Árpád-házi Szent Margit halála napjára - január 18.

Sík Sándor: Himnusz Szent Margitról

Mosogat a konyhán a királylány, Szívében az égi bárány.

Halat is tisztít, követ is súrol. Példát vesz a szelíd Úrtól.

Margit! Sápadtnak látszol, Sápadtan virágzol, Ugye, valaki vezet,

Valaki fogja a kezed, Szíved lánggal ég,

Jézus, Jézus a tiéd!

Kihalt a város, sötét a föld és messze még az ég.

De nem magányos, akinek Jézus fogja a kezét.

Oltár előtt térdel a királylány, Nézi őt az égi bárány.

Hazája bűnét egymaga bánja, Hajnalig tart az imája.

Szegény királylány, magyar hazádért égő áldozat.

A bárány lakomáján a mérhetetlen boldogság fogad!

             Nemzeti dinasztiánk egyik szentje, 1270. január 18-án halt meg. A katolikus egyház e napot tette ünnepnapjává.

            A tatárok elől a dalmát tengerpartra menekülő szülők – IV. Béla és felesége, Laszkárisz Mária bizánci királylány – fogadalmat tettek, hogy saját maguk és országuk szabadulása esetén születendő gyermeküket, ha az leány lesz, Istennek ajánlják fel. Margit Klisszában (ma: Klis; Horvátország) látta meg a napvilágot 1242. január 27-én. Amikor három és fél éves lett, a veszprémi domokos apácák zárdájába került. A rend ekkor még csak néhány évtizede létezik, női kolostoraik a belső, misztikus jámborság őrhelyei voltak. A veszprémi kolostor – Bertalan püspök alapítóleveléből kiolvasható – 1240-ben már készen állott, és lakott volt. A tényt az is bizonyítja, hogy a tatároktól elszenvedett muhi vereség után a királyi családdal Dalmáciába menekülők között öt veszprémi apáca is található. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy a kislány Veszprémbe, a Séd völgyi zárdába került.

            Margit társnőitől semmiben sem akart különbözni. Ha jobb minőségű ruhát volt kénytelen magára venni, a konyhába sietett, hogy ott a kormos fazekak mosogatása és a felszálló por ruháját befeketítse. A hét veszprémi év alatt kezdte a cilíciumviselést (vezeklőöv) is.

            Tízéves korában átköltöztetik a főváros, Buda melletti Nyulak szigetére (ma: Margit sziget), hogy a családhoz közelebb legyen. Itt fokozottabban sanyargatta testét, lelkét. Példának idézek a 13. században íródott Legendáriumából: "Megfürödni pedig vagy az ő lábait megmosni bokáinak fölötte az ő szemérmességének, tiszta szüzességének miatta, ez őneki mindenestől idegen vala". A betegek ápolásában is kitűnt.

            Magyarország – a tatárdúlás ellenére is – nagyhatalomnak számított, így keresték barátságát. A szövetség megpecsételésének leggyakoribb módjának az uralkodóházak közötti házasságkötést tartották. Anjou Károly, IX. (Szent) Lajos francia király öccse, majd a lengyel király is jelentkezett Margit kezéért. Az ország és a család számára is legelőnyösebb kérőt, Ottokár cseh királyt – Európa akkori egyik hatalmának uralkodóját – Béla el is kísérte a zárdába. A tizennyolc éves hercegnő ekkor még nem tette le a végső, ünnepélyes fogadalmat, így a pápával kiváló kapcsolatokat ápoló uralkodónak könnyű lett volna megszereznie a Szentszék felmentését. A találkozón Ottokár kedveskedni akart Margitnak, így szépségét kezdte dicsérni. Erre ő azt válaszolta, hogy inkább levágatja az orrát, mintsem ilyen szemtelenségnek még egyszer kitegye magát. Néhány év múlva IV. (Kun) László a magyar hadsereggel Habsburg Rudolf mindössze ötszáz lovast számláló csapatának megsegítésére sietett. A morvamezei csatában maga Ottokár is elesett, a Habsburgok felemelkedése pedig elkezdődött. Örök talánya marad a történelemnek az a kérdés, mi lett volna a Habsburg-család, valamint Magyarország későbbi sorsa, ha Margit ebben az időben Prágában a Hradzsin úrnője?

           Margit elgyötört teste azonban huszonhét éves korában súlyos lázba esett, s tizenkét napi szenvedés után – 1270. január 18-án – elhunyt. Sírjánál a temetés után számos csoda történt, ezért bátyja, V. István király (uralkodott: 1270–72) felterjesztette szentté avatását. Ismeretlen okból azonban a kérés nem teljesült sem akkor, sem később, amikor Károly Róbert (uralkodott: 1310–42), Hunyadi (I.) Mátyás (uralkodott: 1458–90), III. Ferdinánd (uralkodott: 1637–57) is ugyanezzel a kívánsággal fordult Rómához. Végül 1789-ben hivatalosan is engedélyezték tiszteletét, majd 1943-ban XII. Pius pápa szentté avatta.

            Sírját mintegy 250 évig a zarándokok rendszeresen látogatták. A török 1541-ben elfoglalta Budát. Előtte az apácák elhagyták a kolostorukat, Margit földi maradványait előbb Nagyváradra, majd Nagyszombatba, végül Pozsonyba menekítették. 1615-től a pozsonyi klarisszák (női ferencesek) apácák őrizték Margit csontjait.  1782-től II. József német-római császár, magyar király csak a tanító és a betegápoló szerzetesrendeket engedélyezte. Ekkor a klarissza apácákat is elbocsátották. Ezután Margit évszázadokon keresztül gondosan őrzött földi maradványainak nyoma veszett. A Margit-szigeten lévő jelképes sír arra emlékeztet, hogy egykor itt helyezték „örök nyugalomra” a sokat szenvedett királylányt.

Ady Endre: Szent Margit legendája (részlet)

Vallott nekem a Nyulak-szigete

Regék halk éjén. Ime a titok:

Királyi atyja klastromba veté

Legendák szűzét, fehér Margitot.

Álom-leány volt: egy fojtott sikoly.

Ájulva hullt egy durva szó miatt.

S robogtak a királyi udvaron

Hajrázó, vad, bozontos férfiak.

……….

És Jézusnak áldozzák Margitot,

Ki ott halt meg a Nyulak-szigetén.

Képek:

–Városkapu dombormű, Abony (2000)

–Szent Margit szűz (Illusztráció a Pannonhalmán őrzött Legenda Aurea Sanctorum című ősnyomtatvány 1482-es augsburgi kiadásból.)

–Margit-szigeti sírjára gyertyát teszek 2017 halottak napja előtt

–Molnár József: Árpád-házi Szent Margit halála (1857)

(Forrás: Részleteket felhasználtam a Veszprémi 7 Nap 1997. január 15-i számában megjelent cikkemből.)

Vörösmarty Mihály születésnapjára - 1800. december 1.

          Vörösmarty Mihály (Pusztanyék, 1800. december 1. - Pest, 1855. november 19.) Költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja.

          Egyik kedves versem első versszakával és egyik kedves szobrommal tisztelgek előtte:

Vörösmarty Mihály: A vén cigány
Húzd rá cigány, megittad az árát,
Ne lógasd a lábadat hiába;
Mit ér a gond kenyéren és vízen?
Tölts hozzá bort a rideg kupába.
Mindig így volt e világi élet,
Egyszer fázott, másszor lánggal égett.
Húzd, ki tudja, meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Szív és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
(1854)

            A költő leghíresebb szobra Budapesten – a róla elnevezett téren – található. A carrarai márvány ülőszobrot Kallós Ede alkotta 1908-ban, a haraszti mészkő talpazat építésze Telcs Ede. A mellékalakok 275 cm-esek. 330 cm magas szobor felirata a Szózat első sora: "Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar". Körülötte a társadalom minden rétegének képviselői énekelnek, Vörösmarty hallgatja. A bal sarokban a Szózat megcsendülésére a munkás leteszi pörölyét, átöleli a feleségét és a kisfiát. Egy kislány bokrétát tart, baljával megfogja a füzért tartó nő kezét, mellette díszmagyarruhás férfi, akihez leányka simul. Jobboldalt nőalak karján csecsemővel, előtte iskolásfiú. Öreg paraszt botjára támaszkodik, mellette zászlótartó. Kisdiák énekel. A szélen földműves és parasztlány áll. Hátul ülő úrilány és felnőtt diák, mellettük pásztorfiú. A jobboldalon párja egy parasztlány, idős asszony unokájával.

Az Országos Széchényi Könyvtár alapításának évfordulójára - nov. 25.

            Az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) Magyarország nemzeti könyvtára. Feladata a magyar és magyar vonatkozású írott kulturális örökség gyűjtése, feldolgozása, megőrzése és hozzáférhetővé tétele a kéziratos kódexektől a nyomtatott dokumentumokon keresztül az elektronikus kiadványokig.

            A gróf Széchényi Ferenc által 1802. november 25-én megalapított első nemzeti közintézményünk, az Országos Széchényi Könyvtár mintegy 15 000 nyomtatott könyvet, 1200-nál több kéziratot, sok száz térképet, címereket, metszeteket tartalmazott, s – más bel- és külföldi tékák mintájára – érmegyűjteménnyel is rendelkezett. Alapítóokmánya 1802. november 26-án nyerte el a királyi megerősítést, s 1803-ban Pesten nyitották meg a látogatók előtt. Az intézmény fenntartásához szükséges pénzügyi alap megteremtését a társadalom magára vállalta. Országgyűlési felhívásra a vármegyék és városok közönsége előbb önkéntes felajánlások, majd kötelező járulék formájában bocsátotta rendelkezésre a legszükségesebb összegeket. Emellett számottevő segítséget jelentettek egyes mecénások kisebb-nagyobb alapítványai is.

            A Magyar Nemzeti Múzeum klasszicista épületébe 1846–47 folyamán költözött be a könyvtár és a múzeum. 1949-ben Országos Széchényi Könyvtár néven az intézmény önálló lett. 1985-ben költözött új helyére, a fent látható Budavári Palota F épületébe

            A kiadókat utasítás kötelezi arra, hogy a megjelentetett műveikből ingyenes példányt bocsássanak a nemzeti könyvtár rendelkezésére. Az OSZK tehát minden Magyarországon megjelent nyomtatványból két kötelespéldányt kap, de gyűjt nem nyomtatott dokumentumokat is (kéziratok, hangzó anyag, floppy lemez stb.), mindig szem előtt tartva speciális gyűjtőkörét. Az ennek keretébe tartozó dokumentumokat „hungarikum”-oknak nevezzük. A könyvtár gyűjti a finnugor népcsoporttal, a szomszédos népekkel és országokkal kapcsolatos munkákat is.

            A könyvtár kb. 8 millió egységgel rendelkezik, ezekből több mint 2 millió a könyv, 300 000 az időszaki kiadvány (újságok és periodikumok), és közel 1 millió a kéziratok száma. A térképek száma körülbelül 200 000, a képek és metszetek száma 270 870, a hangzó anyagok száma pedig 16 000. Ezen kívül körülbelül 2,5 millió plakát és aprónyomtatvány található a könyvtárban. Az állományban helyet kapott még 220 000 dokumentum mikrofilmmásolata is.

            A könyvtár őrzi a legrégebbi magyar összefüggő szöveget, a Halotti beszédet, az első fennmaradt, ismert magyar verset, az Ómagyar Mária-siralmat, az első magyar törvénykönyv legrégebbi fennmaradt kéziratát (Decretum Sancti Stephani Regis), valamint 32 corvinát Mátyás király könyvtárából, Kölcsey Ferenc kézírásával a magyar Himnusz kéziratát, valamint számtalan Kossuth, Petőfi és Ady és más kéziratot. (Forrás: Wikipedia)

         (Gróf Széchényi Ferenc arcképét Johann Nepomuki Ender (1793–1854) alkotta 1823-ban. Papír, ceruza, toll és akvarell, 170x115 mm. Található: Magyar Tudományos Akadémia Művészeti Gyűjteményében)

A könyvtár a humor tükrében

Ady Endre születésnapjára - nov. 22.

          Ady Endre budapesti szobra három méter magas, több mint két méteres kőtalapzaton áll. Csorba Géza szobrász és Janaki István építész alkotása 1960-ból.

Ady Endre szülőhelyének eredeti neve Érmindszent. Később az Adyfalva nevet vette fel. A mai térképeken románul Ady Endre szerepel. 1877. november 22-én születet; Budapesten, Terézvárosban halt meg 1919. január 27-én. A 20. század egyik legjelentősebb magyar költője. A magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja. A műveltségről, irodalomról írt cikkei a fejlődést és a haladást sürgetik. Költészetének témái az emberi lét minden jelentős területére kiterjednek. Hazafi és forradalmár, példamutató magyar és európai. A szerelemről vagy a szülőföldjéről írt versei éppoly lényeges kifejezései az emberi létnek, mint a szabadság, az egyenlőség, a hit vagy a mulandóság kérdéseiről írott költeményei. (Forrás: Wikipédia)

Születésnapja alkalmából egy jellemző Ady-verssel köszöntöm.

A magyar Ugaron

Elvadult tájon gázolok:
Ős, buja földön dudva, muhar.
Ezt a vad mezőt ismerem,
Ez a magyar Ugar.

Lehajlok a szent humuszig:
E szűzi földön valami rág.
Hej, égig-nyúló giz-gazok,
Hát nincsen itt virág?

Vad indák gyűrűznek körül,
Míg a föld alvó lelkét lesem,
Régmult virágok illata
Bódít szerelmesen.

Csönd van. A dudva, a muhar,
A gaz lehúz, altat, befed
S egy kacagó szél suhan el
A nagy Ugar felett.

          „A magyar Ugaron”-ban a költő szemében a táj elátkozott föld, ahol minden és mindenki pusztulásra ítéltetett. Az 1905-ben írt vers nem “tájleírás”, a szimbólumba átváltó metafórák sora nem egy vizuálisan elképzelhető konkrét tájat ábrázol, sokkal inkább belső látásunkat ragadja meg riasztó látomásként. Feszítő, cselekvésre izgató ellentétek találhatók a költeményben: az elvadult táj, a vad mező szemben áll az ős, buja, szűzi földel, a szent humusszal: a szépséget jelképező illatával szerelmesen bódító virággal pedig a dudva, a muhar, az égig nyúló giz-gazok, a vad indák kerülnek szembe. A képek és a jelzők egyrészt a nagy lehetőségekre, a föld gazdag termékenységére utalnak, másrészt az elkeserítően kopár valóság, az eldurvult, műveletlen világ leverő élményét fejezik ki. 
(Forrás: Érettségi tételek elemzése)

Ganz Ábrahám születésnapjára - 1814. november 6.

Ganz Ábrahám (1814. nov. 6, Unter-Embrach (Svájc) – 1867. dec. 15, Pest) Apja református kántortanító volt, kilencen voltak testvérek. Édesanyját tízéves korában elveszítette, így már tizenöt évesen ácsmesternek tanult, majd Zürichben öntőinas lett. Húszévesen vándorútjára indult, bejárta szinte egész Európát: Franciaország, Németország, Ausztria, Olaszország gyáraiban dolgozott. Szülőhazájába visszatérve, Schaffhausenben (egy Rajna-parti városban) Georg Neher öntőüzemében is dolgozott, gyakorolta a mesterséget.

            1842 augusztusában érkezett Pestre. Itt a Széchenyi által kezdeményezett József Műmalom építéséhez állt be dolgozni. 1843-ban – öntés közben – a folyékony vas a szemébe fröccsent. Szemtanuk szerint ekkor a következőkkel kommentálta az esetet: „A fél szem oda, de az öntés sikerült". A ranglétrát végigjárta. Gépészként kezdte, majd egy idő múlva már nem csak javított, hanem maga is előállított gépalkatrészeket. Rövidesen „első öntőmester" lett a gőzmalom öntödéjében, majd az öntöde és a gépjavító műhely vezetője. Aztán összeveszett a tulajdonossal, és saját öntödét nyitott. az egykori Kórház (ma Ganz) utcában hét segéddel. Ekkor a lakosság szükségleteit szolgáló öntöttvas tárgyakat készítettek.

Az eredeti öntödében 1964-ig folyt a termelés. Ekkor a ma is látogatható Öntödei Múzeummá alakították (II. kerület, Bem u. 20.).

Az öntöde az 1848-as szabadságharc alatt ágyúkat és ágyúgolyókat öntött a magyar honvédseregnek. A szabadságharc leverése után Ganzot vád alá helyezték. Hat hét elzárásra ítélték, de a végrehajtását felfüggesztették. Ganz folytatta munkáját, és ez időben ismerte fel, hogy vállalata fejlődéséhez olyan termékekre van szüksége, amelyek nagy sorozatban (tömeggyártásban) készülnek. 1846-ban a Pest-Vác vasútvonallal Magyarországon is megkezdődött a vasutak építése. Európában ekkor kovácsoltvas abroncsú, küllős vasúti kocsikerekeket gyártottak. De Amerikában és Angliában már alkalmazták egy jobb kereket eredményező kéregöntést. Az így gyártott kerekek futófelülete keményebb, kopásállóbb. Ganz 1853-ban tudott először ilyet gyártani, és 1856-ban már szabadalmi oltalmat kapott a továbbfejlesztett eljárására. A kiváló minőségű termék iránt nagy volt a kereslet: a következő 10–15 évben Európa-szerte mintegy 60 vasúttársaságnak szállítottak. 1867. november 23-án előállították a százezredik kéregöntésű kereket.

De Ganz nem csak a vasutaknak szállított, hanem például hidak vas alkatrészeit is gyártotta (a szegedi híd darabjai között 5 tonnás darabok is voltak), valamint malomipari gabonaőrlő hengereket is. Később a gyár ezzel a termékével is világhírű eredményeket ér el Mechwart András vezetésével. Sőt, Ganz azzal vált híressé, hogy felvállalta az első Duna-híd láncainak készítését. Ő öntötte a pesti Lánchíd tartóláncait.

A Ganz-gyár munkáslétszáma 1854-ben 60, 1857-ben 106, 1867-ben pedig már 371 volt. A napi termelés 2-3 tonna öntvény volt (közte 50-60 db kerék). A gyár termékei a következő nemzetközi elismeréseket kapták: a Párizsi Világkiállítás három bronzérme, a Svájci Iparmű-kiállítás ezüstérme, az 1862-es Londoni Világkiállítás bronzérme és az 1867-es Svájci Iparmű-kiállítás ezüstérme.

Ganz Ábrahám 1863-ban Pest díszpolgára lett. Szociális célokra sokat fordított, svájci szülővárosának segélyegyesületébe is rendszeresen teljesített befizetéseket. Gyárában egyedülálló nyugdíj- és betegpénztár működött. Megfeszített munkája és családi problémái idegzetét felőrölték. Sikerei csúcspontján – 1867. december 15-én – maga vetett véget életének, hamvai a Kerepesi temetőben nyugszanak.

            Munkássága eredményeképp fejlődtek ki szerény üzeméből a Ganz-vállalatok. Őt tartják a magyar nehézipar úttörőjének. A mai Lövőház utca–Margit körút–Kisrókus utca–Marczibányi tér által határolt területen alakult meg a Ganz Villamossági Gyár, a mai Millenáris park. Az átalakított helyszínen kezdetben kiállítás működött "Álmok Álmodói – Világraszóló magyarok" néven. A kiállítótermek maguk a régi gyárépületek voltak. Számos gépelem, acélszerkezetek, sőt, még egy működő daru is ki volt állítva, igaz utóbbi már csak a kíváncsi látogatókat szállította. A kiállítás bezárt már, de a csodálatos parkban a gyárépületek állnak még. Sőt, a padok között hatalmas vasöntvények és a gyár legnagyobb mérnökeinek mellszobrai találhatók.

Irodalom: Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői (Bp., 1887); Berlász Jenő: A Ganz-Gyár első félszázada (Tanulmányok Budapest múltjából, Bp., 1957): Vajda Pál: Nagy agyar feltalálók (Bp., 1958).

Iskoláknak is névadója (Budapest, Zalaegerszeg)

Kisbolygót is elneveztek róla. Sárneczky Krisztián és Sipőcz Brigitta a 115885 kisbolygó felfedezői. 2003. november 6-án észleltek először. Az 1–2 kilométer átmérőjű aszteroida 3,60 év alatt kerüli meg a Napot.

Mellszobrai: az Öntödei Múzeum kertjében (1967, Cserenyei-Kaltenbacs István), valamint a Ganz Műszer Művek EKM gyára (Budapest, XIX. Üllői út 200) előtt láthatók.

Lajta Monitor Múzeum Hajó (2/2)

A különleges látnivaló nyaranta a Parlament előtt látogatható. Ajánlom mindenki figyelmébe!

A Lajta és bemutatása

Dósa István nyugállományú katonatiszt, saját megfogalmazása szerint amolyan "reneszánsz" ember-típus, szinte minden érdekli. Most éppen az I. világháborúról, illetve Trianonról gyűjt filatéliai anyagokat egy későbbi kiállításához, emiatt vittem magammal élményszerzés céljából.

Rendkívül szűkös volt a monitor, gyakran szinte ugyanolyan klausztrofóbia-érzésünk volt, mintha egy tengeralattjárón lennénk. A fedélközben (érthető okból) semmiféle kabinablak, egyéb fényáteresztő nyílás nem található, így éjjel-nappal mesterséges fényben (petróleumlámpákkal világítottak) kellett élni, tevékenykedni a hajó személyzetének. A szűkösség ellenére a kapitányi lakosztály gyakorlatilag majdnem akkora volt, mint a háborús létszámra feltöltött 50 fős legénység elhelyezési körlete. Szőnyegtől a fotelig minden luxuscikk - ami akkoriban egy hajón elképzelhető volt - az "Isten után az első" személy rendelkezésére állt.

Bár lényegesen szerényebb berendezéssel, de az első tisztnek is tágas, kényelmes szállása volt.

A beosztottak, a legénység számára úgy a kapitány, mint az első tiszt szinte csak fogalomként létezett. Bár az első tiszt hangját ismerték, hiszen tűzvezetéskor, vagy a hajó manővereinek elrendelésekor az ő hangja harsogott a mechanikus megafon tölcséréből, közvetlen, személyes kapcsolat nem volt vele sem. Számukra a legmagasabb rangú személy, akitől gyakran szó szerint az életük függött, a fedélzetmester volt. A képen az ő kabinja látható. Ez bizony, már igencsak szűkös, de azért fix ágyon aludhatott, mosdóállványa, kis asztalkája, boroskancsója is volt, a legénységhez képest nagy kényelmet biztosítottak számára is…

Így pihenhetett a legénység. Függőágyban fekve, kizárólag a lábbelit vehették le, még a sapka is a fejen maradt. Egyidőben a legénység harmada alhatott, másik harmaduk szolgálatban volt a gépháztól kezdve a lövegtoronyig, a harmadik harmad pedig úgynevezett készenlétet látott el, azaz, ha szükség volt a személyzet azonnali megerősítésére, akkor addig, amíg a pihenő váltás felvette a cipőjét, esetleg kidörzsölte az álmot a szeméből, a készenlétiek rohantak erősítésként.

A hajó egyik legfontosabb helyisége, a konyha. Egy hadihajón egy szakács szolgált, és egy ilyen parányi konyha állt rendelkezésre az 50 fős legénység, plusz a tiszti állomány ellátására. A csikótűzhelyen lévő edényekben főtt a tisztek étele, az üstben a legénységé. Az élelmezést nem vitték túlzásba. A reggeli minden nap egy szelet kenyérből és cikóriakávéból állt. (Ünnepnapokon a kávé helyett tea volt.) Ebédre valamilyen sűrű leves, a vacsora pedig krumpli, káposzta, vagy szárazbab főzelék, egy darabka főtt, füstölt hússal, vagy egy szelet sült szalonnával. Hetente egyszer azonban csak hideg élelem volt, ami zsíros kenyeret, vagy egy darabka szalonnát jelentett, hagymával. A csikótűzhely "fején" látható egy kicsinyke tűzhely, a korabeli "mikró". Ezen főtt, illetve itt tartották melegen a tiszt urak teáját (bab)kávéját, ezen sült a pirítós, a lángos, a palacsinta, a frissensült és minden ínyencség, amiről a közkatonák álmodni sem mertek…

A haditengerészet minden egysége (hajója) anyagilag önálló, ennek megfelelően az élelmezés területén önellátó volt. Az éléskamrában a füstölt és tartós élelmiszerek mellett boroshordókat is látni.  Ugyanis a legénység tagjainak minden este járt fél liter bor, amit pihenőben, illetve készenlét közben fogyaszthattak el. Az éléskamra folyton nyitott ajtajával pontosan szemközt volt a fedélzetmester kabinja, szintén mindig nyitott ajtóval…

A legénységi "étkezde" csökkentett létszám esetén. Ha teljes volt a létszám, akkor a hajó oldalfala mellett felállított tízszemélyes asztaloknál ülve ettek, beszélgettek, dohányoztak vagy éppen levelet írtak a matrózok. Ha csökkentett volt a létszám, akkor elegendő volt egy négyszemélyes kisebb asztalt felállítani, így nem tűnt akkorának a zsúfoltság és a takarítás is egyszerűbb volt.

Az étkezéssel bevitt táplálék megemésztése után a salaknak valahol távoznia is kell. Ez a parancsnoki, valódi vízöblítéses WC. A csészébe bekötött nyomókútcsövön keresztül közvetlenül a folyóból felpumpált víz öblítette a WC-t.

A monitor navigációs berendezése. Ha az első tiszt éppen nem tartózkodott a lövegtorony tetején elhelyezett tűzvezető kabinban, akkor itt ellenőrizte a hajó menetirányának helyességét, illetve adta ki az irányváltoztatásra vonatkozó utasítást a kormányosnak.

A hajó orra. Ezen a képen látszik talán a legjobban a fedélzet kiképzésének minden irányban való lejtőssége. Érdekes, hogy a horgony úgy tűnik, mintha csak a fedélzetre lenne dobva, nincs sehol csörlő. Legalábbis látható helyen. Ugyanis a horgonykötél (lánc) csörlőjét a fedélközben helyezték el, hogy az ellenséges tűz elől védve legyenek a csörlővel dolgozó matrózok.

Még egyszer az ismertető tabló a Haditengerészet és a Dunaflottilla történetéről, a máig megmaradt monitorokról, a USS monitorról és a többi monitorról. Mielőtt nekilátnának a tablók tanulmányozásához, szeretném felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a "Lajta" az egyetlen, mai napig megmaradt folyami hadihajó, vagy más néven monitor.

   A még bővebb információkért javasolom felkeresni a Wikipédia "SMS Leitha (1871)" című szócikkét, amelyből minden, a leírtakban nem kifejtett ismeretet elolvashatnak erről a különleges múzeumról.

(A hajó fentebbi bemutatását Dósa Istvánnak köszönhetjük. A képeket én készítettem 2016-ban.)

Lajta Monitor Múzeum Hajó (2/1)

Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara

Idegenvezető Továbbképző Központ

Szakmai programja

a Lajta Monitor Múzeumhajó megtekintése

( Bp. V. id. Antall József rakpart )

Kozák Attila idegenvezető, helyi idegenvezető kalauzolásában

A Lajta, amit örömmel tekintettem meg

Őszintén be kell vallanom, hogy bár negyvenöt éve vagyok idegenvezető, mostanában inkább az írói munkámnak (útikalauzok, történelmi tanulmányok) szenteltem az időmet, a szakmai szervezet tevékenységében ritkábban vettem részt. A kiválóan szerkesztett és gazdag tartalommal megjelenő hírlevélben azonban mindig figyelemmel kísérem társaim tevékenységét.  Mivel jelenleg a Kárpát-medence utolsó száz év történéseivel foglalkozom (kiemelten a háborúkat lezáró békediktátumokkal és máig ható következményeivel), és a monitort is már régen meg akartam nézni, örömmel olvastam ennek lehetőségét - melynek előkészítésében Figler Zoltán is  részt vett.

Mint a tábláról is látható, a hajó szerves része az MH Hadtörténeti Intézet és Múzeum kiállításainak, a tulajdonjog is az övék. Azonban a kiállítás folyamatos biztosításában, valamint a szükséges fenntartási, karbantartási tevékenységben aktív szerepet vállal a Zoltán Gőzös Alapítvány és a hajózással   foglalkozó Európa Csoport.

Medzay Anikó, a Budapesti Idegenvető Klub vezetője és Kozák Attila, helyi idegenvezető számba vették a megjelenteket. Kozák Attila felhívta a figyelmet, hogy a látogatás során a védősisak folyamatos viselése mindenki számára elengedhetetlenül fontos. A belső tér kialakítása olyan, hogy 160 cm feletti testmagasságú embereknek egyszerre kell figyelniük a lábuk elé és a felettük húzódó merevítő sínekre. (Igaza volt, lent ugyancsak kopogtak a sisakok…)

Kozák Attila kitűzője.

Akik részletesen szeretnék elolvasni a LAJTA Monitor Múzeum Hajóról és a Haditengerészet és a Dunaflottilla történetéről szóló tudnivalókat, azok megtehetik, ha kinagyítják az alábbi két tablót:

A LAJTA monitor jelentős hadi-eseményei, érdekességei:

• 1878. augusztus 22-től október 14-ig: részt vett a boszniai okkupáció harcaiban a Száván.
• 1914. augusztus 11-től december 1-ig: harcolt a Száván. Augusztus 12-én fedélzetén esett el a cs. és kir. Haditengerészet első magyar hősi halottja, Huj János matróz. (A tengeri flottát csak augusztus 26-án, az S.M.S. ZENTA elsüllyedésekor érte az első veszteség.) Október 3-án harcképtelenné válásáig lőtte a szerb állásokat (parancsnoki tornyát telitalálat érte, mindenki meghalt). November 22-től december 2-ig a Dunaflottilla parancsnoki hajója.
• 1915. október 6-9.: részt vett Belgrád második elfoglalásában.
• 1916. október 2-3.: Dunán átkelő románokat lőtte Rjahovónál.
• 1916. november 22-26.: részt vett a központi hatalmak sistovi dunai átkelésének biztosításában.
• 1919. június 2-24.: immár LAJTA néven, Esztergom és Komárom között harcolt a cseh intervenciósok ellen.
• 1919. június 25-26.: részt vett a róla és testvérhajójáról elnevezett antikommunista „monitor lázadás”-ban, s a fedélzetén hunyt el csicseri Csicsery László sorhajóhadnagy, az utolsó volt cs. és kir. tengerésztiszt, aki egykori cs. és kir. hadihajón halt hősi halált.
• A hajót ezután leszerelték és polgári célra értékesítették.

A monitor lövegtornya. A két ágyú igencsak félelmetesen mered ki a páncélozott hengerből, azonban majd látni fogjuk, hogy ezek inkább csak a vizuális elrettentés szempontjából voltak hasznosak. Már itt feltűnhet, azaz a tüzelőnyílás ovális alakjából látható, hogy az ágyúk csövét csak fel-le irányban lehetett mozgatni kb. 10-15 fokkal, oldalirányban semmi manőverezési lehetőség nem volt. Ehelyett az egész torony 360 fokban teljesen körbeforgatható volt, az ágyúk kizárólag egyenesen előre tudtak lőni. 
A lövegtorony tetején látszik egy kisebb átmérőjű henger alja. Ebben van a kormányos helye, ill. harctevékenység esetén az első tiszt, mint parancsnok, innen adott utasítást, hogy milyen irányban, hány fokkal kell elforgatni a lövegtornyot. Ez a parancsnoki (és kormányosi) állás, a "hajóhíd", a lövegtoronytól függetlenítve, a hajófenékhez volt rögzítve.
A két tüzelőnyílás között látható a kis hajóharang, amellyel minden fél- és egész órakor jelezték az időt, amellett a harcvezetés során ezzel lehetett jól hallhatóan, gyorsan kiadni bizonyos egyezményes jelekkel egyes parancsokat. A lövegtorony előtti bekarikázott terület azt a helyet mutatja, ahol egy szerb gránát a fedélzetre csapódott, azonban nagyobb kárt nem tudott okozni, mivel éppen a becsapódás helye alatt húzódott az egyik merevítő acélsín.

A lövegtorony belülről. Látható, hogy igencsak szűkös volt a hely. Amellett a szinte teljesen zárt térben elsütött ágyúk hangja olyan erős volt, hogy a tüzérek valamennyien megsüketültek. Egy ágyú kezeléséhez 6 matróz kellett, ugyanis a lövéskor hátragördülő több mázsa súlyú löveget csak ennyien tudták visszatolni a helyére.  A felforrósodott ágyúcsövet nedves állatbőrökkel hűtötték, annak szaga és a lőporfüst szintén erősen igénybe vette a személyzet tűrőképességét. A 12 kezelő mellett 13. személyként jelen volt a tengely mellett álló tűzvezető tiszt is. Innen, bentről látszik, hogy külsőre ezek az ágyúk nem sokban különböztek a török időkben használt lövegektől. Ezeket ugyan hátulról lehetett tölteni, azonban itt is először be kellett helyezni a gránátot, majd utána tölteni egy zacskó puskaport, melynek robbanási energiája lőtte ki a csőből a lövedéket. Így aztán érthető, hogy az ágyúk esetében a "tűzgyorsaság" fogalma értelmezhetetlen, mivel két lövés között minimum 5-6 percnek kellett eltelnie.
A gránátokat a fedélközi lőszertárolóból, egyenként adogatták fel a kép jobb szélén látható, most éppen lefedett akna-nyíláson keresztül.

Az akna-nyíláson adogatták fel a lőszert alulról, a raktárból

Az ágyúk mögötti lőporos zacskók tartórekeszei, és az ágyúk hátulsó része, ellenfényben fényképezve.

A lövegtorony alsó, fedélközi fele. Középen látható a gránáttároló állvány. Erről kellett egyenként leemelni, és a kis nyíláson keresztül feladogatni a lőtérbe a gránátokat. Különösen óvatosan kellett eljárni, ugyanis a gránát akkor robbant, ha az orrcsúcsán lévő ütőszeg beszakította az alatta lévő papír védőburkolatot , és ennek hatására az elsütő szerkezet felrobbantotta a gránátban lévő robbanóanyagot… Jól látható, hogy a tartószerkezet alatt sín fut körbe, ezen lehetett a lövegtornyot elfordítani, a kép jobb szélén látható KÉZI CSÖRLŐ segítségével. Az áttétel viszonylag könnyen mozgathatóvá tette a tornyot, azonban így sem szívesen szolgáltam volna ilyen körülmények között. (Persze, a besorozott matrózok sem önszántukból választották ezt a beosztást.)

A tabló szemlélteti az előbb elmondottakat, hogyan is nézett ki egy gránát belső szerkezete, hogyan működött egy ilyen gyilkoló eszköz.

Ha a ládát fel kellett nyitni, akkor már nagyon komoly baj volt… A tároló ládában puskák, szuronyok, tölténytárak…Ekkor már nem az ágyúknak kellett eldönteniük a csata sorsát.

A monitor középvonalától kissé hátrébb elhelyeztek mindkét oldalon egy-egy pásztázó löveget. Ezek svéd gyártmányú félautomata fegyverek voltak. Négy, rögzített csőből lehetett egyszerre lőni, a töltényeket egy adogató szerkezet töltötte be a töltényűrbe, a felül látható fogantyús ládából adagolva. A tartó oszlopon látható kerékkel lehetett fel-le irányban kb. 15-20 fokkal mozgatni a csöveket, míg a kinyúló tengelyű kerék forgatásával lehetett teljes 360-ban körbeforgatni a szerkezetet. A löveg hatótávolsága mintegy 500 méter , a pontos célzás a leírtak miatt képtelenség volt, itt a rendkívüli tűzgyorsaság (percenként 60 lövés/perc, azaz 240 lövedék/perc egy lövegből) és a tűzerő volt a lényeges. További óriási hátránya volt ennek a fegyvernek, hogy a három fős kezelőszemélyzet minden fedezék nélkül, az ellenség tüzének teljes egészében kitéve kellett, hogy használja az eszközt. A felső képen a bal oldali, míg az alsó képen képen a jobb oldali, most éppen a Parlamentet célbavevő pásztázó löveg látható.

A hajó tatján a stilizált császári korona látható. (Hiszen a Leitha a K.u.K. haderő zászlóshajója volt. SMS Leitha volt az eredeti teljes neve, ez nem azt jelentette, hogy az utasításokat rövid szöveges üzenet formájában kapták, hanem a "Seine Majestaet Schiff", azaz "Őfelsége hajója" megkülönböztető jelző  rövidítése.) Az a matróz, aki ezt a koronát közvetlen közelről látta, az mást már nem biztos, hogy látott. Ugyanis a hajón akkoriban sehol nem volt korlát. A fedélzet pedig nem egyenes volt, hanem mindenhol minden irányban enyhén lejtett, az akkori szakkifejezés szerint "csíkbogár" alakú volt. A lejtés azért kellett, hogy a becsapódó aknák lepattanjanak a lejtős felületről. Azonban esőben, kiváltképp ónos esőben, illetve a fedélzetre fagyott vízpermetben szinte lehetetlen volt megállni a fedélzeten. A korona alatti részen pedig, a vízszint alatt, ott forgott a hajócsavar…

(A hajó szakmai bemutatását Dósa Istvánnak köszönhetjük. A képeket én készítettem 2016-ban.)

Mária napjához kapcsolódó népi hiedelmek - szeptember 12.

• 
• A név gyakorisága miatt kedvelt névünnep. Manapság ritkán adnak egy születendő lánynak Mária nevet. De Magyaországon ma kb. 400 ezer körül élnek Máriák, ami a leggyakoribb női név. (A második az Erzsébet kb. 300 ezerrel, a harmadik a Katalin kb. 200 ezerrel.)
• Egyes vidékeken a búcsú napja, például Sárkeresztesen a rokonokat kacsával, töltött paprikával, lepénnyel, kalácsokkal kínálják.
• Bukovinában a csángó magyarok között Istensegíts nevű település búcsúnapja. Vendégségeket, táncmulatságokat rendeznek, a környék négy falujából is várják a vendégeket.

Istensegíts (románul Țibeni) település Romániában, Bukovinában, Suceava megyében. A falut 1776-ban csíki székelyek alapították, akik a madéfalvi veszedelem után menekültek Moldvába. A lakosság Fogadjisten településsel együtt Mártonffi Mór kezdeményezésére érkezett Somoskáról temploma irataival együtt. Az első 80 család odaérkezésük után a Kopasz hegy lábánál telepedett le, de a tavaszi hóolvadások, árvizek miatt hamarosan néhány km-rel arrébb kellett költözniük. A falu lakossága 1824-ben 1327, 1877-ben pedig már 4000 fő volt. 1910-ben 2992 lakosának kb. 43%-a csángó magyar. 1883-ban a bukovinai csángók hazatelepítéséért indított mozgalom hatására több család elköltözött innen az Al-Duna mellé, Székelykevére. Az ide költözött Ambrus, Barabás, Bartis, Béres, Bot, Borbandi, Bőte, Dudli, Domokos, Faluközi, Finnya, Fülöp, Győrfi, János, Kató, Lovász, Magyaros, Makrai, Miklós, Nagy, Nyistor, Pék, Sánta, Szabo, Szász, Szőte, Tamás, Urkon és Váncsa családok nevei maradtak fenn. 1890–1910 között újabb kivándorlási hullám hatására több család vándorolt Kanadába, ahol a telepesek megalapították az ottani Istensegíts nevű települést.

Istensegíts templomában és iskolájában magyar volt a nyelv, bár a  terület a középkor óta nem tartozott a Magyar Királysághoz. 1919-ben azonban az iskola magyar tanítóit nyugdíjazták, illetve elbocsátották, helyükre román tanítókat neveztek ki.

1941-ben a magyar lakosság nagy részét áttelepítették a Magyarországhoz visszatért Bácskába, ahol 8 helyre, 899 család telepedett le; Istensegíts (Lipár) 314, Istenfölde (Milesevo) 89, Istenáldás (Nyegusevo) 124, Istenes (Radivojevicevo) 132, Adjisten (Karkatur) 52, Istenhozott (Srednjisalas) 60, Istenvelünk (Nova crvenka) 102, Székelytornyos (Sveticevo) 26 családdal alapítottak önálló települést, ahol 1944-ig éltek, ekkor menekülniük kellett. Magyarországon, a Dunántúlon – Baranya és Tolna vármegyékben – jórészt a kitelepített svábok házaiban telepedtek le.

A Pallas Nagy Lexikona írta a településről: "falu Szeret bukovinai kerületi kapitányság ugyanily nevü járásában, vasút mellett, 2701 lakossal, akik közt mintegy 2000 csángó, plébániával, postával és népiskolával".

Székelykeve - római katolikus templom (A képet 2016. júliusában készítettem)