2026. október 3., szombat

Ablakok sokfélesége














Kelet-Kárpátalja nevezetességeiből - Tiszaborkút

Tiszaborkút (ukránul Кваси [Kvaszi], szlovákul Kvásy) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Rahói járásban. Ma mintegy 1600 lakosa van.

Fekvése

Rahótól 12 km-re északkeletre, a Fekete-Tisza völgyében, a Hoverla 2061 méter magasságú csúcsai közelében települt falut bükk, kőris, fenyő és mogyoró borította erdős hegyek, alpesi legelők veszik körül, erdőiben sok gomba, fekete áfonya, eper, szeder terem.

Történetéből

A ruszin lakosságú település lakói a 18. századi adatok szerint fakitermeléssel foglalkoztak.
A falu az Osztrák–Magyar Monarchia idején, a 19. század közepén híres volt ásványi forrásairól.
1910-ben 1227, többségben ruszin lakosa volt, jelentős német és magyar kisebbséggel. A trianoni békediktátumig Máramaros vármegye Tiszavölgyi járásához tartozott.
Lakóinak száma (2003): 2309 fő

Nevezetességei

  Nevét jódos-savas és savanyú gyógyvizéről kapta. Gyógyszállóit főként gyomorbetegek keresik fel.
 Görög katolikus fatemploma 1860-ban épült.


Viadukt
Szállodák, nyaralók (régi képeslapokon)

  Az új görög katolikus templom


Új pravoszláv templom

 Emlékmű a város központjában


 Népművészeti bolt


A település vége

Képeslapokon

A bejegyzést készítettem 2016-ban.

Schweidel Józsefné Domicella Bilinska

A 4. huszárezredben szolgáló német származású Schweidel József Galíciában ismerkedett meg a lengyel származású Domicella Bilinskával, és vette feleségül 1827 februárjában. Az első gyermekük Adalbert (Béla) már a következő évben megszületett, és apja nyomdokait követve 14 évesen hadapródként lépett be a 4. huszárezredbe. Időközben még négy gyermeke született a Schweidel házaspárnak, akik közül három kislány maradt életben.             Schweidel a börtönben már nem láthatta feleségét, mert a gyerekekkel Pesten maradt. Néhányszor találkozhatott viszont a fiával, aki ugyancsak az aradi várbörtönben raboskodott, ahonnan később szerencsére amnesztiával szabadult. Schweidel a börtönben naplót vezetett, így a rabok mindennapjait leginkább az ő feljegyzéseiből ismerjük. Ő volt az egyetlen, akit az aradi vészbíróság kegyelemre javasolt, amit azonban Haynau elutasított.      
     Schweidel annyira bízott a felmentésében, hogy még az október 5-én írott levelében sem búcsúzott feleségétől, csak 6-án reggel… Schweidelnénak annyival volt nehezebb a helyzete a többi aradi özvegynél, hogy a házasságkötésükkor a férjével mindketten vagyontalanok voltak, utána pedig több mint húsz évig férje katonatiszti fizetéséből élt a nagy család. Ezért semmilyen megtakarított pénzük sem volt. Ezzel magyarázható, hogy legidősebb lányát, Marie-t szinte kényszerítette, hogy férjhez menjen egy jómódúnak vélt férfihoz. A kisebb lányok akkor még csak 13 illetve négy évesek voltak. Marie házassága botrányos válással végződött, és Domicella csak úgy tudta eltartani a lányait, hogy tejgazdaságot vezetett kemény munkával. Ráadásul a titkos rendőrség gyanúsnak találta, és az 1850-es években megfigyelte. Sok küzdelem árán, hatalmas akaraterővel sikerült végül Domicellának rendeznie az életüket, és rendesen férjhez adni a lányait. 
      49 évvel élte túl a férjét, de rengeteg gondja, baja között sem felejtett el soha sem misét mondatni a férjéért a halála évfordulóján. 
Szigeti Márta

Jugoszláv Királyság nevet vette fel a délszláv állam - 1929. október 3.

Fiume

Ismét egy csemegével szolgálok a történelmet és a magyarság múltjával szívesen foglalkozó látogatóimnak.

Szerb-Horvát-Szlovén Királyi Állam (SZHSZ) 1918. december 1-én született meg. Sándor király 1919 januári rendeletével az államot nyolc tartományra osztotta. A Magyarországtól elcsatolt Bácska (Bács-Bodrog vármegye), Bánát (Torontál és Temes vármegye) és Baranya (az ún. baranyai háromszög) Vajdaság néven az új állam egyik tartománya lett.
A délszlv állam alkotórészei minden lényeges szempontból – történelmi fejlődés, politikai kultúra, társadalmi fejlettség, gazdasági szint, nyelv, jogrendszer, vallás, kulturális szint és hagyományok – óriási különbségeket mutattak. Az állam számos olyan strukturális jellemzővel rendelkezett, melyek eleve megkérdőjelezték hosszú távú életképességét. Legsúlyosabb születési hiányossága az volt, hogy nem nemzetállamként, hanem több nemzetiségű államként jött létre. Etnikai heterogenitását jól mutatja, hogy a legnagyobb lélekszámú nemzet, a szerbek aránya mindössze 38–39%-os volt. A szerb politikai elit ezen probléma kezelésére két kísérletet tett:
Az első kísérlet az állam megalakulásától 1929-ig tartott. Ennek lényege három dologban fogható meg: 1. Megteremtették és hangoztatták a "szerb-horvát" politikai nemzet ideológiáját. 2. Erőteljes közigazgatási centralizációt folytattak és így próbálták elejét venni mindenféle föderációs és autonómista törekvésnek. 3. A szerb politikai elit minden politikai, közigazgatási és katonai pozíciót elfoglalt, sőt a gazdasági erőforrások birtoklásában is megpróbált saját maga javára arányeltolódást elérni.
Ezeket a törekvéseket a jugoszláv állam nem szerb lakói nem fogadták el. Például a horvátok mereven elutasították a "szerb-horvát nemzet" koncepcióját és a centralizációt, ehelyett a jugoszláv állam föderalizálása és ezen belül a horvát területek autonómiájának kivívására törekedtek.
I. Sándor király a nemzeti unitarizmus jegyében 1929. október 3-án királyi paranccsal átkeresztelte az addig Szerb-Horvát-Szlovén (SHS) Királyság néven az Antant által összetákolt államot Jugoszláv Királyságra, ezzel egyidőben feloszlatta a parlamentet, és betiltotta a politikai pártok működését.
A szerb hegemónia megteremtésére ez, a második kísérlet a királyi diktatúra keretei között bontakozott ki. Sándor és köre arra törekedett, hogy megteremtse az egységes jugoszláv nemzetet. Ennek a szándéknak a lényege két dologban fogható meg: 1. Ideológia szempontból: a szerbek, a horvátok és a szlovének, illetve az országban élő többi szláv nép egyetlen egységes nemzetet, a jugoszláv nemzetet alkotja. 2. Közigazgatási szempontból: a bánságok határainak olyanféleképpen történő meghúzása, hogy egyrészt a hagyományos történelmi egységeket feldarabolják, másrészt a lehető legtöbb bánságban biztosítsák a szerb többséget.
A két világháború közötti jugoszláv állam politikai szempontból tulajdonképpen centralizált, militarista nagyszerb állam volt. Az államszervező elv nem a nemzeti összetételhez igazodó föderalizmus, hanem a legerősebb nemzet, a szerb hatalmi törekvéseinek szolgálatába állított centralizmus lett.  Bár Sándor királyt 1934. október 9-én horvát usztasák Marseille-ben megölték, utóda némileg felpuhított formában továbbvitte ezt a politikai vonalat. Ennek megfelelően a harmincas években változatlan intenzitással folyt a föderalisták/autonomista tömörülés és a centristák küzdelme.
Ez az erőszakkal összerakott ország az első adandó alkalommal szétesett, majd a II. világháború után a győztes hatalmak ismét összeparancsolták. De amikor a történelem megint lehetőséget adott az ott élő népek szétválására, azonnal meg is tették, több helyen fegyveres harc árán. Ma nagyon sok nemzetállam található a helyén.
A trianoni diktátum következtében Magyarországtól az akkor kialakított délszláv államhoz csatolt területek adatai
Baranyai háromszög (Baranya vármegye egy része)
Bácska (Bács-Bodrog vármegye)
Bánát (Temes-Torontál vármegye)
Murán inneni terület (másképpen Muravidék: Vas és Zala vármegye egy része)
Muraköz (Zala vármegye egy része)
Összesen 
1 143,7 km2
8 150,5 km2
9 588,0 km2
968,7 km2

700,0 km2
20 551,0km2
Az 1921-ben Szerb-Horvát-Szlovén Királyságnak nevezett ország magyar lakossága területi megoszlásban
Bácska
Vajdaság összesen
  Bánát
Baranya 
Muraköz
Vajdaságon kívül
Murán innen 
Horvátország 
Egyéb helyeken
Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban összesen
260 988
376 107
98 481
16 638
19 04
91 575
14 065
70 021
5 585
467 575

(Felhasználtam: A Vajdaság sorsa az első Jugoszláv Állam keretei között 1918-1941. Szerző: Gulyás László)
A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság összerakása

Spalató (ma: Split)

2026. október 2., péntek