Április elsején az emberek heccelik, ugratják, megviccelik egymást. Emlékszem, mi középiskolás korunkban ekkor taxival mentünk iskolába, minden szünetben más-más terembe költöztünk. A tanárok negyedórákig keresgélték az osztályokat.
E napon már az ókori görögök is megtréfálták egymást. Valószínűleg valamelyik téltemető-tavaszköszöntő pogány hagyományokra vezethető vissza.
Én most további viccekkel fokozom a jókedvedet:
A székely fiú vacsora közben így szól az anyjához: –Idösanyám, nem elég savanyú ez a káposzta.
–De fiam! Hát ez mákostészta.
–Ja! Annak ölég savanyú.
–De fiam! Hát ez mákostészta.
–Ja! Annak ölég savanyú.
A székely bácsi összeveszik az asszonnyal. Dühösen kimegy a házból és becsapja az ajtót. 17 év múlva visszamegy.
Kérdi az asszony: –Hol voltál?
Mire a székely: –Kinn!
A házaspár már két órája autózik, amikor a feleség a fejéhez kap és felsikolt:
–Úristen, forduljunk vissza! Bedugva hagytam a vasalót és félek, hogy le fog égni a ház.
–Á, dehogy fog leégni! – feleli a férj – Én meg nyitva hagytam a kádcsapot a fürdőszobában.
–Úristen, forduljunk vissza! Bedugva hagytam a vasalót és félek, hogy le fog égni a ház.
–Á, dehogy fog leégni! – feleli a férj – Én meg nyitva hagytam a kádcsapot a fürdőszobában.
Vadnyugati tréfa
