Románia átáll a II. világháborúban - 1944. augusztus 23.

Nagy-Románia térképe 1942-ben

A Wikipedia szerint: A szovjet hadsereg Iaşi–Kisinyov offenzívájának sikere nyomán Remánia hivatalosan kapitulál, és megtámadja addigi szövetségeseit, a német és magyar csapatokat.  I. Mihály román király a politikai pártok és a hadsereg támogatásával sikeresen végrehajtja a kiugrást, Ion Antonescut letartóztatja és Constantin Sănătescu vezetésével új kormányt alakít.

A Helytörténeti Könyvtár szerint: 1944. augusztus 23-án Románia hivatalosan kapitulált, és megtámadta addigi szövetségeseit, a német és magyar csapatokat. Románia már 1943-tól titkos tárgyalásokat folytatott az angolszász hatalmakkal, melyek irányítását 1944. januárjában a brit kormány átengedett a Szovjetuniónak. 1944. augusztus 23-án 16.00 órakor I. Mihály király nevében Ion Stircea tábornok a Testőrség parancsnoka letartóztatta Ion Antonescu marsallt, Románia teljhatalmú katonai diktátorát (conducătorát).

18.00 órakor tájékoztatta a fegyverszüneti kérelméről a meglepett német követet, Manfred von Killingert. A Constantin Sănătescu vezérezredes elnökletével megalakított katonai kormány lezáratta a Bukarestbe vezető utakat és vasutakat, s blokád alá vonta a fővárosi német alakulatokat. 22.00 órakor a rádióban a király bejelentette a katonai-fasiszta diktatúra (sic!) felszámolását, az ellenségeskedés beszüntetését az Egyesült Nemzetekkel szemben, valamint a román hadsereg csatlakozását a szövetségesekhez.

A király, mint a fegyveres erők főparancsnoka parancsot adott a hadseregnek a második bécsi döntés által 1940-ben Magyarországnak ítélt Észak-Erdély elfoglalására. 24-én a román hadsereg országszerte támadásokat intézett a német hadsereg ellen, a Luftwaffe pedig bombázta Bukarestet. 25-én I. Mihály hadat üzent a Német Birodalomnak, a román hadsereg pedig átlépte a magyar határt. Az átállást követően a román hadsereg együtt harcolt a szovjettel, annak irányítása alatt. Az 1. és 4. román hadsereget szeptember 6-án a 2. Ukrán Front alárendeltségébe utalták.

Országhatártúra (OHT) mozgalom

Az Osztrák–Magyar Monarchia által aláírt padovai fegyverszünetkor (1918. november 3.) a Magyar Királyság ezer éves határa még megvolt, sőt egy keskeny biztonsági sáv is védte a Keleti-Kárpátok előterében a Román Királyság irányában. A később kikényszerített trianoni békediktátum (1920. június 4.) igazságosságát és létjogosultságát legjobban az kérdőjelezi meg, hogy az itt élők feje felett eldöntött határok egyáltalán nem bizonyultak tartósnak. A Kárpát-medencében a nagyméretű és szinte folyamatos államhatár-változás és a határok két oldalán új és új országok felbukkanása, eltűnése ilyen rövid történelmi időszak alatt a világon is egyedülálló (83 határszakasz). A másik egyedülálló tény: az 1920-as Párizs-környéki békék utáni több mint száz évben – Magyarország kivételével – az összes ország minél nagyobb területet akart elvenni a másik országtól. Magyarország nem akart senki történeti területéből elvenni, és a magáéból is csak a magyar többségű területeket akarta visszaszerezni. A fentieket Batár Zsolt Botond három kötetes Trianon trilógiája részletesen bemutatja. (Megjelent a békediktátum 100. éves évfordulója, 2020. június 4. előtt)

A Trianon téma anyaggyűjtése kapcsán 2015. március 15-re kialakult Batár Zsolt Botondban, hogy például a nagysikerű Országos Kéktúra (1938-ban avatták fel) mintájára ki kell alakítanunk egy országhatártúra mozgalmat.

Ennek célja nem a határok erőszakos megváltoztatása, hanem a határok átjárhatóságának biztosítása, emlékhelyek kialakítása, történelmi ismeretek bővítése, hagyományőrzés, szabadidő hasznos eltöltése, egészségmegőrzés segítése, kedvcsinálás a túrázáshoz romantikus körülmények között stb. További cél, ne engedjük feledésbe merülni történelmünk ezen részét!

Lényeges különbség, hogy a „Kéktúra” bakancsosoknak készült, az Országhatártúra egyes részeinek bejárását – a távolság és a változatos terepviszonyok miatt – csak kombinált közlekedéssel lehet megvalósítani: autó (motor)-gyalog; autó (motor)-vízi jármű-gyalog; közösségi közlekedés-gyalog; közösségi közlekedés–vízi jármű, kerékpár stb. a megismerni kívánt szakasz lehetőségei szerint akár többféle variációban is.

A Teleki Sámuel Kulturális Egyesület keretében a feldolgozás 1915-ben kezdődött el anyaggyűjtéssel, majd 2016-tól a Kárpátalja, az Őrvidék és a Délvidék egy-egy szakaszának a bejárásával, felderítésével folytatódott. A határszakaszok némely részének feldolgozására azonban még várunk hazaszerető, romantikus lelkű, kalandvágyó embereket, akik a kor felfedezőivé válhatnak, és egy-egy területet, szakaszt alaposan bejárnak, „feltérképeznek”, és megállapítják az útvonalat (van, ahol már eddig is található út, folyópart, ösvény, turistaút, de lehetnek olyan részek is, ahol évek óta nem jártak emberek). A felfedezők kidolgozzák a megközelítés, a bejárás lehetőségét, szálláshelyeket, étkezőhelyeket ajánlanak stb. Ez sok szakaszon olyan lesz, mint amikor egy ismeretlen földrészre indultak el az úttörők. Majd ezeket a feldolgozott szakaszokat illesztjük össze – az elkövetkező években is folyamatosan – egységes egésszé. (Filmek, fényképek, újságcikkek, riportok stb. folyamatosan készülnek.) A túra szakaszait azokról nevezzük el, akik feltárták, leírták. (Így lett elnevezve pl. a Cook-szigetek, Tasmania, vagy a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra is.)

A Teleki Sámuel Kulturális Egyesületnek Nagykőrös központjában székházat is létrehoztunk. Itt az épületben, a fedett teraszon és az udvaron, a hatalmas diófa alatt lehet kiállításokat, összejöveteleket, találkozókat, műsoros esteket rendezni. A székházban az OHT mozgalomról és a Határjárókról kiállítást is be fogunk rendezni.

Összehangolt tevékenységet alakítottunk ki a „Határjárók”-kal.. A székelyföldi társaság a Történeti-Magyarországnak a Keleti- és Déli-Kárpátok gerincén húzódó valamikori országhatárának a bejárási lehetőségét kutatják 2003-tól, és 2017-től fokozatosan be is mutatják a nagyközönségnek – a terv szerint – 18 kötetben (Határjárók a Kárpátokban). Róluk bővebb információ: www.hatarjarok.ro

A trianoni békediktátum (1920. június 4.) 102. éves évfordulója alkalmából tagjaink az idén is országszerte kapcsolódnak a helyi Nemzeti Összetartozás Napja megemlékezésekhez, koszorúzásokhoz.

2022-ben a központi rendezvényünket június 1-én szerdán tartottuk Nagykőrösön a székházunkban, valamint a Nagykőrösi Arany János Kulturális Központ, Könyvtár és Muzeális Gyűjtemény reprezentatív kiállítótermében: kiállítás, könyvek bemutatása.

RÉSZLETES BESZÁMOLÓ BATÁR ZSOLT BOTOND 2022. 06. 03-I BLOGBEJEGYZÉSÉBEN.

Későbbi terveink: Szerte a Kárpát-medencében folyamatosan szervezünk kiállításokat, könyvbemutatókat, táborozásokat, pályázatokat, vezetővel meghirdetett országhatár-bejárásokat.

                               Teleki Sámuel Kulturális Egyesület elnöksége

Ha valaki kedvet kap, csatlakozzon hozzánk!

Kapcsolat: Batár Zsolt Botond e-mail: batarzsbotond@freemail.hu

KÉPEK

Mályi József a Kárpátok gerincén

Rakaczky István (bal szélen) és Farkas György (jobb szélen) vezette csapat a mai Kárpátalján húzódó ezer éved határ felderítésére, leírására vállakozik. Felső képen: indulás a gerincre 2016-ban, alsó képen: a Vereckei hágónál 2019-ben.

Dr. Cserhalmi Dorottya (középen) és csapata a Magyar Királyság és az Osztrák Császárság ezer éves határa mentén az első megtalált határkőnél 2019-ben

A székely Határjárók csoportja Molnár Sándor vezetésével 2021-ben a Történeti-Magyarország és a Történeti-Románia határán a Keleti-Kárpátokban

Az 1941-es Tisza menti határ (Horgostól Titelig) bejárása autóval, biciklivel, kajakkal

 Batár Zsolt Botond (középen) vezetésével

A fenti térképet hűtőmágnes és emlékív formában a Teleki Egyesületnél lehet beszerezni.

Sült csirke Trianon-mártással

Hozzávalók: Egy kb. 1 kg-os konyhakész csirke vagy 4 nagyobb csirkecomb, kicsit kevesebb, mint 1 csapott evőkanál só, fél kiskanál őrölt fekete bors, 1 kiskanál majoránna, 3 evőkanál olaj (lehet olíva is), 1-2 evőkanál tejföl vagy tejszín (ez el is maradhat)

a Trianon-mártáshoz: 1-1 piros és zöld húsú kaliforniai paprika, 2 ecetes vagy csemege uborka, 5 szem mogyoróhagyma vagy egy közepes nagyságú fehér hagyma, 4 dkg vaj, 1 púpozott evőkanál finomliszt, 1 dl zsíros főzőtejszín, 1 dl zamatos fehérbor, 3 dl szűrt csirkeleves vagy alaplé, só, őrölt fekete bors

a köret: krumplipüré

1. A csirkét négybe vágjuk, a sóval, a borssal, a majoránnával és az olajjal bedörzsöljük, egy tálba rakjuk, és éjszakára hűtőszekrénybe tesszük.

2. Másnap tepsibe rakjuk, egy kevés vizet öntünk alá és közepesen forró sütőben (180 ºC; légkeveréses sütőben 165 ºC) kb. 50 percig sütjük. Az utolsó 10–15 percre vékonyan tejföllel is lekenhetjük.

3. Amíg a csirke sül, elkészítjük hozzá a mártást és a köretet. A mártáshoz a kétszínű paprikát kicsumázzuk. Néhány karikát vagy csíkot levágunk belőle az étel, pontosabban a köret díszítéséhez, a többit apró kockákra vágjuk, ahogyan a lecsöpögtetett uborkát is. A mogyoróhagymát megtisztítjuk, finomra vágjuk, és egy magas peremű serpenyőben, az olvasztott vajon megfuttatjuk, de vigyázzunk, mert egy kicsit sem szabad megpirulnia. A liszttel meghintjük, fél percig kevergetve pirítjuk, de ennek sem szabad elszíneződnie. A tejszínnel, a borral és a levessel fölöntjük, pár perc alatt mártás sűrűségűre forraljuk. Ha kell, utánasózzuk, borsozzuk, majd belekeverjük a kétszínű paprikát és az uborkát is.

4. Tálaláskor a csirkét a mártással leöntjük. Burgonyapürét kínálunk köretnek hozzá, amit a félretett piros és zöld paprikakarikákkal vagy csíkokkal díszítünk.

Története:
A franciaországi Versailles-hoz tartozó Nagy-Trianon kastély (franciául Grand Trianon) XIV. Lajos francia király számára épült, hogy családtagjaival és a kiválasztottakkal ide vonulhasson vissza a versailles-i palotában zajló udvari élet fáradalmai elől.

Számunkra a kastély azonban sajnos másról vált ismertté. Az első világháború befejezése után 1920. június 4-én itt íratták alá Magyarországgal a békediktátumot. Erre emlékezve június 4-ét az Országgyűlés 2010-ben a Nemzeti Összetartozás Napjává nyílvánította.

A magyar gasztronómiába is bekerült e nap emléke. A budapesti szakácsok között szájról-szájra járt, hogy az 1930-as évek elején, ezen a napon, a francia nagykövet magyar szakácsa a sült csirkét egy különleges mártással tálalta. A kérdésre, hogy ez milyen mártás, azt felelte: Trianon-mártás. Az étel kitűnő, így azt ajánljuk, ha máskor nem, legalább a Nemzeti Összetartozás Napján mindenki készítse el!

Nagyszerűen sikerült az író-olvasó találkozóm Miskolcon - 2015. április 17. (3/3)

Az Észak Magyarország napilap hosszú interjút közölt velem az április 16-ai számában. Ennek részleteivel és a most készült képekkel emlékezem.
Szabadidejében, illetve nyugdíjas korában útikönyveket írt, ír.

            Mindig szerettem utazni. Az első nagyobb utamat érettségi után tettem a Krímbe, amire a rávalót az Új-Miskolci Pályafenntartásnál kerestem vasúti pályák krampácsolásából. Idővel rájöttem, hogy a Magyarországon forgalmazott útikönyvek nagy része angol kiadások szolgai fordításai, hiányoznak belőlük a magyar vonatkozások. Ezért döntöttem úgy 2003-ban, hogy ezentúl – a történelmi tanulmányok mellett – speciálisan magyarok számára írok útikalauzokat, tele magyar vonatkozásokkal. Így születtek meg az Ausztráliát, Új-Zélandot, Horvátországot feldolgozó útikalauzaim. 
          Ebből mutattam be az író-olvasó találkozó keretében egy kis kedvcsinálót Ausztráliából.

 Több régi osztálytársam (akik máig barátaim) is megtisztelt jelenlétével Például fent Juhász Balázs és Juhász István (gimnáziumból), Makranczi Péter (általános iskolából, gimnáziumból), lent Tanda László (általános iskolából).

          Milyen érzés készülődni az ötvenéves érettségi találkozóra?

            Azt mondják a pszichológusok, hogy az ember 25 éves koráig tud igazi barátságokat kötni, utána már csak munka- vagy érdekbarátságok szövődhetnek. Ezt én is bizonyíthatom, ugyanis az összes barátom (egy kivételével) mind a miskolci éveimből maradt meg. Velük gyakran találkozom itt Miskolcon vagy az ország más pontján. Rendszeresen szervezünk közös programokat, összejöveteleket, kirándulásokat.

Észak Magyarországban beharangozó 2015. április 17:

Nagyszerűen sikerült az író-olvasó találkozóm Miskolcon - 2015. április 17. (3/2)

Dr. Prokai Margit igazgató bemutatott a közönségnek, és méltatta írói tevékenységemet. Kezében a 

II. Rákóczi Ferencről írt könyvem, mely - bevallása szerint - neki a legkedvesebb a könyveim közül.

         Az Észak-Magyarország napilap hosszú interjút közölt velem az április 16-ai számában. Ennek részleteivel és a most készült képekkel emlékezem.
Milyen tevékenységére emlékszik vissza a legszívesebben Miskolcon?

            Huszonöt–huszonnyolc évesen komoly feladat volt egy megyei jogú város (abban az időben öt volt összesen) szerteágazó hivatásos és amatőr művészeti életét irányítani. Az egész egy álomnak tűnik. Ezen belül a legnagyobb élményem az 1973. június 10-i Diósgyőri Rockfesztivál felügyelete volt, mellyel Miskolc bekerült a rock világtörténetébe, és az 1972-es Ki mit tud? megyei-városi selejtezők és döntő rendezése. 

Szabadidejében ill. nyugdíjas korában történelmi tárgyú könyveket, tanulmányokat is írt, ír. Találkozott eközben Miskolccal, Borsod-Abaúj-Zemplén megyével?

            Életem folyamán nyolc könyvet és mintegy 400 ismeretterjesztő cikket írtam folyóiratokban, hetilapokban, napilapokban (pl. az Észak-Magyarországban, a Déli Hírlapban is), tartottam ezer körüli előadást történelmi, utazási, életviteli témákban.

Történelmi munkásságomban eddig két szakaszt dolgoztam fel a magyarság történetéből: az Árpád-ház kihalásától a török kiveréséig tartó négyszáz évet, valamint a kuruc időket megelőző és az azt felölelő II. Rákóczi Ferenc életét és szabadságharcát központba állító száz évet. Miskolcot és Abaúj, Borsod, Zemplén megyéket ezekből ki sem lehetne hagyni, ugyanis a Történeti-Magyarország fontos központi helyén találhatók, könyveimben lépten-nyomon szerepelnek az itteni települések, várak, események.

Most a trianoni diktátum igazságtalanságáról írok egy könyvet, amiből ezúttal sem maradhatnak ki a szétdarabolt Abaúj és Zemplén megyék. (Folytatom)

Az interneten találtam:

Cséti Imre (2015. 04. 18.)
Kedves Zsolt! Gratulálok a tegnapi napodhoz – nagyszerű volt az előadásod! Üdvözlettel: Imre
U. i.: kívánok sikeres 50 éves találkozót is Neked!

          Gyarmatiné Marika (2015. 04. 18.)
…. egy briliáns előadást tartottál.
Megismertük kedves közvetlen lényedet……
Köszönöm, Tanár Úr!!!!!!

Marinkovics Éva (2015. 04. 18.)
Kedves Botond!!Gratulálok a tegnapi sikerhez!!!!!!

Bordás Marcsi (2015. 04. 18.)
Gratulálok a sikeredhez! További jó munkát, jó egészséget kívánok!

Madarasné Éva (2015. 04. 18.)
Nagyon közvetlen, ugyanakkor színvonalas találkozó volt.

Falvassyné Majdik Edit (2015. 04. 18.)
Mindig meglepsz, gratulálok.

Nagyszerűen sikerült az író-olvasó találkozóm Miskolcon - 2015. április 17. (3/1)

          Az Észak-Magyarország napilap hosszú interjút közölt velem az április 16-ai számában. Ennek részleteivel és a most készült képekkel számolok be az író-olvasó találkozómról.
       Milyen kapcsolata volt gyermek- és ifjúkorában Miskolccal?

    Általános iskolai tanulmányaimat Sárospatakon kezdtem, ahol szüleim tanárok voltak. Édesapám a Református Gimnáziumban, édesanyám Hercegkúton tanított. Édesapám kiváló eredményeket ért el az oktatásban, ezért meghívta a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem a matematika tanszékre tanítani. A tapolcai elágazásnál laktunk, így én a hejőcsabai általános iskolában folytattam a tanulmányaimat a második osztályban. Később a Népkert mellé költöztünk, a 7–8. osztályt már a Kossuth utcai Általános Iskolában végeztem. A Földes Ferenc Gimnáziumban ötven évvel ezelőtt, 1965-ben érettségiztem. A családi indíttatásomból egyenesen következett az életutam. Ehhez először el kellett végeznem a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem. Bölcsészettudományi kara történelem–népművelés szakát.

Az egyetem után visszatért Miskolcra. Soha nem szakadt el máig kedvenc városától.

         Egyetemi éveim alatt rendszeresen tartottam klubesteket, vetélkedőket, ismeretterjesztő előadásokat. 1968-ban a Gárdonyi Géza Művelődési Házban – az országban az elsők között – nyári gyermekfoglalkoztatást vezettem, 1968 őszétől pedig ugyanitt a Hélios Ifjúsági Klub irányítására kértek fel.
          Ötödéves koromban az Ady Endre Művelődési Házban végeztem a fél éves kötelező népművelési gyakorlatomat. Ennek vége felé Tok Miklós osztályvezető (aki előtte már a Földesben igazgatóm is volt) felhívott telefonon, és behívott a Városi Tanácsra beszélgetni, majd nagy meglepetésemre felkínálta a város művészeti főelőadói beosztását.

            A gyakorlati népműveléssel már tisztában voltam, 25 évesen elkezdtem megtanulni az irányítást is. Megszületett az első fiam, Zsolt, lakást pedig nem kaptam. Feleségem Berettyóújfaluba való volt, az ottani Járási Művelődési Központ igazgatójának pedig szolgálati lakást ajánlottak, így három év után elköltöztünk Miskolcról. 

            Életem folyamán könnyű volt népművelési tevékenységet végeznem, mert Demcsik Ivántól, Tóth Józsi bácsitól tanultam meg a gyakorlatot, Tok Miklóstól, Csótai Jánostól a vezetés, amit majd Berettyóújfaluban, Veszprémben és Szekszárdon művelődési központ igazgatóként kamatoztattam. Óraadó tanárként pedig szüleim, valamint kiváló nevelőim (pl. Hejőcsabán Iván Tiborné tanárom,

a Földesben Dr. Harsányi László magyar-német, Bándy Pál történelem tanárom) példáját követtem.

            Nyolc évvel ezelőtt, Budapesten, a Várban működő Magyar Kultúra Alapítvány határon túli magyarok művelődését segítő szakreferenseként mentem nyugdíjba.

Megkaptam az első gratulációt is Cséti Imrétől (2015. 04. 18. 05 órakor):

Kedves Zsolt! Gratulálok a tegnapi napodhoz – nagyszerű volt az előadásod! Üdvözlettel: Imre 

U.i.: kívánok sikeres 50 éves találkozót is Neked!

(Folytatom)

A Rákóczi Szövetség középiskolás vezetőképzője, Budapest, 2015. február 27–március 1. -- 12/12.

         Daróczi Bárdos Tamás zenetudós édesapjának, Bárdos Lajosnak a származását, életét, munkásságát mutatta be. A program összeállítóinak csak gratulálni lehet, mert – a Kárpát-medence minden irányából összejött leány és fiú – „átbarátkozott” két éjszakája után, a harmadik napon az utolsó előadás hallgatása a kínszenvedéssel érhetett volna fel. Az előadó azonban nagyon szórakoztatóan, a kiváló előadói képességek összes tárházát bevetve lebilincselte a hallgatóságát ezzel a nehéz témával is. A felhangzó kórusművel pedig nagyszerűen színesítették a mondandóját.

         A család Bárdos Péter jobbágytól származik, aki III. Ferdinándtól kapta a nemességét, a nevét és a címerét. Bárdos Lajos szülei, testvérei bemutatása után nagy meglepetést okozva elmondta, a hírnévben Bartók és Kodály után következő zeneszerző, Bárdos Lajos mindenből ötös volt, egyedül énekből négyes. Hallotta ugyan a hamis hangokat, de nem tudta kiénekelni. És akkor példát adva a jelen lévő hallgatóságnak, elmondta, hogy mivel karnagy akart lenni, ezért módszeresen és hatalmas akaraterővel érte el célját, például naponta kétszázszor ütötte le az „A” hangot, hogy rögződjön benne. Évek alatt abszolút hallása lett, és énekelni is kiválóan megtanult.  A félénkségét is módszeresen küzdötte le.

         Első művét a cserkészeknek írta 1921-ben, a „Kis kece lányom”-at. Nagyon hamar elterjedt, még Új-Zélandban is éneklik. A Zeneakadémiára az első évben brácsásnak nem vették fel (mert nem is indult brácsa szak!), a második évben azonban zeneszerző szakra igen, miután meglátták benne a tehetséget. 1925-ben végzett Kodály Zoltánnál.

         Bárdos Lajos legjobban a karnagyi feladatokat kedvelte (énekkarok vezénylése), másodiknak a kórusművek komponálását. A 800 műve közül kb. 400 egyházi és 400 világi témájú. Ő indította el az Éneklő ifjúság mozgalmat, aminek éves seregszemléjén az egyesített kórusok koncertjét még ötven év után is ő vezényelte. Sokat tett a kórusművek terjesztéséért is, a Magyar Kórus c. folyóiratban mintegy kétezer művet jelentetett meg. Életében naponta 7–10 – elsősorban kérő – levélre válaszolt.

         És amit szintén példaképnek állított a hallgatók elé, édesapja rajongott a feleségéért, és 11 gyereket neveltek fel nagy szeretetben. Külön kiemelte, hogy kiváló humora is volt.

         Amikor idős korában megkérdezte tőle egy újságíró, hogy sok-sokmindent csinált, de nem lett volna szerencsésebb kevesebbre koncentrálni? Az felelte: „soha nem unatkoztam, tennivaló mindig van, utólag nincs min fanyalognom.”

         Méltó befejezésként a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanulói (Dávid Boglárka, Nasseri Lale, Csabay László, Simonics Viktória, Haraszti Rajmund) Ránki György: Pentaerophonia és Carl Nielson: Fúvósötös c. műveit adták elő nagy átéléssel, magas szakmai tudással.

A Rákóczi Szövetség középiskolás vezetőképzője, Budapest, 2015. február 27–március 1. -- 12/11.

            Amit eddig felmutattam, a félóra előadásban: spotlight és klip. Rávilágítani a nemzet történetének, múltjának és lehetséges jövőjének lényeges elemeire, meghívni a hallgatót a cselekvő részvételre, ha kedve van hozzá. A foglalkozás második része az önmeghatározás ebben a történelmi, földrajzi térben. Két apró, néhány perces feladat, igen személyes, de deklaráltan a későbbiekben a munka során nem behozott információ. Először mindenki rajzolja fel az őt akadályozó korlátokat, nehézségeket, legyenek azok személyek, vagy éppen tárgyak, szervezetek, elvek. Aztán ugyanennek fordítottja: a segítő személyek, lehetőségek két dimenziós térben elhelyezése. E két rajzot mindenki zsebre teszi, otthon egymásra is vetítheti. Aki használja, annak jó iránytű lehet saját életében.

Ezután csoportmunka következik. A félretolt székek által szabadon hagyott tér elég ahhoz, hogy szemléletesen felállíthassuk az országhoz, a határokhoz való személyes viszonylatunk, elhelyezkedésünk.  Néhány szóban érdekes életvonalak jelennek meg.

Visszautalva az előadásban a nemzet szétporladását mozgató erőkre és a nemzet hatékonyságához szükséges újjászerveződés szükségességére, a „térkép”-en elhelyezett valamennyi résztvevő instrukció szerint elindul társat keresni. Olyat, kit még nem ismer, de mégis van benne valami érdekes.  Több tucat ember turbuláns mozgása során számos szemkontaktus keletkezik, apró benyomások, majd mindenki megleli párját. Három perc adódik a kölcsönös bemutatkozásra, önmeghatározásra. Aztán a párok újra útrakelnek tájékozódni és egy másik párt keresni.  Az így kialakult négyesek ismét útra indulnak, ismét turbulencia, majd egymásra találnak az immár 8-as csoportok. Aztán közös gondolkodás, közös önmeghatározás. Ezután a csoportok közös munkával, testtartással és egy rövid szóval vagy kifejezéssel, testbeszéddel is megfogalmazzák önmagukat.

Az eredmény döbbenetes: karakán önmeghatározások és önkifejezések egymásután, immár jó hangosan, az összes résztvevő számára. A korábban kirajzolt térkép által jelölt Kárpát –medencében.  A legvégén, zárásként egy mindenki által ismert dal, mely az egyik csoport hangulatjelentésére „Tavasz van”  is válaszol. A „Tavaszi szél vizet áraszt” dalnak először minden sorát egymásután más 14-es csoport énekli, majd mindenki együtt.

Ez a másfél órás foglalkozás, bár demonstráció volt, de konkrét céllal fogalmazódott meg a tervezésekor éppúgy, mint megvalósulásakor. Ahogyan a festőművészek először vázlatokat, készítenek értékes  és nagyívű képeikhez, ez a kéttucatnyi tanár és négy tucatnyi fiatal vázlatot, sőt inkább tartalomjegyzéket készített e nehéz sorsú Kárpát-medence innovatív újjáteremtéséhez. Egyszerre alázattal, megértéssel és dinamikával.