Amit eddig felmutattam, a
félóra előadásban: spotlight és klip. Rávilágítani a nemzet
történetének, múltjának és lehetséges jövőjének lényeges elemeire, meghívni a
hallgatót a cselekvő részvételre, ha kedve van hozzá. A foglalkozás második
része az önmeghatározás ebben a történelmi, földrajzi térben. Két apró, néhány
perces feladat, igen személyes, de deklaráltan a későbbiekben a munka során nem
behozott információ. Először mindenki rajzolja fel az őt akadályozó korlátokat,
nehézségeket, legyenek azok személyek, vagy éppen tárgyak, szervezetek, elvek.
Aztán ugyanennek fordítottja: a segítő személyek, lehetőségek két dimenziós
térben elhelyezése. E két rajzot mindenki zsebre teszi, otthon egymásra is
vetítheti. Aki használja, annak jó iránytű lehet saját életében.
Ezután
csoportmunka következik. A félretolt székek által szabadon hagyott tér elég
ahhoz, hogy szemléletesen felállíthassuk az országhoz, a határokhoz való
személyes viszonylatunk, elhelyezkedésünk.
Néhány szóban érdekes életvonalak jelennek meg.
Visszautalva
az előadásban a nemzet szétporladását mozgató erőkre és a nemzet
hatékonyságához szükséges újjászerveződés szükségességére, a „térkép”-en
elhelyezett valamennyi résztvevő instrukció szerint elindul társat keresni.
Olyat, kit még nem ismer, de mégis van benne valami érdekes. Több tucat ember turbuláns mozgása során
számos szemkontaktus keletkezik, apró benyomások, majd mindenki megleli párját.
Három perc adódik a kölcsönös bemutatkozásra, önmeghatározásra. Aztán a párok
újra útrakelnek tájékozódni és egy másik párt keresni. Az így kialakult négyesek ismét útra
indulnak, ismét turbulencia, majd egymásra találnak az immár 8-as csoportok.
Aztán közös gondolkodás, közös önmeghatározás. Ezután a csoportok közös
munkával, testtartással és egy rövid szóval vagy kifejezéssel, testbeszéddel is
megfogalmazzák önmagukat.
Az
eredmény döbbenetes: karakán önmeghatározások és önkifejezések egymásután,
immár jó hangosan, az összes résztvevő számára. A korábban kirajzolt térkép
által jelölt Kárpát –medencében. A
legvégén, zárásként egy mindenki által ismert dal, mely az egyik csoport
hangulatjelentésére „Tavasz van” is
válaszol. A „Tavaszi szél vizet áraszt” dalnak először minden sorát egymásután
más 14-es csoport énekli, majd mindenki együtt.
Ez a
másfél órás foglalkozás, bár demonstráció volt, de konkrét céllal fogalmazódott
meg a tervezésekor éppúgy, mint megvalósulásakor. Ahogyan a festőművészek
először vázlatokat, készítenek értékes
és nagyívű képeikhez, ez a kéttucatnyi tanár és négy tucatnyi fiatal
vázlatot, sőt inkább tartalomjegyzéket készített e nehéz sorsú Kárpát-medence
innovatív újjáteremtéséhez. Egyszerre alázattal, megértéssel és dinamikával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése