"Az élet él és élni akar" - könyvbemutató és kiállítás (Budapest, 2020. szeptember 22.)

Kimagaslóan jó előadással egybekötött könyvbemutatóra és ragyogó, szép, értékes kiállítás megnyitóra várták az érdeklődőket szeptember 22-én, kedden délután Budapesten a XV. kerületi Csokonai Művelődési Házba. A megszólítottak fogékonyak voltak a hívásra, és megtöltötték – természetesen egymástól az előírt távolságban – a művelődési ház elegáns előadó termét. 

Az előadók és a jelen lévők egy  csoportja (Fotók: Vargosz)

Az eseményt komoly munka előzte meg. Egyrészt Batár Zsolt Botond és Dósa István részéről, hiszen ahogyan Batár Zsolt Botond később előadásában elmondta, egészen fiatal korától a most bemutatásra kerülő Trianon-trilógia írására készült, ezért végezte el az egyetemet történelem szakon, ezért járta végig Magyarország elszakított részeit, és olvasott sok-sok tanulmányt, Dósa István pedig azért gyűjtögette, és rendszerezte évekig a bélyegekből, képeslapokból, képekből összeállított anyagát, hogy ez a kiállítás megszülessen. Másrészt komoly szervezést igényelt Kóródy Nóra népművelő részéről, hogy az eredetileg márciusra tervezett kiállítás iránti érdeklődést fenntartsa, és megfelelő időpontot találjon számára.

 A vendégek legtöbbje már érkezésekor megnézte Batár Zsolt Botond előtérbe kiállított könyveit, a ,,Miért igazságtalan a trianoni békediktátum” trilógia három kötetét, és megtekintette a Dósa István nyugalmazott honvédtiszt által  összeállított, az előtér főfalán kezdődő, majd a kamarateremben folytatódó profi módon rendezett 45  parafatáblán elhelyezett ,,Él nemzet e hazán” című kiállítást.

A megjelenteket először a kiállítás rendezője Ferk Ilona művészeti vezető köszöntötte, drámainak nevezve a kiállítást, amelyen végigtekinthetjük Magyarország történelmét a honfoglalástól 1941-ig, benne a magyar kultúra és művészet, tudomány és technika kialakulását, fejlődését az első világháborúig és összeomlását Trianonkor, majd a visszatért területek érdekében tett erőfeszítéseket.

Bezerédi Erika a Csokonai Kulturális Központ igazgatója erős érzelmi hatású megnyitójában Trianon megismerésének a fontosságát hangsúlyozta. Ismertetett egy tavaly végzett felmérést, amelyben három Trianonnal kapcsolatos kérdést tettek fel különböző korú és végzettségű embereknek, és bár a kérdésre nagy részük pontatlan vagy értékelhetetlen választ adott, azt szinte egyöntetűen vallották, hogy nem is magyar az, akinek Trianon nem fáj.

Batár Zsolt Botond nagyívű előadása elején köszönetet mondott Ferk Ilonának és Bezerédi Erikának szép megnyitó beszédükért, amelyben olyan pontosan elmondták a Trianonban történteket, hogy neki már csak a kevésbé ismert, de lényeges különlegességek ismertetése maradt. 

Sok példával alátámasztott beszéde középpontjába a magyarság élni akarását helyezte. Ennek köszönhetjük, hogy túl tudtuk élni Trianont, amikor elvették az összes erőforrásunkat, a magyar népesség egyharmada határon túlra került, és körbezártak bennünket mesterségesen létrehozott ellenséges országokkal.  Nagymagyarország területéből ma tíz ország birtokol kisebb nagyobb részt, de mi élünk és Közép- Európa egyik legbefolyásosabb országa vagyunk.

Batár Zsolt Botond könyvbemutató előadása után, amely kizárólag történelmi tényekre hagyatkozott, a nézők percekig döbbent csendben ültek a nézőtéren.

Az előadást követő gratulációk közben a szerző mellett sokan dedikáltattak a trilógiában bemutatott Országhatártúra mozgalom jelen lévő tagjaival: Dr. Cserhalmi Dorottyával, Farkas Györggyel, Rakacky Istvánnal, Hódsági Béla Istvánnal.

Batár Zsolt Botond és Hódsági Béla István dedikál, a háttérben jobbra Kóródy Nóra, a rendezvény összefogója. (Fotó: Cserhalmi Dóra)

A kiállítás szeptember végéig tekinthető meg a Csokonai Művelődési Ház kamaratermében. (Budapest, Eötvös utca 64–66.)

                                                                        Szigeti Márta

VISSZAEMLÉKEZÉS - Badacsonyi szüreti fesztiválról (tizenegyedik rész) - 2012. szept. 9.

Fonográf Emlékzenekar koncertjéről

A Fonográf Emlékzenekar honlapján találtam:

Kedves fórumozók és zeneszeretők.

Ezen az oldalon keresztül szeretném röviden bemutatni zenekarunkat. 2011 szeptemberében alakultunk azzal a szándékkal, hogy a Fonográf zenekar hatalmas zenei hagyatékát ápoljuk és megismertessük a mai fiatalsággal is. Székhelyünk Tapolcán található. Az együttes 5 tagból áll. :Őri Sándor: billentyű, ének, Végh Zoltán: basszusgitár Tóth Árpád András: dob, ének. Juhász Miklós: gitár, ének, Csatári Márió: gitár, 

Reméljük, hogy sok koncerten találkozunk majd veletek és kellemes perceket tölthetünk együtt.
Üdvözlettel: Tóth Árpád András zenekarvezető

Az eredeti Fonográf Zenekar 1973 szilveszterén alakult. Nevét egy újság címéről kapta, melyet Bródy János szerkesztett. A csapat tagjai korábban az Illés, illetve a Tolcsvayék és a Trió együttesben játszottak. Műfajuk a country és a rock közötti átmenet, de számos más műfajban is kipróbálták magukat. A zenekar hivatalosan soha nem oszlott fel, noha 1984-ben megtartották a búcsúkoncertjeiket. Erre jó példa az, hogy még Bródy János 1989-es lemezét is a Fonográf rögzítette. Halász Judit 1991-es albumánál minden tag közreműködött, még Szörényi Levente is szerzett rá zenét Csoóri Sándor "Pap-vihánc" című versére. Az együttes összetétele fennállása alatt nem változott:

§                    Szörényi Levente – gitár, mandolin, hegedű, billentyűs hangszerek, ütőhangszerek, basszusgitár, ének, zeneszerzés, szövegírás

§                    Bródy János – pedál steel gitár, furulya, gitár, billentyűs hangszerek, ütőhangszerek, zeneszerzés, szövegírás

§                    Tolcsvay László – billentyűs hangszerek, gitár, bendzsó, szájharmonika, furulya, ütőhangszerek, dob, ének, zeneszerzés, szövegírás

§                    Móricz Mihály – gitárok, mandolin, billentyűs hangszerek, ütőhangszerek, ének, zeneszerzés, szövegírás

§                    Szörényi Szabolcs – basszusgitár, billentyűs hangszerek, ütőhangszerek, ének, zeneszerzés, szövegírás

§                    Németh Oszkár – dob, ütőhangszerek, ének, zeneszerzés, szövegírás

Közreműködtek Kovács Kati, Koncz Zsuzsa, és Halász Judit lemezein. Bejárták Európát, Ázsia-t és Kubába is eljutottak.

A Fonográf Emlékzenekar badacsonyi fellépéséről:

A kezdő dal jól sikerült, mivel mindenki dúdolgatta: „Ne vágj ki minden fát!”. Ezután megbeszélték a rájuk kitartóan váró közönséggel: „Mondd, hogy nem haragszol rám!”. Ez igaz is volt, mert a majdnem három órás csúszásért senki sem őket okolta. A következő számban sokan sajnálták Szörényiéket, az Emlékzenekar tagjait, saját magukat, mert bárkivel előfordulhatott, hogy „Az elsősorban ült” lány a koncert után eltűnt. És hogy továbbra is szomorkodjunk, Elvis Presley halálára írt nagyszerű szám következett. De még mindig nem gyorsítottak be, mert a ”Köszönöm doktor úr” egy nagyon kellemes táncos szám - sok idősebb ember ki is használta a lehetőséget. Szörényi-Bródy „Viktóriá”-ja Szabadiba utazott, majd megtudtuk, hogy „A széllel szembe jár”-ni nem is olyan nagy baj. (A színes reflektorok most kezdtek el villogni.). A köztudottan hölgytisztelő Bródy szövege és Szörényi csodálatos dallama, ritmusa nagyon szépen szólt, és már mi is úgy láttuk, ahogy annakidején ők látták (Dal az ártatlanságról). Aztán rákapcsolt a zenekar.   Edison 1911-ben átutazott az óceánon, és eljött Magyarországra is. Nagyon sokra becsülte a magyarokat, mert több kiváló munkatársa volt hazánk fia. És ő mondta, hogy „Kár, hogy a magyar nyelvet rajtunk kívül nem érti senki, és nem is akarja megtanulni”. Utólag visszagondolva, ekkor, a kilencedik számnál érte el a koncert a csúcspontját. Zeneileg, szövegileg tökéletes nóta, a zenekar is a csúcson volt, a táncolók óriási kedvvel ropták. És ez a jókedv töretlenül folytatódott a „No mi újság Wágner úr”-nál is, és világgá is kiáltották „Bár most már jól érzem magam” (Levél a távolból). A Tolcsvay László – Bródy „Hunyd le a szemed!” felszólításra tényleg ezt kellett tenni, olyan szépen szólt a gitár.

Majd hirtelen váltottak, és a jókedvet újra a csúcsra emelték Szörényi Szabolcs halhatatlan dalával, a „Lökd ide a sör”-rel.

De hát ezzel a számmal nem lehetett abbahagyni, ezt mindenki érezte, a rafinált kérdésre, hogy játsszunk még – meg is jött a kívánt választ. És a két ráadás számmal még egy nagyot táncoltak a jelen lévők, egekbe csapott a jókedv, de egyúttal le is engedtek, mivel sokan magukra ismerhettek, hogy „Jöjj kedvesem, mond mit érzel, lesznek még szép napjaink”, valamint a voltak már fent, voltak már lent, de a legjobb valahol „Útközben”.

            Igazi ünnepe volt ez a koncert a „Magyar dal napjá”-nak. Munkakörömnél fogva magam is rendeztem Fonográf koncertet, személyesen is beszélgettem a tagjaival, és láttam őket más koncerteken is. Ez akkor nagy élmény volt. A mostani koncert is, gratulálok a tapolcai fiúknak, mert „méltóképp ápolják a zenekar hatalmas hagyatékát”.
(Vége)