NEMZETEK KONYHÁJA -Sváb krumplis smarni

Tihany nevezetességeiből - Régi idők udvara

Nem szoktam vendéglőket reklámozni, de Tihanyban egy különlegességgel találkoztam. És amikor ott sétáltam, fényképeztem, senki nem invitált evésre-ivásra, senki sem nézett rám görbe szemmel. Egy igazi "népi múzeumban" nézelődtem, és jól éreztem magam. Ezért ajánlom olvasóim figyelmébe.

Honlapjáról (részletek): Vállaljuk, és erre büszkék vagyunk, hogy kizárólag hagyományosan magyar italokat, magyaros ételeket kínálunk. Nem engedjük meg és be az udvarunkba bármely népszerű is azokat a termékeket, italokat és ételeket, melyek a világ minden pontján tucatszám megtalálhatóak. Impozáns faszobrok között, a kemence oldalában étkezhetnek, magyar népzenét hallgatva.

 Éttermünk a falu központjában található, annak óvárosi részén. Bejáratunk a sétálóutcáról nyílik, kicsit szűk, ezért nehéz észrevenni az utca forgatagában, a terítő és ajándék árusok között.

A minden részletében kidolgozott skanzenudvaron található fafaragások nagy részét Mónus Béla, budapesti szobrászművész készítette, bár menet közben a feleségemmel mi is kedvet kaptunk. Erre mondta Mónus, ez tipikusan a naiv művészek színvonala. Azért bevállaltuk…

Természetesen rengeteg virággal ékesítettük a udvarunkat, melyben számtalan alkalommal – általában hétvégente – kovácsbemutatót, operett esteket, magyar nótaestet tartunk.

Skanzenünk térítésmentesen látogatható, s ha kedve szottyan a betérőnek, éttermünkben kedvére olthatja szomját, vagy tömheti degeszre a hasát.

A spanyol Kék Hadosztály a keleti fronton. És Budán?

       Újabb csemegével kedveskedem a történelmet kedvelő látogatóknak.

            1941. június 24-án, két nappal az után, hogy a III. Német Birodalom megtámadta a Szovjetuniót, Francisco Franco spanyol államfő, diktátor egy „bolsevizmus ellen harcoló” önkéntes egység felállításáról tett bejelentést. Minthogy Spanyolország nem volt hadviselő fél a háborúban, csak önkéntes csapatokat küldhetett a Keleti Frontra. A 45 242 főre felduzzasztott „División Espańola de Voluntarios”-t – Önkéntesek Spanyol Hadosztálya – a spanyol pártpropaganda (FET y JONS) nevezte el Kék Hadosztálynak a spanyol fasiszták, a falangisták kék ingére utalva.

            1941 augusztusában képezték ki a hadosztályt Németországban. Valóban a legalkalmasabb emberanyagból válogatták ki az állományt a nagyszámú jelentkező közül. A División Azul a német 16. hadsereg „250. hadosztály”-a lett, miután feleskették őket Adolf Hitlerre (és nem Francóra!!!), majd a keleti frontra került. Itt teljesen német szabvány szerinti felszerelést kaptak — a kék ing kivételével. Egyéb megkülönböztetésként a vállukon arany-vörös színű „España” feliratot is hordtak. A kék szín Szűz Mária égi köntösének a színe, ily módon a Kék Hadosztály nemcsak katonai jelleget viselt magán, hanem részben katolikus célokat, a Mária-kultusz reprezentálását is zászlajára tűzte.

            Októberben vetették be őket először Leningrádnál, ahol áttörték a Volkor-folyó partján húzódó szovjet állásokat. 1942 januárjában az 50 fokos hidegben Vzad környékén bevetett 205 emberből meghalt vagy megsebesült 173, fogságba egy sem esett. Az 1943 évi leningrádi téli szovjet offenzíva idején a 36. német gyaloghadosztállyal karöltve küzdöttek, az 500 emberből csak 23 maradt életben. 1943 februárjában a Kék hadosztály 2500 embert vesztett. Fölszerelésben nem tették a legelitebb hadosztály benyomását, de – a korabeli propaganda szerint – harci szellemben a legkiválóbb alakulatok egyike volt. Teljesítményük elismeréseképpen parancsnokuk – Esparza ezredes – elnyerte az első osztályú vaskeresztet is.

          1943 októberében a Szövetségesek nyomására és háborúval való fenyegetésére Franco kénytelen volt a Kék Hadosztályt hazahívni. E csapatok harci értékére világít rá az is, hogy a Szövetségesek így akartak könnyíteni a szovjet arcvonalon.

            De még november folyamán létrejött a Kék Légió, a hadosztálynak hazatérni nem akaró harcosaiból, mintegy 1500 emberből. Ezt Franco — ismételt külföldi nyomásra — 1944 márciusában föloszlatta. Végül a Kék hadosztálynak még élő önkénteseit beosztották a németek a francia Charlemagne SS hadosztály kötelékébe – akik ott haltak meg az utolsó szálig Berlinben, a Kancellária védelmében 1945 áprilisában. 

          Mindössze egyetlen helyen olvastam, hogy kisebb csoportjuk Budán is harcolt. Érdekes lenne ezt pontosan kideríteni, hogy igaz-e!

          Idővel Spanyolország demokratikus országgá vált, sőt a NATO tagja is lett, a hadosztály története akkoriban feledésbe merült. Számos magas rangú katonai vezető azonban még a hatvanas-hetvenes években is a spanyol hadseregben szolgált. Mostanában azonban újra kezdik kutatni a történetét.

Francisco Franco nyughelyét az Elesettek völgyében egy hegyoldalban található, sziklába vájt bazilika oltára mögött fényképeztem 2017. június 1-én.

Lenti képen: középen, 6 kilométerre látható egy kis csúcs, az a kereszt, előtte egy kis fehét vizszintes "vonal", az a bazilika bejárata

Olimpia napján - Az újkori játékok kezdete

     Pierre de Coubertin báró kezdeményezésére 1894. június 23-án Párizsban ült össze az a kongresszus, amelyen elhatározták az olimpiai eszme újjáélesztését. Rá két évre Athénben megrendezték az első újkori olimpiát. 

    Az első újkori olimpia 1896. április 6-tól április 16-ig tartott. A játékokra 14 országból 285 sportoló gyűlt össze, hogy 43 versenyszámban mérje össze tudását.

    Kicsit kevesebben voltak, mint most, a huszonegyedik században, de akkortájt a világ országainak többségében azt sem tudták, mi a sport, s mai értelemben vett versenyzésről csupán Európában és az amerikai kontinens északi felében lehetett szó.
    Nők – akárcsak az ókorban – még nem lehettek jelen sportolóként, de legalább beléphettek a stadion nézőterére, nem kellett súlyos büntetéstől tartaniuk.

      A megnyitó napján óriási tömeg hömpölygött a stadion felé. Amikor negyed négykor felhangzott a királyi himnusz, 70.000-en töltötték zsúfolásig a nézőteret, és még mintegy 50.000-en lepték el a stadiont övező domboldalakat. Már akkor is ugyanúgy vonzotta a sport a közönséget, mint manapság.

    Konstantin trónörökös beszéde után következtek a királyi megnyitó szavak, és utána zúgott, ünnepelt a stadion. Coubertin később így gondolt vissza az ünnepélyes megnyitóra: Végre elkövetkezett a pillanat, amikor a megújult, vakítóan fehér athéni stadionba beözönlött a nézők tömege, és György király az olimpiai játékok felújítását megpecsételte az ünnepélyes formulával: „Az első nemzetközi olimpiai játékokat Athénban megnyitottnak nyilvánítom. Éljenek a részt vevő nemzetek! Éljen a görög nép!” Ágyúk sortüze dördült, elengedett galambsereg szállt szárnycsattogva, látványosan a stadion felett.

    Amikor a nézők elcsendesedtek, a játéktéren felsorakozott zenekarok kíséretében egy háromszáz tagú férfi kórus előadta Szamarasz görög zeneszerző gyönyörű olimpiai himnuszát, melyet a nézők tomboló tapssal jutalmaztak:

„Halhatatlan ősi szellem,

Szépség, nagyság s igazság atyja Te

Szállj le hozzánk, s ragyogd be

Az eget és a földeket.”

    Az olimpián manapság elsősorban a győzteseket ünnepeljük, így Coubertin báró által megfogalmazott elvet a vesztesek vigasztalására szoktuk alkalmazni: „Az olimpiai játékok legfontosabb elve a részvétel, és nem a győzelem, mivel az élet értelme nem az, hogy hódítsunk, hanem, hogy jól harcoljunk”.
Humor:

Ezért szeretjük a cicákat

Aratóleves - MAGYAR KONYHA

Vasfüggöny Múzeum, Felsőcsatár - az Országhatártúra OHT 83 útvonala mentén

AZ INTERNETEN TALÁLTAM, EZ VOLT A HÍVOGATÓ:

Szeretettel és tisztelettel köszöntöm honlapomon!

Goják Sándor vagyok, a VASFÜGGÖNY MÚZEUM alapítója és tulajdonosa.

Engedjék meg, hogy pár mondatban megismertessem Önökkel a múzeumom előtörténetét.

Honnan is jött a múzeum megépítésének ötlete?

Az 1990-ben a felsőcsatári szőlőhegyen, azaz a Vashegyen nyitott éttermemhez, a SÁNDOR Borozó-Buschenschank-hoz  piros-fehér szalagokkal díszített fenyőágak vezették el a vendégeimet. Mivel a szőlőhegy egykoron a határövezet részét képezte, csak helyi lakosok, illetve határsáv-igazolvánnyal rendelkezők juthattak át a Pinka-hídon felállított katonai ellenőrző-ponton.  Idegeneknek számára megközelíthetetlen volt e hely, hiszen TILOS volt ide a belépés.

Ami tilos, az érdekes?

Hát persze!  Nem is kell hát csodálkozni, hogy vendégeim szerették volna pontosan tudni, hol is járnak valójában, így a helyismertetés mellett elkerülhetetlen volt egy kis történelmi kitekintő is. A sok-sok rajzolás, beszélgetés hatására született meg a szabadtéri múzeum ötlete, hogy az idelátogatók korhű képet kapjanak a Vasfüggöny időszakáról.

 Hogyan valósult meg a múzeum?

Az ötletet aztán szorgos, ám máig tartó gyűjtőmunka követte.  Kutattam és gyűjtögettem a korabeli vasfüggöny-maradványokat, különböző tárgyakat, hogy végül  a világon egyedülálló módon, elsőként építhessem meg azt az 1948-1989-ig az osztrák-magyar határ mentén tobb száz kilóméteren keresztül húzódó "nevezetesség" egy darabját, amit a nyugati világ VASFÜGGÖNY-ként ismert.

Van-e valóságalapja az általam elmondottaknak?

1965 és 1968 között jómagam is „részese” voltam a Vasfüggönynek: Kőszegen és Pornóapátiban szolgáltam sorállományú határőr szakaszvezetőként.  Ezenkívül a látogatásukkal megtisztelő egykori katonák, „határsértők”, illetve hozzátartozóik számtalan történetet osztottak meg velem, amit a múzeumot felkeresőknek szívesen elmesélek.

Mi is a célom a múzeummal?

Egyrészt az utókornak szeretném megmutatni a történelem egy kicsiny, de elrettentő időszakát: mi az, ami SOHA nem ismétlődhet meg!  Másrészt emléket szeretnék állítani mindazon személyeknek, akik életüket vesztették akár menekülőként, akár katonaként a nyugati határszélen.

ÉS AMIT TALÁLTAM:

Goják Sándor portája Felsőcsatáron, Szombathelytől 18 km-re található. Az eredeti szögesdrótokból, oszlopokból megépített emlékhely bemutatja Magyarország határvédelmi történetének 1948-től 1989-ig terjedő időszakát, a vasfüggöny korszakát. Lézeres imitált aknamezőn próbálhatnak szerencsét a „szökni” vágyók, katonai magasfigyelőre mászhatnak a „határfigyelők”.

Az építő-tulajdonos,   Goják Sándor éppen egy csoportnak tartott személyes ismertetőt, valamint a kiállított fotókon, emléktárgyakon keresztül bepillantást nyerhettünk a határmenti települések polgári és katonai mindennapjaiba.

„A baltikumi Stettintől az Adriánál lévő Triesztig vasfüggöny ereszkedett le, a kontinens teljes szélességében. E vonal mögött van Közép- és Kelet Európa ősi államainak összes fővárosa.” - mondta Winston Churchill 1946. március 5-i fultoni beszédében.

A vasfüggöny építésének, telepítésének valamint felszedésének mintegy 41 évet felölelő 3 korszakát mutatja be a múzeum, melyben az egykori vasfüggöny eredeti darabjaival, alkatrészeivel és működő, 1:1-es modelljével is találkozhattunk.

A rideg és hátborzongató tények a nyugati határszélre vonatkozóan: 350 km kétsoros tüskésdrót kerítés, és 800.000 db taposóakna. Az aknatelepítési munkák során többen meghaltak, vagy súlyos sérüléseket szenvedtek. A szökési kísérletek során arányaiban ezer emberből mindössze öt-tíz juthatott át az aknamezőn. A későbbiekben már az aknazár sem bizonyult megfelelő védelemnek, „pszichikai visszatartó ereje” ellenére sem. Így új, minden mozgást észlelő jelzőrendszert építettek fel. Az építkezés során véglegesen el kellett távolítani az aknákat, melyek újabb halálos áldozatokat, vagy csonkolásos baleseteket követeltek. Nagy kiterjedésben kiirtották az erdőket, és vadfogó kerítéseket építettek, hiszen a jelzőrendszer nemcsak emberi mozgásra, hanem időjárási változásokra, és vadak okozta jelzésekre is reagált. 

Goják Sándor részletesen meséli a történeteket, melyek a sokszor halálos kimenetelű szökési kísérletekről szólnak. Szemléletes bemutatásra is sor kerül a vasfüggöny egykori „díszletei” között.

A "kukorica" akna

A képletes aknamezőn sétálva ki lehet próbálni, hogy vajon átjutottunk, vagy felrobbantunk volna a határzáron? Ha aknára lépünk, detonáció, kigyulladó reflektorok, és sziréna hangja figyelmeztet. „Ön aknára lépett. Felrobbant!” – villan a felirat.

A szökési kísérletek helyszíneit és módozatait is testközelből lehet érezni, például az egyik szögesdrót alatti gödörnél, ahol két fiú ásta át magát a jobb élet reményében, vagy a létránál, ahol a Stern Magazin szerkesztője próbált kiszökni az országból kislányával együtt.

A Vasfüggöny Múzeumban bárki áthaladhat azon az őrbódéval őrzött kapun, ahol azt akkoriban a gazdák tették, ha metszeni, szüretelni, vagy éppen bort fejteni igyekeztek a saját kis birtokukra. Az áthaladáskor le kellett adniuk a személyi igazolványt a katonáknak, akik felírták az adataikat, és egy személytelen, számmal ellátott bilétát adtak, azzal a kikötéssel, hogy sötétedéskor vissza kell térniük. Ha nem, kíméletlenül megindult utánuk a hajtóvadászat.

A Vasfüggöny Múzeum fölött, a domboldalon az 1700-as években épült kis Mária-kápolnát találtuk. Építtetője a közelmúltban boldoggá avatott gróf Batthyány-Strattmann László családja volt.

A varázslatos völgyben látható Felsőcsatár. 

A 2015-ben felállított kerítés és "Nátó-drót" sem hiányzott a kollekcióból.

(A képeket 2017. június 16-án, pénteken készítettem.)

VISSZATEKINTÉS - Blama a Vasfüggöny túraút mentén (4/4.) - A Vasfüggöny túraút Fertőrákos határában (az OHT 83 útvonal mentén)

          Az Európai Parlament 2005-ben döntött arról, hogy a volt keleti blokkot Nyugat-Európától elválasztó vasfüggöny nyomvonalán létesüljön túraút a Balti-tengertől egészen a Fekete tengerig. A 6.800 kilométeres leendő vándorút egyik szakasza Magyarországot érinti az egykori műszaki határzár helyén.

Fertőrákos határában különleges látnivaló található: egy Mithrasz szentély. Pontosan itt hózódik a magyar-osztrák határ. A leírások szerint a teljes magyar-osztrák határon kiépült a Vasfüggöny túraút. Itt a határkő és a kerítés között kellene húzódnia. De nincs itt! 

(Készült: 2017-ben)