Balázsok köszöntése

Szent Balázs emléknapjára - február 3. Raguza nevezetességeiből 2/1.

          Raguzában (ma: Dubrovnik; Horvátország) 17 Szent Balázs-szoborral és sok festménnyel lehet találkozni. A hagyomány azt tartja: Balázs püspök – jónéhány évszázaddal halála után – álmában figyelmeztetett egy Stojka nevű helyi papot a velenceiek orvtámadására. A lakosság így felkészült, és sikerrel visszaverte a hódítókat. 972-ben Raguza védőszentje lett, és az erődítményekre, épületekre, a főtérre felkerült Szent Balázs óvó szobra, a pénzekre, zászlókra arcképe. A legnagyobb templomot is róla nevezték el.

            Szent Balázs emléknapja alkalmából néhány napon keresztül kis morzsákat mutatok be a világ egyik legkedvesebb, legpatinásabb városból, amelyik 168 évig a Magyar Korona része volt. A fennhatóság elismerésének jeléül háború esetén harminc gálya kiállítására kötelezték magukat, valamint évi 500 aranyforintot fizettek a magyar királynak és a magyar király tiszteletére ünnepeket rendeztek.

          A teljes épségben fennmaradt, vagy tökéletesen helyreállított világi és egyházi épületekkel, történelmi és művészettörténeti emlékkel rendelkező Óváros (Stari Grad) az elsők között nyerte el a „világörökség” kitüntető címet. Múzeumaival, kiállításaival, rendezvényeivel ma is folytatja a kulturális és történelmi hagyományokat.

          Dubrovnik a szabadság példaképe Horvátországban. Vezetői – ügyes diplomáciai érzékkel – évszázadokon keresztül olyan hatalmasságokkal tudtak szót érteni, és biztosították függetlenségüket, mint a török szultán vagy a velencei dózse, noha mindkét nagyhatalom a kis, hadsereg nélküli városállam határáig terjeszkedett.

          Raguza (ill. Ragusa) volt évszázadokon keresztül a hivatalos neve, csak a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (SHS) 1918-as megalakítása után nevezték el az új birtokosok Dubrovniknak egy külvárosról.

            Ősi címere: fehér alapon három sáv. Egyesek szerint Árpád-házi királyainktól kapták, mások a Zsigmond magyar királlyal kialakult kiváló kapcsolattal magyarázzák. (Az ezüst szín idővel kékre változott!)

A középkori városok minden jellemzőjét egyben kapja meg a látogató: vastag falak, erős bástyák, jól védett kikötő, paloták, halpiac. A román, gót, reneszánsz, barokk stílus összes eleme megtalálható itt.

Az UNESCO műemlékké, az ENSZ pedig a Világörökség részévé nyilvánította.

Minčeta-bástya (Tvrdava Minčeta): A monumentális, kétszintes bástyát 1461-ben reneszánsz stílusban tervezte Michelozzo Michelozzi neves firenzei építész. A félköríves tornyot egy lőrésekkel kiépített második torony koronáz meg. Építését Michelozzi kezdte, de Juraj Dalmatinac, a kor legnevesebb dalmát építésze fejezte be 1464-ben. A bástyán lehet ismerkedni a város legnagyobb ágyújával. Kairóban készült, 7,6 tonnás, a 170 kg-os golyót 4 km-re tudta ellőni.

(Szöveg és kép - Batár Zsolt Botond: Horvátország déli területei c. útikalauzomból)

Nemsokára vége a télnek!

Palacsintaevés napja Franciaországban - február 2.

            Gyertyaszentelő Boldogasszony napja Franciaországban a palacsinta evés hagyományával kapcsolódik össze. Vasárnap (van, ahol már szombaton is) minden családban – hagyományosan – palacsintát esznek. A legenda szerint ez a szokás az 5. század körül alakult ki, amikor I. Gelasius pápa a Rómába érkező zarándokoknak palacsintát osztott.
(Gelasius pápa volt a történelem 49. pápája, afrikai pápaként tartják számon, de nem tudni, hogy ez nem csak azt jelenti-e, hogy Afrikában született, vagy azt is jelzi, hogy a bőre is fekete volt. ). A palacsinta kerek formája, aranyló színe a Nap fényességére és formájára emlékezteti az embereket. Így kapcsolódik a Fény ünnepéhez, a gyertya szentelés gesztusához – s a régebbi pogány hagyományokhoz (rómaiak, kelták, stb,, akik ezekben a napokban szintén a Fénnyel, a Világossággal kapcsolatos ünnepeket tartottak, s várták a tavasz érkezését.)
            Egész sor „babona” fűződik a palacsinta-ünnephez: úgy kell a palacsintát sütni és jobb kézzel dobni, hogy a bal kezünkben egy aranypénzt tartunk. No jó, ha nem arany, az sem gond, de pénz legyen, mert csak így lesz gazdag az évünk. Fontos arra is figyelni, hogy a palacsinta pontosan érkezzen a feldobás után vissza a sütőbe. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén a ház minden gyertyájának égnie kell. Sok család csak ezekben a napokban szedi le a karácsonyi dekorációkat – sokan úgy tartják, hogy ez a karácsonyi időszakot lezáró ünnepnap.

            Ahogy januárban mindenütt Galette des Rois-kal voltak tele az üzletek, a pékségek, most mindenütt palacsintákat árulnak, töltetlenül, töltve, készen, előregyártottan, csomagolva, hidegen, frissen és melegen.   

            Akinek van kedve, csatlakozzon, süssön palacsintát! És ne felejtse el meggyújtani a lakásban található összes gyertyát!

Palacsintát sütök Nagykőrösön 2022. december 27-én

A szerzetesek világnapja alkalmából - Kolostori gyógymódok

Szerzetesek és apácák nyomában

            A középkori szerzetesek és apácák tökélyre fejlesztették a gyógynövények alkalmazását. Mai utódaik is előszeretettel alkalmazzák ezt a gyógymódot. Manapság a gyógynövények felhasználása főleg Németországban éli virágkorát. Se szeri-se száma az üzleti (patikai) forgalomban kapható természetes készítményeknek, amelyeknek csupán egyik, de fontos forrása: a kolostorkertek, s az atyák szorgalma. Többszáz éves feljegyzések és rajzok nyomán állították össze a kolostori orvoslás kézikönyvét.

Segíteni a szenvedőkön

            A szerzetesek és apácák mindig is feladatuknak tekintették, hogy segítsenek a szenvedőkön. Megtanulták az emberi test felépítését és működését, a betegségek okait és a bajok orvoslását. Akkoriban csak nekik volt idejük és megfelelő képzettségük arra, hogy más népek gyógyítási módszereit is megismerjék: elolvassák, lefordítsák, és magukon kipróbálják. De maguk is kísérleteztek különféle növényekkel, tudásukat és tapasztalataikat pedig átadták a következő nemzedékeknek.

            A főleg Nyugat-Európában dívó kolostori orvoslás során a beteggel ma ugyanúgy foglalkoznak, mint évszázadokkal ezelőtt. A diagnózisra a tradicionális kínai orvosláshoz hasonló módon kerül sor: alapos megfigyelés után. A páciens minden mozdulatát, viselkedését, beszédét megfigyelik, megvizsgálják a külső jeleket. Az arc színe, a bőr, a haj, a köröm, a szem és a nyelv állapota sokat elárul a szervezetben zajló káros folyamatokról. A kezelés is követi a kínai szemléletet: nem a tünetet, hanem az egész szervezetet gyógyítják.

Kifeküdni a gyomorbajt

            E felfogás szerint a gyomorrontást csupán a rossz közérzetről és hányásról nem lehet felismerni. Csak ha egyéb, meghatározott külső tünetek is megállapíthatók (ezek egyike a jellegzetes, savanykás testszag), akkor lehet kimondani a szentenciát: egyértelműen gyomorbetegségről van szó.

            A kolostormedicina ebben az esetben articsókalevelek kipréselt levét, valamint gyömbérből, angelikagyökérből, galangagyökérből, citromfűből főzött teát ír elő. Akut gyomorgörcsök esetén jótékony hatású a túrópakolás, de ennek kiegészítéseképpen a betegnek kímélő életmódot is javasolnak, és néhány nap teljes nyugalmat: sok alvást. Valamint tévé, hangos zene, napilap és telefon nélkül eltöltött 3–4 napot. A gyomorproblémák ugyanis azt mutatják, hogy a beteg túlfűtött, túlhajszolt állapotba került, túl sok gond nyomasztja.
Étkezni rendszeresen, nyugodtan

            Minden terápia, így a természetgyógyászati módszerek esetében is fontos szerepet játszik a beteg táplálkozása, nem véletlenül tartják úgy az ötezer éves indiai tanok, hogy az vagy, amit megeszel. Ezért sem fogyasztottak húst, mert hitük szerint minden állat egy korábban élt állat vagy ember újjászületése. Indiában ma is 750 millió ember vegetáriánus, leginkább a muzulmán lakosság húsevő.

            A középkorban, de később is, a kolostorokban is csak növényi táplálékot fogyasztottak, ehhez ritkán társult tej, ünnepnapokon sajt. A sajtkészítés egyébként szerzetesek találmánya. Naponta háromszor ettek, böjti napokon pedig csak délben. Táplálékuk megegyezett azzal, amit ma egészséges táplálkozásnak nevezünk: zöldség, gyümölcs, gabona és tejtermékek.

            Volt még egy szerzetesi szokás, amit jó lenne ma is megtartanunk: a gyomor egyharmadát szilárd táplálékkal, másik harmadát vízzel kell megtölteni, a harmadik harmad pedig maradjon üresen. Ami a mai, rohanó világban is megfontolásra érdemes: a szerzetesek mindig meghatározott időben, rendszeres időközönként és nyugodtan, lassan ettek, így sem a táplálkozás, sem az emésztés nem terheli a szervezetet. (Forrás: Richpoi Hírek)

Miért jobb a kutya?

A 950 évig állt magyar-lengyel határról (4/4)

Lengyelország 1938-ban újabb területeket foglalt el a Történeti-Magyarországból

"Miért igazságtalan a trianoni (1920) és a párizsi (1947) békediktátum" címmel trilógiát írtam. Egy szeletét most megosztom a magyarság története után érdeklődőkkel. 

Az első világháború befejezése után az akkor létrehozott Csehszlovákiával kialakult területi vitában a lengyelek - az antant támogatásával - alulmaradtak.  Nem maradt más lehetőségük, mint várni a megfelelő történelmi pillanatra, amikor a Történeti-Magyarország, valamint a Történeti-Csehország északi terülteiből az általuk jogosnak vélt további részeket magukhoz csatolhatják. Ez be is következett 13 év múlva. Az 1938. szeptember 30-i müncheni egyezmény nem teljesítette Magyarország és Lengyelország Csehszlovákiával kapcsolatos területi kérelmét, bár ezt Mussolini, olasz miniszterelnök nagyon támogatta. Amíg Németország esetében a megítélt terület azonnali átadása mellett döntöttek a nyugati nagyhatalmak vezetői, a magyar és a lengyel kormányt arra szólították fel, hogy kezdjék meg a közvetlen tárgyalásokat Csehszlovákiával a vitás kérdések rendezése céljából. A lengyel kormány mélyen meg volt sértve, hogy őket, mint nagyhatalmat meg sem hívták a müncheni konferenciára, s nélküle döntöttek. A négyhatalmi határozatot nem vette figyelembe, kihasználva a zavaros helyzetet, már 1938. szeptember 30-án ultimátumszerűen követelte Prágától az I. világháború utáni vitás területek azonnali átadását. A csehszlovák kormány engedett az erőszaknak, és október 1-én válaszjegyzékben tudatta "kész azonnal megkezdeni a terület átadásának lebonyolítására vonatkozó megbeszéléseket". A lengyelek azonban tárgyalásokba nem voltak hajlandóak belemenni, a lengyel katonák másnap (október 2-án) átlépték lengyel–csehszlovák – a valamikori antant által kijelölt – határt, és elfoglalták az általuk eredetileg követelt területeket a Történeti-Magyarországból és a Történeti-Csehországból. Ezzel Lengyelország elérte az 1772 utáni időszak legnagyobb kiterjedését.

Nemsokára Magyarország is visszakapta a Felvidék déli, magyarok által lakott sávját, majd 1939-ben Kárpátalját is.

Varsás Miklós őrmester kezet fogott egy lengyel katonával az új magyar-lengyel határon 1939-ben. A háttérben a múltat jelentő - csehszlovák címeres - határoszlop látható.