Választás - alulnézetben

A Világ egyik legjobb választási vicce:
- Tudod, drágám, mindig is kíváncsi voltam, hányszor csaltál meg – így a férj lefekvéskor a bombázó feleségének. Én csak háromszor, mindegyik új titkárnőmet kipróbáltam, de csak egyszer-egyszer.
- Hát jó – így a nő -, bevallom. Háromszor én is.
- Elmesélnéd, édesem?
- Emlékszel, mikor nem kaptunk kölcsönt a házépítéshez, és Te teljesen  búskomor lettél? A bankigazgató felajánlotta, hogy ha elmegyek a lakására megbeszélni a feltételeket …
- Igen, igen. Megértelek. Azért ez szép gesztus volt tőled, drágám, hogy megmentetted a családi fészket. Azóza is ebben a szép családi házban élünk. És aztán másodszor?
- Emlékszel, amikor beteg voltál, és csak Párizsban lehetett megműteni? És nem volt elég pénzünk a műtétre.  Nos, akkor a sebész felajánlotta, hogy ha elmegyek a lakására …
- Ez az áldozat is csodálatos volt a részedről, drágám! Nagyon hálás vagyok érte! És harmadszor?
- Hááát… Emlékszel, amikor polgármester akartál lenni? És senki sem hitte, hogy belőled polgármester lehet, mert az akkori polgármester kiválóan dolgozott. Csak én hittem. 
- Igen, emlékszem.
- És egy évvel a választás előtt a felmérések szerint hiányzott ezerkétszáz szavazatod…

A melegek önfelvállalási világnapjára - október 11.

Kelet-Kárpátalja nevezetességeiből - Kőrösmező 7/7

Kőrösmező nevezetességeiből

  I. és II. világháborús magyar katonatemető

·            Több száz, az I. és a II. világháborúban elesett osztrák–magyar és magyar honvéd van eltemetve a Tatár-hágó lábánál, a kőrösmezői temetőben. A sírjaikat jelző betonkeresztek többsége az idő martalékává vált, és egyre többen temetkeztek rá a helyi temetőben lévő egykori katonasírokra. Magyarország Honvédelmi Minisztériumának anyagi támogatásával a Vigyázók Had- és Kultúrtörténeti Egyesület önkéntesei a minisztérium szakembereinek segítségével feltárták az egykori sírokat, majd kitisztították a terepet, és új keresztekre cserélték a régieket. A felújított katonatemetőt ünnepélyes keretek között szentelték újra 2014. október 29-én.

A temetőszentelésen a Vigyázók Had- és Kultúrtörténeti Egyesület önkéntesei mellett jelen volt a Honvédelmi Minisztérium (HM) küldöttsége Maruzs Roland alezredes vezetésével, Magyarország Beregszászi Konzulátusának képviseletében Szalipszki Endre főkonzul és Faragó László konzul, az Ungvári Főkonzulátus képviseletében pedig Vida László konzul, valamint dr. Brenzovics László, a KMKSZ elnöke, továbbá a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola képviseletében Csatáry György és Dobos Sándor, továbbá Eduard Zelinszki, Kőrösmező polgármestere és Franc Ignác, a KMKSZ Kőrösmezői Alapszervezetének elnöke és sokan a még ma is tíz százalékban magyarok lakta Kőrösmező lakosai közül.

Az ünnepség kezdetén Bíró András, a Vigyázók Egyesület kárpátaljai tagja elmondta, az I. világháború idején több száz magyar, osztrák és német nemzetiségű katonát hantoltak el a kőrösmezői temetőben. Közülük a mai napig 160 katona sírhelyét sikerült azonosítani. A II. világháborúban újabb hadisírok jelentek meg a régi keresztek mellett. Akkor legkevesebb 90 magyar honvédet kísértek a kőrösmezői temetőbe utolsó útjára.

          Az I. világháború idején a Magyar Királyság területéről besorozott 3 797 000 katona közül mintegy 661 ezer halt hősi halált, 743 ezer megsebesült és több mint 700 ezer esett hadifogságba.

Az első a kőrösmezői temető, melynek érdekessége, hogy rengeteg svábos nevet lehet látni sírjain. Most kb. 800 magyart tartanak számon az egész településen – régen ez a szám persze sokkal nagyobb volt, ám még régebben arányaiban kevés magyar élt itt. A kettő közötti ugrás Mária Terézia tevékenységének köszönhető. Ő ugyanis rengeteg svábot telepített ide, határvédelmi célokból. Ezek a svábok aztán nem meglepő módon nem az itteni ruszinokba, huculokba olvadtak be, hanem magyarok lettek.

            A temető legfelső része egy első világháborús sírcsoport. Állapota igen rossz. Közelebbről megnézve pedig látszik, hogy az idő vasfogán túl más is közrejátszott ebben. Szembetűnő, hogy valamikor jelölt sírok voltak ezek. Kalauzunk, kárpátaljai barátunk elmondta, hogy a front előrenyomulásával szovjet katonák rongálták meg, verték le a névtáblákat, felsőbb utasításoktól nyilván nem függetlenül 1944-45-ben. A sírcsoport előtti keresztről is lefeszítették az emléktáblát, a korpuszt megrongálták. Ma is így van.