A karlócai béke - 1699

Karlóca (régi magyar neve Karom, szerbül Сремски Карловци / Sremski Karlovci, horvátul Srijemski Karlovci, németül Karlowitz, törökül Karlofça) város és járás Szerbiában, a Vajdaságban. Bár földrajzilag a Szerémségben fekszik, közigazgatásilag  a Dél-bácskai körzethez  lett sorolva.

Fekvése

Újvidéktől 11 km-re délkeletre, a Duna jobb partján fekszik.

Nevének eredete

Eredeti neve a régi magyar Karon személynévből ered, az pedig a bolgár-török Krum személynévből származik. A betelepülő szerbek a magyar Karom helységnevet hozzáigazították a szomszédos Karlóca (ma Novi Karlovci) helység szerb eredetű nevéhez. A szerb név eredetileg a szerb Karlo személynévből származik, jelentése Károlyék.

Története

1308-ban Karon néven említik először. A török hódításig a Báthoriak birtoka volt. 1521-ben Bali bég serege foglalta el és 170 évig török uralom alatt állt. 1699. január 26-án itt kötötték meg a Habsburg császár és a török Porta közötti békét, amely a magyar területekből csak a Temesközt hagyta török kézen. 

1699-től a szerb ortodox metropolita székhelye. 1766-tól az itteni szerb metropolita a szerbek egyetemes vezetője. 1848. május 13-án az itt megtartott szerb kongresszus választotta meg Josip Rajačićot szerb pátriárkává és követelte a Szerb Vajdaság felállítását. 1848. június 11-én Hrabovszky altábornagy az itt összegyűlt 6000 szerb fegyveres szétverésére felgyújtotta a várost. 1910-ben 6342 lakosából 3536 szerb, 1899 horvát, 434 német és 380 magyar volt. A ttrianoni békediktátumig (1920. június 4.) Szerém vármegyéhez tartozott.

A Békekápolna belülről és a béke szövege

III. Ahmed szultán

 (Elsődleges forrás: Wikipedia)

Érdekességek a diktatúra jellemrajzához - Sztálin kapcsolata harcostársaival

            A diktátorok közel sem egyformák – mint sokan hiszik. Erre a legjobb példa: ritka volt az olyan, aki saját híveit, bizalmasait, támogatóit bebörtönöztette, sőt megkínoztatta, és  teljesen érthetetlenül meg is ölette. De olyan csak egy volt, aki idegenek előtt ezzel még kérkedett is. Ez volt maga Sztálin, a Gazda! Példának bemutatom Montefiore: Sztálin. A Vörös Cár udvara c. könyvének 478. oldalon írtakat:

            „Decemberben Charles De Gaulle Moszkvába látogatott, hogy aláírjon egy szövetségi és együttműködési szerződést. … A díszvacsora idejére megrekedtek a tárgyalások. Ugyanakkor ez nem akadályozta meg Sztálint, hogy De Gulle legnagyobb rémületére lerészegedjen. … Molotov után a pezsgőt vedelő Sztálin folytatta a köszöntők sorolását. Rooseveltet és Churchillt dicsérte, miközben De Gaulle-t félreérthetetlenül figyelmen kívül hagyta, majd saját környezetét vette sorra. Kaganovics tiszteletére is pohárköszöntőt mondott. –Bátor ember. Tudja, hogy ha a vonatok késnek – szünetet tartott –, akkor agyonlőjük! Gyere ide! Kaganovics felállt, és vidáman koccintottak. Ezután Sztálin a légierő parancsnokát, Novikovot magasztalta: – Jó marsall, igyunk az egészségére! Persze ha nem végzi jól a dolgát, felakasztjuk! (Novikovot hamarosan letartóztatták és megkínozták.)

            Azután Hrulevre mutatott. – Jobban teszi, ha minden tőle telhetőt megtesz, vagy lógni fog, nálunk ez a szokás! Jöjjön ide! – Látva a De Gaulle arcára kiülő ellenszenvet, így folytatta: – Az emberek szörnyetegnek gondolnak, de amint látja, viccesen fogom fel. Lehet, hogy egyáltalán nem is vagyok olyan borzalmas!

            Molotov megszólította francia kollegáját, Bidault-t, akivel a szerződésről kezdett vitatkozni. Sztálin intett nekik, majd odakiáltott Bulganyinnak: – Hozd a géppisztolyokat! Likvidáljuk a diplomatákat!”

Korabeli humor:

            Sztálin nagy beszédet tart, amikor a harmadik sorban valakire nagyon rájön a köhögés. Hosszasan köhög, Sztálin vészjóslóan félbeszakítja beszédét és megkérdezi:

-Elvtársak, ki zavarja köhögésével a beszédemet?

            Senki nem jelentkezik, mire Sztálin Berijához, a politikai rendőrség főnökéhez fordul: –Berija elvtárs, kísérje ki az első sort!

            Az első sorban ülőket kiviszik, lövések hangja szűrődik be..

            Pár perc múlva a köhögési jelenet megismétlődik, a harmadik sorban ülő elvtárs ismét nem jelentkezik. -Berija elvtárs, kísérje ki a második sort!

            Berija teljesíti az utasítást, újabb lövöldözés hallatszik.

            A göthös elvtársra újból rájön a köhögés, s mivel most már a harmadik sor következik, hogy a sorában ülő társait megmentse, Sztálin kérdésére elhaló hangon jeletkezik.

            Mire Sztálin így fordul Berijához: –Berija elvtárs, az én kocsimmal vitesse el ezt a szegény, beteg elvtársat a Kreml ügyeletes orvosához, és mindenki jól jegyezze meg, a szocializmusban a legfőbb érték az ember!

A fentebbi leírásban szereplőkről:

            Kun Miklós szerint Molotov: A szovjet Robespierre hitt a terrorban, sosem szánakozott, ha barátainak és azok feleségeinek halálos ítéletét kellett aláírnia. Sztálin Molesteinnek, vagy kedvesebben Vecsánknak becézte.

            Richard Pipes szerint Vjacseszlav Mihajlovics Molotov (1890–1986) a leghosszabb életű régi bolsevik, bizalmas munkatársa Leninnek és Sztálinnak is. Az Oroszországi Kommunista Párt Központi Bizottság titkára, majd (1926 után) a Politbüro tagja. Az 1930-as években szovjet kormányfő. 1939-től külügyminiszter. Aktívan közreműködött a sztálini gazettek végrehajtásában. Ennek ellenére Sztálin kis híján a vádlottak padjára küldte. Sztálin halála utántól 1956-ig újra külügyminiszter. 1957-ben, amikor az Állami Ellenőrzési Minisztérium élén állt, „pártellenes tevékenység” vádjával eltávolították a szovjet kormányból. 1962-ben a pártból is kizárták. Tagkönyvét azonban 1984-ban Andrej Gromiko, egykori helyettese, az akkori külügyminiszter személyes közbenjárására visszakapta.

            A képen látható: 1. Konsztantyin Uhnov, a moszkvai tanács elnöke, 2. Karl Bauman, a moszkvai pártszervezet feje, 3. Mihail Tomszkij, 4. Mihail Kalinyin, 5. Lazar Kaganovics, 6. Anasztaz Mikojan, 7. Molotov. A kisfiú Artyom Szergejev, aki Sztálin családjában nevelkedett, később a szovjet hadsereg tábornoka lett. Az első három nem élte túl a Nagy Terror időszakát

            Richard Pipes szerint Mihail Petrovics Tomszkij (1880–1936): Már 1917 előtt belépett a bolsevik pártba. A szovjet-oroszországi szakszervezetek vezetője. Öngyilkosságot követett el, miután 1936-ban egy kirakatperben „jobboldali elhajlással” vádolták meg.

            Mihail Kaganovics volt a legelővigyázatosabb és legbátortalanabb. Kamasz korában iskolába is alig járt, nagy nehezen kitanulta a cserzővarga mesterséget. Az 1920-as évek legvégére a szovjet birodalom második-harmadik embere lett. Az ukrán parasztok és a kubani kozákok kitelepítésének kegyetlen irányítója. Kezén rengeteg vasutas, műszaki értelmiségi, pártmunkás vére szárad. Ugyanakkor példás családi életet élt. Sztálin életében a nevét viselte a moszkvai metró, melynek építését ő irányította. Mindenkit túlélt Sztálin környezetéből, még az általa is épített Szovjetunió végének kezdetét is megélte; 1991-ben hunyt el. Lánya, Maja férjhez ment, öt gyereket szült, és gondozta apját idős korában, bár csak pár évvel élte túl. Egy kis ukrán település szülötte.

            Kun Miklós szerint Kalinyin: Paraszti származású, derűs kormányfő, valóságos nőfaló.

Források:

Kun Miklós könyvei

Richard Pipes: Az ismeretlen Lenin ( XX. SZÁZAD INTÉZET, Kairos Kiadó, 2002.)

Simon Sebag Montefiore: Sztálin. A vörös cár udvara. (Alexandra, 2007.)

Az újságírók napjára - január 24.

Mintegy ötven éve a II. Vatikáni Zsinat is foglalkozott a tömegtájékoztatás korszerű eszközeivel és feladataival. Kimondták, hogy a kommunikáció valamennyi formájának meg kell felelnie az őszinteség, a becsületesség és az igazmondás alapvető követelményének. A jó szándék és a tiszta lelkiismeret még kevés ahhoz, hogy a tájékoztatás jó és megbízható legyen. Az igazság talaján kell állnia. Pontosan kell tükröznie a helyzetet, annak minden részletével együtt.

Az utolsó évtizedek nagyszerű újításokat hoztak a tömegtájékoztatás terén. Ilyenek a műholdak, a kábeltelevízió, a fénykábel, a videokazetták, a CD-k, a DVD-k, a számítógépes képalkotás és más digitalizált adatfeldolgozó módszerek. Az új média használata szinte „új nyelveket” teremtett, amelyek új lehetőséget nyitottak az igazság terjesztése előtt, de új módszertani problémákat is hoztak magukkal.

„A számítógépek korszakának lehetőségeit úgy szeretnénk felhasználni, hogy azok az ember evilági és másvilági hivatását szolgálják, és ezzel az Atyát dicsőítsék, akitől minden jó származik”. (II. János Pál, Üzenet a Tömegtájékoztatás Világnapján, 1990.)
„A kommunikáció területén a keresztények hatékony együttműködése és a más vallások képviselőivel való szorosabb, együttes cselekvése” nemcsak kívánatos, de szükséges is, „hogy a vallásosság a tömegkommunikációban jelen lehessen.” (Irányvonalak…Nr.1. Vatikánváros, 1989.) (Forrás: Király János)

Szalézi Szent Ferenc, a katolikus újságírók védőszentje

Szalézi Ferenc Pázmány Péter kortársa volt. 1622-ben hunyt el. XI. Pius pápa 1923-ban az újságírók védőszentjévé avatta.

1567-ben született Savojában, és 1622-ben halt meg Lionban. Előkelő nemesi családból származott, Franciaországban és az itáliai Padovában is jogot tanult. Apja nem akarta, hogy pap legyen, de végül 1593-ban mégis pappá szentelték, sőt 1602-ben Genf püspökévé is kinevezték. Tevékenysége során mintegy 450 plébániát látogatott meg, bátorítva a papságot. 1604-ben Vijonban találkozott Chantal Szent Franciskával, akivel azután néhány év múlva megalakította a vizitációs apácák rendjét.

Szalézi Szent Ferenc két lelkiségi műve révén lett híres. Az egyik a Filotea, a másik a Teotinus. A Filotea tulajdonképp nővérének és egy másik hölgynek írt leveleinek a gyűjteménye. Jellegzetessége az, hogy nem szerzeteseknek ad lelki tanácsot, hanem világi embereknek. Azt hangoztatja, hogy a világiak bárhol gyakorolhatják, élhetik a keresztény szolgáló szeretetet, azaz ehhez nem kell kolostorba vonulniuk. A Teotinus is az isteni szeretetről szól, de ebben már inkább a szerzetesek felé fordul. Szalézi Szent Ferenc azt magyarázza, hogy bármilyen körülmények között végezhető elmélkedő imádság. „Olyan embereket akarok oktatni, akik a világban, a családban, sőt a királyi udvarban élnek, akik állásukból kifolyólag a külső világnak és a közönségnek tartoznak élni – mondja.” Tehát egy világiak számára ajánlott lelkiségről van szó.

Írásaiban kerülte a dagályosságot és a mesterkéltséget, egyszerűen, közérthetően fogalmazott. Stílusát a francia akadémia is mintaszerűnek ítélte. Ki kell emelni az emberekkel való jóságos bánásmódját is.

Szalézi Ferencet 1661. december 8-án boldoggá, 1665. április 19-én szentté avatták; 1877. november 16-án egyháztanítóvá nyilvánították. Ünnepét a római naptárba 1666-ban vették föl, január 29-re. 1969-ben áttették január 24-re, amely napon 1623-ban Annecyben eltemették.

Magyarországon Kazincbarcikán a Ságvári Endre Gimnázium kapta meg a nevét, Budapest III. kerületében szakkollégium és egy Társaság viseli a nevét. A katolikus újságírók védőszentjüket tisztelik benne.

Ismert mondásai: 
           „Egy csepp mézzel több legyet lehet fogni, mint egy hordó ecettel."

„Isten soha nem hagy el, hacsak nem azért, hogy annál biztosabban tartson minket; soha nem enged el, hacsak nem azért, hogy jobban megóvhasson minket; soha nem harcol velünk, hacsak nem azért, hogy megadja magát nekünk, és áldását bocsássa ránk.”

„Nem a munkánk mennyiségében telik Isten öröme, hanem abban a szeretetben, amivel dolgozunk.”

Trópusi rózsa - szobanövény

 

Humorgyűjtemény

 

-Ne köpködj a sivatagban! Még szükséged lehet rá.

-Van egy túlélőkésem. Túlélte az apámat, a nagyapámat... 

-Savanyú a szőlő – mondta az oroszlán és megette a szüretelőket. 

-Messziről jött ember sokára ér ide. 

- Halló! Itt a parapszichológiai nyomozóiroda. Tudjuk, hogy ön 

kicsoda és mit akar, ezért a sípszó után tegye le a kagylót. 

-Bombaszakértő vagyok. Ha futni lát, próbáljon velem lépést 

tartani. 

-Ne makacskodj! Forogj együtt a földdel!
-Soha többet nem veszek feleségül kézilabdás nőt. Bármit vág 

hozzám, eltalál. 

-Ha azok vagyunk, amit megeszünk, akkor én olcsó vagyok, gyors, 

könnyű és ízetlen. 

-Az anyától való távozás után reinkarnációt nem fogadunk el. 

- - Nem örülök, hogy sikerült a kezelésem. Tavaly még én voltam 

Napóleon, most meg csak a Tóth Pista!

-Nem értettem mit mondott a doktor, elmehetek, vagy elmebeteg?

-Kicsi a bors, főleg az őrölt.

-Korán keltem, hol az arany? 

-A barátnőmnek és nekem azonos az ízlésünk. Ő engem szeret, én pedig magamat.

-A hazug embert könnyebb utolérni, ha sánta.

-Mindenhová elviszem a feleségemet, de mindig hazatalál.

-Az idegbaj öröklődő betegség. Én is a gyerekeimtől kaptam. 

-Csak vigyázzunk az egészséges életmódról szól könyvekkel. Egy sajtóhiba az életünkbe kerülhet. 

-Miért mindig a horkolók alszanak el előbb? 

-Ha ez kávé, akkor hozzon nekem teát, ha tea, akkor kávét kérek. 

-Nem aggódom az adósságom miatt. Elég nagy ahhoz, hogy vigyázzon magára. 

-Ha nem a megbeszélt helyre mész, mindegy, hogy mennyit késel.

-Sose vegyél semmit, aminek nyele van. Azzal dolgozni kell.

-A klórunkban túl sok a víz.

-Nagyanyám nagyon kemény asszony volt. Három férjet temetett el, pedig kettő közülük csak szundikált.

-Még hogy az úszástól jó alakod lesz! Nézd meg a bálnákat! 

-Az alvástól megéhezem. Az evéstől elálmosodom. Az élet szép!

-A nők addig nem lesznek egyenlők a férfiakkal, amíg nem tudnak az utcán végigsétálni kövéren és kopaszon azt gondolva, hogy csodálatosak, és mindenki kívánja őket.

-Hm, nehéz az élet... vasalni a nadrágba. 

-Bölcsességeket rendkívül egyszerű kitalálni. Az ember egyszerűen leírja az ellenkezőjét annak, amit tesz.

Ha az ember 60 éves korában úgy ébred, hogy semmije sem fáj, 

akkor meghalt.

-Üres fejjel még lehet élni, de üres gyomorral nem!

-Nem kocogok. Szeretnék beteg lenni, amikor meghalok. 

-Tegnap olyan hideg volt, hogy az ügyvédem a saját zsebébe tette a kezét. 

-Alapjában véve a feleségem éretlen volt. Ülök a kádban, mire ő bejön, és elsüllyeszti a kishajóimat. 

-A dohányzás megrövidíti a cigarettádat.

-Az idő pénz!gondolta a pincér és hozzáadta a számlához a dátumot.

-Ha a szüleidnek nincs gyereke, valószínűleg neked sem lesz!

-Most kezdődik a tánc – szólt a papagáj és berepült a ventilátorba.

(Interneten kaptam Teszárovics László volt ált. isk. osztálytársamtól.)

(A képeket a Mórickában találtam.)

Kempelen Farkas születésnapjára - 1734. január 23.

Kempelen Farkas önarcképe, aláírásával

Kempelen Farkas (Wolfgang von Kempelen) (Pozsony, 1734. január 23. – Bécs, 1804. március 26.) - ír származású, bevándorló szülők gyermeke. Tanulmányait szülővárosában Pozsonyban, majd Győrben, Bécsben és Rómában végezte. Filozófiát, jogot tanult, a rézmetszést gyakorolta, de a matematika és a fizika is érdekelte.

Bécsben tanult jogot és filozófiát, majd ugyanitt tisztviselőként kezdett el dolgozni. 1767-ben mint Bácska telepítési kormánybiztosa, betelepítette a néptelenné vált területeket, selyemgyárakat létesített, faluközösségeket szervezett.

1770 táján – elsőként a világon – beszélőgépeket szerkesztett, melyek a belenyomott levegőt az emberi hanghoz hasonló levegőrezgésekké alakították át. Az egyetlen megmaradt példány ma a müncheni Deutsches Museumban van. Tanulmánya az emberi beszédről a modern fonetikai kutatások megalapozója (Mechanismus der menschlichen Sprache nebst der Beschreibung seiner sprechenden Maschine. Wien, 1791.).

Újabb találmánya volt a gőzkondenzátorral tervezett gőzgép, amelyet a bécsi Stubentornál állítottak fel. Buda vízellátásának javítására vízemelőt tervezett két szivattyúval. A Duna partján fúrt kutakból a mai Várbazár helyén felállított lóhajtásos szivattyúk húzták fel a vizet. Kempelen megszerkesztette a gőzturbina ősét, és 1788-ban benyújtotta találmányát II. József császárhoz.

Másik híres találmánya a sakkozógép, melyet 1769-ben készített. A Török néven híressé vált gépben ugyan egy ember is el volt rejtve, de ez a találmány újszerűségéből keveset von le, hiszen az ember nem volt a közönség számára látható, hanem rafináltan elhelyezett tükrök és rések segítségével belülről tájékozódott.

Ötvösként, költőként, íróként és építészként is tevékenykedett: a budai vár egyes részeit ő építette újjá, ő tervezte a Várszínházat, a pozsonyi várban vízvezetékrendszert épített ki, és a schönbrunni szökőkutak is az ő alkotásai. Emellett nyomdai szedőládát, nyomtatógépet a vakok oktatásához és gőzgépet is készített. 1772-ben írógépet készített Paradis Teréz, a vak bécsi zongoraművésznő részére, mozgatható betegágyat épített a himlőben megbetegedett Mária Teréziának. Szegényen halt meg, mert I. Ferenc megszüntette támogatását, valószínűleg jakobinus kapcsolatai miatt.

Mai vonatkozások

A német nyelvben ma a getürkt szóval a meghamisított dolgokat jelölik. Ennek egyik széles körben elterjedt magyarázata, hogy ez utalás lenne Kempelen Farkas „sakkozó” törökjére, az automata részét alkotó és a sakkfigurákat mozgató, törököt mintázó bábura.

Kempelen Farkas életéről és munkásságáról Szalatnai Rezső írt nagyszerű történelmi regényt, „Kempelen a varázsló” címmel. A kötet újabb kiadása 2004-ben jelent meg a magyar könyvpiacon.

          2007 áprilisában a budapesti Műcsarnokban kiállítást rendeztek munkásságáról, ahol a sakkozógép rekonstruált másolatát is bemutatták. (Forrás: Wikipedia)

Disznótoros

Bella Rózsa: Vizsoly és Gönc c. előadása a Magyar Kultúra Napja tiszteletére - Nagykőrös, 2024. I. 19.

Bella Rózsa képeslapjaiból

Egészségügy alulnézetben