Jópofi a Mórickából

Ezzel a pacalcsorbával kívánok jó étvágyat!

A szilva jótékony hatása

A Berlini Egyetemen kutatás szerint azok az emberek, akik három héten keresztül, naponta legkevesebb hat szem szilvát, akár nyersen, vagy szárítva elfogyasztanak, megelőzhetik a csontbetegségeket, csökkenthetik a rossz koleszterinszintet, és a vastagbélrák kialakulását is elkerülhetik.

Ha kicsit több szilvát eszünk a kelleténél, akkor érvényesülhet ennek a csodálatos gyümölcsnek a hashajtó hatása, ami azért remek, mert a fölösleges salakanyagoktól megszabadulhat szervezetünk.Emellett az idegrendszerünkre, a májunkra, a gyomorsavtúltengésre, a gyomorfekélyre, a vesékre, és a vastagbélre is gyógyítólag hat.
A szilva sötétkés, sötét vöröses színét egy sajátos polifenol anyagnak köszönheti, amely rendkívül hatékony antioxidáns, ötször erősebb, mint a bétakarotin, ötvenszer erősebb, mint az E-, és hússzor, mint a C-vitamin.
A szilvából készült finom lé, étkezés előtt egy félórával elfogyasztva, nagyszerűen serkenti az immunrendszert, így védve leszünk a fertőzésektől. Segít beindítani az emésztést, megszünteti a székrekedést, és még a fogyókúrázók is bátran ihatják a szilva levét, hiszen megszabadít a felesleges zsírszövetektől, méregtelenít.
Legalább napi egy pohárral ajánlott meginni.

Íme, a szilva még jó néhány egészségvédő tulajdonsága :

1. Ha naponta legalább három szilvát megeszünk, az erős antioxidánsok eltávolítják azokat a hibás agysejteket, amelyek a memória romlásáért felelősek.

2. A szilva kalóriában szegény, egy szemben mindössze 30 kalória van, ez a napi szükséglet (2 ezer kalória) 1,5 százalékát teszi ki.

3. Megelőzhetők a szívet érintő betegségek is. A szilva ugyanis zsírokban szegény, egy darabban 0,2 gramm természetes zsír található, ami ráadásul nem is telített, amely a keringési rendszernek is gondot okoz ugyebár.

4. A nyers gyümölcs tele van egészséges szénhidráttal, azonban vigyázni kell a szárított változattal, mert ebben már a szénhidrát mértéke igencsak magas, ezért óvatosan kell fogyasztani, hiszen hosszabb távon megemelkedhet a vércukorszint.

5. C-vitaminban gazdag gyümölcsről van szó, a napi szükséglet 7 százalékát fedezi egy szilva.

6. Megvéd a rákos betegségektől, mivel antociánt tartalmaz, de a vérszegénységben szenvedőknek is naponta kellene a szilvát fogyasztani.

7. Megelőzhető a nyers gyümölcs rendszeres fogyasztásával a cukorbetegség, a vesék és csontok élettartama tovább tarthat.

A végére pedig egy érdekesség: 1905-ben egy kaliforniai szilvatermelő úgy döntött, hogy a gyümölcsök szedésére 500 majmot „alkalmaz". Nos, a terve nem vált be, mert a majmok ugyan leszedték a kerekded finomságokat, de meg is ették nyomban azokat.

Magyarország felszabadult a török hódoltság alól - 1718. július 21.

A passzarovici (pozsarevaci) béke

1718. július 21-én kötötte meg az Oszmán Birodalom a Habsburgokkal és a Velencei Köztársasággal a passzarovici (pozsareváci) békét, mely egyezmény a Serenissimával négyéves, Béccsel pedig kétesztendős háborút zárt le. A szerződés értelmében a Magyar Királyság egésze felszabadult a 164 éves török uralom alól.

Az 1699-es karlócai békét megelőző háborúban a Szent Liga döntő győzelmet aratott az oszmánok felett. Ennek köszönhetően a Habsburgok uralmuk alá vonták Magyarország és Erdély területét, a Velencei Köztársaság pedig a Peloponnészoszi-félszigetet hódította meg. Az Oszmán Birodalom azonban nem mondott le az elvesztett területek visszaszerzéséről, és miután 1710–11-ben kedvező eredménnyel háborúzott Nagy Péter cár (1682–1725) ellen, III. Ahmed szultán (ur. 1703-1730) utasítást adott egy Velence elleni háborúra. Az időpont alkalmas volt, Ausztria, az egykori Szent Liga egyik legerősebb tagja ugyanis kellőképpen kimerült az 1701 óta zajló spanyol örökösödési háborúban. A Damat Ali nagyvezír által vezetett 70 000 főnyi oszmán sereg 1714 decemberében elözönlötte a félszigetet, és alig száz nap alatt bevette a velenceiek összes erődjét. Mivel a Serenissima sem szárazföldön, sem tengeren nem tudott hatásosan védekezni, a törökök előbb a Johann Matthias van der Schulenburg által védett Korfu, majd Dalmácia partjai ellen indultak, de a szigetnél és Senj váránál egyaránt vereséget szenvedtek. Az oszmán kudarcok ellenére a Habsburg Birodalom szomszédságában zajló hadműveletek nyugtalanították Bécset, ezért III. Károly (1711–1740) 1716 áprilisában – Velence oldalán, XI. Kelemen pápa támogatásával – belépett a háborúba.

A fővezéri posztot a korábbi török és spanyol örökösödési háborúban kiemelkedő teljesítményt nyújtó hadvezér, Savoyai Jenő herceg kapta meg, aki már a hadműveletek elején szembekerült Damat Ali pasa mintegy 120 000 fős hadseregével. A császári fővezér gyakorlatilag az első összecsapás során megvívta a háború döntő ütközetét, ugyanis 1716. augusztus 5-én, Pétervárad mellett megsemmisítő vereséget mért a nagyvezírre. Miután Damat Ali elesett a csatamezőn, Savoyai Jenő a kaotikus állapotba került hódoltsági területek ellen vonult. Októberben elfoglalta a Bánság központját, Temesvárt, majd 1717 első hónapjaiban bevette Nándorfehérvárt (ma: Belgrád, Szerbia) is. A császári erők mélyen benyomultak Szerbiába, és az Olt-folyóig megszállták Havasalföldet is. A központi területeken erősödő török ellenállás, és az európai egyensúlyt féltő nyugati szirénhangok azonban megállásra késztették az uralkodót.

A három háborúzó hatalom követei – Nagy-Britannia, Hollandia és Svédország közvetítésével – 1718. július 5-én megkezdték, majd július 21-én, az Észak-Szerbiában fekvő Passzarovic (szerbül: Pozsarevác, németül Passarowitz) városában megkötötték a 25 évre szóló békét, mely nagyrészt a harctéren elért eredményeket tükrözte.

Ezen a magyar törvények értelmében Magyarország képviselőjének is ott kellett volna lenni. Báró Szlavnicai Sándor Gáspárt (†1723 u.) megbízták, hogy ott magyar követként megjelenjen, de mivel a karlócai békekötésnél is megszegték e törvényt, ezt ürügyként használva, Savoyai Jenő ellenzése miatt, Magyarországot ezúttal sem képviselhette senki.

Velence katonai vereségei folytán elveszítette az 1699 után megszállt Moreát, egyedül azokat az erődöket tarthatta meg, melyeket Damat Ali csapatai annak idején nem foglaltak el. Ezzel szemben a Habsburg Birodalom abszolút győztesként köthetett békét E szerint a Habsburg–Török Birodalom határa az Olt, a Duna, a Timok, a Kis-Morava, a Drina, a Száva és az Una. A Habsburgok megszerezték a Bánságot, Szerbia északi részét, valamint a középkori Szörényi Bánság (a későbbi Észak-Bosznia) területét. E mellett a foglyokat kicserélték, a keresztények szabadon gyakorolhatták vallásukat a Török Birodalomban (mint azt a karlócai béke is biztosította). A kereskedelem biztosítására konzulságokat és ügynökségeket létesítettek.

A császári tárgyaló felek eleinte II. Rákóczi Ferencnek és bujdosó társainak (főleg Bercsényi Miklósnak, Esterházy Antalnak, Forgách Simonnak, Csáky Mihálynak és Vay Ádámnak) a kiadatását is követelték, de III. Ahmed szultán (1703–30) kijelentette: inkább elveszti fővárosát, semhogy magát a vendégszeretet megsértése által ennyire lealázza. Az ellenséges spanyol hajóhad itáliai sikereinek hírére a császári biztosok csak azt érték el, hogy a kurucoknak a Porta a határoktól távolabbi helyen, Rodostóban (a Márvány-tenger európai partján, Konstantinápolytól – ma: Isztambul – kb. 110 km-re nyugatra) jelölt ki menedékhelyet.

A pozsareváci békét követően úgy tűnt, a Török Birodalom hamarosan végleg kiszorul majd a Duna-medencéből, „Európa beteg embere” azonban még korántsem volt olyan állapotban, hogy a nagyhatalmak könnyűszerrel elbánjanak vele. Ilyen szempontból maga III. Károly is alábecsülte az oszmánokat, amikor 1737-ben Oroszország oldalán újabb háborút indított a Porta ellen. A király személyes vezetésével vívott kétéves háborúban végül a Pozsarevácnál megszerzett területek többsége elveszett; kivételt egyedül a Temesi Bánság jelentett. Magyarország számára ugyanakkor sem a pozsareváci, sem az 1739-es belgrádi béke nem hozott pozitívumot, a Bánát ugyanis nem került magyar közigazgatás alá, hanem – állandó német betelepítések mellett – nagyrészt katonai határőrvidékként szolgálta a Birodalom biztonságát. 

(Forrás: Rubiconline, Szerző: Tarján Tamás, valamint: Horváth M. VII:83. - Bánlaky XVIII. - MTK II:557.)

Fürödni jó!

Humor innen-onnan

Ha valami nagyon hülye pofát látok, mindig rám jön a nevetés.
- És ez nem zavar borotválkozás közben?

Miben különbözik egymástól a teve és a kőműves?
- ???
- Abban, hogy a teve napokig képes dolgozni anélkül, hogy inna.

Egy nagyhangú alak beszól a zsúfolt vasúti fülkébe:
- Na mi van, megtelt már a Noé bárkája?
Egy éles hang visszafelel:
- Jöjjön csak nyugodtan, a majom még hiányzik.

Az új vendéget megvágja a borbély. Némi mellébeszéléssel próbálja kiengesztelni:
- Khmmm... bocsánat uram, járt már nálunk?
- Nem, a lábamat a háborúban vesztettem el.

Egy fiatalember a vonaton feltűnően nézi a vele szemben ülő lányt, aki testhez álló pulóvert visel.
- De szép pulóver! - próbálkozik az ismerkedéssel.
- Eredeti teveszőr - mondja a lány.
- A púpokból mindjárt gondoltam.

Egy azonosíthatatlan alak elszellenti magát a zsúfolt autóbuszon. Egyszer csak megszólal egy dörmögő hang:
- Bezzeg dohányozni tilos!

Nagydarab, kövér ember megy az áruházi ruhaüzletbe:
- Tudna mutatni nekem valamit, amibe beférek? - kérdi az eladót.
- A folyosó végén van a teherlift, abba talán...

 Öreg paraszt kint szántogat a mezőn. Egyszer csak az égen megjelenik egy sárkányrepülős.

Öreg felnéz és rettentően megijed. Bekiabál a házba:
- Asszony, hozd a puskát, saskeselyűt látok!
A feleség illedelmesen kisiet a puskával. Az öreg hosszasan céloz... majd lő!
- Na? Eltaláltad - kérdi az asszony.
- Hát... hmmmm... nem tudom, de az embert már elengedte!

Az uszodában az úszómester rászól az egyik vendégre:
- Ejnye uram, nem szégyelli magát! Hát nem tudja, hogy nem szabad a medencébe pisilni?
- Ugyan már! Mások is belepisilnek.
- De nem a rajtkőről!

Ketchup készítése házilag. Mi a ketchup?

Az embert nem csak az egyszerűsége fogja meg a házi ketchup készítésének, hanem az, hogy sokkal finomabb, mint a bolti és nincs benne semmilyen tartósítószer sem.

Ketchupot nagyon könnyű házilag készíteni. Bár kicsit lassan készül el, de sok munkát nem igényel, és a tűzhely mellett töltött időnkért cserébe finom, saját szájízünk szerint fűszerezett paradicsommártást kapunk eredményül. Mivel nem szeretem elaprózni a dolgokat rögtön 5 kg paradicsomból készült a ketchup, így a nagyobb mennyiségek miatt senki ne akadjon ki.

Hozzávalók

5 kg paradicsom (a képen az általam termelt paradicsomot mutatom), 2 nagy fej hagyma, 12 gerezd fokhagyma, kevéske olaj a megpirításhoz, 3 dl almaecet, 1 kávéskanál szegfűszeg (őrölt), 1 kávéskanál fahéj, 1 kávéskanál fekete bors, 2 kávéskanál só, 2 evőkanál mustár, kb. 30 dkg cukor, 10 dkg barnacukor.

Elkészítése

A paradicsomot jól megmostam és feldaraboltam. A hagymákat apróra vágtam és olajon megdinszteltem, erre jött rá az apróra vágott fokhagyma, amit szintén egy kicsit sütöttem az olajban. Ezután ráborítottam az összes paradicsomot egy nagy lábasba.

Következtek a fűszerek: fahéj, bors, só, szegfűszeg, majd az almaecet, cukrok, mustár. Főztem közel 1 órán keresztül, folyamatosan kevergetve. Már ekkor isteni ketchup illata volt, csak úgy terjengett az egész lakásban. Miután letelt az egy óra, az egész paradicsomos főzetet paradicsompasszírozón átnyomtam, majd még botmixerrel összeturmixoltam. Következett egy hosszabb, 3 órás főzés, amíg el kezdett besűrűsödni az egész. Ez nagyban függ attól is, hogy a paradicsom mennyire leveses.

A főzési idő alatt sokszor átkevertem és többször kóstoltam, milyen az íze. Így került még bele cukor, só és almaecet is. De ez már egyéni ízlés dolga. Mikor elég sűrűnek éreztem, a szószt forró üvegekbe töltöttem és száraz dunsztba helyeztem őket. Másnap egy üveggel óvatosan kivettem a dunsztból, hogy megkóstoljuk. Nagyon finom lett, így megérte elkészítéséhez a hosszú időt eltölteni.

Mi a ketchup?

A ketchup egy paradicsomból fűszerek hozzáadásával készült, savanykás ízű az egész világon igen elterjedt mártás.  A ketchup az amerikai háztartások 97 százalékában megtalálható. 30 másodperc alatt 3–7 centimétert folyik, zsírmentes, és evőkanalanként alig 16 kalória energiát tartalmaz. Ez a halszószból paradicsomszósszá átlényegült ketchup, amit a déli államokban a selypítős catsup szóval is jelölnek. Általános elfogadott vélekedés szerint, a ketchup szó a halszósz kínai nevéből eredhet és maláj közvetítéssel került az angolba.

Az 1700-as években történt, hogy Dél-Kínában egy akkoriban népszerűvé vált, halakból, kagylókból, fűszerekből álló és az ottani dialektusban kôe-chiap, vagy kê-chiap néven emlegetett főzetet kezdtek el készíteni. A szósz a brit és holland tengerészek körében hamar ismertté vált, akik aztán az óhazába is elvitték. A gyors terjedést egy 1698 körül kiadott angol szótár is mutatja. Ebben, „felső kelet-indiai szósz” jelentéstartalommal már szerepel a kínaira rímelő hangzású catchup.

A catchup első ismert nyugati receptje Eliza Smith, The Compleat Housewife című, 1727-ben, Londonban megjelent, háztartási ismereteket összefoglaló művében olvasható. A recept az eredeti, ázsiai mintákat tükrözi vissza. Összetevői között szardella, hagyma, ecet, fehérbor, „édes fűszerek” (szegfűszeg, szerecsendió, gyömbér), bors és citromhéj szerepel. A szerző a catchup-ot húshoz való szósz ízesítéséhez használja, amikor „fél pint jó gravy-t, három evőkanál catchup-ot és lisztben forgatott darab vajat” javasol összedolgozni.

Eliza Smith könyve azért is nevezetes, mert másfél évtizeddel később, 1742-ben, éppen ez lett az Amerikában kiadott legelső szakácskönyv. Ugyanerre az időre, a 18. század közepére, a catchup a brit gyarmatosítók elfogadott ételízesítőjévé vált.

Bár a kôe-chiap eredetileg halszósz lehetett, mai modern maláj és indonéz változatában már a szójaszósz egy változatát jelöli. Az indonéz ketjap manis például egy intenzív barna színű, édes (manis), szirup-sűrűségű szósz, amely ugyan hasonló a szójaszószhoz (ketjap kental), de a pálmacukortól jóval édesebb, a fűszerektől pedig komplexebb ízű.

Coltnak, a forgópisztoly feltalálójának születésnapjára - 1814. július 19.

          Samuel Colt (1814. július 19– 1862. január 10) amerikai feltaláló és iparos volt az alapítója a Colt Patent manufakturának, és ő szervezte meg a revolver tömegtermelését, és nagybani kereskedelmét.

Colt első két üzleti vállalkozása csalódással ért véget. Az első gyártási kísérlettel a gazdasági válság idején próbálkozott; a gyenge eladás, és Colt rossz vezetése, a meggondolatlan kiadások miatt ez nem sikerült. A következő kísérlet a fegyverek előállítására az állami megrendelés hiányában nem sikerült. De miután a Texas Ranger 1000 revolvert rendelt a mexikói-amerikai háborúban 1847-ben, a vállalkozás fellendült és gyorsan bővült. Amikor Colt oldalfegyvereit rendszeresítették mind az északiak, mind a déliek az amerikai polgárháborúban – új gyárat is épített. Lassan világszerte használták az új találmányt, a forgópisztolyt. Az orosz török háborúban is mindkét fél rendelt belőle.

Amikor Colt 1862-ben meghalt, Amerika egyik leggazdagabb polgára volt. Az általa alapított cég még most, 2014-ben is jelen van az üzleti életben. Utódai jótékony célú alapítványokra is áldoztak. 2006-ban Colt bekerült a Nemzeti Feltalálók Emlékcsarnokában.

Colt a többlövetű pisztoly feltalálása mellett a gyártási módszerekben hozott igazán újat: ő volt az első, aki sikeresen alkalmazta a futószalagot és a csereszabatos alkatrészeket.

         A török szultánnak adott ajándék: