2023. október 5., csütörtök

Ki a gazdag, ki a szegény? - a kesernyés humor tükrében

          Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre
7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.
          Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
- Nos, mit gondolsz erről az útról?
- Nagyon jó volt, apa!
- Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
- Igen.
- És mit láttál meg mindebből?
 - Azt, apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te és anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.
          Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette: - Köszönöm apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk.

A pedagógus jogok világnapjára a humor tükrében - október 5.

    


      Vizsgán a diák nem tud semmit. Kérdések jönnek-mennek, mire végül:
- Professzor Úr, ne haragudjon, de én már azt sem tudom, fiú vagyok-e, vagy lány.
- Akkor menjen ki a WC-be és nézze meg.
Emberünk ajtó felé el, de onnan még visszafordult: - De professzor úr, melyik WC-be menjek?
Átengedték.


          Levelező tagozat az egyetemen. Az előadó professzor rendőrviccet mesél, nagy sikerrel. A vicc után azonban feláll egy hallgató. - Kérem, azért ez már mégis csak sok!!!! Én rendőr vagyok!
- Nem baj, fiam, akkor magának elmondom még egyszer.


Töki pompos (Langalló)

HOZZÁVALÓK

  • 2,5 dkg élesztő
  • tej
  • cukor
  • 50 dkg liszt
  • 2 db burgonya
  • 1 ek étolaj
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 2 pohár tejföl
  • 2 fej vöröshagyma
  • bacon (vagy angolszalonna)
  • sajt


ELKÉSZÍTÉSE


Az élesztőt langyos tejben, kis cukorral felfuttatjuk. A lisztbe fészket készítünk, belerakjuk az áttört főtt krumplit, az élesztőt, az olajat, megsózzuk ízlés szerint. Langyos vízzel rugalmas tésztát készítünk, jól kidolgozzuk.

Langyos helyen kétszeresére kelesztjük, majd enyhén kiolajozott tepsibe tesszük,és kb. 1-1,5 cm vastagra nyújtjuk.

200 fokon elősütjük kb. 8-10 perc alatt. A félig kész pompost kivesszük, tetejére 1 kanál liszttel és a lereszelt fokhagymával elkevert tejfölt kenjük, majd rászórjuk a szeletelt vöröshagymát, a kockára vágott húsos szalonnát és a durvára reszelt sajtot.

A megdíszített pompost visszahelyezzük a sütőbe, és kb. 5 percig tovább sütjük, amíg a kenyértészta készre sül, valamint a teteje megpirul.

2023. október 4., szerda

Mexikói falfestmény díszíti a Keleti pályaudvari metrómegállót

       Julio Carrasco Bretón mexikói képzőművésznek, a falképfestészet egyik meghatározó alakjának színes muráliája díszíti a Keleti pályaudvar metróállomását.
            A mexikói nagykövetség, valamint Julio Carrasco Bretón festőművész felajánlásával tekinthetik meg a metróállomáson áthaladó utasok a 2-szer 6 méteres, A mexikói textilkézművesek képzeletvilága című színes falfestményt - közölte a mexikói nagykövetség. A nagyméretű képen a művész a különböző etnikai csoportok jellegzetes formakincseinek megjelenítésével mutatja be a mexikói textilkézművesség színes palettáját. Az alkotáson láthatók például huipilek (női bennszülöttek által viselt hagyományos bő szabású tunikák), jorongok (férfi tunikák), terítők, ponchók és szőnyegek. A festményt a művész idén februárban a Budapesti Történeti Múzeum Budapest Galériájában tartott kiállítása keretében Budapest városának adományozott.
            A festmény különlegessége, hogy itthon elsőként képviseli a nemzetközi népszerűségnek örvendő, Magyarországon kevésbé ismert mexikói muralista festészetet. A képet a Mexikói Köztársaság különböző államai mesterembereinek képzeletvilága ihlette meg. Átfogja a mexikói textilkézművesség színes palettáját, a képen látható huipilek, jorongok, terítők, ponchók, és szőnyegek a különböző etnikai csoportok jellegzetes kifejezési formáit mutatják be.
            Julio Carrasco Bretón, mexikói festő és muralista 1950-ben született Mexikóvárosban. A mexikóvárosi Nemzeti Autonóm Egyetemen (UNAM) szerzett diplomát vegyészmérnöki szakon: ezeknek a tanulmányoknak később hasznát vette a különböző festészeti technikák alkalmazásánál. Ugyanaz a Lino Picaseño y Cuevas, legendás mexikói festő és építész volt a mestere a San Carlos Képzőművészeti Főiskolán, aki Diego Rivera utait is egyengette. 1973-tól számos egyéni és kollektív tárlaton mutatták be képeit, amelyeket megtalálhatunk a világ 19 múzeumában. Az utóbbi időben felváltva Párizsban és Mexikóban dolgozik; litográfiái a párizsi Atelier Bramsen és a mexikóvárosi Mario Reyes stúdióban készülnek. Julio Carrasco művészi karrierjére több hatás nyomja rá a bélyegét a prehispán művészektől kezdve a Nagy muralistákig, Diego Rivera, David Alfaro Siqueiros, José Clemente Orozco és Rufino Tamayo képei.
            Julio Carrasco több mint 50 falfestményt készített, általában egyetemek, önkormányzati hivatalok, állami és privát kulturális intézmények számára, amelyek Mexikóban, Spanyolországban, Olaszországban, Kanadában és számos más országban találhatóak. A megbízó intézmények között megemlíthetjük a mexikóvárosi San Lazaró-i Legfelsőbb Bíróságot, a Parlament Alsóházát, a Monterrey-i Polgármesteri Hivatalt. Bulgáriában a szófiai Képzőművészeti Akadémia is megbízta egy murál elkészítésével.
            Absztrakt geometrikus vásznainak témaválasztása sokoldalú, többek között a filozófia, a mitológia és a környezetvédelem problémáit ábrázolják, képei gyakran erős szociális érzékenységről tesznek tanúbizonyságot. “Az intellektus epopeája” című falfestményt Párizsban készítette, Genfben állították ki az WIPO székházában (World Intelectual Property Organization). Itt egy speciális, egyéni technikát alkalmazott, amelyet isoplasztikának nevezett el, szilikon és márványpor keverékéből álló alapon dolgozott. Az így készített falfestmény felgöngyölíthető és bárhová elszállítható. Valójában tehát egy akrolfestékkel készült táblaképről van szó, amely egyelőre vandálbiztos felületen, a metróállomás pénztára fölött kapott helyet. (Forrás: Richpoi Hírek, 2015.)

2023. október 3., kedd

Ablakok sokfélesége














Nemzetek konyhája - Tojásos-sajtos nokedli receptje (német)

Ezen a napon egyesült a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság 1990-ben, amiben nekünk, magyaroknak is nagy szerepünk volt. Ez a nap Németországban a Német Egység Napja.
Én most egy finom nokedlifajtát ajánlok elkészítésre a németek egészségére.

Kelet-Kárpátalja nevezetességeiből - Tiszaborkút

Tiszaborkút (ukránul Кваси [Kvaszi], szlovákul Kvásy) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Rahói járásban. Ma mintegy 1600 lakosa van.

Fekvése

Rahótól 12 km-re északkeletre, a Fekete-Tisza völgyében, a Hoverla 2061 méter magasságú csúcsai közelében települt falut bükk, kőris, fenyő és mogyoró borította erdős hegyek, alpesi legelők veszik körül, erdőiben sok gomba, fekete áfonya, eper, szeder terem.

Történetéből

A ruszin lakosságú település lakói a 18. századi adatok szerint fakitermeléssel foglalkoztak.
A falu az Osztrák–Magyar Monarchia idején, a 19. század közepén híres volt ásványi forrásairól.
1910-ben 1227, többségben ruszin lakosa volt, jelentős német és magyar kisebbséggel. A trianoni békediktátumig Máramaros vármegye Tiszavölgyi járásához tartozott.
Lakóinak száma (2003): 2309 fő

Nevezetességei

  Nevét jódos-savas és savanyú gyógyvizéről kapta. Gyógyszállóit főként gyomorbetegek keresik fel.
 Görög katolikus fatemploma 1860-ban épült.


Viadukt
Szállodák, nyaralók (régi képeslapokon)

  Az új görög katolikus templom


Új pravoszláv templom

 Emlékmű a város központjában


 Népművészeti bolt


A település vége

Képeslapokon

2023. október 2., hétfő

A lengyel csapatok elfoglalták a Csehszlovákiához tartozott Teschent (Český Těšínt) ­– 1938. október 2.

A történelem iránt érdeklődő olvasóimnak egy újabb csemegével szolgálok. És még magyar vonatkozása is van!
Ami erről eddig a köztudatban szerepelt: 1938. szeptember 30-án sikerült diplomáciai eszközökkel, négyhatalmi megállapodással (közülük három győztes az I. világháborúban!!!!), Hitler, Mussolini (Olaszország miniszterelnöke), Daladier (Franciaország miniszterelnöke) és Chamberlain (Nagy-Britannia miniszterelnöke) által aláírt Müncheni egyezménnyel elérni a Szudétavidék Németországhoz való csatolását. A német csapatok másnap, október 1-én bevonultak az engedélyezett területre. 
És ami a történelemkönyvekből kimarad: A müncheni egyezmény nem teljesítette Magyarország és Lengyelország Csehszlovákiával kapcsolatos kérelmét, bár ezt Mussolini nagyon támogatta. Amíg Németország esetében a terület azonnali átadása mellett döntöttek, a magyar és a lengyel kormányt arra szólították fel, hogy kezdjék meg a közvetlen tárgyalásokat Csehszlovákiával a vitás kérdések rendezése céljából. A lengyel kormány mélyen meg volt sértve, hogy őket, mint nagyhatalmat meg sem hívták a müncheni konferenciára, s nélküle döntöttek. A négyhatalmi határozatot nem vette figyelembe, hanem már szeptember 30-án ultimátumszerűen követelte Prágától az I. világháború utáni vitás területek azonnali átadását. A csehszlovák kormány engedett az erőszaknak, és október 1-én válaszjegyzékben tudatta "kész azonnal megkezdeni a terület átadásának lebonyolítására vonatkozó megbeszéléseket". A lengyelek azonban tárgyalásokba nem voltak hajlandóak belemenni, a lengyel katonák másnap (október 2-án) átlépték Csehszlovákia–Lengyelország - a valamikori antant - által kijelölt határát, és elfoglalták Český Těšínt (német neve: Teschen) és környékét, valamint a Tátra néhány részét. Ez jogos területszerzés volt? Akkor a II. világháború utáni határrendezéskor miért lett újra Csehszlovákia része? Vagy nem ugyanott lett kijelölve a határ? (Érdekes kérdés még az is, hogy ez a rész kb. egy év múlva - Lengyelországnak a németek, szlovákok, a szovjetek és a litvánok által történt felosztása után - hová került, a Cseh-Morva Protektorátushoz, vagy maradt az elfoglalt Lengyelország része – eddig nem sikerült kiderítenem. Ha valaki tud segíteni, megköszönném.) Az Imrédy-kormány a lengyelek tanácsa, biztatása és sikere ellenére sem merte ugyanezt a lépést megtenni. A magyar kormány tisztában volt azzal, hogy Magyarország földrajzi, politikai és katonai helyzete, valamint a követelt terület nagysága nem hasonlítható a lengyelekéhez.

Teschen ma kettéosztott határváros (Český Těšín ill. Cieszyn), melyet az Olše (Olza)-folyó választ ketté. Az évszázadok folyamán híres volt nemzeti és kulturális sokféleségéről, főképpen német, lengyel, és zsidó közösségek éltek itt (és nem cseh!!), de az Osztrák–Magyar Monarchia idején kisebb magyar közösség is lakott a városban. 1920-ban 35.790 lakosa volt.
         És bármilyen hihetetlennek tűnik, de volt időszak, amikor a Magyar Korona része volt. Például, ha Mátyás országának térképén keressük, akkor az északi tartományban Boroszlót (ma: Wroclaw - Lengyelország), Ratobort (Raciborz - Lengyelország) megtaláljuk. És ettől délre feküdt a Tescheni hercegség. Az I. világháború után mind a csehek, mind a lengyelek igényt tartottak az előtte az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó területre, a lengyelek el is foglalták.
          A frissen összetákolt Cseh-Szlovákia (akkori helyesírással) - kihasználva Lengyelország nehéz helyzetét, mivel az a Vörös Hadsereggel háborúzott, hogy független lehessen Szovjet-Oroszországtól - elfoglalta a Cieszyni Szilézia nyugati részét (Zaolzie), ahol többségében lengyelek éltek. A keleten kritikus helyzetben lévő lengyel kormány az antant segítségét kérte. A Spába utazó Wladyslaw Grabski lengyel miniszterelnököt azonban az antant vezetői nem szövetségesnek kijáró fogadtatásban részesítették, hanem kikötötték, hogy csak akkor segítenek nekik fegyverszünetet kötni, ha elfogadják a határok kérdésében a világháborúban győztes országok küldötteiből álló Legfelsőbb Tanács döntését. A lengyel miniszterelnök kényszerből belement az alkuba. Így az antant jelölte ki a lengyel-csehszlovák határt a vitás területeken: Osztrák-Sziléziában és a Magyar Királyság északi területén Szepesben és Árvában anélkül, hogy népszavazást szervezett volna, amint azt a lengyelek kérték.
        Az "egyezség" eredménye a lengyeleknek határozottan nem kedvezett: Lengyelország 1009 km2-t kapott 145.241 lakossal, a franciák kedvence, Csehszlovákia pedig 1269 km2 területet 286.000 lakossal, az értékes iparvidékkel és a karwini szénbányákkal. A környék "fővárosából" Lengyelország kapta a nagyobbik részt, a csehek pedig megkapták a vasútállomást és a külvárost. A lengyelek - tekintettel a kritikus lengyel–szovjet front hadászati helyzetére - kényszerűen beleegyeztek ebbe az elosztásba. Az osztozkodás lezárulásával Lengyelország területe 388 634 km², (ezzel az akkori Európa 6. legnagyobb országa), lakossága pedig az 1922-es népszámlálás szerint 27,2 millió fő, 1939-ben, a második világháború kitörése előtt már 35,1 millió fő lett. 

Előzmények 

Szudétavidék (csehül: Sudety; csehül pohraniční území; németül: Sudetenland, lengyelül: Kraj Sudetów) néven nevezték Csehország azon határvidékeit, ahol a német lakosság volt többségben.
A történelem színpadán a 20. században nőtt meg a jelentősége, mivel az első világháború után nagyszámú német kisebbség (majdnem 3,5 millió) került Csehszlovákia határain belülre. A németek által lakott határvidéken a lakosság elsősorban passzív ellenállással vette tudomásul a cseh-szlovák csapatok megszállását. Annak ellenére, hogy Csehszlovákia viszonylag demokratikus berendezkedésű ország volt, Németország fokozatos katonai és gazdasági erősödésével a csehszlovákiai németség kisebbségi jogainak érvényesítése mellett, a külső, németországi propaganda hatására is önrendelkezési jogokat kívánt, ill. az anyaországhoz való csatlakozásra törekedett.
A Német Birodalom céljai közé tartozott Csehszlovákia szétverése, lehetőleg békés eszközökkel, mivel a háborúra még nem volt ereje. Ennek vált kiszolgálójává az 1935-ben a német pártok egyesítésével létrejött Szudétanémet Párt Konrad Henlein vezetésével. 
A német követelések növekedése és a helyzet csehszlovák kormány általi rossz kezelése azt eredményezte, hogy több helyütt atrocitások történtek. A németek, magyarok, lengyelek védelmére hivatkozva egy négyhatalmi találkozót szerveztek Münchenben, hogy a Csehszlovákiának ítélt területen a kisebbségek mostoha helyzetét rendezzék.
És miután 1938. szeptember 30-án sikerült megegyezni a német lakosságú Szudétavidék Németországhoz való csatolásáról, másnap a német csapatok – a helyi lakosság éljenzése közepette – bevonultak az engedélyezett területre.
Hitler tehát mást nem tett, mint érvényesítette a nemzeti önrendelkezés Wilson amerikai elnök által meghirdetett elveket, amit az akkori három vezető nagyhatalom is támogatott. De ezzel nem elégedett meg, hanem a Szudétavidék elfoglalása után 1938 novemberében még néhány kompenzáció nélküli annexiót is végrehajtott (Krems, Domažlice külvárosai, Gewitsch ipari központja, gablonzi sáv Reichenbergtől délkeletre). Miután Hitler látta, hogy a nyugati hatalmak szabad kezet adnak neki, 1939 márciusában magához hívatta a szlovákok vezetőit. Velük megegyezett, hogy a Honfoglalástól a trianoni diktátumig terjedő ezer éven át Felvidéknek nevezett (a diktátum után, az akkor még csak 19 éve Szlovákiára átkeresztelt) terület függetlenségét kikiáltsák (március 14.). Egy nappal később Cseh- és Morvaország maradékát Németország annektálta. (1937 őszén Hitler Darányi miniszterelnöknek Berlinben még a teljes Szlovákiát és Kárpátalját ígérte Magyarországnak, ha együttműködik vele Csehszlovákia ellen!)