Dobó megtört, beteg öregember lett a börtönben,
Bornemisszát felakasztották, Mekcseyt parasztok lincselték meg.
A
várat 1552-ben vette ostrom alá a török egy nagyszabású hadjárat részeként.
Alig 2100 katona és a várba menekült civil nézett szembe Nagy Szulejmán 75
ezres seregével és félelmetes ostromágyúival. A magyarok diadala hatalmas
jelentőséggel bírt: hittel, reménnyel és büszkeséggel töltötte el nemcsak a
török kezében vergődő országot, de az egész keresztény világot. A győzelem után
összeállított jegyzék az egyetlen forrás, amelyből a közrendű várvédőkről is
információt szerezhetünk.
A
Gárdonyi által is szerepeltetett főhősök életéről és további sorsáról viszont
jóval több ismerettel rendelkezünk. Történetük korántsem felemelő.
Dobó István az ostrom után komoly
birtokadományokban és rangemelésekben részesült, 1552 novemberében
Mekcsey Istvánnal együtt felmentését kérte a vár vezetése alól. A következő
évben erdélyi vajdává nevezték ki, ebben a tisztségében igyekezett megtartani a
területet I. Ferdinánd hűségén. Ám 1568-ban, felső-magyarországi főurak
Habsburg-ellenes felkelése kapcsán az akkor már idős Dobót is meggyanúsították.
A következő évben Sopronba csalták, ahol elfogták, és börtönbe zárták. Hetven
esztendős korában szabadult 1572-ben, az akkori börtönviszonyoknak is
köszönhetően megtörten, betegen. Még abban az évben elhunyt. A csontjain
elvégzett vizsgálat alapján idős korában köszvényben szenvedett. Egyébként markáns arcú,
magas, erős férfi volt: 178-182 centiméterre becsült magasságával jó
tíz centivel kiemelkedett átlagos kortársai közül.
Az
ostrom után Bornemissza Gergely is több
királyi adományban részesült Abaúj és Sáros megyékben, illetve Eger környékén.
1553 márciusában átvette az egri vár és a püspöki javadalmak kezelését. Az Egri
csillagok főhőse kétszer házasodott, de egyik feleségét sem hívták Évának. Első
felesége, Fügedi Oláh Erzsébetről nem tudunk sokat. De 1554 januárjában már
halott volt, amikor az egri vitéz megülte második lakodalmát az egri várban
Sigér Dorottyával. Bornemissza János nevű gyermeke – aki Gárdonyi művében Jancsikaként
szerepel – e második házasságból születhetett. A következő évben azonban egy
csapásra minden megváltozott. 1554 novemberében a füleki basa adóztató katonái
ellen indult, de (Mező)Keresztesnél, Csincse határában csatát vesztett, és az
oszmánok fogságába esett. A budai pasa tömlöcébe zárták, rokonainak nem
sikerült kiváltaniuk. Később Konstantinápolyba szállították, ahol a hírhedt
Héttoronyban raboskodott. Bár maga a nádor is közbenjárt szabadulása érdekében,
a törökön győzött a bosszúvágy: Ahmed pasa, Eger várának egyik sikertelen ostromlója
kivégeztette: 1555 szeptemberében felakasztották.
Mekcsey István sorsa még ennél is szomorúbb.
Miután saját kérésére felmentették a vár vezetése alól, 1553 februárjában
otthonába indult az ostrom fáradalmait kipihenni. Amikor út közben Várkony faluba
érkezett, „útra való segítségöt kére". Fát és egyéb szekereket követelt a
falubeliektől. A parasztok megtagadták a kérést, és igencsak rossz szemmel
néztek az egyre nagyobb hangon és vehemenciával követelő Mekcseyre. Olyannyira,
hogy egyikük fejszével a homlokára sújtott, majd dárdát döftek Eger hősének a testébe.
(Forrás: Hír 24. - 2013. dec. 22.)