Miskolci Kocsonya Farsang - 2017. február 17-19. A miskolciak kocsonyája

Pislog, mint miskolczi kotsonyában a béka

Szendrei József Miskolc monográfiájának 5. kötetében megtaláltam az igaz történetet:

"A vasúti forgalom megnyitása előtti időkben a Gömörvidék és Budapest közötti felsőmagyarországi kereskedelmet többnyire gömöri fuvarosok, úgynevezett
»furmányosok« közvetítették. Miskolc városa ezeknek közbenső állomása volt. Itt rendesen a Szentpéteri kapuban lévő »Szarvas«, »Törökfő« és a »Magyar huszár« czimű kisebb vendégfogadókban szállottak meg éjszakára. Egy felső-gömöri tót furmányos is a »Magyar huszár«-ba tért be napszálltakor. Vacsorát kért a korcsmárosnétól, még pedig kocsonyát. Az asszonyka, kit a nép fantáziája bizonyos, szemmel látható tekinteteknél fogva »Potyka Kati« beczéző névvel ruházott fel, mindjárt sarkon fordult és a ház alatti sötét pinczéből felhozott egy tányérral. Elibe tette a vendégnek.
            A tót atyafi takarékos étvággyal neki lát a vacsorának és először is a tányér közepétől kikandikáló húst akarja konzumálni. De egyszerre csak ijedten ejti el a villát és így kiállt fel: "Jáj, Jáj, korcsmárosné, anak a kocsonyának szeme is van, sag úgy hunyorgatya felim"
            Potyka Kati asszony odabokázott és elhűlve konstatálta, hogy igazat szólt a vendég. Egy izmos termetű béka, mely majdnem derékig a kocsonyába volt
fagyva, esdeklő pillantásokat vetett feléjük a szabadításért. – No ennek pechje volt! – monda Kati flegmatikusán és a tűzhelynél kiengesztelte a fagyos jószágot.”

Előzetes a Miskolci Kocsonyafarsangra - február 22-24.

           A miskolci közmondások közül országosan ismertté vált a „Pislog, mint a miskolci kocsonya", vagy „Pislog, mint a miskolci kocsonyában a béka". A szólás elterjedésében nemcsak a szájhagyomány, hanem két emléktárgy is szerepet játszott. Az egyik egy miskolci kiadású képeslap. A másik fontos tényező pedig egy miskolci emléktányér volt. A két világháború között több száz, talán több ezer tárgy, és képeslap vitte hírül a kocsonya történetét, amely így szép lassan elterjedt. De hogy az eset megtörtént-e, vagy pislogott-e a kocsonyában a béka, mind a mai napig nem derült ki. Az viszont igen, hogy a miskolciaknak régtől fogva kedvelt eledele volt a kocsonya, s mint ilyet, a „sokadalmakon", vásárokon kívül a korcsmákban, vendéglőkben is feltálaltak. A 18. században a miskolci piacon és vásáron a házi készítésű étkek közé tartozott. Az a bizonyos pislogós béka-eset, amely megteremtette a legenda alapját, egy évszázaddal későbbre, a 19. századra datálódik. (Az igaz történet bemutatásával holnap lepem meg az olvasóimat.)

            A miskolciak szerencsésen ráéreztek a kedvesen pislogó béka és a megdermedt tót fuvaros adta óriási lehetőségre, és kocsonya legendáját nagyszerű érzékkel több mint fél évtizeddel ezelőtt újraélsztették. Kocsonyabál, kocsonya-fesztivál, kocsonyafőző-verseny és kocsonyaüzlet is vonzza már a helyben lakókat, s azokat, akik az ország más tájairól érkeznek a rendezvénysorozatra.