H. Barbócz Ildikó versei a karanténos világból

H. BARBÓCZ ILDIKÓ
ADD MEG

a mindennapi kenyerünket

a templomkerti imánkat

a tavasz harsogó zöldjét

a kökényvirágok bódulatát

a tulipánok színes mosolyát

kitárulkozó ölelésüket

ha mi most nem ölelhetünk

add meg

a szép emlékek édességét

a jelen szokatlan mámorát

a jövő hit-bizonyosságát

áhított, napfényes ízét

az újra-ölelés örömét

add meg nekünk, Istenem…

(2020. március)

H: BARBÓCZ ILDIKÓ

IMA RÓMÁBAN

üres a tér, csak a pápa

felhős, áldásos imája

az esőcseppekben él tovább

gurítja a márciusi szél

szerteszét

körben a sirályok

magányos fehér tánca

csak a kongó üres tér

csak a pápa imája

mely most minden

zaklatott szívbe

 belefér

(2020. március)

H. BARBÓCZ ILDIKÓ

VEDD EL

a borzolt, sötét órákat

a megviselt nappalokat

a mérgezett éjszakákat

a homályos holnapokat

vedd el, Istenem…

(2020. március)

Ildikóval Egerben, ahol él

Jellemző Mussolini idézetek

–Háromezer éves történelmünk feljogosít bennünket arra, hogy mélységes szánalommal szemléljünk bizonyos doktrínákat, melyeket az Alpok túloldalán olyanok támogatnak, akinek ősei írni sem tudtak, akiknek életéről nem maradtak fenn dokumentumok azokból az időkből, amikor nekünk Rómában ott volt Caesar, Vergilius és Augustus.

–A háború a történelemnek az a leckéje, amit az emberek mindig hajlamosak elfelejteni.

–A fasiszta állameszme az emberi minőségre épít, ezért elveti a demokrácia többségi elvét, ami a mennyiséget helyezi a minőség fölé. A demokrácia (népuralom) a mai értelemben különben is hazugság, hiszen a nép nem uralkodik azáltal, ha négy évenként egyszer szavazás formájában a véleményét meghallgatják.

–Csak a vér az, mely lendületbe hozza a történelem zúgó kerekét!

–A hit, nem pedig az érvek mozgatják a hegyeket. Az értelem fontos, de ez sosem lenne képes megmozgatni a tömegeket.

–Rájöttem, hogy az internacionalizmus ostobaság. Butaság azt hinni, hogy az osztályöntudat valaha is fontosabbá válik a nemzetnél és a kultúránál. A nemzeti érzés létezik, kár tagadni.

–Szándékosan az első helyre emeltük a végrehajtó hatalmat, mert a végrehajtó hatalom a nemzet életében mindenütt jelen van és operáló hatalom, olyan hatalom, amely a hatalmat minden percben gyakorolja, amely minden pillanatban szemben találja magát a megoldásra váró problémákkal, amely a legnagyobb kérdésekről dönt, amelyek csak egy nép történetében felmerülhetnek … (Róma, a fasiszta párt kongresszusán, 1925.)

–A mi formulánk a következő: minden az államban, semmi az államon kívül, semmi az állam ellen. (Milánói beszédében, 1925. október 28.)