A sokoldalú Papp család kiállításáról

Igaz, hogy szájmaszkban és az előírt távolságot betartva, de minden széket elfoglalt az érdeklődő közönség a nagykőrösi Arany János Közérdekű Muzeális Gyűjtemény időszakos kiállítás-megnyitóján szeptember 4-én délután, amikor az ,,Egy sokoldalú Nagy-Kőrös-i család” küzdelmes életébe nyerhetett bepillantást.

Juhász Nándor igazgató köszöntése után a kiállítást Szabóné Irházi Zsuzsanna települési képviselő, az emberi erőforrások bizottságának elnöke nyitotta meg, aki az eredeti források mellett támaszkodott saját emlékeire is, hiszen ő is  – , mint a megjelentek többsége – kislány korában lelkes mozilátogató volt abban az akkor már állami filmszínház nevet viselő moziban, amelyet még 1908-ban nyitott Papp Sándor, nyolcadikként az országban. Neki köszönhetően nyerte el Nagykőrös a ,,legelkerékpárosodottabb város” nevet, amelyet ma is joggal viselhet, hiszen nincs a városban olyan család, amelyik ne rendelkezne egy vagy több kerékpárral, amely lehet sportszer, munkaeszköz, játékszer, de legtöbbször közlekedési eszköz, így a munkábajárás fontos segítője. Ezt támogatja a jelenleg épülő kerékpárút is, amely ha megépül, a Ceglédre, Kecskemétre való átjutását segíti a kerékpárral közlekedőknek.

A Papp család képviseletében Papp Zoltán gépészmérnök, a kiállítás rendezője mutatta be a kiállítást. Papp Sándor legfiatalabb unokájaként, a családi hagyományok leggondosabb őrzőjeként nagyapját bátor, kreatív vállalkozónak nevezte, aki rézműves segédből széleslátókörű mesteremberré küzdötte fel magát. 1898-ban ugyanis még rézműves segédként kerekezett le Budapestről Nagykőrösre egy velocipéddel, amely városunkban olyan újdonságnak számított, hogy Papp Sándort ,,ördöngős Papp”-nak nevezték el. Az itt nyitott rézműves műhelyében idővel kerékpárt is javított, majd gyártott, és kitartó munkájának eredményeként 1908-ban kibérelte, később sok kölcsönnel megvásárolta a Korona szállót, kialakítva a város első mozgószínházát, az Uránia Mozgót, amikor a városban még közvilágítás sem volt, és a moziban az áramot dinamóval termelték.  

Papp Zoltán, aki kerékpárszerelő édesapja mellett maga is kitanulta a szakmát, érdekes történeteket mesélt a háború előtti és szomorú történeteket a háború utáni időkből, amikor a mozit és a kerékpárgyártó műhelyüket államosították, és a nyolcvanéves nagypapa csak hosszú kérvényezés után tudta elérni, hogy dolgozhasson a saját üzemében. Papp Zoltán a nagypapájával csak nagyon kis időt tölthetett együtt, hiszen hároméves volt, amikor meghalt, de ez az icipici idő is elég volt arra, hogy a nagypapa egy gyermekbiciklin megtanítsa kerékpározni kicsi unokáját.

 Papp Zoltán családja történetének legnagyobb részét nem a szüleitől tudta meg, mert a hatvanas-hetvenes években ezekről nem volt célszerű beszélni. Ismereteit leginkább a nagykőrösi levéltárban és a református egyházban való kutatásaival szerezte, amiért köszönetet mondott.

Az október 24-ig nyitvatartó kiállításon láthatunk rézműves szerszámokat, rézüstöt, permetezőgépet Papp Sándor rézműves műhelyéből, négy darab Papp műhelyben készült eredeti Papp-kerékpárt, a falon képeket, amelyek bizonyítják, hogy nem csak készítették és javították, de sporteszközként is használták a kerékpárt, ugyanis kerékpárversenyzők is többen akadtak a nyolcgyermekes Papp-családban. Egy tárlóban láthatjuk az első 1908-as filmvetítő gépüket, mellette megvilágított filmkockákkal némafilm részleteket, azonkívül családi fényképeket, eredeti dokumentumokat, kedves emlékeket. A kiállítás megtekintését mindenkinek szeretettel ajánlom, aki érdeklődik Nagykőrös múltja iránt.

Szigeti Márta

Rendkívüli hír

Most olvastam az interneten:

VISSZATEKINTŐ - Szent István kiállítás nyílt Székesfehérváron

István, a szent király címmel kiállítás nyílt 2013. ,augusztus 31-én Székesfehérváron.

            A december 11-ig látogatható kiállításon lehetőség nyílt több külföldön őrzött ereklye bemutatására. A történelemben először látható együtt Szent István zágrábi, kalocsai és székesfehérvári ereklyetartó mellszobra. A különleges műtárgyegyüttesnek további jelentőséget ad, hogy a mellszobor alakú ötvösremekek a világon ismert legnagyobb ereklyetartók közé tartoznak.

            A zágrábi ereklyetartó ezüst, aranyazott réz és drágakő felhasználásával készült. A mellszobrot 1635-ben Francesco Barberini bíboros, VIII. Orbán pápa unokaöccse ajándékozta a zágrábi székesegyháznak.

            Szent István fejereklyetartója a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum tulajdonában van. Mária Terézia 1769-ben Raguzából (Dubrovnikból) visszaszerezte Szent István koponya ereklyéjének egy darabját. 1775-ben a királynő a pozsonyi káptalanra bízta, ahonnét utasítására Bécsből 1778-ban Székesfehérvárra került új büszt alakú ereklyetartóban. Készítője Ignaz Sebastian Würth (1746-1834) bécsi ötvösművész volt.

            A Kalocsán őrzött herma Bachruch Károly morva származású ötvös munkája. A Szent István-mellszobor készítését 1893 szeptemberében kezdte, és 1896 áprilisában fejezte be. A szobor talapzata már Császka György kalocsai érsek (1891-1904) elképzelései alapján készült, aki 1898-1899 között két részletben, 20 ezer forintért megvásárolta a kalocsai főszékesegyház számára.

            A három ereklyetartó herma mellett további különlegességek is megtekinthetők. Több mint 800 év után ismét visszatért Székesfehérvárra a bécsi Stephansdom Szent István-ereklyéje, 600 év után pedig újra Magyarországra érkezett államalapító királyunk állkapocsereklyéje, amely minden valószínűség szerint Nagy Lajos király ajándékaként került Raguzába, ahol a székesegyház kincstárában a mai napig nagy tisztelettel és megbecsüléssel őrzik.

            A Szent István halálának 975. évfordulója alkalmából szervezett tárlaton további 250 értékes műtárgy és egyedi installáció segítségével mutatják be az első magyar király tiszteletének gazdagságát. A kiállítási tárgyak az ország számos múzeumából érkeztek az egykori székesfővárosba, láthatók az államalapító sírja körüli márványpadló darabjai, faragott kőtöredékek a király sírja környékéről. Könyvek, festmények, szobrok, ötvöstárgyak és reklámplakátok is szerepelnek a tárlaton.

            A 600 négyzetméteres kiállítótérben a kiállítás szervezői megpróbáltak teljes képet nyújtani az államalapító király legendájáról, keresztelésének történetéről, a korona felajánlásának és szentté avatásának körülményeiről is. A tárlatra magyar és horvát szerzők közreműködésével katalógus készült, amelyben tanulmányok és leírások olvashatók a kiállított tárgyakról. (Forrás: Richpoi Hírek)

Könyvbemutatómra hívlak Benneteket Budapestre (szeptember 22-re)

Budavára felszabadult - 1686. szeptember 2.

A keresztények által régóta várt esemény Buda oszmán török kézre kerülése után 145 évvel és négy nappal később valósult meg.

A képen Benczúr Gyula: Budavár visszafoglalása. A lovon Lotaringiai Károly herceg, császári fővezér, az előtérben sebesült karral, karddal a kezében Petneházy Dávid hajdúkapitány. Továbbá látható még az albán származású várkapitány, Abdurrahman pasa, továbbá Bercsényi Miklós, Pálffy János, Savoyai Jenő, Bottyán János.

VISSZATEKINTŐ - Török Ádám és a Capriccio Zenekar koncertje Balatonalmádiban - - - - 2012. augusztus 28.

A Pálinka Napok programjában ezen a napon Török Ádám és a Mini Trió koncertje szerepelt. Ettől eltérően az első részben a budapesti Capriccio Zenekar lépett fel önállóan, majd a második blokkban Török Ádám is bekapcsolódott, és átvette a főszerepet. (A Capriccio koncertjét külön bejegyzésben méltatom.)

Nagy várakozással tekintettem Török Ádám koncertje elé, mert három nappal előtte a következőket olvastam az egyik napilap "Magazin" mellékletében:

–Húszéves kora óta megszakítás nélkül aktív szereplője a hazai és nemzetközi zenei életnek. A hatodik ikszen túl mi hajtja előre?

– A közönség  szeretete és a pénz. Hatvannégy évesen harmincezer forint a nyugdíjam, tehát muszáj játszanom. Több évtizedet töltöttem a pályán, azalatt bebizonyosodott, hogy szeretem ezt a szakmát. Fogom is csinálni, de csak addig, amíg jó vagyok.”

            Örömmel jelenthetem, egyenlőre  kiváló fizikumban, kiváló szellemi színvonalon, kiváló hangszertudás birtokában van, így az élő zenét kedvelőknek nem kell félnie a visszavonulástól.

A Capriccio Zenekar a koncert első részében bemelegítette a közönséget, és nagyon magasra emelte a lécet, amit Török Ádám könnyedén átugrott. Egy nagy fuvolaszólóval kezdett, majd megtudtuk a 44 éve az összes koncertet telesírt bluesból, hogy „Nem ettem én ma eleget”. Olyan csodálatosan, varázslatosan, mély átérzéssel adta elő, hogy csak arra következtethetem, ilyenkor a nyugdíjának az összegére gondol! De a közönséggel is kiváló kontaktust vett fel, mert a pálinkától ugyancsak vigyorgó néhány alak vele énekelte, hogy ők meg még nem ittak eleget! Török ezután is kedveskedett a közönségnek, mert állítólag a Balatonnál 40 éve ír számát adta elő: Vissza a városba! A szép fuvolaszóló alatt az jutott az eszembe, hogy ez egy nagyon jó gumidarab, mert ezt a koncert helyszínéhez igazítva a Világ bármely pontján elsütheti. De olyan meggyőzően mondta, hogy el is hittük neki a balatoni eredetet. Majd egy saját bluest adott elő. Szólt a fuvola, sírt a gitár, a hangulat már az egekben volt. Gondoltam is, ezt már nem lehet überelni! De lehetett! Jött az újabb mese, „ezt a nagyon régi Mini-dalt Badacsonyban írtam”. „Én akarlak, úgy kívánlak, úgy imádlak! Nekem szükségem van rád!”. A szép lassú számban búgott a hangja, gyönyörűen szólt a zenekar, a mellettem ülő csinos, fiatal, kapatos szőke hölgy nem bírta tovább, azt hitte neki szól az ének, és rámászott a másik oldalán ülő józannak tűnő fiatalemberre, azt mondogatva: „Nagyon szeretlek!”. Közben a táskámat is leütötte a padról a földre. Amíg a fiatalember levakarta magáról a hölgyet – a környéken ülők enyhe derűjétől kísérve – gyorsan felvettem a táskámat, és jobban szorítottam a fényképező gépemet.  A befejezésnek választott rock and roll – érdekes módon – megnyugtatta a közönséget, elcsitultak az érzelmek, és egyre többen kezdték nézegetni az üresen tátongó pálinkás sátrakat.
(A bejegyzés időpontja: 2012.)