Emlékezés Salvator Dalira halálának évfordulóján - 1989. január 23.

         Salvator Dalinak (1904. május 11. - 1989. január 23.), a szürrealista alkotásmód legnagyobb alakjának csak szülővárosában, a katalóniai (Spanyolország) Figueres-ben van gazdagabb anyaga, mint az itt látható floridai épületben. St. Petersburgban már 1982. március 7-én nyílt múzeuma. A mai épületet 2011. január 11-én adták át. A gyűjtemény 96 olajfestményből, több, mint 100 akvarellből, 1300 grafikából, sok rajzból, szoborból, fényképből áll. E mellett található itt vele kapcsolatos levéltár és könyvtár is.

Mi magyarok is ismerjük és sokra tartjuk Dalit. Még a humoristákat is megihlette:

Érdekes szobrok

Kovács Margit születésnapjára - - - 1902. november 30.

          Kovács Margit (Győr, 1902. november 30.–Budapest, 1977. június 4.) Kerámiaművész. Kossuth-díjas, a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze, a Magyar Köztársaság Kiváló Művésze. (Információ: Google)

          Én a világ egyik legszebb múzeumi anyagának tartom a Kovács Margit életművét bemutató szentendrei Kovács Margit Múzeumot. Ajánlom mindenki figyelmébe.

                A gyűjtemény 1973-ban nyitotta meg kapuit. A múzeumnak – amely Magyarország egyik leglátogatottabb közgyűjteménye – a 18. században épült sóház (később postakocsi-állomás, majd a Vastagh család lakóháza) ad otthont. Ma a 21. századi muzeológiai elvárásoknak megfelelő, látogatóbarát múzeumi attrakciók, interaktív információs szolgáltatások és többnyelvű tájékoztató rendszer várja a látogatókat.
            1973-tól a rendszerváltásig szinte nem volt olyan Magyarországra érkező magas rangú nemzetközi vendég – köztük uralkodók, államfők, miniszterek, jelentős művészek –, akiknek ne szervezték volna meg a Szentendre és a Kovács Margit Gyűjtemény programot. E látogatásokat is bemutatják fényképeken az új szárny földszintjének egyik részében.

            Az épület földszintjén és pincéjében, valamint az emeleti vetítőteremben a folyamatosan bővülő adatbázis segítségével a látogatók tovább mélyíthetik a művésszel és életművével kapcsolatos ismereteiket

(Információ: museum.hu  – magyar múzeumok honlapja)

Néhány csodálatos darab:

A három grácia (Párkák)                                                   Szentendre

A Sixtus-kápolna mennyezetének évfordulójára

A vatikáni kápolna mennyezetének a megfestésével 1512. október 31-én készült el Michelangelo Buonarroti. A mennyezetet az Utolsó ítélet oltárjelenete követte 1536–1541 között, de ez a mennyezettel ellentétben nem részesült csodálattal teli fogadtatásban, sokan botrányosnak találták, hogy Michelangelo még Istent is meztelenül ábrázolt.
            A Sixtus-kápolna a Vatikánban, a Szent Péter-bazilikával szembe állva a bazilikától jobbra található. A pápák magánkápolnája, ezen kívül itt tartják a pápaválasztásokat is. A név az építtető IV. Sixtus pápára utal. 

A Sixtus-kápolna mennyezetfreskója a világ egyik legismertebb alkotása, és az 540 m² területével a legnagyobb egybefüggő freskója. Egyedülálló tablója az Ószövetség szereplőinek és eseményeinek. Az itáliai reneszánsz korában, 1508–1512 között keletkezett alkotás számtalan elemből áll. Kilenc központi festményen örökíti meg Mózes első könyvének jeleneteit, köztük található a freskó legismertebb részlete, az Ádám teremtése. Ezen kívül hét ószövetségi próféta, öt szibilla arcképe, bibliai jelenetek, Krisztus őseinek felsorolása, mellékalakok és a maga korában újszerű látszólagos márványdíszítés teszik teljessé ezt a művet.

„Csinálj, amit akarsz!” – vetett véget a pápa Michelangelóval folytatott vitájának. II. Gyula ugyanis eredetileg sokkal kevésbé grandiózus tervvel állt elő, mindössze a nagy területű és üres mennyezetet szerette volna ornamentális elemekkel tagolni, és az ablakok fölé az apostolok képmásait festetni. Erre a tervre szemelte ki a szobrászt, aki vonakodva fogadta el a megbízást.  Ám ha már őt bízták meg, a természetéből következő monumentalitásra való törekvés arra sarkallta, hogy ne elégedjék meg a pápa által tervezett változtatásokkal. Olyan művet akart létrehozni, amelynek még nem volt párja a világon. Ilyen előzmények után 1508. május 10-én megkötötték a szerződést, augusztusban elkezdődött a tevékenység.

            Bár a művész erejét megfeszítve dolgozott, külső okok akadályozták, kétszer is meg kellett szakítania a munkát. 1510 augusztusára elkészült a freskó első felével.

Az állványzatot eredetileg Bramante tervezte, de megoldása, amely a mennyezetről köteleken függött volna, nem tetszett Michelangelónak. Végül a lunetták párkányába fúrt lyukakba erősítették a szerkezet tartógerendáit. A művész leveleiben, verseiben sokat panaszkodott a festés által okozott egészségromlására, s ez azt a képzetet keltette az utókorban, hogy hanyatt fekve festette ki az egész mennyezetet. Találtak azonban egy Michelangelótól származó rajzot, amelyen állva dolgozik a freskón..

            Michelangelo a Noé-jeleneteket festette meg először. A pápa – a legendákkal ellentétben – sokszor meglátogatta a kápolnát, sőt egyszer az állványzatot is lebontatta, épp mikor a munka fele elkészült. Így Michelangelo is szemügyre vehette addig elkészült művét, és ez bizonyos változásokra sarkallta. Ennek volt köszönhető, hogy a freskó második felén nagyobbak, lendületesebbek az alakok.

Amikor 1512-ben, Mindenszentek napján leleplezték a freskót, mindenki úgy érezte, hogy egy egyedülálló, csodálatos remekmű. Michelangelo freskója elütött minden más korábban keletkezett, vagy addig elkészült kortárs falfestménytől. Nem sík felületet formáz, hanem pózok, átfedések segítségével érzékelteti a teret, amelyben alakjai mozognak. A festő elhagyta az addig szokásos aranyalapozást. Ő volt az első, aki fiktív bronzszobrokat, márványreliefet, márványarchitektúrát alkotott a teljesen sík területen. Ezeket az újításokat már kortársai is átvették, először Raffaello a Sala di Constantino díszítésénél.

(Forrás: Pozitív Híradó)

VISSZATEKINTÉS - Kő Pál szobrászművész balatonfüredi gyűjteményes kiállításának megnyitójáról - 2012. szeptember 7.

A balatonfüredi Vaszary Villában sorozatban láthat  nagy volumenű, kiváló kiállításokat az érdeklődő. (Én is beszámoltam olvasóimnak 2012. május 7-i bejegyzésemben Csók István gyűjteményes kiállításáról.) Ezt a színvonalat elfogadná a világ bármely nagyvárosában található legfelkapottabb kiállítóhely is. Ebbe illeszkedett a tegnap megnyílt tárlat.

Fehér Éva - Júlia keringőjének kiváló eléneklésével ráhangolta a nagyszámú érdeklődőt a hely szellemére, majd Dallos Krisztina igazgató kellemes megjelenésével és köszöntőjével teljessé tette a hely és a nap jelentőségét. Hosszasan sorolta a neves személyeket, akik jelenlétükkel emelték a megnyitó ünnepélyességet.

Dr. Bóka István Balatonfüred polgármestere megköszönte Kő Pál balatonfüredi kötődését, és sorolta a személyes élményeket, majd méltatta az Antall-emlékművet és Kő Pál önzetlenségét. (Az Antall-emlékműről külön írásban emlékezem meg.) De megemlítette, hogy Balatonfüred is elismerte a most 70 éves művész munkásságát, mert az Anna-bálban a Kiss Ernő életműdíjjal jutalmazták, amit csak azok kapnak meg, akik kiemelkedőt tettek a városért.

Johann Strauss: Cigánybárójából Zsupán belépőjét Ürmössy Imre énekelte nagy átéléssel.

Dr. Kőnig Frigyes, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora szabadon előadott megnyitójában elsősorban pedagógiai munkásságát méltatta Kő Pálnak. Természeti kincsekben szűkös Magyarország, de szerencsére emberi tehetségben gazdag, és a fiatal szobrászok kibontakozását segíti Kő Pál. Mintegy 40 éve adja át szakmai tudását, de nem „tanítja” őket, és nem erőlteti rájuk a saját stílusát, hanem tanácsokat ad, segíti őket. Ezért olyan változatosak a tanítványainak a munkái, amelyekből a kiállításon is láthatunk ízelítőt. Azt ajánlotta, hogy a mostani zsúfoltság miatt nem lehet igazából feldolgozni a mintegy 100 művet, ezért érdemes visszajönni, mert igazi befogadásukhoz kellő idő kell.

 Donizetti: Rita c. egy felvonásos kamaraoperája előtt Ürmössy Imre kis ismertetőt tartott, majd játékosan, humorosan, színészi képességeiket is megcsillantva kiválóan elénekelték a vidám duettet.

(Fehér Éva szoprán, Ürmössy Imre basszus, Bojti Eszter zongora – az Opera Comica Lasagna Társulat tagjai)

Budavára felszabadult - 1686. szeptember 2.

A keresztények által régóta várt esemény Buda oszmán török kézre kerülése után 145 évvel és négy nappal később valósult meg.

A képen Benczúr Gyula: Budavár visszafoglalása. A lovon Lotaringiai Károly herceg, császári fővezér, az előtérben sebesült karral, karddal a kezében Petneházy Dávid hajdúkapitány. Továbbá látható még az albán származású várkapitány, Abdurrahman pasa, továbbá Bercsényi Miklós, Pálffy János, Savoyai Jenő, Bottyán János.

Csontváry Kosztka Tivadar születésnapjára - 1853. július 5. (3/3)

A  pécsi Csontváry Múzeum előtti szobra másolata a budapesti Kerepesi temetőben 1953-ban elhelyezett szimbolikus sírjára került alkotásnak (Kerényi Jenő).

Több mint fél évszázad után, a festő születésnapján átfogó életmű-kiállítás nyílik 97 alkotásából a budai várban lévő Honvéd Főparancsnokság tizenkét termében. Nyitva év végéig hétfő kivételével 10-18 óra között. A kedvenc magyar festőm előtt tisztelgek három részből álló sorozattal.

Csontváry Kosztka Tivadar (Kosztka Mihály Tivadar; Kisszeben, 1853. július 5. - Budapest-Krisztinaváros 1919. június 20.) Magyarországon csekély elismerésben, inkább értetlenségben vagy gúnyban volt része – noha európai kritikusok az általa kiállított képek értékes voltát már életében fel- és elismerték – az értetlenséghez valószínűleg különc, excentrikus egyénisége és életvitele is hozzájárult. (Például írásai szerint köznevetség tárgya volt amiatt, hogy étrendjét késői éveiben elsősorban gyümölcsök és zöldségek képezték, és tartózkodott a szesztől és egyéb mesterséges szerektől – holott manapság az „egészséges életvitel és étkezés” igencsak központi és nagymértékben reklámozott fogalmak). Ezen kívül meggyőződéses pacifista volt.

Élete utolsó éveiben festette azokat a képeket, amelyek nekem a legkedvesebbek. 1907-ben Szíriából Párizsba, majd ismét a libanoni hegyekbe utazott, s elkészítette két nagy művét, a Magányos cédrus-t és a Zarándoklás a cédrusfához Libanonban címűt. 1908-ban festette meg a Mária kútja Názáretben c. kompozícióját és a Marokkói ember-t. Valószínűleg 1910-ben Nápolyban készült utolsó befejezett műve, a Sétalovaglás a tengerparton.

Vannak dolgok, amit emberi ésszel nem tudunk felfogni. Az emberi butaságnak, nemtörődömségnek, felelőtlenségnek nincs határa. A következő levélrészlet ennek tökéletes bizonyítéka:

"Levelére válaszolva értesítjük, hogy az Óbudai temető vezetőségének jelentése szerint Csontváry Kosztka Tivadar nevű elhunyt temetése 1919 június hó 28-án, az Óbudai temető XVIII/476-os számú sírba történt. A XVIII-as percella harminc éves használati ideje 1953 évben lejárt, ekkor kiürítésre meg lett hirdetve. Tekintettel arra, hogy Csontváry Kosztka Tivadar sírjának további harminc évre való meghagyása iránt a hozzátartozók részéről intézkedés nem történt a megadott határidőn belül, a Köztemetői Szabályrendelet értelmében a nevezett hamvai is kiexhumálva egy közös sírba lett elhelyezve.

Kelt 1959. március 21-én

A Fővárosi Temetkezépsi Intézet Igazgatósága"

(A magányos cédrus dokumentum filmből az elhangzó hanganyag alapján.)

A részletből kikövetkeztethető, hogy a magyar értelmiség legnagyobb szégyenére a sírját felszámolták, mivel a bérleti díjat senki sem fizette ki, csontjait tömegsírba helyezték el. Az eszmélésnek mégiscsak lett eredménye, a Kerepesi temetőben ugyan nem a sírja, de a síremléke ezért megtalálható (Kerényi Jenő).

Képei az utókor számára minden bizonnyal elvesztek volna, mert örökösei a rendkívül jó minőségű vásznakat anyagárban fuvarosoknak szándékoztak eladni. A képek megmentője Gerlóczy Gedeon, egy fiatal építész (1895–1975), aki az utolsó pillanatban felvásárolta azokat. Az 1930-as gyűjteményes kiállításán fedezték fel igazán jelentőségét. Műveinek száma más festőkéhez viszonyítva csekély, az ismert művek száma 122

Nem tartozott egyetlen korabeli irányzathoz sem, magát a „Napút festők” közé sorolta. Az owl honlapcsalád kritikusa szerint:

„Művészetét nem lehet meghatározott stílus kereteibe foglalni, egyformán jellemzi a varázsos realizmus, a szimbolizmus, a mitikus, szürrealisztikus hang, az expresszionizmus, a posztimpresszionista dekoratív sommázás, a divizionista megoldás és a neoprimitív iskola üdesége.”

1964-ben jelent meg Németh Lajos első, tudományos igényű összefoglaló műve Csontváry Kosztka Tivadar címmel; 1966-ban Pertorini Rezső: Csontváry patográfiája; majd 1970-ben Németh Lajos átdolgozott, bővített második kiadásban megjelenő Csontváry nagymonográfiája; 1976-ban pedig a Csontváry-emlékkönyv, gazdag válogatás Csontváry Kosztka Tivadar írásaiból és a Csontváry irodalomból. Csontváryról, belső világáról hitelesen hű és igaz képet elsősorban írásai nyújtanak, így a még életében nyomtatásban megjelentetett füzeteit is tartalmazza a kötet. (Forrás: Wikipedia)

Csontváry Kosztka Tivadar születésnapjára - 1853. július 5. (3/2)

A kedvenc magyar festőm előtt tisztelgek három részből álló sorozattal.

Csontváry Kosztka Tivadar (Kosztka Mihály Tivadar; Kisszeben, 1853. július 5.-Budapest/Krisztinaváros, 1919. június 20.) eredetileg gyógyszerésznek tanult, de tehetséget érezve otthagyta állását, és különböző mesterektől festészetet tanult. Utazásokat is tett, jelentősebb képeit Keleten festette. Mintegy száz nagyobb művet alkotott. Míg külföldi kiállításairól (például Párizs, 1907) a legnagyobb kritikusok elismerően nyilatkoztak, itthon nemigen ismerték el. Ehhez különc életvitele, és – élete vége felé egyre kifejezettebb – látnoki-prófétai allűrjei is hozzájárultak, melyeket a képeit elemzők közül többen pszichopatológiásnak tartanak. Művészetét az expresszionizmushoz, illetve posztimpresszionizmushoz kapcsolják, de igazából nem tartozott egyik elhatárolható irányzatba sem.

Festői pályájának kezdetei

Csontváry Kosztka Tivadar festői pályája különös módon kezdődött. Huszonhét éves koráig patikussegédként dolgozott, mindenki kissé különc, de csendes, szorgalmas embernek ismerte. 1880. október 13-án, egy meleg őszi délután egy percre leült a patika ajtaja elé pihenni (Vörös Kereszthez gyógyszertár, Gács), s szórakozottan lerajzolta egy vénycédula hátára a szemközti ökrös szekeret. A rajz láttán pedig „az idős, jólelkű” patikavezető így kiáltott fel: „Hisz maga festőnek született!”. Ekkor Csontváry – 1913-ban írt önéletrajza szerint – a feje fölött hangot hallott: „Te leszel a világ legnagyobb ... festője, nagyobb Raffaelnél!”. Ezt a hangot pedig komolyan vette (a ... helyére később a napút szót illesztette, s kezdetben nem értette, hogy miért pont Raffaellonál kell nagyobbnak lennie). Külföldi utazásokra indult: járt a Vatikán képtáraiban, és többek közt Raffaello képeit tanulmányozta, de saját bevallása szerint nemigen bűvölte el a klasszikusok „idegen szellemet és nem a valóságot tükröző”, a „természettől elütő” festészete. Itt érlelődött meg végleg hivatástudata, és későbbi nagyobb utazásainak és munkái egy részének tervei. Hazaérve saját gyógyszertárat nyitott, és évekig dolgozott patikusként, hogy legyen pénze a nagy „Motívumot” kutató utazásokra. Csak 41 éves korától tanult rendszeresen festeni: 1894-ben fél évig Münchenben Hollósy Simon növendéke, majd 1895-től Karlsruhében, Düsseldorfban és Párizsban képezte tovább magát, de lényegében autodidakta volt.

Utazások közül

1904-ben ismét Palesztinában, Egyiptomban járt. Ekkor készült a Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben c. sokalakos, expresszionista kompozíciója, melyen egyes kritikusok szerint már a lappangó skizofrénia jelei mutatkoznak.1906-ban megfestette a fő művének érzett legnagyobb méretű vásznat, a Naptemplom Baalbekben-t, melyről Rockenbauer Pál így írt:

… és megfestette a világnak méreteiben egyik legnagyobb, saját, mindinkább befelé forduló értékítéletében pedig a világ legnagyobb festményét, melynek bizarrnak tetsző, addig sohasem látott színei annyi vitára és gúnyra adtak alkalmat itthon. Pedig ezek a színek ott vannak a Libanon rózsásba látszó hegyláncán, az alkonyat felé kocogó Napnak az égre varázsolt színjátékában.

(Rockenbauer Pál: Szívességből a mediterránban; 130. old.)

Élete utolsó éveiben festette azokat a képeket, amelyek nekem a legkedvesebbek: a Magányos cédrust, a Zarándoklás a cédrusfához, a Mária kútja Názáretben c. kompozícióját, a Marokkói embert, a Sétalovaglás a tengerparton címűt.

Nem tartozott egyetlen korabeli irányzathoz sem, magát a „Napút festők” közé sorolta

Sokszínűségére utal, hogy 1912-től filozófiai töltetű írásműveket ír, röpiratait; előadásokat tart, brosúrákat jelentet meg.

Mária kútjából iszom 2019. májusában

Csontváry Kosztka Tivadar születésnapjára - 1853. július 5. (3/1)

Önarcképe (1900 körül)
          Kedvenc magyar festőm előtt tisztelgek három részből álló sorozattal.

           Csontváry 1853. július 5-én született Kisszebenben (ma: Sabinov, Szlovákia), egy évben Van Goghgal, de igazából mégsem tekinthetők kortársnak, mivel Van Gogh már halott volt, amikor Csontváry festői korszaka indult. Édesapja, dr. Kosztka László gyógyszerész, aki a helyi közösség igen megbecsült tagjaként szakmája mellett különféle rendészeti-közigazgatási jellegű (rendőrkapitányi és postai) feladatokat is ellátott. Különcségei már neki is voltak: az akkori magyar közállapotoktól meglehetősen idegen módon kerülte a szesz és a dohány minden formáját, szabadidejében pedig pirotechnikai kísérleteket folytatott, petárdákkal és minirakétákkal; tehát afféle amatőr tudós volt, amilyen „külföldön” egyébként sem volt ritka a nagy háborúk előtt. Édesanyja az Ung megyei származású daróci Heizelmayer Franciska volt.

Csontváry elemi iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, a magyar nyelv tökéletes elsajátítására szülei alföldi rokonokhoz küldték. 1862-től a kisszebeni kegyesrendiek algimnáziumába járt. Sokat kerülte az iskolát, inkább a természetben gyönyörködött, különféle rovarokkal, lepkékkel, dongókkal, méhekkel játszott. Egy1863-as tűzvész következményeként leégett a város jelentős hányada. Míg apja tűzoltással foglalatoskodott, Bella nővére a tűz áldozatává vált. Az apa a forradalomban vállalt császárpárti szerepe miatt családjával együtt 1865-ben Kisszeben elhagyására kényszerült. Felesége rokonaihoz, Szerednyére költöztek, ahol a családfő földműveléssel és vadászattal kezdett foglalkozni. A gyerekek az ungvári kegyesrendi főgimnáziumba jártak.

1873-ban elhagyta a római katolikus hitet.

Tíz évi munka után a Szentföldre és Olaszországba utazott, ahol a tájat – ebben ma már a kritikusok egyetértenek – értő szemmel és tehetséges kézzel festette le. Az 1890-es évek végén Dalmáciában, Olasz- és Németországban járt. 1902-ben festette Selmecbánya látképe c. művét, majd Jajcéban és a Hortobágyon dolgozott, 1904-ben Egyiptomban, Palesztinában és Athénben járt. Ez út emlékét Kocsizás újholdnál Athénban, a Jupiter-templom romjai Athénban c. képei őrzik. 1904-ben festette a Nagy-Tarpatak a Tátrában, A taorminai görög színház romjai c. több négyzetméteres tájképeit.

Darázs József festőművész kiállítása nyílt Nagykőrösön a Naphíd Galériában - 2025. április 2.

Vendégkönyvbe írok

Megtekinthető: május 5-ig.

VISSZAEMLÉKEZÉS - Gera Zsuzsa kiállítása Nagykőrösön - Színek szárnyán repültünk (2024. 03. 27)

 Gera Zsuzsanna képzőművész ,,Színek szárnyán” című kiállításának megnyitóján 2024. március 27-én az érdeklődő közönség megtöltötte Nagykőrösön az Arany János Kulturális Központ Rácz József Galériáját.

 Juhász Nándor igazgató megnyitásként három örömhírt közölt:

   1. Újra lehet kiállításokat rendezni a kulturális központban, mivel a könyvtár visszaköltözött eredeti helyére. 

   2. Az első kiállító éppen egy nagykőrösi képzőművész. 

   3. A kiállító a művelődési központ munkatársa.

     A megjelent szép számú közönség legnagyobb része nem tudta, (még Juhász Nándor sem), hogy Gera Zsuzsannának festőművész ambíciói is vannak. A legtöbben mint kiváló versmondót ismerték, aki gimnazista korában az Arany János Középiskolai Balladamondó Verseny egyik helyezettje volt.

     Fajka József nagykőrösi festőművész, Gera Zsuzsanna tanára ismertette tanítványa sokszínű művészetét, amelyben megférnek egymás mellett a különböző témavilágot felölelő, különböző technikával készült, más és más művészeti irányzatokat képviselő alkotások. Ezt a sokszínűséget valójában az alkotó sokszínű személyisége fogja össze. Fajka József a képek közül a nézők figyelmébe ajánlott néhányat, akik ezeken kívül is választottak maguknak kedvencet ízlésüknek, érdeklődési körüknek megfelelően. Volt, akiket a virágzó fák alatt üldögélő veekendezők, másokat az őszi erdő melegbarna színvilága, megint másokat Istambul meseszerű tája, de volt akiket az öreg török halász barázdált arca vagy a cukrászdában ülő barátnők kecses alakja bűvölt el.

A kiállítás, amelynek megnyitóját Medvegy Dorka gitárral kísért éneke ölelte körül, április 27-ig látható a nagykőrösi Arany János Kulturális Központban.

                                  Szigeti Márta