Pijálni jó!

Felirat hozzáadása

Mobilházakban, lakóautókban, lakókocsikban telelés Floridában

Az alább látható 30 millió Ft-os lakóautóval egy szurkoló jött baseball-mérkőzésre.

(A képeket 2013. február 16-án készítettem.)

Zsuzsanna napjára - február 19.

            Az Ószövetségben olvashatjuk Zsuzsanna történetét, akit fürdőzés közben meglesett két vénember, akik bírák voltak. Mindkettő vágyakozni kezdett a szép fiatalasszony iránt. Amikor Zsuzsanna egyedül maradt, a bírák megzsarolták, hogy ha nem lesz az övék, akkor megvádolják, hogy házasságtörésen érték egy ifjúval. Mivel Zsuzsanna nem engedett a zsarolásnak, így is lett, Zsuzsannát hamisan vádolták meg. Az ószövetségi törvények értelmében, mint házasságtörő asszonyt, Zsuzsannát halálra ítélték. Egy ifjú – Dániel – viszont külön-külön hallgatta ki a bírákat. A vének másképp vallottak arról, hogy hol látták együtt Zsuzsannát az ifjúval (a mézgafa illetve a tölgyfa alatt), így fény derült az igazságra, és őket ítélték halálra.

Szöveg: Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség

Grafika: Torjai Valter: Zsuzsanna

Kedvenceim a cicák

Jókai Mór születésnapjára - 1825. február 18. Jókai a szerelemről

            Dr. ásvai Jókai Móric (Komárom, 1825. február 18. – Budapest, Erzsébetváros, 1904. május 5.) regényíró, a „nagy magyar mesemondó”, országgyűlési képviselő, főrendiházi tag, a Magyar Tudományos Akadémia igazgató-tanácsának tagja, a Szent István-rend lovagja, a Kisfaludy Társaság tagja, a Petőfi Társaság elnöke, a Dugonics Társaság tiszteletbeli tagja.

            Jókai mindmáig a legolvasottabb magyar írók közé tartozik. Vele lett teljessé a magyar romantika. Életműve a száznál is több kötetben felidézi a nemzeti múlt egészének látomását, és tanúsítja azt az utat, amelyet a magyar társadalom a nemesi világtól a kibontakozó polgári világig megtett.

 Jókai a szerelemről

Milyen nagy bűn a szerelem, hogy ily nehéz a büntetése. Íme, még a síron túl is megüldözi, aki benne vétett, s örökségül hagyja fájdalmát az utódokra is!

A szerelem sok embert kényszerített már életrevalóvá lenni.

A szív minden kebelben egyaránt dobog, s van az életnek oly boldog kora, melyben minden szívdobbanás azt mondja: szeretni kell. Feltűnik a vágyó érzelem előtt egy-egy rokonszenvű arc, az érzelem lágy viasza elfogadja annak benyomatát, s viseli, míg egy másik el nem törli onnan, vagy pedig viseli örökké; annak csak erényeit ismeri, annak bűneit megbocsátja, azért tűr, azért szenved, azért csalatkozik, és mégis hisz, mégis szeret; és ez a szenvedés, csalódás, ez a hit és szeretet – az ifjúkor bohósága.

Én üdvömet találom-e vagy kárhozatomat, ha szívem dobogására hallgatok? Aztán hallgatott szíve dobogására.

Az éjsark alatt igazán szeretnek. Ha két szív deleje ott egymást feltalálta, soha el nem szakad az többé egymástól, nem választja el őket más, csak a halál; s még akkor is, aki előbb meghal, nem költözik el újjászületni társa nélkül a más csillagzatba; ott marad körülötte, él tovább szíve emlékében, s a föld delejsugarában, s rá vár, míg az meghal, s együtt mehetnek a közös új hazába. Ez az éjsarki emberek szerelme.

Íme egy lény valahára a széles világon, aki őt szeretni tudja. Akinek az "arany ember"-ből nem kell az arany, csak az ember!

Meg volt találva a holdbeli ember, az ismeretlen, aki egy más világból jön ide; aki egyebet is tud, mint inni, kártyázni, lovagolni és verekedni, akinek amennyivel erősebb a karja az asszony karjánál, annyival erősebb a lelke az asszony lelkénél; akinek szárnya van, felvinni szerelmesét ismeretlen világokba; feltárni előtte azt a mindenséget, aminek lételét csak sejti, csak vágyja eddig; de ahová mások elvinni nem tudták soha.

Óh, mennyivel nehezebb teher a szerelem, mint a gyűlölet, mennyivel nehezebb eltitkolni azt, mint emezt.

Ha tudnád, hogy milyen szép a világ; dehogy hagynád azt magadtól elzárva tartani! Ha tudnád, hogy milyen édes a szerelem, dehogy ismernél törvényt, mely azt megtiltja tőled! Ha tudnád, hogy mennyire bűnös minden ember; dehogy szégyenlenéd magadat előttük.

Elgondolkozott rajta, hogy van még ember a világon, aki képes arra a gondolatra, hogy a maga választottjának az arcvonásait hazavigye emlékében, s még a lábnyomát is lerajzolja a nedves homokról, s aztán megörökítse az arcot festményben, a lábnyomot bakancskákban! – Aki tud mindig róla gondolkozni – soha róla nem beszélni! - Ilyen bohó emberek is vannak még a világon.

Tutankhamon fáraó nyomorék volt

Különóra Ókor

Tutanhamon egyáltalán nem úgy nézett ki, ahogy elképzelnénk

2017. május 25.

Ha Tutanhamon fáraóról beszélünk, valószínűleg úgy képzeljük el, mint egy magas, daliás férfit, és hasonló arcot tulajdonítunk neki, mint amilyen híres szarkofágján látható. A földi maradványai alapján kutatók rekonstruálták, hogy nézhetett ki valójában Egyiptom egyik legnagyobb uralkodója – spoiler alert: egyáltalán nem úgy, ahogy gondolnánk.

Tutanhamon, másik elterjedt írásmód szerint Tutankhamon, uralkodói nevén Nebheperuré, (i. e. 1342 körül – i. e. 1324) az ókori Egyiptom XVIII. dinasztiájának egyik utolsó fáraója. Történelmi szempontból nem volt annyira fontos személy, mégis nevét mindenki ismeri, hála a Királyok völgyében fellelt díszes szarkofágjának. Az övé volt az egyetlen épségben fennmaradt, a sírrablók által érintetlen fáraósír. És persze az sem elhanyagolható hírneve szempontjából, hogy temetkezési helye állítólag el volt átkozva, és azokat a régészeket, akik megtalálták (élükön Howard Carterrel), szörnyű módon érte a halál.

          Az azonban, ahogy Tutanhamon valójában kinézett, a közelében sincs annak, amit gyönyörű szarkofágja mutat, és annak sem, ahogyan eddig filmekben és mesékben ábrázolták. A daliás, magas, jóképű uralkodó helyett teljesen torz képet kaptunk a legutóbbi vizsgálatok alapján – ha ismerjük családja történetét, ez valójában nem is annyira meglepő. Egyiptomi radiológusok megállapították, hogy a fáraónak dongalába, nőies, keskeny dereka, kiálló fogai és igencsak aránytalan testalkata volt.

 Ezzel megdőlt az az elmélet is, miszerint kocsihajtás közben érte egy végzetes baleset, és ez okozta halálát – dongalába miatt valószínűleg még a járás is nehezére esett, nemhogy kocsit hajtani, minden nap sétabot segítségével járt-kelt a palotájában. Ezt igazolja az is, hogy nagyjából 130 sétabotot találtak sírjában, amelyeket vele együtt temettek el.

          Nem olyan nagy meglepetés egyébként, hogy a fáraó komoly testi fogyatékossággal született: nem csak korábbi felmenői házasodtak családon belül, hanem szülei is közvetlen, vér szerinti testvérek voltak. A kutatók szerint pontosan az emiatt kialakult hormonális egyensúlyhiánynak köszönhette testi fogyatékosságait, valamint korai halálát

Állatok és emberek

Molière halálára - február 17. - - Különös életéről és haláláról

          Jean-Baptiste Poquelin, írói és színpadi nevén Molière (1622. január 15.–1673. február 17.) francia drámaíró, rendező és színész, a modern komédia megteremtője.

            Az egyik legnagyobb kritikusa volt korának, a társadalmi rangsorban felette állóknak. Kíméletlenül leleplezte a nagyurak életének visszásságait, nevetségessé tette őket. Ennek az lehetett egyik oka, hogy gyermekkorában sokan lenézték, hiszen „csak egy kárpitos fia” volt. Apja persze tudta, hogy van esze a fiának, jogásznak szánta, de Jean-Baptiste hiába végezte el az egyetemet, nem akart együtt dolgozni a gazdagokkal. A színpadra vágyott, és fel is vette a tehetséges komédiást Béjart mester az egyik párizsi színházba. Apja kitagadta, mikor megtudta, hogy színész lett.

            Poquelin saját (vándor)társulatot szervezett, zenés vígjátékokat írt, nagy sikerük volt. Nem csoda, hogy XIV. Lajos is látni akarta őket. Moliére A Kényeskedők című darabot írta meg a királyi előadásra, amely elképesztő sikert aratott, így a király alkalmazta. Az udvar és a párizsi színház direktora lett, állandó társa a Lully nevű zeneszerző volt.

            Harminchat vígjátékot ír, a többi közt a Fösvényt, a Tartuffe-ot, a Férjek iskoláját, A nők iskoláját, a Mizantrópot. Magánéletét is beleszőtte tragikus műveibe, ugyanis beleszeretett Madeleine Béjart felnevelt lányába, akit feleségül is vett (az anya kolostorba vonult) – de a házasság nem volt boldog.

A közönség imádta, a gazdagok kevésbé.

            Egészen sorsszerű a nagy drámaíró halálának körülménye. 1673. február 17-én a Képzelt beteg című darabot játszotta társaival. Nagy fájdalmai voltak (vért is hányt) az egész előadás alatt, de végigcsinálta, hogy meglegyen a bevétele a társaságnak. A függöny legördült, ő összeesett, és rövid szenvedés után már nem tért magához. Két pap is visszautasította az utolsó kenet feladását, a harmadik már későn érkezett – ekkorra már hazaszállították a vérző színészt. A babona, amely szerint a színészek számára szerencsétlenséget hoz a zöld szín, az ő halálának apropóján született: ilyen ruhában volt ekkor

            Színészeket nem temethettek megszentelt földbe, ezért csak Armande Béjart (az özvegye) közbenjárására, XIV. Lajos külön engedélyével búcsúztatták el – éjszaka. 1817-ben vitték át maradványait egy pantheonból a Pére Lachaise temetőbe.

            A Moliére nevet egyébként Madeleine Béjart aggasztotta rá. Moliére egy kis dél-franciaországi falu neve. A Comédie-Francaise deszkáin 1680 és 1920 közt 21 647-szer játszottak Moliére-darabot.

(Felhasználva: Időgép)

          Hazánkban már a 18. század végétől fordítani kezdték Molière darabjait, és azóta nálunk is fényes karriert futottak be művei.

Molière halálára - február 17. - - Idézetek

A rögtönzés a szellemi képesség próbaköve.
Késve növő fának édes a gyümölcse.
Márványra nehezebb írni, mint homokra, de ott aztán meg is marad sokáig.
Így szereti a szív, ha átgyújtja a hőség,
Hibáival együtt szeretni szeretőjét.
A tanult ostoba nagyobb ostoba, mint a tudatlan ostoba.
Az ész szavára fütyül a szerelem.
Márpedig bűn csak az, aminek híre kel.
A botrány, asszonyom, csak az kiált az égre.
S ki titkon vétkezik, annak már nincs is vétke.
Jobban tudod, mint én, hogy kezdjünk bármibe,
Minden nagy tettnek a készpénz az idege,
S hogy ez az édes érc, mely vakit és kegyetlen,
Győzni segít hadban éppúgy, mint szerelemben.
Töltsék el a szívünk száz ég gyönyörei,
Nem boldog, míg titkát nem tudja valaki.
Az örömet a lét búval együtt kínálja.
Nem megy minden, uram, vágyunkkal egy irányba.
Kell bosszankodni is, így akarja az ég,
Enélkül a világ túl boldog lenne rég.
Teljesen őszintén beszélni sok esetben
Nevetséges volna, s tán megengedhetetlen.
Édes Istenem, sok ember nem lát a szemétől, sok meg csak azért nincs a mások véleményén, hogy ezzel is eredetibbnek lássék.
Szerelme ellen a szerelmes szív sosem vét,
S szerelmes bűnre épp a szerelem a mentség.
Ha szívünk lánggal ég,
Be szép az éj homálya!
Az Éj - mindnyájunk szíve-vágya!
Ami engem illet, ezt a szenvedélyt magam is az élet legkívánatosabb dolgának tartom; és ahhoz, hogy boldogan éljünk, szeretnünk kell; s azt is hiszem: minden élvezet sápadt, ha egy kis szerelem nem keveredik belé.
Titkolózni bizony a szerelem szeret,
S ha sok az akadály, hát annál édesebb,
S egy csepp társalkodás azzal, kit szíved áhít,
Épp azért, mert tilos, csodálatosra válik.

Orvosi viccek

A professzor egy röntgenfelvételt mutat a medikusoknak:

- Nézzék! A beteg nagyon sántít, mert a bal lába kétszáz milliméterrel rövidebb, mint a másik.  –Nos, kolléga - fordul az egyik hallgatóhoz -, ön mit tenne ilyen esetben?

- Hát, én is sántítanék...  

- Jaj, doktor úr, én érzem, mennyire árt, de sehogy sem tudok leszokni a dohányzásról.

- Rágógumival próbálkozott már?

- Igen, de nagyon büdösen ég.

- Lajos bácsi, most megmérem a vérnyomását.

- Dehát a múlt héten mérte, doktor úr!

- És akkor mennyi volt?

- Ezer forint, de most nincs pénzem!

Az orvos alaposan megvizsgálja a beteget, ellenőrzi a leleteit, de meg sem

szólal, csak hümmög a papírok felett. A beteg türelmetlenül kérdezi: - Doktor úr, hát mi bajom van?

- Azt majd a boncolás mutatja meg.  

Fiatal, csinos nő a nőgyógyásznál:

- Kérem, vetkőzzön le! A nő zavarban van, erre a doki leoltja a villanyt, hogy sötétben vetkőzhessen. A nő megkérdi: - Doktor úr, hová tegyem a ruháimat?

- Nyugodtan tegye csak ide, az enyémre...

Az orvos az egyik betegét teszteli a pszichiátriai osztályon.

- Mi lenne, ha levágnám a bal fülét? - kérdezi fürkészően az orvos a pácienstől.

- Nem hallanék jól. És nem is látnék jól.

- Hogyhogy nem látna jól?

- Mert leesne a szemüvegem...

Egy szerelő épp egy Harley motorjának a hengerfejét szerelte le, amikor meglátta, hogy egy híres szívsebész lép be a szervizbe. A szívsebész a szervizvezetőre várt, hogy nézze meg a motorját.
A szerelő átkiabált a termen: –Hé, doki, kérdezhetek valamit?
A sebész kicsit csodálkozva odasétált a szerelőhöz, aki épp a motort szerelte.
A szerelő kiegyenesedett, letörölte a kezét, és ezt kérdezte: –Szóval, doki, nézze meg ezt a motort. Én is kinyitom a "szívet", kiveszem a billentyűket, megjavítom, beteszem az új alkatrészeket, és amikor kész, úgy működik, mintha új lenne. Hogy lehet az, hogy ezért
alig kapok egy kis lóvét, míg maga nagy pénzeket akaszt az alapjában véve ugyanilyen munkáért?
A sebész elgondolkodott, elmosolyodott, és odasúgta a szerelőnek: –Próbálja meg mindezt járó motorral!