Balatoni halak napja - július utolsó szombatja

Szokatlan dolog, hogy egy folyó- vagy állóvíz halainak ünnepnapja legyen. Magyarországon július végén ünneplik a balatoni halak napját. Az ünnepnap létesítésének célja hazánk legnagyobb tavának népszerűsítése.

Hazánk – és Közép-Európa – legnagyobb tavára, a Balatonra, valamint a benne élő halakra kívánja felhívni a figyelmet a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium kezdeményezése: 2004 óta minden év július 31-e (más adatok szerit július utolsó szombatja, az idén július 28-a) a Balatoni Halak Napja.

Az igazi balatoni hungarikum a keszeg (dévér és vörös szárnyú), a fogas (süllő), a csuka, harcsa és a balin. A legkedveltebb balatoni halunk a ponty, dacára annak, hogy a Balaton eredetileg nem is pontyos víz.

Az ízletes balatoni halak helyett az emberek inkább a hekk halat fogyasztják a tó partján, mivel az abban van a legkevesebb szálka. A helyzet odáig fajult, hogy az Argentínában honos halat sokan már balatoninak hiszik. A Balatoni Halak Napja többek között erre az anomáliára is rá kívánja irányítani a figyelmet

A hal nemcsak fehérjékben és vitaminokban (D, B2, B12) gazdag, jelentős ásványianyag- és nyomelemforrás (jód, szelén, fluor) is egyben. A benne rejlő omega-3 zsírsavnak köszönhetően a gyakori halfogyasztás jótékony hatással van az egész testre. Csökkenti az időskori szem-megbetegedéseket, a mellrák-, az infarktus-, az érelmeszesedés- és az agyvérzés kockázatát és hatékony segítséget nyújt a depresszió ellen is.

Várpalota mellett található egy kedves település, Csór. Van ennek egy híres-neves fogadója: Csóri Csuka Csárda. Sokan nem tudják, honnan ere a neve. Íme a monda nagyon röviden:

Mátyás király egy ízben a csóri fogadóban szállt meg. Mivel böjti idő volt, halat rendelt. Jókora csukát kapott, de hiányolta a máját. A fogadós azt mondta: nincsen neki. A felséges úr méregbe gurult, és megparancsolta szolgáinak, vesszőzzék meg a kapzsi fogadós kezét... A király a "piros kesztyűhöz" ezt a kommentárt fűzte: ha a csóri csukának nincsen mája, a palotai pálcának meg nincsen száma!

Balaton, Te csodás!

Balatonfüred nevezetességeiből - Francois-Sulpice Beudant

    A Balatoni Panteont a szanatórium színházterme alatti fedett sétányon alakították ki. Azoknak a kiváló íróknak, költőknek, tudósoknak, kutatóknak állít emléket, akik Füredről írtak, vagy fontosat tettek a városért. Nagyon sokan vannak; közülük mutatom be Francois-Sulpice Beudan emléktábláját.

Beudant (Párizs, 1787. szeptember 5.-Párizs, 1850. december 9.) francia ásványtankutató és geológus, a párizsi egyetem tanára (1822-1839), a Francia Tudományos Akadémia tagja (1824), a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja (1833).
Hírnevét elsősorban ásványtani és geológiai munkái alapozták meg. 1818-ban beutazta Magyarországot és Erdélyt. Útjáról olyan alapvető munkát írt, amely több mint egy évszázadig meghatározó geológiai összefoglaló volt hazánkról. Miután visszatért Párizsba, kiadta négykötetes Voyage géologique en Hongrie pendant l'année 1818, Párizs 1822. Rövidített változata németül is megjelent két kötetben: Mineralogische und geognostische Reise durch Ungarn im Jahre 1818, Leipzig 1825.  

A Balatonfüreden felállított kerámia alkotója: Georgette Brivadis; 

avatásának időpontja: 1962. június 22.

Balatonfüred nevezetességeiből (John Paget János)

         A Balatoni Panteont a szanatórium színházterme alatti fedett sétányon alakították ki. Azoknak a kiváló íróknak, költőknek, tudósoknak, kutatóknak állít emléket, akik Füredről írtak, vagy fontosat tettek a városért. Nagyon sokan vannak; közülük mutatom be John Paget Jánost.

          John Paget  (Loughborugh, 1808. ápr. 18.-Aranyosgyéres, 1892.) változatos életéből néhány mozzanatot kiragadok. Magyarországon letelepedett, megtanult magyarul, 1847-ben az országgyűléstől honosítást is nyert. 1836 augusztusában kezdett másfél éves útjáról 900 oldalon, két kötetben írta meg tapasztalatait. A rajzokkal illusztrált könyv magyarul és angolul is több kiadást ért meg.

"Paget másfél éven át járta keresztül-kasul a Magyar Szent Korona Országát és Erdélyt. Angliai és gazdag európai tapasztalat volt mögötte, széles körű műveltség, sokoldalú tudás, gyakorlatiassággal és előrelátással párosulva. Nagyokat döccenve a rossz utakon kedvére olvasgatta és megértette az ismeretlen tájat, az egymást cserélő képek megannyi verssorként vallottak a földről és lakóiról. A szépülő Budapestről egyetlen idegen se írt olyan szeretettel, mint ő. Figyelte az ezerarcú népet ünnepi ruhájában és hétköznapjaiban, ismerkedett történelmével, hagyományaival, irodalmával, zenéjével, még kottákat is közölt, a Rákóczi-nótáét és nem egy népdalét. Ő örökítette meg először a balatonfüredi Anna-bált, a magyar tánc szépségét és összehasonlította az Aranybullát az angol Magna Chartával. A bányákat szakértőként mérte fel, a termékeny föld meglepte, az ugar vagy a lápvilág bosszantotta. Polixéna után az országba, főleg Erdélybe valósággal beleszeretett, s könyvében néhány honfitársát megpirongatta, ha felszínes vagy hibás útleírásaikban tetten érte őket." (Ferenc Lenke, Tasnádi Zsolt)
Részlet "Magyarország és Erdély" című könyvéből:

"Estére járt az idő, mikor megpillantottuk a Balatont: a látvány, ha nem is éppen nagyszerű, de innen nézve igen bájos ez a tóvidék, dombjaival és erdőivel. Füred csak az elmúlt néhány évben jött divatba, s a hatalmas Horváth-ház és néhány kevésbé hivalkodó épülettől eltekintve ma is olyan természetes, hogy a legromantikusabb kedély sem kívánhat magának különbet. A Horváth-ház jókora szálloda vagy inkább panzió, Horváth úr, a tulajdonos építtette, s néhány szobától eltekintve, melyekben ő lakik a családjával, az egész épület a vendégek rendelkezésére áll, méghozzá igen olcsón."

Az Anna-bálról hosszan írt. Egy részletet az alábbiakban bemutatok blogom kedves olvasóinak: "A hölgyek némelyike úgy táncolta a valcert, hogy az a mi máshoz szokott szemünkben igencsak meglepőnek tűnt. Strauss a maga keringőivel olyan gyorsaságot vitt bele ebbe a táncba, amely eredetileg teljesen idegen tőle, s ezzel nemcsak az eleganciájától fosztotta meg, hanem jórészt az illedelmességétől is, mivel a táncosoknak olyan szorosan összetapadva kell most járniuk, hogy az, legalábbis látszatra, sehogy se fér össze az illő tartózkodással. S mintha mindez nem lenne elég, némelyik hölgy minden teketória nélkül a gavallérja vállára hajtja a fejét, s ahogy átadja magát a tánc szédítő varázsának, olyan magafeledtséggel simul a karjába, hogy az, bevallom, jócskán felborzolja az én prüdériámat! Nem lenne azonban méltányos, ha nem tenném hozzá, az idősebb hölgyek többsége is elítéli az effajta viselkedést, azok közül az ifjú hölgyek közül pedig, akikkel korábban megismerkedtünk, egyik sem bizonyult vétkesnek benne. Egy fürdőhelyen többnyire elég vegyes a társaság, itt meg éppenséggel olyan változatos volt, hogy azzal bárki, még az efféle dolgokban legszabadelvűbb személy is meg lehetett elégedve."

      Erdélyben, Aranyosgyéresen vett földbirtokot, és ott telepedett le. A szabadságharc alatt a birtokot tönkretették. Wesselényi Ferenc még 1850. január 17-én írta Wesselényi Miklósnak, hogy Paget "birtokát az oláhok kiprédálták. Lovait és minden vagyonát ellopták". A kastélyt kifosztották, a könyveket a tó vizébe dobálták. A hazatérő hátaspárt a mintabirtok a fent leírt állapotban várta, de rövid idő alatt a házat és a gazdaságot helyreállították.

Aranyosgyéresen manapság büszkék nagynevű lakosukra. Létrehozták a Paget János Kulturális Alapítványt, amely az ő szellemében munkálkodik, és minden tevékenységében példaként említi nagyszerű személyiségét. Céljuk az, hogy pályázati támogatásokat is fölhasználva olyan kulturális tevékenységeket, vetélkedőket szervezzenek az Aranyos vidéki ifjúság érdekében, amelyek fönntartják emlékét. Munkásságának szerteágazó, sokszínű, több tudományterületet átfogó mintáját szeretnék követni az egyesület tevékenységeiben is. A kultúra egységének elve – Paget János életpályájának mintáját követve – az alapítvány útját is meghatározza. Emléktáblát is avattak a helyi magyar és román közösség segítségével 2009. május 15-én az egykori lakóházán, melyet a budapesti Magyar Emlékekért a Világban Egysület szorgalmazott.

     Az angliai Thorpe-Satchville templomban is emléktábla hirdeti, hogy ebben a városban élt John Paget.

Paloznak nevezetességeiből

       A település sok nevezetessége közül válsztottam néhányat. A képeket én készítettem, a szöveget a település honlapjáról szemezgettem. (A honlap az összes nevezetességet felsorolja - kiváló kísérő szöveggel.)

          Római katolikus templom: Bár 1352-ben írnak róla először, valószínűleg már a X-XI. században állott a jelenlegi templom helyén valamiféle fából ácsolt kápolna, melynek helyére a XI. sz-ban kőtemplomot építettek és Szt. András tiszteletére szentelték fel. A román kori részleteket a templom mai hajójának déli oldalán ablakok, bejárati kapuk jelzik. A templomhajó nyugati fele a gótika jeleit magán viselő csúcsíves záródású másik déli irányba nyíló oldalkapuval, valamint a kapu felett vörös homokkőből készült keretes, csúcsíves lőrésablakkal már egy későbbi XIII–XIV. századra utaló bővítés jele. A templomot és temetőt egykor fal övezte. A sírkövek egy részét később befalazták, közülük a legkorábbi, kereszttel díszített, hatalmas vörös homokkő a középkori bővítés során lett a templom délnyugati sarokköve. A XVIII. sz. végén barokk stílusba építették át.

          Dr. Antall József miniszterelnök mellszobra: A közadakozásból készült szobrot 2004. április 30-án avatták fel a templomkertben.

          Hősök Kútja: Múltnak kútja, jövőnek forrása, tisztelgünk előttetek magyar hősök, kik 1000 éves történelmünk során életeteket áldoztátok édes hazánk védelméért, hitünk, függetlenségünk és szabadságunk megőrzéséért és kiváltképpen tisztelgünk Paloznak hősi halottjai előtt (Müller József, Nagy István, Turi József) Készítette a "Paloznak Jövőjéért" Közalapítvány 2002-ben.

         Kálvária: 2000-ben a millennium emlékére gyűjtés indult, 14 család vállalta a stációk felállításának a költségeit. 2000. október 8-án Karl-Josef Raubert címzetes érsek, pápai nuncius szentelte fel.

          Tájház: (Volt Diószegi ház) A lakóház a XIX. sz. elején épült. Első írásos adat 1815-ből való amikor a falusi elöljáróság a község adatait írja össze. A szoba mestergerendájának felirata szerint 1888-ban készült, vagyis akkor újították fel. A három osztatú lakóház szoba konyha kamra beosztású, a szoba  előtt hosszában ívelt tornác húzódik. Mai formáját az 1995-96-ban elvégzett felújítás, illetve rekonstrukció során nyerte el. A házban kapott helyet a Tájház, aminek belső enteriőr kiállítása a XIX. sz. második felének paraszti világát mutatja be. 

(Készült: 2013.)

Afrika-múzeum Balatonedericsen

      Magyarországnak nagy nyeresége, hogy dr. Nagy Endre 1985-ben visszavásárolta balatonedericsi családi birtokait, ahol gyermekkorát töltötte. Ezzel lehetővé vált, hogy Afrika-gyűjteményének felét hazahozza Tanzániából, és létrehozza egyedülálló múzeumát. Hatalmas értékű trófeái, állattani és néprajzi gyűjteménye egy tőlünk távoli és nekünk egzotikus földrész ősi kultúráját és állatvilágát teszi közkinccsé. Különösen értékes a Kilimandzsáró környékén élő maszáj törzs ruházatát, fegyvereit, napi használati tárgyait bemutató rész. Kittenberger Kálmán Nagy Endre rokona volt, vadásztörténeteivel ő keltette fel benne az Afrika iránti érdeklődést. Az edericsi múzeum egyik érdekessége, hogy a kitömött állatok mellett élők bemutatásával teszi teljessé az élményt. Egy pavilonban afrikai népművészeti tárgyakat is lehet vásárolni. (2013)

Színházi világnapra - március 27.

            A Nemzetközi Színházi Intézet 1961 júniusi bécsi közgyűlésén negyven ország küldötte elhatározta, hogy ezentúl színházi világnapot tartanak. A Párizsban működő Nemzetek Színházát 1957. március 27-én nyitották meg, ennek emlékére választották a március 27-ét. 1988 óta minden országban nemzeti üzenettel is köszöntik e napot.

            Az első kőszínház hazánkban, amelyben magyar nyelven adtak elő Kolozsvárott épült, utána Miskolcon, majd Balatonfüreden. Ez utóbbi építésének ötlete romantikus körülmények között született. Kisfaludy Sándor 1830 júliusában társaságával a Nagyvendéglő előtt üldögélt. A nemzeti színészetről beszélgettek, keservesen emlegetve, hogy a német színész palotában játszik, a magyar meg ólban kucorog és nincs hová a fejét lehajtania. Egy Szilágyi nevű színész éppen arra haladt, amikor meghallotta, hogy miről beszélget a társaság. Megállt és bekapcsolódott a beszélgetésbe: –Dehogy nincs helye a magyar színésznek, tekintetes uraim. Van bizony, nekem is, éjszakánként ott van a helyem ama szép iharfa alatt. Egy derék füredi jobbágy adott alám egy vetett szalmát. Jó hely az! Ha meg esik, elalszom a kocsmában az asztalon.

–Ezzel megemelte széles karimájú kalapját és továbbment. Ez a jelenet is hozzájárult, hogy Kisfaludy – Eötvös Károly szavaival élve – „hazafiúi mérges fájdalmában” felszólította Füred, majd a Dunántúl lakóit egy játékszín létrehozására. Mivel rövidesen híre jött, hogy a bécsi Udvarnak nem tetszik az ötlet, a lelkesedés még magasabbra hágott. Hamarosan összegyűlt a tizenkétezer pengőforint, amelyre szükség volt a színház megépítéséhez. E mellett például a környékbeli jobbágyok száz igás és ezer gyalog napszámot ajánlottak fel. Az Esterházy-uradalom arácsi téglaégetőjének első darabjait a színházba szállították. Kisjókai Szabó István komáromi kereskedő hatvanezer zsindelyt ajánlott fel, és szállított le saját költségén Füredre. A mindössze egy év alatt felépített épület dór homlokzatát „Hazafiság a nemzetiségnek” felirat ékesítette. Az évek folyamán Dérynét, Kántornét, Lendvayt és Megyerit is hallhatta a mindig lelkes publikum.

(Ez az írásom 1998. március 26-én A Veszprémi 7 Napban jelent meg.)

Néhány idézet a színház világából:

Bertolt Brecht: „Az olyan színház, amelyben nem szabad nevetni, olyan színház, amelyen nevetni kell. A humortalan emberek nevetségesek”.

Jules Renard (1864–1910. francia regény- és drámaíró): „A színházban életet, az életben színházat akarunk”.

Petronius: „Az egész világ színházasdit játszik”.

Cervantes: „… nem szükséges, hogy a színpadi ember igaz legyen, elég, ha a valóság látszatát kelti, mint maga a színművészet is”.

Humor a színház világából:

Színésznövendék meséli az apjának: –A vizsgadarabomban igen nehéz szerepem lesz. Egy olyan férfit kell játszanom, aki 20 éve nős.
Mire az apja: –Legközelebb olyan szerepet válassz, amiben meg is szólalhatsz!

Blaha Lujza születésnapjára - - - - 1850. szeptember 8.

Blaha Lujza emlékei Balatonfüreden

Blaha Lujza (született Reindl Ludovika; Rimaszombat, 1850. szept. 8.-Budapest, 1926. január 18.). Édesapja 1848-as szabadságharcos őrmester, édesanyja Ponti Lujza színésznő. A képen látható ház 1867-ben épült klasszicista stílusban, Blaha Lujza 1893-ban vette meg. A Tagore sétányon található Blaha Lujza-emlékpadot 1926-ban állította a Balatoni Szövetség a Nemzet Csalogánya tiszteletére. (A plakett Sinkó András alkotása.) Nagyon jól érezte magát a Balaton partján, beleszeretett a vitorlázásba; "Olyan nincs" néven jahtot is vásárolt. Utolsó vendégszerepeit is Balatonfüreden játszotta 1901. augusztusában.

Salvatore Quasimodo Költőverseny Balatonfüreden

 „Balatonfüreden egy ifjú hárs viseli
az én nevemet. Szív alakú levelet hajt
a hazámtól oly távoli partok mentén.”

(Részlet a Balaton partján c. verséből.
Fordította: Kotzián Orsolya)

Salvatore Quasimodo költő, műfordító, kritikus 1901. augusztus 20-án született a szicíliai Modicában. A XX. századi olasz költészet legnagyobb alakjainak egyike, Ungaretti és Montale mellett a hermetista irányzat képviselője. „Lírájáért, amely klasszikus tisztasággal és tragikus életérzéssel fejezi ki korunkat” 1959-ben Nobel-díjjal tüntették ki.

Magyar nyelven megjelent kötetei: Hazatérések (1960), Nyitott ív (1980), Föld (1994).

          1961-es magyarországi útja során Balatonfüredre is ellátogatott, és a szívkórház korábbi híres pácienséhez, Rabindranath Tagore Nobel-díjas költőhöz hasonlóan ő is fát ültetett emlékül. A Tagore sétány mellett ma már „olasz liget” magasodik  Quasimodo hársfája körül.

Nevét az  évente meghirdetett Salvatore Quasimodo Költőverseny és Nemzetközi Költőtalálkozó is őrzi Balatonfüreden – számos irodalmi és képzőművészeti program kíséretében. (Békey Mária írását is felhasználtam.)

         A költőversenyre több száz magyar és külföldi pályázat érkezik évente, melyek közül 7 tagú zsűri választja ki a legjobbakat.

NOSZTALGIA - TIZENHÁROM ÉVE TÖRTÉNT Capriccio Zenekar koncertje Balatonalmádiban - 2012. aug. 28.

   

A Pálinka Napok programjában Török Ádám és a Mini Trió koncertje szerepelt 19.30 órától. Ettől eltérően a budapesti Capriccio Zenekar lépett fel, és a magyar szokásoktól eltérően a közölt időponthoz képest 6 perccel korábban kezdett, Török Ádám pedig csak a második részben szerepelt.

Erről az a kiváló szovjet vicc jut az eszembe, amikor Iván nagy boldogan újságolja Szergejnek, hogy: Azt írta a Pravda, hogy Leningrádban, a Szmolnij előtt személykocsikat osztogattak.

–Szergej: Nem a Pravda írta, hanem az Iszvesztyija!

–Iván: Az mindegy, a lényeg a fontos, hogy Leningrádban a Szmolnij előtt személykocsikat osztogattak.

–Szergej: Nem olvastad pontosan, mert nem Leningrádban, hanem Moszkvában, és nem a Szmolnij előtt, hanem a Vörös téren!

–Iván: Nem az a lényeg, hanem, hogy személykocsikat osztogattak.

–Szergej: Tényleg nem olvastad pontosan, mert nem személykocsikat, hanem teherautókat, és nem osztogattak, hanem fosztogattak! A többi azonban stimmel.

De mi nem így jártunk! Az este folyamán egy nagyívű, kiváló koncertet hallottunk, amire a koronát Török Ádám blokkja tette rá. (Ez utóbbival külön bejegyzésben foglalkozom.)

  Az első három külföldi számnál már bemutatta frontemberük, Kyru, hogy a rekedtes hangja kiváló a választott számokhoz.

            De a Mindegy, hogy mennyibe kerül c. nemrégen megjelent saját kislemezükről bemutatott slágergyanús számnál bontakozott ki igazából a zenekar. Dübörgött a zene, az erőteljes ének, „…a kevés is lehet nagy ár!” meggondolandóan szállt a Megyehegyen keresztül egészen Veszprémig.

            Az ötödik számnál kigyulladtak a reflektorok, szállt a füst, sírt a gitár! – nekem nagyon tetszett. A hatodik szám újra slágergyanús saját szerzemény volt, és becsempészték a Balaton szót is a tenger helyett. Kiry mély átéléssel énekelte, mintha átélte volna valamikor: „Milyen sokszor mondtam neked, Ha játszol velem, én elmegyek!”. Itt is sírt a gitár, nagyon jól sikerült ez a dal is. A közönség is „kézzel foghatóan” élvezte, amit a zenekar frontembere azonnal le is reagált egy jól irányzott kérdéssel: Mindenki jól érzi magát?

            Kyru a gyors és a lassú számokat egyaránt kiválóan énekelte, ez bebizonyította a következő lassú számnál is. És a gitár sírása is a specialitásuk, ami ekkor is vitte a számot. Még az sem rontotta az élményt, hogy két meglett korú, nem kimondottan reprezentatív kinézetű hölgy kiugrott a sorból a színpad elé, és úgy vonaglottak, mintha akik ezzel a sámántánccal vissza tudnak fiatalodni.

Honlapuk szerint a zenekar 2000. tavaszán alakult azzal a céllal, hogy népszerűsítse a rhythm & blues, blues, rock és progresszív rock műfaj ismert és kevésbé ismert klasszikusait, valamint, hogy, saját számokkal bővítse a magyar zenei palettát. A zenekar az évek során egyre összeszokottabbá vált, annak ellenére, hogy folyamatos tagcserék jellemezték. Mára azonban kiforrott saját jellegzetes zenei világa, szívesen nyit az ismert amerikai blues zenék világa felé és azokat saját jellegzetes módján interpretálja, ám emellett rengeteg olyan dalt hallhatunk egy-egy kellemes hangulatú koncerten, amit maga a zenekar hozott létre.

2010-ben jelent meg első önálló szerzeményeket tartalmazó albumuk: Túlsó oldal címmel, amelyen olyan előadókkal dolgoztak már együtt, mint Török Ádám és Németh Károly, Póka Egon és Tátrai Tibor.

Tagjai: Radovics “Kyru” László, ének; Gazdag Viktor, gitár; Boateng Aaron, basszusgitár; Kecskés “Kecsi” András, ritmus gitár; Tóth “Diza” Dénes, dob.
(A bejegyzésem készült: 2012. szeptember 1-én.)

Balaton! Te csodás! (3/3.)

A szegény menekültek megérkeztek csónakkal Szíriából Siófokra. Mindenük odaveszett a bombázásokkor. Ki akar belőlük befogadni? Nálam lehet jelentkezni.

Az idei balatoni fürdőruhadivat

Balaton! Te csodás! (3/2)

Jó erőt meríteni a télből