ferke
Lopakodó farkas (matyikogaleria)
A meteorológiában a tél kezdetét az első jelentősebb havazás napjától szokás számítani, amikor a hó nem olvad el azonnal, hanem megmarad a felszínen. A tájképnek ez a fehér színbe borulása november végén, december elején szokott esedékes lenni. Ebben az időben azonban nemcsak a hó keseríti meg az életünket, hanem az alacsony hőmérséklet is. Sokszor mondják az idősebbek: hej, milyen farkasordító hideg reggelre ébredtünk! Ez sajátosan magyar nyelvi kifejezés.
Amikor már mindent vastag hótakaró borít, az állatok az erdőben és a hegyekben nem jutnak élelemhez. A természet pusztulásra ítéli őket. Az élelmesebbje azonban nem nyugszik ebbe bele, fölkeresni az emberlakta helyeket, a tanyákat, a falvakat, sőt olykor a városszéleket is, hogy élelemhez jusson. Így tett valaha a farkas is. Többnyire csordákba verődve, de olykor egyedül is élelem után indult. Ilyenkor fülsiketítő ordítása verte fel a csendet. Nos, innen ered a farkasordító elnevezés.
(Wikipediából): A farkas vagy szürke farkas (Canis lupus) a ragadozók családjába tartozó, kutyaféle állat. Belőle háziasították a kutyát (Canis familiaris). Tágabb értelemben farkasnak neveznek a kutyafélék (Canidae) családján belül több más fajt is: ezek a prérifarkas (Canis latrans), a vörös farkas vagy rőt farkas (Canis rufus) és a sörényes farkas (Chrysocyon brachyurus).
Gréczi Margit: Farkas (21x28 cm)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése