Ki az igazi maffiózó?

Elutazik az ukrán maffiavezér az olaszhoz tapasztalatcserére. Fekete limuzin várja a repülőtéren Rómában.
   A villa kertjében beszélgetnek. Dicsekszik az olasz: nekem a dédapám még csak egy egyszerű maffiózó volt, de a nagyapám már kis csoportot vezetett, az apámé volt már az egész város, én meg már 70 év múlva az egész tartomány maffiavezére vagyok. Nálatok hogy volt ez?
-A kommunizmusban nem tűrték az alvilágot, maguk a kommunisták csinálták államilag. Mi csak 25 éve kezdtük, majd a dédunokám nekem is dicsekedhet a nagy múltjával.
Kérdezi az olasz az ukránt:
- Van négyemeletes házad?
- Nincs!
- Akkor te még nem is vagy igazi maffiózó, majd 35 év múlva lesz!
Koccintanak!
Ismét érdeklődik az olasz:
- Van fekete limuzinod?
- Nincs!
- Akkor te még tényleg nem is vagy igazi maffiózó, majd 35 év múlva ez is lesz!
Újra koccintanak!
Jön az újabb kérdés:
- És van ujjnyi vastag arany nyakláncod, mint nekem itt a nyakamban?
- Az sincs! - jön a válasz.
- Akkor neked még tényleg fejlődnöd kell, hogy igazi maffiózó legyél! - mondja lekicsinylően az olasz.
          Visszarepül az ukrán, a vezérkar várja Kijevben a repülőtéren. Hazaérnek, körbeülik az asztalt, koccintanak. - Mit tanult főnök Rómában? - kérdi az alvezér
A vezér feláll és dörgő hangon kiadja a parancsokat:
- A hat emeletből kettőt lerobbantani, a helikoptereket eladni, helyettük két limuzint venni, a kutyáról meg vegyétek le azt a négy méteres arany láncot, mától én fogom hordani!

Megszívlelendő mondások

Teréz anya boldoggá avatása napja Albánia nemzeti ünnepe - október 19.

A Szentszék Teréz anya halálát (1910. augusztus 26. - Kalkutta, India) követően elindította a boldoggá avatási eljárást, amely az első lépés a szentté avatás felé. Az avatás feltétele, hogy olyan csodákat ismerjen el, melyek bizonyítottan Teréz anya közbenjárására történtek. Ilyen volt az indiai Monica Besra esete, akinek hasi daganata volt és csodás gyógyulását Teréz anyának szóló imáinak köszönte. Ez idő tájt szerte Indiában még több hasonló eset is történt. Teréz anyát János Pál pápa a missziós világnapon, 2003. október 19-én Rómában csaknem negyedmillió zarándok jelenlétében boldoggá avatta. Az eseményen 27 ország képviseltette magát kormányszinten, de megjelentek a nagy világvallások, a misszionáriusok és a szegények képviselői is, akikért Teréz anya életében annyit tett.

Idézetek Teréz anyától

A béke mosollyal kezdődik.

Ha nincs békénk, az azért van, mert elfelejtettük, hogy egymásnak tartozunk.

Mindannyiunknak egy élete van! Miért nehezítjük meg egymásnak?

Ha néha a szegényeink éhen halnak, az nem azért van, mert Isten nem gondoskodott róluk, hanem mert Ön és én nem adtunk, mert nem voltunk a szeretet eszköze Isten kezében, mert nem ismertük fel Őt, Krisztust, amikor eljött újból rongyos álruhában az elhagyatott emberben.

Az élet kihívás - fogadd el!

A szenvedés, ha együtt fogadják, ha együtt viselik, akkor öröm.

Nem vagyok biztos abban, milyen lesz a mennyben, de egyet biztosan tudok. Ha meghalunk és eljön az idő, hogy az Úr ítéljen fölöttünk, nem azt kérdezi majd: mennyi jót tettünk életünkben, hanem mennyi szeretettel tettük.

Ráleltem egy paradoxonra: ha addig szeretsz, hogy az már fáj, akkor nem marad fájdalom, csak szeretet.

Az élet játék, játszd. Az élet túl értékes, ne tedd tönkre.

A csend gyümölcse az ima. Az imádság gyümölcse a hit. A hit gyümölcse a szeretet.
A szeretet gyümölcse a szolgálat.

Soha ne engedd, hogy valaki ne legyen boldogabb a veled való találkozás után, mint előtte.

(Forrás: Citátum)

Emlékezzünk Arany Jánosra - Nagykőrös, 2024. október 22.

 Mindenkit szeretettel várunk.

Csirkés palacsinta

Hozzávalók

-    -12 sós palacsinta 
- -1 kg csirkemellfilé 
- -3 dkg vaj 
- -1 fej vöröshagyma 
- -1,5 dl húsleves (leveskockából) 
- -1 dl fehérbor 
- -2 tojássárgája, -2 dl tejföl 
- -2 evőkanál finomra vágott petrezselyem 
- -3 dkg reszelt parmezán sajt 
  -őrölt bors, -só

Elkészítés

            A vajat felolvasztjuk, és megfonnyasztjuk benne a finomra vágott hagymát. Beletesszük a csirkehúst, sózzuk, borsozzuk. Megpirítjuk a húst, felöntjük a húslevessel meg a borral, befedjük, és puhára főzzük. A húst kiszedjük, amikor kihűlt, kis kockákra vágjuk, visszatesszük a főzőlébe, és felmelegítjük. Közben a tojássárgákat a tejföllel egy lábasban összekeverjük, adunk hozzá egy keveset a főzőléből, és állandóan kevergetve, kislángon besűrítjük. A mártásból másfél decit félreteszünk, a maradékot összekeverjük a petrezselyemmel és a csirkehússal. A palacsintákra rákenjük a csirkés tölteléket, majd feltekerjük, és kivajazott sütőtálba tesszük. A félretett mártással befedjük, meghintjük reszelt sajttal, és 30 percre közepesen meleg sütőbe toljuk. Petrezselyemmel meghintve tálaljuk.

Dugonics András: Etelka c. regényéről

Dugonics András fő irodalmi alkotásának a kortársak által nagyra értékelt, ám az utókor által elfeledett Etelka tekinthető. Három változata ismert, 1788-ból, 1791-ből és 1805-ből. Az első kettő eltérései jelzik az író koncepciójának kisebb változásait, a stiláris finomításokkal is hangsúlyosabbá tett mondanivalót. A harmadik abban különbözik az előző kettőtől, hogy szögedi nyelvjárásban szólal meg.

A mű, melyet lábjegyzetek sokasága kísér, különös elegye a regénynek és a tudományos igényű történelmi tanulmánynak, így alkotván egy rendkívül eredeti irodalmi műfajt. A mű a honfoglalás és államalapítás közötti időben játszódik, de a hun–magyar őstörténet korábbi szakaszaiba is visszanyúlik. Dugonics András célja az volt, hogy megmutathassa „Régi Magyarainknak Nap-keleti eredeteket…” 

Dominálnak benne a leíró részek, melyek a honfoglalás kori magyarság szokásaival, életmódjával, magánéletével foglalkoznak. Olyan magyarságképet állít olvasói elé, amelynek alapja a nyelvi, kulturális közösség.

Az Etelka számtalan különlegessége közül elsőként ötlik szemünkbe a Honnyaim! című előszó. Ebben Dugonics jellemzi főhősét, Etelkát, dicsőíti eleink dicső tetteit, majd magyarságát, haza- és nyelvszeretetét hangsúlyozza, felsorolja művének forrásait, és utalást tesz a könyvben található jegyzetekre is. Az előszó hatásosan vezeti be a könyv rendkívüli újdonságait. Újdonság a műfaja – regény, az újdonság erejével hatnak felhasznált forrásai – Anonymus, Bölcs Leó, Bíborbanszületett Konstantín művei mind a 18. században bukkantak föl a feledés homályából, valamint újdonságszámba megy az is, hogy a szerző a legújabb történeti és nyelvészeti szakirodalmat használja – többek közt Pray György, Bél Mátyás nevét és művét idézi. Teszi mindezt meghökkentően eredeti, ugyanakkor archaizáló, ékes és míves magyar nyelven.

(Forrás: Rénhírek, Wikipedia)

Benedekné Virág Katalin blogjából:

December 16. Etelka névnap. (magyar-irodalmi)

Dugonics András névalkotása az Etele férfinévből.

Feladata az önelfogadás és a kapcsolatok építése és segítése. Törekszik békességben élni a szomszédsággal, a világgal. Szüksége van hitre és bizalomra, akkor képes kiteljesedni. Azonban sikertelenség esetén illúziókba menekül. Bátorsággal kell szembenéznie a nehézségekkel, mert a tudásával képes ezeket megoldani. Személyiségével hatást gyakorolhat a környezetében élőkre, és egymást támogathatják. Ez lehet jellemző házasságára is. Csak együtt és egymásért élhetnek, ha boldogok akarnak lenni. Figyeli környezetének reakcióját. Túlzott érzékenysége miatt bolhából elefántot csinál. Csapdája az  illúziók kergetése lehet, amely csalódásokhoz és pszichés labilitáshoz vezethet.

Néhány nevezetes Etelka:

§    Csapó Etelke, Petőfi Sándor szerelme

§    Görgey Etelka műfordító, teológus, hebraista, református lelkész

§    Hory Etelka írónő, a kalotaszegi népi hagyományok gyűjtője

§    Judik Etel – színésznő, Karinthy Frigyes első felesége

§    Simon Mária Etelka iskolanővér, vértanú

§    Szapáry Etelka gróf Andrássy Károly felesége

§                    Etelka volt a neve a az Osztrák-Magyar Monarchia egyetlen tankhajójának is az 1890-es években, amely a Fiumében épített (1883) olajfinomítóba szállította a kőolajat.

–Az 1990-es évek névadásában az Etelka név ritka, az Eta és Etel pedig egészen szórványos név volt, a 2000-es években pedig nem szerepelnek a 100 leggyakrabban adott női nevek között.

Humoros ételszobrászat

          

Deák Ferenc születésnapjára - - - - - 1803. október 17.

Deák Ferenc (Söjtör, 1803. október 17.-Budapest, 1876. január 28.) államférfi, politikus, országgyűlési képviselő, „a haza bölcse”, „a nemzet prókátora”.

Tekintélyes régi nemesi család hetedik gyermekeként született a Válicka-patak menti Söjtör községben, ahol akkor a család egyik komoly birtokának a központja volt. (A másik központ a 19. század elején Kehida és környéke.)

Családja Zsitkócról (ma: Szlovéniában található) származott. Édesanyja, Sibrik Erzsébet belehalt a szülésbe. Mivel az apa nem tudta elviselni a „gyilkos” gyermek látványát, a csecsemő Zalatárnokra nagybátyjához, Deák Józsefhez került. Az igazsághoz hozzátartozik azonban, hogy a zalatárnoki család is épp ez idő tájt várt gyereket, és a szolgálónép között is akadt egy szoptatós dajka. 1808-ban édesapja, id. Deák Ferenc is meghalt. Az árvát ezután testvérei – Antal, Jozefa és Klára – vették magukhoz.

Személyisége

Árva gyerekként rajongó szeretettel kötődött testvéreihez. A kötődést erősítette agglegény volta is. Testes, nehézkes fiú és férfi volt. Saját véleménye szerint „a szenvedély nálam az, amit úri társaságban kényelmességnek neveznek, amit a keresztyén anyaszentegyház a hét főbűnök közé sorolt, aminek valóságos magyar neve: restség.”^. Kitűnt nagy testi erejével: a pozsonyi diétán csak Wesselényi Miklós báró volt erősebb.

Kedvenc időtöltése az olvasás, séta, faragás volt. Írása nehézkes, rendetlen volt, amit azonban kivételes emlékezőképessége ellensúlyozott. Jó humorú társalgó, ízes adomáit, történeteit kiválóan adta elő, nevetésre fakasztva hallgatóságát. Maga ritkán nevetett hangosan. Pulszky Ferenc így emlékezett a Deákkal való első találkozásra: „...hidegnek találtam, láttam ugyan, hogy ő az ellenzék feje, de Kölcsey volt annak a szíve.”

Elszakíthatatlan barátság fűzte Vörösmarty Mihályhoz, akit a legnagyobb magyar költőnek tartott. A reformkor több nagy alakjához képest nem volt világlátott ember, de provinciális sem: olvasmányélményei révén ismerkedett meg a tágabb világgal. Latinul és németül tudott.

Öregkorában sok örömet okozott neki Vörösmarty árvája, Anna (akit ő nevelt fel), valamint az állatkertben egy Kristóf nevű medve. Szívbaja mindjobban kifejlődött, élete vége felé már a nyarakat is kénytelen volt Pesten tölteni. Hosszú szenvedés után, 1876. január 28-án éjjeli 11 órakor halt meg, élete 73. évében. Temetése királyi pompával ment végbe február 3-án délelőtt 11 órakor, az egész nemzet gyászolta nagy fiát. Holtteste fölé mauzóleumot állított a nemzeti kegyelet, a Duna partján pedig 1887-ben szobrot emeltek emlékének. Az országban nagyon sok szobor, tér-, utcanév, közintézmény, civil szervezet viseli a nevét.

Érdekességek róla

Vörösmarty Mihály halála előtt Deákot kérte fel gyermekei, Béla, Ilona és Erzsébet gyámjának. Deák közadakozást szervezett az árvák számára, de miután a cenzúra megtiltotta a felhívás közzétételét, 800 magánlevelet írt, és így néhány hónap alatt százezer forintnál is többet gyűjtött össze, ami akkor tekintélyes összegnek számított. Ilona barátja fiához, Széll Kálmán későbbi miniszterelnökhöz ment feleségül.

Deák naponta öt forintot osztogatott szét a város koldusai közt, az egy forintos bankjegyeket sétái előtt zsebébe hajtogatta.

Nem fogaton, hanem a korabeli tömegközlekedéssel, az omnibusszal utazott a városban. (Forrás: Wikipedia; Miskolci szobrát Gárdos Aladár alkotta)

Még hidegebb napok - október 17.

Kulturált európai ésszel felfoghatatlan, hogy az 1944. október 17-én kezdődött népirtás a 20. század legkevésbé ismert eseményei közé tartozik. Az Európai Unióba törekvő Szerbia végre bocsánatot kért a mintegy negyvenezer magyar áldozatot követelő délvidéki népirtásért, s rehabilitálta a pusztán nemzetiségi alapon háborús bűnösnek nyilvánított, vagyonuktól megfosztott magyarokat.

A szovjet Vörös Hadsereg 1944. október elején fokozatosan vette birtokba a bánsági, bácskai, drávaszögi, szerémségi területeket. Nyomába vonultak a titói kommunista partizán alakulatok. Tito rendeletére 1944. október 17. és 1945. február vége között e területeken bevezették a katonai közigazgatást. Ez idő alatt zajlott le a magyar- és németírtás nagy része Ivan Rukovina tábornok felügyelete alatt. E likvidálásban és kínzásban a hivatalos partizánalakulatok mellett a civil szerb lakosság is részt vett. A mintegy negyvenezer magyar mellett hatvanezer német és valamennyi horvát lakost is megöltek. Csurogon, Zsabján, Mozsoron gyakorlatilag kiirtották a magyar férfi lakosságot.

Körülbelül hatvan tömegsírról tudnak, feltárás eddig alig-alig történt. Néhány példa a tömegsírok keletkezéséről. Csurogon a brutálisan megölt magyarok holttestét a dögtemetőben földelték el. Az 50-es években a tetemeket enyvgyárba vitték, és ott feldolgozták. Péterrévnél leszakadt a Tisza partfala, és amikor a földművesek mentek hazafelé, látták, hogy koponya- meg lábszárcsontok lógnak ki a falból. Kanizsán kóbor kutyák ásták ki a tetemeket.

A szerb partizánok hírhedtek voltak bestiális kínzási, kivégzési módszereikről. Embereket kettéfűrészeltek, karóba húztak, mindössze annyi bűnért, hogy magyarnak vagy németnek születtek, vagy például egy plébánosnak addig ugráltak a hasára egy asztalról, ameddig ki nem jöttek a belei.

Ezek mellett mintegy 200 ezer magyart és németet vittek a 63 Délvidéken felállított gyűjtőtáborba. E táborok abban különböztek más kommunista országok lágereitől, hogy ide elsősorban nemzetiségi alapon zárták be – többnyire családostól – az embereket. Így lett háborús bűnös a két hónapos csecsemő is!

Titóék magyarázata szerint 1944-ben csupán megtorolták az 1942. januári délvidéli razziát. De szó sem volt megtorlásról. A szerbek nemzetiségű alapú népirtást végeztek. A magyar razziában azokat próbálták felelősségre vonni, megbüntetni, akik részt vettek a partizánmozgalomban, és robbantgattak, gyilkoltak, több száz csendőrt és magyar katonát megöltek. A körülbelül 3500 – főként szerb és zsidó – halott közül becslések szerint 80 %-a  – mai szóhasználattal – terrorista volt. Közülük sokan fegyveres harcban estek el, miután a magyar katonák, csendőrök tűzharcban védekeztek a rájuk támadókkal szemben. Néhány jellemző eset: A bevonuló magyar csapatokat egy nő virággal köszöntötte. Amikor egy katona át akarta venni, akkor a nő lelőtte. Elszállásolt katonákat, csendőröket éjszaka a szerb családfő (a felesége, a gyereki segédletével) vasvillával ledöfte.

Lényeges különbség a két rémtett között, hogy Magyarországon – példátlan módon – a második világháború kellős közepén felelősségre vonták a razzia irányítóit. Majd 1945 után Reis István szociáldemokrata igazságügyi-miniszter intézkedésére – a kormány és a parlament tudta nélkül – sok magyar főtisztet, tisztet kiadtak Jugoszláviának, ahol 1946-ban elítélték és kivégezték őket. Magyarország a Hideg napok c. nagyszabású filmben is elismerte a felelősségét, és emléket állított az 1942-es razzia áldozatainak.

          Ezzel szemben szerb részről a kínzások, mészárlások kiötlői, végrehajtói nemzeti hősök lettek, kitüntetéseket kaptak, amiket a mai napig sem vontak vissza.

            2009-ben Sólyom László magyar és Tadics szerb elnök megállapodott, hogy a két ország történészbizottságokat hoz létre az 1944–45 vérengzések kivizsgálására. Kiváló példa Katyn, ahol Sztálin parancsára jóval kevesebb lengyel katonát és civilt öltek meg a szovjet belügyisek, mint ahány ártatlan magyart, németet, horvátot a szerbek, mégis az a nemzetközi emlékezet része lett.

A kenyér világnapjára - október 16.

           A svájci székhelyű Pékek Világszövetsége 2001-es kongresszusán döntött úgy, hogy október 16. legyen a KENYÉR VILÁGNAPJA. A világnap célja, hogy bemutassa a világ legfontosabb élelmezési cikkének – az életfontosságú ásványi anyagokat tartalmazó, fontos energiaforrásnak –, a kenyérnek a jelentőségét. A világnapot már közel 30 ország ünnepli elsősorban karitatív jelleggel, mivel ezen a napon a pékek adományaikkal segítik a rászorulókat. Az ünnep alkalmat ad arra is, hogy a pékek áldozatos munkájára és a kenyér jelentőségére a nagyközönség figyelmét is felhívják. (Forrás: Jeles napok)

Valamikor régen, az ősidőkben a kenyér nem azt a pékárut jelentette, ami manapság jut eszünkbe e szó hallatán, hanem minden, napi szinten fogyasztott, gabonából készült ételt. Idetartozott a rizskása, de a mesebeli, hamuban sült pogácsa is. Elődeink legelőször pirították, és egészben ették a gabonaszemeket, nem véletlen tehát az olajos, pörkölt magvak napjainkban is oly nagy népszerűsége.

Az első lényegi változás a gabonák mozsárban, majd később kövek között történő zúzása volt, ez tekinthető tulajdonképpen a malom ősének, aztán ahogy a technika fejlődött, az őrlemény is egyre finomabb lett. Eleinte vízben vagy tejben áztatták, és nyersen ették az őrölt gabonát - ez volt a müzli őse, később pedig meg is főzték. Az első étek, ami a mai kenyérhez hasonlítható, az áztatott masszából készült, kövön sütött lepény volt. Innen ered az északi népek száraz kenyere, a zsidó pászka, a pizza, a mi lángosunk, és sok más ma is honos változata.

Az igazi nagy változást aztán az egyiptomi piramisépítések idején kialakult szokás hozta, amikor elkezdték kovászolni, azaz levegősebbé tenni a kenyeret. A kovász elkészítésének - annak összetevőit és folyamatát tekintve igen sok változata létezett. Magyar őseink kifejlesztettek egy egyedülállónak számító, gabonákból főzött és erjesztett, fűszerekkel, zöldségfőzetekkel ízesített fajtát, amit „pár”-nak neveztek. Ez lehetett a napjainkban kapható legújabb, különleges aromájú, vitaminos, egészséges kenyerek eredetije. (Forrás: Házipatika)

Petőfi Sándor: Fekete kenyér

Miért aggódol, lelkem jó anyám,

Hogy kenyeretek barna, e miatt?

Hisz meglehet: ha nincs idehaza,

Tán fehérebb kenyérrel él fiad.

De semmi az! Csak add elém, anyám,

Bármilyen barna is az a kenyér

Itthon sokkal jobb ízü énnekem

A fekete, mint máshol a fehér.

Derkovits Gyula (1894–1934): Éhesek télen (Péküzlet előtt) 1930. (Olaj, tempera, ezüst porfesték, vászon; Szombathelyi Képtár)

A Teleki Sámuel Kulturális Egyesület és a Toldi Miklós Élelmiszeripari Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium rendezvénye Nagykőrösön az Arany János Kulturális Központban (Fotó: Vincze Miklósné Fricska Erika)

Kelet-Kárpátalja nevezetességeiből - Tatár-hágó

A Rahótól északra fekvő Tatár (Jabloneci)–hágó (931 méter) a Vereckei-hágó után a második legfontosabb átkelési pont a Kárpátok északkeleti vonalán Belső-Ukrajna felé. 

• 895-1920 – Magyarország része
• 1919–Román megszállás
• 1920–1939 – Csehszlovákia része
• 1939–1944 – Magyarország része
• 1944–1945 – Szovjet megszállás
• 1945–1991 – Szovjetunió része (USZSZK)
• 1991-től – Ukrajna része

A honfoglaláskor a környék a magyarok fontos átvonulási helye volt. Az elkövetkező több mint ezer esztendőben nagy szerepet játszott a térség államainak kül- és belpolitikájában, különböző háborúkban. Magyar elnevezését is onnan kapta, hogy a belső-ázsiai és krími tatárok általában ezen az átjárón át támadtak.

A Tatár-hágó évszázadok óta könnyítette a menekülést Magyarországra kelet felől, nemegyszer igen népes csoportok számára is, amelyek rendszerint csak a puszta életüket tudták megmenteni a váratlan tatár támadások, betörések elől. 1241-ben Batu kán mongol-tatár hadseregének egyik ága itt hatolt be IV. Béla király Magyarországára. Az utolsó nagy tatárjárás a vidéken 1717-ben volt, ekkor a támadók itt átvonulva felprédálták Ugocsát, sok foglyot ejtettek.

Az Osztrák-Magyar Monarchia idejében belső határnak számított Bukovina és Magyarország között.
A hágó egyik értéke stratégiai fontosságú fekvésében rejlett. Az első világégés éveiben az osztrák–magyar–német és az orosz hadsereg vívott itt egymással élethalálharcot.

Lengyelország német-szovjet-szlovák felosztása után (1939) a Magyar Királyság és a Szovjetunió határa a Tatár-hágónál is húzódott. Még képeslapot is kiadtak róla.

A második világháborúban, a Szovjetunió elleni hadba lépést követően (1941. június 27.), a Magyar Királyi Honvédség által elsőként bevetett Kárpát-csoport kötelékébe tartozó I. Megerősített Hegyidandár július 1-jén indította meg támadását Kőrösmezőről kiindulva, a Tatár-hágón át Jablonica irányába. 
A továbbiakban fontos utánpótlási vonalként funkcionált, majd a hadműveletek elhúzódásával, a front nyugatra húzódásával gyorsabb ütemben folytatódott az 1939-ben elkezdett Árpád-vonal nevű határvédelmi rendszer kiépítése, amely a folyóvölgyekben futó út- és vasútvonalakat zárta le. Műszakilag megerősített támpontok, fa-, föld- és betonerődök, a völgyekben út- és műszaki zárak alkották a védvonalat. Ezeket erődszázadok védelmezték, amelyek sikerrel verték vissza a szovjet egységek támadásait. Az Árpád-vonal fontosabb támaszpontjai voltak: a Tatár-hágó felől a Fekete-Tisza völgyében Kőrösmező, Tiszaborkút, Rahó; a Tarac folyó völgyében Királymező, majd erődítések a Tiszáig; a Toronyai-hágón át a Husztra vezető úton Ökörmező; a Vereckei-hágón át a Munkács felé vezető völgyben Volóc, az Uzsoki-hágó felől az Ung völgyében Fenyves-völgy. 
A szovjet csapatok csak 1944. szeptember 27-én foglalták el súlyos áldozatok árán, de nem frontális áttörés következtében. A magyar csapatok itt még rendületlenül védték állásaikat, mialatt a Vörös Hadsereg Románia átállása következtében már a magyar Alföldön Debrecent fenyegette, így a csapatok a bekerítés elkerülése végett parancsot kaptak a visszavonulásra.

Napjainkban a terület fontos tranzitállomás a szomszédos Ivano-Frankivszk megye felé. A hágóra fölérve rengeteg stand, kisebb kávézó és gépkocsikaraván fogad bennünket. A standokon a népi kézműipar remekeinek sokasága várakozik eladásra. Tekintve, hogy ez hegyvidék, ahol a juhtenyésztés dominál, nagy a kínálat gyapjútermékekből. A legnagyobb választék csergéből van, ami két-négy szélből összevarrt, vastag, hosszú szőrű gyapjútakaró. Széles a választék gyapjúmellényekből, gyapjúzokniból. Nagyon szép, kézzel készített bőrpapucsokat, cipőket lehet itt vásárolni, de rengeteg fából, ásványi anyagból készült használati és ajándéktárgy is kapható. Sok itt a német, szlovák, holland, orosz, lengyel és hazai turista, ami egyértelműen bizonyítja a hágó nemzetközi tranzitjellegét.

A hágót környező vidéken sokan építenek házat vagy nyaralót, ún. "dácsát." A sűrű fenyvesbe vezető egyik kis hegyi ösvényen eljutunk az egykori magyar állam történelmi határát bizonyító emlékekhez. Valaha itt húzódott a lengyel–magyar határ egyik szakasza, egy határkő még ma is látható. A másik emlék a tőle alig pár méternyire álló egykori osztrák–magyar határőrbódé. A második világháborút követően a szovjetek helyreállították és használták is, amint erre a téglákba belekarcolt nevekből, évszámokból következtetni lehet. Így maradt fenn ez az építmény, hogy magányos "őrszemként" jelezze az egykori magyar jelenlétet.

(Fő forrás: Fischer Zsolt)

Kis lépcsőn felmenve egy hosszúkás térre érünk. Itt is találunk sok érdekességeket:

 

(A képeket 2016-ban készítettem)