A történelem kíméletlenségére kiváló
példa, hogy a török hódoltság megszűnése előtt a Történeti-Magyarország négy
részre tagolódott, melyből a Porta 172 ezer km²-t birtokolt (birodalmi: 122
ezer km², hódoltsági: 50 ezer km²), az Erdélyi Fejedelemség 70 ezer km²,
Thököly Imre Felső-Magyarországi Fejedelemsége 40 ezer km², a Magyar Királyság
38 ezer km² volt.
A török kiűzése után, a karlócai
békével (1698. november 13.) kezdődően a Történeti-Magyarország majdnem
egész területe a Habsburg Birodalom keretébe került. A Temesi Bánság majd csak 1718.
július 21-én a pozsaróci (németül: passarowitzi; szerbül: pozsareváci) béke
alapján lett újra Magyarország része. Különböző időszakokban különböző belső
felosztások jellemezték a Kárpát-medencét, pl. Erdély, Partium, Horvátország,
Szlavónia, Katonai határőrvidék, katonai kerületek, székek, megyék.
1848–49-ben Magyarország ki akart szakadni a birodalomból, de a külső
nemzetközi erők ezt megakadályozták.
Az 1867-es
magyar-Habsburg kiegyezéssel helyreállt a történeti terület egysége, sőt a
Fiumei Kerület révén újra tengermellékhez is jutott az ország. Ez egy zárt
egységet, egy egységes állam kialakulását eredményezte ezen a területen:
infrastruktúrában, politikában, gazdaságban, közigazgatásban.
A Habsburg–osztrák–magyar kiegyezés a
birodalmat dualista állammá alakította át: Osztrák Császárságra és Magyar
Királyságra. A kiegyezés Magyarországot azelőtt alig remélt hatalmi helyzetbe
juttatta, hiszen a Monarchia európai nagyhatalom volt, és Magyarország elismert
államisággal rendelkezett ennek a nagyhatalomnak keleti része felett.
Korlátozott államiságot, állami szuverenitást nyertünk, de a Monarchia osztrák
fele is önként korlátozta szuverenitását. A „közös ügyek” a következők voltak:
az uralkodó személye, a hadügy, a külügy és a „közös ügyeket” ellátó pénzügy
(ide tartozott később Bosznia–Hercegovina együttes kormányzása). A közös
hadsereg mellett volt külön Magyar Királyi Honvédség is, voltak magyar érc- és
papírpénzek, ill. a magasabb címleteken az egyik oldal felirata német, a másik
magyar volt. Magyarországnak önálló igazságügyi rendszere, rendőrsége, postája
és bélyegkiadása volt. A Monarchián belül egységes volt a vámterület, mindenki
szabadon utazhatott, mozoghatott, letelepedhetett, dolgozhatott. A Magyar Posta
annyira toleráns volt, hogy még azokat a leveleket is kézbesítette, amelyeket a
Magyar Királyság területén a település nemzetiségi nevére címeztek. (Nem úgy
mint a Monarchia összeomlása után az utódállamok.)
Magyarország természetes
határát a Kárpátok láncai, az Alpok keleti nyúlványai és a Horvát-Szlavón hegység
alkotta. A politikai határvonal futása mindenkor ezeket a természetes vonalakat
igyekezett követni. A Magyar Királyság 4166 km hosszú határának 86%-a
természetes határként, a hegyek és a folyók mentén alakult ki. Az
Osztrák–Magyar Monarchia belső és külső határai esetében
a határvonalat eltérő fontossággal kezelték. A magyar politikai határ 50 %-a az Osztrák Császársággal volt közös, míg
20 %-a román, 11 %-a szerb, 14 %-a bosnyák viszonylatba került, a fennmaradó 5
%-a pedig a tengerrel érintkezett. Bosznia-Hercegovina és a Magyar Királyság
közötti határ is belső határnak számított, mivel a tartományt az Osztrák–Magyar Monarchia 1878-ban okkupálta (felügyelte),
majd 1908-ban annektálta (beolvasztotta), és a két társország közösen
kormányozta. A magyar kormányok a Magyar Királyság és az Osztrák Császárság
közös határainak megjelölését fontos elvi kérdésnek tartották ugyan, de a határvonal
pontos, folyamatos kijelölésére mégsem került
sor, csupán ott helyeztek el határjeleket, ahol az emberek mindennapi tevékenységeik
során megfordultak.
Az első világháború során – a bukaresti
béke (1918. május 7.) értelmében – történelme folyamán Magyarország
területe utoljára még 3772 km²-rel növekedett is. A Tanácsköztársaság fegyverrel szembeszállt a területi szétdarabolás
megakadályozására, de a túlerő és az antant félrevezetése végül a vereségéhez
vezetett.
A trianoni békediktátum (1920. június 4.) nemcsak feldarabolta a Történeti-Magyarországot,
hanem jelentős magyar etnikum is átkerült az utódállamokba az északi, keleti és
déli részeken. Trianon igazságtalanságát legjobban az bizonyítja, hogy az
utolsó száz évben – a történelemben egyedülálló módon – az ezeréves
Magyarország területén keletkezett körülbelül 12 580 km országhatárból
mindössze 210 km maradt állandó Magyarország és Románia határának déli részén
Kötegyán és Kübekháza között, aminek sem a nyomvonala, sem a két oldalán
található országok neve nem változott meg. Az itt lakókat pedig mindössze egyszer, Sopronban
és környékén kérdezték meg, hogy hová szeretnének tartozni. Annak közismert
eredménye után azonban soha többet nem merték megkérdezni a lakosság akaratát a
hovatartozás kérdésében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése