Az Észak-Magyarország napilap hosszú interjút közölt velem az április 16-ai számában. Ennek részleteivel és a most készült képekkel számolok be az író-olvasó találkozómról.
Milyen kapcsolata volt gyermek- és ifjúkorában Miskolccal?
Milyen kapcsolata volt gyermek- és ifjúkorában Miskolccal?
Általános
iskolai tanulmányaimat Sárospatakon kezdtem, ahol szüleim tanárok voltak. Édesapám a Református Gimnáziumban, édesanyám
Hercegkúton tanított. Édesapám
kiváló eredményeket ért el az oktatásban, ezért meghívta a miskolci Nehézipari
Műszaki Egyetem a matematika tanszékre tanítani. A tapolcai elágazásnál
laktunk, így én a hejőcsabai általános iskolában folytattam a tanulmányaimat a második
osztályban. Később a Népkert mellé költöztünk, a 7–8. osztályt már a Kossuth utcai
Általános Iskolában végeztem.
A Földes Ferenc Gimnáziumban
ötven évvel ezelőtt, 1965-ben érettségiztem. A családi indíttatásomból egyenesen következett az életutam.
Ehhez először el kellett végeznem a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem.
Bölcsészettudományi kara történelem–népművelés szakát.
Az egyetem után visszatért Miskolcra. Soha nem szakadt el máig kedvenc városától.
Egyetemi
éveim alatt rendszeresen tartottam klubesteket,
vetélkedőket, ismeretterjesztő
előadásokat. 1968-ban a Gárdonyi Géza Művelődési Házban – az
országban az elsők között – nyári
gyermekfoglalkoztatást vezettem, 1968 őszétől pedig ugyanitt a Hélios
Ifjúsági Klub irányítására
kértek fel.
Ötödéves koromban az Ady Endre Művelődési Házban végeztem a fél éves kötelező népművelési gyakorlatomat. Ennek vége felé Tok Miklós osztályvezető (aki előtte már a Földesben igazgatóm is volt) felhívott telefonon, és behívott a Városi Tanácsra beszélgetni, majd nagy meglepetésemre felkínálta a város művészeti főelőadói beosztását.
Ötödéves koromban az Ady Endre Művelődési Házban végeztem a fél éves kötelező népművelési gyakorlatomat. Ennek vége felé Tok Miklós osztályvezető (aki előtte már a Földesben igazgatóm is volt) felhívott telefonon, és behívott a Városi Tanácsra beszélgetni, majd nagy meglepetésemre felkínálta a város művészeti főelőadói beosztását.
A
gyakorlati népműveléssel már tisztában voltam, 25 évesen elkezdtem megtanulni
az irányítást is. Megszületett az első fiam, Zsolt, lakást pedig nem kaptam. Feleségem
Berettyóújfaluba való volt, az ottani Járási Művelődési Központ igazgatójának
pedig szolgálati lakást ajánlottak, így három év után elköltöztünk Miskolcról.
Életem
folyamán könnyű volt népművelési tevékenységet végeznem, mert Demcsik Ivántól,
Tóth Józsi bácsitól tanultam meg a gyakorlatot, Tok Miklóstól, Csótai Jánostól
a vezetés, amit majd Berettyóújfaluban, Veszprémben és Szekszárdon művelődési
központ igazgatóként kamatoztattam. Óraadó tanárként pedig szüleim, valamint
kiváló nevelőim (pl. Hejőcsabán Iván Tiborné tanárom,
a Földesben Dr. Harsányi László magyar-német, Bándy Pál történelem tanárom) példáját követtem.
a Földesben Dr. Harsányi László magyar-német, Bándy Pál történelem tanárom) példáját követtem.
Nyolc
évvel ezelőtt, Budapesten, a Várban működő Magyar Kultúra Alapítvány határon
túli magyarok művelődését segítő szakreferenseként mentem nyugdíjba.
Megkaptam az első gratulációt is Cséti Imrétől (2015. 04. 18. 05 órakor):
Kedves Zsolt! Gratulálok a tegnapi napodhoz –
nagyszerű volt az előadásod! Üdvözlettel: Imre
U.i.: kívánok sikeres 50 éves
találkozót is Neked!
(Folytatom)