2022. március 8., kedd

A diktátorok és a nők - Mussolini

            Benito Mussolini olasz fasiszta vezér életének egyik fő témája a szex volt. Amikor 1900-ban tizenhat éves lett, belépett a szocialista pártba és megszabadult a szüzességétől egy idősebb prostituált segítségével, amiért 50 centisimit kellett fizetnie. Tizennyolc éves korában egy olyan nővel volt viszonya, akinek a férje éppen katonai szolgálatot teljesített. „Hozzászoktattam az én kizárólagos, zsarnoki szerelmemhez; vakon engedelmeskedett nekem, azt tehettem vele, amit akartam” – állította Mussolini. Az élete során 169 szeretővel dicsekedő Mussolini a kortársak szemében egyfajta erőszaktevőnek számított.
            Mussolini volt az egyik első modern szexszimbólum, aki nagyban hozzájárult Cha Guevara későbbi szexuális megdicsőüléséhez. Ezernyi tudományos igényű dolgozat született arról, hogy az olasz rendszer hogyan használta propagandisztikus célokra Mussolini „férfiasságát”. Értelmiségiek az új korszak férfiideáljaként ünnepelték. „Ő egy igazi férfi; kimagaslik azon sekélyes és üres figurák világából, akik úgy végzik, mint egy kinyúlt gumiszalag” – írja Prezzolini. Az anarchista Leda Rafanelli (aki később Mussolini szeretője lett) azt írta, miután először hallottam szónokolni: „Benito Mussolini a hősi korszak szocialistája. Érzései, meggyőződései tele vannak férfias és erőteljes lelkesedéssel. Egy igazi férfi.”
            Mussolini minden olasz asszony férjeként láttatta magát. Ez később kifizetődött, például amikor az etiópiai megszállás miatt megszorításokat kellett bevezetni, és Mussolini arra kérte a lakosságot, hogy adományozzanak aranyat az államnak. Sok százezer asszony szolgáltatta be karikagyűrűjét, csak Rómában kétszázötvenezren. A felső tízezer asszonyai sem tudták kivonni magukat a hatása alól. Clementine Churchillt, aki rendkívül boldog volt az emlékbe kapott dedikált fényképtől, 1926-ban megbabonázta „gyönyörűen csillogó aranybarna szemeivel”. Lady Ivy Chamberlain emlékbe eltette a fasiszta párt kitűzőjét. (Forrás: Jonah Goldberg: Liberál-fasizmus; 2012.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése