Dempsey, angol történész a wilsoni 14 pont magyarországi
fogadtatásáról:
„Amikor Magyarország magához tért a vereség döbbenetéből,
amely vereség akkor következett be, amikor seregei még kielégítő
sikerrel harcoltak a harctereken és határai érintetlenek voltak –
bizonyos fokú optimizmussal várta a béke korszakát. Hitét
elsősorban Wilson elnök Tizennégy Pontjára alapította, továbbá
az angol nép igazságérzetére … Wilson elnök neve, valamint az
ő Tizennégy pontja a népek önrendelkezési jogával és az
annexiók elvetésével hangzott minden ajkon. … Megrendítő
hittel kapaszkodtak e szalmaszálba.”
Aldo Dami, francia történész a nemzetiségek beolvasztásáról:
„Ha Magyarország erőszakos beolvasztó politikát akart volna
folytatni kisebbségeivel szemben – ez volt mellesleg a francia
királyok politikája – erre évszázadokon keresztül bőségesen
lett volna ideje. … Franciaország különösképpen ezeréves
egyesítési politikájának köszönheti, hogy politikai bukásai
után 1815-ben és 1871-ben fennmaradhatott. Magyarországot ezzel
szemben 1920-ban megbüntették azért, mert elhanyagolta az
egyesítést és hagyta nemzetiségeit saját területén szabadon
fejlődni. … Ha valóban elnyomta volna őket, ma nem lennének
trianoni határok.”
Temperley, angol történész a magyarországi kommünről:
„Mi sem befolyásolta döntő módon Magyarország határait, mint
az 1919 márciusában kitört bolsevik forradalom, amely diktátorként
trónra ültette Kun Bélát …”
Eduard Benes, cseh politikus
emlékirataiból:
„Mivel láttam a veszélyeket, Párizsban egyedül láttam hozzá a
jövő békéjének megalkotásához. Majdnem mindent improvizálva,
források és bibliográfia nélkül készítettem.”
Henri Pozzi, francia szakértő, aki jelen volt a tárgyalásokon:
„Az Európa sorsát eldöntő politikusok annyit tudtak
Magyarország földrajzáról és történelméről, mint az a
tízéves kisdiák, akinek bizonyítványába a magyarországi
tanítónő nem írja bele ezt a mondatot: a felsőbb osztályba
léphet. Köztük is a legnagyobb tekintély az önmaga által
meghirdetett elvekkel is gyakran ellentmondásba keveredő Wilson
amerikai elnök volt, aki rendszeresen összetévesztette a
szlovákokat a szlovénekkel, s akin az egyre súlyosabb jelekben
megnyilvánuló elmebaj ekkorra már annyira elhatalmasodott, hogy
ezt diplomatái alig bírták mások előtt titkolni, majd fél év
múlva meg is halt. … Pasics, Masarik és Bratinau, de különösen
Wilson és Clémenceau olyan játékot játszottak, amely egykor a
világtörténelem szégyene lesz. … Annyit tudtak Magyarország
földrajzáról és történelméről, mint egy 10 éves kisdiák.
Benes a legszörnyűbb földrajzi, néprajzi ostobaságokat is
könnyed mosollyal adta elő. Senki nem kérdezett, mert mindenki
félt, hogy valós vagy színlelt tájékozatlansága kiderül, így
esetleg nem tud eleget tenni megbízóik által koreografált véres
színjátéknak.”
André Tardieu háromszoros francia miniszterelnök a La paix című
könyvében:
„Azért nem lehetett a magyaroktól elszakított Felvidéken
népszavazást tartani, mert akkor nem jött volna létre
Csehszlovákia a lakosság ellenszavazata következtében.”
Tomás Garrigue Masaryk Csehszlovákia első elnöke:
„Választanunk kellett Csehszlovákia megteremtése vagy a
népszavazás között.”
Veterlé abbé 1921. június 17-én a francia képviselőházban
kijelentette:
„Bizonyos vagyok benne, hogy népszavazás esetén sem a csehek,
sem a románok, sem a szerbek nem kapták volna meg a szükséges
szavazatok egyharmadát sem.”
Lord Mattisone miniszter mondta később az angol felsőházban
mentegetőzésként:
„Uraim! Én vagyok az egyetlen miniszter, aki részt vettem a
békeszerződések tárgyalásánál és aláírásánál. Foch
francia tábornagy győzött meg mindannyiunkat, hogy Csehszlovákia
határait így kell meghúzni, mert ez erős németellenes bástyát
jelent Európa szívében. Ezért a nagy érdekért, nagy igazságért
kellett tisztán magyar területeket adni Csehországnak, és ezért
kellett megbocsátani Románia árulását. Trianon diktátuma, tehát
nem a »magyar bűnök« miatti büntetés volt.”
David Lloyd George brit miniszterelnök a béketárgyalások végső
stádiumában meglehetősen kemény szavakkal fejezte ki kétségeit
a leendő határokkal kapcsolatban:
„Nem lesz béke Közép-Európában, ha utólag kiderül, hogy
Magyarország igényei jogosak, és, hogy egész magyar közösségeket
úgy adtak át Csehszlovákiának és Erdélynek, mint egy
marhacsordát csak azért, mert a konferencia elutasította a magyar
ügy megvitatását”.
Londonban, 1928. október hó 4-én előadott beszédében
kijelentette: „A teljes okmány- és adattár, amit egyes
szövetségeseink a béketárgyalások során nekünk szolgáltattak,
hazug és hamisított volt. Nem vettük észre a szövetségeseink
által elénk terjesztett statisztikák valótlanságát, amelyek
végül is a diplomácia történetének legigazságtalanabb békéjét
hozták létre, és amelyek következménye a nemzetközi törvények
és a nemzetközi jogok legdurvább megsértése volt.”
Vladimir Iljics Lenin, a Szovjetunió
vezetője:
„Rájuk erőszakolták a békét,
de ez a béke uzsorás béke, gyilkosok és mészárosok békéje…
hallatlan béke, rabló béke…ez nem béke, ezek olyan feltételek,
amelyeket útonállók késsel a kezükben diktálnak a védtelen
áldozatoknak.”
Cherfis, tábornok, író, Franciaország:
„A trianoni béke, amely tudatlan, sőt talán rosszindulatú
politikusok csináltak, valóságos szégyen ránk nézve.
Igazságtalan és képtelen intézkedéseket tartalmaz. Magyarország
története századokon át tele van dicsőséggel s tudjuk, hogy
védőbástyája volt a kereszténységnek a törökök ellen és
ezért megérdemelte volna, hogy ne csonkítsák meg. Ezt a
békeszerződést meg kell és meg fogják változtatni.”
Herbert Henry Asguit – aki 8
évig volt angol miniszterelnök – 1925-ben mondta:
„Ez a béke nem államférfiak munkája, hanem súlyos és végzetes
tévedések eredménye.”
Stanley Baldwin (1867–1947)
brit miniszterelnök:
„Európa békéje a trianoni békeszerződés napján szűnt meg.”
Roderick Mac Eachon, a washingtoni Katolikus Egyetem professzora:
„Minden rablásvágy és igazságtalanság közül … Magyarország
kapta a legkönyörtelenebb részt. Ezt az országot, mely ezer éven
át volt a bástyája a kultúrának és a civilizációnak, a szó
szoros értelmében szétszakították, kegyetlenül feldarabolták,
s végül területének kétharmad részét odaadták a szomszédos
ellenséges nemzeteknek.”
Philipp Marshal Brown, a Princeton Egyetem (USA) professzora:
„Veszélyes dolog a történelmet úgy kiigazítani, hogy népeket
és területeket cserélgetünk elvont elméletek alapján. …
Magyarországot oly mértékben darabolták fel és csonkították
meg, hogy önálló nemzeti életet élnie igen nehéz, hacsak nem
lehetetlen.”
Artur Neville Chamberlain angol
miniszterelnök:
„A trianoni szerződés eredménye Európában nem béke, hanem az
új háborútól való félelem.”
Théophile Delcassé, egykori francia külügyminiszter:
„Egy nemzet nincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy ha
aláírt, késsel a torkán, egy végzetes békeszerződést.
Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez
maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a
lemondás.”
Lord Newton, a brit Lordok Házának tagja, 1921-ben, a trianoni
diktátum angol parlamenti vitájában:
„A magyar nagyon önérzetes nép, erős nemzeti és hazafias
érzésük van, és nem hiszem, hogy bármibe is könnyen
belenyugodnék, amit igazságtalannak tart.”
Asquit brit miniszterelnök a
lordok házában 1925. július elején azt mondta:
„Célszerű lenne a békeszerződéseket felülvizsgálni. Az
Osztrák–Magyar–Monarchia romjain új államok létrehozásával
súlyos és végzetes tévedés történt, revízió szükséges”.
Andrej Hlinka páter, a legnagyobb szlovák párt, a Szlovák
Néppárt vezetője 1925. június 4-én a következőket mondta:
„Mindannyiunk lelkében lobogjon a magyar haza emléke, mert ezer
esztendős magyar uralom alatt nem szenvedtünk annyit, mint a cseh
uralom hat éve alatt.”
Maniu román miniszterelnök, az erdélyi románok vezére az
1920-as évek végén kijelentette:
„…az úgynevezett magyar elnyomás alatt nekünk, erdélyi
románoknak jobb dolgunk volt, mint most”.
Stipics, a magyarországi szerbek vezére 1925-ben röpiratban
tette közhírré:
„Az elmúlt hatesztendős jugoszláv uralom a mi szerbjeinkben
kiváltotta a régi magyar uralom utáni vágyakozást.”
Stjepan Radić (Radics István) a
Horvát Demokratikus Parasztpárt (HRSS – Hrvatska republikanska
seljačka stranka) vezetője 1928-ban mondta a belgrádi
Parlamentben: "Valóságos pokolban élünk! A
magyarok mindig gavallérosan bántak velünk, most ennek az
ellenkezője történik. A csendőrség terrorja elbírhatatlan,
holott ez a régi Monarchiában kiválóan működött. (…) a régi
kitűnő közigazgatás ma balkanizálva, macedonizálva van".
Lord Viscount Rothermere a Daily Mail kiadója és főszerkesztője,
1927. június 21-i számában megjelent (Magyarország helye a nap
alatt – Hungary s Place in the Sun) című cikkében a következőket
írta:
„Két fiam esett el a háborúban. Nemes eszmékért áldozták az
életüket és nem azért, hogy e dicső nemzettel ilyen
igazságtalanul elbánjanak. Addig nem lesz nyugalom Európában,
amíg revízió alá nem veszik a galád és ostoba trianoni
szerződést.”
Für Lajos történész, volt magyar honvédelmi miniszter:
„A Trianon után elűzött, beolvasztott, elpusztított emberek és
a természetes népszaporulat hiánya, azaz a valóságos és
virtuális veszteség arányaiban nagyobb, mint volt a százötven
éves török hódoltság alatt. … A határok módosítása nélkül
lehetetlen egyesíteni azt, amit határok szabdalnak szét… Ne
higgye senki, hogy az Európai Unió mindent megold, … az EU-ban
tovább folytatódik szétmorzsolódásunk folyamata. … El kellene
indítani valamilyen revíziós mozgalmat. Hiszen ki tudná
megmondani, mikor roppan nagyot a ma oly megrendíthetetlennek látszó
világhatalmi konstrukció. Készen kellene állni az új helyzetre,
nem szabadna beletörődni a pillanatnyilag megváltoztathatatlannak
tűnő rendbe.”
Egy nem államférfi és nem történész is közte: Gyurcsány
Ferenc, aki 5 évig volt Magyarország miniszterelnöke; 2013.
január 21-én (hétfő) a Demokratikus Koalíció (DK) nevű párt
komáromi elnökének meghívására a lakossági fórumon mondta:
„Trianon jogos volt, a határon túli magyaroknak semmi közük a
magyarsághoz, különben se akarjanak beleszólni az ország
belügyeibe.”
Felhívom Gyurcsány Ferenc figyelmét az alábbiakra: A magyar
nemzetiség az erőszakos reszlovatizáció, elrománosítás,
elüldözés, megsemmisítés, áttelepítés, idegen elemeknek a
módszeres betelepítése, a statisztikai adatok meghamisítása
ellenére is tartja magát. Kilencven év után a mai államhatár
mindkét oldalán magyarok élmek:
Magyarország–Ukrajna 94,9%-ban
Magyarország–Szlovákia 86,0%-ban
Magyarország–Szlovénia 49,0%-ban
Magyarország–Románia 46,1%-ban
Magyarország–Szerbia 35,4%-ban
Ez csak egy a sok ékes bizonyíték közül a trianoni békediktátum
máig ható igazságtalanságának. (2010-es adat; Kocsis K.
számításai szerint).
Francesco Nitti olasz miniszterelnök 1924 szeptemberében:
„Trianonban egy országot sem tettek tönkre gonoszabbul, mint
Magyarországot. De ezt az országot lélekben erős emberek lakják,
akik nem nyugszanak bele hazájuk rombolásába. Magyarország
megcsonkítása annyira becstelen, hogy senki nem vállalja érte a
felelősséget. Mindenki úgy tesz, mintha nem tudna róla, mindenki
szemérmesen hallgat. A népek önrendelkezési jogára való
hivatkozás csak hazug formula… a leggonoszabb módon visszaéltek
a győzelemmel… Nincsen olyan francia, angol vagy olasz, aki
elfogadná hazája számára azokat a feltételeket, amelyeket
Magyarországra kényszerítettek.”
Francesco Saverio Nitti, az Olasz Királyság
miniszterelnöke a
trianoni békediktátum aláírásakor (miniszterelnökként regnált:
1919. június 23.–1920. június 15.) "Nincs béke Európában"
című művében (megjelent: 1921-ben) Magyarországról a többi
között ezt írta:
„Magyarország szenvedte a legsúlyosabb területi és gazdasági
megcsonkítást. Ez a szegény ország, amely egykor a civilizációt
és a kereszténységet is megmentette, olyan kegyetlen bánásmódban
részesült, amelyre nem találni magyarázatot, hacsak nem a
szomszédos népek prédára való vágyában és abban a tényben,
hogy ezek az alantasabb népek, látván az erősebb legyőzését,
teljes tehetetlenségre kívánták kárhoztatni. Tényleg semmivel
sem lehet igazolni azokat az erőszakos rendszabályokat és azt a
kizsákmányolást, amely magyarföldön történt. Ami
Magyarországon a román megszállás során lefolyt, a rendszeres
rablást és rombolást sokáig igyekeztek titkolni. A háború után
Magyarországtól mindenki áldozatot kívánt és nem akadt senki,
aki érdekében egy békülékeny, jó szót szólt
volna... Valamennyi hadviselő állam közül talán Magyarország az
az ország, amely lakosságának számához viszonyítva a legtöbb
halottat vesztette: a Habsburg-monarchia tudta, hogy számíthat a
magyarok hősiességére s a legvéresebb vállalkozások
tömeggyilkosságára jelölte ki őket. így ez a kicsiny nép
ötszázezernél több halottat és tömérdek hadirokkantat áldozott
fel. Egy nép, amely olyan szellemi
fokon van, mint a magyar, elfogadhatja jelenlegi status quoját
ideiglenes szükségül, de remélhetjük-e mi, hogy nem jog
igyekezni mindent visszaszerezni, amit igazságtalanul elveszett és
nem lesz-e néhány éven belül újabb és rettenetesebb háború.”
Ugyancsak Nitti írta "Európa
hanyatlása és az újjáépítés útjai" című művében
(megjelent: 1926-ban): „Az összes
legyőzött országok között Magyarországon él leghatalmasabban a
nemzeti érzés. Bizonyos, hogy a büszke és kitartó magyar nemzet
még talpra fog állani és senki sem hiszi, hogy Magyarország
sokáig tűri a trianoni szerződés kemény rendelkezéseit. A
magyar bíboros hercegprímástól kezdve az utolsó parasztig senki
sem nyugodott bele mai sorsába. Magyarország ezer éven át nagyon
sokszor megmentette Európát és a kereszténységet az ázsiai
betörésektől és ma is Európa legfontosabb bástyája a
bolsevizmus ellen.”
„A háború után három évvel Budapesten még mindig ott voltak
a szövetségközi katonai ellenőrző bizottságok. 1922. április
15-ig ott volt az angol katonai bizottság 19 tisztje és 18
altisztje. A franciának 22, illetve 48, az olasznak 33 és 62, a
japánnak 6 tisztje volt ott. Április 15-e után csökkentették a
missziók létszámát. A missziók tagjai nemcsak, hogy általában
elsőrangú szállodákban éltek a magyar állam költségén, hanem
fizetésüket is saját országuk pénznemében kapták. A
természetben kapott szolgáltatáson és e fizetésen kívül a
katonai misszió tagjai még más járandóságot is kaptak.
A jóvátételi bizottság, valamint a határmegállapító
bizottság és a katonai bizottságok kiadása akkora, hogy amikor
olvassuk, megalázást és borzalmat érzünk.”
Nitti nyilatkozatai
közül legérdekesebb talán
"A béke" című könyvének
magyar fordításához fűzött előszava, melyben a többi között
ezt mondta: „A Versailles-i
szerződés és a saint-germaini, trianoni, neullyi szerződések a
legbecstelenebbek, amelyeket csak ismer a modern történet. Ezek
Wilson valamennyi elvének megtagadását jelentik és megszegését
mindannak, amit az antant a háború alatt hirdetett.
Egyetlen néppel sem bántak el azonban gonoszabbul, mint a magyar
néppel: egyetlen országot sem kínoztak meg, marcangoltak szét s
raboltak ki jobban. Magyarország lakosságának szétosztása a
modern civilizáció egyik legszégyenteljesebb lapja.
A magyaroknak nincs többé fegyverük s nincs pénzügyi eszközük
sem, a lelkük azonban szilárdabb, mint valaha volt. Nem lennének
annak a nemes és lovagias nemzetnek sarjadékai, amely megmentette
Európát a barbárok beözönlésétől, ha megtörtek volna a
fájdalom eme korszakában.
Az angol, francia és amerikai írók közül többen elismerték
Magyarország megcsonkításának igazságtalanságát. Egyikük sem
akart azonban rámutatni arra, hogy ki volt a felelős ezért a
bűnért. Amikor én, mint Olaszország miniszterelnöke részt
vettem a nemzetközi konferenciákon, már túlkéső volt a
szerencsétlenség elhárítása: sokat szenvedtem azonban ezért a
bűnért, amelyet ilyen könnyelműen követtek el s ma is kérdem,
miért követelték Clemenceau és munkatársai, - őket az a
gondolat vezette, hogy szolgálatot tesznek ezzel azoknak az
államoknak, amelyeknek elő kell segíteniük a francia hegemóniát,
– hogy ilyen lehetetlen módon osszák fel az ősi magyarföldet.
A magyar nemzet rá fog találni a maga útjára.
Előre látom, hogy Magyarország új háború és új rombolás
nélkül vissza tudja venni elvesztett területeit. Ennek a
kilátásnak biztosítása végett meg kell azonban őriznie
jelenlegi józanságát és össze kell szednie magát. A nagy
fájdalmak lesújtanak, de gyakran a feltámadás okai. Ami a
holnapot illeti, minél erősebb lesz Magyarország, s minél nagyobb
lesz ellenálló képessége, annál inkább fognak neki igazságot
szolgáltatni.”
1925-ben (könyvében): „Eddig egyetlen vegyes nemzetiségű
állam volt a Kárpát-medencében, most lett belőle négy-öt. Az
igazságot helyre kell állítani…, nincs béke, amíg a hazugságok
érvényben vannak, a revízió előbb-utóbb elkerülhetetlenné
válik.”
A képek korabeli képeslapok
Római katolikus templom: Bár 1352-ben írnak róla először, valószínűleg már a X-XI. században állott a jelenlegi templom helyén valamiféle fából ácsolt kápolna, melynek helyére a XI. sz-ban kőtemplomot építettek és Szt. András tiszteletére szentelték fel. A román kori részleteket a templom mai hajójának déli oldalán ablakok, bejárati kapuk jelzik. A templomhajó nyugati fele a gótika jeleit magán viselő csúcsíves záródású másik déli irányba nyíló oldalkapuval, valamint a kapu felett vörös homokkőből készült keretes, csúcsíves lőrésablakkal már egy későbbi XIII–XIV. századra utaló bővítés jele. A templomot és temetőt egykor fal övezte. A sírkövek egy részét később befalazták, közülük a legkorábbi, kereszttel díszített, hatalmas vörös homokkő a középkori bővítés során lett a templom délnyugati sarokköve. A XVIII. sz. végén barokk stílusba építették át.
Tájház: (Volt Diószegi ház) A lakóház a XIX. sz. elején épült. Első írásos adat 1815-ből való amikor a falusi elöljáróság a község adatait írja össze. A szoba mestergerendájának felirata szerint 1888-ban készült, vagyis akkor újították fel. A három osztatú lakóház szoba konyha kamra beosztású, a szoba előtt hosszában ívelt tornác húzódik. Mai formáját az 1995-96-ban elvégzett felújítás, illetve rekonstrukció során nyerte el. A házban kapott helyet a Tájház, aminek belső enteriőr kiállítása a XIX. sz. második felének paraszti világát mutatja be. 
