Állati szerelem

Ördögpirula

Pozsaróc (Pozsarevác - Passzarovici)

Pozsaróc/Pozsarevác/Passzarovici (szerbül Пожаревац / Požarevac, törökül Pasarofça, németül Passarowitz, régi magyar nevén: Passaróc vagy Pozsaróc) város Szerbiában, a Branicsevói járás központja. Belgrádtól 80 km-re délkeletre található.

Lakosainak száma: 47 000 (2003).

Nevének eredete

Nevének jelentése: „tűzváros”.

Története

Első említése 1476-ból való.

Itt kötötték meg a pozsareváci békét 1718. július 21-én, amelynek következtében a Történeti Magyarország területén megszűnt a török uralom.

Miloš Obrenović herceg 1819-ben itt élt.

1842-ben a helyi színházban mutatták be a Balkánon először a Romeó és Júliát, William Shakespeare művét.

Ismert emberek

Itt született Slobodan Milošević volt szerb elnök.

(Elsődleges forrás: Wikipedia)

A passzarovici (pozsareváci) béke története

1718. július 21-én kötötte meg az Oszmán Birodalom a Habsburgokkal és a Velencei Köztársasággal a pozsareváci békét, mely egyezmény a Serenissimával négyéves, Béccsel pedig kétesztendős háborút zárt le. A szerződés értelmében Magyarország egésze felszabadult a török uralom alól.

Az 1699-es karlócai békét megelőző háborúban a Szent Liga döntő győzelmet aratott az oszmánok felett. Ennek köszönhetően a Habsburgok uralmuk alá vonták Magyarország és Erdély területét, a Velencei Köztársaság pedig a Peloponnészoszi-félszigetet hódította meg. Az Oszmán Birodalom azonban nem mondott le az elvesztett területek visszaszerzéséről, és miután 1710-11-ben kedvező eredménnyel háborúzott Nagy Péter cár (ur. 1682-1725) ellen, III. Ahmed szultán (ur. 1703-1730) utasítást adott egy Velence elleni háborúra. Az időpont alkalmas volt, Ausztria, az egykori Szent Liga egyik legerősebb tagja ugyanis kellőképpen kimerült az 1701 óta zajló spanyol örökösödési háborúban.

A Damat Ali nagyvezír által vezetett 70 000 főnyi oszmán sereg 1714 decemberében elözönlötte a félszigetet, és alig száz nap alatt bevette a velenceiek összes erődjét. Mivel a Serenissima sem szárazföldön, sem tengeren nem tudott hatásosan védekezni, a törökök előbb a Johann Matthias van der Schulenburg által védett Korfu, majd Dalmácia partjai ellen indultak, de a szigetnél és Senj váránál egyaránt vereséget szenvedtek. Az oszmán kudarcok ellenére a Habsburg Birodalom szomszédságában zajló hadműveletek nyugtalanították Bécset, ezért III. Károly (ur. 1711–1740) 1716 áprilisában – Velence oldalán, XI. Kelemen pápa támogatásával – belépett a háborúba.

A fővezéri posztot a korábbi török és spanyol örökösödési háborúban kiemelkedő teljesítményt nyújtó hadvezér, Savoyai Jenő kapta meg, aki már a hadműveletek elején szembekerült Damat Ali pasa mintegy 120 000 fős hadseregével. A Habsburg tábornok gyakorlatilag az első összecsapás során megvívta a háború döntő ütközetét, ugyanis 1716. augusztus 5-én, Pétervárad mellett megsemmisítő vereséget mért a nagyvezírre. Miután Damat Ali elesett a csatamezőn, Savoyai Jenő a kaotikus állapotba került hódoltsági területek ellen vonult, októberben elfoglalta a Bánság központját, Temesvárt, majd 1717 első hónapjaiban bevette Belgrádot is. A császári erők mélyen benyomultak Szerbiába, és az Olt folyóig megszállták Havasalföldet is, a központi területeken erősödő török ellenállás, és az európai egyensúlyt féltő nyugati hangok azonban megállásra késztették az uralkodót.

A három háborúzó hatalom követei 1718. július 21-én, az Észak-Szerbiában fekvő Pozsaróc (szerbül: Pozsarevác, németül Passarowitz) városában kötöttek békét, mely nagyrészt a harctéren elért eredményeket tükrözte. Velence katonai vereségei folytán elveszítette az 1699 után megszállt Moreát, egyedül azokat az erődöket tarthatta meg, melyeket Damat Ali annak idején nem tudott elfoglalni. Ezzel szemben a Habsburg Birodalom abszolút győztesként köthetett békét, és megszerezte a felszabadított Bánságot, Szerbia északi részét, valamint a középkori Szörényi Bánság területét.

A pozsareváci békét követően úgy tűnt, a Török Birodalom hamarosan végleg kiszorul majd a Duna-medencéből, „Európa beteg embere” azonban még korántsem volt olyan állapotban, hogy a nagyhatalmak könnyűszerrel elbánjanak vele. Ilyen szempontból maga III. Károly is alábecsülte az oszmánokat, amikor 1737-ben Oroszország oldalán újabb háborút indított a Porta ellen. A király személyes vezetésével vívott kétéves háborúban végül a Pozsarevácnál megszerzett területek többsége elveszett; kivételt egyedül a Temesi Bánság jelentett. Magyarország számára ugyanakkor sem a pozsareváci, sem az 1739-es belgrádi béke nem hozott pozitívumot, a Bánát ugyanis nem került magyar közigazgatás alá, hanem – állandó német betelepítések mellett – nagyrészt katonai határőrvidékként szolgálta a birodalom biztonságát. 

(Forrás: Wikipedia, Szerző: Tarján M. Tamás)

A képeket 2017-ben készítettem

A Kommunizmus áldozatainak emléknapjára - február 25.

            A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja (szokásos említése: A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja) megtartását a Magyar Köztársaság Országgyűlésének 2000. június 13-án elfogadott 58/2000. (VI. 16.) sz. határozata rendelte el, annak emlékére, hogy Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát 1947-ben ezen a napon jogellenesen letartóztatták, és a Szovjetunióba hurcolták. E nap kapcsán egy konkrét személyen keresztül kívánom bemutatni a kommunizmus mindennapjait. Választásom Vorosilovra, a két elemit végzett politikusra, hadvezérre, a Szovjetunió marsalljára esett. A második világháborút követően 1945–47 között Magyarországon kulcsszerepet játszott a szovjet katonai hatalom megszilárdításában és a kommunista hatalomátvétel előkészítésében, a magyar kommunista rezsim megalapozását segítette, irányította, felügyelte, mindezt mint a győztes hatalmak Szövetséges Ellenőrző Bizottságának magyarországi elnökeke. (E napi másik bejegyzésemben foglalkozom részletesen és érdekesen viselt dolgaival.)

            1945. január 20-án a szövetséges hatalmak részéről is ő írta alá a fegyverszüneti egyezményt Moszkvában Gyöngyösi János magyar külügyminiszterrel. Legalább részben a Szövetséges Ellenőrző Bizottság nyomására történt a magyarországi németek kitelepítése, bár ezt a felelősséget Vorosilov és a SZEB később igyekeztek elhárítani maguktól.

            Miután 1945. október 7-én – szovjet meglepetésre – nem a Magyar Kommunista Párt, hanem a Független Kisgazdapárt nyerte a nagy-budapesti törvényhatósági választást, Vorosilov – Sztálin utasítására – azt akarta elérni, hogy a november 4-ére kitűzött országgyűlési választásokon a különböző pártok egy blokkban induljanak. Magához kérette Nagy Ferenc kisgazda elnököt, és először 45%-ot, majd 47,5%-ot ajánlott neki a képviselői helyekből. A Kisgazdapárton belül azonban Kovács Béla vezetésével valóságos palotaforradalom indult az alku ellen, de tiltakozott az Egyesült Államok és Nagy-Britannia is. Végül nem lett közös lista, és a kisgazdák 57,08%-os eredménnyel megnyerték a választásokat.

            Vorosilov nyomására azonban a kisgazdák közösen alakítottak kormányt a kommunistákkal, a szociáldemokratákkal és a Nemzeti Parasztpárttal. November 9-én készen állt a kormánylista, amelyben Kovács Béla kapta volna a belügyminiszteri posztot. Vorosilov még aznap jelentést küldött Moszkvába. A Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottsága megtárgyalta, és beavatkozásra szólította fel Vorosilovot. Feladatul kapta, hogy a belügyminisztériumot a kommunisták számára kell megszerezni és a két munkáspártnak miniszterelnök-helyettesi posztokat kell biztosítani. November 11-én Vorosilov még elfogadta volna Kovácsot belügyminiszternek, ha a rendőrséget felügyelő államtitkár posztját a kommunista Farkas Mihály kapja. Rákosi Mátyás, az Magyar Kommunista Párt főtitkára azonban hallani sem akart ilyen engedményről, és elégedetlenek voltak a szociáldemokraták is. Vorosilov és Puskin szovjet nagykövet beavatkozásai nyomán végül a kommunisták kapták a belügyminisztériumot, és a 18 tárcát sem a választási eredmények alapján osztották fel. 1947. február 25-én – az egyre erősödő sztálinista terror részeként – a kommunistákkal szembeni kiállása miatt, a megszálló szovjet katonai hatóságok, Kovács Béla megválasztott magyar országgyűlési képviselőt  letartóztatták és a Szovjetunióba szállították, és nyolc évig nehéz körülmények között fogvatartották. Ez az esemény fontos volt a kommunista hatalomátvétel előrehaladása szempontjából, és kijózanítólag hatott számos magyar politikusra, akik előtte még bíztak a magyar politikai rendszer demokratikus úton maradásában. Mások számára pedig bizonyítékot jelentett arra a várakozásukra, hogy kommunista egyeduralom következik.

            Vorosilov nyilvánosan is részt vett a magyarországi közéletben, mivel a Szovjetunió Kommunista Pártja elnökségének tagja is volt, például megjelent a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusán, ahol díszvendégként fogadta Rákosi Mátyás, Gerő Ernő és Nagy Imre.

            Magyarországi tevékenységének elismertségét mutatja, hogy 1945 és 1962 között a budapesti Stefánia út, 1950 és 1962 között az esztergomi Kis-Duna sétány neve Vorosilov út volt. A proletárdiktatúra idején Magyarországon nagyon sok településen volt Vorosilovról elnevezett utca, sőt egy forrás szerint még 2006 márciusában is volt ilyen a következő településeken: Battonya, Bikács, Nyékládháza, Sámsonháza, Tarnazsadány. (Wikipedia)

Rakott palacsinta

Csaplár-Bócz Lajosné (Horváth Ágnes) készítette (Nagykőrös, 2023. február 3.)

Técsy Zsolt (házigazda) tanulja a fogásokat.

Puskás László - Korculai képek 2/2.

Kommentár nélkül  

 

Mátyás (Jégtörő Mátyás) napjára - február 24.

Simon Mihály: Téli táj (olaj; 40x80)

            Az emberek képzelete Mátyás apostol ünnepe és a közeledő tavasz között kapcsolatot teremtett, így lett a szentből Jégtörő Mátyás, mert az ő szekercéje töri meg a jeget, a tél hatalmát.

Népi megfigyelések
A gazdálkodók, a természet közelében élő szőlősgazdák előtt ismert volt az időjárás és a termés szoros összefüggése, innen eredő megfigyelések:
- Mátyás feltöri a jeget; ha nem talál, akkor csinál, ha meg talál, akkor ront.
- Ha az idő havas volt, búzát, árpát, zabot vetettek a jó termés reményében.
- A gazdasszonyok pedig sárgarépát, petrezselymet, borsót, azzal indokolva, hogy akkor nem eszi meg a féreg a magvakat.
- Azt is mondták, ha esik az eső, akkor elveri a jég a termést, a szőlő pedig savanyú lesz.
- Mátyás a halászoknak is jeles napja, ekkor kezdenek ívni a csukák. Az ezen a napon fogott csukát a nép "Mátyás csukájá"-nak nevezi, és egész évre bő hal-fogást ígér.
- A Mátyás-napi időjárásból nemcsak az éves termésre, hanem a tojásszaporulatra is lehet jósolni. Egyes vidékeken a Mátyás-napi libatojást megjelölték, vagy nem is költették ki, mert úgy tartották, hogy az e tojásból kikelt liba szerencsétlenséget hoz, de lehet, hogy hibás vagy nyomorék lesz. Másutt verekedősnek, marakodósnak tartották.
- A hideg idő jó termést jelent, a szeles pedig kevés tojást.
- Mátyás apostol a halászok védőszentje is. Ezért a Mátyás napján fogott hal az egész évi szerencsés halászat előjele.
- Ha nem esett a hó, vagy eső ezen a napon, akkor a Szeged környéki öregasszonyok harmatot szedtek. A harmatos lepedőt a tehénre terítették, hogy jól tejeljen, és mindig tele legyen a sajtár.
- A juhászok életéhez is hozzánőtt a Mátyás-nap. Kivételek csak a szökőévek, mert ilyenkor Mátyás-ugrás következik be, azaz Mátyás 25-ére esik.
- Ha Mátyás éjszakáján fagy, akkor még negyven fagyos éjszaka következik.
- A pásztorok azért is várták szívesen Mátyást, mert elhajtotta a havat, a legelő megtarkult, kilátszott a fű a hó alól, és a meddőséggel mehetett a legelőre a juhász (meddő juhokkal). Amikor szabályozták az ellést, úgy irányozták, hogy Mátyáskor jöjjön be az ellés.

          Az időjárási regulákon kívül Szent Mátyás néhány kalendáriumhoz kötött történetnek is hőse: Erre egy példa:

            A hagyomány szerint az Úr Mohácsra küldte Mátyást jeget törni, a szekcseiek azonban megállították, és pálinkával leitatták. Ezután a szent visszafordult, és elmaradt a jégtörés. Aztán Isten Gergelyt küldte el, akit viszont a báriak borral itattak meg. Végül Józsefet küldte el az Úr, és ő baltájával meg is törte a Duna jegét.

Ismert szólás: "Topogva jár, mint Mátyás után róka a jégen."

Benkő László: Téli táj (szül: 1926;  olaj, fa; 60x80)

Megszívlelendő mondások

Puskás László - Korculai képek 2/1.

   

>(2017-ből)