- A név gyakorisága miatt kedvelt névünnep. Manapság ritkán adnak egy születendő lánynak Mária nevet. De Magyaországon ma kb. 400 ezer körül élnek Máriák, ami a leggyakoribb női név. (A második az Erzsébet kb. 300 ezerrel, a harmadik a Katalin kb. 200 ezerrel.)
- Egyes vidékeken a búcsú napja, például Sárkeresztesen a rokonokat kacsával, töltött paprikával, lepénnyel, kalácsokkal kínálják.
- Bukovinában a csángó magyarok között Istensegíts nevű település búcsúnapja. Vendégségeket, táncmulatságokat rendeznek, a környék négy falujából is várják a vendégeket.
Istensegíts (románul Țibeni) település Romániában, Bukovinában, Suceava megyében. A falut 1776-ban csíki székelyek alapították, akik a madéfalvi veszedelem után menekültek Moldvába. A lakosság Fogadjisten településsel együtt Mártonffi Mór kezdeményezésére érkezett Somoskáról temploma irataival együtt. Az első 80 család odaérkezésük után a Kopasz hegy lábánál telepedett le, de a tavaszi hóolvadások, árvizek miatt hamarosan néhány km-rel arrébb kellett költözniük. A falu lakossága 1824-ben 1327, 1877-ben pedig már 4000 fő volt. 1910-ben 2992 lakosának kb. 43%-a csángó magyar. 1883-ban a bukovinai csángók hazatelepítéséért indított mozgalom hatására több család elköltözött innen az Al-Duna mellé, Székelykevére. Az ide költözött Ambrus, Barabás, Bartis, Béres, Bot, Borbandi, Bőte, Dudli, Domokos, Faluközi, Finnya, Fülöp, Győrfi, János, Kató, Lovász, Magyaros, Makrai, Miklós, Nagy, Nyistor, Pék, Sánta, Szabo, Szász, Szőte, Tamás, Urkon és Váncsa családok nevei maradtak fenn. 1890–1910 között újabb kivándorlási hullám hatására több család vándorolt Kanadába, ahol a telepesek megalapították az ottani Istensegíts nevű települést.
Istensegíts templomában és iskolájában magyar volt a nyelv, bár a terület a középkor óta nem tartozott a Magyar Királysághoz. 1919-ben azonban az iskola magyar tanítóit nyugdíjazták, illetve elbocsátották, helyükre román tanítókat neveztek ki.
1941-ben a magyar lakosság nagy részét áttelepítették a Magyarországhoz visszatért Bácskába, ahol 8 helyre, 899 család telepedett le; Istensegíts (Lipár) 314, Istenfölde (Milesevo) 89, Istenáldás (Nyegusevo) 124, Istenes (Radivojevicevo) 132, Adjisten (Karkatur) 52, Istenhozott (Srednjisalas) 60, Istenvelünk (Nova crvenka) 102, Székelytornyos (Sveticevo) 26 családdal alapítottak önálló települést, ahol 1944-ig éltek, ekkor menekülniük kellett. Magyarországon, a Dunántúlon – Baranya és Tolna vármegyékben – jórészt a kitelepített svábok házaiban telepedtek le.
A Pallas Nagy Lexikona írta a településről: "falu Szeret bukovinai kerületi kapitányság ugyanily nevü járásában, vasút mellett, 2701 lakossal, akik közt mintegy 2000 csángó, plébániával, postával és népiskolával".
Székelykeve - római katolikus templom (A képet 2016. júliusában készítettem)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése