Emberi hülyeségek

Szent Iván (János) napjára - június 24.

          A néphit azt tartja, hogy Szent Iván (János) napja a nyári napforduló ünnepe, ekkor köszönt ránk az év leghosszabb nappala, majd a titkokkal, varázslatokkal teli legrövidebb éjszaka, amikor is a hagyományban hívők szerint minden kívánság teljesül.

Bár a nyári napforduló tűzünnepét már évszázadok óta Szent Iván (János) napjának (június 24) előestéjén tartják, és éppen ezért a legtöbb ember szemében keresztény ünnepnek számít, kétségtelen tény, hogy máig eleven szokásrendszere a kereszténységet messze megelőző korokból ered.

A nyári napforduló vagy nyárközép napja a Nap évenként ismétlődő (látszólagos) útjának egyik fontos állomása. A nyári napforduló azonban június 21-én van. A Nap, amely a téli napfordulótól kezdve fokozatosan egyre magasabbra hág az égen, ezen a napon éri el pályájának csúcsát. Ez a nap a Nap életének felezőpontja, amit majd a hanyatlás féléves periódusa követ. Szent Iván napja azonban három nappal később van. A csillagászati nyárkezdet a régi időkben tényleg június 24-re esett, de a különböző naptárkiigazítások előrébb hozták. A hagyomány pedig azért hagyomány, hogy az emberek ragaszkodjanak hozzá.

Európa számos vidékén még napjainkban is él a nyárközépi tűzgyújtás szokása. Az ősi ember, aki még mágikus összhangban élt a természettel, a nyárközépi tűzgyújtással minden bizonnyal a Napot próbálta meg támogatni a sötétséggel vívott harcában.

A kereszténység elterjedése után a Nap megsegítésének motívuma fokozatosan a háttérbe szorult, ennek ellenére a tűzünnep megőrizte mágikus karakterét. Ez mindenekelőtt magának a tűznek volt köszönhető, amelyet a régi korok emberei gyakorlati haszna mellett a világosság, a tisztaság, az egészség, az elevenség, a szenvedély, a szerelem és az örök megújulás jelképének tekintettek. Így válik érthetővé, hogy miért pont a megtisztulással, a gyógyítással, az egészség megőrzésével, a szerelemmel, a házassággal és a termékenységgel kapcsolatos mágikus praktikákat gyakorolták Európa-szerte Szent Iván varázslatos éjszakáján.

Egy középkori krónikás szerint a nyári napforduló ünnepét a következő, tűzzel kapcsolatos mágikus népszokások jellemzik:

–hatalmas örömtüzek gyújtása;

–a szántóföldek megkerülése égő faágakkal;

–lángoló kerék legurítása egy magaslatról.

            Bod Péter református lelkész (1712–1769) ugyancsak ezt a három jellegzetes Szent Iván napi szokást említi meg A Históriákra utat mutató Magyar Lexikonban:

"Ezen a napon pedig ilyen dolgokat szoktak cselekedni:

A gyermekek szemetet, csontot egybeszednek, hogy azt megégessék és füstöt csináljanak, melynek ezt az okát tartják, hogy a tájban a pogányok a kutak körül tüzet szoktanak volt tenni, hogy a kígyók ne szaporodjanak ott, minthogy ez Szent János napja tájában szokott lenni, a keresztények – a tudatlanság is segítvén – a tájba tüzeket tettek, azokat által szökdösték és azt kívánták, hogy minden szomorúságuk égjen el.

Égő üszköket szoktak kezekben hordozni és azokkal a határokat kerülni, azt gondolván, hogy így áldatik meg az ő földeiknek termése."

Öregség görbe tükörben

Hét éve történt - Magasra tette a mércét a Jolly-Joker

Beindult a nyári évad Alsóörsön

Kiváló választás volt a szervezőktől, hogy a tavaly már megszeretett győri fiúk nyitották az idei szezont. A szellemes összekötő szövegek, a közvetlenség, a karaoke teszi közkedvelté a nyolc éve alakult együttest.

Szerencsés volt a helyszín megválasztása is. A strand zöld gyepén heverészve, a Balaton partján ülve, a környező vendéglátóhelyeken fogyasztgatva mindenki megtalálta a kedvére valót. A gyerekek ugrálgatását fokozatosan felváltotta a felnőttek táncolása, majd tizenegy óra körül a diszkóba igyekvő fiatalok frissítették a táncplacc közönségét.

A program fő erénye, hogy magyar zenét játszanak, a közkedvelt nosztalgiazene mellett mai népszerűeket is. Egyáltalán nem volt zavaró, hogy a Hungária, az Edda Művek, az R-GO, a P Mobil, az Első Emelet, Charlie, a Magna Cum Laude, Cserháti Zsuzsa, Takács Tamás stb. váltogatta egymást. Megállás nélkül ömlött a rock and roll, az andalító zene, a kemény rock, a kacsatánc, a medvecsalogató román népdal (Én vagyok a numerakirály), az Elhagyom a várost, a Korda-paródia.

A karaoke is kiválóan illet a műsorba. Ahogy sötétedett, egyre többen vállalkoztak az éneklésre. Kitűnt Svéd Péter (Budapest) Afrikáról énekelt száma, de kiemelkedett erőteljes, bátor, kellemes előadásmódjával (a képen bal szélen még a közönség soraiban bátorságot gyűjtő) Wittenberger Sándor (Dunaalmás) Csao ban bino és a Kölyköd voltam c. dalok előadásával.

         (A bejegyzés 2013. június 23-án készült.)

Sonkás-mozzarellás csusza

Kutya, a kedvenc

Emlékezés Stjepan Radićra, az ellene elkövetett belgrádi merénylet napján – 1928. június 20.

Stjepan Radić (Radics István) (Trebarjevo Desno, 1871. május 11. – Zágráb, 1928. augusztus 8.) horvát politikus, a Horvát Parasztpárt első elnöke.

Már ifjú korában érdekelte a politika. A politika miatt kizárták a zágrábi gimnáziumból és magántanulóként Károlyvárosban (ma: Karlovac, Horvátország) érettségizett. 1891-ben beiratkozik a zágrábi jogi karra, de 1893-ban négy hónapra elítélték, mert bírálta Khuen-Héderváry Károly bán politikáját. Két évvel később ismét elítélték, ezúttal 6 hónapra.

1895-ben a zágrábi Jelačić téren elégette a magyar zászlót. Emiatt kizárták az egyetemről. Ezután Prágában (ma: Csehország) és Bécsben (ma: Ausztria) folytatta tanulmányait. A következő évben Oroszországba utazott, 1897–1899 között Párizsban befejezte az iskolát. Ezután Prágába költözött, és együttműködött a cseh lapokkal. Prágából Zimonyba (ma Belgrádhoz tartozó városrész, a trianoni diktátum előtt önálló város Szerém vármegyében) költözött, és ott a cseh, francia és orosz lapoknak segédkezett.

Antun bátyjával megalapították a Horvát Népi Parasztpártot (HPSS – Hrvatska pučka seljačka stranka), amely a Horvát Száborban (Országgyűlésben) 9 mandátumot szerzett.

1920-ban a párt nevét Horvát Demokratikus Parasztpártra változtatták (HRSS – Hrvatska republikanska seljačka stranka).

1923 júliusában Londonban, Bécsben és Moszkvában is járt.

1922-ben hozott párthatározatból idézve: „Horvátország politikai függetlensége jogilag sosem volt megszakítva, s valójában Horvátország mindig állam volt, amely különálló területtel rendelkezett, és saját kormánya volt. (…) A horvát országgyűlés 1918. október 29-én kifejezte óhaját, hogy Szerbia és Montenegró királysággal kíván közös államalakulatban részt venni… A szerb politikusok meghiúsították ezeket a szándékokat, miután 1918. december 1-jén egyoldalúan kikiáltották a Szerb-Horvát-Szlovén királyságot, habár ehhez a lépésükhöz sem a horvát országgyűlés, sem a horvát nép hozzájárulását nem kérték ki.”

Radić szenvedélyes támadásaival sokat kellemetlenkedett a nacionalista szerbeknek. Például 1928-ban mondta a Parlamentben: "Valóságos pokolban élünk! A magyarok mindig gavallérosan bántak velünk, most ennek az ellenkezője történik. A csendőrség terrorja elbírhatatlan, holott ez a régi Monarchiában kiválóan működött. (…) a régi kitűnő közigazgatás ma balkanizálva, macedonizálva van".

1928. június 20-án az udvarhű és radikális Puniša Račić a belgrádi Parlamentben meglőtte Pavle Radićot, Đuro Basaričekot, Stjepan Radićot. Stjepan Radić 1928. augusztus 8-án halt meg Zágrábban.

Rendkívül színes, de provokatív személyiség volt. Nagyszerű vitakészséggel rendelkezett, de ugyanakkor rendkívül sértően vitatkozott, gyakran megalázta vitapartnereit. Szélsőséges reakciók jellemezték, például egész életében a királyság intézménye ellen harcolt, ugyanakkor 1925-ben közoktatási tárcát vállalt a királyságban.

A Jugoszlávia felbomlása utáni független Horvátországban több utcát, teret, közintézményt is elneveztek róla, szobrokat is állítottak emlékére. 1993-ban a horvát papírpénzek közül a 200 kunásra az ő képét nyomtatták. (Forrás: Wikipedia)

Érdekes, humoros állatos képek