Balázsok köszöntése

Édesség minden mennyiségben, minden formában

Egyél sok édességet, nehogy így járj!! Ő nem szereti a sütit.

Szent Balázs emléknapjára - február 3. Raguza nevezetességeiből 2/1.

          Raguzában (ma: Dubrovnik; Horvátország) 17 Szent Balázs-szoborral és sok festménnyel lehet találkozni. A hagyomány azt tartja: Balázs püspök – jónéhány évszázaddal halála után – álmában figyelmeztetett egy Stojka nevű helyi papot a velenceiek orvtámadására. A lakosság így felkészült, és sikerrel visszaverte a hódítókat. 972-ben Raguza védőszentje lett, és az erődítményekre, épületekre, a főtérre felkerült Szent Balázs óvó szobra, a pénzekre, zászlókra arcképe. A legnagyobb templomot is róla nevezték el.

            Szent Balázs emléknapja alkalmából néhány napon keresztül kis morzsákat mutatok be a világ egyik legkedvesebb, legpatinásabb városból, amelyik 168 évig a Magyar Korona része volt. A fennhatóság elismerésének jeléül háború esetén harminc gálya kiállítására kötelezték magukat, valamint évi 500 aranyforintot fizettek a magyar királynak és a magyar király tiszteletére ünnepeket rendeztek.

          A teljes épségben fennmaradt, vagy tökéletesen helyreállított világi és egyházi épületekkel, történelmi és művészettörténeti emlékkel rendelkező Óváros (Stari Grad) az elsők között nyerte el a „világörökség” kitüntető címet. Múzeumaival, kiállításaival, rendezvényeivel ma is folytatja a kulturális és történelmi hagyományokat.

          Dubrovnik a szabadság példaképe Horvátországban. Vezetői – ügyes diplomáciai érzékkel – évszázadokon keresztül olyan hatalmasságokkal tudtak szót érteni, és biztosították függetlenségüket, mint a török szultán vagy a velencei dózse, noha mindkét nagyhatalom a kis, hadsereg nélküli városállam határáig terjeszkedett.

          Raguza (ill. Ragusa) volt évszázadokon keresztül a hivatalos neve, csak a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (SHS) 1918-as megalakítása után nevezték el az új birtokosok Dubrovniknak egy külvárosról.

            Ősi címere: fehér alapon három sáv. Egyesek szerint Árpád-házi királyainktól kapták, mások a Zsigmond magyar királlyal kialakult kiváló kapcsolattal magyarázzák. (Az ezüst szín idővel kékre változott!)

A középkori városok minden jellemzőjét egyben kapja meg a látogató: vastag falak, erős bástyák, jól védett kikötő, paloták, halpiac. A román, gót, reneszánsz, barokk stílus összes eleme megtalálható itt.

Az UNESCO műemlékké, az ENSZ pedig a Világörökség részévé nyilvánította.

Minčeta-bástya (Tvrdava Minčeta): A monumentális, kétszintes bástyát 1461-ben reneszánsz stílusban tervezte Michelozzo Michelozzi neves firenzei építész. A félköríves tornyot egy lőrésekkel kiépített második torony koronáz meg. Építését Michelozzi kezdte, de Juraj Dalmatinac, a kor legnevesebb dalmát építésze fejezte be 1464-ben. A bástyán lehet ismerkedni a város legnagyobb ágyújával. Kairóban készült, 7,6 tonnás, a 170 kg-os golyót 4 km-re tudta ellőni.

(Szöveg és kép - Batár Zsolt Botond: Horvátország déli területei c. útikalauzomból)

A savanyúság jótékony hatása az egészségre

            A téli időszak ínyencségei többet jelentenek, mint plusz ízt a konyhában, az asztalon. A savanyúságoknak ugyanis jótékony hatásuk van a szervezetre. Éppen ezért egyre több táplálkozási szakértő tanácsolja őket – viszont nem mindegyiket!

            A szakértők szerint, a savanyúságban rengeteg a probiotikum. Ezek olyan egészséges baktériumok, amelyek megtalálhatók például a savanyú káposztában, a joghurtban, borban, kenyérben, szójaszószban és a sörben. A probiotikumok képesek megnyugtatni az immunrendszert, csökkenteni a gyulladásokat, enyhíteni az allergiás tüneteket és a megfázást, megelőzni a hasmenés és bélérzékenység kialakulását, növelni az immunrendszer reagáló képességét, és még bizonyos ráktípusok ellen is védelmet nyújtanak.

            A joghurt és az otthon elkészített savanyúság kivételével, a szakértők nem tanácsolják azokat az élő baktérium-forrásokat, amelyek például a ketchupban, a feldolgozott (kereskedelemben kapható) savanyúságokban találhatók, vagy amelyek pasztőrözés által elpusztultak.

            Stephen O’Keefe, a Pittsburghi Egyetem tudósa úgy nyilatkozott, a nyugati étkezés nagy problémája, hogy nem táplálja a bélflórát, csupán a felszínen aktiválja az emésztőrendszert. Valamennyi élelmiszert úgy állítanak elő, hogy az könnyen lebontható legyen, semmit nem hagyva a mélyebben elhelyezkedő emésztőrétegnek. Így felborul az emésztőrendszer mikrobiológiai egyensúlya, és jönnek a panaszok.

            A rostok hiánya „éhezteti” a bélflórát, ezáltal gyengítve a testünk védekezőképességét. Ebből kiindulva O’Keefe-nek és tudós társainak meggyőződése, hogy az utóbbi időben egyre elterjedtebb bélbántalmak a nyugati étkezés számlájára róhatók.

A tökéletes savanyúság öt titka

1. Használj mindig friss zöldségeket!

            A zöldségek akkor a legjobb minőségűek, amikor épp leszedték őket. Amennyiben savanyúságnak szánod őket, ezeket részesítsd előnyben. Minél frissebbek, annál ízletesebbek és ropogósabbak lesznek, még ha hónapokon át is állnak a kamra polcain.

2. Vágd le az uborkák szárait!

            Ez a tanács kizárólag az uborkára vonatkozik, és nagyon fontos! Ha mosáskor eltávolítod a zöldség száracskáját, az uborka frissebben, keményebben marad meg az üvegekben.

3. Figyelj oda a zöldségek méretére!

            Minél apróbbak a zöldségek, annál hamarabb megpuhulnak a savanyú lében. Így hát, ahelyett hogy felszelnéd őket vagy félbe vágnád, tedd őket egészben az üvegekbe.

4. Légy tekintettel az időre!

            Amikor savanyúságot készítesz, fel kell lobbantanod a megtöltött üvegeket azért, hogy azok tartalmából elpusztuljanak a később gondot okozó baktériumok. Ugyanennyire fontos az is, hogy jól zárd le az üvegeket. Azonban vigyázz, ne főzd sokat! A hosszasabb forralás maga után vonja a zöldségek ellágyulását.

5. Próbáld ki a hideg-savanyúságot!

            Amennyiben nincs ínyedre a forralás, teljesen átugorhatod a forralt vízzel való eltevést. Csak tedd a feltöltött üvegeket a hűtőbe. Ezek nem állnak el szobahőmérsékleten, viszont ha hidegben tartod, tökéletesek lesznek! 

(Forrás: Richpoi Hírek)

Saját paprikám az erkélyemen

Kitaibel Pál születésnapjára - - - 1757. február 3.

            Kitaibel Pál Nagymarton (Trianon óta: Mattersburg; Ausztria), 1757. február 3. - Pest, 1817. december 13. botanikus és kémikus. Összegyűjtötte és leírta Magyarország növényeit, kőzeteit és ásványvizeit. Kora természettudományainak szinte minden ágában dolgozott. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Kit.”.

Emlékezete

              Nagymartonban (Őrvidék, Trianon óta Burgenland, Ausztria) emlékét utcanév őrzi (Kitaibelgasse).

            Postabélyeget adott ki az osztrák posta 1992-ben négy „osztrák” természettudósról, köztük Kitaibelről.

            Szülőháza a városfejlesztés áldozata lett, 1957-ben avatott emléktáblája a múzeum raktárába került.

            Útinaplóit Gombocz Endre rendezte sajtó alá. Gombocz Endrével és Kárpáti Zoltánnal közös emlékkiállítása a soproni Károly-kilátóban tekinthető meg.

           Magyarországon három településen (Budapest, Sopron, Mátraszentimre) van Kitaibel Pál utca. Harkányban iskola őrzi a nevét, melynek parkjában áll a tudós mellszobra. Emlékét országos iskolai biológiai tanulmányverseny is őrzi. Szobra van még Keszthelyen és Budapesten a 8. kerületben, a Pálmaház bal szárnya előtt, a bemutatóházhoz vezető útnál.

            1987-ben Kitaibel emlékének adózva, az ELTE Ásványtani Tanszékén egy újonnan kidolgozott, a vulkáni tevékenységet utánzó eljárással szilikát kőzetet megolvasztva öntötték ki Kitaibel mellszobrának másolatát, és azt a Füvészkertben helyezték el.

            Molnár V. Attila „Kitaibel Pál élete és öröksége” című monográfiáját 2007-ben adta ki a biatorbágyi Kitaibel Kiadó.

            A Balaton északi partján, Vonyarcvashegy község mellett, a 225 méter magas Vas-hegyen található a Kitaibel Pál kilátó. A három szintes fa építményt 2002-ben építette a Balaton-felvidéki Nemzeti Park a helyi Önkormányzat segítségével és a Környezetvédelmi Minisztérium pályázati támogatásával.

Tiszteletére elnevezett élőlények

Kitaibela vitifolia – Kitaibel-mályva (Cziglényi Ádám tervezte a postabélyeget)

Knautia kitaibelii – Kitaibel-varfű

Aquilegia kitaibelii – Kitaibel-harangláb

Ablepharus kitaibelii – Pannon gyík

Nemsokára vége a télnek!

Palacsintaevés napja Franciaországban - február 2.

            Gyertyaszentelő Boldogasszony napja Franciaországban a palacsinta evés hagyományával kapcsolódik össze. Vasárnap (van, ahol már szombaton is) minden családban – hagyományosan – palacsintát esznek. A legenda szerint ez a szokás az 5. század körül alakult ki, amikor I. Gelasius pápa a Rómába érkező zarándokoknak palacsintát osztott.
(Gelasius pápa volt a történelem 49. pápája, afrikai pápaként tartják számon, de nem tudni, hogy ez nem csak azt jelenti-e, hogy Afrikában született, vagy azt is jelzi, hogy a bőre is fekete volt. ). A palacsinta kerek formája, aranyló színe a Nap fényességére és formájára emlékezteti az embereket. Így kapcsolódik a Fény ünnepéhez, a gyertya szentelés gesztusához – s a régebbi pogány hagyományokhoz (rómaiak, kelták, stb,, akik ezekben a napokban szintén a Fénnyel, a Világossággal kapcsolatos ünnepeket tartottak, s várták a tavasz érkezését.)
            Egész sor „babona” fűződik a palacsinta-ünnephez: úgy kell a palacsintát sütni és jobb kézzel dobni, hogy a bal kezünkben egy aranypénzt tartunk. No jó, ha nem arany, az sem gond, de pénz legyen, mert csak így lesz gazdag az évünk. Fontos arra is figyelni, hogy a palacsinta pontosan érkezzen a feldobás után vissza a sütőbe. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén a ház minden gyertyájának égnie kell. Sok család csak ezekben a napokban szedi le a karácsonyi dekorációkat – sokan úgy tartják, hogy ez a karácsonyi időszakot lezáró ünnepnap.

            Ahogy januárban mindenütt Galette des Rois-kal voltak tele az üzletek, a pékségek, most mindenütt palacsintákat árulnak, töltetlenül, töltve, készen, előregyártottan, csomagolva, hidegen, frissen és melegen.   

            Akinek van kedve, csatlakozzon, süssön palacsintát! És ne felejtse el meggyújtani a lakásban található összes gyertyát!

Palacsintát sütök Nagykőrösön 2022. december 27-én

A szerzetesek világnapja alkalmából - Kolostori gyógymódok

Szerzetesek és apácák nyomában

            A középkori szerzetesek és apácák tökélyre fejlesztették a gyógynövények alkalmazását. Mai utódaik is előszeretettel alkalmazzák ezt a gyógymódot. Manapság a gyógynövények felhasználása főleg Németországban éli virágkorát. Se szeri-se száma az üzleti (patikai) forgalomban kapható természetes készítményeknek, amelyeknek csupán egyik, de fontos forrása: a kolostorkertek, s az atyák szorgalma. Többszáz éves feljegyzések és rajzok nyomán állították össze a kolostori orvoslás kézikönyvét.

Segíteni a szenvedőkön

            A szerzetesek és apácák mindig is feladatuknak tekintették, hogy segítsenek a szenvedőkön. Megtanulták az emberi test felépítését és működését, a betegségek okait és a bajok orvoslását. Akkoriban csak nekik volt idejük és megfelelő képzettségük arra, hogy más népek gyógyítási módszereit is megismerjék: elolvassák, lefordítsák, és magukon kipróbálják. De maguk is kísérleteztek különféle növényekkel, tudásukat és tapasztalataikat pedig átadták a következő nemzedékeknek.

            A főleg Nyugat-Európában dívó kolostori orvoslás során a beteggel ma ugyanúgy foglalkoznak, mint évszázadokkal ezelőtt. A diagnózisra a tradicionális kínai orvosláshoz hasonló módon kerül sor: alapos megfigyelés után. A páciens minden mozdulatát, viselkedését, beszédét megfigyelik, megvizsgálják a külső jeleket. Az arc színe, a bőr, a haj, a köröm, a szem és a nyelv állapota sokat elárul a szervezetben zajló káros folyamatokról. A kezelés is követi a kínai szemléletet: nem a tünetet, hanem az egész szervezetet gyógyítják.

Kifeküdni a gyomorbajt

            E felfogás szerint a gyomorrontást csupán a rossz közérzetről és hányásról nem lehet felismerni. Csak ha egyéb, meghatározott külső tünetek is megállapíthatók (ezek egyike a jellegzetes, savanykás testszag), akkor lehet kimondani a szentenciát: egyértelműen gyomorbetegségről van szó.

            A kolostormedicina ebben az esetben articsókalevelek kipréselt levét, valamint gyömbérből, angelikagyökérből, galangagyökérből, citromfűből főzött teát ír elő. Akut gyomorgörcsök esetén jótékony hatású a túrópakolás, de ennek kiegészítéseképpen a betegnek kímélő életmódot is javasolnak, és néhány nap teljes nyugalmat: sok alvást. Valamint tévé, hangos zene, napilap és telefon nélkül eltöltött 3–4 napot. A gyomorproblémák ugyanis azt mutatják, hogy a beteg túlfűtött, túlhajszolt állapotba került, túl sok gond nyomasztja.
Étkezni rendszeresen, nyugodtan

            Minden terápia, így a természetgyógyászati módszerek esetében is fontos szerepet játszik a beteg táplálkozása, nem véletlenül tartják úgy az ötezer éves indiai tanok, hogy az vagy, amit megeszel. Ezért sem fogyasztottak húst, mert hitük szerint minden állat egy korábban élt állat vagy ember újjászületése. Indiában ma is 750 millió ember vegetáriánus, leginkább a muzulmán lakosság húsevő.

            A középkorban, de később is, a kolostorokban is csak növényi táplálékot fogyasztottak, ehhez ritkán társult tej, ünnepnapokon sajt. A sajtkészítés egyébként szerzetesek találmánya. Naponta háromszor ettek, böjti napokon pedig csak délben. Táplálékuk megegyezett azzal, amit ma egészséges táplálkozásnak nevezünk: zöldség, gyümölcs, gabona és tejtermékek.

            Volt még egy szerzetesi szokás, amit jó lenne ma is megtartanunk: a gyomor egyharmadát szilárd táplálékkal, másik harmadát vízzel kell megtölteni, a harmadik harmad pedig maradjon üresen. Ami a mai, rohanó világban is megfontolásra érdemes: a szerzetesek mindig meghatározott időben, rendszeres időközönként és nyugodtan, lassan ettek, így sem a táplálkozás, sem az emésztés nem terheli a szervezetet. (Forrás: Richpoi Hírek)

Mesterlövészek a sztálingrádi csatában

Már a csata idején elindult a legendagyártás a sztálingrádi ütközettel kapcsolatban, a háború után pedig írók, filmrendezők, és nemegyszer történészek is átvettek olyan propagandisztikus elemeket, mint a mesterlövészek kultusza, a hírhedt „orosz tél” hangsúlyozása, vagy az az elterjedt szemlélet, amely a németek háborús vereségét egyedül a sztálingrádi csatára egyszerűsíti le.

Az 1942. augusztus 21. – 1943. február 2. között zajló ütközet végén a tengelyhatalmak oldalán közel 740 000 katona esett el vagy sebesült meg, 100 000 ember pedig fogságba került. A szovjet veszteségek még súlyosabbak voltak: a Vörös Hadsereg 478 741 katonát veszett, 651 000-en megsebesültek. A civil áldozatok számát pedig csak megbecsülni lehet. A szovjetek mégis megerősödve kerültek ki a harcból, és a következő évben gyors ütemben szorították ki az országból az addig rendületlenül előrenyomuló németeket.

A világtörténelem legtöbb áldozatot követelő ütközetéről számos legenda látott napvilágot, amelyek egy része későbbi kitaláció, vagy ferdítés, mások viszont a korabeli háborús propaganda állításait elevenítik fel. A hvg.hu ezekről a tévhitekről kérdezte Antony Beevor angol történészt, a Sztálingrád című monográfia szerzőjét, valamint Jochen Hellbeck német kutatót, a hamarosan Magyarországon is megjelenő Die Stalingrad-Protokolle című könyv íróját. A hosszabb anyagból én most csak a mesterlövészekkel foglalkozom.

A szovjet propaganda már a csata alatt igyekezett hőst faragni a mesterlövészekből, akik a városi harcokban valóban komoly veszélyt jelentettek az ellenségre. A leghíresebb mesterlövész, Vaszilij Zajcev szovjet források szerint 225 német katonával és tiszttel végzett, amiért megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést, puskáját pedig később kiállították a Sztálingrádi Hadtörténeti Múzeumban. A 2001-es Ellenség a kapuknál című film (amely részben Zajcev emlékiratain alapult) állított neki emléket, a nyugati közönséggel is megismertette a szovjet mesterlövészek legendáját.

A korabeli háborús propagandának természetesen hősökre volt szüksége, erre a szerepre pedig ideálisak voltak a magányosan dolgozó mesterlövészek, azonban ennek a fegyvernemnek kevés valódi szerepe volt például a tüzérséghez vagy a légierőhöz képest. A sztálingrádi mesterlövészek közül egyébként nem is Zajcev, hanem egy Anatolij Csekov nevű fiatal katona volt a legsikeresebb (a szovjet sajtó szerint 256 ellenséges katonával végzett), aki még a csata vége előtt elesett. A világháború legsikeresebbnek mesterlövésze pedig nem az orosz, hanem a finn hadseregben szolgált: Simo Häyhä a finn téli háború alatt 505 szovjet katonát ölt meg.

Zajcev érdemeinek kidomoborítására a propaganda hajlandó volt eltúlozni a szerepét. Jó példa erre Erwin König őrnagy, a „legjobb német mesterlövész”, akit állítólag Zajcev ölt meg. „Königet ma sokan valós személynek tekintik, annak ellenére, hogy a német iratokban, sajtóban utalás sincs ilyen nevű mesterlövészre.” – mondta Jochen Hellbeck. „Az őrnagyot valószínűleg csak a szovjet propaganda alkotta meg, hogy méltó ellenfelet találjanak ki Zajcevnek, és hogy hangsúlyozzák, hogy Sztálingrádnál a legjobb német csapatokat győzték le, kidomborítva a Vörös Hadsereg teljesítményét.” Bár Zajcev emlékirataiban tényleg szerepel egy utalás egy „Koning” nevű német mesterlövészre, aki a berlini mesterlövész-iskola vezetője volt, azonban a német források nem tudnak ilyen nevű tisztről.

A figura egyébként az Ellenség a kapuknál című filmben is megjelenik: Königet egy bajor arisztokrataként ábrázolják, akit kifejezetten Zajcev ellen küldtek. David Robbins Patkányháború című regényében Zajcev ellenfele pedig egy Heinz Thorvald nevű SS-ezredes, azonban ekkoriban az SS-nél nem szolgált ilyen rangban mesterlövész.

(A részletek eredeti szerzője: Zubor Zalán)