Szülőváros
Szép az, amit szépnek látok,
mosolygok, ha rátalálok.
Megváltozott annyi minden,
az utca zöldebb, a ház már nincs meg,
de őrzi még egy régi lábnyom,
azt a lépést, azt az álmot…
Felnőtt bennem, mégis látom
a gyermeket, ki fűben játszott,
azt, hogy jó volt, nem hibázott,
napfényben is néha fázott.
Madár rebben öreg fákon,
felnézek, már alig lát(sz)om…
Azt hiszem, itt éjszakázom.
VÁRUNK MINDENKIT!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése