Pár éve, talán a
Balatonfüreden rendszeresen eltöltött hetek során fokozatosan megszerettem a
szőlőt mint növényt. Szeretem, amikor a tél végén könnyezni kezd, a
rügyfakadását, amikor a levelek vitorlaként bomlanak ki és lengedeznek a
szélben. Állítólag a virágának fenséges az illata, de még egyszer sem értem oda
időben a tőkékhez. Korábban meg nem figyeltem fel rá. Erről Schaffer Erzsébet tud
felemelően és érzékletesen írni: „Június végén még ott úszott a tőkék között a
szőlővirág semmivel össze nem hasonlítható, fáradtan édes, titkokat hordozó
illata. Ha még nem volt benne részed, egyszer feküdj a tőkék közé a szőlő
virágzásának idején, és akkor megérted, milyen titkokról mesélek. Közel kell
vinni arcodat a majdani tömött fürtökhöz, hogy érezd ezt a minden bizonnyal a
déli földtekén született illatot. Ebben az istenek keverte illatban ott van a
mámor ígérete… Ott van benne az édes bizonyosság, hogy élni jó, hogy ajándék
idelent a földön minden óra, minden perc és minden pillanat.” (A szőlővirág
illata) Aztán élvezetes, amikor zsendülni kezd, gömbölyödnek a bogyók, híznak
az esőben, a naptól a cukorfok emelkedésnek indul, hogy aztán ősszel a szüreten
kibuggyanjon fehéres és pirosas vérük. „Szőlőérlelő hetek következnek. A
hajnali párát a délelőtti órákra felszárítja a nap, és délután csöndes, öreges
napfény melengeti a völgyet. Este, amint lemegy a nap a füredi Péter-hegy
mögött, rögtön hűvösebb lesz. A lehűlő éjszakák megóvják a szőlő érzékeny
savait” — olvashatjuk egy másik kiváló borász, a csopaki Jásdi István
mindentudó, szőlőről szóló könyvében, prózai szerenádjában, mely vallomások
során feltárulnak nemcsak a szőlő, de a család, a bor, Csopak, a balatoni táj
titkai is. A must finom, csak kevés kell belőle, mert nagyon édes. A murci
fanyar és csípős, türelmesen meg kell várni, amíg a hordókban nemes itallá
érnek. Aztán indulhat le a szőlősgazda a pincébe a fokolóval meg a lopóval, mi
tarthatjuk a pléh bögrénket vagy a fátyolos üvegű poharunkat alá, hadd
csurogjon bele a kóstolnivaló, az újbor. Leginkább december közepén, adventben,
de a karácsonyi ünnepi asztal már nem képzelhető el nélküle. Nos, már akinek
van szőlője, pincéje, hordója (nem is egy), és palackozni is tudja. Mint K.
Feri, aki igen finom borokat tud készíteni. A vegyes házasításúakat kedvelem
leginkább. Kedvenceim vörösben mostanában a Cabernet Sauvignon, fehérben az
Irsai Olivér, a Cserszegi Fűszeres. Jásdi István jellemzése tökéletes ennek a
bornak a bemutatásához: „Elkezdjük palackozni a Cserszegi Fűszerest. Ebben az
évjáratban is szépséges. Színe halványsárga. Illatában keveredik a vadrózsa és
a bodzavirág. A lehűlt pincében már kicsapódtak belőle a keményebb savak,
megmaradt intenzív traminis, muskotályos zamata. Talán nincs is ennél jobb
étvágygerjesztő egy nagy vacsora előtt.” (Szerenád a dűlőben) A legköltőibb
borajánlást Kovács Nimród egri borász igényes prospektusában olvastam nemrég a
Rhapsody borukhoz: „Rendkívül koncentrált, szép, bíborszínű
Bikavér-házasításunk áfonya, érett cseresznye és fűszeres tölgy ízét villantja
fel, a fajtára jellemző közepes testtel, közepesen hosszú lecsengéssel és lágy
tanninokkal. A különböző összetevők végül harmonikus performance-ként
csendülnek fel, mint egy Gershwin-zenemű.”
2020. szeptember 12., szombat
VISSZAEMLÉKEZÉS - Badacsonyi szüreti fesztiválról (harmadik rész) - 2012. szeptember 9.
A szüreti menet 1. rész
A badacsonyi szüret az itt élők egyik legnagyobb ünnepe – mint hallottuk többször is. És ez a jól összeállított, gazdag, változatos vidám menet is bizonyította. A badacsonytomaji Szlovák kereszttől indult.
Balogh Attila sümegi csodálatos szürkemarha fogata megadták a kezdés össznépi varázsát.
Majd a borlovagrendek elegáns ruhákban megjelent képviselőinek (még női borlovagrend is megtisztelte az ünnepséget) vonulása megteremtette a rendezvény méltóságát. A jól mutató tapolcai ifjúsági fúvószenekar kellemes zenéje pedig a mozgalmasságot, a jókedvet, a fiatalságot tolmácsolta a nagy meleg ellenére is nagylétszámú nézelődőnek.
A dicső múlt, a vitézi élet nosztalgiáját a hagyományőrzők biztosították. Közülük a Gyulaffy László Hagyományőrző Bandérium 2003-ban alakult Csobánc várának „védelmére, felújítására”. A XVI. század végvári hagyományait ápolják, a magyar végvári életet mutatják be korhű öltözetben és fegyverzetben.
Majd a borlovagrendek elegáns ruhákban megjelent képviselőinek (még női borlovagrend is megtisztelte az ünnepséget) vonulása megteremtette a rendezvény méltóságát. A jól mutató tapolcai ifjúsági fúvószenekar kellemes zenéje pedig a mozgalmasságot, a jókedvet, a fiatalságot tolmácsolta a nagy meleg ellenére is nagylétszámú nézelődőnek.
A tapolcai táncosokról, a Gyula vitézek kompániájáról, Tapolca város küldöttségéről a köszöntőben elhangzott, hogy sokadjára jöttek, de nem utoljára. Színvonalas fellépésüket látva, nem is lepődtünk meg, hogy a rendezők ragaszkodnak hozzájuk.
A messziről érkezett finn vendégek szép népviselete, a magyarhoz képest visszafogottabb, de ugyanakkor nagyon kedves tánca nagy tapsot kapott már a menetben is. A színpadon azután osztatlan sikert arattak a mókás, vidám táncukkal, amikor a fiúk a lányokat még a hátukra is felvették. Mi magyarok nagyon kedveljük, ha mások a mi kultúránkat, hagyományainkat tisztelik. A nyelvrokonainktól igazi gesztus volt, amikor zenekaruk magyar zenét kezdett el játszani, táncosaik pedig magyar táncot adtak elő. Az elismerés és a hála nem maradt el, a délután folyamán a legnagyobb tapsot ők kapták.
Címkék:
Balaton,
Rendezvényről vélemény
2020. szeptember 11., péntek
H. Barbócz Ildikó: A szőlő mint boldog növény (4/1)
Az emberi boldogságról
talán van fogalmunk: a meghatározás szerint a boldog ember a sorsával, az
állapotával, a körülményeivel teljesen elégedett, s ennek megnyugtató
érzésétől, derűs örömmel van áthatva. Beszélhetünk családi, földi, házi,
leírhatatlan, mennyei, mérhetetlen, végtelen boldogságról. Hányszor kiáltunk
fel: micsoda boldogság, úszik a boldogságban, az arca ragyog a boldogságtól,
boldogan dalol, minden boldogságot megérdemel, ez a boldogság szigete — a
példák sora végtelen. A boldogságról szóló irodalmi alkotásokból, leírásokból
most egy nemrég olvasott könyvből, Alexander McCall Smith Találkozzunk
Toszkánában! c. bájos és örömteli szerelmi történetéből, az emberi kapcsolatok
tanulmányából idéznék: „Maga sem értette, de hirtelen sugárzó, szinte mámoros
boldogság öntötte el, ami éppen annyira volt fizikai, mint érzelmi jellegű, és
úgy érezte, mintha hirtelen sokkal könnyebbé vált volna — mintha fel is tudna
szállni, ha akarna, és odafentről lenézhetne az útra, a fákra, a házra és a
zsúfolt udvarra. Mint aki megrészegült, elengedte önmagát, olyan érzés
kerítette hatalmába, mintha felkaphatná a szél, és oda vihetné, ahova akarja…
és arra gondolt, azért olyan boldog, mert nagyon jólesik itt lenni, ez alatt az
égbolt alatt, az illatos levegő ölelésében, a lassan emelkedő domboldalon
haladva.” De ha a boldog jelzőt egy növény neve elé tesszük, kissé
elcsodálkozunk. Így jártam én is, amikor a Kertbarát c. magazin nyári számában
arról olvastam, hogy Koch Csaba hajós-bajai és villányi borász a boldog szőlő
elméletét vallja: hagyja szabadon nőni a szőlőtőkén nőtt vesszőket, a
venyigéket, és csak a legszükségesebb esetekben avatkozik bele a növény
fejlődésébe. A további szakszerű magyarázat szerint a szokásosnál nagyobb
lombozattal fejlődő szőlőnek megnő a fotoszintetizáló képessége, így több
napfény kerül a bogyókba, aztán a mustba, a borba, s végül a palackokba. Az is
bebizonyosodott, hogy az úgynevezett boldog szőlő 10 %-kal többet terem a
csonkázott szőlőnél, a magasabb minőségű szőlő pedig magasabb minőségű bort
eredményez.
Címkék:
H. Barbócz Ildikó,
Irodalom
VISSZAEMLÉKEZÉS - Badacsonyi szüreti fesztiválról (második rész) - 2012. szeptember 9.
Badacsonyban és környékén a nyári-őszi rendezvénysorozat kiemelkedő programja a szüreti fesztivál. Az első napi programok inkább a szakmát mozgósítják, de a második nap minden évben igazi népünnepély. (Szabados Elizával ez utóbbiról számolunk be szép számú olvasónknak.)
A móló környékén játszóház, gyerekkörhinta, bemutatók várták a gyerekeket, kézművesvásár, borsátrak a felnőtteket.
Magyarország leghosszabb szüreti felvonulása Badacsonytomajból indult. Lovasbetyárok, honfoglaló magyarok, végvári vitézek, szürkemarhafogat, a magyarországi borlovagrendek képviselői (pl. Szent Orbán Csókakőről, Alisca Szekszárdról) kezdték a felvonulást. Finnországból, a Felvidékről és a környékbeli településekről érkezett küldöttségek, az ország több pontjáról jött népi táncosok, a győri zászlóforgatók, nagy borházak kínálókocsijai, lovas fogatok alkották a menetet.
A lassú, jókedvű vonulás alatt mindig volt időt táncbemutatókra, zászlópörgetésre, bor, pogácsa kínálására.
Badacsonyban a Brass Band együttes zenéje fogadta az érkezőket. Aki a déli meleg elől el akart bújni, és nem a felvonulást akarta látni, azokat Bódi Lajos és Cigányzenekara szórakoztatta a nagysátorban.
A felvonulás befejezése után a nagysátorban folytatódott az ünneplés. A köszöntők elhangzását követően a felvonuló néptánc együttesek adtak gálaműsort, majd Csocsesz, valamint Postás Józsi bűvölte a közönséget. A Fonográf Emlékzenekar műsora, és a Nosztalgia disco zárta ezt az alapjában kellemes, vidám, jól sikerült napot.
Mivel országos jelentőségű a badacsonyi szüret (a tv egykor még kiváló, azóta is emlékezetes kabarészámot csinált belőle), nem meglepő, hogy a magyar nyelvterület sok pontjáról jöttek vendégek. Aki szereti a sokadalmat, az ilyen típusú népünnepélyt, annak ajánlom, hogy egyszer jöjjön el. Nem fog csalódni!
(A fentiekrők – folytatásokban – részletes beszámolót olvashat a kedves bloglátogató.)
Címkék:
Balaton,
Rendezvényről vélemény
2020. szeptember 8., kedd
VISSZATEKINTÉS - Bogyay Katalin emlékfát ültetett Balatonfüreden - 2012. szeptember 7.
A Tagore sétány olasz részlegébe Bogyay Katalin, az UNESCO Közgyűlés elnöke, Magyarország UNESCO nagykövete a fa elültetésével megerősítette halhatatlanságát, amit kiváló írásaival már elért.
Egyed Irma a balatonfüredi önkormányzat és a rendezők nevében köszöntötte a jelen lévőket. Majd Bóka István polgármester méltatta Bogyay Katalin gazdag, tevékeny és sikeres életútját, valamint kiemelkedő kapcsolatát Balatonfüreddel. Visszautalt Tagoréra is, hogy a Nobel-díjas indiai költő nem is gondolta akkor, hogy az első fa elültetésével milyen nagy eseménysorozatot indít el a város életében. Megköszönte, és hosszasan sorolta azokat a személyeket és intézményeket, akik kitalálták, majd életben tartották a Quasimodo Költőversenyt.
Az ünnepség csúcsaként Bogyay Katalin és Bóka István néhány lapát föld rádobásával jelképesen elültette a szép, formás fát. Majd Bogyay Katalin az emlékkönyvben is megörökítette a 61. emlékfa ültetésének eseményét.
Ezután Bogyay Katalin meleg szavakkal megköszönte a megtiszteltetést, hogy fát ültethetett Balatonfüreden, és a 195 tagországot tömörítő UNESCO tevékenységéről is beszélt.
(Bejegyeztem 2012-ben)
Címkék:
Rendezvényről vélemény
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)