Hogyan látná Arany János a TV-t?

Arany János után szabadon

 Este van, este van: elpihen a világ!
 Tévé előtt gunnyaszt mind az egész család.
 Villog a képernyő, rombolja az elmét,
 Sokan ebben lelik életük értelmét.
 Csapong a hülyeség, az eget sodorván:
 Horror, krimi, thriller az összes csatornán.
 Frankenstein, Dracula, örülnek a kölykök,
 A mama kedvence: nyafka Golden Girlök.

 Véres, vajas-kenyér a temető falán,
 Batman-ok jönnek egymás után.
 Reggeltől estéig örömüket lelik
 Ahogy a gengszterek egymást ütik-verik.
 Étkezés helyett is a Supermant nézik,
 Még a "dolgukat" is, bilin ülve végzik.
 A képernyő elől el nem mozdulnának,
 Napfényt, fákat, mezőt, talán nem is látnak.

 Háziasszony nem főz, nincs helye panasznak,
 Wrigley gumit rágnak, rája Colát isznak.
 Zúg a rock-popzene, ártalmas a fülnek,

Hónapról hónapra egyre csak hülyülnek.
 Gyereket nevelni? Eszükbe sem szökik,
 Sokkal egyszerűbb, ha tévé elé lökik.
 Ott aztán fejlődik, egyre okosodnak,
 Sokan nem hogy írni, de olvasni sem tudnak.

 Tévé előtt hasal, a kiszolgált kutya,
 Évek óta nézi, azért olyan buta.
 Haza jön a gazda,  ;munkából fáradtan,
 Felbont egy üveg sört, s tévé elé huppan.
 Üveges szemekkel bámulja a krimit,
 Éppen egy kispapnak szúrják ki a szemit.
 Autók nyikorognak, robbannak a házak,
 Kéjelegve nézi, amint torkot vágnak.

Emberevő cápa, kisgyereket fal fel,
 Akit fürdés közben, szüleitől mart el.
 Élvezi a család, Hasfelmetsző Jack-et,
 S hogy kell beváltani, fedezetlen csekket.
 Bankot kirabolni, csupán egy pillanat,
 Tisztviselő rendőrt, lövik, mint a nyulat.
 Spriccel, folyik a vér, a padló is síkos,
 Ilyenkor a  tévét kikapcsolni tilos!

 Egyik gyerek titkon, apja zsebébe nyúlt,
 Hátha talál benne almát, netán kisnyúlt.
 Egyiket sem leli: helyettük a halál:
 Csőre töltve nehéz belga pisztolyt talál.
 Fegyver nélkül járni életveszély máma,
 Hálával gondolnak "Nagy Amerikára"!

 Hogy ez hová vezet, leírni is félek,
 Ettől "nemesedik" a gyermeki lélek!
 Pisztoly, bicska, bomba és egy rozsdás bökő,
 Így ragyog előttünk "egy új és szebb jövő"!

A magyar kultúra napjára - január 22.

          Kölcsey Ferenc százkilencven éve, 1823. január 22-én szatmárcsekei birtokán  tisztázta le Hymnus című költeményét. Ennek emlékére 1989 óta január 22-e a magyar kultúra napja.

            Himnusznak az ókorban a vallásos jellegű, imaszerű énekeket hívták, melyek az istenek, a templomok és az istenként tisztelt uralkodók, hősök tiszteletére születtek. A kereszténységben minden vallásos (liturgikus, liturgián kívüli) lírai dalt így neveznek. A legrégebbiek bibliai eredetűek. A keresztényüldözés megszüntetésével a himnuszköltészet nagy lendületet vett, a kiemelkedő egyházatyák egész sora írt, például: Aranyszájú Szent János, Naziánzi Szent Gergely, Szent Ambrus, Nagy Szent Gergely, Aquinói Szent Tamás.

            Kölcsey idejében a kor szelleme meghatározó volt, hiszen a nemesi ellenállás egyre erőteljesebben bontakozott ki. Nyomtatásban először 1829-ben az Auróra című folyóiratban jelent meg "A magyar nép zivataros évszázadaiból" alcímmel. Erkel Ferenc egy pályázatra komponált hozzá zenét, a bíráló bizottságban ott volt Vörösmarty és Szigligeti Ede is. 1844. július 2-án mutatták be a pesti Nemzeti Színházban.

            Kölcsey e verse tulajdonképpen a nemzet történetének sajátos értelmezése, mely – mint magyar himnusz – a múlt század óta erős hatással van a nemzeti gondolkodásra. Könyörgéssel indul, Isten könyörületét kéri a bűnei miatt joggal bűnhődő nemzetnek. A rákövetkező négy strófa a múlt felidézése, előbb a régi dicsőségé, melyet Árpád és Mátyás neve fémjelez, azután a gyászos századoké, a tatás-, s törökdúlásé. Ezután felidézi a jelen állapotát. Nem lát kivezető utat, megelégszik egy újabb könyörgéssel: Isten segítségét várja a bűneiért már megfizetett magyarság felemeléséhez. Kölcsey e verse alapján pesszimistának tűnik, ugyanakkor országgyűlési beszédeiben és értekezéseiben főként önelemzésre és cselekvésre szólítja fel a nemzetet.
              A nemzet himnuszává csak a Habsburg-idők után válhatott, de különlegessége, hogy a világon ez az egyetlen ilyen mű, amit semmilyen állami dokumentum nem tett kötelezővé, a magyarság mégis himnuszának tekinett. 1989 óta szerepel az alkotmányban.

(Alapnak felhasználtam a Veszprémi 7 Napban, 1998. január 15-én megjelent írásomat.)

Ágik köszöntése

Reggelire küldöm

Az ünneplésre küldöm:

Az

Egészségügy alulnézetben

Okos gondolatok

Ilyen az igazi tél

Melyik magyar város ez?