Madarak és fák napja - görbe tükörben

Madarak és fák napjára - május 10. Kakukk

         Gerle nagyságú, de nyúlánk, hosszú farkú madár. Hímje hamvas dolmánnyal, keresztbe rovott farkkal; hasa fehéres, keresztbe futó hullámos csíkokkal. Lába sárga, szeme tűzvörös, sárgán szegve, csőre feketés, szájzuga vöröses. Fészket nem épít soha, és szaporításában igazi gazmadár, avval a csudálatos tulajdonsággal, hogy tojásának nagyjából színe és némileg alakja is hasonlít ahhoz a szegény madáréhoz, amelynek fészkébe becsempészi. Az elhelyezett, csempészett "fészekalja" kitehet egy kakukktól 20–22 tojást is, rendszerint azonban 11–12 között váltakozik.

            Tápláléka szerint – mely mindenféle és leginkább nagyon kártékony rovarból, hernyóból, még a legszőrösebbekből is áll – a kakukk a leghasznosabb madár; annál is inkább, mert telhetetlen. A kakukktojó kerületet választ, ott felkutatja az ökörszem, vörösbegy, a poszáták, a barázdabillegetők és mások fészkét, s ekkor tojni kezd ezekbe. Az odvakban fészkelők fészekaljához nem tudva hozzáférni, a földre tojik, aztán csőrébe ragadja és becsempészi, ahova szánta. Ugyanaz a kakukk ugyanazon vidéken leginkább egyazon faj fészkeit keresi fel, és rendesen azon fajokét, amelyeknek fészkéből maga is kikelt annak idején. A kis kakukk a hirtelen növekedésével elhatalmaskodik, és kilöki gyenge mostohatestvéreit. Vonuló madár s nálunk még jócskán van. Mindég a maga nevét kiáltja, de inkább "ha-hú"-nak hangzik, közbe kacagó szava is van.
            Régen a roskadozó emberről mondták: "Nehezen ér több kakukkszót."  A vénülő leányról meg azt: "Sokszor hallott már kakukkszót."
Vonuló madár s nálunk még jócskán van.
(Forrás: Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról c. könyve)

---

A boldogsághoz kicsi is elég!

Megszívlelendő gondolatok

Aranybulla kiadása - 1222. májusában

           Az aranybulla eredeti jelentése: az az arany függőpecsét, mely a magyar királyok fontosabb okmányain volt III. Béla óta. Az Aranybulla szűkebb értelemben II. András magyar király 1222-ben kiadott, aranypecséttel ellátott királyi dekrétuma, amelyben helyreállította és kibővítette Szent István alkotmányát. Tágabb értelemben az aranybulla szó azt az arany pecsétet jelenti, mellyel a magyar királyok – III. Bélától kezdődően – megerősítették fontosabb okmányaikat.

            II. András Aranybullája a magyar történeti alkotmány egyik legfontosabb törvényeként a megszületését követő későbbi századokban hivatkozási alap volt a rendi szabadság védelmében, a 16. századtól pedig egészen a 20. század közepéig az írott törvénycikkelyeiben vagy csak a szellemében. Az Alkotmánybíróság tagjai talárjuk felett viselt láncukon az Aranybulla pecsétjének egy másolatát hordják, ezzel szimbolizálva a jog hatalmát az állami akarat felett.

            „A Szentháromság és oszolhatlan egység nevében.  Endre, Isten kegyelméből Magyar-, Dalmát-és Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia örökös királya. Mivel mind országunk nemeseinek, mind másoknak is Szent István királytól alapított szabadsága némely királyok hatalma által, kik néha haragjukban boszút állottak, néha gonosz emberek hamis tanácsira is hallgattak, vagy saját hasznukat keresték, igen sok részben rövidséget szenvedett: nemeseink fenségünk és elődeink füleit gyakor ízben verdesték kérelmeikkel és folyamodásaikkal országunk javítása iránt. Kik tehát tartozásunkhoz képest az ő kérelmöknek mindenben eleget tenni akarván, megadjuk mind nékik mind országunk egyéb embereinek a szent királytól megadott szabadságot; és országunk állapotának javítására tartozó egyéb dolgokat is űdvösen rendelünk eképen: Rendeljük, hogy évenként a szent király ünnepét hacsak némí súlyos foglalkozás vagy betegség által nem akadályoztatunk Székesfehérvárott tartozunk megülni. És ha mi jelen nem lehetünk a nádor kétségkivül ott leszen helyettünk s képünkben meg fogja hallgatni az ügyeket. Minden nemesek, tetszésök szerint, szabadon oda gyülekezzenek.

 

A hagyomány szerint Székesfehérvár keleti határában, a ma emlékművel jelölt helyen hirdette ki II. András király nevezetes törvénygyűjteményt 1222-ben. Az 1972-ben felavatott emlékmű Rétfalvi Sándor alkotása.

            Leghíresebb része az ún. ellenállási záradék, amely az összes szabadságharcunk alapját nyújtotta: „Hogy ezen engedményünk és rendelésünk mind magunk, mind utódaink idejében örökké érvényes legyen, hét oklevélpárba irattuk és arany pecsétünkkel megerősítettük; úgy, hogy egy pár küldessék pápa úrnak, második a János vitézeknél, harmadik a templomosoknál, negyedik a királynál, ötödik az esztergomi káptalanban hatodik a kalocsaiban, hetedik a nádornál őriztessék, úgy hogy ez az irást mindenkor szeme előtt tartván, se ő ne tévedjen le a felebb mondottak valamelyik pontjáról, sem a királyt vagy a nemeseket vagy másokat ne engedjen letévedni. Hogyha pedig mi, vagy utódaink valamelyike bármikor ezen rendeletünk ellen véteni akarnánk, álljon szabadságukban ezen levél erejénél fogva, minden hűtlenségi vétek nélkül, mind a püspököknek, mind más uraknak s az ország nemeseinek, öszvesen és egyenként, jelenleg és a jövőben nekünk és utódainknak ellenállani és ellenmondani örökre." 

          Az alkotmánybíróság tagjai talárjuk felett viselt láncukon az Aranybulla pecsétjének egy másolatát hordják, ezzel szimbolizálva a jog hatalmát az állami akarat felett.

NEMZETEK KONYHÁJA - Olasz almás pite

Hozzávalók

• 100 g puha vaj,
• 250 g liszt,
• 2 teáskanál sütőpor,
• csipet só,
• 150 g cukor,
• 2 tojás,
• 1 citrom reszelt héja,
• 1 teáskanál vanília kivonat,
• 75 ml tej,
• 4 db. alma,
• 1 evőkanál barna cukor,
• 1/2 teáskanál fahéj

Így készül

1. Melegítsük elő a sütőt 180 C-ra.

2. Keverjük össze a lisztet, a sütőport, sót, puha vajat, cukrot, tojást, reszelt citromhéjat, vanília kivonatot (vagy vaníliás cukrot). Fokozatosan adjuk hozzá a tejet és keverjük szép simára.

3. Az almákat tisztítsuk meg, majd egy fél egy almát vágjunk kockákra, és keverjük a tésztához.

4. A többi almát vágjuk fel vékony szeletekre. Öntsük a tésztát egy kivajazott, lisztezett kerek formába, majd körben rendezzük el a tetején az almákat

5. Keverjük össze a barna cukrot a fahéjjal, és szórjuk rá a tetejére.

6. Süssük 40-45 percig, amíg feljön, és szép, arany színű lesz.

Melegen és hidegen is finom.

A pitét langyosan szokták fogyasztani, ha forró egy kanál vanília fagyival is fogyasztható együtt.
(Forrás: fengshuitrend.blog.hu)

A természet lágy ölén

A Nemzetközi Vöröskereszt megalakulására - 1863. május 8.

A Nemzetközi Vöröskereszt (angolul International Committee of the Red Cross, rövidítése ICRC) a pártatlanság, semlegesség, emberiesség, egyetemesség és önkéntesség egység elvei alapján működő nemzetközi segélyszervezet.

A 19. század végi megalakulása óta megszakítás nélkül háborúban és békében egyaránt tevékenykedik. Ennek köszönhetőek azok a nemzetközi egyezmények, amelyek szabályozták – az egyezményhez csatlakozó országok részére kötelezően előírt – az ellenség sebesültjeivel, elfogott katonáival, a legyőzött ország katonáival, és polgári személyeivel való bánásmódot. Feladatai közé tartozik a békeidőben bekövetkező, nagy tömegeket érintő természeti csapások: földrengés, árvíz, tűzvész áldozatainak szervezett egészségügyi és anyagi támogatása.

1859-ben zajlott le a solferinói csata. Az akkori korszak legvéresebb harcának mondott csatája során több mint 40 ezer sérült vagy halott katonát hagytak a csatamezőn. Henry Dunant elborzadt a látottakon; üzleti útját megszakítva a helyi asszonyok segítségével próbált meg segíteni a sebesülteken. Dunant javaslata: minden országban létre kellene hozni egy segélyszervezetet, amely olyan önkéntesekből áll, akik háború idején a sebesülteket ápolják, és nemzetközi egyezményt kellene kötni a harcmezőn maradt sebesültek, valamint ápolóik védelméről olyan módon, hogy részükre semleges státuszt biztosítanak.

Ennek nyomán 1863-ban megalakul a Vöröskereszt. Februárban jött létre az Ötök Bizottsága (Dunant is tagja volt), mely a mai ICRC (Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának) az előde. (Akkori neve: Sebesülteket Segélyező Nemzetközi Bizottság volt.) A vörös kereszt lett a szervezet jelképe, mely a svájci zászló inverze és 1863-ban egy nemzetközi konferencia fogadott el.

Az alapítók kezdeményezésére diplomáciai konferenciát rendeztek Genfben 1864. augusztus 8-28. között, melyen 16 ország vett részt. 1864. augusztus 22-én aláírták a harctéren megsebesült katonák körülményeinek javítására vonatkozó Genfi Egyezményt. A mostani 4. Genfi Egyezmény a Nemzetközi Humanitárius Jog alapjait képezi.