H. Barbócz Ildikó: A szőlő mint boldog növény (4/2)

Pár éve, talán a Balatonfüreden rendszeresen eltöltött hetek során fokozatosan megszerettem a szőlőt mint növényt. Szeretem, amikor a tél végén könnyezni kezd, a rügyfakadását, amikor a levelek vitorlaként bomlanak ki és lengedeznek a szélben. Állítólag a virágának fenséges az illata, de még egyszer sem értem oda időben a tőkékhez. Korábban meg nem figyeltem fel rá. Erről Schaffer Erzsébet tud felemelően és érzékletesen írni: „Június végén még ott úszott a tőkék között a szőlővirág semmivel össze nem hasonlítható, fáradtan édes, titkokat hordozó illata. Ha még nem volt benne részed, egyszer feküdj a tőkék közé a szőlő virágzásának idején, és akkor megérted, milyen titkokról mesélek. Közel kell vinni arcodat a majdani tömött fürtökhöz, hogy érezd ezt a minden bizonnyal a déli földtekén született illatot. Ebben az istenek keverte illatban ott van a mámor ígérete… Ott van benne az édes bizonyosság, hogy élni jó, hogy ajándék idelent a földön minden óra, minden perc és minden pillanat.” (A szőlővirág illata) Aztán élvezetes, amikor zsendülni kezd, gömbölyödnek a bogyók, híznak az esőben, a naptól a cukorfok emelkedésnek indul, hogy aztán ősszel a szüreten kibuggyanjon fehéres és pirosas vérük. „Szőlőérlelő hetek következnek. A hajnali párát a délelőtti órákra felszárítja a nap, és délután csöndes, öreges napfény melengeti a völgyet. Este, amint lemegy a nap a füredi Péter-hegy mögött, rögtön hűvösebb lesz. A lehűlő éjszakák megóvják a szőlő érzékeny savait” — olvashatjuk egy másik kiváló borász, a csopaki Jásdi István mindentudó, szőlőről szóló könyvében, prózai szerenádjában, mely vallomások során feltárulnak nemcsak a szőlő, de a család, a bor, Csopak, a balatoni táj titkai is. A must finom, csak kevés kell belőle, mert nagyon édes. A murci fanyar és csípős, türelmesen meg kell várni, amíg a hordókban nemes itallá érnek. Aztán indulhat le a szőlősgazda a pincébe a fokolóval meg a lopóval, mi tarthatjuk a pléh bögrénket vagy a fátyolos üvegű poharunkat alá, hadd csurogjon bele a kóstolnivaló, az újbor. Leginkább december közepén, adventben, de a karácsonyi ünnepi asztal már nem képzelhető el nélküle. Nos, már akinek van szőlője, pincéje, hordója (nem is egy), és palackozni is tudja. Mint K. Feri, aki igen finom borokat tud készíteni. A vegyes házasításúakat kedvelem leginkább. Kedvenceim vörösben mostanában a Cabernet Sauvignon, fehérben az Irsai Olivér, a Cserszegi Fűszeres. Jásdi István jellemzése tökéletes ennek a bornak a bemutatásához: „Elkezdjük palackozni a Cserszegi Fűszerest. Ebben az évjáratban is szépséges. Színe halványsárga. Illatában keveredik a vadrózsa és a bodzavirág. A lehűlt pincében már kicsapódtak belőle a keményebb savak, megmaradt intenzív traminis, muskotályos zamata. Talán nincs is ennél jobb étvágygerjesztő egy nagy vacsora előtt.” (Szerenád a dűlőben) A legköltőibb borajánlást Kovács Nimród egri borász igényes prospektusában olvastam nemrég a Rhapsody borukhoz: „Rendkívül koncentrált, szép, bíborszínű Bikavér-házasításunk áfonya, érett cseresznye és fűszeres tölgy ízét villantja fel, a fajtára jellemző közepes testtel, közepesen hosszú lecsengéssel és lágy tanninokkal. A különböző összetevők végül harmonikus performance-ként csendülnek fel, mint egy Gershwin-zenemű.”

VISSZAEMLÉKEZÉS - Badacsonyi szüreti fesztiválról (harmadik rész) - 2012. szeptember 9.

A szüreti menet 1. rész

 

A badacsonyi szüret az itt élők egyik legnagyobb ünnepe – mint hallottuk többször is. És ez a jól összeállított, gazdag, változatos vidám menet is bizonyította. A badacsonytomaji Szlovák kereszttől indult. 

Balogh Attila sümegi csodálatos szürkemarha fogata megadták a kezdés össznépi varázsát.

A dicső múlt, a vitézi élet nosztalgiáját a hagyományőrzők biztosították. Közülük a Gyulaffy László Hagyományőrző Bandérium 2003-ban alakult Csobánc várának „védelmére, felújítására”. A XVI. század végvári hagyományait ápolják, a magyar végvári életet mutatják be korhű öltözetben és fegyverzetben.

  Majd a borlovagrendek elegáns ruhákban megjelent képviselőinek (még női borlovagrend is megtisztelte az ünnepséget) vonulása megteremtette a rendezvény méltóságát. A jól mutató tapolcai ifjúsági fúvószenekar kellemes zenéje pedig a mozgalmasságot, a jókedvet, a fiatalságot tolmácsolta a nagy meleg ellenére is nagylétszámú nézelődőnek.

A tapolcai táncosokról, a Gyula vitézek kompániájáról, Tapolca város küldöttségéről a köszöntőben elhangzott, hogy sokadjára jöttek, de nem utoljára. Színvonalas fellépésüket látva, nem is lepődtünk meg, hogy a rendezők ragaszkodnak hozzájuk.

 

A messziről érkezett finn vendégek szép népviselete, a magyarhoz képest visszafogottabb, de ugyanakkor nagyon kedves tánca nagy tapsot kapott már a menetben is. A színpadon azután osztatlan sikert arattak a mókás, vidám táncukkal, amikor a fiúk a lányokat még a hátukra is felvették. Mi magyarok nagyon kedveljük, ha mások a mi kultúránkat, hagyományainkat tisztelik. A nyelvrokonainktól igazi gesztus volt, amikor zenekaruk magyar zenét kezdett el játszani, táncosaik pedig magyar táncot adtak elő. Az elismerés és a hála nem maradt el, a délután folyamán a legnagyobb tapsot ők kapták.

H. Barbócz Ildikó: A szőlő mint boldog növény (4/1)

Az emberi boldogságról talán van fogalmunk: a meghatározás szerint a boldog ember a sorsával, az állapotával, a körülményeivel teljesen elégedett, s ennek megnyugtató érzésétől, derűs örömmel van áthatva. Beszélhetünk családi, földi, házi, leírhatatlan, mennyei, mérhetetlen, végtelen boldogságról. Hányszor kiáltunk fel: micsoda boldogság, úszik a boldogságban, az arca ragyog a boldogságtól, boldogan dalol, minden boldogságot megérdemel, ez a boldogság szigete — a példák sora végtelen. A boldogságról szóló irodalmi alkotásokból, leírásokból most egy nemrég olvasott könyvből, Alexander McCall Smith Találkozzunk Toszkánában! c. bájos és örömteli szerelmi történetéből, az emberi kapcsolatok tanulmányából idéznék: „Maga sem értette, de hirtelen sugárzó, szinte mámoros boldogság öntötte el, ami éppen annyira volt fizikai, mint érzelmi jellegű, és úgy érezte, mintha hirtelen sokkal könnyebbé vált volna — mintha fel is tudna szállni, ha akarna, és odafentről lenézhetne az útra, a fákra, a házra és a zsúfolt udvarra. Mint aki megrészegült, elengedte önmagát, olyan érzés kerítette hatalmába, mintha felkaphatná a szél, és oda vihetné, ahova akarja… és arra gondolt, azért olyan boldog, mert nagyon jólesik itt lenni, ez alatt az égbolt alatt, az illatos levegő ölelésében, a lassan emelkedő domboldalon haladva.” De ha a boldog jelzőt egy növény neve elé tesszük, kissé elcsodálkozunk. Így jártam én is, amikor a Kertbarát c. magazin nyári számában arról olvastam, hogy Koch Csaba hajós-bajai és villányi borász a boldog szőlő elméletét vallja: hagyja szabadon nőni a szőlőtőkén nőtt vesszőket, a venyigéket, és csak a legszükségesebb esetekben avatkozik bele a növény fejlődésébe. A további szakszerű magyarázat szerint a szokásosnál nagyobb lombozattal fejlődő szőlőnek megnő a fotoszintetizáló képessége, így több napfény kerül a bogyókba, aztán a mustba, a borba, s végül a palackokba. Az is bebizonyosodott, hogy az úgynevezett boldog szőlő 10 %-kal többet terem a csonkázott szőlőnél, a magasabb minőségű szőlő pedig magasabb minőségű bort eredményez.   

VISSZAEMLÉKEZÉS - Badacsonyi szüreti fesztiválról (második rész) - 2012. szeptember 9.

Badacsonyban és környékén a nyári-őszi rendezvénysorozat kiemelkedő programja a szüreti fesztivál. Az első napi programok inkább a szakmát mozgósítják, de a második nap minden évben igazi népünnepély. (Szabados Elizával ez utóbbiról számolunk be szép számú olvasónknak.)

A móló környékén játszóház, gyerekkörhinta, bemutatók várták a gyerekeket, kézművesvásár, borsátrak a felnőtteket.

Magyarország leghosszabb szüreti felvonulása Badacsonytomajból indult. Lovasbetyárok, honfoglaló magyarok, végvári vitézek, szürkemarhafogat, a magyarországi borlovagrendek képviselői (pl. Szent Orbán Csókakőről, Alisca Szekszárdról) kezdték a felvonulást. Finnországból, a Felvidékről és a környékbeli településekről érkezett küldöttségek, az ország több pontjáról jött népi táncosok, a győri zászlóforgatók, nagy borházak kínálókocsijai, lovas fogatok alkották a menetet.

A lassú, jókedvű vonulás alatt mindig volt időt táncbemutatókra, zászlópörgetésre, bor, pogácsa kínálására.

Badacsonyban a Brass Band együttes zenéje fogadta az érkezőket. Aki a déli meleg elől el akart bújni, és nem a felvonulást akarta látni, azokat Bódi Lajos és Cigányzenekara szórakoztatta a nagysátorban.

A felvonulás befejezése után a nagysátorban folytatódott az ünneplés. A köszöntők elhangzását követően a felvonuló néptánc együttesek adtak gálaműsort, majd Csocsesz, valamint Postás Józsi bűvölte a közönséget. A Fonográf Emlékzenekar műsora, és a Nosztalgia disco zárta ezt az alapjában kellemes, vidám, jól sikerült napot.

Mivel országos jelentőségű a badacsonyi szüret (a tv egykor még kiváló, azóta is emlékezetes kabarészámot csinált belőle), nem meglepő, hogy a magyar nyelvterület sok pontjáról jöttek vendégek. Aki szereti a sokadalmat, az ilyen típusú népünnepélyt, annak ajánlom, hogy egyszer jöjjön el. Nem fog csalódni!

(A fentiekrők – folytatásokban – részletes beszámolót olvashat a kedves bloglátogató.)

VISSZATEKINTÉS - Bogyay Katalin emlékfát ültetett Balatonfüreden - 2012. szeptember 7.

A Tagore sétány olasz részlegébe Bogyay Katalin, az UNESCO Közgyűlés elnöke, Magyarország UNESCO nagykövete a fa elültetésével megerősítette halhatatlanságát, amit kiváló írásaival már elért.

Egyed Irma a balatonfüredi önkormányzat és a rendezők nevében köszöntötte a jelen lévőket. Majd Bóka István polgármester méltatta Bogyay Katalin gazdag, tevékeny és sikeres életútját, valamint kiemelkedő kapcsolatát Balatonfüreddel. Visszautalt Tagoréra is, hogy a Nobel-díjas indiai költő nem is gondolta akkor, hogy az első fa elültetésével milyen nagy eseménysorozatot indít el a város életében. Megköszönte, és  hosszasan sorolta azokat a személyeket és intézményeket, akik kitalálták, majd életben tartották a Quasimodo Költőversenyt.

Az ünnepség csúcsaként Bogyay Katalin és Bóka István néhány lapát föld rádobásával jelképesen elültette a szép, formás fát. Majd Bogyay Katalin az emlékkönyvben is megörökítette a 61. emlékfa ültetésének eseményét.

Ezután Bogyay Katalin meleg szavakkal megköszönte a megtiszteltetést, hogy fát ültethetett Balatonfüreden, és a 195 tagországot tömörítő UNESCO tevékenységéről is beszélt.

(Bejegyeztem 2012-ben)