Az emberhez hasonlóan vigasztalják egymást a bonobók

            A kutatók fiatal bonobókat – az ember egyik legközelebbi élő rokonát  (Pan paniscus) – követtek figyelemmel a Kongói Demokratikus Köztársaságban, egy Kinshasa közeli menedékben. Megfigyelték, ahogy a fiatal főemlősök harcoltak, dührohamokban törtek ki, és öleléssel vagy simogatással vigasztalták egymást. 373 gyötrelmet okozó esemény – 318 harc és 55 dühkitörés – utáni interakciónál a kutatók megfigyelték, hogy minél ügyesebben uralta saját érzelmeit egy állat, annál nagyobb valószínűséggel sietett egy szükséget szenvedő barátja megsegítésére. Hasonló rendszer figyelhető meg az emberi kapcsolatok terén is – írják.

            Amikor az elárvult gyerekek intézetekbe kerülnek, és kevés szociális inger vagy szülői gondoskodás éri őket, általában nehezükre esik a szociális kapcsolatok kialakítása. Ugyanez igaz a bonobókra is – mutatták ki. A fiatal, elárvult állatok nehezebben birkóznak meg érzéseikkel, mint azok, melyeket saját anyjuk nevel. Az árva bonobók szorongás jeleit mutatták, úgymint vakarózást – egy harc vagy dühkitörés után jóval hosszabb ideig –, valamint nagyobb valószínűséggel kezdtek újra visítani, miután fájdalmuk enyhült.

       Az elárvult kölykök emellett átlagosan feleannyi időt töltöttek játékkal, feleannyiszor kezdeményeztek játékot, és csak harmadannyi barátra tettek szert, mint az anyjukkal élők. Sőt mi több, az árvák kisebb valószínűséggel vigasztaltak más, szorult helyzetben lévő egyedeket, valószínűleg azért, mert az ilyen társak puszta látványa olyan mértékű aggodalmat keltett bennük, amelyet nem tudtak kezelni. (Forrás: Richpoi Hírek)

Csetneki Juhász Balázs: Emlékezés

Halottak ülnek körém csendesen,

Most hogy nézegetem a régi képeket,

Csak nézzük egymást szótlanul,

Ez a legbeszédesebb.

Néznek rám réveteg, szemükben az

Idő mikor meghaltak megrekedt.

A régi fénykép lassan elkopik,

De csak nézem, nézem a múlt emlékeit,

Csak én tudom miért van

 Egyiküknek béke az arcán,

Szemükben miért van derű, vagy félelem,

Másiknak tekintete miért komor, és milyen

Volt szőke dús haja, csókja, mosolya,

Milyen volt az illata – a képről nem

Tudhatod –  csak én tudom milyen volt

Az a fülledt nyári éjszaka.

Halottak ülnek körém csendesen,

És nézzük, csak nézzük a régi fényképeket.

A sárguló, homályos képeken

Az arcukat kémlelem, hová lett a fiúk

 Arcának férfias éle, szemük pimasz fénye,

Hová lett a szép asszonyok szép szava,

Hová lett a viccek zuhataga?

„Az igazságot csak én tudom”, és elmondta

S arcára ült a nagy megmondók fölényes diadala,

Az örök bölcsességet hogyan dúdolta

A nyári éjszaka, mikor minket betemetett

 A jókedv és elbágyasztott a bőséges vacsora,

A feledés, a feledés!

És majd kinek mondjuk el

Hogy milyen volt az ilyen réges rég?

Most halottak ülnek körém csendesen,

Ahogy lapozom a képes albumot,

S nézzük egymást

Szavak nélkül ez a legbeszédesebb . 

A képeken dalra fakadnak a tompuló színek,

A szemek mély homályában áriák zengenek,

S hallgatnak a rejtőzködő, magányos, fájó szívek,

Ha majd ha  a halottak szólnak hozzám,

Az lesz az én utolsó sóhajom,

És ez lesz az én utolsó órám.

A bankok kölcsöneiről humorosan

 

Gazsi kölcsönkér a banktól

Jön a tél, ha Gazsiék nem szereznek pénzt, éheznek. A felesége megszólal:

- Té! Hát kirjil má á bánktúl vágy százezret, mer különbén felkopik áz állunk!

- Dé hát a bánk, uccse fog ádni!

- De há csak próbaljad meg - érvel az asszony, és végül meggyőzi Gazsit.

El is megy a bankhoz.

- Há instállom, csókolum á kezsit, áz lenne á helyzet, hogy kine 100.000 forint a tilre, mer má csak egy színes tévénk márádt.

- Ok, Gazsi, semmi probléma - szól a bank tisztviselője, és már nyújtja is a százezret.

Gazsi nem hisz a szemének, hálálkodik, majd már menne is ki az ajtón, amikor utána szól az igazgató:

- Várjál csak, Gazsikám. Azt ugye tudod, hogy majd 200 ezret kell megadnod?

Gazsi majd összeesik, de nincs más választása, elfogadja. Most már még gyorsabban menne ki, de az igazgató folytatja:

- De, kedves Gazsikám, azért kellene valami biztosíték is. Azt mondtad, van egy tévéd - hozd el azt kauciónak.

Gazsi totál kikészül, de nagyon kell a pénz - elrohan haza, és elhozza.

Az igazgató azonban folytatja:

- Drága Gazsikám! Az a helyzet, hogy gondolkoztam, amíg te odahaza voltál, és be kellett látnom, hogy ez még nem elég. Te alkalmi munkákból és segélyből élsz. Nem lehetek biztos, hogy meg tudod-e adni ezt a sok pénzt. De van egy ötletem. Most itt hagyod a felét, és a másik 100 ezret majd tavasszal megadod, jó?

Gazsi bátortalanul visszaadja a pénzt, majd elbúcsúzik. Hazafelé bandukolván így morfondírozik:

- Hú, vazze! Most sé pízem, sé tévém, és még 100 ronggyál lógok á bánknák.

A reformáció emléknapjára - Ruyter admirális és a magyarok

Lipót (német nyelvterületen I. Leopold) magyar és cseh király, később német-római császár is 1657-es trónra lépése nem sok jót engedett sejtetni. Első intézkedései közé tartozott a magyar alkotmány felfüggesztése. Az ellenreformációt ugyan nem ő találta ki, de egyik legkegyetlenebb végrehajtója volt.

            Az 1671–81 közötti magyarországi ellenreformáció idejének kirívó mozzanata 1674. március 5-én történt, amikor 700 protestáns hitvallót idéztek a Pozsonyban felállított különbíróság elé. Semmi más bűnük nem volt, csak az, hogy reformátusok, vagy evangélikusok voltak. 336-an meg is jelentek a tárgyaláson. A bíróság felségsértéssel, hazaárulással, a katolikus egyház megsértésével vádolta őket. Lázadásban vétkesként halálra ítélték mindegyiket.

Hodosi Sámuel református lelkész albumából való rajz 1678–79-ből

            Az ítéletet utólag úgy változtatták meg, hogy vagy áttérnek a katolikus vallásra, vagy eladják őket gályarabnak. A katolikus hitre való áttérés „megkönnyítését” kínzások segítették. Sokan megtörtek, de 89-en így sem voltak hajlandók lemondani hitükről. Közülük 42-őt gyalog Nápolyba kísértek (ami akkor Spanyolországhoz tartozott), de már csak 26-an kerültek a spanyol alkirály gályáira. Hiába tiltakozott Svédország, Dánia, Németország és Hollandia.

Michiel Adriaenszoon de Ruyter holland admirális egy flottával a Földközi-tengeren tartózkodott (a spanyolok megsegítésére a franciákkal szemben). A holland parlament utasította a parancsnokot, hogy a spanyol flottához tartózó néhány evezős hajóról szabadítsa ki a magyar gályarabokat. A személyenkénti 100 talléros váltságdíjat a bécsi holland követ fizette ki. Mivel a spanyoloknak nagy szükségük volt a protestáns hollandok tengeri segítségre, Ruyter meg tudott egyezni a nápolyi spanyol alkirállyal, ezért 1676. február 11-én mind a 26 magyar prédikátor (21 református, 5 evangélikus) a szabadságot jelentő holland hajó fedélzetre került.

          "Sok győzelmet vívtam életemnek minden rendiben ellenségeim felett, de az én legfényesebb diadalom, mellyel Krisztusnak ártatlan szolgáit az elviselhetetlen terhek alól kiszabadítottam" – jegyezték fel a tengernagynak az eseménykor elhangzott híres szavait.       

Ferdinand Bol (1616-1680) festménye, Ruyter-címer

            De Ruyter (1607. III. 24.–1676. IV. 29.) az akkor hét tartományból álló Holland Köztársaság admirálisa tengerésztisztből folyamatosan emelkedett a ranglétrán a flotta parancsnokává. Fő feladata volt, hogy nyitva tartsa a holland hajók előtt a tengereket, ezzel biztosítsa a szabad kereskedelmet, mely Hollandia jövedelmét adta. Eközben a britek, a spanyolok, a franciák hajói ellen is több csatát kellett vívnia (40 kisebb, 15 nagyobb tengeri ütközetet nyert).

            A megmenekült magyarokat ellátták, és új ruhákat is kaptak (egy szép ruha nagyon drága volt akkoriban!).  Ruyter eredetileg azt tervezte, hogy egyenesen Hollandiába hajózza őket, de kötelességei erre nem adtak lehetőséget. Az egykori gályarabokat március 25-én egy angol hajó szállította Velencébe. Innen a legtöbben Svájcba, néhányan pedig Hollandiába mentek.

Ruyter nem sokkal élte túl e humanitárius tettét. 1676 április 22-én Szicília partjainál megütközött a francia flottával. Ez volt a tizenötödik nagy tengeri csatája. A parancsnoki hídról osztogatta parancsait, amikor egy ágyúgolyó mindkét lábát súlyosan megsebesítette. 29-én este a fertőzésbe belehalt.

            A hollandok számára De Ruyter nemzeti hős volt már akkor és ma is az. Örök nyughelye Amszterdamban a királyi palota melletti Új templomban (Nieuwe Kerkben) található. Rajta a felirat: „Intarminus fulget honoribus” („makulátlan becsülettel tündököl”). Kriptája a gályarab-szabadításnak köszönhetően tele van magyar relikviákkal. A nyughelyhez Debrecen városa is rendelkezik egy jelképértékű kulccsal.

            Szülővárosában – Vlissingenben – nagy szobra emlékezteti az utókort hős tetteire.

            A holland haditengerészetben rendszeresen hajót neveznek el róla; több száz év óta a mindenkori de Ruyter a holland flotta zászlóshajója.

            2007-ben, születésének 400-ik évfordulója alkalomból úgy sírjánál, mint Vlissingenben ünnepségekre került sor holland és magyar személyiségek jelenlétében. A vlissingeni szobor talapzatára egy féldomborművet helyeztek el, amely a kiszabadult prédikátorokat ábrázolja és amelyen holland nyelven többek között ez olvasható: „Ez az esemény 1893 óta van megörökítve egy emlékmű által Debrecenben, Magyarországon”. (Erről szól előző blogbejegyzésem.)

            Magyarországon még egy emlékműve áll: A másodikat a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bolyai János Honvéd Alapítvány szervezésében a balatonkenesei Honvéd Üdülőben – katonai-egyházi tiszteletadással – avatták fel 2002. október 31-én. (Berek Lajos ezredes alkotása). A gályarabok megszabadítását a gályáról lelógó, szétnyitott bilincsek jelképezik. Az oszlopon a „Soli Deo Gloria” — azaz „A dicsőség egyedül Istené” jelmondat olvasható.

            A hamis perrel kezdődött szenvedéseik leírása még 1676-ban, Halléban (Németország) megjelent. Írói a legautentikusabbak, két gályarab prédikátor: Tobias Masnicus és Jan Simonides.

            Magyarul életrajzi regénye is megjelent az admirálisnak: A. Korpershoek-van Wendel de Joode: Az óceán ura (De schrik van de oceaan) Koinónia Kiadó, 2003

            Nagyváradon – tisztelegve előtte – Michiel de Ruyter Tudományos Társaság működik.           Debrecenben utca is viseli a nevét

            A hazatért prédikátorok egyikének leszármazottja Szabó Magda írónő
(Luther Márton életéről és magyarországi hatásáról másik bejegyzésemben írok.)

Gárdonyi Gézára emlékezünk halála napján - 1922. október 30.

Gárdonyi sírhelye Egerben

Gárdonyi halála és személyisége

Testi-lelki egészségét a megpróbáltatások megkoptatták, állapota leromlott. Bár szív-, máj- és vesebántalmakra egyaránt panaszkodott, s látása is meggyengült, orvosai még közvetlenül halála előtt sem állapítottak meg végzetes kórt nála. Fia beszámolója szerint – a lélekvándorlásban és a spiritizmusban is hívő – Gárdonyi akarta magának a halált. 1922. október 14-e után nem mozdult ágyából, kezébe többé tollat nem vett, s ötvenkilenc esztendősen, október 30-án, egri otthonában elhunyt. Noha végakaratában arról rendelkezett, hogy szűk családi körben helyezzék örök nyugalomra egri háza kertjében, Eger városa ezt méltatlannak érezte volna láthatatlan emberével szemben. November 1-jén bronzkoporsóban fekvő testét alma matere, az egri líceum aulájában ravatalozták fel, s tiszteletére a város mind a huszonhárom templomtornyában megkondították a lélekharangot. Az egyházi szertartást követően – Tordai Ányos egri cisztercita tanár javaslatára – az egri vár Bebek-bástyáján kialakított díszsírhelyen hantolták el, gerendakereszt fejfájára végakarata szerint az azóta legendássá vált frázist vésték: „Csak a teste!”

Gárdonyi az ellentmondások embere volt, ami egyéniségének és művészetének megítélésére is rányomta bélyegét, és nagyban hozzájárult a személye körüli legendák, félreértések kialakulásához. Pályatársai nagy részétől eltérően az ő esetében nem volt táj, ahol bölcsője ringott, ahol gyökeret eresztett, vagy ahova egy életen át kötődött volna, csak életútja derekán talált otthonra Egerben. Vidéki ember volt, nem szenvedhette a nagyváros zaklatott életritmusát, gondolkodását és eszméit mégis a beköszöntő új század nyugtalansága határozta meg. Már családjától ráhagyományozott szellemi öröksége is sokrétű volt: szemléletére erősen hatott apja hazafias, negyvennyolcas politikai radikalizmusa, Habsburg-ellenessége, ugyanakkor anyjától egy letűnt világ romantikáját, nosztalgiáját ismerhette meg. Erre épültek saját életének tapasztalatai, főként néptanítósága során megerősödött szociális érzékenysége és demokratizmusa.

Egerbe költözését követően vallásos lett, de hite egészen sajátos elemekből tevődött össze. Hittel vallotta a szeretet és a szabad akarat hatalmát, ugyanakkor azt is, hogy a világ megértéséhez és Isten megtalálásához a természettudományos megismerés vezet (élete egyik legfontosabb olvasmányaként tartotta számon Darwin A fajok eredete című művét). Emellett a buddhizmus, az okkultizmus és a miszticizmus, a teozófia és a spiritizmus egyaránt erősen befolyásolták vallási szemléletét.

A kortársak Gárdonyiról papírra vetett vallomásai és visszaemlékezései egy dologban kivétel nélkül megegyeznek: visszahúzódó, befelé forduló embernek írták le. Társaságban is nagyokat és jelentőségteljeseket hallgató embernek ismerték, megnyilatkozásai visszafogottak, már-már szemérmesek voltak. Külső megjelenése összhangban állt magaviselésével: öltözetével keveset törődő, szikár, barna bőrű ember volt, apró fekete szemei alatt mozgékony orr ült, hangja kellemesen érdes. A nyugalmas felszín azonban az ő esetében háborgó lelket takart. Zsurnalisztaéveiben nevezetes volt egymást váltó párbajairól, ebből kifolyólag 1890-ben Szegeden az állami fogház „vendége” is volt hat héten át.

Az évek múlásával, emberi és szerelmi csalódásai következtében tépelődő, vergődő lélekként egyre inkább elfordult a külvilág történéseitől, s emberi küzdelmei áthelyeződtek benső világába. Nemcsak emberkerülő lett, de távol állt tőle az érzéki örömök élvezete is, egyedül a pipázásnak hódolt állandó szenvedéllyel. A testi örömöknél nagyobbra tartotta a transzcendentális, már-már vallásos imádatot. Házasságellenes nőgyűlölő hírében állt; beszédes tény, hogy legelső befejezett regényének eredeti címe Nőgyűlölő volt – végül Cyprián címen jelent meg 1888-ban. Az íróval bizalmas baráti viszonyban lévő Feszty Árpádné olyan férfiként vallott róla, akinek „nem volt tehetsége a szerelemhez”, meglett férfiként is olyan félszegen viselkedett a nőkkel, akár egy kisdiák.

Gárdonyi titkosírása

Gárdonyi személyiségének és mindennapjainak részletei, valamint irodalmi ötletei és ars poeticája rendszeresen vezetett titkosírásos naplójából, feljegyzéseiből és maximáiból – ún. Mesterfüzeteiből – bontakoznak ki emberközelségből. 1906-ban fejlesztette ki meglehetősen bonyolult, kalligrafikus titkosírását – családja tréfás elnevezésével „tibetűit” –, amelyet több sikertelen próbálkozást követően 1969-ben Gilicze Gábor és Gyürk Ottó fejtett meg. A lentről felfelé és jobbról balra haladó írásrendszer pont-, vonal- és körívelemekre, illetve ezek dőlésirány szerinti kombinációjára épülő betűírás.

Az egészség megőrzéséhez ajánlom

Nem mindegy

Az órát át kell állítani!

          Vasárnap hajnalban kell 3 óráról 2 órára visszaállítani az órákat – az Európai Unió szabályozása alapján a nyári időszámítás minden tagállamban március utolsó vasárnapján kezdődik, és október utolsó vasárnapján ér véget.

Lagzi Lajcsi sem tudta, hogy a víz, a gáz és a villany órákat nem szabad átállítani.  Csak a karóráját!

A barátságról

Megnyitották a Nyugati pályaudvart - 1877. október 28.

   A Nyugati pályaudvar Budapest egyik legrégebbi vasúti fejpályaudvara a mai Nagykörút (Teréz körút) mellett. Nevét nem a földrajzi fekvéséről, hanem a vasúttársaságról kapta 1891-ben.

            A mai épület közelében eredetileg álló első pályaudvart Pesti indóháznak nevezték. 1846-tól innen indult a Pest és Vác közötti vasút, Magyarország első vasútvonala. A Magyar Középponti Vasút az akkori város szélén vásárolta meg ehhez a telket. Az idők során az indóház a növekvő vasúthálózat évről évre élénkülő áru- és személyforgalmát egyre kevésbé volt képes kiszolgálni.

            Időközben elkészültek a Nagykörút rendezési tervei, melynek útjában állt a pályaudvar. A tulajdonos Osztrák Államvasút Társaság (későbbi neve Osztrák-Magyar Államvasút Társaság) elhatározta az indóház lebontását, és egy új felépítését. A pesti indóházi csarnok köré felhúzták a mai pályaudvar vonatfogadó csarnokát, majd elbontották a régi csarnokot. Az új csarnok kissé északabbra került a régitől, melyet keresztülvágott a Nagykörút. A régi csarnok déli végéhez hozzáépített irodaépület még sokáig, az 1970-es évekig megmaradt, átkerülve a körút túloldalára, szemben az új csarnokkal

            Az új pályaudvar terveit az osztrák August de Serres építész és a később az Eiffel-toronyról világhírűvé vált párizsi Gustave Eiffel cége készítette. Az új pályaudvar 1877. október 28-án nyílt meg. A pályaudvar vasszerkezete a maga korában technikai bravúrnak számított. A Kandó-mozdonyok próbáit a Nyugati pu. és Dunakeszi-Alag viszonylatban végezték. Ezt a szakaszt és a pályaudvar vágányait 1923-ban villamosították.

            1981-ben érte el a 3-as metróvonal a Nyugati teret, (akkoriban Marx tér) ami alá aluljáró rendszert építettek, és felüljárót emeltek a Bajcsy-Zsilinszky út és a Váci út között. Emiatt lebontották a pályaudvar melletti épületet, az egykor kétes hírű szállodát, amelyet a népnyelv a pályaudvarról „Westend”-nek nevezett. Az elnevezés azóta a Váci úti áruforgalmi raktárak helyén épült WestEnd City Center bevásárlóközpont neveként él tovább. 1998-ban újult meg a Nagykörút felüli homlokzat.

           2006 körül tervek születtek a leromlott állapotú vasúti terület beépítéséről és esetleges funkcióváltásáról. Hivatali, kormányzati központot kívánnak a pályaudvarra – vagy annak helyére – építeni. Egyes tervek szerint kiköltözne a vasúti forgalom Rákosrendező állomásra. Mások szerint csak a csarnokból bontanák el a vágányokat. A tervből végül ismét semmi sem lett. Körülbelül 2005-ben bontották le a Lehel tér felőli raktárakat, annak helyén fizető parkoló létesült. 2006-ban – az akkor még tervezett Kormányzati Negyed építése miatt – bontották le Podmaniczky utcai oldalon a dízelszínt továbbá a 17. vágány melletti vágányokat és épületeket. Az Állatkert közelsége miatt a pesti szleng tréfásan hamar el is nevezte a tervezett projektet „államkertnek”.
A csarnok épülete napjainkra rossz állapotba került. Omladozik és beázik. Felújításra vár.

• Vágányok száma: 17 vágány a személyszállító vonatok fogadására-indítására, (9 a Váci út felől + 4 a középcsarnokban + 4 a Podmaniczky utca felől), 2 csoport tárolóvágány, motorkocsi-karbantartó csarnok, személykocsi-karbantartó csarnok.
• Csarnok hossza: 146 m
• Középcsarnok szélessége: 42 m
• Középcsarnok legnagyobb magassága: 25 m
•  (Forrás: Wikipedia)

Éljen a SÖR