Reményi Ede a nemzet hegedűse születésének évfordulójára - - - - - 1828. január 17.

                    1828. január 17-én született Miskolcon Reményi Ede hegedűművészünk, eredeti nevén, mint Hoffmann Ede. Még gyerekként elkerül szüleivel Egerbe, ahol a cisztercieknél tanul. A bazilika karnagya tanította  hegedűre és felfigyelve tehetségére 1843-1846. között Pyrker János érsek támogatásával folytatja Bécsben zenei tanulmányait, és ennek végeztével előbb Győrben, majd Pesten ad koncertet. Gróf Széchenyi István ajánlatával kerül ki előbb Párizsba, majd Londonba.

          A szabadságharc alatt Klapka hadtestében szolgál, ezt követően Görgei tábori hegedűse lesz. A világosi fegyverletétel után emigrálni kényszerül, Törökországon, Franciaországon keresztül Angliába kerül. Itt Jersey szigetén ismerkedik meg Viktor Hugóval. 1855-ben Amerikában koncertezik.

          Felesége kérvényére és Liszt Ferenc közbenjárására 1859-ben amnesztiát nyer Ferenc József uralkodótól, így hazatérhet Magyarországra. A pesti Nemzeti Színházban tartott koncertjén eljátszotta a tiltott Rákóczi indulót, ezért két hónap eltiltással büntetik. Koncert körútján bejárta a felvidék településeit, Munkácson megismerkedett Plotényi Nándor (1844-1933) hegedű- és zongoraművésszel, aki tanítványa, majd koncertjeinek kísérője lett.

         Liszt, Brams és Wagner kortársaként fellépett Magyarországon kívül Törökország, Afrika (Egyiptom), Ázsia és Ausztrália városaiban amíg Londonban 1864-ben Viktória királyné udvari hegedűse lett.

          Koncertjeinek bevételéből jelentős összeget fordított jótékonysági célokra, így támogatásával állítottak szobrot Pesten Petőfi Sándornak (Duna-part) és Széchenyi Istvánnak.

          Hazájában 1891-ben visszatérve adott még közel 50 koncertet, majd  családjával Amerikába vándorolt és ott is élt élete végéig.

          A nyughatatlan természetű Reményi Ede 1898. május 15-i fellépésén, San Franciscóban a pódiumon érte a halál. Holttestét New Yorkban az Evergreen temetőben helyezték végső nyugalomra két gyermeke jelenlétében, de felesége betegsége miatt nem lehetett ott a temetésén, amelyen megjelent Edison, a híres feltaláló is. Felesége a miskolci születésű Fáy Gizella, apja a virtuóz Fáy Antal zongoraművész volt.

Ismertebb dalai közül néhány:
      Repülj fecském.
      Hull a fának a levele.
      Isten hozzád édes, Isten hozzád kedves, visznek engem a sírba.

          A lexikonok születési helyeként hol Egert, hol Miskolcot tüntették fel, és a dátumok is eltérően szerepeltek. Reményi Ede születése 100. évfordulója megünneplésére készülő Lévay József Egyesület igazgatója, Bank Sándor derítette ki kutatásai során a pontos időpontot, 1828. január 17-ét. A Miskolci Szemle 1928. 7-8-9. számában emlékeztek meg a világhírű muzsikusról. 1928. december 9-én avatták márványtábláját, amelyre egy német művész által róla készített plakett másolata került. Készítője a budapesti Ficzek Károly öntő, művész volt és amely a miskolci Zenepalota koncertterme előterében található.

Ezen kívül a Petőfi és Meggyesalja utcák között viseli nevét utca Miskolcon, emléktáblával jelölve. A Miskolczi Napló 1914. március 4-i száma adta tudtul, hogy letétként a Borsod-Miskolczi Múzeumban helyezték el nagyértékű naplóját, amelynek sajnos azóta nyoma veszett. Ebben a naplóban volt található az 1860. szeptember 16-án a gömöri Rimaszombatban tartott koncertje után Tompa Mihály (1817-1868) költő által bejegyzett versrögtönzése, amely nem szerepel költeményei kiadásaiban. Befejezésül álljanak itt e sorok:

        "  Húzzad! Húzzad
        De vidúlást és felejtést
        Ne adj nékünk a hangokban,
        Hogy bánkódjunk - emlékezzünk,
        Sebünk szívünk fájjon jobban!

        A bút, ezt a terhes felhőt
        Bűvös dallod szét ne űzze!
        De rendítő zengelmiben
        még olajat önts a tűzre. -
            Húzzad! Húzzad!! - "

 (Bejegyezte: Bodnár László)

Arany János és Reményi Ede

A szabadságharc száműzött zenészét rendkívül melegen fogadta a magyar közönség. Nagykőrösön az 1859 májusában adott nagysikerű hangversenye után bankettet rendeztek a tiszteletére. A hangversenyen és a banketten is jelen volt Arany János, aki akkor a kőrösi gimnázium megbecsült tanára volt. A banketten született Arany János ,,Reményinek” című verse, amelynek a születéséről egy Szász Károlynak írt versben később így számolt be a költő: ,,.. rossz verset írtam… lakomán voltunk, s Reményi kezembe nyomta az albumát… így majdnem rögtönöznöm kellett”. 

A költő túlságosan kritikusan nyilatkozott verséről. A nyolc soros, három szakaszos vers mindent elmond Reményi életéről, karrierjéről, a szabadságharcban való részvételétől kezdve egészen az emigrációig, ahol játékával hírnevet szerzett a magyaroknak a nagyvilágban.

Reményi ekkor kezdődő barátsága továbbra is megmaradt Arany Jánossal. 1865-ben például a száműzött Victor Hugó dagerrotip képmásával ajándékozta meg a költőt.

Reményi Ede jogosan tartotta rokonléleknek magát Petőfi Sándorral. Ő kezdeményezte 1860-ban egy Kiskunhalason adott hangversenye után a Petőfi-szobor felállítását a fővárosban. A szoboravatásra Arany János is nagyon készült. Sajnos azonban 1882. október 15-én az országos hírű alkalmon egyikük sem lehetett jelen. Reményi Ede különböző őt ért igazságtalan vádak miatt külföldre távozott, Arany János pedig már halálos beteg volt. A nagy költőt abban a díszmagyarban temették el, amelyet a szoboravatásra csináltatott.

A szoborünnepség szónoka Jókai Mór ezt írta a szoboravatásról. ,,(Ez) a legdrágább szobor a kerek földön, mert a legnemesebb ércből van öntve: csupa hegedűszóból készült.”

 A Duna-partján álló Petőfi-szobor nemcsak a lánglelkű költőre, de a kiváló hegedűművészre, Reményi Edére is emlékeztethet bennünket ma is. 

(Szigeti Márta kiegészítése)

Kodály Zoltán születésnapjára, dec. 16. Kodály Zoltán életének első szakasza

A 20. századi magyar zene meghatározó egyénisége. Életcélja volt, hogy hazájában mindenkihez eljusson a letisztult ősi népművészet, és hogy Európa is megismerhesse nemzeti kultúránk valódi értékeit. Az általa meghirdetett jelszó, "A zene mindenkié" valóságos nemzeti programmá vált, és meghatározóan formálta a népművelés és az iskolarendszer felépítését.

1882. december 16-án született Kecskeméten. Szülei maguk is műkedvelő muzsikusok voltak, az édesapa hegedült, az édesanya zongorázott, énekelt. Ez a családi környezet keltette fel már kisgyermek korában zene iránti vonzódását.

            1884-ben az édesapját mint vasúti tisztviselőt Kecskemétről Galántára,

           1892-ben pedig Nagyszombatra helyezték. Így gyermekéveit Galántán töltötte, középiskolai tanulmányait pedig Nagyszombaton végezte. Önerőből tanult zongorázni, hegedülni, brácsázni, gordonkázni. Játszott a gimnáziumi zenekarban, és énekelt a templomi kórusban is.

     1900-ban, 18 éves korában Budapestre került, s pályát választott. Szülei jogásznak szánták, végül mégis a Tudományegyetem bölcsészkara mellett döntött, de még ugyanabban az évben beiratkozott a Zeneakadémia zeneszerzési szakára is.

1905-ben megkapta magyar-német szakos tanári diplomáját, s

1906-ban Bölcsészdoktori címet szerzett "A magyar népdal strófaszerkezete" című munkájával.

           25 évesen elfoglalta tanári pozícióját a Zeneakadémián, s így már ekkor hatalmas tudásanyaggal és tapasztalattal rendelkezett, melynek birtokában Bartók Bélával közösen kidolgozták zenepolitikai és nemzetnevelő programjukat. Bartók és Kodály művészi tevékenységét ugyan azonos célok vezérelték, alkotói érdeklődésük is lényegében megegyezett, zenéjük, életművük jellege mégis merőben más természetű.

            1910 ismét egy jelentős dátum az életében. Feleségül vette Sándor Emmát, aki hűséges, méltó társa volt, s akivel boldog házasságban élt 49 évig, felesége haláláig. A következő évek komoly megpróbáltatást jelentettek számára emberileg és művészileg egyaránt.

      1920-as években már számos művét játszották itthon és külföldön, a hazai kritika azonban nem hozsannázott.

     1923-ban, első hatalmas sikerét Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 50. évfordulójára írt művével, a Psalmus Hungaricummal aratta.

            1926-ban a Háry János című műve újabb világsikert aratott, s e műve által a magyar népdal már nemcsak az iskolákban, hanem a színházakban és a hangversenytermekben is helyet kapott.

            1926 után Kodály évről évre egyre elismertebb zeneszerzővé vált. Nemzetnevelő munkájára is kezdett felfigyelni az ország. Zeneszerzői munkássága nyomán, amelynek alapjává a népdalt tette, újjászületett a magyar zene.

            1930-ban, New York-ban bemutatják a "Marosszéki táncok" című zenekari művet Toscanini vezényletével.

            1931-ben, szerzői estjén bemutatták a "Mátrai képek”, a Márta-vidéki népdalokból formált nagyszabású vegyes kari kompozíciót, melyben a népi életből vett képek elevenednek meg.

     1933-ban komponálta egyik legnépszerűbb zenekari kompozícióját, a "Galántai táncok"-at a Budapesti Filharmóniai Társaság alakulásának 80. évfordulójára.

Kodály Zoltán 1967. március 6-án halt meg. Halálával mind a magyar, mind az egyetemes zenekultúrát pótolhatatlan veszteség érte. Hozzátartozók, jó barátok és tisztelők sokasága kísérte el utolsó útjára a Farkasréti temetőbe az európai hírű zeneszerzőt, a minden művében és tettében lelkes pedagógust, az elkötelezett magyar hazafit.

Erkel Ferenc emlékezete

          Emlékét számtalan intézmény, utca, tér, civil szervezet őrzi. Néhány példa:

Bélyeg: Születésének 140. évfordulóján jelentette meg a Magyar Posta.

Színház: Budapesten színház (a Magyar Állami Operaház Erkel Színháza), az

Erkel Ferenc-díj: 1852-ben alapították

Múzeum: Szülőháza Gyulán

Közterület: Budapest, Győr, Gyula, Siófok, Szombathely, Zalaegerszeg

Iskola: Budapest VI. és XIX. kerület, Dunavarsány, Gyula, Karcag, Miskolc, Pápa, Újfehértó

Művelődési ház: Budakeszi, Demecser, Gyula, Kecskemét

Emléktábla: Budapest, Gyula

Festmény, rézkarc: Barabás Miklós, Gyöngyi Giergl Alajos, Pollák Zsigmond

Szobra: Budapest-Operaház, Gyula

Civil szervezet: vegyeskar Budapesten, Fehérgyarmaton, Gyulán; kamarazenekar Budapesten, ifjúsági fúvószenekar Gyulán

Rendezvény: 1921 óta rendszeresen megrendezik az Erkel Ferenc Sakk Emlékversenyt szülővárosában, Gyulán.

Film: Keleti Márton rendezésében 1952-ben

Bélyeg: Születésének 140. évfordulóján jelentette meg a Magyar Posta

Érem: Születésének 200. évfordulóján 5.000,- Ft-os emlékérmet adott ki a Magyar Nemzeti Bank (tervező: ifjabb Szlávics László)

(megjelent: 2013-ban) 

Erkel Ferec szobra Gyulán

Liszt Ferenc nemzeti hovatartozásáról

Liszt Ferenc: Doborján (Sopron vármegye, Trianon után: Raiding, Ausztria), 1811. október 22. – Bayreuth (Németország), 1886. július 31.; a 19. századi romantika egyik legjelentősebb zeneszerzője, minden idők egyik legnagyobb zongoraművésze. (Életéről az előző, emlékezetéről a július 31-ei, pozsonyi sikereiről, valamint a tőle származó idézetekről a november 26-ai feljegyzésemben írtam.)

Liszt Ferenc nemzetiségét számos életrajzi tanulmány tárgyalja. Míg a legtöbb életrajzi mű azt boncolgatja, hogy Liszt német vagy magyar nemzetiségű volt-e, olyan tanulmányokkal is találkozhatunk, amelyek azt állítják, hogy Liszt szlovák nemzetiségű volt, mivel Pozsonyban járt gimnáziumban. (A furcsa, hogy akkoriban Pozsony Magyarország egyik meghatározó városa volt, csak Trianon - 1920. június 4. - után csatolták Csehországhoz Bratislava néven. Csehszlovákia kétszeri szétesése után is Szlovákia fővárosa lett.) A zeneszerző nemzetiségének hovatartozása csak 1918 után lett igazából vita tárgya, 1918 előtt Lina Ramann (Liszt kortársa, biográfusa) három kötetes életrajza (Franz Liszt als Künstler und Mensch [Liszt Ferenc – a művész és ember]) teljesen elfogadottnak számított. Ramann – aki művében levezette a Liszt család eredetét, családfáját – állítása szerint Liszt „apja magyar volt, anyja osztrák”.

Liszt nemzeti hovatartozása a trianoni békediktátum után vált igazán viták tárgyává, mint fentebb már írtam. Ekkor lett Doborján az átcsatolt Őrvidék részeként Ausztria területe, nem sokkal ezután került Liszt szülőházára a német nyelvű emléktábla is. Ezt követően Peter Raabe 1931-ben megjelent kétkötetes, Liszt Ferenc című Liszt-életrajzában azt írta, a zeneszerző német eredete nem bizonyított. A hitleri nemzetiszocialista időszak (1933–1945) német szerzői mind Liszt Ferenc német származását hangsúlyozták. A vita a Liszt-emlékévben, 1936-ban csúcsosodott ki: számtalan cikk és tanulmány jelent meg, könyveket is írtak róla. Ekkor történtek az első tudományos próbálkozások is: anyakönyvi kivonatok tanulmányozása, családfák felállítása. Bár a kutatók ugyanazokat az iratokat vizsgálták, az eredmények ellentmondásosak voltak. Ennek oka a kutatók politikai pártállásával magyarázható. Liszt Ferenc doborjáni szülőházán ma két márványtábla található. Az egyiken, magyar nyelven, a következő olvasható: „Itt született Liszt Ferenc 1811. október 22-én. Hódolata jeléül a Soproni irodalmi és művészeti kör.” Ezt a táblát a zeneszerző jelenlétében leplezték le 1881. április 7-én. A másik táblán német nyelvű felirat olvasható: (fordítása) „Itt született 1811. október 22-én Liszt Ferenc. Ezt az emléktáblát a német nép állította a német mesternek.” E táblát 1926-ban a német birodalmi kormány, az osztrák szövetségi kormány és a burgenlandi tartományi kormány állította.

Liszt Ferenc magát magyarnak tartotta, ezt számos kijelentésében meg is erősítette. Az egyik legjelentősebb bizonyíték az, hogy bár hosszú ideig élt Párizsban, Weimarban és Rómában, soha nem vette fel sem a francia, sem a német, vagy az olasz állampolgárságot, de soha nem volt osztrák állampolgár sem. Utazásai során minden alkalommal magyar útlevelet használt, az illetőségi hely, amely útlevelében szerepelt, Sopron volt. Továbbá Liszt gyermekei is magyar állampolgárok voltak, ez egy 1845-ös leveléből derül ki: „Mivel az én gyermekeim apjuk állampolgárságát … követik, tehát akár akarják, akár nem, magyarok.” (Liszt Lamennais abbénak írt levele)^.

Liszt minden származására vonatkozó kijelentésében magyarnak vallotta magát, de mivel alig használta, problémái voltak a magyar nyelvvel. Ismeretes többek közt az 1823. május 1-jei pesti koncert plakátja, melyet sajátkezűleg készített. De erre utalnak az 1838. évi pesti árvíz kapcsán tett cselekedetei és nyilatkozatai, melyben magyarnak vallotta magát. Apja, Liszt Ádám családnevét a pozsonyi gimnázium anyakönyvébe is Lisztnek és nem Listnek írták be. 1823-ban kiállított útlevele is magyar volt, és saját magát magyarnak vallotta. Egyetlen olyan feljegyzés sem maradt fenn, melyben azt állította volna, hogy osztrák vagy német lenne. (Forrás: Wikipedia)
LISZT KÜLFÖLDI BÉLYEGEN:

NOSZTALGIA - TIZENHÁROM ÉVE TÖRTÉNT Capriccio Zenekar koncertje Balatonalmádiban - 2012. aug. 28.

   

A Pálinka Napok programjában Török Ádám és a Mini Trió koncertje szerepelt 19.30 órától. Ettől eltérően a budapesti Capriccio Zenekar lépett fel, és a magyar szokásoktól eltérően a közölt időponthoz képest 6 perccel korábban kezdett, Török Ádám pedig csak a második részben szerepelt.

Erről az a kiváló szovjet vicc jut az eszembe, amikor Iván nagy boldogan újságolja Szergejnek, hogy: Azt írta a Pravda, hogy Leningrádban, a Szmolnij előtt személykocsikat osztogattak.

–Szergej: Nem a Pravda írta, hanem az Iszvesztyija!

–Iván: Az mindegy, a lényeg a fontos, hogy Leningrádban a Szmolnij előtt személykocsikat osztogattak.

–Szergej: Nem olvastad pontosan, mert nem Leningrádban, hanem Moszkvában, és nem a Szmolnij előtt, hanem a Vörös téren!

–Iván: Nem az a lényeg, hanem, hogy személykocsikat osztogattak.

–Szergej: Tényleg nem olvastad pontosan, mert nem személykocsikat, hanem teherautókat, és nem osztogattak, hanem fosztogattak! A többi azonban stimmel.

De mi nem így jártunk! Az este folyamán egy nagyívű, kiváló koncertet hallottunk, amire a koronát Török Ádám blokkja tette rá. (Ez utóbbival külön bejegyzésben foglalkozom.)

  Az első három külföldi számnál már bemutatta frontemberük, Kyru, hogy a rekedtes hangja kiváló a választott számokhoz.

            De a Mindegy, hogy mennyibe kerül c. nemrégen megjelent saját kislemezükről bemutatott slágergyanús számnál bontakozott ki igazából a zenekar. Dübörgött a zene, az erőteljes ének, „…a kevés is lehet nagy ár!” meggondolandóan szállt a Megyehegyen keresztül egészen Veszprémig.

            Az ötödik számnál kigyulladtak a reflektorok, szállt a füst, sírt a gitár! – nekem nagyon tetszett. A hatodik szám újra slágergyanús saját szerzemény volt, és becsempészték a Balaton szót is a tenger helyett. Kiry mély átéléssel énekelte, mintha átélte volna valamikor: „Milyen sokszor mondtam neked, Ha játszol velem, én elmegyek!”. Itt is sírt a gitár, nagyon jól sikerült ez a dal is. A közönség is „kézzel foghatóan” élvezte, amit a zenekar frontembere azonnal le is reagált egy jól irányzott kérdéssel: Mindenki jól érzi magát?

            Kyru a gyors és a lassú számokat egyaránt kiválóan énekelte, ez bebizonyította a következő lassú számnál is. És a gitár sírása is a specialitásuk, ami ekkor is vitte a számot. Még az sem rontotta az élményt, hogy két meglett korú, nem kimondottan reprezentatív kinézetű hölgy kiugrott a sorból a színpad elé, és úgy vonaglottak, mintha akik ezzel a sámántánccal vissza tudnak fiatalodni.

Honlapuk szerint a zenekar 2000. tavaszán alakult azzal a céllal, hogy népszerűsítse a rhythm & blues, blues, rock és progresszív rock műfaj ismert és kevésbé ismert klasszikusait, valamint, hogy, saját számokkal bővítse a magyar zenei palettát. A zenekar az évek során egyre összeszokottabbá vált, annak ellenére, hogy folyamatos tagcserék jellemezték. Mára azonban kiforrott saját jellegzetes zenei világa, szívesen nyit az ismert amerikai blues zenék világa felé és azokat saját jellegzetes módján interpretálja, ám emellett rengeteg olyan dalt hallhatunk egy-egy kellemes hangulatú koncerten, amit maga a zenekar hozott létre.

2010-ben jelent meg első önálló szerzeményeket tartalmazó albumuk: Túlsó oldal címmel, amelyen olyan előadókkal dolgoztak már együtt, mint Török Ádám és Németh Károly, Póka Egon és Tátrai Tibor.

Tagjai: Radovics “Kyru” László, ének; Gazdag Viktor, gitár; Boateng Aaron, basszusgitár; Kecskés “Kecsi” András, ritmus gitár; Tóth “Diza” Dénes, dob.
(A bejegyzésem készült: 2012. szeptember 1-én.)

NOSZTALGIA - Rulett együttes utcabálja Alsóörsön, 2012. augusztus 19.

         Vártuk a Rulett együttes utcabálját, hiszen volt már vendég Alsóörsön, és akkor jól éreztük magunkat. Most azonban csalódtunk. Nem a műsorukban, hanem a hozzáállásukban. A feti kép 22.45-kor készült. Az utcabálra a rendezők 22.00 órára hívták Alsóörs lakóit, vendégeit. A Ghymes együttes csodálatos koncertjének befejezése után egy kövérkés ember kábeleket tekercselgetett a színpadon a legnagyobb nyugalomban. Fél óra elteltével, 22 órakor még mindig ez a látvány szórakoztatta a nagyszámú közönséget. Majd egyszer csak többen is elkezdtek tekercselgetni, pakolgatni a proletárdiktatúra idejéből ittmaradt tempóban. A zenekar "sómenje" 22.50-kor nagy megelégedéssel mondta a mikrofonba: "Milyen szépen összejöttünk". De nem azt, hogy elnézést bolond magyarok, akik tűritek ezt a veletek való packázást.

          22.55-kor azután elkezdődött a műsor. A "sómen" rögvest leszögezte, hogy Magyarország egyik legjobb együttesét halljuk. Ha lett volna humorérzéke, akkor azt is hozzátette volna, és a legbirkább közönségét látjuk.

          Szerény véleményem szerint attól, hogy egy műsorra külön nem kérnek belépőt, még nem jelenti azt, hogy ingyen van, hiszen jómagam is tízezreket fizetek üdülőhelyi díj címén. De még ha ingyen lenne is, ez elfogadhatatlan stílus. Gondolom, a gázsi kifizetésénél figyelembe vették, hogy egy teljes órát késtek, mert legalább az el nem végzett munka "gyümölcsét" élvezhették a zenekar tagjai, ha már az erkölcsi kártérítést a közönseg nem kaphatta meg még egy bocsánatkérés erejéig sem!!!

NOSZTALGIA - Búgócsiga együttes utcabálja Balatonfüreden - 2013. augusztus 5.

          Nyolc óra előtt pár perccel érkeztem a balatonfüredi móló előtti Kisfaludy Színpadhoz, hogy 8 órától részt vegyek a Bógócsiga egyettes utcabálján. Nagy volt a várakozásom, mert még nem ismertem őket. A nézőtér nagyon foghíjas volt, a szinpadkép pedig 8 óra 5 perckor így nézett ki.  De nemsokára a fehér gatyás úr odament a mikrofonhoz, és elmondta, hogy a nagy melegre tekintettel fél órával később kezdenek. Hogy kinek volt melege, azt nem mondta, de lehet, hogy a zenekar többi tagjának, akik a strandon vagy a környéken bőven található sörözők egyikében hűtötték magukat. A várakozás alatt sétáltam egyet a Tagore sétányon a Balatonfüredi Borhetek sátrai között, mely a tópart legnagyobb és legrégebbi ilyen rendezvénye.

          Mire visszaértem, már sokan voltak, és éppen a Hungária együttes Vízparti twistparti című száma hangolta a közönséget. Az utóbbi években többször jártam utcabálokban, és sokról írtam is, ezért meglepő volt, hogy a most hallott számok nagy részét más zenekarok nem szokták előadni. De ezek is kiválóan illettek a hangulatba. Volt rekedt hangszín, füstköd, közönség megénekeltetése, sőt a gyerekekkel is kísérleteztek a Kedvesen című  "örök" slágerrel. A tánc nem igen bontakozott ki nagyobb méretekben, de a szépszámú közönség jól szórakozott az inkább koncertre hasonlító esten.

Sztálin másik arca

Maria Jugyina Venjaminovna (szül: 1899.) zongoraművész a sztálini Szovjetunió egyik legkülönösebb polgára volt, talán egyedül ő tarthatta meg az egyéniségét, a különcségét, extravagáns természetét, mert a többieket egyformára gyúrta a rendszer. Én gyűjtöm a magyar vonatkozásokat, Jugyina azért is kedves nekem, mert ő játszott először Bartókot a Szovjetunióban.

A művésznő és a generalisszimusz  kapcsolatának bemutatását Végh Alpár Sándor – Köznapló c. írásának részletével mutatom be:

„Sztálin legkedvesebb dalát, a Szulikót is szeretem, ám aki iránt már-már szerelmet éreztem, a furcsa életű orosz pianista: Marija Jugyina.

            Furcsa történet keringett róla a negyvenes években. A zeneértő Sztálin egy este Mozart A-dúr (K 488)-as zongoraversenyét hallgatta a rádióban. Olyan hatással volt rá, hogy sírva fakadt. Telefonált a rádióba.

–Ki játszotta az előbb Mozartot – kérdezte.

–Marija Jugyina.

–Nagyon tetszett. Megvan ez a darab lemezen?

–Igen, Sztálin elvtárs!

–Akkor küldjék át holnap reggel a Kremlbe!

            A rendező nem mert szólni, hogy élő koncert volt. Jugyina és a zenekar már indult volna haza, de így mi lesz. Lemez sehol.

            Mindenki reszketett a rémülettől, kivéve Jugyinát. De ő egyedi eset volt, számára az óceán csak térdig ért. A kritikus Szolomon Volkov szerint a zenészek elővették hangszerüket, újrajátszották a zongoraversenyt. A technikusok felvették, a lemezgyárban kipréselték egyetlen példányban, és reggel ott volt Sztálin asztalán.

            Jugyina hamarosan kapott egy nagy borítékot húszezer rubellel. Irtózatosan nagy pénz volt ez akkoriban. Sztálin küldte.

            Jugyina választ írt: Köszönöm a segítségét, Joszif Visszarionovics. Imádkozni fogok Önért éjjel-nappal, és kérem az Urat, bocsássa meg a nép és az ország ellen elkövetett nagy vétkeit. Az Úr irgalmas, s megbocsát majd. A pénzt annak az egyháznak adtam, amelyhez tartozom.

            Fölbélyegezte, és postára adta.

            Sztálin elolvasta a szokatlan levelet, de nem reagált. Szemvillanása elég lett volna, hogy Jugyinát letartóztassák, állítólag már megvolt a parancs is, ám Sztálin hallgatott. Jugyinának nem esett bántódása. Az ő felvétele volt a lemezjátszón, mikor dácsájában Sztálint holtan találták. Utoljára őt hallgatta.

            Legendás történet. Jugyinát mégsem ezért szeretem.

            A magyarok közt gyakran elhangzik: „nem ismer se Istent, se embert”. Jugyina mindkettőt ismerte. Nyakában keresztet hordott, s koncertjein az első hang leütése előtt mindig keresztet vetett. Felért azzal, mintha orron pöckölte volna a politikai rendőrség tejhatalmú, vérszomjas főnökét, Beriját.

            Pályája végén a darabok előtt Paszternák-verseket olvasott fel. … Megígértették vele, hogy többé nem olvas fel Paszetrnákot, de legközelebb is az ő verseivel indított.

            Minden pénzét a szegényekre költötte. Befogadta, ruházta őket, míg ő hajléktalanok módjára élt. Egy idő után csak feketében lépett fel – és tornacipőben. Táskájában revorvert hordott. Meg van töltve, mondta, és igazat mondott. …

            Bátor volt. Óriási hatása volt a közönségre. Nagy élete 1970-ben ért véget.”

(Találtam: Magyar Nemzet, 2013. június 29.)

Köszöntöm A zene világnapját - - - június 21. (1982 óta)

Beremendi-Schultz Henrik koncertje - Nagykőrös, 2025. május 16. 17 óra

Mindenkit szeretettel várunk

 

Monteverdi születésnapjára - 1567. május 15. Magyar vonatkozása

   Monteverdi szobra Budapesten, az Operaházon
      Claudio Monteverdi nagy jelentőségű olasz zeneszerző. 1590-1612 között Mantuában a herceg szolgálatában állt mint énekes, hegedűs, majd karmester. Első nagy művei Orfeo (1607), majd Arianna (1608) c. operái. 1613-tól a velencei Szent Márk-templom karnagya. Művészetének csúcspontját élete utolsó éveiben alkotott operái (Ulisse, de különösen Poppea megkoronázása; 1642) jelentik. Nemcsak az itáliai (elsősorban velencei) operaiskolára, hanem a műfaj egész fejlődésére alapvetően hatott. Az opera műfajának első jelentős képviselője. Madrigáljai a műfaj csúcspontjai. (Forrás: Új Magyar Lexikon)

          1595-ben a zeneszerző feleségül vette Claudia Cattaneo énekesnőt, az egyik udvari zenész lányát. Közben Vincenzo mantovai herceg már a török elleni hadjáratra készülődött: rokonát, II. Rudolf császárt, magyar királyt akarta megsegíteni. A herceg a magyarországi hadjáratot nagyszabású erődemonstrációnak szánta. Nem sajnálta a pénzt a költségekre: csak saját kísérete ezerötszáz főt tett ki és a zenészeit is magával vitte.

          Monteverdi indulása előtt fiatal feleségét Cremonába küldte az apai házba, ugyanis távolléte alatt a herceg a zenészeknek csak fele annyi fizetést juttatott, mint normál esetben. A hadjárat előkészületei a zeneszerző pénztárcáját sem kímélték: magának kellett gondoskodnia útiruháról, felszerelésről és az esetleges zenélések alkalmával az illő öltözékről. Végül Baldassare doktor segítette ki fiát anyagilag: amellett, hogy nála maradhatott a felesége, még pénzt is küldött számára.

      A herceg és hadserege Innsbruckon, Linzen, Prágán és Bécsen át érkezett meg Magyarországra.

Esztergomnál és Visegrádnál táboroztak le egy rövid időre. A sereg elfáradt a hosszú úton, és a katonák harci kedve is alábbhagyott, ráadásul járvány ütötte fel a fejét köztük. Hogy a muzsikusoknak a herceg ilyen körülmények között hogyan vette hasznát, nem lehet tudni. Monteverdi sokat látott és tapasztalt az utazás során, a tábori élet különleges élményt jelentett számára, amelyet később a Tankréd és Klorinda párviadala című madrigáljában (amelyet újabban szcenírozva, operaszínpadokon is szoktak játszani) elevenített fel újra. Muzsikájával sikerült lenyűgöznie a törököket is: a török források nagy tisztelettel emlékeztek meg a mantovai basa csodálatos művészéről. Hazaérkezésükkor Monteverdi rögtön nekilátott, hogy újjászervezze a szétzilált zenei életet. 
(Forrás: Wikipedia)

Payer András halála évfordulójára - - 2011. március 31.

            Payer András (Budapest, 1941. július 31.–Budapest, 2011. március 31.) énekes, zeneszerző, a magyar könnyűzenei élet meghatározó alakja. Apja hivatását folytatva ő is gyógyszerész lett, de korán elkezdett foglalkozni a zenével. 1961-től a magyar könnyűzenei élet meghatározó alakja volt szerzőként és előadóként egyaránt. Jóformán az egész magyar élvonal énekelte, illetve énekli dalait. Számtalan dalát vitte sikerre Németh Lehel, Záray Márta, Vámosi János, Kovács Erzsi, Koós János, Toldy Mária, Sárosi Katalin, Zalatnay Cini, Aradszky László, Magay Klementina, kezdeti korszakában Koncz Zsuzsa, Szécsi Pál, Korda György, Katona Klári, Németh József, Mikes Éva, Komár László. Hofi Géza első sikeres nagylemezének jelentős részét is ő írta. Az együttesek közül az 1960-as és 1970-es években az Omega, az Illés, a Bergendy-együttes, valamint a Magyar Rádió Big Bandje is műsorán tartotta a Payer-dalokat, akárcsak később a fiatalabb generáció együttesei (Cotton Club Singers, Republic). 

Legnépszerűbb szerzeményei

Ó, egy Alfa Romeo, Annyi arc ismerős, Találkozás, Gedeon bácsi, Könnyek nélkül, Felmegyek hozzád, Még egyszer, Almát eszem, Nincsen olyan ember, Isten veled szomorúság, Nem születtem grófnak.

Más szerzőtől ő vitte sikerre a Minden jót, Mónika! című számot.

Az Annyi arc ismerős című életműkiadványa 45 esztendő dalterméséből mintegy 90 felvételét tartalmazza. Számos színdarabhoz írt zenét, valamint a legkitűnőbb magyar dzsessz-rock zenészekkel kortárs mai magyar költők verseit is megzenésítette.

1991-től Zsámbékon élt, ahol vállalkozásba kezdett. A leukémia elleni harcban alul maradt. Halála előtt is fellépett, régi slágerei ma is sikert aratnak. Zsámbéki temetésén csaknem ezren jelentek meg, a zenei élet, a művészvilág színe-java.

Elismerései

• MeRTon életműdíj(1999)
• Záray Márta - Vámosi János Díj (2003)

Lajtha László emlékére halála évfordulóján - 1963. február 16.

Élete (röviden)

          Budapest, 1892. június 30. – Budapest, 1963. február 16.) magyar zeneszerző, népzenekutató.

          A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Herzfeld Viktor és Szendy Árpád növendéke volt. Zenei tanulmányait Lipcsében (1910), Genfben (1911), majd több alkalommal Párizsban folytatta, ahol Vincent d’lndy tanítványa volt. 1913-ban a budapesti Tudományegyetemen közgazdasági doktorátust szerzett, ugyanez évben a Magyar Nemzeti Múzeum hangszertárának őre lett. Népzenegyűjtő tevékenységét az 1910-es évek elején kezdte meg, együttműködve Bartókkal és Kodállyal. Egy ideig a Néprajzi Múzeum igazgatója is volt. 1919-től a Nemzeti Zenede tanára volt, 1945-49-ig pedig igazgatója. Sírja Budapesten a Farkasréti temetőben található. (Ohman Béla alkotása)

            A XX. század első felének Bartók Béla és Kodály Zoltán mellett legjelentősebb magyar zeneszerzője, népzenekutatója és zenepedagógusa – általában így határozzák meg Lajtha László zenetörténeti helyét. A kép azonban ennél jóval árnyaltabb, hiszen zongoraművész volt, karmester, egyházzenész, hangversenyszerkesztő és zenei ismeretterjesztő, hangszertörténeti szakember, a nemzetközi kultúrdiplomácia kiemelkedő alakja, hazai és európai tudományszervező… Életének sok-sok szála összetéveszthetetlenül egyedi szövedéket alkot. S bár munkássága sok tekintetben valóban rokon a nála egy évtizeddel idősebb Bartókéval és Kodályéval, legalább ugyanannyira különbözik is az övékétől.  Máig tartó mellőzöttsége, meg nem értettsége nagyrészt éppen annak köszönhető, hogy egészen egyéni utat járt be. 

Elismerések, díjak

1951-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, de nem zeneszerzőként, hanem népzene gyűjtésért. A díjjal járó összeget a még szegényebben élő zenészek közt osztotta szét. 1955-ben a Francia Akadémia levelező tagjává választotta.

Emlékezete (a teljesség igénye nélkül)

Iskolát neveztek el róla Budapest-Csepelen, Budapest-Pesterzsébeten, Jánoshalmán, Szentesen

Utca őrzi a nevét: Budapest 18. és 20. kerületében.  

A 2. Magyar Hadsereg emléknapja - Ezekre a dalokra meneteltek a Dón-folyó felé katonáink - Február 9.

Horthy Miklós katonája vagyok

Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája.

Vígan élem katonaéletem nincsen gondom másra.

Masírozok káplár úr szavára, úgy gondolok az én violámra!

Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája.

Masírozok káplár úr szavára, úgy gondolok az én violámra!

Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája.

Masírozok káplár úr szavára, úgy gondolok az én violámra!

Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája.

Masírozok káplár úr szavára, úgy gondolok az én violámra!

Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája.

Horthy Miklós, édesapánk

Horthy Miklós, édesapánk

Küldj el a csatába!

Büszke leszel fiaidra,

A magyar bakákra.

Egy szál se, de egy szál se

Marad az ellenségből,

Még az Úristen is de vígan

Néz le ránk az égből!

Horthy Miklós ha felül a fekete lovára

Volly István feldolgozása

Horthy Miklós ha felül a fekete lovára

Elvágtat a küzdők vonalába;

A két szeme játszadozik örömébe’,

Lova lába habot ver az ellenség vérébe’.

Horthy Miklós udvarában van egy rezgő nyárfa,

Földre hajlik anak minden ága.

Ágyúgolyó töredezi le az ágát,

De sok szőke, barna kislány várja a babáját.

Horthy Miklós ha felül a hófehér lovára

Vágtat véle hej, Oroszországba;

A két szeme játszadozik örömébe’,

Letörli a szemünkről a bánatos könyeket.

Horthy Miklós sej-haj

Horthy Miklós, sej-haj, azt írta a levélbe,

Hogy a honvéd mindig menjen előre.

Mert a honvéd bakának nincs párja,

A Hazáért sej-haj, a legjobb katonája!

Gyalog megyek én, de mindenhová elérek,

Mindenfelé várnak a magyar legények.

Megmutatjuk, ki a legény a gáton,

Magyar honvéd, sej-haj, a legjobb a világon!

Horthy Miklós hadat üzent Sztalinnak

Horthy Miklós hadat üzent Sztalinnak,

Kardot kötött minden magyar bakának.

A kardomnak, hej, rózsafa a nyele,

Rá van írva Horthy Miklós jó neve.

Beüzent az orosz Horthy Miklósnak,

Hagyjon békét – ha jót akar – Sztalinnak!

Hej, de Horthy nem ijedt meg Sztalintól,

Ott a honvéd, megvédi a muszkától!