Húsvéti szimbólumok - a bárány, a sonka

          A bárány, mint a termékenyítőerő, a születés és újjászületés, általánosságban az újrakezdés szimbóluma már a kereszténység előtt több kultúrában megtalálható. A kos az ókori Egyiptomban jelent meg úgy, mint vallásuk egyik jelképe. Kosfejű emberalakként ábrázolták az újjászületés istenét. Hasonlóan fontos szerepet kapott a régi indiaiaknál és a görögöknél. Hallás lakóinál csakúgy áldozati állat volt, mint a zsidóságnál. Ez is magyarázza, hogy megjelent a kereszténység születésekor is a bárány, mint jelkép. A fehér bárányt az ártatlan jóság tulajdonságaival is felruházták. Jézus Krisztus a pászka ünnepére ment virágvasárnapkor Jeruzsálembe, amikor a zsidóság arra emlékezett, hogy megszabadult az egyiptomi fogságból. Ekkor bárányt ettek, mivel az egyiptomi tíz csapás idején egyéves, hibátlan bárány vérével az ajtókra festett kereszt mentette meg a zsidó családokat a Halál Angyalától.

            A kereszténység nevezi Jézus Isten bárányának, mint olyan áldozatnak, akit Isten elfogad. Ez is magyarázza, hogy a bárány a húsvéti jelzőt kapta. A húsvéti bárány mint jelkép éppen úgy kapcsolatba hozható azzal, hogy a bárányok tavasszal jönnek a világra, mint azzal a máig közismert vallási tétellel, miszerint Jézus Krisztus áldozati bárányként halt kereszthalált az emberiség megváltásáért. Ezért nevezik őt a mai napig Isten bárányának.

            A keresztény teológia az ószövetségi kinyilatkoztatás csúcsaként, Jézus Krisztus szenvedésének és megváltó tettének tipológiai előképeként értelmezi az Izajás könyvében olvasható, az Úr szolgájáról szóló negyedik éneket. Ebben a Szolga szenvedése engesztelő áldozat az emberek bűneiért: „Megkínozták, s ő alázattal elviselte, […] Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy mint a bárány elnémul […] bűneink miatt halállal sújtották”. A nyugati kereszténységben az Agnus Dei (Isten báránya) a legkorábbi Krisztus-szimbólum, amelynek bibliai megalapozását Keresztelő Szent Jánostól eredeztetik: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit”.

            A húsvéti bárány rituális szerepe Magyarországon az utóbbi időben jelentősen csökkent, de ábrázolásokon, képeslapokon még mindig sűrűn találkozni vele. Hazánkban a bárányhús fogyasztása egyre ritkább, bár a múlt század első felében juhtartó vidékeken még gyakori volt a húsvéti tejes (szopós) bárány fogyasztása, amelyet napjainkra szinte teljesen kiszorított a sonka. Mediterrán vidékeken főleg Görögországban és Olaszországban viszont az ünnepi asztal elmaradhatatlan része a sült bárány.

Húsvéti szimbólumok - a tojás és a barkaág

            A tojás ősi termékenység szimbólum, szinte minden népnél fellelhető. A születés, a teremtés (l.: Kalevala), a megújhodás jelképe. A kereszténységben a feltámadás szimbóluma lett. A tojás szimbolikáját még a baromfitartással nem foglalkozó északi népeknél is felleljük, ők a madarak tojásait gyűjtötték az erdőn. Magyarország területén már az avarkori sírokban is találtak díszített tojásokat. A bukovinai székelyek a nagyhéten felállított jelképes Krisztus-sírba is tesznek díszes tojást

         Magyarországon a barkaág, melyet a templomban is megszenteltetnek. Ennek eredete a virágvasárnap ünnepléséhez nyúlik vissza. A mediterrán országokban ilyenkor pálmaágat vagy olajágat szentelnek, a hagyomány szerint ugyanis Jézus jeruzsálemi bevonulásakor az emberek a béke jelképét, pálmaágat tartottak a kezükben. A mi éghajlati viszonyaik közepette természetesen a pálmaág nem áll rendelkezésre, ezért itthon a barka vette át ennek szerepét. Északi országokban, ahol a barka sem nyílik ki Húsvétra, valamilyen éppen rügyező ágat vagy száraz virágokat visznek a templomba virágvasárna