Az ember tragédiája titkaiból c. előadás Nagykőrösön - 2024. március 22-én

Az emberi hülyeség - képekben

Sült tarja

Recept:

            A tarját besózzuk, hirtelen serpenyőben elősütjük, majd kizsírozott tepsibe tesszük.

            1 kg gombát hagymával puhára pirítunk, sóval és fehérborssal ízesítjük.

            A gombaragut a hús köré rakjuk (mintegy falat képezve), meglocsoljuk tejföllel, majd megszórjuk reszelt sajttal (csak a ragut). A húsokra egy-egy tojást ütünk, pirospaprikával megszórjuk és kb. 1,5 óra alatt, fóliával letakarva készre sütjük.

Tanács:

            Aki nem szereti a gombát, készítse el hagymás csirkemájjal. Azzal építsen falat a hús köré. (Forrás: Mindenegyben)

Horvátország magyar emlékeiből - Kórógy (Korog) temploma

             Kórógyot a hagyomány szerint a tatárok elől menekülő magyarok alapították a védelmet nyújtó mocsár területén. Trianon előtt, 1910-ben, 1063 magyar nemzetiségű lakosa volt. 1991. június 26-án a szomszédos Palaca és Szilas lakói megtámadták a falut, lakosait elüldözték, részben megölték. Az épületeket lerombolták, a templomot kifosztották. A templom a magyar nép ajándékaként épült újjá 1999-ben.

(Saját képeim)

A mosás történetéből

Ma már a mosógép úgy hozzátartozik a háztartáshoz, ahogy százötven esztendővel ezelőtt még a szappan se tartozott hozzá. Persze, még a világ tiszta ingeinek nagy részét nem a duruzsoló masina, hanem a szerető anyukák és feleségek dolgos keze állítja elő, bizony fáradságos igyekezettel, mégis érdekes, tanulságos és mulatságos egy pillantást vetni a mosás múltjába, hogyan is mostak két-háromezer esztendővel ezelőtt! Régi írott emlékek, fali képek, ábrázolások mesélnek arról, hogy nem is voltak olyan rossz módszerek, melyekkel a ruhát akkoriban tisztították.

A mosást minden korban befolyásolta a ruhanemű anyaga, bár a mosás technikája nem sokat változott azóta. Előbb áztattak, aztán mostak, s végül öblögettek, tisztáltak. Még mosószerek is voltak, hideg-meleg vizet használtak, sulykolót. Egyiptomban már i. e. 2000-ben ismerték a lent, a rómaiak gyapotból és gyapjúból készült ruhákat viseltek. Kínában sok ezer évvel ezelőtt használták már a selymet, s a kender is vagy kétezer éve ismeretes, de kezdetben csak kötelet vertek belőle, vásznat nem szőttek.

A szabadban, legszívesebben folyóvízben mostak, a ruhát bottal csavarva víztelenítették, és napon szárították. Egyiptomban kimondottan férfimunka volt a mosás, a görögöknél a nőké. Növényi és ásványi anyagokat említenek a források, mint a szappan őseit. Rómában már nagy mosodák működtek, hiszen vízvezetékük is volt, az ásatások kádakat, segédeszközöket hoztak felszínre. A szappan állítólag a gallok találmánya. Kecskezsírból és hamuból állították elő, néha ökörepét is kevertek hozzá. Valóságos boszorkánykonyha-recept, pedig a nép sok évszázados tapasztalata volt az a bölcs vegyész, mely előállította. Érdekesség, hogy különösen Egyiptomban nagy megbecsülésnek örvendtek a mosóemberek; a fáraó főmosója és főfehérítője jelentős udvari méltóság volt. „Aki a töltésen mos és akinek szomszédja a krokodilus” mondja egy régi szöveg. Hát ilyen szomszédságban valósággal hőstett volt alaposan kimosni a fáraó szennyesét.
(Forrás: Lászlóffy Aladát: Régi rejtély – Új talány)

Arany János: ÁGNES ASSZONY

(Ballada)  (Részletek)

Ágnes asszony a patakban
Fehér lepedőjét mossa;
Fehér leplét, véres leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Odagyűl az utcagyermek:
Ágnes asszony, mit mos kelmed?
„Csitt te, csitt te! csibém vére
Keveré el a gyolcs leplet.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Összefutnak a szomszédnők:
Ágnes asszony, hol a férjed?
„Csillagom, hisz ottbenn alszik!
Ne menjünk be, mert fölébred.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Jön a hajdu: Ágnes asszony,
A tömlöcbe gyere mostan.
„Jaj, galambom, hogy’ mehetnék,
Míg e foltot ki nem mostam!”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
…………………………………..
S Ágnes asszony a patakban
Lepedőjét újra mossa;
Fehér leplét, tiszta leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el

Mert hiában tiszta a gyolcs,
Benne többé semmi vérjel:
Ágnes azt még egyre látja
S épen úgy, mint akkor éjjel.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Virradattól késő estig
Áll a vízben, széke mellett:
Hab zilálja rezgő árnyát,
Haja fürtét kósza szellet.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
…………………………………

És ez így megy évrül-évre,
Télen-nyáron, szünet nélkül;
Harmat-arca hő napon ég,
Gyönge térde fagyban kékül.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
……………………………….
 (1853.)

Természeti érdekességek

NEMZETEK KONYHÁJA - Az igazi strandos lángos (Magyarország)

hozzávalók / 4 adag

• 30 dkg kenyérliszt BL80
• 1 dl tej
• 1.5 dl víz
• 2.5 dkg friss élesztő (egy egésznek fele)
• 1 teáskanál só
• 1 teáskanál porcukor
• 3 gerezd fokhagyma
• 2 dl tejföl
• 20 dkg sajt

sütőzsiradék

• 20 dl napraforgó olaj (2 liter)

elkészítése

1. Egy pohárban megmikrózzuk a tejet, a mikró teljesítményétől függően 5-10 másodpercig. Langyosnak kell lennie. Ezután beleszórjuk a cukrot, és belemorzsoljuk az élesztőt. Lefedjük, kb. 10 perc alatt felfut.
2. Közben egy mély tálba szitáljuk a lisztet, megsózzuk, a közepébe mélyedést készítünk, és beleöntjük az élesztős tejet. Annyi langyos vizet öntünk hozzá, hogy egy eléggé lágy tésztát kapjunk, de ne folyjon azért. (Ezt nehéz eltalálni, én úgy szoktam "belőni" a megfelelő állagot, hogy leszedem ugye a masszát a kezemről, megvizezem a kezemet tisztán, finoman a tészta tetejéhez érintem, és ha nem ragad így rá, akkor jó az állag. Ha nem vagyok benne biztos, mert ez is előfordul, inkább lágyabban hagyom, mert olajos kézzel úgyis szét lehet húzgálni, ahhoz nem fog ragadni.)
3. Az eredeti receptben kelesszük duplájára, kb. egy óra alatt, de nekem háromszorosára is megnő. (Mikor összegyúrom, csak a tál alján van viszonylag kevés tészta, de mire megkel, majdnem kifut a tálból.)
4. Egy mély tálban kb. 10 centi olajat hevítünk nagyon forróra. Kb. 5-6 centis darabokat veszünk le a masszából, olajos kézzel jól széthúzgáljuk, és kisütjük a forró olajban kb. 2-4 perc alatt. Ebből a mennyiségből nekem 8 darab szokott lenni.
5. Fokhagymás olajat szoktam rátenni, amit 2-3 gerezd fokhagymából, 1 dl olajból és 1 dl vízből készítek. A tejföl és reszelt sajt sem maradhat el a tetejéről nálunk.

• költség: 1500 Ft
• (MankaBeauty receptje)

Nemzeti színeink kialakulásának és megjelenésének rövid története

A zászlók, minként a címerek is, a hadviselésnek köszönhetik létrejöttüket. Már az ókorban használtak a csapatok irányítására magasba emelt, távolról is jól látható (és a csatazajban is észlelhető) hadijelvényeket.

Anonymus tudósítása szerint a honfoglaló magyar vezéreknek, seregeknek is voltak zászlóik. A források alapján is biztosra vehető, hogy a 11–12. századi Magyarországon használtak zászlókat. Szent István királyunkról (997–1038) valószínűsíthetjük, hogy hadserege megszervezésében is III. Ottót (983–1002) utánozta, és az ő bíborszínű (vörös) zászlaját is átvette. A zászlónyél csúcsán a német sas helyett nála valószínűleg (egyes) kereszt lehetett. Amikor a címerhasználat megjelent Magyarországon, III. Béla (1173–96) bizánci ábrázolásokat követve az egyes keresztet kettős keresztté alakíttatta, és a zászló szövetére, valamint címerpajzsára helyezte. 13. századi uralkodóink jelvényei közt a sávozott és a kettős keresztes mező egyaránt szerepel. Herceg korukban a sávozott címerpajzsokat vésették pecsétnyomójukra (ezért a kutatók általában ezt tartják az Árpád-ház családi címerének), királyként a kettős keresztet használták. Az Anjouk és az őket követő uralkodóházak címerpajzsaikon és zászlaikon feltüntették saját családi jelképeiket is, amelyek a következő dinasztiaváltáskor eltűntek. Az Árpádok címerei azonban túlélték a dinasztiaváltásokat. Szimbolikájuk is változott. Most már nem az első magyar uralkodóházat, hanem a sávozat és a hármashalmon álló kettős kereszt – és a kettő együtt is – Magyarországot jelképezte, s e jelentésében napjainkig tovább él.

A 16. századtól a vörös-ezüst sávozatú zászlók visszaszorultak, de nem tűntek el. Harmadik nemzeti színünk, a zöld – talán a vörös és a fehér mellett kezdeti alárendelt szerepének betudhatóan – csak fokozatosan sorakozott fel egyenrangúként a másik két szín mellé. Mohács után (1526) királyaink a Habsburg-családból kerültek ki, így az (inkább rendkívülinek tekinthető) uralkodóvá avatásokon kívül a magyar nemzeti színeket ritkán alkalmazták.

 Az 1848. áprilisi törvények XXI. cikke előírta, hogy Magyarországon a "nemzeti szín és az ország czímere ősi jogaiba visszaállíttatik". A polgári hatóságok, nemzetőr zászlóaljak piros–fehér–zöld (többnyire címeres) zászlókat használtak a szabadságharcban. A szabadságharc leverése után a nemzeti színek, zászlók tilalmassá váltak. A kiegyezést (1867) követően a magyar minisztériumok, polgári hatóságok, intézmények szabadon használhatták a piros–fehér–zöld színeket zászlóikon, lobogóikon.

Az 1919-es Tanácsköztársaság alatti feliratos vörös zászlók,
az 1944–45-ös

Szálasi-országlás alatt használatos horogkeresztes vörös zászlók, valamint a vörös-ezüst sávozatot a nyilaskeresztesek jelképével feltüntetett zászlók csak rövid ideig voltak használatban. A totális rendszerek, mozgalmak jelképei közül csak a szovjet (és munkásmozgalmi) vörös zászlók jutottak szerephez több mint négy évtizeden át a proletárdiktatúra idején. Nemzeti színeinket azonban nem tudták kiszorítani, az változatlanul a piros–fehér–zöld maradt.

Feleségek és férjek - görbe tükörben

Látogatás a mezőgazdasági kiállításon
Feleségemmel ellátogattunk a mezőgazdasági kiállításra, s rögtön az elején a tenyészbikák fogadtak bennünket.

            Ahogy az első karámhoz értünk, a következő tábla tudatta a lakójáról, hogy EZ A BIKA A MÚLT ÉVBEN 50-SZER NEMZETT!

            Feleségem játékosan a bordáim közé bökött…  mosolygott és csak annyit mondott: –Ötvenszer a múlt évben, hallod?

            A következő karámra az volt írva, hogy EZ A BIKA 150-SZER NEMZETT A MÚLT ÉVBEN!

            A nejem egy egészségeset lökött rajtam, s csak annyit mondott, hogy –…Hmmm! Remek! Ez több mint kétszer egy héten? Tanulhatnál tőle!

            A harmadik karámhoz érkezve öles betűkkel az volt kiírva: EZ A BIKA 360 ALKALOMMAL NEMZETT A MÚLT ÉVBEN!

            Feleségem olyan tűzbe jött, hogy a könyökével majd eltörte a bordáimat, a átszellemült arccal rebegte: –Minden áldott nap! Ettől már aztán IGAZÁN tanulhatnál!

            Mire én vártam egy kicsit, majd megjegyeztem: Menj már oda légy szíves, és kérdezd meg tőle, hogy ez mindig ugyanazzal a régi jó öreg tehénnel történt-e?

Megfontolandó gondolatok