a csivitelő, a füttyögő madarak.
Az opál ég alatt a könnyű pára.
A tavaszi napsütéstől kótyagos,
cikázó rovarok, lepkék, bogarak.
Kibuknak a földből a füvek, a csírák,
tündökölnek és illatoznak az ibolyák,
az ismeretlen nevű, apró virágok.
Erjed és pezseg újra a természet,
ki tudja hanyadszor, hány ezer éve,
hogy kihordja és világra szülje
az esélyt, a folytatás reményét legalább.
Ez az évszak a bizalomé, a bizakodásé;
ilyenkor röstellem, hogy gyanakvó,
hitetlen és erőtlen lélek vagyok.
Mert gyönyörű ez a lázas igyekezet és lobogás,
gyönyörű ez az önfeledt, csapongó szárnyalás,
ez a lebírhatatlan, ösztönös és vegetatív remény
Pusztavacson 1937. augusztus 30-án született. Egy éves korában Biatorbágyra költöztek. Öt testvére született. Gépipari technikumban érettségizett kitűnő tanulóként. 1955-től a BME gépészmérnöki karán volt hallgató. 1956-ban elhagyta az országot. Két évvel később meghalt édesanyja. Párizsban a Sorbonne-on matematikát hallgatott, majd technikusként dolgozott. Ekkor kezdett írni. Ez után megalapította a Magyar Műhely című folyóiratot. 1964-ben jött haza, majd 1965-ben megnősült. Egy kislányuk született 1970-ben. Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Magvető Könyvkiadóban (19 évig) és az Új ember lapban dolgozott. Meghalt 1999. október 24-én Budapesten. (Wikipedia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése