NOSZTALGIA - 2017. év élményeiből válogattam

A Mária Terézia-filmben sokat láttuk Szavolyai Jenő herceget idősebb korában. Egyik nagy győzelmét Zentánál (ma: Szerbia - Vajdaság) aratta. Egy keresztet és egy koszorút vittünk a csata zentai emlékművére. Április 23.

Gibraltárt mindenkinek ajánlom. A hatalmas szikla, a ragyogó tenger, a mozgalmas és érdekes kikötő és az Európában csak itt élő barátságos majmok. Május 18.

Az Országhatártúra mozgalom keretében kirándultunk a nyugati határrészre. A képen egy magánmúzeum kiváló anyagát tekintettük meg. Június 16.

A Vaskapu megtekintése madártávlatból és mindkét oldalán bejárni óriási élmény volt.  Július 2.

Ugyancsak nagy élmény volt Nándorfehérvár várának bejárása. Július 4.

Spalató (horvátul: Split) - gyönyörködöm Diocletianus palotájában. Augusztus 5.

Técsőn (Kárpátalja) megkoszorúztam Kossth Lajos szobrát. Szeptember 3.

Égermező határában (Kárpátalja) ittam a Rákóczi-forrásból. Szeptember 4.

Huszt (Kárpátalja) várdombját nehezen másztam meg, de megérte. Itt a Kölcsey-táblánál állok. Szeptember 6.

A magyar és a csehszlovák időkre a bürokrata figurájával emlékeztetik, ijesztgetik a ruszinokat Kárpátalján. A baj csak az, hogy ma Kárpátalján az átlaggyugdíj 20 ezer forint! Tudjuk, hogy Csehországban, Szlovákiában, Magyarországon ennél sokkal több. Akkor hogy is van ez a félelem?

Az évi sétánkat a Bazilika előtti karácsonyi vásár bejárásával fejeztük.

NOSZTALGIA - 2017. év élményeiből válogatva

Galambóc (Szerbia) - Vár a Duna túlsó partjáról, június 29.

Galambóc (Szerbia) - Vár közelről, július 2.

Szendrő - Vár az Al-Duna mellett Szerbiában, július 3.

Plitvice (Horvátország) - A világhírű vízesésnél, auguszutus 1.

Trau (horvátul Trogir) - A tengerparti fillagóriában kártyázott Napoleon egyik kedvence, Marmont marsall; július 4.

Trau - Javítgatom a Trianonról szóló könyvemet a tenger mellett két fürdés közben, július 5.

Beregsurány - "Mindössze" másfél órába került az átkeklés Kárpátaljára, szeptember 2.

Munkács - Nagyszerű élmény volt bejárni a várat, szeptember 5.

 Zrínyi Ilona és II. Rákóczi Ferenc szobra a munkácsi vár fokán

Felsőgereben (Kárpátalja) - Amiról a Trianon könyvemben is írok, az Árpád-vonal egy darabja; szeptember 6.

Toronyai-hágó (Kárpátalja) - Az Országhatártúra mozgalom egyik célpontja; szeptember 7.

Nagykőrös - Az Arany János-év keretében megkoszorúztuk a Múzeum előtt álló szobrát,;október 30.

Budapest, Stefánia Palota - A nemzetközi bélyegkiállításon Dósa István barátom gyűjteménye előtt állok; október 3.

NOSZTALGIA - 2017. év élményeiből egy csokornyi

Mohács - Busójárás, február 26.

Budapest - Utazás Kiállítás, március 2.

Fertőrákos - Mai államhatár, június 17.

Kazás-szorosban (ma: Románia és Szerbia határa), június 30.

Vaskapu-szoros (ma: Románia és Szerbia határa) - horgászom, augusztus 1.

Bodony (mai bolgár neve: Vidin) - Fürdöm a Dunában a valamikori Magyar Koronához tartozó Bodonyi bánság központi vára alatt, július 3.

 Spalató (mai horvát neve: Split) a kedvenc Adria melletti városom. Dioklecianus palotája, valamint az előtte kialakított sétányon üldögélek, augusztus 4.

Vereckei-hágó - Emlékművet koszorúzom, szeptember 6.

Desze (Észak-Partium, ma: Románia) - Ortodox fatemplomban, szeptember 8.

Budapest, Margit-sziget - Szent Margit sírjánál, október 14.

Az "országgyarapítás" kezdete (1938. november 2.) és története

Emlékív 

          Az I. világháborús vereség után aláírt trianoni békediktátum a szomszédos államoknak juttatta Magyarország területének kétharmadát, a magyar népesség egyharmadát. Csonka-Magyarországnak maradt az ezer éves terület 28,6%-a, lakosságának 36,5%-a. A magyar politika fő célja ezután a területi revízió lett, ennek érdekében a húszas évek végétől a békerendszerrel szintén elégedetlen győztes Olaszországgal és a harmincas évek közepétől a szintén vesztes Németországgal épített ki szoros kapcsolatokat.

          A Csehszlovákia szudétanémetek lakta területeit Németországnak ítélő, 1938. szeptember 29-én Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és a Német Birodalom által aláírt müncheni egyezmény függelékébe – Mussolini határozott, többszöri nyomására – bekerült, hogy a prágai kormánynak Magyarországgal és Lengyelországgal is rendeznie kell területi vitáit. 

Az egyezmény erre három hónapot adott, azzal a kikötéssel, hogy ha ezen idő alatt nem születik döntés, az érdekelt felek ügyüket a müncheni konferencia résztvevői elé vihetik.

          A magyar–csehszlovák tárgyalások 1938. október 8-án kezdődtek Komáromban, de öt nap múlva már meg is szakadtak, a csehszlovák kormány legfeljebb autonómiát adott volna a magyaroknak. A magyar kormány ezután kérte a döntőbíráskodást, ami alól London és Párizs kivonta magát, így 1938. november 2-án a bécsi Belvedere-kastélyban Joachim von Ribbentrop német és Galeazzo Ciano olasz külügyminiszter hirdette ki az első bécsi döntést. Ez lényegében az etnikai revíziót valósította meg: Szlovákia csaknem kizárólag magyarok lakta déli részén 11 927 négyzetkilométernyi területet adott vissza, ahol a 869 299 lakos 86,5 százaléka volt magyar és csak 9,8 százaléka szlovák (az új határokon túl 67 ezer magyar maradt Szlovákiában).

          A visszaítélt területekre 1938. november 5–10. között vonult be a magyar honvédség, Horthy Miklós kormányzó Komáromba és Kassára látogatott el. Az utólagos kiigazításokkal a visszacsatolt terület 12 012 négyzetkilométerre nőtt, mindezt az 1938:XXXIV. törvény szentesítette.

          A területi revízió folytatódott: 1939 márciusában, amikor Csehszlovákia megszűnt létezni, Adolf Hitler beleegyezett, hogy Magyarország visszacsatolhassa Kárpátalját. (Eredetileg német megszállást tervezett későbbi keleti hadjárata kiindulóponjához.)  Az ekkor elfoglalt terület nagysága 12 171 négyzetkilométer volt, 496 ezer lakossal, ezek 12 százaléka volt magyar, a többi ruszin, nagyon kevés szlovák.

          Az 1940. augusztus 30-án megszületett második bécsi döntés révén (melyet a románok kértek a németektől, olaszoktól) Észak-Erdély és a Székelyföld került vissza Magyarországhoz, a 43 591 négyzetkilométernyi területen élő 2 185 546 ember 51,4 százaléka volt magyar.
          Az "országgyarapítás" utolsó állomása 1941 áprilisában a Délvidék visszacsatolása volt, amikor Horvátország kikiáltotta függetlenségét, Jugoszlávia darabjai hullott, az államiság megszűnt. A Délvidéken rekedt magyarokat meg kellett védeni a garázdálkodó bandáktól. Ekkor a Bácskával, a Baranyai háromszöggel és a Muravidékkel 11 475 négyzetkilométer került vissza Magyarországhoz 1,030 milliós lakossal.

          1941-re Magyarország Trianonban megállapított területe közel kétszeresére nőtt 93,1 ezerrről 172,2 ezer négyzetkilométerre, a lakosság pedig több mint négymillió fővel gyarapodott, s a Kárpát-medencében élő magyarság túlnyomó része az új határok közé került. (Bár bőven maradt az akkor alakult Szlovákiában, a németek által megszállt Szerbia bánáti részében, valamint Romániában is.) Az elvett területek 52,9%-át sikerült restaurálni.

         Az 1947. február 10-i párizsi béke újra megváltoztatta a Kárpát-medence államszerkezetét. Nyugaton eltűnt Németország, keleten megjelent a Szovjetunió, újra összetákolták Csehszlovákiát és Jugoszláviát, visszaállították Magyarország 1938 előtti (lényegében trianoni) határait, semmisnek nyilvánították az első és a második bécsi döntést, sőt a Szigetközben még három magyar lakosságú falut is át kellett engedni Csehszlovákiának (Horvátjárfalu, Oroszvár, Dunacsúny).

          Ha ma a térképre nézünk, nem találjuk sem a Szovjetuniót, sem Csehszlovákiát, sem Jugoszláviát. Ez is bizonyítja Trianon igazságtalanságát.

Ma a Történeti-Magyarország területéből ez a tíz ország osztozik.

(Az emlékívet és a térképeket én terveztem, Nagy Zoltán, Pápáról kivitelezte.)

NOSZTALGIA - Előadásra hívtalak Benneteket - Budapest, 2021. szept. 29.

 

Emlékművet állítottak Kiss Ernő honvéd altábornagynak a Délvidéken

Emlékművet állítottak Kiss Ernő honvéd altábornagynak a vajdasági Eleméren, azon a településen, ahol az aradi vértanú nyugszik.

Az október 6-i vajdasági megemlékezések központja minden évben a közép-bánsági Elemér, ahol a magyar kormány támogatásából felújították a helyi templom belterét, a templomkertben pedig felállították Kiss Ernő emlékművét.

Kiss Ernő Temesvárott született, apja viszont a bánsági Elemérről származott. A szabadságharc idején Kiss Ernő is a Bánságban harcolt Damjanich János mellett. A forradalom kitörésekor ezredével éppen az észak-bánsági Nagykikindán állomásozott, így azonnal részt tudott venni a szerb felkelők elleni harcokban, és már szeptemberében elfoglalta a szerbek perlaszi táborát, ami az első jelentős délvidéki győzelemnek számított.

1849-ben Kiss Ernőt golyó általi halálra ítélték, és több újratemetés után végül az általa építtetett eleméri templomban helyezték örök nyugalomra, a család kastélyát ugyanis már korábban lerombolták.

1906-ban Nagybecskereken szobrot emeltek az altábornagynak, 1918-ban azonban azt a szerbek összetörték, azóta nincs emlékműve a Vajdaságban. Az új szobor fémből és betonból, a korábbi műalkotás mintája alapján készült. 

A Vajdaságban az aradi vértanúk közül Damjanich Jánosnak, Lázár Vilmosnak, Schweidel Józsefnek és Leiningen-Westerburg Károlynak van emléktáblája vagy szobra. 

(A képeket 2016. július 18-án készítettem, amikor még tartott a felújítás.)