúsztatás céljára épült víztározójának maradványait találjuk. Az elhanyagolt táj láttán nehéz elképzelni, hogy a Fehér-Tisza völgyében az 1960-as években 32 km-en át vasútvonal vezetett. A folyóvölgyben található fővonalhoz keskeny nyomtávú szárnyvonalak csatlakoztak, amiknek érdekes kiegészítői voltak a hat helyen megépült siklóvasutak. Ezek a hangulatos erdei vasutak ma már sajnos nem léteznek.

A következő jobb oldali mellékág az Iván pap-havasának oldalában eredő Tarkás ( Balcul ) - patak. A patak völgyében haladva rátalálhatunk az egykori Balcatul vízfogó zuhogójára. Mellette találhatjuk a menedékházból átalakított mára már nagyon leromlott állapotban lévő munkásszállót, amely a favágók és hegyi pásztorok szálláshelye volt. Az előzőekben már említésre került vasútvonal egyik leágazása a Balcatul - völgyében lévő víztárolóig vitt, míg egy másik szárnyvonal a Vaszkul-patak völgyében épült gátig vezetett. A következő jobb oldali patak, a Lemszkij, a Kökörcsines ( Brebeneszkul )-hegy oldalából lejövő vizet szállítja a Fehér-Tiszába. Az ekkora már rohanó folyó mellett eljutunk az első településre, a Láposmezőhöz tartozó Hoverla faluba. A falu központjában, észak felöl a Hoverla patak hozza vizét. A Hoverla - völgyében épült az egyik legnagyobb víztároló ( 160.000 m3 ), romjai közelében ma a Kárpáti Bioszféra Rezervátum ellenőrző kapuja található. A patak mellett a rezervátum ős fenyveseiben erdei kövezett út vezet. A patak felső szakaszán az utat szép vízesés teszi még hangulatosabbá. Ezt követően megérkezünk a Hoverla-nyeregbe (1537), ahol menedékház és egy kis kápolna várja az túrázókat. Innen indul a Hóvárra vezető túraútvonal utolsó szakasza. Hoverla faluban a patak torkolatánál található a Fehértiszai Erdészeti Hivatal épülete. A továbbiakban már aszfaltúton tudunk tovább haladni az önkormányzat székhelyét adó Láposmezőre. Elhagyva a települést, Tiszabogdányhoz tartozó Bértelek (Brebolya) falucskába jutunk, ahol bal kéz felől a folyóhoz társul a Lesul-patak.

Rövid szakaszon három patakocskát is felvesz a Fehér-Tisza: balról a Sóskás-hegyről (1759 m) eredő, 8 km-es Sóskás (Scsaul)-patakot, majd jobbról a Rohonyeszka és Hermanyeszka összefolyásából kialakuló, 10 km hosszú Bogdány - patakot, és az újból balkéz felöl a Máramarosi Pop Ivánról (1937 m) kanyargó Borvíz (Kvasznij)-patakot. Valamennyi patak völgyében valaha erdei vasút üzemelt, a faúsztatást pedig vízfogók segítették. Következő állomásunk a nagy gazdasági és idegenforgalmi múlttal rendelkező Tiszabogdány. Nem is olyan rég még több falut egyesítve városi típusú település volt. Ma a falvak egy része különvált és Tiszabogdányt községgé "fokozták le". Tiszabogdány teljesen összenőtt Vidráspatak (Vidricska) községgel. A két falut a Farkas (Vovcsij) - patak vonala választja el egymástól mely a Fehér-Tiszával bal oldalról egyesül. A Sesul (1727 m) vízét a jobb oldali mellékág, a Pál (Pavlik) - patak juttatja a Fehér-Tiszába. A Fehértiszavölgyi vasút első szakasza Rahóról a Pál-patak völgyében vezetett és már 1928-ban üzembe helyezték. A patakvölgyben egykor vízduzzasztó is funkcionált. A Pál-patak torkolatával majdnem szemközt a falu nevét adó Vidrás (Vidricska)-patak siet a főágba.

A Fehér-Tisza völgyének utolsó települése a hegyi státusszal rendelkező Nyilas ( Rosztoki ). A folyó jobb oldalán még egy kis patak a Berendai hozza az Ösztövér (Stevjora, 1242 m ) vizét a Fehér-Tiszába. A falu és az út végén Tiszaközhöz, aFehér- és a Fekete-Tisza összefolyásához érkezünk.

Kigyűjtve idevonatkozó orosz irodalmakból.

A Fehér-Tisza a Máramarosi Havasok egyik csúcsa, az 1651 m-es Asztag csúcs közelében ered és Rahónál találkozik nagyobb testvérével a Fekete-Tiszával.

Tiszaborkút

Indulás a Tisza forrásához

Ki a Tisza vizét issza ...

A Fehér- és a Fekete-Tisza összefolyása Rahónál. Innen hívjuk Szőke-Tiszának

Beauharnais alkirály születésnapjára - 1781. szeptember 3.

Azért emlékezem meg róla, mert magyar vonatkozása is van a marsall életének. (A képet Andrea Appiani festette 1800 körül.) Az 1809. június 14-i győri csatában a francia hadakat három parancsnok vezette: Eugène de Beauharnais, Itália alkirálya, Napóleon fogadott fia, valamint Auguste Marmont és Étienne Macdonald marsallok, Taranto és Raguza hercegei.

Eugène Rose de Beauharnais (Párizs, 1781. szeptember 3. – München, 1824. február 21.), francia katonatiszt, Joséphine de Beauharnais fia, a forradalom és az Első Császárság tábornoka, Napóleon császár fogadott fia, a francia császári család tagja, Franciaország hercege (prince de France), az Itáliai Királyság francia alkirálya, Velence hercege (prince de Venise), Frankfurt örökös nagyhercege (grand-duc de Francfort), Leuchtenberg első címzetes hercege (Herzog von Leuchtenberg) és Eichstätt első fejedelme (Fürst zu Eichstätt). A történészek megítélése szerint Napóleon családtagjai közül ő volt az egyik legtehetségesebb politikus és hadvezér.

Napóleon az ötödik koalíció ellen vívott harcai során 1809 májusában elfoglalta Bécset. Előzőleg május 15-én Schönbrunnban kiáltványt adott ki a magyar nemességnek címezve, amelyben felszólította őket a Habsburgok elhagyására és a függetlenség kikiáltására. A magyar politikai vezető réteg erre nem volt hajlandó, több okból is. Elsősorban a Napóleon oldalára állt Lengyelország példájából okulva, amelyet kifosztottak, csupán névleges előnyöket biztosítva a lengyeleknek. Ellenben tizenkétszer annyi adót szedtek be tőlük, mint a Napóleon előtti időkben, férfilakosságának egy részét pedig katonának hurcolták el, ahonnan kevesen tértek vissza. Ezenkívül Napóleon francia birodalmát több súlyos vereség is érte, a császár elszenvedte első vereségét a ausperni csatában és a pápa is kiátkozta őt. Ezek miatt a nemesség számára jobb választásnak tűnt a Habsburg Birodalom, amely tiszteletben tartotta korábbi jogaikat.

Mivel a nemesség nem fogadta el Napóleon ajánlatát, megindult a nemesi felkelés (latinul insurrectio). A háború folyamán az ország védelmére a nemesség – a bécsi udvar felhívására – fegyvert fogott a korabeli Európa legjobban felszerelt, legképzettebb és legjobban irányított hadseregével szemben. A „vitézlő nemesség” bevonuló tagjai, az „inszurgensek” egy dunai és egy tiszai hadosztályt alkottak, melyben vármegyéjük egyenruhájában vonultak hadba. A napóleoni háborúk során az első insurrectióra 1797-ben került sor, amely azonban egy hónapnyi gyakorlatozás után feloszlott. Nem került sor bevetésükre 1800-ban és 1805-ben sem.

1809 áprilisában ismét fegyverbe hívták a nemesi felkelő csapatokat, akik a Nyugat-Magyarországra benyomuló francia reguláris haderők ellen vonultak. A győri csata volt a napóleoni háborúk egyetlen, a Magyar Királyság területén lezajlott ütközete, egyben az utolsó olyan összecsapás, amelyben a magyar nemesi felkelés hadai vettek részt. Bár a minőségbeli, létszámbeli és vezetésbeli különbségek miatt kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy a franciák fölényben vannak, ám Laval Nugent vezérőrnagy téves felderítési adatainak köszönhetően jelentősen alábecsülték a francia sereg létszámát. A csatát az osztrák vezetés sorozatos tévedései kísérték végig, és a francia minőségi és számbeli fölény végül a Habsburg sereg vereségéhez vezettek. (Forrás: Wikipedia)

Cicahumor

Bögrés almás

 

Szlovákia belép a II. világháborúba - 1939. szeptember 2.

Szlovákia is megtámadta Lengyelországot

         Egy újabb igazi csemegével örvendeztetem meg a történelmet kedvelő olvasóimat. Szlovákia nagy igyekezetét ugyancsak próbálják egyesek elfelejtetni, hogy ők már a második napon megtámadták Lengyelországot minden "kassai provokáció nélkül", pusztán Lengyelország egy darabjának megszerzéséért, valamint a trianoni diktátumkor Lengyelországnak ítélt magyar területekre is rátették a kezüket, mondván, az Magyarország része volt, és ezért ez őket illeti! (Magyarország még a vasútvonalait sem engedte használni a nagy szövetségesnek Lengyelország ellen!!! Ezért hullott a szlovákok ölébe a Történeti Magyarország ezen területe. De ne felejtsük el, Lengyelország nem ratifikálta a trianoni diktátumot!)

(A cikk a Magyar Nemzetben jelent meg 2009. szeptember 2-án.)

(Batár Zsolt Botond tervezte, Batár Emese kivitelezte)

Kekszes csoda sütés nélkül

          Nincs kedved sütni, de finomságra vágysz? Akkor ez a recept az amire szükséged van!
Hozzávalók

• 1 csomag étkezési keksz
• 2 tasak instant vanília krém
• 8 dl tej
• cukor (amennyi a krémbe kell)
• 7 evőkanál tejszínhab

A tetejére:

• 2 evőkanál kakaópor
• 2 evőkanál porcukor
• 1 teáskanálnyi vaj
• 0,2 dl tej

Elkészítése:
            A krémet összekeverjük a cukorral, majd a tejjel és felverjük a csomagoláson lévő leírás szerint. Ezt követően belekeverjük a tejszínhabot. Egy süteményformába rakunk egy réteg kekszet, szorosan egymás mellé, majd egy réteg krém következik rá, addig rétegezzük, amíg el nem fogynak az alapanyagok. Közben a tejet felmelegítjük, a kakaót és a porcukrot összekeverjük, kanalanként hozzáadjuk a tejet, hogy sűrű glazúrt kapjunk. A kekszen eloszlatjuk és hűtőbe tesszük. Néhány órán át pihentetjük, majd szeletelhetjük.
(Forrás: Mindenegyben) 

NOSZTALGIA - Kárpátalján felderítettük a valamikori magyar határt

Dr Pető László - egyetemista korom óta barátom - szervezésében néhányan 9 napos (szeptember 2-10.) kárpátaljai bejárótúrára el-mentünk a valamikori Történeti-Magyarország határát és a határ környéki településeket felderíteni a Nagy Bereznai, a Volóci és az Ökörmezői járásban. Ezek közül a legjobban a Vereckei-hágó megtekintését vártam.

2016-ban - az Országhatártúra mozgalom keretében - Kárpátalján a Rahói járást, a Tatár-hágó környékét derítettük fel. Akkor nagy élményem volt a Tisza forrásából inni.

Itt kezdődik a Szőke-Tisza: balról a Fehér-Tisza, jobbról a Fekete-Tisza összefolyásánál. Nagy élmény volt itt állni. Az idei bejárás is hasonló élményekkel kecsegtet bennünket.

A Vereckei-hágónál koszorúzok 2017-ben