2024. június 1., szombat

Felejthetetlen OPERAEST a Cefrapalotában - Kecskemét, 2024. május 18.



Csodálatos élményben volt részük mindazoknak, akik Kecskeméten a Cifrapalota reprezentatív Pávás termében 2024. május 18-án a Zenekedvelők koncertsorozatában meghallgathattak egy gyönyörű ,,OPERAEST”-et. Ilyen igényes, szép műsort ilyen kiváló előadók előadásában nagyon ritkán lehet hallani!

Az est szervezője, a műsor összeállítója Beremendi-Schultz Henrik énekes, zeneszerző, zeneművész, a Teleki Sámuel Kulturális Egyesület tagja a műsor nyitásakor nagyszerű nyitó klarinétjátékával azonnal elbűvölte a közönséget.

Ezt követően egymás után hangzottak el a szebbnél szebb áriák Puccini, Mozart, Dvorzsák, Verdi operáiból.

Beremendi Schultz Henrik bravúrosan énekelte mind a három férfi hangnemet, a basszust, a baritont,egy szám erejéig még a tenort is. Nem csak hangterjedelme, de változatos hangszíne és hangerőssége is csodálatos volt.

Egy fiatal lány, Fujita Júlia – aki előző nap szerzett operaénekesi diplomát a Zeneművészeti Egyetemen – , varázslatos csengő hangjával különböző női szerepeket énekelt elragadtatóan.

A duettek nagyszerűen tükrözték a két énekes kiváló harmóniáját.

A Don Giovanni részlet játékosságukat, 

a Papagena– Papagéno duett vidámságukat is bizonyította. 

Külön dicséret illeti a zongorakísérő Murata Marika zongoraművészt, aki kíséretével tapintatosan alkalmazkodott az előadókhoz, valamint a zenei stílushoz, és minden technikai nehézséget mesterien megoldott.

A hallgatók hosszú, lelkes vastapssal értékelték a gyönyörű előadást, akiket Beremendi Schultz Henrik befejezésül kedves kis fogadáson látott  vendégül.

Nagy izgalommal várjuk a következő alkalmat, amelyen legjobb lenne még egyszer megismételni ezt az operakoncertet, hogy azok is meghallgathassák, akik az orgonák éjszakája vagy más okból lemaradtak róla.    

    Fotó: Fricska Erika                                                                   Szigeti Márta

NEMZETEK KONYHÁJA - Töltött káposzta (székely specialitás)


Garai Gábor: Június

Tudom, meghalnék idegenben;
ott még a fák sem ilyenek;
nem virít bodza a berekben,
akácok könnye sem pereg;
nem részegít a széna-illat,
nem villámfénnyel jön a nyár,
nem így táncol felhőn a csillag,
nem szédül az égtől a táj...

Meghalok itt is -: a gyönyörtől,
hogy a repceföld színarany,
hogy a lomb oly zöld szinte tombol,
s a kőnek is illata van;
hogy áll a búza nyers kalásza,
mintha világot nemzene,
s e tájon az lel csak magára,
ki végleg egyesült vele.

Antonescu román diktátor halálára - 1946. június 1.

Antonescu Hitler oldalán üdvözli a tömeget (1941. München)
1939. szeptember 1-én kitört a II. világháború. Armand Călinescu román miniszterelnök szeptember 6-án deklarálta a semlegességet, mire a vasgárdisták megölték szeptember 21-én. A király továbbra is fenn próbálta tartani a semleges állapotot, de végül rákényszerült az Adolf Hitlerrel való kiegyezésre. 1940 folyamán a Szovjetunió visszafoglalta Romániától Besszarábiát,  valamint elfoglalta Észak-Bukovinát és a moldvai Herta kerületet (összesen 49,7 négyzetkilométer terület). Magyarország visszakapta Erdély északi, többségében magyarlakta részét a szövetségesek második bécsi döntése értelmében 1940. augusztus 30-án (43 105 négyzetkilométer, 52,2% magyar, 41,5% román lakossal), illetve Dél-Dobrudzsát önként átadta Bulgáriának (7565 nényzetkilométer, 81% török, tatár, bolgár lakos). Az ország területének (főleg nem románok által lakott) harmada ezzel elveszett, és megrendült a király népszerűsége. II. Károly egy Vasgárda vezette felkelés elkerülése érdekében ismét felfüggesztette az alkotmányt, és 1940. szeptember 4-én Ion Antonescu hadügyminisztert nevezte ki miniszterelnöknek. Ő azonban hamarosan – maga mögött tudva a Vasgárda, néhány tiszt és Németország támogatását – követelte a király távozását, és lemondását a trónörökös, Mihály javára.

Horia Simával, a Vasgárda vezetőjével együtt megalakította a „Nemzeti Légionárius Kormányt”, aminek Antonescu Conducător (vezér) a feje, Sima pedig a miniszterelnök-helyettese volt. A vezér a Führert is meglátogatta, és október 7-én német csapatok érkeztek Romániába, hogy biztosítsák az olajmezőket. November 23-án a románok a tengelyhatalmak oldalán csatlakoztak a háborúhoz. Szigorú zsidó-, görög- és örményellenes intézkedéseket vezettek be. Antonescu Romániája Hitler egyik legfontosabb szövetségese volt: rengeteg katonával, élelemmel és üzemanyaggal látta el a németeket a háború alatt, amint ebben a sorozatos találkozókon megegyeztek.

Antonescu diktatúrája

Romániában a Conducător beleegyezésével a Vasgárda iszonyú terrorba fogott: a lemondatott Károllyal kapcsolatba hozható személyek mellett rengeteg zsidót öltek meg mindaddig, amíg tevékenységük túlzottan zavaróvá nem vált, és a román, illetve német hadsereg el nem kezdte lefegyverezni őket. A Vasgárda ezért 1941január 27-én fellázadt, és egy háromnapos öldöklés keretében 127 zsidót végzett ki, míg a román és német haderő néhány héten belül le nem verte, és feloszlásra nem kényszerítette őket. Antonescu ekkor diktátorrá (államfővé, a minisztertanács elnökévé és októberben marsallá) nyilvánította magát. További antiszemita intézkedéseket is hoztak: A Nemzeti Romanizáló Központ feladata a zsidók eltüntetése volt a román életből.

Népirtások

A Conducător 1941. június 22-étől kezdve körülbelül egymillió katonával támogatta a németek Szovjetunió elleni támadását, és egyúttal megnövelte a szövetségeseinek juttatott kőolaj- és élelmiszerszállítmányok mennyiségét. Az elismerés sem maradt el. Románia elfoglalta a Szovjetúniótól Észak-Bukovinát, Besszarábiát, sőt a Dnyesztertől keletre eső területek nagy részét egészen Ogyesszáig!! A Krim-félszigetet is Romániához akarta csatolni, de abból Hitler egy hatalmas üdülőtelepet akart kialakítani az összes szövetséges állam polgára részére. (A románok azonban ebbe nem nyugodtak bele, állandó téma volt a nemetekkel az oroszok és az őslakos tatárok által lakott Krím-félsziget hovatartozásának kérdése!) Az elfoglalt területeken élő zsidókat potenciális szovjet kémnek tekintették. Június 19-én Antonescu 40 000 romániai zsidó deportálását rendelte el városi gettókba és elkülönítő táborokba. Június 27-június 29. között a jászvásári (románul: Jassi) pogrom során legalább 13 000 zsidót megöltek a román hatalmi szervek.
Antonescu a hadsereget könyörtelenségre szólította fel annak érdekében, hogy megszabaduljon az újonnan megszállt bukovinai és besszarábiai zsidóktól. Ennek következtében több mint 310 000 zsidót űztek el az említett területekről román és német katonai egységek román, illetve ukrán civilek segítségével. Szeptember 15-én a Conducător elrendelte 150 000 túlélő koncentrációs táborokba és gettókba zárását a németek által megszállt Ukrajna transznisztriai részén – itt a háború során 80 000 európai zsidót végeztek ki a nácik és csatlósaik. A 150 000 főből mindössze ötvenezren élték túl a deportálást (ők 1943 decemberétől a szovjetek közeledtére hazatelepülhettek). 1941. október 22-én az ogyesszai parancsnokságnál történt robbantás hatására Antonescu 200 fő kivégzését rendelte el minden egyes román és német tisztért. Másnap a városban 25 000 helyi zsidót végeztek ki a partizánok akcióját megbosszulandó.
Bár Antonescu személyes felelősségéről voltak viták, 280 000–380 000 zsidó halálért tartják felelősnek. Közvetlen felelősségét egy bizottság állapította meg, amelyet a Nobel-békedíjas Elie Wiesel vezetett, és amelynek jelentését 2004-ben a román kormány hivatalosan is elfogadott.
Nem is olyan régen a bukaresti legfelső bíróság felmentette Antonescut a béke elleni bűnök alól (a fő vádpont ellene). Ez meglepő módon a román sajtóban, politikában, és civil társadalomban nem kapott visszhangot, csupán a Moldovai Köztársaság Kommunistáinak Pártja és az Európai Baloldal tiltakozott. Később számos zsidó szervezet és az orosz kormány is tiltakozott. Ez az első eset Romániában, hogy egy százezrek haláláért felelős embert felmentenek egy ilyen fontos vádpont alól.

Conducător bukása

1943-ban a németek és szövetségeseik ellen fordult a hadiszerencse: a sztálingrádi vereség után szovjet ellentámadás indult nyugat felé. Rengeteg román esett el a harcokban, a hadsereg maradéka pedig erősen demoralizálódott, mire megérkeztek a Vörös Hadsereg alakulatai Romániába 1944augusztus 20-án. Három nap múltán Mihály király – akit néhány tiszt, fegyveres kommunisták és a Nemzeti Demokratikus Blokk támogatott – elrendelte Antonescu letartóztatását, átvette a kormány irányítását, hadat üzent Németországnak és visszaállította az 1923-as alkotmányt. A szovjetek augusztus 31-én értek Bukarestbe, fegyverszünetet pedig szeptember 12-én kötöttek a sikeresen kiugró románokkal, akik ezután a szövetségesek oldalán részt vettek a magyarországi és a szlovákiai harcokban. A háború lezárulása idejére a román emberveszteség majdnem egymillió főre rúgott. Antonescut a Szovjetunióban hallgatták ki, aztán kiadták hazájának, hogy háborús bűnösként ítélkezhessenek felette. A „nemzeti árulás peré”-nek nevezett háborús perben halálra ítélték 10 társával együtt május 17-énJúnius elsején lőtték agyon Bukarest külvárosában, a Jilava erőd börtönénél. (Forrás nagy része: Wikipedia)

2024. május 31., péntek

A dohányzás alulnézetben)









A palacsinta országonként más és más

 Kicsik és nagyok kedvence.

        A palacsinta eredete a római korba nyúlik vissza, neve latinul placenta. Ebből a szóból fejlődött ki ma használatos, népenként eltérő alakja. A palacsintának sokféle receptje ismert, az alaptészta lisztből, tojásból, szódavízből és tejből, valamint sóból, cukorból áll, amit országonként más arányban használnak.

Íme, néhány példa:
         A francia palacsinta a crepe névre hallgat, és élesztővel, sok tojással készül, ropogós, vékony tésztájú. Általában pikáns, édes szószokkal, öntetekkel tálalják.

         Oroszországban a blini nevet kapta, többnyire élesztővel készítik, búzakorpával vagy hajdinával. A tölteléket nem a kisült tésztára halmozzák, hanem belekeverik a tésztába, ami így vastagabb is lesz. Kedvelt töltelék a mák és az alma.

          Marokkóban ataif-ként ismert a palacsinta. Édes és sós változatban is készítik. Sós változatában a spenótos, darált húsos palacsinta a legismertebb. Ahogyan sok más arab édességet is, mézbe, cukorszirupba mártva fogyasztják.

          Az amerikai pancake elkészítéséhez sütőport vagy szódabikarbónát használnak, így a tészta könnyű és vastag lesz. Rendszerint édes öntetekkel, például juharsziruppal nyakon öntve tálalják.

         Itthon a palacsintát édesen és sósan is fogyasztjuk. A legkedveltebb töltelékek a kakaó, fahéj, túró, lekvár, mogyorókrém, esetleg különböző pudingok. Sós változata közül a hortobágyi húsos palacsinta a legismertebb, de gombával, és más zöldségekkel megtöltve is elkészíthető.
Forrás: Palacsinta, a megunhatatlan kedvenc (Házipatika)

Székely lakodalmas rigmusok


 Tordai-hasadék

A székelyeknél a lakodalomban az ételeket – levest, káposztát, sültet, tésztát – rigmussal hozzák be az asztalra. 
Ezekből ízelítő:

Pálinka behozásakor mondják:
A pálinka mérges ital,
Aki issza, hamar meghal.
Télben fázik, nyárban nyuggaszt,
Okos ember nem issza azt,
Itt van a kezemben két nagy cilinderrel,
Igyanak, uraim, nincsen ez méreggel.
Mielőtt rebegő ajkaim szólásra engedem,
Tekintetem az égre terjesztem.
Onnan várok áldást e szép társaságra
És ennek a társaságnak minden itt lévő tagjára.
Örvendek én nagyon, ha tálakat kell kihordjak üresen,
Mert akkor tudom, hogy senki sem maradt éhesen.

Leves behozatalakor:
Itt vagyon a leves laskával és sóval,
Jól meg van ijesztve murokkal és zsírral
Igen jó eledel magyarnál, németnél
Éhség ellen is jobb a pataki sernél.
Szüzek, szép leányok, ott tük ne beszélgessetek,
Mert éhen maradtok, tehát siessetek.
Itt a jó leves ebből mind egyetek
Mert hanem férjhez nem mehettek. 

A káposzta behozásakor:
Egytálétel az áldott káposzta,
Melyet országunkba Káp nevű  pap hozta.
Szakácsnénk kolbásszal jól meg is foltozta.
Gondolom, hogy tízszer, nem is egyszer sózta.
Tessék megkóstolni, nem lesz borshiánya.
Nem lesz hiánya sem a piros paprikába.
Piros rántással van készítve disznó zsírjával,
Bátran lehet hozzá nyúlni a villával.
(Háromszék c. napilapból, Sepsiszentgyörgy, 2018. okt. 13.)

Törcsvár

Dohányzásmentes világnapra - - - - - - május 31.

           Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) kezdeményezésére tartják 1988 óta, hogy felhívja a figyelmet a halál megelőzhető okára és a dohányzással összefüggő betegségekre. Jelenleg világszerte több,  mint egymilliárd ember dohányzik, számuk 2025-re megháromszorozódhat. Évente öt-hatmillió ember halála vezethető vissza a dohányzás ártalmaira, a cigaretta ugyanis több mint négyezer különböző, a szervezet számára káros vegyi anyagot tartalmaz.
          A dohányzás elleni küzdelem a WHO egyik legfontosabb feladata lett az utóbbi évtizedben, a felnőtt lakosság körében 20 százalék alá kívánják szorítani a dohányzók arányát. 2003-ban született a Dohányzás Ellenes Keretegyezmény (FCTC), amelyet Magyarország is ratifikált. Hazánkban minden harmadik felnőtt füstöl, s minden ötödik ember a dohányzás következtében hal meg. Az Országgyűlés módosította a nemdohányzók védelméről szóló törvényt, e szerint januárjától lényegében minden közös használatú zárt légterű helyen tilos a dohányzás.
Jóllehet a nők csak mintegy 20%-át teszik ki a világ mintegy 1 milliárd dohányosának, a dohányzó nők aránya emelkedik, a dohányzás reklámjainak célcsoportjává egyre inkább a lányok és asszonyok válnak. Különösen aggasztó, hogy a fiatal nők között nő a dohányosok száma. 151 országból származó adatok szerint a serdülő lányok 7%-a dohányzik, szemben a hasonló korú fiúk 10%-ával, egyes országokban pedig már megegyezik a számuk.
Kolombusz Kristóf nemcsak Amerikát fedezte fel, hanem megismertette a régi világgal a dohányzás szokását is. A dohánynak és a dohányzásnak egész könyvtárra való irodalma van, amely a kultúrtörténeten túl a dohány szociológiai, pszichikai, egészségügyi és egyéb vonatkozásait igyekszik kibogozni. Az „imádott” füst pedig ott gyűrűzik a  mai ember feje fölött, sőt egyeseknél annak egyik legfontosabb szükségletévé vált.
Jean Nicot, Franciaország portugáliai nagykövete – a dohány elterjesztője – álmában sem gondolta volna, mit jelent majd a dohány az emberiségnek. Önmaga sosem dohányzott, de a növény európai meghonosításával máig is viharokat kavaró folyamatot indított el. A nagy kérdés, hogy a dohány az istenek lehelete, vagy a Sátán gyomfüve-e, máig sem dőlt el.
A dohányzás hívei napjainkban érzelmi okokkal magyarázzák szenvedélyüket, ellenfelei nagy hangon, tudományos érvekkel harcolnak. Bármennyire is egyenlőtlen látszólag ez a harc, győzelemre egyik fél sem számíthat. Az igazság az, hogy amíg a két fél hevesen csatázik, az emberiség egy része vidáman pöfékelve nézi a vitát.
          A dohányt nyugaton egyre jobban megismerték, majd eljutott keletre és északra is. De amíg az akkori füvészkönyvek dísz- és gyógynövényként említik, Angliában és Hollandiában már dohányoztak is az emberek. Itáliába Giorlamo Benzoni hozta, Lisszabonból, ahol a pápai követ, Santa Croce valószínűleg még Nicot útján ismerkedett meg vele. Akkoriban egész Lisszabon a csodanövényről beszélt. Eközben Génua, Nápoly és Velence kikötőiben megforduló spanyol és portugál tengerészek megismertették az olaszokkal is a dohányzást. Olaszország kikötőiből Kelet-Európa felé vette útját a dohány. A Habsburgok magánkertjében hamarosan már mint dísznövényt termesztették.
Magyarországon az Apaffy, Báthory és Bornemisza-családok mint gyógynövényt használták. A dohány szó keletkezését egyesek úgy magyarázzák, hogy ősapáink a füstjét dohosnak találták és rosszul is lettek tőle, tehát dohot hány = dohány. Komolyabb nyelvészek a perzsa dochan szóból származtatják.
A civilizáció fejlődése együtt járt a dohányosok számának növekedésével. Azokat a károkat, melyeket a pszichés sérülések a lélekben okoznak, a modern ember úgynevezett élvezeti szerekkel igyekszik korrigálni. Az élvezeti szerek, mint nevük is találóan jelzi, kellemes hatásúak, de nagy mennyiségben vagy rendszeresen fogyasztva azonban károsak az egészségre. Azok, akik élvezeti szerekkel élnek, tudják, hogy ártanak maguknak, de akaraterejük túl gyenge ahhoz, hogy megváljanak szenvedélyüktől.
Érdekes szerepe van a háborús eseményeknek a dohányzás elterjedésében. A statisztikák szerint mindkét világháború után megnövekedett a dohányosok száma a háborút viselt országokban. (Források: Wikipedia, Dohánymúzeum)
A káros hatásoknak három fő forrása van: a hőhatás, a mechanikus hatás (pipázásnál) és a kátrányszármazékok hatása (ez a cigarettapapír égéséből ered). Pipázóknál az ajak- és nyelvrák, cigarettázóknál a gége- és tüdőrák a gyakoribb, mint a nemdohányzók között, továbbá a dohányzás a szív és érbetegségekre is káros kihatással van. A cigaretta szempontjából a filter sem igazán csökkenti a káros hatásokat. A dohányzás okozhat ajak-, szájüreg-, gége-, valamint nyelőcsőrákot, nikotintartalma miatt okozója lehet még hasnyálmirigy- és veseráknak is (a dohány összességében a daganatos halálesetek 25%-át okozza). Ezeken túl okozhat még légzőszervi betegségeket, hörgőgyulladást, asztmát is. A nikotin jelentős elváltozást okozhat a keringési szervrendszerben, például gyakran magas vérnyomást vagy koszorúér-betegségeket okoz. Ezenkívül károsítja az érfalakat, így okozója lehet agyérbetegségeknek, érszűkületnek, aneurizmának és érelmeszesedésnek

         Egy csattanós mondás: Ha felhagysz a dohányzással, ivással, szeretkezéssel, ne hidd, hogy tovább élsz. Csak úgy tűnik.

2024. május 30., csütörtök

A reggel mindenkinek más

















Horvátország magyar emlékeiből

          Bilje (Béllye): Dárdától 4 km-re délre fekszik. Valamikor Baranya-vármegye része volt, 1910-ben 1198 magyar és német lakossal.

A hódoltság megszűnése után Savoyai Jenő egyik birtokának a központja lett. A herceg 13 falut, két pusztát, valamint óriási erdő-, és legelőterületet vásárolt 80 000 rajnai forintért. I. Lipót magyar-horvát király, osztrák főherceg (uralkodott: 1657–1705) a töröktől felszabadított, gazdátlan földeket, kevés pénzért, de akár ajándékba is adta az őt föltétel nélkül kiszolgáló embereknek. A török elleni harcok fővezére a szabályos alaprajzú, szögletes bástyákkal védett várba egy szép kora barokk stílusú kastélyt emeltetett 1703–1711 között. Homlokzatának közepén kőkertes kapu, fölötte a herceg címere. A kapun belül négyzetes udvar. A főhomlokzaton ismét a herceg címere, a kutyák által tartott kereszt illő környezetben. Savoyai Jenőről – akinek egyébként a budai várban állított lovas szobra minden rendszert átvészelt – feljegyezték, hogy egy alakalommal felelősségre akarták vonni olyanok, akik még nem is láttak csatát. Egyéniségére jellemző módon védte meg magát. Lecsatolta kardját és eléjük tette. „Itt van! Még piroslik az ellenség vérétől!” 1736-ban meghalt, örököse nem volt, ezért birtokai, palotái, kastélyai visszaszálltak az Udvarra. Mária Terézia magyar-horvát király, osztrák főherceg (uralkodott: 1740–1780) 1775-ben legkedvesebb lányának, Mária Krisztinának adta a béllyei uradalmat, aki Albert Kázmér szász-tescheni herceg felesége lett. A herceg korának egyik leghaladóbb gondolkodású arisztokratája volt. Ő alapította például a Magyaróvári Mezőgazdasági Akadémiát 1818-ban. A béllyei birtokot az Akadémia rendelkezésére bocsátotta, amely így az európai hírű főiskola egyik gyakorló központja lett. A következő tulajdonos, Habsburg Frigyes főherceg (élt: 1856–1936) folytatta a modern gazdálkodást a 62 710 hektáros területen. Nagy összegeket fordított gépesítésre, csatornázásra, községfejlesztésre, minőségi állatállomány beszerzésére. A fejlődő birtok újabb betelepülőket vonzott, akiknek földet, modern házat adott, iskolát biztosított. Koronás fők jártak ide vadászni, pl.: II. Vilmos német császár 1903-ban és 1910-ben szarvasra vadászott a környéken. Frigyes herceg elsőszülött fia, Albert (született: 1897) volt Béllye utolsó, de már csak névleges birtokosa. Mosonmagyaróváron sikeresen elvégezte a mezőgazdasági akadémiát, és felkészült a birtok irányítására. Közbejött az I. világháború, amit végigharcolt. A háború után elvették béllyei uradalmát – az akkor létrehozott Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban (későbbi neve: Jugoszlávia). A titói Jugoszlávia legnagyobb mezőgazdasági kombinátját itt alakították ki. (Forrás: Batár Zsolt Botond: Horvátország északi és nyugati területei c. útikalauza)

Horvátország államiságának napjára - május 30.

        Horvátország (hivatalosan Horvát Köztársaság, horvátul Republika Hrvatska) a Balkán-félsziget északnyugati részén fekszik. Északnyugatról Szlovénia, északról Magyarország, keletről Szerbia, valamint Bosznia-Hercegovina, délkeleten pedig egy rövid szakaszon Montenegró határolja. Délnyugaton az Adriai-tenger alkotja természetes határát. Fővárosa és egyben legnagyobb városa: Zágráb. Nagyobb (100 000 lakos feletti) városai még – a népesség szerint csökkenő sorrendben – Split, Fiume, Eszék. Szárazföldi területe: 56 594 km2. Népessége: 4,29 millió fő. Éghajlata: A szárazföld belsejében kontinentális, a tengerpart mentén pedig mediterrán.
          I. Tomiszláv, az első uralkodó 925-ben megalapította a Horvát Királyságot. Fénykorát IV. Péter Krešimir uralkodása alatt (1058-1074) érte el. Magyarország és Horvátország több mint 800 éves közös történelemre tekint vissza, mivel 1102 és 1918 között Horvátország perszonálunióban volt a Magyar Királysággal. Az I. és a II. világháború után is a győztes nagyhatalmak szeszélye folytán Jugoszlávia része lett, mely államalakulat mindkétszeri felbomlása után a horvátok (másodszor) 1991-ben kikiáltották függetlenségüket.
  • Lakossága: 4,49 millió fő (2006). Korábbi adatok: 3,9 millió (1950), 4,4 millió (1970), 4,5 millió (1999).
  • Népsűrűsége: 80 fő/km² (2006). Legsűrűbben lakott területei: Muraköz (166 fő/km²), Zágráb környéke, az Adria partján Raguza (Dubrovnik), Spalató (Split), Zára (Zadar) és Fiume (Rijeka) vidéke.
  • Népességnövekedése: -0,03%/év (2006).
  • Születéskor várható élettartam: férfiak 71 év, nők 78,5 év (2006).
        Albániával együtt 2009. április 1-jén a NATO teljes jogú tagja lett. Az uniós csatlakozási tárgyalásokat a magyar EU-elnökség utolsó napján, 2011. június 30-án sikerült lezárniuk, így ma az Európai Unió tagja.
Fiume (ma: Rijeka) címere