II. Rákóczi Ferenc és társainak újjátemetése - Kassa, 1906. okt. 29.

         A törökországi Rodostóban száműzetésben élő vezérlő fejedelem 1735. április 8-án (ez akkor Nagypéntekre esett) hunyt el Rodostóban 59 évesen. A holttestét mumifikálták, mind az agyvelejét, mind a belső szerveit eltávolították. A holttest belső szerveit a rodostói görög templomban, szívét a franciaországi Yerres városának temetőkertjében temették el. A testet Mikes Kelemen a szultán engedélyével Konstantinápolyba (ma: Isztambul) szállíttatta a nyár elején. Kívánságának megfelelően édesanyja, Zrínyi Ilona mellé temették a Galata városrész Szent Benedek jezsuita templomban, szíve pedig a Párizshoz közeli Grosbois-ba került. II. Rákóczi Ferenc a szabadságharc leverése után menedéket kapott a francia udvarban, amiért hálás volt, és soha nem felejtette el Grosbois-t, ahol lakott. Halála után bebalzsamozott szívét és vallásos munkáinak kéziratait ide hozták, a kamalduliak őrizetére bízva. A francia forradalom zűrzavaros napjaiban a bebalzsamozott szív azonban örökre eltűnt.

            A hamvak hazahozatalának gondolata már a reformkorban megjelent, politikai okokból azonban az 1870-es évekig nem kerülhetett szóba komolyan, és még ezután is évtizedek teltek el, mire a gondolat megvalósult. A hazahozatalról látványos parlamenti jelenetben egyezett meg 1904. március 10-én Tisza István miniszterelnök és Thaly Kálmán, az ellenzéki Függetlenségi Párt alelnöke. Az Országgyűlés 1906. október 23-án törölte el a Rákóczit és társait megbélyegző 1715. évi 49. tc. 2. és 3. §-ait, az uralkodó, I. Ferenc József Magyarország megkoronázott apostoli királya pedig már másnap szentesítette a döntést. Őt és társait a Szent István Bazilikában, Thökölyt pedig a Deák téri evangélikus templomban ravatalozták fel Budapesten 1906. október 28-án.

      A fejedelem maradványait végül 1906. október 29-én helyezték örök nyugalomra Kassán, a Szent Erzsébet-székesegyház északi hajója alá épített kriptába. A sírboltban szemben, a középső kőszarkofágban nyugszik, közös „sírban” édesanyjával, Zrínyi Ilonával és idősebb fiával, Józseffel. A bal oldali szarkofágban Sibrik Miklós ezereskapitány, udvarmester, a jobb oldaliban Esterházy Antal kuruc generális kapott nyughelyet. A szűk lejárati lépcső mellett elhelyezett kőszarkofág Bercsényi Miklós gróf, Rákóczi helyettese és második felesége, Csáky Krisztina grófnő maradványait rejti.
(Felhasználtam: Wikipeda, műemlék,hu
II. Rákóczi Ferenc és Kassa kapcsolatáról részletesen írok  a június 1-2-3-4. bejegyzésemben.
II. Rákóczi Ferenc kassai szobrát 2013. április 24-én koszorúztam meg.)

Jávorka Ádámra, az igaz hazafira emlékezem halála napján - 1747. augusztus 19.

Jávorka Ádám (Nagykosztolány, 1683 v. 1684 – Jaroszló, Galícia, 1747. augusztus 19.) kuruc hadnagy, francia alezredes, lengyel ezredes.

A Nagyszombati Egyetem hallgatójaként csatlakozott Rákóczihoz 1704-ben. 1708-ban hadnagynak nevezik ki, Ocskay László, majd Géczy Gábor lovasezredében szolgál. Nevéhez fűződik 1710-ben az árulóvá lett Ocskay László elfogása. 1711 őszén, a szatmári béke után Lengyelországból titokban hazajött, hogy újabb felkelést szervezzen. Elfogták, de 1712-ben ben megszökött a börtönből, és visszatért Lengyelországba.

1713-ban orosz katonai szolgálatba állt, majd 1716-ban Rodostóba ment. 1721-ben mint őrnagy lépett be Bercsényi László francia huszárezredébe, és hamarosan alezredessé léptették elő. 1724-ben visszatért Rodostóba, és Rákóczi főlovászmestere lett. 1724–25-ben diplomáciai küldetésben Sobieski herceghez és I. Péter cárhoz küldte a fejedelem. 1735-től Lesczynski Szaniszló lengyel trónkövetelő hadseregében ezredes, majd Czartoryski Ádám herceg jószágkormányzója Galíciában.

Ilyvóban megtalálta a gróf Forgách Simon és Zsigmond halála óta eltűnt Rákóczi-levéltárat. Ezt 1747. február 1-jén Skolie határszéli (galíciai) városban a gróf Forgách-család küldötteinek átadtak, és így az utókor számára megmentette.(Forrás: Wikipedia)

Kevés emlékéről tudok, mindössze egy utcáról Budapest 14. kerületében. Pedig ez a nagy hazafi sokkal többet érdemelne!

A Rákóczi-szabadságharc fordulópontja - 1704. augusztus 13.

Marlborough hercege aláírja a parancsot Blindheimnél (Robert Alexander Hillingford olajfestménye)

A höchstädti csata és hatása

Az 1700-as esztendőben elhunyt II. Károly (ur. 1665-1700), a Habsburgok spanyol ágának utolsó királya. A szövevényes rokoni kapcsolatoknak köszönhetően XIV. Lajos francia király (ur. 1643-1715) és I. Lipót német-római császár (ur. 1657-1705) és magyar király egyaránt igényt támasztott az ibériai ország trónjára.  A fegyverek vették át a szót, és a kontinentális Európa nagyhatalmai két szövetségi rendszerbe tömörültek. Franciaország elsősorban a császári hatalom növekedésére féltékeny bajor választófejedelemre támaszkodhatott, míg a Habsburgok a Bourbon-hódítás ellen küzdő Hollandia és az európai egyensúlyt féltő Nagy-Britannia támogatására számíthattak. A háború első évei kedvezőtlenül alakultak Lipót számára, ugyanis XIV. Lajos, miközben komoly erőkkel támadt Németalföldre, Észak-Itáliában és a német területeken is kelet felé nyomult. Időközben Magyarországon – 1703-ban – Rákóczi Ferenc is kibontotta a kuruc szabadságharc zászlóit, így Bécset szinte minden oldalról ellenség vette körül.

A höchstädti csatában a John Churchill Duke of Marlborough és Savoyai Jenő hercegek vezette szövetséges osztrák-angol-holland erők megsemmisítő vereséget mértek a Camille de Tallard marsall és Miksa Emánuel bajor választó által irányított francia-bajor csapatokra. A csata után megfordult a háború menete, a harcok ezek után Franciaország földjére terelődtek. A győzők 12 000, a francia-bajor hadak 28 000 halottat veszítettek. Ez volt XIV. Lajos hadainak első súlyosabb veresége, ami a spanyol örökösödési háborúra jelentékeny hatást gyakorolt. A höchstädti fiaskóval kudarcba fulladt XIV. Lajos azon haditerve, hogy Itáliából és német területről előretörő seregei segítségével békére kényszerítse a Habsburg Birodalmat. A hadiszerencse megfordult, a Habsburg-párti szövetségesek hadai átlépték a francia határt, és a Bourbon uralkodó hamarosan saját országának védelmére kényszerült.

1703–1704-ben úgy tűnt, a második kuruc szabadságharc eredményes lehet,  azonban a magyar törekvések sorsa alapvetően nem a magyarországi hadszíntéren dőlt el. A höchstädti csata alapvetően meghatározta a Rákóczi-szabadságharc kimenetelét is, mivel a Bécset fenyegető invázió elhárítása után Lipót – a kurucok visszaszorítására – mind nagyobb erőt tudott átcsoportosítani keletre. Ezzel lényegében eldőlt, hogy Magyarországot fegyverrel nem lehet kiszakítani a Habsburg Birodalomból, s a harcot ezután csakis a politikai kompromisszum érdekében érdemes folytatni. Szövetségesei veresége nagyon megdöbbentette Rákóczit. Eddig a magyar-bajor egyesülést tartotta a szabadságharc külpolitikai alapjának. Érezte, most már magára maradt. A franciák terveiben a magyar hadszíntér eddig sem játszott döntő szerepet, de a továbbiakban már csak azért volt Rákóczira és nemzeti mozgalmára szükségük, hogy a császári csapatok egy részét elvonja a nyugati hadszíntérről.

A francia-bajor anyagi veszteség is jelentős volt. A szövetségesek kezére jutott 90 gyalogsági és 45 lovassági zászló, 17 pár üstdob, 40 ágyú, 2 hajóhíd, 18 átkelőhajó, 9600 sátor, 5400 megrakott élelemszállító társzekér, Tallard marsall hadseregének hadipénztára, a marsall tábori irodája és tábori gyógyszertára, végül a kor szokása szerint a hadakat kísérő 34 tábori örömkocsi a lányokkal. (Forrás: Wikipedia, Magyar Huszár, RUBICONLINE)

Visszatért a Délvidék - Martonos (OHT 66 útvonalon)

    Délen - a Bácska, Dél-Baranya/Drávaszög, Muraköz, Mura-vidék területének - 1941-es visszarendeződése után Magyarország határa teljesen a vizek mentén alakult ki: Dráva, Duna, Tisza. 

              A Teleki Sámuel Kulturális Egyesület –­ kezdeményezésemre – a trianoni békediktátum 105. éves évfordulójára (2025. június 4.) megjelenteti az Országhatártúra útikalauzt. Információ: www.tske.hu Most egy délvidéki települést ismerhettek meg.

Martonos (szerbül: Мартонош / Martonoš) falu Szerbia északi részén, a Vajdaságban, az Észsk-bánsági körzetben, a Magyarkanizsai járásban. Magyar többségű település, a 2002-es népszámlálás szerint 2183 lakosa volt.

Földrajza

Éghajlata mérsékelt kontinentális. Sík vidék, alluviális lapályon fekszik, ezért talaja alkalmas a földművelésre.

Története

Martonos nevét 1237-ben említette először oklevél Martinus nevű kolostorával kapcsolatosan, mely a tatárjárás után került felújításra. mint községet azonban csak 1335-ben említették először a kői káptalan által végzett határjárás alkalmával, mint Felső-Adorján szomszédosát, a határába eső Gyékény nevű tóval együtt. A határjárás felsorolásában ezután északnyugat felől Pusztaegyház nevű földrész és Ludas-egyház következik, majd a határvonal délfelé fordul. Az okiratban nemeseit is megemlítették; így Bekus, Martonosi Lőrinc fia, később pedig Pestyéni István de Martonos is említve van. A határjárásban említett Pusztaegyház ma Martonos határának nyugati részét alkotó, és Ludassal határos puszta.

Az 1355. évi felső-adorjáni és az 1367. évi két Adorján határjárása szintén említette Martonos, Pusztaegyház és Ludas-egyház településeket.

1424-ben Martonost, mely eddig a Michalyovszkiaké volt, Zsigmond király Chaaki Miklós erdélyi vajdának adományozta.

1552-ben, a török hódoltság kezdetén, egy Martonosról való magyar csapat fényes győzelmét egy török csapat fölött Tinódi Lantos Sebestyén is megénekelte "Szeged veszedelme" címen.

Lakossága a török elől elmenekült. A török defterek összeírása szerint csak nagyon kevés háznak maradtak vissza lakói. Így a szegedi nahijébe tartozó Martonoson 1554-es összeíráskor csak 3 adózó ház volt, amely szám idővel kissé emelkedett, mert 1570 körül 20, 1580–82-ben 17, és 1590–91-ben 31 adózó ház volt itt.

A török hódoltság elején Martonos Rondics András birtoka, 1564-ben ő tiltakozott a leleszi káptalan előtt, Gémes Ferenc és Kamuthi Balázs ellen, hogy az ő birtokrészeit a Csongrád vármegyei Martonosban maguknak ne adományoztassák.

Evlija Cselebi, a híres török útleíró Martonos erődítményeiről a következőket jegyezte fel:

„	Martonos vára az építőjéről elnevezett régi hely, 1554-ben foglaltatott el... Várparancsnoka és 15 várkatonája van. Vára a Tisza folyó partján fekszik. Külvárosa 150 nádas magyar házat és egy templomot foglal magába.	”

Az 1649-ben a feljegyzések szerint 730 lakosa és temploma is volt. A következő években e helység Gombkötő János birtokaként volt feljegyezve.

1702-ben itt legalább 300 adóköteles lakosa volt. Az 1690-es években történt szerb telepítéskor bizonyosan Martonos is kapott új lakosságot. A régebben itt élt magyar nép innen kiszorult, templomukat is az új jövevények foglalták el, akiket határőri katonai szolgálatokra köteleztek.

1702-ben báró Gracich volt Martonos földesura. Martonos akkor kapta, mint katonai sánc a helység határához az üres Horgos és Szent-Péter pusztáknak felét is.

A Rákóczi-féle hadjáratokban Martonos is sokat szenvedett 1705 és 1706-ban, amikor kirabolták és fölgyújtották.

Egy 1750 augusztus 15-én kelt királyi rendelet a Tisza melletti tíz katonai sáncot s így Martonost is feloszlatja és a polgári hatóság alá rendeli. 1751. június 28-án pedig szabadalomlevelet ad nekik, és e helységekből a tiszai koronai kerületet alkotja. Martonos akkortól fogva több településsel együtt hasonló pecsétcímert használt: királyi korona alatt sast s két oldalán az évszám 17–51. Ez alatt kis körben katona áll s szántóvasat tart. A körülírás ez: „Sigil. loci. coron. Martonos.”.

1784-ben a római katolikus magyar lakossága elérte az 500 lelket, ezért plébániáról és iskoláról kellett gondoskodni. Matrikulák 1780 óta vannak itt; a plébániát 1789-ben szervezték, a templom és pap lakása pedig csak 1811-ben épült. Az ortodox templom építéséről nincsenek adataink; valószínűleg a szerb telepedés kezdetéről való, s nem lehetetlen, hogy az ősi katolikus templomból vagy annak alapjára épült.

1827-ben kaptak céhszabadalmat a kovácsok, kerékgyártók, szabók, csizmadiák.

Az 1848. évi IX. törvénycikk értelmében megszűnt a Tiszai Koronakerület. Az 1848–49. évi mozgalmak alatt a martonosi nemzetőrség is (magyarok és szerbek egyaránt) a római sáncok között tanyázó felkelő szerbek ellen az ókéri táborba szálltak. De mikor a szerb nemzetőrök magyarellenes hangulatot kezdtek tanúsítani, a magyarok az ókanizsai nemzetőrök segítségével lefegyverezték őket, maguk pedig Szenttamásnál is részt vettek a harcban. 1849. február 2-ig Martonos békében maradt. Zenta bukása után azonban az onnan visszavonuló fegyveres lakosság elkeseredésében Martonoson a szerb lakosokra esett és 78 embert levágott. Másnap a szerbek Törökkanizsánál mutatkoztak, mire a martonosi magyarok is elmenekültek. Március 22-én a martonosi szőlőknél egy támadó szerb csapatot visszavertek. Erre a magyar lakosság ismét visszatért Martonosra, a szerbek pedig csak Világos után jöttek haza.

1870-ben Martonos a koronakerülettel együtt megváltotta magát a földesúri terhek alól. A helység magyar lakossága annyira gyarapodott, hogy a szerb csakhamar kisebbségben maradt.

Simrák Béla plébános 1906-ban kérvényezte a zárda építését Martonoson, mely épületben 3 tanterem lesz a hatosztályos iskola számára. 1907. május 15-én engedélyt kapott a létesítmény felépítésére. Az épületben 1908. szeptember 1-jén kezdődött meg a tanítás - ingyenes oktatás a lányok és a nem katolikus vallású gyerekek számára is. A zárda és az iskola ünnepélyes felszentelésére 1908. november 12-én, az ünnepi szentmise után került sor. Az elmúlt két évtizedben az anyagi gondok mellett a diákok számának drasztikus fogyatkozása nyomta rá bélyegét az iskolára: 20 év alatt 175-ről 128-ra csökkent a tanulók száma.

Az I. világháborúban a Monarchia katonájaként 165 martonosi vesztette életét, emlékmű – az impériumváltást következtében – nem jutott nekik, csupán egy könyv őrzi emléküket

1918 novemberében szerb csapatok szállták meg. 1920. július 4-étől, a trianoni békediktátum után a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1941-ben visszatért Magyarország kebelébe. A II. világháború utáni párizsi békediktátummal a győztes nagyhatalmak visszakényszerítették Jugoszláviába (Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság, 1967. április 7-től Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság). 2003-tól Szerbia és Montenegró államhoz tartozik, 2006-tól pedig Szerbiához.

A mai Martonos lakossága főleg mezőgazdasággal, zöldségfélék, paprika, burgonya, hagyma termesztésével foglalkozik, és fejlett az állattenyésztése is. Jelentős hagyománya van a kézműiparnak, hiszen az első céhek már 1826-ban megalakultak. Híresek voltak és maradtak a martonosi kosárfonó műhelyek és paprikaszárítók is.

Etnikai összetétel

Nemzetiség	Szám	%
Magyarok	1897	86,89
Szerbek	155	7,10
Cigányok	86	3,93
Albánok	12	0,54
Horvátok	9	0,41
Jugoszlávok	8	0,36
Bunyevácok	4	0,18
Szlovákok	3	0,13
Németek	2	0,09
Montenegróiak	1	0,04
Szlovének	1	0,04
Macedónok	1	0,04

Testvértelepülései

·                     Algyő, Magyarország

·                     Martfű, Magyarország

·                     Gátér, Magyarország

·                     Újvár, Románia

 (Fő forrás: Wikipedia)

II. Rákóczi Ferenc és Kassa kapcsolata (4/4.) - A rodostói ház

Még egy nagyszerű Rákóczi-emlékhely található Kassán, a fejedelem rodostói háza. Ezt az eredeti épületből származó elemekből építették fel a cseh megszállás megszűnése után 1940–1943 között. (Az eredeti, Rodostóban található ház kivitelezésében a fejedelem sajátkezűleg is részt vett.) A II. világháborút követően a győztesek Kassát és környékét az ismételten összetákolt Csehszlovákiának adták . Az új tulajdonosok miatt az épület sokáig nem tölthette be eredeti célját, s csupán irodák és raktárak kaptak benne helyet. Csehszlovákia szétesése után - 1990–1992 között - végre felújították, és azóta látogatható a Rákóczi- vagy Rodostó-ház, benne a kiállítással. Az épület előtt 2006-ban, az újratemetés centenáriumán állították fel a fejedelem egész alakos bronzszobrát (Györfi Sándor alkotása).

(A képeket 2013. április 24-én készítettem )

(Támaszkodtam: Hidvégi Expeditions és Batár Zsolt Botond: II. Rákóczi Ferenc élete és szabadságharca - Panoráma, 2003.)

II. Rákóczi Ferenc és Kassa kapcsolata (4/3.) - Szent Erzsébet-székesegyház

II. Rákóczi Ferenc a Szent Erzsébet-székesegyházban (a kép 1860-ban ábrázolja) részt vett - többek között - 1706. október 14-én a Pethes András ansariai címzetes püspök és egri nagyprépost által celebrált hálaadó szentmisén, 1707 karácsonyán pedig az éjféli és a délelőtti nagymisét is itt hallgatta meg.

          1906-ban a fejedelem hamvait a kassai székesegyház Szent István-kápolnája alatt, az egykori altemplomban kialakított sírboltban helyezték végső nyugalomra édesanyjával, Zrínyi Ilonával együtt. Ugyanitt temették el az idősebb fejedelemfit, Rákóczi Józsefet, gróf Bercsényi Miklós főgenerálist második nejével, gróf Csáky Krisztinával, valamint gróf Esterházy Antal tábornagyot és Rákóczi rodostói udvarmesterét, Sibrik Miklóst. (Ferenc József császár-király az országgyűléshez küldött leiratában Rákóczi hazatérését az uralkodó és a nép megbékülésének nevezte. Érdekesség: az országgyűlés törvényben marasztalta el Ferenc Józsefet, mert nem vett részt a gyászszertartáson.)

          Az északi kaputól balra avatták fel - 1938. július 24-én - Wick Béla kanonok szövegével a fekete márvány emléktáblát. A bronz betűs latin szöveg magyarul: "Ennek az ősi székesegyháznak a sírboltjában nyugosznak az Úrban II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek, édesanyjánk Zrínyi Ilonának, fiának Józsefnek és három hűséges társának csontjai, akiket kegyetlen balsors által reájuk mért két évszázados hontalanság után, a hálás utókor a hosszú száműzetés földjéről kegyeletteljesen visszahozott, és 1906. október 29-én a legfényesebb temetési pompával, szent áhítattal és méltó módon ebben a megszentelt sírboltban helyezett el csendes nyugalomra. Állj meg vándor, és tiszteld a nagy hősök nagy tetteit és dicső emlékét! Ezt az emlékművet a város tanácsa és lakosága emeltette az Úr 1938-ik esztendejében." Rákóczi domborművét Löffler Béla szobrászművész alkotta.
          (Támaszkodtam: Hidvégi Expeditions interneten található anyagára és Kassa útikalauz - Panoráma 1986, valamint Batár Zsolt Botond: II. Rákóczi Ferenc élete és szabadságharca - Panoráma, 2003.) (Folytatom)

II. Rákóczi Ferenc és Kassa kapcsolata (4/2.) - templomok

Kassa régi templomai közül valamennyi szorosan kapcsolódik II. Rákóczi Ferenc személyéhez, családjához vagy híveihez.

A Szent Erzsébet-dómot a 3. részben mutatom be részletesen.

Az 1671 és 1681 között II. Rákóczi György özvegye, Báthory Zsófia fejedelemasszony által építtetett jezsuita (1811-től premontrei) templomban helyezték végső nyugalomra 1677. augusztus 18-án hatalmas pompával I. Rákóczi Ferencet, majd 1681. március 19-én magát Báthory Zsófiát (†1680. június 14.), a „nagyságos fejedelem” édesapját és nagyanyját. Maga Rákóczi – bár a templomot saját reprezentációjához nem vette igénybe – többször is ellátogatott a jezsuitákhoz, 1707. december 28-án délután például a jezsuiták által színre vitt Mátyás király-drámát tekintette meg kíséretével együtt, 1708. március 8–10-én pedig a jezsuiták templomában tartatott gyászmiséket távoli nénikéje, Rákóczi Erzsébet grófnő lelki üdvéért.

 

Rákóczi a ferenceseknél is gyakran vendégeskedett, s ebben a templomban volt a gróf Barkóczy család sírboltja is, itt helyezték végső nyugalomra 1709. augusztus 12-én id. gróf Barkóczy Ferenc tábornagyot (†1709. július 28.), a kuruc tábornoki kar legidősebb tagját. (Síremlékének ma már nincs nyoma.)

Rákóczi az orsolya rendi apácákat is támogatta, 1707. január 22-én ellátogatott kolostorukba, és hosszasan tárgyalt a zárda főnöknőjével. A fejedelem utóbb két házat vásárolt a városban, melyek felhasználásával az orsolyiták 1709-ben egy kolostort kezdtek építeni. Az apácák leánynevelő tevékenységére is van kuruc kori adatunk: Rákóczi az ő gondjaikra bízta a Dunántúlon elesett Ibrányi László ezereskapitány árva leánykáját.

A domonkosok templomát sem kerülte el a vezérlő fejedelem, például 1708. március 7-én náluk hallgatott misét.

(Támaszkodtam: Hidvégi Expeditions és Batár Zsolt Botond: II. Rákóczi Ferenc élete és szabadságharca - Panoráma, 2003.) (Folytatom)

II. Rákóczi Ferenc és Kassa kapcsolata (4/1.)

Kassa, a felvidéki egykori szabad királyi város Abaúj vármegyében, ma kerületi és járási székhely Szlovákiában. A kora újkorban a 13 felső-magyarországi vármegye központja, a Rákóczi-szabadságharc idején a kurucok által uralt országrész egyik legjelentősebb városa (például lőpormalma is volt)1704. október 20–21-én nyitotta meg kapuit Forgách Simon kuruc tábornagy előtt, és csak a szatmári békével egyidejűleg, 1711. április 26-án hódolt meg a császáriaknak. A fejedelem azt a Radics Andrást nevezte ki a város parancsnokává, aki 1685 és 1688 között Munkács főkapitánya volt Zrínyi Ilona oldalán. 1706 őszén ő és

 Esze Tamás ezerekapitány védte a várost Rabutin császári tábornagy ostromával szemben. A szabadságharc alatt Rákóczi a sikeres védelmet követően, 1706. október 14-én járt először a városban. Ott elismerését fejezte ki a helyőrségnek, a hajdúezredeknek és a városi polgároknak. Esze Tamást aranyéremmel tüntette ki: az egyik oldalán a fejedelem arcképe, a másikon Herkules, amint a sárkány nyakára hág.

Rákóczi 1706-ban öt katonai kerületre osztotta az országot, ami mind hadkiegészítés, mind élelmezés és egyéb ellátás szempontjából szükséges és célszerű intézkedés volt. Élére egy-egy főkapitány állt, tábornagyi rangban. A kassai vagy felsőmagyarországi főkapitányságra gróf Forgách Simont, majd Bertóthy Ferencet nevezte ki.

Ezt követően egyre gyakrabban időzött Kassán, itt töltötte 1706 és 1707 karácsonyát, valamint 1708 húsvétját is. Szállása a királyi főkapitányok házában volt, amelyet akkor Esterházy Antal kuruc tábornagy birtokolt, jelenleg pedig a Műszaki Múzeum épülete.

1707. december 12–24. között Kassán ülésezett a szenátus és a vármegyék követeinek ülése (Liptó és Borsod kivételével minden vármegye megjelent), hogy megvitassa a vármegyék és a szabad királyi városok követeivel az ónodi országgyűlésen elhatározott adókivetés részleteit. Rákóczi külön megvizsgáltatta az ő birtokaira kivetett adót, és mivel alacsonynak találta, aránytalanul felemelte. Példája ösztönzően hatott a vármegyékre, városokra.

(Támaszkodtam: Hidvégi Expeditions és Batár Zsolt Botond: II. Rákóczi Ferenc élete és szabadságharca - Panoráma, 2003.) (Folytatom)

A breznai kiáltvány - 1703. május 12.

            A breznai kiáltvány, vagy brezáni pátens^, vagy brezáni kiáltvány a legnevezetesebb okirat a II. Rákóczi Ferenc által kiadott pátensek (a korabeli latin szaknyelvben a latin patens jelentése az parancs, törvényerejű rendelet, elöljárói engedélyirat, nyíltparancs, nyílt levél volt) sorában.

            1703. május 6-án kuruc felkelők, Esze Tamás tarpai jobbágy a felkelő parasztok vezetője, és az ott bujdosó Rákóczi és Bercsényi személyesen találkozott a lengyelországi Brezán (Brezna, Bržezan, régi magyar nevén Brezán, lengyel nevén Brzeżany) várában.

               1703. május 12. keltezéssel II. Rákóczi Ferenc herceg és Bercsényi Miklós gróf kiadta a "nemes és nemtelen" országlakosokat hadba hívó " Mi Felső-Vadászi Rákóczi Ferenc Fejedelem és Gróff Székesi Bercsényi Miklós.…" kezdetű „breznai kiáltványt”. Ennek a fegyverbe szólító pátensnek három magyar nyelvű példánya, a szabadságharc publicisztikajának első emléke, Bercsényi kézírásában maradt fenn, melyeket Thaly Kálmán fedezett föl

Szövegéből:

Mi Felső-Vadászi Rákóczi Ferenc Fejedelem és Gróff Székesi Bercsényi Miklós. Minden igaz magyar, hazaszerető és édes országunk régi dicsőséges szabadságát óhajtó, egyházi és világi, nemes és nemtelen, fegyverviselő és otthon lakós igaz magyaroknak Istentől minden jót kívánunk. Nem lehet oly magyar, hogy az eddig Magyarországon törvénytelenül, Isten és igazság ellen hatalmaskodó és minden rendet képtelenül sanyargató idegen nemzetnek kegyetlenkedését, portiózó s képtelen adóztató zaklatásait, szabados törvényeinknek szakgatásit, nemzetünknek és szabadságunknak megvetését és már láb alá vetetteknek csúfolásit elégségesen nem érzette s nem értette volna…

(…)

Azt mindazonáltal előre is nagy tilalommal tilalmazzuk, hogy Istennek áldása rajtunk maradhasson s az országnak minden rendi irtózás nélkül való bizodalmat vehessenek és az szegénységnek teljes nyomorúságinak megváltása, nem változása következzék: senki, sem külön, sem csoporttal, sem sereggel, akármeily vallású egyházi személyt, templomot, cintermeket, klastromokat, nemesi lakos személyeket, nemesi házokat, kastélyokat, útonjárókat, kereskedőket ne háborgasson, falut, várost, malmot ne égessen, prédáljon; hanem az előljáróknak eleikben adott s vélek közlett mód szerént keresvén az ellenséget, mindenekben csendes istenes egyértelemmel legyenek, magok s hazájok javára.

Költ Lengyelországban Brzezán várában, 12. May 1703"

NOSZTALGIA - II. Rákóczi Ferenc élete és szabadságharca c. könyvem író-olvasó találkozója Berettyóújfaluban - 2015. március 27. (3/3)

II. Rákóczi Ferenc 379. születésnapjára hívtak meg a II. Rákóczi Ferenc Általános iskolába szerző-közönség találkozóra. 

Az Országgyűlés 2015. március 16-i ülése elfogadta, hogy ezentúl minden évben a fejedelem születésnapja legyen Rákóczi-emléknap. Az indoklás a magyar történelem egyik legnagyobb alakjának nevezi Rákóczi Ferencet, aki "Magyarország állami önrendelkezéséért vívott harcának vezéralakja" volt a XVIII. század elején.

Kocsis Zoltán igazgató meleg szavakkal ajánlott a tanulók figyelmébe.

 A diákok végig nagy figyelemmel kísérték az előadásomat a kuruc világról, a Rákóczi-családról, Rákóczi Ferenc gyerekkoráról, a szabadságharc érdekes epizódjairól.

           A II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola bejárati udvarán a fejedelem szobrának koszorúzásakor Flender Gábor vezénylésével a Berettyóújfalui Ifjúsági Fúvószenekar köszöntötte a vendégeket, pedagógusokat, diákokat.

Kolozsvári István kulturális menedzser nagyívű, az eseményhez méltó ünnepi beszédét tartja.

A közművelődés képviseletében Lackó Györgynével, a Sinka István Városi Könyvtár igazgatójával és Kocsis Csabával, a Nadányi Zoltán Művelődési Központ népművelőjével rovom le kegyeletemet.

Úgy éreztem magam, mintha el sem jöttem volna lakni Berettyóújfaluból! 

Köszönöm mindenkinek a meghívást, és a meleg szeretet, amit kaptam!

Üdvözöllek Zsolt!

Még egyszer köszönjük a közreműködésed, élmény volt hallgatni előadásaidat mind a műv. házban, mind az iskolában.

Említettem neked, hogy szeretnénk tőled vásárolni kettő darabot az általad írt Rákóczis könyvből, és ígérted, hogy segítesz azok beszerzésében.

Berettyóújfalu, 2015. április 3.

Köszönettel és üdvözlettel Kovács Zoltán igazgató