2024. november 2., szombat

Kinder szelet - házilag is nagyon könnyen elkészíthető

Hozzávalók: 35 dkg liszt,15 dkg porcukor, 5 dkg vaj, 2 evőkanál kakaópor, 2 db tojás, 2 evőkanál méz, 1 kávéskanál szódabikarbóna.

Hozzávalók a krémhez: 20 dkg porcukor, 20 dkg olvadtabb vaj, 4 dl tej, 3 dl tejföl, 3 evőkanál liszt, 2 csomag vaníliás pudingpor, 1 tábla tej tortabevonó csokoládé.

Elkészítés: Dolgozd össze a porcukrot, a vajat, a kakaót, a tojásokat és a mézet gőz felett. Ha meg van, vedd le a gőzről, és keverd hozzá a szódabikarbónás lisztet. Óvatosan keverd össze. Felezd meg és süss belőle két egyforma lapot, ügyesen egy tepsi hátoldalán. Hűtsd ki, amíg hűl, készítsd el a krémet.
            Keverd el a tejfölben a lisztet és a pudingport, keverd hozzá a tejet és állandó kevergetés mellett főzd sűrűre. Hűtsd le.
            Verd habosra a vajat a porcukorral, majd keverd a kihűlt masszához. Kend a két lap közé az összes krémet. Olvaszd meg a tortabevonót és öntsd a süti tetejére. Óvatosan terítsd szét. Hagyd állni egy éjjen át, majd csak ezután szeleteld fel.
            Jó étvágyat!

Az emberhez hasonlóan vigasztalják egymást a bonobók

            A kutatók fiatal bonobókat – az ember egyik legközelebbi élő rokonát  (Pan paniscus) – követtek figyelemmel a Kongói Demokratikus Köztársaságban, egy Kinshasa közeli menedékben. Megfigyelték, ahogy a fiatal főemlősök harcoltak, dührohamokban törtek ki, és öleléssel vagy simogatással vigasztalták egymást. 373 gyötrelmet okozó esemény – 318 harc és 55 dühkitörés – utáni interakciónál a kutatók megfigyelték, hogy minél ügyesebben uralta saját érzelmeit egy állat, annál nagyobb valószínűséggel sietett egy szükséget szenvedő barátja megsegítésére. Hasonló rendszer figyelhető meg az emberi kapcsolatok terén is – írják.
            Amikor az elárvult gyerekek intézetekbe kerülnek, és kevés szociális inger vagy szülői gondoskodás éri őket, általában nehezükre esik a szociális kapcsolatok kialakítása. Ugyanez igaz a bonobókra is – mutatták ki. A fiatal, elárvult állatok nehezebben birkóznak meg érzéseikkel, mint azok, melyeket saját anyjuk nevel. Az árva bonobók szorongás jeleit mutatták, úgymint vakarózást – egy harc vagy dühkitörés után jóval hosszabb ideig –, valamint nagyobb valószínűséggel kezdtek újra visítani, miután fájdalmuk enyhült.
       Az elárvult kölykök emellett átlagosan feleannyi időt töltöttek játékkal, feleannyiszor kezdeményeztek játékot, és csak harmadannyi barátra tettek szert, mint az anyjukkal élők. Sőt mi több, az árvák kisebb valószínűséggel vigasztaltak más, szorult helyzetben lévő egyedeket, valószínűleg azért, mert az ilyen társak puszta látványa olyan mértékű aggodalmat keltett bennük, amelyet nem tudtak kezelni. (Forrás: Richpoi Hírek)

Az "országgyarapítás" kezdete - - - - 1938. november 2.

Emlékív 
          Az I. világháborús vereség után aláírt trianoni békediktátum a szomszédos államoknak juttatta Magyarország területének kétharmadát, a magyar népesség egyharmadát. Csonka-Magyarországnak maradt az ezer éves terület 28,6%-a, lakosságának 36,5%-a. A magyar politika fő célja ezután a területi revízió lett, ennek érdekében a húszas évek végétől a békerendszerrel szintén elégedetlen győztes Olaszországgal és a harmincas évek közepétől a szintén vesztes Németországgal épített ki szoros kapcsolatokat.
          A Csehszlovákia szudétanémetek lakta területeit Németországnak ítélő, 1938. szeptember 29-én Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és a Német Birodalom által aláírt müncheni egyezmény függelékébe – Mussolini határozott, többszöri nyomására – bekerült, hogy a prágai kormánynak Magyarországgal és Lengyelországgal is rendeznie kell területi vitáit. 

Az egyezmény erre három hónapot adott, azzal a kikötéssel, hogy ha ezen idő alatt nem születik döntés, az érdekelt felek ügyüket a müncheni konferencia résztvevői elé vihetik.
          A magyar–csehszlovák tárgyalások 1938. október 8-án kezdődtek Komáromban, de öt nap múlva már meg is szakadtak, a csehszlovák kormány legfeljebb autonómiát adott volna a magyaroknak. A magyar kormány ezután kérte a döntőbíráskodást, ami alól London és Párizs kivonta magát, így 1938. november 2-án a bécsi Belvedere-kastélyban Joachim von Ribbentrop német és Galeazzo Ciano olasz külügyminiszter hirdette ki az első bécsi döntést. Ez lényegében az etnikai revíziót valósította meg: Szlovákia csaknem kizárólag magyarok lakta déli részén 11 927 négyzetkilométernyi területet adott vissza, ahol a 869 299 lakos 86,5 százaléka volt magyar és csak 9,8 százaléka szlovák (az új határokon túl 67 ezer magyar maradt Szlovákiában).
          A visszaítélt területekre 1938. november 5–10. között vonult be a magyar honvédség, Horthy Miklós kormányzó Komáromba és Kassára látogatott el. Az utólagos kiigazításokkal a visszacsatolt terület 12 012 négyzetkilométerre nőtt, mindezt az 1938:XXXIV. törvény szentesítette.
          A területi revízió folytatódott: 1939 márciusában, amikor Csehszlovákia megszűnt létezni, Adolf Hitler beleegyezett, hogy Magyarország visszacsatolhassa Kárpátalját. (Eredetileg német megszállást tervezett későbbi keleti hadjárata kiindulóponjához.)  Az ekkor elfoglalt terület nagysága 12 171 négyzetkilométer volt, 496 ezer lakossal, ezek 12 százaléka volt magyar, a többi ruszin, nagyon kevés szlovák.
          Az 1940. augusztus 30-án megszületett második bécsi döntés révén (melyet a románok kértek a németektől, olaszoktól) Észak-Erdély és a Székelyföld került vissza Magyarországhoz, a 43 591 négyzetkilométernyi területen élő 2 185 546 ember 51,4 százaléka volt magyar.
          Az "országgyarapítás" utolsó állomása 1941 áprilisában a Délvidék visszacsatolása volt, amikor Horvátország kikiáltotta függetlenségét, Jugoszlávia darabjai hullott, az államiság megszűnt. A Délvidéken rekedt magyarokat meg kellett védeni a garázdálkodó bandáktól. Ekkor a Bácskával, a Baranyai háromszöggel és a Muravidékkel 11 475 négyzetkilométer került vissza Magyarországhoz 1,030 milliós lakossal.
          1941-re Magyarország Trianonban megállapított területe közel kétszeresére nőtt 93,1 ezerrről 172,2 ezer négyzetkilométerre, a lakosság pedig több mint négymillió fővel gyarapodott, s a Kárpát-medencében élő magyarság túlnyomó része az új határok közé került. (Bár bőven maradt az akkor alakult Szlovákiában, a németek által megszállt Szerbia bánáti részében, valamint Romániában is.) Az elvett területek 52,9%-át sikerült restaurálni.
         Az 1947. február 10-i párizsi béke újra megváltoztatta a Kárpát-medence államszerkezetét. Nyugaton eltűnt Németország, keleten megjelent a Szovjetunió, újra összetákolták Csehszlovákiát és Jugoszláviát, visszaállították Magyarország 1938 előtti (lényegében trianoni) határait, semmisnek nyilvánították az első és a második bécsi döntést, sőt a Szigetközben még három magyar lakosságú falut is át kellett engedni Csehszlovákiának (Horvátjárfalu, Oroszvár, Dunacsúny).
          Ha ma a térképre nézünk, nem találjuk sem a Szovjetuniót, sem Csehszlovákiát, sem Jugoszláviát. Ez is bizonyítja Trianon igazságtalanságát.
Ma a Történeti-Magyarország területéből ez a tíz ország osztozik.
(Az emlékívet és a térképeket én terveztem, Nagy Zoltán, Pápáról kivitelezte.)

2024. november 1., péntek

Csokonai Vitéz Mihály: November (részletek)

Eljött már november didergő hónapja,
     Hideg szele a fák ágait megcsapja.
Meghalva elhullnak a sárga levelek,
     Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek.
Az ajtónál álló télnek hideg zúzza
     A zőld ligeteket s mezőket megnyúzza.
Hideg esső csorog, csepeg egész éjjel,
     A fázékony Auster havat is hány széjjel.
A borongós égnek sűrű felhőzése
     Házba zárt szívünknek kedvetlenedése.
Jer, barátom, minden únalmat űzzünk el
     Az új boron vídám beszélgetésünkkel.
Van elég gesztenye, van elég noszpolya,
     Van dió; melyik kell? mind jó borkorcsolya.
Gazdagabbak leszünk akármely bárónál,
     Csendességben űlvén itt a kandallónál.
Az az óros kancsó megint jár közöttünk,
………………………………………..

Le kell a mord képet néha-néha tenni.
     S ha ennyi hívságra nem fogunk is menni:
Jer, legalább minden únalmat űzzünk el
     Az új boron vídám beszélgetésünkkel

Okos gondolatok












Csetneki Juhász Balázs: Emlékezés

Halottak ülnek körém csendesen,
Most hogy nézegetem a régi képeket,
Csak nézzük egymást szótlanul,
Ez a legbeszédesebb.
Néznek rám réveteg, szemükben az
Idő mikor meghaltak megrekedt.
A régi fénykép lassan elkopik,
De csak nézem, nézem a múlt emlékeit,
Csak én tudom miért van
 Egyiküknek béke az arcán,
Szemükben miért van derű, vagy félelem,
Másiknak tekintete miért komor, és milyen
Volt szőke dús haja, csókja, mosolya,
Milyen volt az illata – a képről nem
Tudhatod –  csak én tudom milyen volt
Az a fülledt nyári éjszaka.
Halottak ülnek körém csendesen,
És nézzük, csak nézzük a régi fényképeket.
A sárguló, homályos képeken
Az arcukat kémlelem, hová lett a fiúk
 Arcának férfias éle, szemük pimasz fénye,
Hová lett a szép asszonyok szép szava,
Hová lett a viccek zuhataga?
„Az igazságot csak én tudom”, és elmondta
S arcára ült a nagy megmondók fölényes diadala,
Az örök bölcsességet hogyan dúdolta
A nyári éjszaka, mikor minket betemetett
 A jókedv és elbágyasztott a bőséges vacsora,
A feledés, a feledés!
És majd kinek mondjuk el
Hogy milyen volt az ilyen réges rég?
Most halottak ülnek körém csendesen,
Ahogy lapozom a képes albumot,
S nézzük egymást
Szavak nélkül ez a legbeszédesebb . 
A képeken dalra fakadnak a tompuló színek,
A szemek mély homályában áriák zengenek,
S hallgatnak a rejtőzködő, magányos, fájó szívek,
Ha majd ha  a halottak szólnak hozzám,
Az lesz az én utolsó sóhajom,
És ez lesz az én utolsó órám.

2024. október 31., csütörtök

A bankok kölcsöneiről humorosan

 

Gazsi kölcsönkér a banktól


Jön a tél, ha Gazsiék nem szereznek pénzt, éheznek. A felesége megszólal:
- Té! Hát kirjil má á bánktúl vágy százezret, mer különbén felkopik áz állunk!
- Dé hát a bánk, uccse fog ádni!
- De há csak próbaljad meg - érvel az asszony, és végül meggyőzi Gazsit.
El is megy a bankhoz.
- Há instállom, csókolum á kezsit, áz lenne á helyzet, hogy kine 100.000 forint a tilre, mer má csak egy színes tévénk márádt.
- Ok, Gazsi, semmi probléma - szól a bank tisztviselője, és már nyújtja is a százezret.
Gazsi nem hisz a szemének, hálálkodik, majd már menne is ki az ajtón, amikor utána szól az igazgató:
- Várjál csak, Gazsikám. Azt ugye tudod, hogy majd 200 ezret kell megadnod?
Gazsi majd összeesik, de nincs más választása, elfogadja. Most már még gyorsabban menne ki, de az igazgató folytatja:
- De, kedves Gazsikám, azért kellene valami biztosíték is. Azt mondtad, van egy tévéd - hozd el azt kauciónak.
Gazsi totál kikészül, de nagyon kell a pénz - elrohan haza, és elhozza.
Az igazgató azonban folytatja:
- Drága Gazsikám! Az a helyzet, hogy gondolkoztam, amíg te odahaza voltál, és be kellett látnom, hogy ez még nem elég. Te alkalmi munkákból és segélyből élsz. Nem lehetek biztos, hogy meg tudod-e adni ezt a sok pénzt. De van egy ötletem. Most itt hagyod a felét, és a másik 100 ezret majd tavasszal megadod, jó?
Gazsi bátortalanul visszaadja a pénzt, majd elbúcsúzik. Hazafelé bandukolván így morfondírozik:
- Hú, vazze! Most sé pízem, sé tévém, és még 100 ronggyál lógok á bánknák.

Mindent egybe túrós süti

Hozzávalók:
50 dkg túró
450 g tejföl
10 dkg szoba hőmérsékletű vaj
8 tojás
7 evőkanál liszt
7 evőkanál cukor
1 citrom reszelt héja
a tepsi kenéséhez:
vaj

a tálaláshoz:
baracklekvár
porcukor
Elkészítése:
A sütőt 180 fokra melegítjük.
A hozzávalókat a felsorolás sorrendjében a keverő tálba téve kikeverjük. Az így kapott masszát a kivajazott (lisztezni nem kell!), magas falú tepsibe öntjük. A tepsit néhányszor a konyhapulthoz ütögetjük, hogy egyenletesen elterüljön a tészta, illetve, hogy a felesleges levegő távozzon belőle.
Az előmelegített sütőbe tesszük és annak erősségétől függően kb. 25-30 perc alatt készre sütjük. (Tűpróba!)
Sülés közben jelentősen megemelkedik, majd amikor a sütőből kivesszük, összeesik.
Forrón ízlés szerint felszeleteljük, de kihűtve is isteni.
(Forrás: kiskegyed.hu)

A reformáció emléknapjára - A Gályarabok emlékműve Debrecenben

A történelemi protestáns felekezetek a REFORMÁCIÓ EMLÉKNAPJÁN emlékeznek meg az ellenreformáció áldozatairól, köztük a gályarabnak eladott magyar prédikátorokról.
          Ebben a részben magát az emlékművet ismertetem. Egy másik részben az emlékmű állításának okát járom körül De Ruyter holland admirális és a magyarság kapcsolatán keresztül.
           Ha valaki Debrecenben sétál, közvetlenül a Nagytemplom háta mögött, az Emlékkertben talál egy klasszikus stílusú – beton, műkő, bronz anyagú –, mintegy öt méter magas obeliszket. Tetején földgömb, oldalán bronzgálya. Felirata: „De Ruyter Mihály hollandi tengernagy, a szabadító. 1676. febr. 11. "
          A kinyitott Biblián Pál apostol híres sorai olvashatók: "Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam".
          Az emlékművet özvegy Hegyi Mihályné debreceni asszony költségén emelték 1895-ben, a protestánsok által "gyászévtizedként" emlegetett ellenreformációs üldözés idején, 1675-ben hitükért gályarabságra hurcolt protestáns lelkészek emlékére. Egyikük, Kocsi Csergő Bálint így emlékezett kiszabadulása után: "Negyvenegy személyeket indítottanak vala el, de csak harmincat vihetének el bennek Neapolisba; mert hatot Teatéban hagytanak vala betegen, három elszökött vala, kettő ismét meghalt vala".

II. János Pál pápa 1991-es debreceni látogatásakor a vallási megbékélés jegyében koszorút helyezett el az emlékoszlopnál.
















Ez az obeliszk megihlette az egykor Debrecenben tanuló Szabó Lőrincet A gályarabok szobra c. versének megírására:

Mik vagyunk? Kutyák? Mért? Eretnekek?
Kis szobor állt a Nagytemplom megett:
a Gályarabok! – Hősök? Mennyi gyász!
És mintha a titkos nyomozás.
a távoli, az Inkvizíció,
az iszonyúnak hitt központi szó
engem vert volna őseim helyett
vasra, kínpadra, olyan rémület
markolt szívembe. Fürkész gondolat,
ott kezdtem álmodni álmaidat,
ott csatáztam veled (s mily naivan!),
fekete Róma! Gyanú s ami van
emberség bennem, minden abból fakadt,
hogy sirattam áldozataidat;
mert hiszek benned, jóság, türelem,
hiszek benned, isteni értelem, -
hiszek benned, szabadság szeretet,
s hiszem, hogy győztök, tiszta fegyverek.
(Luther Márton életéről és magyarországi hatásáról másik bejegyzésemben írok.)

A reformáció emléknapjára - Ruyter admirális és a magyarok

Lipót (német nyelvterületen I. Leopold) magyar és cseh király, később német-római császár is 1657-es trónra lépése nem sok jót engedett sejtetni. Első intézkedései közé tartozott a magyar alkotmány felfüggesztése. Az ellenreformációt ugyan nem ő találta ki, de egyik legkegyetlenebb végrehajtója volt.
            Az 1671–81 közötti magyarországi ellenreformáció idejének kirívó mozzanata 1674. március 5-én történt, amikor 700 protestáns hitvallót idéztek a Pozsonyban felállított különbíróság elé. Semmi más bűnük nem volt, csak az, hogy reformátusok, vagy evangélikusok voltak. 336-an meg is jelentek a tárgyaláson. A bíróság felségsértéssel, hazaárulással, a katolikus egyház megsértésével vádolta őket. Lázadásban vétkesként halálra ítélték mindegyiket.

Hodosi Sámuel református lelkész albumából való rajz 1678–79-ből

            Az ítéletet utólag úgy változtatták meg, hogy vagy áttérnek a katolikus vallásra, vagy eladják őket gályarabnak. A katolikus hitre való áttérés „megkönnyítését” kínzások segítették. Sokan megtörtek, de 89-en így sem voltak hajlandók lemondani hitükről. Közülük 42-őt gyalog Nápolyba kísértek (ami akkor Spanyolországhoz tartozott), de már csak 26-an kerültek a spanyol alkirály gályáira. Hiába tiltakozott Svédország, Dánia, Németország és Hollandia.
Michiel Adriaenszoon de Ruyter holland admirális egy flottával a Földközi-tengeren tartózkodott (a spanyolok megsegítésére a franciákkal szemben). A holland parlament utasította a parancsnokot, hogy a spanyol flottához tartózó néhány evezős hajóról szabadítsa ki a magyar gályarabokat. A személyenkénti 100 talléros váltságdíjat a bécsi holland követ fizette ki. Mivel a spanyoloknak nagy szükségük volt a protestáns hollandok tengeri segítségre, Ruyter meg tudott egyezni a nápolyi spanyol alkirállyal, ezért 1676. február 11-én mind a 26 magyar prédikátor (21 református, 5 evangélikus) a szabadságot jelentő holland hajó fedélzetre került.
          "Sok győzelmet vívtam életemnek minden rendiben ellenségeim felett, de az én legfényesebb diadalom, mellyel Krisztusnak ártatlan szolgáit az elviselhetetlen terhek alól kiszabadítottam" – jegyezték fel a tengernagynak az eseménykor elhangzott híres szavait.       

Ferdinand Bol (1616-1680) festménye, Ruyter-címer
            De Ruyter (1607. III. 24.–1676. IV. 29.) az akkor hét tartományból álló Holland Köztársaság admirálisa tengerésztisztből folyamatosan emelkedett a ranglétrán a flotta parancsnokává. Fő feladata volt, hogy nyitva tartsa a holland hajók előtt a tengereket, ezzel biztosítsa a szabad kereskedelmet, mely Hollandia jövedelmét adta. Eközben a britek, a spanyolok, a franciák hajói ellen is több csatát kellett vívnia (40 kisebb, 15 nagyobb tengeri ütközetet nyert).
            A megmenekült magyarokat ellátták, és új ruhákat is kaptak (egy szép ruha nagyon drága volt akkoriban!).  Ruyter eredetileg azt tervezte, hogy egyenesen Hollandiába hajózza őket, de kötelességei erre nem adtak lehetőséget. Az egykori gályarabokat március 25-én egy angol hajó szállította Velencébe. Innen a legtöbben Svájcba, néhányan pedig Hollandiába mentek.
Ruyter nem sokkal élte túl e humanitárius tettét. 1676 április 22-én Szicília partjainál megütközött a francia flottával. Ez volt a tizenötödik nagy tengeri csatája. A parancsnoki hídról osztogatta parancsait, amikor egy ágyúgolyó mindkét lábát súlyosan megsebesítette. 29-én este a fertőzésbe belehalt.
            A hollandok számára De Ruyter nemzeti hős volt már akkor és ma is az. Örök nyughelye Amszterdamban a királyi palota melletti Új templomban (Nieuwe Kerkben) található. Rajta a felirat: „Intarminus fulget honoribus” („makulátlan becsülettel tündököl”). Kriptája a gályarab-szabadításnak köszönhetően tele van magyar relikviákkal. A nyughelyhez Debrecen városa is rendelkezik egy jelképértékű kulccsal.
            Szülővárosában – Vlissingenben – nagy szobra emlékezteti az utókort hős tetteire.
            A holland haditengerészetben rendszeresen hajót neveznek el róla; több száz év óta a mindenkori de Ruyter a holland flotta zászlóshajója.
            2007-ben, születésének 400-ik évfordulója alkalomból úgy sírjánál, mint Vlissingenben ünnepségekre került sor holland és magyar személyiségek jelenlétében. A vlissingeni szobor talapzatára egy féldomborművet helyeztek el, amely a kiszabadult prédikátorokat ábrázolja és amelyen holland nyelven többek között ez olvasható: „Ez az esemény 1893 óta van megörökítve egy emlékmű által Debrecenben, Magyarországon”. (Erről szól előző blogbejegyzésem.)
            Magyarországon még egy emlékműve áll: A másodikat a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bolyai János Honvéd Alapítvány szervezésében a balatonkenesei Honvéd Üdülőben – katonai-egyházi tiszteletadással – avatták fel 2002. október 31-én. (Berek Lajos ezredes alkotása). A gályarabok megszabadítását a gályáról lelógó, szétnyitott bilincsek jelképezik. Az oszlopon a „Soli Deo Gloria” — azaz „A dicsőség egyedül Istené” jelmondat olvasható.
            A hamis perrel kezdődött szenvedéseik leírása még 1676-ban, Halléban (Németország) megjelent. Írói a legautentikusabbak, két gályarab prédikátor: Tobias Masnicus és Jan Simonides.
            Magyarul életrajzi regénye is megjelent az admirálisnak: A. Korpershoek-van Wendel de Joode: Az óceán ura (De schrik van de oceaan) Koinónia Kiadó, 2003
            Nagyváradon – tisztelegve előtte – Michiel de Ruyter Tudományos Társaság működik.           Debrecenben utca is viseli a nevét
            A hazatért prédikátorok egyikének leszármazottja Szabó Magda írónő
(Luther Márton életéről és magyarországi hatásáról másik bejegyzésemben írok.)

2024. október 30., szerda

A Sixtus-kápolna mennyezetének évfordulójára

A vatikáni kápolna mennyezetének a megfestésével 1512. október 31-én készült el Michelangelo Buonarroti. A mennyezetet az Utolsó ítélet oltárjelenete követte 1536–1541 között, de ez a mennyezettel ellentétben nem részesült csodálattal teli fogadtatásban, sokan botrányosnak találták, hogy Michelangelo még Istent is meztelenül ábrázolt.
            A Sixtus-kápolna a Vatikánban, a Szent Péter-bazilikával szembe állva a bazilikától jobbra található. A pápák magánkápolnája, ezen kívül itt tartják a pápaválasztásokat is. A név az építtető IV. Sixtus pápára utal. 
A Sixtus-kápolna mennyezetfreskója a világ egyik legismertebb alkotása, és az 540 m² területével a legnagyobb egybefüggő freskója. Egyedülálló tablója az Ószövetség szereplőinek és eseményeinek. Az itáliai reneszánsz korában, 1508–1512 között keletkezett alkotás számtalan elemből áll. Kilenc központi festményen örökíti meg Mózes első könyvének jeleneteit, köztük található a freskó legismertebb részlete, az Ádám teremtése. Ezen kívül hét ószövetségi próféta, öt szibilla arcképe, bibliai jelenetek, Krisztus őseinek felsorolása, mellékalakok és a maga korában újszerű látszólagos márványdíszítés teszik teljessé ezt a művet.
„Csinálj, amit akarsz!” – vetett véget a pápa Michelangelóval folytatott vitájának. II. Gyula ugyanis eredetileg sokkal kevésbé grandiózus tervvel állt elő, mindössze a nagy területű és üres mennyezetet szerette volna ornamentális elemekkel tagolni, és az ablakok fölé az apostolok képmásait festetni. Erre a tervre szemelte ki a szobrászt, aki vonakodva fogadta el a megbízást.  Ám ha már őt bízták meg, a természetéből következő monumentalitásra való törekvés arra sarkallta, hogy ne elégedjék meg a pápa által tervezett változtatásokkal. Olyan művet akart létrehozni, amelynek még nem volt párja a világon. Ilyen előzmények után 1508. május 10-én megkötötték a szerződést, augusztusban elkezdődött a tevékenység.
            Bár a művész erejét megfeszítve dolgozott, külső okok akadályozták, kétszer is meg kellett szakítania a munkát. 1510 augusztusára elkészült a freskó első felével.
Az állványzatot eredetileg Bramante tervezte, de megoldása, amely a mennyezetről köteleken függött volna, nem tetszett Michelangelónak. Végül a lunetták párkányába fúrt lyukakba erősítették a szerkezet tartógerendáit. A művész leveleiben, verseiben sokat panaszkodott a festés által okozott egészségromlására, s ez azt a képzetet keltette az utókorban, hogy hanyatt fekve festette ki az egész mennyezetet. Találtak azonban egy Michelangelótól származó rajzot, amelyen állva dolgozik a freskón..
            Michelangelo a Noé-jeleneteket festette meg először. A pápa – a legendákkal ellentétben – sokszor meglátogatta a kápolnát, sőt egyszer az állványzatot is lebontatta, épp mikor a munka fele elkészült. Így Michelangelo is szemügyre vehette addig elkészült művét, és ez bizonyos változásokra sarkallta. Ennek volt köszönhető, hogy a freskó második felén nagyobbak, lendületesebbek az alakok.
Amikor 1512-ben, Mindenszentek napján leleplezték a freskót, mindenki úgy érezte, hogy egy egyedülálló, csodálatos remekmű. Michelangelo freskója elütött minden más korábban keletkezett, vagy addig elkészült kortárs falfestménytől. Nem sík felületet formáz, hanem pózok, átfedések segítségével érzékelteti a teret, amelyben alakjai mozognak. A festő elhagyta az addig szokásos aranyalapozást. Ő volt az első, aki fiktív bronzszobrokat, márványreliefet, márványarchitektúrát alkotott a teljesen sík területen. Ezeket az újításokat már kortársai is átvették, először Raffaello a Sala di Constantino díszítésénél.
(Forrás: Pozitív Híradó)

Gárdonyi Gézára emlékezünk halála napján - 1922. október 30.

Gárdonyi sírhelye Egerben

Gárdonyi halála és személyisége

Testi-lelki egészségét a megpróbáltatások megkoptatták, állapota leromlott. Bár szív-, máj- és vesebántalmakra egyaránt panaszkodott, s látása is meggyengült, orvosai még közvetlenül halála előtt sem állapítottak meg végzetes kórt nála. Fia beszámolója szerint – a lélekvándorlásban és a spiritizmusban is hívő – Gárdonyi akarta magának a halált. 1922. október 14-e után nem mozdult ágyából, kezébe többé tollat nem vett, s ötvenkilenc esztendősen, október 30-án, egri otthonában elhunyt. Noha végakaratában arról rendelkezett, hogy szűk családi körben helyezzék örök nyugalomra egri háza kertjében, Eger városa ezt méltatlannak érezte volna láthatatlan emberével szemben. November 1-jén bronzkoporsóban fekvő testét alma matere, az egri líceum aulájában ravatalozták fel, s tiszteletére a város mind a huszonhárom templomtornyában megkondították a lélekharangot. Az egyházi szertartást követően – Tordai Ányos egri cisztercita tanár javaslatára – az egri vár Bebek-bástyáján kialakított díszsírhelyen hantolták el, gerendakereszt fejfájára végakarata szerint az azóta legendássá vált frázist vésték: „Csak a teste!”
Gárdonyi az ellentmondások embere volt, ami egyéniségének és művészetének megítélésére is rányomta bélyegét, és nagyban hozzájárult a személye körüli legendák, félreértések kialakulásához. Pályatársai nagy részétől eltérően az ő esetében nem volt táj, ahol bölcsője ringott, ahol gyökeret eresztett, vagy ahova egy életen át kötődött volna, csak életútja derekán talált otthonra Egerben. Vidéki ember volt, nem szenvedhette a nagyváros zaklatott életritmusát, gondolkodását és eszméit mégis a beköszöntő új század nyugtalansága határozta meg. Már családjától ráhagyományozott szellemi öröksége is sokrétű volt: szemléletére erősen hatott apja hazafias, negyvennyolcas politikai radikalizmusa, Habsburg-ellenessége, ugyanakkor anyjától egy letűnt világ romantikáját, nosztalgiáját ismerhette meg. Erre épültek saját életének tapasztalatai, főként néptanítósága során megerősödött szociális érzékenysége és demokratizmusa.
Egerbe költözését követően vallásos lett, de hite egészen sajátos elemekből tevődött össze. Hittel vallotta a szeretet és a szabad akarat hatalmát, ugyanakkor azt is, hogy a világ megértéséhez és Isten megtalálásához a természettudományos megismerés vezet (élete egyik legfontosabb olvasmányaként tartotta számon Darwin A fajok eredete című művét). Emellett a buddhizmus, az okkultizmus és a miszticizmus, a teozófia és a spiritizmus egyaránt erősen befolyásolták vallási szemléletét.
A kortársak Gárdonyiról papírra vetett vallomásai és visszaemlékezései egy dologban kivétel nélkül megegyeznek: visszahúzódó, befelé forduló embernek írták le. Társaságban is nagyokat és jelentőségteljeseket hallgató embernek ismerték, megnyilatkozásai visszafogottak, már-már szemérmesek voltak. Külső megjelenése összhangban állt magaviselésével: öltözetével keveset törődő, szikár, barna bőrű ember volt, apró fekete szemei alatt mozgékony orr ült, hangja kellemesen érdes. A nyugalmas felszín azonban az ő esetében háborgó lelket takart. Zsurnalisztaéveiben nevezetes volt egymást váltó párbajairól, ebből kifolyólag 1890-ben Szegeden az állami fogház „vendége” is volt hat héten át.
Az évek múlásával, emberi és szerelmi csalódásai következtében tépelődő, vergődő lélekként egyre inkább elfordult a külvilág történéseitől, s emberi küzdelmei áthelyeződtek benső világába. Nemcsak emberkerülő lett, de távol állt tőle az érzéki örömök élvezete is, egyedül a pipázásnak hódolt állandó szenvedéllyel. A testi örömöknél nagyobbra tartotta a transzcendentális, már-már vallásos imádatot. Házasságellenes nőgyűlölő hírében állt; beszédes tény, hogy legelső befejezett regényének eredeti címe Nőgyűlölő volt – végül Cyprián címen jelent meg 1888-ban. Az íróval bizalmas baráti viszonyban lévő Feszty Árpádné olyan férfiként vallott róla, akinek „nem volt tehetsége a szerelemhez”, meglett férfiként is olyan félszegen viselkedett a nőkkel, akár egy kisdiák.

Gárdonyi titkosírása

Gárdonyi személyiségének és mindennapjainak részletei, valamint irodalmi ötletei és ars poeticája rendszeresen vezetett titkosírásos naplójából, feljegyzéseiből és maximáiból – ún. Mesterfüzeteiből – bontakoznak ki emberközelségből. 1906-ban fejlesztette ki meglehetősen bonyolult, kalligrafikus titkosírását – családja tréfás elnevezésével „tibetűit” –, amelyet több sikertelen próbálkozást követően 1969-ben Gilicze Gábor és Gyürk Ottó fejtett meg. A lentről felfelé és jobbról balra haladó írásrendszer pont-, vonal- és körívelemekre, illetve ezek dőlésirány szerinti kombinációjára épülő betűírás.

A reformáció emléknapjára, október 31. - Luther Márton

Luther Márton (Martin Luther, 1483–1546) a szász választófejedelemség bibliamagyarázó professzora, német ágostonrendi szerzetes Eislebenben (Dél-Németország) született szegény bányászcsaládból. Nehéz körülmények között végezte filozófia tanulmányait. 1505-ben a filozófia, 1512-ben a szentírástudomány doktorává avatták. 1508-tól a wittenbergi egyetem tanára. 1517. október 31-én kifüggesztette a wittenbergi vártemplom kapujára 95 pontba foglalt tételeit.  A katolikus egyház megreformálása érdekében elutasította a búcsúcédulák árusítását, elítélte a búcsú gyakorlatát, valamint a búcsúval való visszaéléseket, bírálta a bűnök pénzzel való megváltását. Vallotta, a bűnt egyedül Isten bocsáthatja meg. Luthert X. Leo pápa kiátkozta és kiközösítette. Ezt követően Luther III. (Bölcs) Frigyes pfalzi választófejedelem védelme alatt élt Wartburgban, ahol 1522-ben lefordította németre az Újszövetséget. (Bibliafordítása vetette meg a német irodalmi nyelv alapjait.) Nézetei hosszas harcok, nagy áldozatok árán utat törtek, és az általa vezetett új irányzat lett az evangélikus, míg a nála is radikálisabb, Kálvin János (Jean Calvin), genfi reformátor vezette irányzat a református vallás alapja. Luther 63 éves korában halt meg születése helyén, hirtelen halállal.
       Luther Mártonról utcákat, tereket, intézményeket (pl. a marosvásárhelyi gyülekezési házat) neveztek el Magyarországon és a határon túli magyarlakta területeken. Több szobrával is találkozhatunk. Közülük most egy kevésbé ismertre hívom fel a figyelmet, mely a budapesti Józsefvárosban (VIII. ker.), a Luther udvarban található.
A Magyar Királyságban a 16. század közepére terjedtek el a lutheri tanok a német lakosság közvetítésével. Kezdetben főleg a városi polgárság bizonyult fogékonynak a mozgalomra. A szászok, a magyarok és a szlovákok gyaránt megszervezték a Luther Márton tanításain alapuló lutheránus (evangélikus) egyházaikat. A lakosság között hamar ismertté váltak Zwingli és Kálvin nézetei is. Elsősorban a magyar kisnemesség tért át hamar a kálvinista (református) hitre. Az 1560-as években végül a német és a svájci reformáció hívei a három részre szakadt ország valamennyi részén két külön egyházzá alakultak, és a 16. század második felére már a magyarság túlnyomó része református (kálvinista) lett. A szászok és a szlovákok megmaradtak az evangélikus vallás mellett. A magyarok közül csak a nyugat-dunántúli magyarok maradtak többségükben lutheránusok.
A Magyar Királyság három részre szakadása, és a nemzeti újraegyesítő törekvések ugyanakkor kedveztek a reformáció térhódításának a magyarság egésze körében. Az új vallás ettől kezdve a bigottan katolikus Hasburgok elnyomó politikájával szembeni „nemzeti üggyé” vált. A reformáció nagymértékben hozzájárult a magyar nyelv és irodalom kora újkori látványos kibontakozásához is.
Néhány evangélikus vallású nevezetes magyar: Thököly Imre, Tessedik Sámuel, Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Mikszáth Kálmán. Külföldi: J. Bach, Albert Schweitzer.
Érdekességek közül: Sámsonháza templom gyülekezete világi vezetőjének Kossuth Lajost választotta, aki egyedüliként ezt a magyarországi tisztséget tartotta meg haláláig még az emigrációjában is.
          Répcelakon (Vas megye) található Luther-szobor. Mészkő talapzaton áll, bronzból készült, Veres Gábor alkotása. Hátterében egy mészkő táblára vésték 95 tételének pontjait magyarul és németül. Az interneten talált, 2011. május 8-i avatási képet Benkő Sándor készítette.

A történelmi protestáns felekezetek a REFORMÁCIÓ EMLÉKNAPJÁN emlékeznek meg az ellenreformáció áldozatairól, köztük a gályarabnak eladott magyar prédikátorokról.
Ezt az érdekes történetet ismertetem, valamint főbb szereplőit mutatom be holnap két másik bejegyzésemben: Ruyter admirális és a magyarok, valamint A Gályarabok emlékműve Debrecenben.